Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-09 / 7. szám
KÉT KÖZSÉG - KÉT NÉPI EGYÜTTES r. M I S fi fe f iff Ó f# ,V / E R fi fi J9äl SZtPTliMBIÍK. Ez a hónap Igen fontos dátum a miskeiek számára. Akkor alakult ennek a kétnyelvű, nagyszerű szlovák és magyar kultúrával rendelkező községnek az azóta is hírnevessé vált népi együttese. A tavalyi kultúrversenyen tűntek fel, mint az üstökös, a nagymultú drágszéli együttes mellé sorakoztak. A legjobbak közé állította őket gondosan összegyűjtött népi hagyománykincsük, a csoportban szereplők elemi erővel kibontakozó tehetsége cs egészségesem erősödő fegyelmük, nem utolsó sorban a miskei népi együttes vezetőjének, Tegzes Miklósnénak a leleményessége és szervező képessége. — Ügy kezdődött a dolog, hogy 8—10 fiatal felkeresett bennünket — meséli Tegzes Miklós, az együttes műsorközlője és szorgalmas szólistája. — Az volt a kívánságuk, hogy segítsük okét valami tánccsoport megszervezésében. Nagyon szeretnének táncolni és megörökíteni az utókor számára a gazdag iniskci hagyományokat. AZTÁN SZINTE hívás NÉLKÜL megalakult az együttes. Zenészeink maguk készítették a hangszereiket. A hagyományok összegyűjtésében szinte az egész falu részt vett. Megfeszített erővel dolgoztunk a mflsorszámok begyakorlásán és megalkotásán, mert a kettő szorosan összetartozik. Most egy új kompozíciót próbálunk. Azt a címet adtuk neki, hogy: »Vasárnap délután«. Be akarjuk mutatni ml is történik egy derűs vasárnap délutánon Miskén. Népi gyermekjátékokat, a felnőttek játékait, dalait, táncait, egyszerű hagyományos szórakozásait kötöttük csokorba. Egy igénytelen történet köré csoportosulnak ezek a hagyományclemck és nagyrészt rögtönzés benne a sok friss dialógus, az eseményeket előbbrevivő beszélgetés. A ház előtt tereferélő menyecskék vidám pletykálkodását nemigen próbálgatják még lerögzíteni, mint ahogy nincs végleges formája, kicsiszolt és megmerevített alapja egyetlen jelenetnek sem. Így mindenkor, minden előadáson és minden próbán élvezettel, nagy kedvvel játsszák szerepüket az együttes tagjai. Nem betanult szöveget ismételnek, nem kopik cl az előadás élményének ereje. ÉS MÉGSEM APRÓLÉKOSAN másoló na turalizmus az, amit csinálnak. Hallatlan koncentrációval, az idegek, az izmok és a képzelőerő művészi egyesítésével alakítják, élik müsorszá- maikat. Vitatható, hogy ez a módszer mindig és mindenhol alkalmazható-c, egy biztos, a nikkeleknél bevált. Beszélgetésünk a kiskőrösi járási kullúr- ház öltözőjében zajlott le. Fejünk felett a színpad deszkáin éppen az elbűvölő íonójclenet pergett. A mókázó legények, a szikrázó humorral játszó lányok, a kedélyes özvegy és a szigorú bíró vitája, játéka és a hagyományos mákos kukorica »szertartásának« képei Izzó hangulatot teremtenek a színpadon. A közönség, — a kiskőrösi hagyományos Petőfi-hét alkalmából itt ülésező megyei kultúrvczetők — önfeledten tapsolnak. A felcsattanó taps hullámverései ide a néptelcn öltözőbe is elhatnak. Nem is lehet tovább folytatni ezt a beszélgetést, hiszen a fonőjelenet —> ez a megragadó népi játék — vonzza az embert a nézőtérre. A műsorközlőnek. Tegzes Miklósnak pedig a színfalak mögött van Ilyenkor a helye, hogy segítsen a szereplőknek — ha kell és alkalmatos időben bejelentse a következő műsor- számot. A MISKEIEK AZ IDÉN IS szorgalmasan készülődnek a felszabadulási esztendő kulturális eseményeire. Elsimultak a szomszédos Dragszcl és Miske közötti, majdnem egészségtelen irányba terelődött versengés Ind lámái — a drágszélick is új. nagy műsort próbálnak már. Balogh János, a drágszéli együttes vezetője, áld ott tapsolt a nézőtéren a szomszédos miskei daloskcdvő, táncos, mókás, frissen mozgó fiataloknak, elárulta, hogy műsoruk minden eddiginél érdekesebb lesz, A miskeieknek is nagy terveik vannak. És lám, így szép ez. A neme« versengés előbbre viszi a két község kultúráját, dicsőséget hoz az egész járásnak. A Széthúzás pedig sohasem vezet jóra. II. # ; G 1 L Ê V É S S i ; L AMílyen szép, frissen meszelt, színes festéssel ■i’J- díszített, takaros házak vannak Homok« mégyen. És milyen gyönyörű a homokmégyi népviselet, a Mmes pruszlik, a legények komoly fekete csizmája és az öregek tompább színű suhogó szoknyái. Országszerte tudják, akik a népművészettel foglalkoznak, hogy a homoki nép szinte kimeríthetetlen kincsét rejti magába a népszokásoknak. Gyűjtők pillantása még nem érintette táncaik egy részét. Népdalaik tekintélyesebbik fele sem került bele a népdalgyüjtők noteszába. Erdetes lakodalmi szokásaik vannak. Vám Homokmígy- nek jó pár érdekes népi gyermekjátéka Is. Mind ez szívderítő, nagyszerű dolog. Annál is inkább, mert Homokmégyen igen tehetséges népművészek, táncosok, énekesek találhatók. Mégis r— bár megfelelő művészeti Vezetők is vannak, — Homokmégy kulturális életében már évek óta hullámhegyek és hullámvölgyek váltják egymást. Mi lehet ennek az oka? 1 c í; L /í / ö T r Furcsa „megbecsülés“ Jó egynéhány esztendő alatt alig fordult elő egy, vagy kétízben, hogy a fehérruhás, gyönyörűen hímzett népviseletben pompázó tánccsoportot megfelelő közlekedési, eszközök szállították volna szereplésük színhelyére. Emlékeznek rá az idősebb táncosok, hogy egyszer kilakarítatlan, lisztes autóban, máskor szénporral beszennyezett teherkocsin szállították őket. Elismeréssel emlegetik a tánccsoport tagjai azt a derék honvéd- alakulatot, amely olyan teherautón jött értük, amelyen ülőhelyek is voltak. Csak egyszer kaptak autóbuszt utazásukhoz. Ugyan ki az a lelkes, áldozatkész kultúrcsoport-tag, akinek ne venné el a kedvét az ilyenfajta »megbecsülés«. Ilyen körülményekkel bizony az egyik hely teli kultúrcsoport vezető sem igen tud egyedül megbirkózni. Még akkor sem, ha a legnagyobb egyetértéssel osztják meg egymásközött a munkát. Hát még- ha ellentétek is vannak, az egyébként tehetséges, szervezésben nagy gyakorlattal rendelkező, homokmégyi kulturális vezetők Itö- zött. Az ellentétek eredménye az lett, hogy jelenleg jóformán senki sem foglalkozik komolyan a felnőtt tánccsoporttal, jobbra-balra huzigálják a tehetségesebb szereplőket, az egységes falusi kultúrpolitika kialakításával senki sem törődik. A homokmégyiek egyik legfontosabb indoknak tartják, hogy a kultúr csoportok működését a kultúrotthon hiánya gátolja. Van ebben valami. Bár egyedüli oknak nem fogadható el ez a magyarázat, hiszen Homokmégyen nagyszerűen működött a táncegyüttes már távály is, annak ellenére, hogy megfelelő nagyságú előadóterem akkor sem állott rendelkezésére. Ezen a hiányon lehet segíteni. Az új tanács már lépéseket is tett. Van á községben egy nagyméretű épület, amelyet viszonylag alacsony költséggel át lehetne alakítani, A homokmégyi társadalom segítőkészségében sincs hiány. Meg van hát a remény, hogy csekély állami támogatással tálán még az idén megnyílna a homokmégyi kultúrotthon. /Vő de ez egymagában nem elegendő. Bizo■ ’ nyos idegenkedés található a tánccsoport lagjai között is a szereplések iránt. Vannak, akik ezt mondjak, hogy a régi gyöngyösbokrétás szellem emlékei kísértenek. Akadnak ugyanis olyan, tehetséges táncosok, akik azt hangoztatják, hogy csak magas anyagi ellenszolgáltatás ellenében hajlandók tudományukat bemutatni. De ilyenek nincsenek sokan. A táncoslábú lányok, a kultúra iránt lelkesedő legények nagyobbik része szívesen dolgozik a kulttírcsoportban. Bár hangoztatják, hogy jó lenne, ha jobban megbecsülnék a művészetüket azok, akik egy-egy vendégszereplésre meghívják őket, akár Kalocsára, akár a környék- béli községekbe. Es itt valóban komoly hibák vannak. Egységes falusi kultúrpolitikát TJelyesebben eddig nem törődött senki ez- zel a kérdéssel. Most azonban az újonnan választott tanács végrehajtó bizottsága bátran, egészséges kezdeményező erővel beleszól a homokmégyi kultúrcsoport ügyeibe. Január 25-ére először is napirendre tűzi a végrehajtó bizottság ülésén a kultúrcsoport ügyeit. A község mindhárom kulturális vezetőjét: Lakatosnét, a kultúrotthon igazgatót, Regős állatorvost, és a helyi népfront-bizottság elnökét: Rideg Andrást meghívják erre a megbeszélésre, hogy módjuk legyen összeegyeztetni tevékenységütet, kialakítani munkaterületüket, megoldani a vitás kérdéseket. Biztosra vesszük, hogy ez sikerülni fog. (Hiszen olyan kiváló táncosokra, énekesekre, népművészekre van bízya a vezetők mellett Homokmégy kultúrájának ügye, mint Romsics Lajos, Csanádi Andrásáé, a két kitűnő szólóénekes, Király Lajos, Zsuborl Károly, Rideg Ferenc, Szigeti Istvánná, Bagó Orbánná, idős Varga István, vagy a lányok közül Romsics Margit cs Romsics Vem. Rajtuk kívül persze még számtalan tehetséges, daloskedvű, táncoslábú fiatal van a faluban és a. környező szállásokon.) Kis erőfeszítéssel állandósítani lehetne a tehetségesen bemutatkozóit énekkart, a. rendkívül jó képességű felnőtt tánccsoportot és a bájos, kitűnő tehetségű úttörő- csoportot, Llomokmégycn vannak jó kulturális vezetők, ’ * tapasztalt, jól képzett népművészek, gyönyörű népi hagyományok, tehetség, jókedv és lendület — szóval minden, ami fellendítheti ennek a községnek a kultúráidét. A kultúra művelői Miskén és Homok még yen A miskei fonó egyik jelenete A homokmégyi úttörők népi gyermekjátékot adnak elő. Tisztelettel a borotai DISZ-fiatalság nevében! KEDVES SZERKESZTŐSÉG! Ha voltait Borotâm, bizonyára látták, hogy van egy eléggé tágas kultúrtermünk, csak az a baj, hogy gazdája nincs, vagyis, aki egy .kicsit rendbe tartaná. Gondolják csak el, hogy milyen jól fest egy olyan kultúrház, ahol a vakolat, illetve a festés lehullik, lekopik, a fal körül tele van egérlyukakkal és a mennyezetről az évszázad pókhálói csün- genek alá olyan kivitelben, hogy azon hintázni is lehetne. A padlón ujjnyi vastagon hever a por. Ha a zenekar egy gyors csárdást kezd játszani, akkor az ember nem látja a táncosát és a bál végén nem ismernek egymásra és nem ismerünk saját ruhánkra. Én azt hiszem, hogy a tanács tudna valamilyen összeget fordítani a rendbehozatalra. Hol a bevétel? Hol a kulturális alap? Más községben van ilyen, csak Borotán nincs. Nem azt akarom mondani, hogy parkeüázzák fel a termet és bársonyszékeket vegyenek, de mindenesetre a háromlábú székeket és a törött padokat tegyék ki, javítsák ki. Más kultúrtermekben megtalálható a könyv, az asztalitenisz, a rádió, a kályha, de itt még télen sincs miben tüzelni. Én úgy gondolom, nem nagy kérés lenne az tőlünk fiataloktól, hogy festesse ki az illetékes a termet és seperjék ki, vagy olajezzáXJÍ^- a padlót. Falusi DISZ-fiatalok, mi is szereljük a szépet, nekünk 1» van jóízlésünk és vágyódunk egy kis szórakozás után. Kérem a szerkesztőséget, hogy hívják fel az illetékesek figyelmét a falusi kultúrház rendbehozatalára. Reméljük, hogy a farsangi bálát már az újonnan festett, felolajozoít kultúrteremben, megfelelő világítás mellett fogjuk megrendezni, nem pedig olyan helyen, ahonnan legszívesebben kifordul az ember. Tóth Erzsébet ■ * ' > . _ Szerkesztőségünk véleménye az, hogy fÇotîi elv társnő alaposan megírta ezt a cikket és egyben a mi véleményünket is belefoglalta. Reméljük, hogy a borotai tanács nem késlekedik a segítséggel és Igyekszik azonnal változtatni a kultúrterem jelenlegi dicstelen állapotán,
