Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-21 / 301. szám

BACSKISKUNMÊGYEI NÉPÚJSÁG wmmmmsmmmmssÊsmm IX. ÉVFOLYAM. 301. szám Ara SO fillér 1951 DECEMBER 21. KEDD A TÉLKE VALÓ FELKÉSZÏLÉ8R6l 75 éve szülefcll Sztálin elvtárs A télre való felkészülés legtöbb üzemünkben, vállala­tunknál befejezéshez közeledik. Beüvegezett ablakok, jól zárható ajtók, működő szellőztetők, kály­hák megfelelő szénnel ellátva teszik kellemessé majd a hideg­ben a munkát. A Kecskeméti Gyufagyár vezetői nemcsak az üzemrész nyugodt termelését biztosítot­ták, hanem tőzeget vásároltak Kecelről a dolgozók számára. Az 5-ös számú Mélyépítő Válla­latnál, a 64/1 Építőipari Válla­latnál a dolgozók időben felölt- hették magukra a vattaruhát. A YEFU gépkocsivezetői meleg oundában végzik munkájukat. Ott, ahol valóban a gazdaságve­zetés és a szakszervezet közösen tevékenykedett, ott zökkenő- mentes a termelés is, érzik az ott lévők: vezetőik valóban óv­ják egészségüket, gondolnak reá­juk. A dolgozók nem hálátla­nok. A Kecskeméti Gyufagyár­ban a SZOT és Minisztertanács vándorzászlajáért küzdenek. A Kiskunhalasi, Kecskeméti BAR- NEVÁL-ban már teljesítették az éves tervet, jövő évre dolgoz­nak. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban majdnem min­den műszak túlteljesíti napi ter­vét. A télre való felkészülést segítette pártunk azzal is, ami­kor úgy határozott, hogy a jobb szenet háztartásokba, iskolákba, bölcsődékbe, irodák s egyéb munkahelyek fűtésére kell biz­tosítani. Ezt az útmutatást leg­több helyen gyakorlattá tették. Különösen dicséret illet! a vasút dolgozóit. A fűtőház dolgozói a legnagyobb téli hidegben is 50 százalékban pakurával (olaj, tő­zeg, pala) 25 százalékban por­szénnel, 25 százalékban pedig gyenge barnaszénnel fűtik moz­donyaikat. Még ebből a szénből is sokat megtakarítanak. No­vemberben például 9 vagonnal kevesebbet használtak fel az előírtnál. Az elmúlt hetek enyhe időjárása sok vezetővel elfeled­tette, hogy a tél még csak ez­után jön. Nem egy helyen így vélekednek; — könnyű telünk lesz, mire való az a nagy hűhó a télre való felkészüléssel, — úgyis meg lesz a terv. Ez igen veszélyes, mert nem csak lesze­rel, hanem elveti annak gondo­latát, hogy a dolgozókról minden időben, de különösen télen gon­doskodni kell. Az ilyen haloga­tó gondolkodásnak már van ha­tása. Az 5. számú Mélyépítő Vállalat kecskeméti kirendelt­ségéhez irányított 6 dolgozó egy éjszakán át az asztalon aludt. A 64/1 Építőipari Vállalat buda­pesti építkezésén a szálláshelyek egészségtelenek, nincs biztosítva a tisztálkodási lehetőség. Piros Benő műszaki osztályvezető másfél hónappal ezelőtt pedig úgy nyilatkozott, hogy minden megfelelő. ,Még nem zárult le a télre való felkészülés. Az időjárás kedvező. Nemcsak lehet, hanem pótolni is kell az elmulasztotta­kat. 75 évvel ezelőtt, 1879 decem­ber 21-én született a dolgozó emberiség nagy vezetője és ta­nítója Joszif Visszárionovies Sztálin. Mi volt 73 esztendővel ezelőtt a világon? Elnyomatás minde­nütt, a kialakuló imperialista hatalmak kezdődő versengése a gyarmatokért, a piacokért, a világ újrafelosztásáért, — más népek leigázása tízmilliókat le- mészároltató háborúk árán. S mi van ma, 75 évvel később? A világ egyhatodán megvalósult a szocializmus. Az imperializmus fojtó lánca szétszakadt. Egymás után új és új országok, tíz- és százmilliós népek szakadnak ki az imperializmus rendszeréből, s a kapitalizmus a megsemmi­sülés felé sodródik. Az imperia­lizmus háborús őrületével szem­ben egy legyőzhetetlen béketá­bor áll. Mit mond ez a néhány mon­datos vázlat 75 év történetéről? Azt, hogy 75 esztendő alall alapvetően megváltozott az egész világ és az emberiség eljutott oda, hogy elkezdhette írni, — új, igazi történelmét. S mindeb­ben döntően nagy része volt a nagy Sztálin harcos tevékenysé­gének. Lenin mellett neki kö­szönhet legtöbbet nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész vi­lág dolgozói. Sztálin volt az, aki Lenin halála után tovább vitte új győzelmek felé Lenin zászla­ját, megvédelmezte és megvaló­sította Lenin örökségét. Sztálin, Lenin hű tanítványa és harcos­társa, fáradhatatlanul küzdött, hogy a munkásosztály és min­den dolgozó felszabaduljon a ki­zsákmányolok járma alól, hogy az emberiség megmeneküljön a pusztító háborúktól. Küzdött a békéért, a dolgozó nép szabad, boldog életéért, a demokráciá­ért, a kommunizmusért. Sztálin elvtárs mindig hang­súlyozta a néptömegek döntő szerepét az agresszorok tervei­nek leleplezésében és meghiúsí­tásában. Minden békeszerető ember emlékezik Sztálin elvtárs történelmi jelentőségű szavaira: »A béke fennmarad, s tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét, s végig kitartanak mellette.« Több mint három évtizede fo • Iyik a Szovjetunió harca a bé­kéért az imperializmus ellen. Ez a küzdelem a, békéért kifejezi a legszélesebb dolgozó tömeges, létérdekeit, a szocializmus or­szágának, a Szovjetuniónak lét­érdekeit. Ennek a bókepolitiká- nak a forrása az, hogy a kizsák­mányolást megszüntető, színre mérhetetlen természeti kincsek­kel rendelkező, kis és nagy nem­zetek teljes egyenjogúságát a Szovjetunión belül és a külföldi országokkal való kapcsolatok­ban egyaránt tökéletesen meg« valósító, munkanélküliségeket, válságokat csak hírből ismerő szocialista országokban nem lé­teznek többé azok a tényezős, amelyek a tőkés országokat ar­ra kényszerítik, hogy belső el­lentmondásaikból a háborúban keressenek kiutat. A Szovjet­unió békepolitikájának az elvi alapja a marxizmus-leninizmus tanítása az igazságos és igazság­talan háborúról, a nemzetek ön­rendelkezési jogáról, a sztálini tanítás a kis és nagy nemzetek egyenjogúságáról. A Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya következe­tesen és állhatatosan békeszerető külpolitikát folytat, aktívan har­col a béke és a nemzetközi biz­tonság megőrzéséért. Nagyon előmozdította a béke ügyét az európai országok moszkvai ér­tekezlete, amely ország-világ előtt megmutatta a békeszerető államok páratlan egységét. Sztálin elvtárs jól tudta, hogy csak békében képes egy nép bo.- dog életet építeni. Azért har­colt egész életében olyan fárad­hatatlanul a békéért. írásaiban nem egy alkalommal hangsú­lyozta, hogy lehetséges a kapi­talista és a szocialista rendszer tartós egymás melletti fennállá­sa és békés versengése. Hatalmas erőt képvisel a bé­keharcban a demokrácia és a szocializmus tábora. A Szovjet­unió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép szent inter­nacionalista kötelességének tart­ja a lenini-sztálini tanítások alapján ennek a tábornak erő­sítését, a tartós béke kivívását. Tervek az al materi ne lés növelésére A hercegszántói népfront-bizottság programjában a legfon­tosabb tervele között szerepel a gyümölcstermelés kultúrájának fellendítése. Hercegszántó különösen híres almatermeléséről. El­terjedt a téli alma és főleg a jonathán alma termesztése. A nép­front-bizottság terve azzal is foglalkozik, hogy a község minden utcájába a járdaszegélyek mellé almafákat ültetnek. A csemeté­ket a háztulajdonosok ültetik majd el, s azok végzik annak gon­dozását, ápolását is. Ennek fejében a fák termése a házak tu'aj- donosát illeti majd. A község lakossága örömmel vette a népfront-bizottság e tervét, melynek valóraváltása több vagonnal növelné a község téli alma termelését. Kitüntetett traktorosok A Bajai Állami Gazdaság négy traktorosa: Horváth Sándor, Petz György, Ferenci József és Szalai János az őszi munka során elért kiváló teljesítéseik elismeréséül az »Állami gazdaságok ki­váló dolgozója« kitüntetésben részesültek. Horváth Sándor és Petz György 2001, Ferenci József és Szalai János 1764 normál­hold teljesítést értek el G—35-ös gépeikkel. Meleg és bensőség- teljes ünnepség keretében adták át a kiváló traktorosoknak kitün­tetéseiket, Tjéli látogat its a rDiunokl T}épáll6taúi on Jóleső érzés a gazda szemével végignézni a Dusnoki Gépállomás tágas udvarán. Min­denütt megnyugtató szép rendben sorakoz­nak a tárcsák, a ve- iőgépek, boronák, csép­lőgépek, szóval min­den olyan elképzelhető gépféle, ami egy gép­állomáson van. Min­denült rend van — ez igaz, — de azért egy kis aggodalomféle ve­gyül az ember érzései­be, ha széttekint. Váj­jon ez a sok gép mind a szabad ég alatt telel majd? Mindjárt meg is kérdezzük Bayer Istvánt, a gépek között éppen szemlét tartó fiatal főgépészt. — Sajnos rz az egyik legnagyobb gondunk, hogy nem tudjuk hol teleltetni a gépeket. Különösen a cséplő­gépeket sajnálom, mert amennyi értékű pony­vával le vannak fedve, annyiból már egy 50 méter hosszú gépszínt Lehetett volna építeni. A későbbiek során azt is elmondja, hogy már van egy tervük erre vonatkozólag. Ha a gépszínhez az anyag­ra megkapnák a pénzt. saját erővel a gépállo­más dolgozóival fel­építenék rövid egy­két hét alatt. Beszélgetés közben a szerelőműhely felé igyekszünk. A cséplő- javító színben Kollár János, Koprivanácz Ist­ván, Galambos Meny­hért és Hodován László két cséplőgép javítá­sán dolgoznak. Mielőtt belépnénk a gépszínbe, az udvar végéből hir­telen támadt motorzú­gás rezegteti meg a le­vegőt. — Ez a harmadik erőgép, amit az idén javítottunk — szól csendesen a fögépész, — most próbálják. A gép körül csoportosuló emberek köre szét­nyílik, s a gép pöfög­ve, dohogva töri a gye­pet. Az erőgép javító- műhelyben is szorgos munka fogad. Ide már nem hallatszik a trak­torzúgás, más zajok töltik meg a levegőt. Két kis szerelőműhely­ben négy gépet javíta­nak egyszerre. Gyor­san megy a munka — már amennyire az al­katrészellátás megen­gedi. A javítás idejére mi nem alakítottunk szakosított brigádo­kat, — hanem saját el­képzelésünk és tapasz­talataink alapján szer­veztük meg a javítást — magyarázza Bayer István. — Gépállomá­sunk mindössze 18 erő­gépes, az alkatrésze Ha­tás sem a legjobb, ép­pen ezért nem találtuk kifizetőnek a javító­brigádok szakosítását, hanem minden brigád­ba állítottunk egy sze­relőt, két előkészítőt, s minden traktoros se­gít gépének kijavítá­sánál. A hegesztésnél váltott műszakban dol­gozunk, hogy a meg­felelő alkatrészek idő­ben elkészüljenek. Így sikerült elérnünk, hogy az előre tervezett ütem­ben javítsuk a gépe­ket. Eddig három erő­gép, hat cséplőgép, egy kombájn, tíz vetőgép, hat kultivátor és tizen­két tárcsa javításával készültünk el. — Melyik a gépállo­más legjobb javító­brigádja? Egy pillanatnyi ha­bozás után készül el a felelettel — látszik, nehéz választani, mert eddig valójában mind­annyian derekasan dolgoztak. Az első, a legjobb brigád mégis a cséplőjavító. Még két cséplőt kellett ki- javítaniok, hogy de­cemberi tervüket tel­jesíthessék és ezt a két gépet december 20-án már át is adták. Most terven felül felaján­lották, hogy két sze­lektort kijavítanak és ha ezzel is elkészültek, segítenek a traktorok folyó javításánál. Közben az irodába érünk. Máté Péter is ott van, az előbb el­készült erőgép vezető­je. — Rendbe van min­den, Péter bácsi? — kérdi barátságos, me­leg hangon a fögépész. Az bólint, s csak any-' nyit szól, hogy: — Akkor már indul­nánk is, mert sok mun­ka vár még ránk. Igen, sok munlia, mert a gépállomás már ugyan 140 száza­lékra teljesítette mély­szántási tervét, de leg­alább 50 egyéni gazda várja még a fajszi ha­tárban lévő Osztövér- ben az emberi munkát megkönnyítő segítő gépet. K, E. Jjéketa i át ko yJ) JCaLoeuiti Béketalálkozóra gyűltek vasárnap délelőtt Kalocsán a városi és járási kisiparosok. Féltízre, mintegy 150 kisiparos foglalta e) helyét a járási kuitúrház nagytermében, hogy meghallgassa Pásztor Béla, a KIOSZ országos elnökének beszámolóját, majd utána hozzászólásaikban beszéljenek békeakaratukról, jelen éle­tükről, saját problémáikról. Táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz és a Hazafias Népfront Országos Központjához. Tiltakoztak Nyugal-Németor- szág felfegyverzése ellen. Mint Nagy Károly szücsmester mondta: »Nem akarjuk, nem engedjük, hogy a német katonacsizmák ta­possák újra szép Alföldünk homokos útjait!«

Next

/
Thumbnails
Contents