Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-27 / 22. szám
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa országos tanácskozásra hívta össze a bányászat legjobbjait. A tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Kocsis Lajosnak, a szénbányászati miniszter első helyettesének üdvözlő szavai után Czottner Sándor, szénbányászati miniszter mondott beszédet. Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a bán y ásztanácskozáson: Gazdaságosakban, olcsóbban, jobban termelni —- e* a népjólct emelésének loeeása Kedden délelőtt felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára Is. Rákosi elvtárs a következőkről beszélt: Főfelqdatunlc : csökkenteni az önköltséget, növelni a termelékenységet, a szén minőségét Az országos szénbányászati tanácskozás eddigi menete azt mutatja, hogy szükséges volt ilyen tanácskozás összehívása — kezdte beszédét Rákosi elv társ. — Solt helyes kritika és javaslat hangzott el, a minisztériumnak, a trösztigazgatóságoknak, a műszakiaknak és az egyszerű bányászoknak munkáját lényegesen elő fogja segíteni, ha az itt elhangzott 'kritikát és javaslatokat gondosan mérlegelve és feldolgozva a gyakorlatban értékesítjük. A tanácskozás újra megmutatta azt is, hogy derék bányászaink, mint az elmúlt években, most is hű harcosai népi demokráciánknak, s zömük példamutató helytállással dolgozik. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy sok régi," harcokban megedzett bányász — ha helyesem látja is a széntermelés területén mutatkozó súlyos hibákat, — nem harcol kellő határozottsággal és eréllyel azok megszüntetéséért. Ez vonatkozik nemcsak a vájárokra, segédvájárokra, hanem vonatkozik a széntermelés hibáit világosan látó vezetőkre Is. Nem elegendő a hibákat látni, de feltétlenül szükséges és megkövetelendő, hogy mindenki a maga területén nap mint nap küzdjön a hibák megszüntetéséért. Felszólalásomban ezért elsőnek a szén önköltségének a kérdésével kívánok foglalkozni, mert az a benyomásom, hogy ez a fontos kérdés már Czottner elvtárs beszámolójában is kissé háttérbe szorult és még inkább ez történt vele a vita folyamán. Az elvtársak tudják, hogy az elmúlt év folyamán széntermelésünk 3-4 százalékkal növekedett az 1953-as évihez képest. Ez a növekedés százalékokban is, tonnában kifejezve is a legkisebb, amit a fejszabadulás óta eltelt évek folyamán elértünk, g ez már mulatja, hogy komolyan romlott a helyzet a szénbányászatban. A kép teljességéhez azonban tudni kell azt, hogy ezt a 3.4 százalék termelésemelkedést jóval nagyobb mun- káslctszámmal értült el, mint tavaly és emiatt az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent 1953-boz viszonyítva. Közben tudvalevőleg emeltük a dolgozók életszínvonalát. 1954 folyamán a munkások és alkalmazottak reálbére körülbelül 15 százalékkal növekedett 1953-hoz képest, amihez hozzá kell venni, hogy 1953 második felében Központi Vezetőségünk júniusi ülésének helyes határozatai folyományaképpen ugyancsak komolyan javítottunk a dolgozók, köztük elsősorban a bányászok életszínvonalán. így az elmúlt év folyamán az a helyzet alakult ki, mig a bányászok reálbére erősen megnőtt, addig az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent, s a bányászat tervét nem teljesítette. Ez jelentékeny részben azért történhetett, mert csökkent a bányában a munka termelékenysége és emelkedett az önköltség. Tavaly körülbelül egyötödével termeltük drágábban a szenet, mint 1953-ban. — Azt hiszem, e tanácskozás minden részvevője tudja, hogy ez milyen károsan hat ki egész népgazdaságunkra. Ha a szén termelési költségei növekednek, ez megdrágítja egész szocialista építésünket. — Meg kell mondanunk világosan és határozottan, hogy a népjólét emelése csakis abban az esetben lehetséges, ha iparunk — és hozzátehe- tem — mezőgazdaságunk csöklfrnti termelésének önköltségét, ha növekszik a munka termelékenysége és a termékek minősége javul. A döntő forrás, amiből a dolgozó tömegek életszínvonalának emelését biztosítani tudjuk, az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése, a minőség javulása. Ezt meg kell értenie a bánya, ez ipar minden dolgozójának á csilléstől kezdve a miniszterig, £s meg k®U értenie azt is, hogy nem fejlődhet az életszínvonal, ha nem emelkedik a termelékenység, ha csökkenés helyett növekszik az önköltség, mint ahogy az az elmúlt év folyamán a szénbányászatban és nem egy helyen az ipar más területén is előfordult. Ezt a tételt nem lehet eléggé aláhúzni. Szeretném, ha az országos szénbányászati tanácskozás minden részvevője ennek a megállapításnak tudatában azzal az elhatározással menne vissza a munkába, hogy az idén úgy dolgozik, hogy a bányákban növekedjék a fejteljesítés, csökkenjen az önköltség, növekedjék a termelékenység, javuljon a szén minősége. Ezután a nép vagyonának pazarlásáról beszélt Rákosi elvtárs. — Dorogon pártunk megyei végrehajtó bizottsága másfél évre visszamenőleg 1954 szeptemberig, az üzemek jelentéseiből összeállított egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy ez idő alatt csak Dorogon közel ötmillió forint értékű gép, szerszám maradt az omlasztás, az iszapolás mögött. Komplett csúzdagépek, nagyteljesítményű villanymotorok, nagyteljesítményű szivattyúk, fúrógépek szerepelnek a kimutatásban, amely távolról sem tart igényt teljességre, A dorogi tröszt vezető elvtársai, akik ezen az értekezleten felszólalásaikban eléggé panaszos hangot ütöttek meg, s mint a borsodiak és mások, nem fukarkodtak követelésekkel, elgondolkozhatnak ezeken a számokon. Kiszámíthatnák például, hogy hány bányászlakást lehetett volna építeni. Tudjuk, hogy másutt is hasonló a helyzet. A tatabányai DISZ-ifjak úgynevezett anyagmentő brigádokat alakítottak, amelyek vasárnaponként az aknákban összeszedték a szerte-szét hagyott, gyakran már iszapba süllyedt termelő eszközöket. Többszázezer forintnyi anyagot mentettek meg ilyen módon. Kérdem én a jelenlévő régi bányászokat és bányászvezetőket, mi történt volna Tatabányán 15 évvel ezelőtt azzal a bányásszal, aki szerszámát, termelő eszközét hanyagul az iszapban hagyta volna? Szüntessük meg a pazarlást, a fegyelmezetlenséget a bányákban Kevés szó esett, elvtársak, ezen a tanácskozáson a munka- fegyelemről és az anyagpazariás százféle formájáról, arról az anyagpazarlásról, amely összességében jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a rosszabb szenet drágábban termeljük. A beszámoló megemlítette a bányai a felhasználásának emelkedését, Ugyanakkor, amikor nagyon helyesen, a bányafa helyett áttérünk a fémek használatára, mollbiztositással és TH-gyűrűk- kel pótoljuk a bányaíát s ezzel emeljük a bányák korszerű biztosítását, a bányafa fogyasztás növekedése tovább folytatódik. Ennek legfőbb oka a bányafa gondatlan pazarlása. Majd így folytatta: ' — Minden trösztigazgató eiőtt ismeretes, hogy az osztályozott szenet megdézsmálják, s hogy legtöbb helyen, különösen például a nógrádi tröszt területén a dolgozók egyrésze az illetményszenet teljes egészében a helyi TÜZÉP-telepnek adja el és tüzelőnek az elvagdalt; bánya- fát használja, vagy egyszerűen az üzem területén »szerez« magának tüzelőt. Bükkhegyi elvtárs a zagyvái bányákból, felszólalásában főleg a rendőrség segítségét kéri az ilyen jelenségekkel szemben. Persze ez i§ kell, de nem kevésbe fontos az olyan közhangulat kialakítása, amelyben megbélyegzik és kiközösítik maguk közül a dolgozók a fegyelmezetleneket, a lógósokat, a tolvajokat. A rendes bányászok felháborodással ítélik el a szocialista fegyelem ellen vétőket, Ezután Rákosi elvtárs a munkafegyelem megsértésének különböző formáiról beszélt. Megemlítette, hogy az igazolatlan mulasztókkal szemben nem lépnek fel, az igazolatlan mulasztást nem büntetik. Például a Mátravidéki Tröszt gyöngyösi üzemében az igazolatlan mulasztók a rendelkezésekkel ellentétben megkapták a havi szénjárandóságukat. Természetes, hogy ilyen helyen a munkafegyelem megszilárdítása nem fog sikerülni. A fegyelem lazulása természetesen kihat a bánya biztonságos üzemeltetésére. A fegyelmezetlen munkás nemcsak csapatának bérét csökkenti, hanem testi épségét, sőt életét is veszélyezteti. Ezután arról beszélt Rákosi elvtárs, hogy a becsületes bányászok rendkívül elégedetlenek s mérgelődnek, ha a műszaki vezetők nem követelik meg a fegyelmet. A bányászok a határozott, keménykezű műszaki vezetőket szeretik, akik igazságosan büntetik meg a fegyelmezetlen kedőket. Ahol a vezető megköveteli a rendet, ott jobbak a munkafeltételek, kibontakozhat a munkaverseny, nem gátolják a dolgozók munkalendületét apró műszaki hibák. Ennek bizonyítására a pécsi bányatrösztnél tapasztaltakat említette meg, ahol a műszaki vezetés, a párt, a DISZ, a szakszervezet együtt dolgoznak, vigyáznak az anyagra, takarékoskodnak, nem tűrnek lazaságot, lopást. Majd így folytatta Rákosi elvtárs: ■— Amit meg tudtak csinálni Pécsett, — és hozzátehetem, más trösztöknél is — az végrehajtható mindenütt. A fejteljesítmények növelése, az önköltség csökkentése, a munkateljesítmény növelése, a fegyelem megszilárdítása, — ezek most bányászatunk központi kérdései es hozzátehetem, nemcsak oá- nyászatunké, hanem egész szocialista iparunké cs mezőgazdaságunké. Gazdaságosabban, olcsóbban, jobban termelni — ez a népjólét emelésének döntő forrása! Kevés szó esett a tanácskozáson az 1955. évi tervről. Ebben az évben a szénbányászat termelésének növekedését alacsonyabbra szabtuk. Nem azért szabtuk alacsonyabbra a termelés növelését, mert az ország bővében van a szénnek, vagy a bányák nem tudnának több szenet adni. Ellenkezőleg, az országnak minden tonna szénre szüksége van és a bányák még többet tudnának adni. Mindjárt hozzátehetem, hogy jövőre többet is fogunk kérni. Most folynak az új ötéves' terv kidolgozásának előkészületei. A második ötéves terv folyamán nemcsak be kell fejeznünk az első ötéves terv- . ben megkezdett különböző üzemeket, . hanem a mező- gazdaság es a mezőgazdaság szocialista szektorának fokozott fejlesztése mellett erőteljesen folytatni kívánjuk a szocialista iparosítást, amihez természetesen megfelelő mennyiségű szén kell. Á termelés idei alacsony növelésével módot akarunk adni a szénbányászatnak arra, hogy teremtsen rendet a saját térülőién, hozza rendbe u leromlott légvágatokat, gondoskodjék jobban a munka biztonságáról, erősítse meg a munkafegyelmet* gondoskodjék idejekorán megfelelő eíővájásról, egyszóval teremtse meg azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik* hogy jövőre és a második ötéves« terv folyamán hányáink egészségesen, erőteljesen fejlődjenek és kielégítsék mindazokat a követelményeket, melyeket a népjólét emelése, a szociaLizmus építése, a honvédelem velük szemben támaszt. Ezután Rákosi elvtárs az úu világos, könnyen áttekinthető’ bérezési rendszer előnyéről és a munkagépek jobb kihasználásáról szólt. Újítsuk fel a szocialista verseny régi, bevált módszereit — Erőteljesen támogatni kell az$ a törekvést is, hogy újítsuk fel a szocialista verseny régi, bevált módszereit, a melegcsá- kány-mozgalmat, Loy-mozgal- mat, a péntek-mozgalmat. Most, hogy az egész ország és köztük nem utolsó sorban a bányászság, felszabadulásunk tízéves ünnepére készül és e nagy esemenyt az egész országra kiterjedő fel- szabadulási műnk averse rínyei és emelkedő munkateljesítmény- nyel teszi emlékezetesebbé, megvan a lehetősége, hogy ezek az egészséges mozgalmak új erőre kapjanak, új életre keljepek, Végére hagytam azt a tényezőt, mely gazdasági életünk minden területén és így a bányászatban is döntő szerepet kell, hogy játsszon; a gazdasági vezetők, a párt, a DISZ, a szakszervezet együttműködését. Teljesen egyetértek Takács elvtárssal, aki a tatabányai tapasztalatok alapján megállapította, hogy ahol jó a pártmunka, ott jó a termelés. Mindjárt hozzátehe- tem, hogy a pécsi bányatröszt jó eredményeit megvizsgáló brigád a sikerek egyik fontos forrásául a trösztvezetés, a párt, a szakszervezet, a DISZ együttműködését jelölte meg. — Külön meg kell emlékeznem a DISZ javuló munkájáról. Tudvalevő, hogy tavaly szeptemberben a DISZ felhívására 530 ifjú szenelő-brigád tagjai vállalták, hogy az év végéig tervükön felül 228.000 tonna szenet adnak. E vállalást az ifjak becsülettel teljesítették, sőt valamelyest túl is teljesítették. A DISZ most vállalja, hogy I. negyedévi tervét a felszabadulás tízéves évfordulójára 110 tonna szénnel túlteljesíti. Biztos vagyok benne, hogy valóra is váltják. Egy sor felszólaló e tanácskozáson rámutatott a DISZ- ifjak javuló munkájára. Műszaki vezetőknek, pártunknak, a szakszervezeteknek erőteljesen támogatni kell a diszisták jó munkáját s minden törekvést, mely módot ad arra, hogy a bányában dolgozó fiatalok minél hamarabb jó szakmunkásokká s egyben öntudatos kommunistákká váljanak. — A bányákban elsősorban a kommunista bányászokat kell mozgósítani, akiknek száma nem kevés és akik a múltban annyi nehéz helyzetben megmutatták, hogy pártunk, népi demokráciánk legbiztosabb támaszai. Itt ismételten szó esett róla, hogy legjobb eredménye a jó példa- mutatásnak van. Ez igaz. A kommunista példamutatástól függ elsősorban, hogy mennyire tudjuk mozgósítani a szakszervezet tagjait, a IMSZ-fialalokal, mennyire tudjuk magunkkal ragadni az egész bányászságot, az egyszerű bányászokat és a műszakiakat egyaránt. A termelés kérdéséit össze kell kötnünk a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor és hazánk problémáival. Mindenki megérti, hogy most, amikor a nyugati imperialisták fel akarják fegyverezni a német milRa- rizmust, s amikor a béketábor mozgósítja erőit, hegy a háborús gyújtogatok e tervét meghiúsítsa, a népi demokráciánk gazdasági erejének növelése, a fegyelem megszilárdítása külön jelentőséggel bír. Elvtársaim bátran és őszintén nyúljanak e mozgósító munkájukban az úgynevezett kényes, vagy népszerűtlen kérdésekhez. Lépjenek fel keményen a fegyelem, a rend érdekében a lazaságok, a fegyelmezetlenség, a lopások ellen. A bányászok szeretik a nyilt, az őszinte beszédet, a hibák kíméletlen feltárását, meg is követelik tőlünk, kommunistáktól, hogy minden kendőzés nélkül mutassunk rá a bajokra és s kijavításuk módjára. Az elvtársak, a tanácskozás részvevői képviseljék bátran, határozottan és erélyesen azokat a javaslatokat és rendszabályokat, amelyek a szénbányászat termelésének terén mutatkozó hibák kiküszöbölésére és az olcsóbb, jobb minőségű termelés elérésére irányulnak. Ismétlem, legyenek biztosak benne, mögöttük áll a bányászság túlnyomó nagy többsége, mögöttük áll pártunk, az egész népi demokrácia, az egész magyar dolgozó nép. Nem kétséges, hogy ha o tanácskozás tanulságait megszívleljük és valóraváltjuk a magyar szénbányászat útja újra felfelé ível és a szénbányászat dolgozói joggal és büszkén tölthetik be helyüket a magyar munkásosztály élcsapatában, ahol a felszabadulás óta eltelt esztendőkben, annyi győzelmes csatát vívtak. Kívánok teljes sikert e tanácskozás minden célkitűzéséhez. (Lelkes, nagy taps.) Sok felszólalás után Czottner Sándor, szénbányászati miniszter vitaösszeíoglalója után Kocsis János, szénbányászati miniszterhelyettes zárszavával ért véget a kétnapos tanácskozás. Tokióban konferenciát tartottak... SANGHAJ (TASZSZ) A japán rádió hírt adott arról, hogy Tokióban január 25-én a japánszovjet és a japán—kínai diplomáciai viszony helyreállítása érdekében országos konferencia kezdődött. A konferencián Japán különböző gazdasági és politikai köreinek 150 képviselője vesz részt. A konferencián Madzima, a Japán és a Szovjetunió, valamint Japán és Kína közötti dip- ’omáciai kapcsolatok helyreállításáért küzdő országos tanács főtitkára tartott beszámolót: A konferencia részvevői kifejezésre juttatták a japán nép széles tömegeinek a demokratikus tábor országaival való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvéseit. Követelték, hogy a japán kormány tegyen konkrét lépéseket a japán-szovjet gazdasági tanácskozás egybehívása érdekében. A konferencia támogatta azt a javaslatot, hogy hívjanak kínai kereskedelmi küldöttséget Japánba, (MTI)
