Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

Ami megvan, s ami hiányzik a versenyzéshez! a Kiskunfélegyházi Gépgyárban

Áz állampolgári fegyelemről

szemben ugyanis — aki termeA Kiskunfélegyházi Gépgyár évi számadásáról készült bizonylatok a következőket mutatják: Veszteséges az üzem, más üzem nyereségéből részesedik. Ennek több oka volt. Egyrészt, Oj mezőgazdasági gépeket készítettek, amelyeknek gyártás- technológiájával most ismerkedtek meg, másrészt az üzemben fellelhető szervezetlenség. Ennek kiküszöbölésére, az olcsóbb termelésre már megtörténtek a megfelelő előkészületek. Hatféle gyártmány kerül ki az üzemből ez évben: Ventilátor, szellőző, légtartály, színes fémtartály stb. Januárban 23 vállalat kért ezekből a gyártmányokból. Már a felszabadulási munkaverseny pontjai is arra engednek következtetni, hogy valóban olcsóbban és jobban fognak termelni, s talán sikerül is az élüzemi címet elnyerni.

Rajz, anyag jórészt biztosított

A lelkesedés azonban kevés ahhoz, hogy a szakszervezet jól tejtse ki tevékenységét. A versenyzéshez jó műszaki előfeltételek szükségesek. Barangoljunk az üzemben, kukkantsunk be az egyes műhelyekbe, vajon hogyan vélekednek a dolgozók, tudnak-e a felajánlásról.

A rajzok már minden csoportnál megvannak, melyhez megfelelő anyag is biztosítva van. A reggeli és ebédidőben már vitatkoznak, hogyan készítsék el a gyártmányokat egyszerűbb munlyiEGYENKBEN is büszkél- kedhetünk egy néhány légi harcossal, akik a forradalom ügyének hű harcosai voltak a múltban és azok is maradtak. Vegyük hát szemügyre, vajon megtettünk-e mindent, hogy azt érezhessük: a párt, a ncp becsüli őket, törődik velük? Felkerestük Rózsa János elvtársat, aki az illegális kommunista mozgalom évtizedeit Kecskeméten küzdötte végig és ma is fáradhatatlanul dolgozik a pártért, a népért;

•

RÓZSA János a volt villanymalombeli zsákolómunkás, már bizony benne van a korban. Egy év híján a hatodik évtizedét tapossa és haja is őszbevegyült már. Azt mondhatnánk, idős ember, rövidesen talán nyugdíjba is megy. Aki csak így . a külsőségek alapján ábrázolná Hózsa elvtársat, az felületes képet adna róla. Ugyanis Rózsa János valójában nem idős ember, tele van tettvággyal és harckészséggel. Ö most is magasra emeli a párt zászlaját, úgy mint 1918-ban, mikor az orosz polgárháború frontjain a magyar vörös ezredekben Kolcsak és Denikin ellenforradalmi bandái ellen harcolt;

MIKOR a múltról beszél, ezt

nem úgy teszi Rózsa elvtárs, mint egy fáradt ember, áld már végigjárta az élet vándorútjait s most megpihenni készül, nem, mikor az illegális kommunista mozgalomról beszél, akkor szinte önmagát és másokat is lelkesít új küzdelmekre. Milyen volt az illegális kommunista mozgalom Kecskeméten? Milyen szerepe volt ebben Rózsa elvtársnak — teszem fel a kérdést. Szinte azt vártam, hogy Rózsa elvtárs terjengős elbeszélésbe kezd majd. Meglepetésemre azonban önmagáról szerényen csak ennyit mond : — A párt utasításait mindenkor végrehajtottam. Az illegális kommunista sajtót juttattam el a Kecskemét környéki tanyavilágba. Azután jött a »lebukás. ..« 45—50-ed magammal

letartóztattak. Ez 1933-ban történt.

12 ÉVVEL később, 1945-ben

a felszabadult Kecskeméten az első sorokban küzd az újjáépítésért Rózsa etvtái's. 1933-ban a tanyai parasztok között szervezte a pártol. 1945-ben pedig a vá-*

kamódszerrel. Ez a kép tárul szemünk elé a lakatosműhelyben, szerelőcsarnokban, esztergaműhelyben.

S igen lelkesen beszélnek a felszabadulási versenyben való részvételről is. Megmutatják, hogy az idén nem kerül arra sor, hogy azt mondják az üzemre, — más üzem jó munkájából részesült. De sok szó esik az élüzemi cím megszerzéséről is. Ez is azt mutatja, hogy a szakszervezet valóban irányítja az aktíváit. Vízhányó József üzemvezető, Kiss István főművezető, Horváth József művezető személyes példával, vállalással kér részt magának a felszabadulási verseny sikeréből.

Nem segítenénk a nemes célok elérését, ha nem hívnánk fel a figyelmet a versenyszervezés egyoldalúságára. A szakszervezeti bizalmiak füzeteit forgatva megállapíthatjuk, hogy a felajánlások zöme a mennyiségi termelés növelésére szól. Pedig még ma is gyakori eset, hogy a vaslemez közepéből vágják ki a szükséges részt, ahelyett, hogy a szélén kezdenék. Szerszámból is sok törik. Ezért ennek csökkentésével is foglalkozni kell;

Nem biztosítják a verseny nyilvánosságát

Makány elvtárs, az üzemi bizottság elnöke restelkedve vallotta be, hogy az üzemben nincs versenynyilvánosság, s ebben ők

rosi pártbizottság tanyai szervezőjeként folytatta tovább a megkezdett munkát új, szabad körülmények között. Ez az egyenes vonal azonban 1949-ben egyszerre csak megtört. A városi pártbizottságon közölték vele, hogy ő már koros ember, az a munka, amit ő végez, fiataloknak való és áttették kereskedelmi területre dolgozni. Volt földművesszövetkezeti ügyvezető, boltossegéd, vasbolt vezetője, ahogy éppen adódott. A kereskedelem nagyon szép és fontos területe a szocialista gazdaság építésének. Azonban képzettség és szakmai tudás hiányában kudarcot vall az ember.

Rózsa elvtárs még ma is pironkodva gondol vasboltbell szakmai munkájára. Mondta ő nem egyszer: elvtársak, én sohasem voltam vasas, miért tesztek ilyen helyre? Erre azt a választ kapta, az a fontos, hogy meg tudja különböztetni a kapát a kaszától. Szakmailag azonban nem képezték, nem törődtek vele, nemcsoda, ha nem tudott helytállni.- PARTISKODAHA vajon

elkütdték-e Rózsa elvtárs? — Erre is szomorúan ingatja a fejét. Az elvtársak azt mondták neki, hogy ő régi mozgalmi ember, neki rtiár nincs szüksége pártiskolára. Ebben egyébként egészen bele is nyugodott. Sőt, ő is mondja most másokkal együtt: »Ugyan mi hasznát venné a párt, ha engem, az 59 éves embert pártiskolára küldene.« Ezt bizony nem jól látja Rózsa elvtárs és mások sem. A párt nemcsak a fiatalok mozgalma. Nem hagyhatja megrekedni a fejlődésben a régi, idős párttagokat sem. E kérdés megoldása nem egyszerű számszaki művelet, melyet úgy döntünk el, hogy kifizetődik-e vagy sem. Itt nem vasról, tégláról, ércről, hanem élő emberekről van szó. S nemcsak a mozgalmi munka hétköznapjaiban, hanem a tanulásban a pártiskolákon is szükség van a fiatalok mellett a régi párt tagokra is. Mondják el rendíthetetlen helytállásuk történetét, tanuljanak belőle a fiatalok.

Rózsa János kedvét azonban nem veszik el a nehézségek. — Most sem könnyű a munkája, Begyűjtési megbízott, és hóban,

is ludasak. Egy műszaki ember, — a nevére már nem emlékeznek, — hat hónappal ezelőtt igen »elmés« javaslatot tett: szüntessék meg a tíznapi versenyértékelést, térjenek vissza a havi értékelésre. Makány elvtárs hiába ágált e helytelen intézkedés ellen. Racionalizálás, »ésszerűsítés« jelige alatt megszüntették a tíznapi versenyér- tékclést. Azóta többször adott vitára okot ez a rossz rendelkezés, de még ma sincs változás. Ezért nem illeti dicséret a szakszervezetet és a pártvezetőséget sem. Pedig a dolgozók sokszor elmondják ezzel kapcsolatban a következőket: Még azt sem érdemeljük meg, hogy munkánkat értékelnék, hát akkor mire érdemesítenek bennünket? Pedig ml szeretnénk tudni hóközben is hányadán állunk.

Egyébként a tíznaponkénti versenyértékelést határozat is rögzíti. Célszerű lenne, ha a ver- scnynyilvánosságnál mutatkozó sötétséget a világosság váltaná fel.

Nincs olyan dolgozó az üzemben, akiben ne élne az a tudat, hogy szabad hazában élni, alkotni, jobb munkával az életet derűsebbé tenni dicsőség. Ez tuti a fizikai dolgozókat a versenyzésben. Ehhez kérnek ők még több segítséget, mert adott szavukat be akarják tartani, és a régi vasasokhoz méltóan köszönteni felszabadulásunk 10-ik évfordulóját.

sárban, szélben, kerékpáron és gyalogosan járja a tanyavilágot. Úgy vélekedik a nehézségekről, hogy mik ezek az apró, cseprő dolgok ahhoz képest, melyekkel a múltban meg kellett küzdenie.

IGEN, ezek apró, cseprő dolgoknak tűnnek, de nekünk és a pártszerveknek is mindent el kell követni, hogy semmi se nehezítse életét a párt, a munkás- mozgalom régi harcosainak. — Pártunk tulajdonképpen önmagát becsüli meg azzal, ha megbecsüli régi, kipróbált tagjait.

ség vízelvezető árkait tisztították ki községi és társadalmi erőkkel. A munkálatok még a komoly fagyok előtt december végéig elkészültek.

Elhatározták a kullúrház bővítését színpaddal cs nagyteremmel. Az anyag odaszállítasz máris elkezdődött. Hatvan múzsa oltott mész, több mint ötA JÚNIUSI párthatározat és az azt követő kormányprogram középpontjában a dolgozó emberről való fokozott gondoskodás áll. Az azóta eltelt idő alatt kiadott rendeletek és törvények egy-egy lépést jelentenek abban az irányban, hogy hazánkban mindinkább érvényesüljön már a szocializmus építése közben 05 a szocializmus gazdasági alaptörvénye: »az egész társadalom állandóan növekvő anyagi é3 kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása...« Ahhoz azonban, hogy államunK állandóan emelhesse a dolgozók életszínvonalát, nem elég egyedül a párt ég a kormány minden törekvése, ahhoz az is kell, hogy a dolgozók a maguk területén, a maguk erejéhez mérten kivegyék részüket ebből a nagy munkából. Az kell, hogy minden ember teljesítse a törvények által előírt állampolgári kötelességét.

Éppen ezért különös hangsúllyal kell beszélnünk az állampolgári fegyelemről megyénkben is. Előfordul ugyanis nem egy esetben, hogy néhány termelő vagy dolgozó többszörösen megsérti a törvényt. Először azzal, hogy nem teljesíti állampolgári kötelezettségét, másodszor azzal, mikor hatósági közeg ellen bűntettet követ el.

MIÉRT VAN SZÜKSÉG a begyűjtési törvényre? — kérdik sokan. Egyszerű és érthető a felelet erre a kérdésre. Ha az állam nem rendelkezne elegendő gabona- és termény-, valamint élelmiszerkésztettel, akkor szabadkezet kapna a spekuláció. A begyűjtés rendszere tehát az állami készletek növekedését s ezáltal a lakosság zökkenőmentes jó áruellátását segíti elő. Az 1953. évi 27. törvényerejű rendelet olyan mértékben állapítja meg a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek beadási kötelezettségét, amelynek minden termelő eleget tud tenni. Mégis nem jelentéktelen számban akadnak olyanok, akik puszta hanyagságból, nemtörődömségből nem teljesítik kötelességüket. Ezekkel szemben államunk érvényesíti a törvényességet és itt nemcsak a közigazgatási eljárásról, hanem a büntető eljárásról is szó van. A kötelezettségét nem teljesítő termelővel

ezer tégla, különböző bontási anyag már ott várja az enyhülést. A község minden egyes lakója gyalogmunkával veszi majd ki részét a kultúrház bővítésében. Az anyagok odaszállítását bárom termelőszövetkezet osztotta fel egymás között. A társadalmi munka értéke meghaladja majd a 20.000 forintot. Ahogy enyhülnek a fagyok, kezdetét veszi az építkezés.

nyét megsemmisíti, fogyasztásra alkalmatlanná teszi, vagy üzletszerűen elvonja —, büntető eljárást kell indítani. Sokan nem tudják azt, vagy egyáltalán nem akarják tudomásul venni, hogy a beadás elől való üz letszerű elvonásnak számít — tehát büntetendő az a cselekmény is —, amikor a termés; még betakarítatlan állapotban, vagy a beadás teljesítése elől« szabadpiacon eladják. Grácia János 92 holdas orgoványi kulár például 2700 forint adóval tartozott államunknak. Tartozása fejében 8 hektoliter borát lefog látták. Grácia János a törvényekkel mitsem törődve, kötelességét semmibevéve, a lefoglalt bort értékesítette. Természetesen a kötelességét nem teljesítő kulákkal szemben megin dúlt az eljárás.

AZ ADÓFIZETÉS, beadás tehát egyaránt elsőrendű állariv polgári kötelesség. Az aliamiial: olyan kiadásai vannak, amelyek mindannyiunk javára szolgálnak: utak, iskolák, kórházak építése stb. Az ezekhez szükséges pénzt nem lehet a levegőből elővarázsolni. Ezekhez minden állampolgárnak hozzá kell járulni. Vannak, akik nem értik ezt meg, bár használják az utakat, iskolákat és kórházakat s mindazt, ami az egész nép közös erőfeszítéséből, munkájából született. Ugyanakkor semmi felelősséget nem éreznek aziránt hogy maguk is hozzájáruljanak munkájukkal az egész nép jólétéhez, boldogulásához. Találkozunk olyan dolgozó paraszttal is, mint Berkes József madaras! lakos, aki bár 70.000 forintéi' épített házat az elmúlt évben ugyanakkor adójába egy fillér se fizetett arra hivatkozva hogy nincs pénze. Pedig Berke; József éppenúgy élvezi, hasz nálja azokat a javakat, amelyc kc.t az egész nép együttes munkája, kötelességtudása hozott létre: az utakat, a községi kutat, stb.

S HA MÁR AZ állampolgár fegyelemről ilyen nyiltan és őszintén beszélünk, meg keit mondani, hogy vannak még olyan fegyelmezetlen emberek, akik egyes esetekben tcttlegcs- ségre vetemednek a hatóság embereivel szemben. Az ilyen esetek megfékezésére törvényeink szigorú büntetést írnak elő.

Nem elegendő azonban ma már a törvényekre hivatkozni. A szocialista államot építő ú.i- típusú embert nem a törvényektől való félelem tartja vissza valamely bűntett elkövetésétől, hanem az egész közösség iránt érzett felelősség s egyre fejlődő öntudata. Persze, még varrnak olyanok, akik nem így értelme-* zik az állampolgári fegyelmet, de ezek meggyőzése, nevelése jelenlegi feladatunk.

Mező Imre, megyei ügyész h.

(Beszélgetés Cf-azé kas Jmünt tehenésszel

égy éve tehenész a Bácsalmási Állami Gazdaságban Fazekas Bálint. A Mosztanga majorság 2. számú tehénistálló- jában találunk rá. — Fehér sapka a fején, fehér kötény van eléje kötve. Közeleg a délelőtti fejés ideje, már csak a kézmosás van hátra.

Tizenöt tehenet gondoz már évek óta. A múlt tavasszal még hat és fél liter volt a gondozására bízott tehenek fejési átlaga, de mire év végére ért, büszkén írhatta az istálló fekete táblájára: fejési átlag 8 liter.

— Amikor hallottam az egyedi takarmányozás jelentőségéről, a naponkénti háromszori fejősről, nem

elégedtem meg azzal, amit ezekről mondtak nekem. Könyveket szereztem, hogy ezek tudományos alapjaival is megismerkedhes- sem.

Gyűrött, tépett kis noteszt keres elő, abból mutatja a feljegyzéseket, mit is jelentett a tejhozamban a napi kétszeri fejésről a háromszori fejésre való áttérés. Eleinte havonta 5 literrel több tejet s ez a szám hó- nupról-hónapra mindig növekedett.

ésőbb szakértelemmel magya- íúzza a takarmányozás fortélyait: hogyan ke- \erj a silótakarmányt szénával, darával, hogyan ügyel arra, hogy mindenkor kellő menvnyiségü víz álljon az állatok rendelkezésére.

Délelőtt 11 óra leié hajlik az óramutató, ez a másodszori fejés ideje. Az első reggel 5 ólakor volt. az utolsó délután 6 órakor lesz.

— Még csak azt szeretném mondani, hog.v a jó tehenész gondjai közé tartozik az állatok tisztántartása, a mindenkori friss alom, hogy az állatok nyugodt pihenését is biztosíthassuk.

Hozzákezd a fejeshez. Most már nem ér rá velünk beszélgetni, végigmegyünk az istálló hosszán s figyeljük a munkát. Útközben kettep is csatlakoznak hozzánk. Szabó Ferenc és Szvorény János. Beszélgetünk.

Most már nem Fazekas Bálinttal, hanem Fazekas Bálintról. A fiatul tehenészek azt mondják:

— Arról nem hallottunk, hogy szó esett volna: Fazekas Bálint mint oktatja, tanítja s fiatal tehenészeket. — Minket is ő tanított, mi is az ő tapasztalatai alapján dolgozunk.

rről valóban nem volt szó. Fazekas Bálint bizonyára ügy gondolta, dicsekvés helyeit, inkább beszéljenek maguk az eredmények. S ő ügy érzi, hogy ami a tapasztalatok átadását, a fiatalok tanítását illeti, az nem erény, hanem kötelesség.

Harcos évtizedek a kommunista mozgalomban

Rozs Mihály.

Sikeres munkát végez a jászszentlászlói népfront-bizottság

JÁSZSZENTLÁSZUÖN a köz-