Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-08 / 6. szám

Beszélgetés a kalocsai járás tanácselnökével A napodban beszélgetést "foly"- Uttunk Zsíros Károllyal, a ka­locsai járás tanácselnökével ar­ról, hogy mit tettek a járásban d mezőgazdaság fejlesztéséért s milyen közvetlen terveik van­nak. A tanácselnök elvtárs kér­déseinkre az alábbi válaszokat adta. KÉRDÉS: Milyen különlegeí adottságok vannak a kalocsai járásban, amelyeket figyelembe kell venni a mezőgazdaság fej­lesztésében? — Mi annakidején nem ke szítettünk részletes fejlesztési tervet, csak általában jelöltük meg, hogy mit kívánunk tenni. Ha a mezőgazdaság helyzetét vizsgáljuk járásunkban, feltét­en figyelembe kell vennünk, hogy a járás területének egy ré­szén munkaigényes jpari növé­nyekét: napraforgót, fűszerpap­rikát, majoránnát és zöldségfélé­ket termelnek. Legfontosabb ezek közül a fűszerpaprika ■ amelynek területe íelszabadulas óta egyre növekszik. Tavaly 3938 holdon termeltünk fűszer paprikát, az idén ugyanennyi a terv, de nem halad a szerződés- kötés és az előirányzott terület nek csak 50 százalékát tudtuk lekötni. A dolgozó parasztság szereti termelni a fűszerpapri­kát, hiszen több évtizedes ta­pasztalatokkal rendelkeznek er­refelé a gazdák a paprikaterme lésben, van azonban egy-két do­log, ami miatt idegenkednek a szerződéskötéstől. Tavaly az át­vételnél sok huzavona volt. A jelenlegi paprika tárolóhelyek nem képesek a megnövekedett termés elhelyezésére. Az Élelmi- szeripari Minisztérium nem vet­te figyelembe, hogy a többter- més elhelyezésére több tároló­helyre is szükség van, sok eset­ben nem Vették át a dolgozó parasztoktól a paprikát, számos, kellemetlenség volt emiatt. Ter­vezték ugyan, hogy Miskén és Kalocsán építenek még az el­múlt évben egy-egy több, mint tö vagonos paprikaszárítót, de ebből semmi sem lett, mei't elő­ször pénz nem volt, később nem akadt vállalat, amely megépí­tette volna. Úgy értesültem, hogy az idén akarnak hozzákez­deni az építkezéshez. A másik, ami szintén lassítja a szerződés­kötést, hogy tavaly az elvetett paprikaterület kétszerese men­tesült a beadás alól, az idén bár az átvételi ár magasabb, de fsak a terület egyszerese mente­sül. Ezért a dolgozó parasztok úgy érzik, hogy nem találják meg a számításukat s inkább eukori'épára kötnek szerződést, íin mindezeket észrevételeztem már a felsőbb szerveknek. Természetes, hogy éppen a celterjes gazdálkodás miatt más kultúrnövényekből általában ke­vesebbet szpktunk termelni a járás területén. Például kenyér- gabonával bevetett terület soha sem érte el a 40 százalékot, kü­lönösen kevés a járásban a bur- gonyavetés. Szerintem nem is annyira a terület növelésére van szükség a mi járásunkban, an­nál is inkább, mert ez a belter­jes gazdálkodás rovására men­ne, hanem inkább' a termésátla­gokat kell emelnünk. Még néhány szót az állatte­nyésztésről is. A sertés- és szarvasmarhaállományban már ivek óta nincs növekedés. Ez figyelmeztetés számunkra, hogy jóval többet kell foglalkoznunk a jövőben az állattenyésztés problémáival. Gondoskodunk najd új apaállatok beszerzésé- ől, férőhelyek létesítéséről. Az állattenyésztés jövedelmező ága j mezőgazdaságnak, éppen ezért járásunk dolgozó parasztsága üetszínvonala emeléséhez, vaia- nint a népgazdaság erősítésé- íez járulunk hozzá, ha ebben a helyzetben fordulatot terem­ünk. KÉRDÉS; Mivel mérhető le mégis a járás területén, a me-' «(gazdasági határozat megjele­nése óta eltett több, mint egy év alatt elért fejlődés? — A kalocsai járás évek óta •híres« volt arról, hogy elma­radt a mezőgazdasági munkák­éban. Tavaly-ősz óta azonban már némi javulás tapasztalha­tó. A termelőszövetkezetek őszi mélyszántási tervüket 109 szá­zalékra teljesítették, a trágyá- zási tervet pedig 94 százalék­ban. Még a Szakmar! Kossuth­ban is kihordták a trágyát az ősszel, amely már évek óta ösz- szegyült. Annál is inkább fontos a trágyázásról beszélni, mert — mint már az előbbiekben emlí­tettem —, a járásban viszonylag alacsonyak az átlagtermések, különösen a gabonaféléknél. Termelőszövetkezeteinknél is tapasztalható javulás. Az Uszó- di Zója Termelőszövetkezetben 26.34 forint volt egy munkaegy­ség értéke. Az Öregcsertői Béke, amely 1 megyei viszonylatban is egyik legjobb csoport, 26.25 fo­rint munkaegység értékkel zárta a gazdasági évet. Az ősz folya­mán 52-en léptek be járásunk termelőcsoportjajba az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasz­tok közül. Dunaszentbenedeken pedig egy I. típusú termelőszö­vetkezet alakult. KÉRDÉS: Milyen terveik van­nak a téli hónapokban? — Legfontosabbnak tartjuk, hogy a téli időszakot kihasznál­juk dolgozó parasztságunk szak­tudásának növelésére. Hét köz­ségben megalakult már a gaz­dakör. A gazdakörökben elő­adásokat tartanak majd a dol­gozó parasztoknak. Az ezüstka­lászos tanfolyamokon kívül ezek is segítik majd a szaktudás el­sajátítását. Hiba, hogy a járás­ban csak egyedül a kalocsai já­rásban működik még mezőgaz­dasági szakkör. , Többször szó van arról, hogy termelőszövetkezeteink vezetői­nek is több szaktudásra volna szükségük, sokan nem voltak még közülük iskolán. Több ter­melőszövetkezeti vezető kérte, hogy rendezzünk tanfolyamot a járási székhelyen a mezőgazda- sági szakemberek bevonásával. A kérésnek eleget téve elhatároz­tuk, hogy tíznapos szaktanfolya­mot rendezünk. Az állattenyésztés fellendítése érdekében arra törekszünk, hogy minél több törzskönyvezett jó­szág legyen a járásban. A ba­romfitenyésztést segíti elő az a mozgalom, amely Dusnokon in­dult, hogy minden házban leg­alább húsz libát tenyésztenek. A dusnokiak ezt azért kezdemé­nyezték, mert hallottak arról, hogy külföldön milyen becses a magyar libamáj. Sok-sok tennivalónk van még annak érdekében, hogy az idén az eddiginél több eredményről tudjunk beszámolni. A mező­gazdasági határozat megvalósí­tása érdekében az eddiginél sokkal jobban be kell vonnunk a mezőgazdasági szakembereket és a dolgozó parasztságot. Figyelemreméltó kezdeményezés A Jalmlisziiiistsi állomás eleiéből («épi Kecskeméttől mintegy 17 ki­lométerre van Jakabszállás. Ta­karos kertesházak sorakoznak egymás mellett a kövesút mind­két oldalán. A vasútállomástól 10—15, percnyi járásra van a gépállomás. A 24 erogepes gépállomás 11 erőgéppel még 19-50-ben alakun. Azóta igen nagy változás tör­tént. Amellett, hogy 24 erőgépe és 34 cséplőgépe van már a gépállomásnak, a Budapesti Épületgépkar­bantartó Vállalattól áram- fejlesztő agregátort kapott, melyet október végén he­lyeztek üzembe. Ez óriási könnyebbséget és se­gítséget jelentett. A javítómű­helyben az esztergapadot, fúró­gépet és a többi szerszámgépe­ket azonnal villamosították. Az­zal, hogy a törött és kopott al­katrészeket maguk újítják fel és igen sok új alkatrészt is készí­tenek, 1954-re engedélyezett -70.000 forintos anyag és alkatrész felhasználással szemben, csak 45.000 forint érteket építettek be. Tehát 31.000 forintnyi anyag- megtakarítást értek el. A téli gépjavítási munkákkal is gyorsabban haladtak, mert nem kellett minden egyes javí-l tásra szoruló munkadarabot Kecskemétre szállítani. Igaz, hogy a téli gépjavítási munka­versenyben a legutóbbi értéke­lés alapján a 13. helyen áll a gépállomás, de figyelembe kell venni, hogy több vagon apró- magvat csépellek, mely késlel­tette a javítást. A novemberi elmaradást az év végére pótol­ták és december 31-én már a januári terven dolgozták. A dolgozók akarata és ösz- szefogása, a .jó munkaszer­vezés tette és teszi lehetővé, hogy a terveket teljesítsék, sőt a téli gépjavítást február 15-ig befejezzék. Az egyes erőgépek szétszedése­kor hibajegyzéket készítenek, ennek alapján a törött, vagy kopott alkatrészek pótlásáról azonnal gondoskodnak. A ter­veket tíznapos időszakra előre brigádokra boníják. A brigádok versenyeznek. A verseny győztese L. Tóth Imre munkagép,javító-bri­gádja lett. A brigád tagjai december 31-én 600 forint jutalmat kaptak. A vezetőség januárra is tűz ki cél- jutalmat. Nagy tervek foglalkoztatják ti gépállomás vezetőségét. A falut is szeretnék villany- világítással ellátni. A közvilágításhoz szükséges 30 darab 8 méteres akácoszlopot a tanács már kitermelte. A porce­lán szigetelő is rendelkezésre áll, már csak 60—70 pipára es 3000 méter kétkvadrátos külső vezetékre lenne szükség. Ehhez kérnek segítséget és akkor aránylag csekély költséggel Ja- kabszálláson is kigyúl a vil­lany. Tervek egy szépülő, gyarapodó termelőszövetkezetben Pattog a kályhában a tűz, kellemes meleg telepedik a szo­bára. Momár József, a csoport elnöke a menetrendet oöngészi. hogyan juthatna el másnap Kiskőrösre. — Bizony, bajos dolog lesz az, mert csak Kalocsáig tudok a busszal menni, tovább nincs csatlakozás, — Sürgős ax út? — Az lenne, mert lovakat veszünk, s meg szeretném ókét nézni. Mindezt úgy mondja szűkszavúan, hogy valami nyugodt em­ber kíváncsiságát nem Is csigázná fel vele. Nem szeret ö már a természeténél fogva sem sokat beszélni, nehogy azt higgyék, dicsekedni akar. Pedig az igazat megvallva, azt sem lehetne fel­róni, ha dicsekedne, mert Molnár Józsefnek, az Öregcsertői Béke elnökének nevét mindig a legjobbak között emlegetik az egész megyében. De mindén dícsérgetés nélkül már maga az is sokat kifejez, hogy a csoport megalakulása óta nem cserélt gazdát az elnöki poszt. Dehát visszatérve a lovakhoz, most már azt el­mondhatjuk, hogy nagy dologra készül a Béke tagsága, így me­sélte Molnár József is: — A Bajai Méntelep még az elmúlt évben javasolta, hogy rendezkedjünk be gidrán tenyészlovak nevelésére. Kilátásba he­lyeztek némi állami támogatást is. Megbeszéltük a tagsággal — s beleegyezésükkel elfogadtuk a javaslatot. De csak akkor lepőd­tünk meg igazán, amikor közölték velünk, hogy nem kevesebb, mint 700.000 forint visszanerr.iérítendő hitelt kapunk egy száz­férőhelyes csikóistálló felépítésére és ezen belül 40.000 forintot lóvásárlásra. — S honnan veszik azt a rengeteg csikót, hiszen a csoport­nak mindössze 14 lova van? — kérdezzük a csoport elnökét. — Ez igaz, csakhogy elvállaljuk nevelésre, idomításra a kör­nyező termelőszövetkezetek csikóállcmányát. Olyanféle csi'kóiskola lesz itt, s mire innen kikerülnek a fajtiszta gidrán „tenyészálla­tok, jól betanított, izmos lovaknak számítanak. Ezek szerint tavaszra mér benépesül a termelőszövetkezet 250 holdas hatalmas legelője tüzesvérű, fajtiszta csikókkal. Még nem számították ki pontosan, milyen jövedelmet jelent ez majd a termelőszövetkezetnek, de azt már számolgatták, hogy az állat­tartás — a lótenyésztést leszámítva — milyen hasznot ígér az 1955-ös esztendőre. A szövetkezetnek 307 darabból álló juhállo­mánya van. Ezután mint állati terméket 11 mázsa'sajtot és 10 mázsa gyapjút számítanak értékesíteni az idén, ami a többi ál­lati termékekkel együtt összesen 131.000 forint bevételt ígér. — Ezenkívül a tenyész- és növendékállatok értékesítéséből 109.600, a hizottsertés és a juhszaporulat értékesítéséből 199.800 forint jövedelemre számítanak. Tehát a csoport állattartásból származó jövedelme meghaladja a 400.000 forintot. — Csak egy baj van — s Molnár József arca igen elgondol- kodóvá válik. Ha ebben segítenének, bizony jót tennének ve­lünk. Most fejeztük be ugyanis a tehénistállónk építését. Hetven méter hosszú az istálló és sok bajjal-gonddal jár a trágya ki­szállítása és a takarmányozás. A Kalocsai MÉH Vállalatnál már évek óta hányódnak elhasznált, meggörbült kisvasút-sínek. Több­ször is kértük, adják át a csoportnak, mi rendbehoznánk éS hagy hasznot jelentene nekünk. Egyszer a leggörbébbeket ide is adták, amit sikerült kiegyenesítenünk, dehát ez kevés volt. Hogy a töb­bit is megszerezzük, felkerestük a Kecskeméti MÉH Vállalatot, sőt a MÉH Vállalat budapesti központját is. Egyik irodából a másikba küldözgettek, végén mégsem intéződött el semmi. Pedig, ha évek óta nem volt szüksége a MÉH Vállalatnak azokra a görbült vasakra, akkor bizonyéra tudnák nélkülözni továbbra nekünk pedig igen nagy könnyítést jelentene a munkánkban. Egyszerű és világos dolog ez, csak az a kár, hogy az illeté­kesek még mindig nem jöttek rá, hogyan lehetne ilyen kisebb ügyek elintézésében megkerülni a bürokráciát, , Egymás melleit dol­goznak, együtt, járnak szórakozni, szívbéli jó­barátnők mindhárman. Nevük: Tombácz Ida, Lázár Judith, Villás Joli. A Kiskunhalasi BARN EV ÁL kopasztó­jának egyik bádogfe­dés munkaasztalánál ismerkedtem meg ve­lük. illetve csak kel­tőjükkel, Idával és Ju­dittal. Villás Joli a be­tegágyat nyomja, meg­gyűlt körmét most tá­volították el az ügyes orvosok. Kettőjükkel beszéltem, de ha igaz a közmondás, hogy... ma­darat tolláról, embert barátjáról — akkor megismertem Villás Jolit is. Fiatalok, 18—1,9 éve­sek és szépek. Nemcso­da. ha megakad rajtuk a halasi legények sze­me. Mindemellett hí­resek is ám! Jómunká- jvkról mcsszetájon is­merik őket. Szilvesz­ter este pirulva vették át. egymásután a ■luta- lomhorítékot, melyben két-kót piroshasú szá­zas lapult. És ki győzi felsorolni, hogy hánya­dik jutalom volt ez, át utolsó, de csak az el­múlt esztendőben. Mert: ők is tervekkel, nemes A három jóbarát... szép elhatározásokkal kezdték az új, az 55-ös évet. Tombácz Joli babos- iendője alól rakoncát­lan göndör fürtök ren­detlenkednek, lehajtott fejét csak addig emeli fel, míg kendője alá gyömöszöli természete­sen kunkorodó hajai. Míg beszélgetünk, egy pillanatra sem veszít gyorsaságából a mun­ka, fürge újjal ügye­sen siklónak a tyúk testén. — Húsz fillért ka­itok egy ilyen szép tyúk káposztásáért, — mond­ja — gyorsnak kell len­ni. hogy,a műszak vé­géig vagy 30 forintot megkeressek. Annál alubb pedig sokast m adom. — Es me je fei­gen zsebében a kis ká­vésuk pénzecskéket. — három óra van, de mái kérésiéin 30 forint 01 fillért. Egy óra altit még kerekedik ez az összeg. — És mire hódi a pénzt egy 18 éves lány' — Ajaj! Van inak ezer helye — jelel ré­véivé. — Odahaza is "éritek, meg aztán vzi­lein az elinalt évben léük'ibátot, cipőt, sid- ve.iruhát, meg :ok egye­bei. Az ícléi pedig gyűjtöm a pénzt, f kci- neműt veszek majd be­lőle. — Hát a vőlegény? — Udvarló :tz lkad, de az igazi még nem .ott — szól beszélgeié- iünkbe Lázár Jutka. Hosszú szempillája alól huncutul .csillog a sze­me, úgy mondja: — Idát most cipeltük el tánciskolába, már be­iratkozott. Ezentúl lán­colni is együtt járha­tunk. * Lázár Judit 10 éves és három éve már ill dolgozik a Kiskunhala­si BARNÉVÁL-nál, az­óta kevés jutalomosz­lás volt, ahol az ö neve nem hangzott el a do­bogóról, Ma, »rossz nap­ja<• van. Elmaradt Ida mögött majd egy fo­rinttal: Pedig egy-két filléres különbözetiéi zárták eddig a napot, A harmadik, Villás Jeli neve sokszor szó- bakeriil a nap folya­mán a két barátnő.kö­zöli. Ha terveznek át is bele veszik, ha új ötletük támad meg- jegyzik, nehogy kima­radjon belőle Joli. Ne­mes, szép vetélkedés folyik a három lány között. Tgyekeznek mi­nél szebben dolgozni, hiszen az elsőrendi áruért több a bér és a. verseny eredményét egymás között a kan­osuk pénzek döntik eh És itt ezen a ponton találkozik az egyéni ér­dek a közérdekkel. Ha­jói dolgoznak, több ru­hára, cipőre telik és ugyanakkor a gyárnak. az egész kollektívának terveit segítik. Minden ádégszálukkal segítik a felszabadulási verseny célkitűzéseinek meg­valósítását. Mindhár­muk gondolatát, elha- I ái ozását fogalmazta meg Tombácz Ida: — Minden nap jobb és több munkára tö­rekszünk. És általában amit mi elhatárolunk, azt meg is valósítjuk! Jó munkát kívánunk Ida, Judit, Joli. Kíván­juk tiszta szívből, hogy terveitek pontról-ponl- ra, betúről-betüre be­teljesedjenek ebben a még ifjú esztendőben. M. t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents