Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-09 / 7. szám

Látogatás Sós Péter egyéni gazda házatáján SOLT KÖZSÉG egyik leg­becs ült ebb dolgozó parasztja Sós Péter. JÓL gazdálkodik 8 és fél hold földjén. Az idén is több mint harminc mázsa kukoricáin termett egy holdon. Kétszáz négyszögöl cukorrépáról 26 má­zsa cukorrépát takarított be. Ezeket az eredményeket az ál- . L«idó és rendszeres istállótrá­gya, valamint műtrágya haszná- atával, a jó és szakszerű talaj- műveléssel érte el. Sós Péter kiváló állattenyész­tő is. Két sertést hizlal, az egyi­ket eladja, a másikat levágja. Van egy göbéje, amely állandó­an 10-en felül malacozik, jelen­leg is tizenegy malacot nevel. AZ ISTÁLLÓBAN egy törzs­könyvezett nóniusz kanca és egy törzskönyvezett jól tejelő vem­hes tehén áll. Sós Péter nem­csak azért törzskönyveztette a jószágait, mert az ebből szár­mazó kedvezmények nyomán je­lentős jövedelme van, hanem mert tiszta fajta állatokat akar tenyészteni. Persze, a kedvezmé­nyek sem megvetendők. El­mondja, hogy 90 fillér helyett a szabadárat — 2.90 forintot — kap egy liter tejért. 1800 literre szerződött. És ami a legfonto­sabb, literenként 30 deka korpát is juttatnak a törzskönyvezeti jószág után. A »Kedves« igyek­szik is meghálálni azt a gon­dos ápolást és takarmányozást, amiben részesül. Általában 18 liter tejet ad, márciusra borjad­zik, de még jelenleg is 7 liter tejet fejnek tőle. MI A TITKA a magas tej­hozamnak? — A lelkiismeretes gondozáson kívül legfőbb a jó takarmányozás — mondja Sós Péter. Mindjárt el is sorolja, hogy mennyi a »Kedves« napi fejadagja. Négy kiló abrak (korpa és árpadara keveréke) azonkívül répáspác, amely lé­nyegében polyva répaszeletek­kel összekeverve és sósvízzel le­locsolva. A reggeli adagot már 1 este elkészíti, az estit pedig reg- | get. Azonkívül hereszénát is kap i a, jószág. A here és lucernatermesztés j fontosságát állandóan hangoztat­ja Sós Péter. Mindenkinek j ajánlja, hogy termeljen, meri ! hiszen háromszor-négyszer lehet ‘ kaszálni, bőven ad zöldtakar­mányt és szénát. Tápanyagban gazdag, szereti a jószág. Helyte­lennek találja, hogy nem ter­melnek több herét vagy lucernát! a községben, pedig jó ára van, mert a hereszéna jelenleg is 250 forintba kerül mázsánként. — Azonkívül a here és lucerna magját is érdemes termeszteni, mert nemcsak itthon keresik, hanem külföldön is. A száraz lucerna vagy here ledarálva a korpát is pótolja. SÖS PÉTER szereti a jószá­got és jövedelmének zömét az állattenyésztés adja. Fontos a jó takarmányozás — hangozta t- a — lovaim ennek köszönhetik, hogy jó erőben vannak és most. ahogy a nyűigát építkezésénél segédkeztem, bizony kétszerany- nyi földet el tudtam velük hor­dani, mint mások, akik nem gondoskodnak jószáguknak ele­gendő takarmányról. Sós Pétemé a varrógépnél. A gondosan rendbetartott kis portán mindig szorgalmas mun­ka folyik. Sós Pétemé a barom­fiudvar gondja mellett saját varrógépjén varrogatja meg a családnak szükséges ruhákat. Ha a Sós házaspárnak a határban van dolga, a »nagymama«, Sós Péter anyósa: Madaras József- né látja el a ház'körüli munkát. A közölt képek Sós Péter háza- táját mutatják be. A jó gazdá­nak mindenképpen kijut a meg­becsülésből, ezért a nemrég le­zajlott tanácsválasztásckon ta­nácstaggá választották. A meg­becsülést úgy igyekszik meghá­lálni, hogy szívesen és gyorsan intézi körzete dolgozó paraszt­jainak ügyes-bajos dolgait. Hogyan védjük meg a jégréteg alá kéri vetéseinket? A napokban esett ónos eső összefüggő jégpáncélt vont veté­seink fölé. Ez a jégpáncél és az alatta, vagy fölötte lévő megle­hetősen vastag jégtakaró elzárja vetéseinktől a levegőt. Éppen ezért veszélyes azok további fejlődésére. Ebben az időben külö­nös gonddal kell figyedmi vetéseinket. Ha a föld maga is fagyos és benne növényeink életműködésüket beszüntették, illetve azt legcsekélyebb méretre csökkentették — abban az esetben nem számolhatunk nagyobb veszéllyel. Nagyobb a baj akkor, ha a. föld maga nem fagyos, növényeink életműködésüket folytatják, lélegzenek. Ilyen esetben a zárt réteg alatt beállhat a befulladó« veszélye. Mit tehetünk ellene? Hogyan juttassunk levegőt a jégpáncél vagy a vastag hótakaró alá? Ezt többféleképpen megoldhatjuk. j Ha vetésünk egyébként nem beteg és a hópenész fusariumos ! kártétele nem veszélyeztet, hanem csak az összefüggő jégpáncél : és hótakaró okozza a bajt, akkor úgy juttatunk levegőt az alatta lévő vetésnek, hogy a hótakarón szarvasmarhákat, vagy lovakat járatunk.. Ebben az esetben ajánlható, hogy lovaink és szarvas- marháink lábát zsákdarabokkal vagy más anyaggal csavarjuk be, , nehogy azokat a jeges hó felsértse. Ezzel a bepólyázással feltét - ! lenül meg kell védenünk a rendkívül érzékeny csüdöt és pártát. Ha nem olyan éles a jég és nem nagy a hó, kivételesen és ■ óvatosan birkákkal is megtörethetjük a levegőt elzáró réteget. Ebben az esetben gondoskodjunk arról, hogy az akolban tiszta l aljszalma legyen, különben birkáink gyenge körmét hamar fel­áztatja, megpuhítja a hó és véresre kisebzik az apró jégkristá­lyok. Ez pedig igen kellemetlen, mert az ilyen sebek télen nehe­zen és lassan gyógyulnák be. Kisebb parcellákon úgy is védekezhetünk a vetések befulla- dása ellen, hogy a földön keresztüljórva, fejszével, kapával, vagy vasvillával megtörjük a jeget és így levegőt juttatunk a veté­sekre. Ha nagy a hó, ásóval, kapával lyukakat vágunk rajta. Szekér vagy más jármű jártatásával is érhetünk el eredményt. A keréknyomok mellett keletkezett réseken elegendő levegőhöz jutnak a zsenge vetések. Szalmázó hengert is sikerrel alkalmaz­hatunk, mert elég könnyű, jól vontatható és jó munkát végez. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok nagyobb vetésterü­letein sikerrel alkalmazhatók a küllős kapált, amelyekkel az el­múlt év óta számos gépállomásunk és állami gazdaságunk ren­delkezik. Zetor, vagy Lancz-Buldog traktor után kapcsolva na­ponta 22 holdon törhetjük‘fel a jégréteget. Tompa László, AMG megyei főagronómus. Szőlő- és gyümölcstermesztési szaktaoiolyam indal A kecskeméti városi tanács mezőgazdasági osztálya a kör­nyékbeli szőlő- és gyümölcster­melők kívánságára szaktanfo­lyamot indít Miklóstelepen, a Szőlészeti Kutatóintézet Kísér­leti Telepén. A tanfolyam ja­nuár 11-én délután 5 órakor kezdődik a Kísérleti Telep mo­zitermében. Időtartama két hó­nap, heti két előadással. Aki eredményesen végzi el, az láto­gatási bizonyítványt kap. Ismét az elsőségért A Kunfehértói Állami Gazda­ság gépjavító műhelye tavaly az igazgatósághoz tartozó 26 gazda­ság között első lett a téli javí­tásokban. Több, mint 10.000 fo­rint prémiumot osztottak szét ekkor a műhely dolgozói között, akik nemcsak gyors, de minő­ségileg is kifogástalan munkát végezlek; a gazdaság gépei de­rekasan megálltak helyüket egész éven át. A javítóműhely munkásai idén is elsőségre tö­rekednek, igen szép ütemben fo­lyik a javítás. Napról-napra több traktor, eke, kultivátor sorako-t zik rendbetéve a szín alatt. —< Egyedül a kijavított vontatóki nem pihenhetnek: az igákkali együtt naphosszat trágyát hör« danak. Ezen a télen minden olyan területre trágya kerülj amely tavaly nem kapott. Amint az idő felenged, a gyümölcsö­sökben le is ésózzák. Trágyáz­va, megszántva várja a cseme­téket az a száz holdnyi homok is, ahová a gazdaság tavaszra új kifferest telepít. Egy agroiióuius jegyzeteiből Ha gazdasszony a két hízót eteti, a gazda az ólat hozza rendbe. család este kukoricát morzsol. A képen látható balról jobbra: «taras Józsefné, Sós Péter anyósa, Erzsiké, Sósék nagyobbik lánya, Sós Péter és Sós Péterné. A számadó juhász A nyár végén úgy adódott, 5 hogy résztvettem a Kis­ü kunf élegyházi Vörös Csillag Ter- ; melőszövetkezet egyik vezetőségi S ülésén. Már éppen negyedik órá- S ja tartott az eredménytelen vita, ■ amikor betoppant az irodába a S termelőszövetkezet idős juhásza: 3 Hegyi elvtárs. A dohányfüst vas- 3 tagon telepedett le a szobára és £ úgy megülte a levegőt, mint a 3 negyedik órája tartó értekezlet S felett érzett bosszúság az embe- 3 reket. Hegyi elvtárs egy ideig “ csak türelemmel hallgatta a 3 meddő vitát, de végül megunta, 3 azután ő is szót kórt. Azzal kezd- 3 te, hogy siet, mert várják a jó- 3 szágai. De amint később meg- a tudtuk, azért jött, hogy beszá- « moljon évi munkájának ered- M ményéről. a termelőszövetkezet g vezetőségének. £ Az emberek arcán érdeklődés £ tükröződött, s szinte látszott, £ hogy örülnek az öreg nyugodt, £ megfontolt szavainak. Hegyi elv­it társ előhalászta ujjasa zsebéből 3 az apró kis jegyzetfüzetet, vagy n ahogy ő nevezi, a számadó no­'s teszt és hozzákezdett a beszá- ® mólóhoz.­W-lát először is van 214 s " M anyajuh és 14 kos. Eb­it bői ahogy itt sorra elmondom, a a következő jövedelmünk volt: S 165 bárányt nevettünk fel, 874 ! kg gyapjút nyírtunk és szeptem- 3 bér 1-ig 4700 liter tejet fejtünk ' a juhoktól. 700 literrel túl is tel­jesítettük a tejtermelést. Ezért én prémiumként 142 liter tejei kaptam. A juhtej feldolgozásá­ból 723 kg sajtot és 146 kg savó­túrót készítettünk. A sertések részére 2800 liter savót szállí­tottunk. Báránygyapjút is nyír­tunk 163 kg-ot. A juhászat évi jövedelme summa-summárum 76.620 forintot tesz ki. A beszámoló alatt az addig unatkozó arcokra új szín költö­zött és itt is, ott is felmorajlott az elismerés: Ez igen! Ez már valami! izony ez komoly dolog, s mikor megkérdem Hegyi elvtársat, hogy mi az eredmé­nyek nyitja, ő azt válaszolja: — Szeretni kell az állatot, mert tudod az úgy van, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Szerződéskötés Hej de szép is a széles ha­tárt járni! Nekem pedig van rá módom, hisz ezt csinálom nap­ról, napra. Közben sok ember­rel beszélget az ember, sokféle véleményt hallgat meg, s ebből sok emléke marad. Ezen az el­múlt őszön az egyik legkedve­sebb emlékem az, amit itt el­mesélek: Egyik alkalommal egy idős bácsival beszélgettünk, aki ép­pen arról érdeklődött: hogyan lehet szerződést kötni a gépál­lomással. Mikor elmondom hogyan és miképpen áll a dolog, azt mondja az én bácsim, hogy: — Igy, ez rendben is van, hanem melyük traktoros fog nekem, szántani? — Majd az Andrási Misi —• feleltem. — Andrási Misi? Mintha hal­lottam volna már ezt a nevet) Node, nekem mindegy, hogy minek hívják, de osztán emberi legyen a talpán, mert már egy­szer rászedtek a traktorosok! Ép­pen ezért szeretném előre látni* hogy dolgozik. — Hát ennél mi sem köny- nyebb — válaszoltam, mert ott volt két lépéssel mögöttem az Uj Élet Termelőszövetkezet földje. Vagy tízholdas tábláján a csoportnak éppen azelőtt fe­jezték be a szántást, — Nézzük meg — javasoltam mindjárt. — Hát, ezt már szeretem —' szól az öreg, — mert öcsém az úgy van, hogy nem szeretek zsákbamacskát venni. Amint odaérünk a táblához* látom ám, hogy az én bácsim nagyon laposakat pislog felérni és meg is szólal: — No, öcsém, most alaposa rí rászedtél — mondja, — mert ezt a fődet lóval szántották. Nem szállók vitába, csak ami­kor a forgóhoz érünk, muta­tom, hogy ha ló lenne, bizony furcsa patkónyoma volna. — Hát csakugyan traktor volt ez! — néz nagyot az öreg, — De most írjuk is meg a szer­ződést, oszt ha csakugyan így szánt, akkor akad munkája ezen a vidéken. Ezzel leültünk az árokpartra és percek alatt megírtuk a szerződést. r

Next

/
Thumbnails
Contents