Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-19 / 300. szám
A szőlő- és gyümölestermêlés úttörői Csókás József, a kecskeméti szőlőskertek varázslója ni tanáestfuj liáttaláiáii. Nagybajuszé, magashomlokú, kissé gyérhajú, jókedélyű parasztember lépett ki tanyája konyhájából. Méhese irányában kutatott csillogó szeme. — Sanyi! — kiáltott 12 éves fiának, aki az üvegházban figyelte a dísz- és délinövényeket. Apja az üvegházat ezért építette, hogy fiait a kényes növények gondos ápolására szoktassa. Sanyi édesapjához sietett. — Készülj, átmegyünk az iskolába — szólt a földműves fiához. — Pár perc múlva már maguk mögött hagyták a Korhán-közt és a Törökfái dűlő mentén a balló- szögi iskolához tartottak. Cso- kás József nemcsak fiait oktatta szívesen, hanem annak az iskoIának tanulóit is, ahol ő is négy elemit végzett. A pusztai gyermekek Csókás Józseftől tanulták meg az oltás és szemzés művészetét. A gyerekek igen megszerették az ügyeskezű parasztembert, aki sok érdekeset mesélt a növények életéről. Már több ízben faggatták, mondja el, hogyan jött rá arra, hogy locsolással meg lehet menteni a fagytól a szőlőt. Ma is erre voltak kíváncsiak a kis nebulók. Még Sanyika közbenjárását is kérték. — Hát jó, elmesélem, — engedett a gyermekek óhajának Csókás József. — Üljetek körém, és hallgassatok. Locsolással a fagy ellen — A közmondás azt tartja, hogy aki példával tanít, az kétszer tanít — kezdte elbeszélését. — 1846 május 2-án korán reggel a méhek ivóvályújában egy hü- velyknyi vastagságú jeget találtam. Kisiettem a szőlőbe és a íakadásokat vizsgáltam. Láttam, hogy hat krajcáros nagyságú szőlőlevél annyira meg van fagyva, hogy midőn ujjaim között összehajtottam, eltörött. Lehetetlen, hogy a levelek megmaradjanak. Később a nap felköltésekor olyan nagy erejű hideg szél támadt, hogy az ember alig állhatott meg a lábán. Ennek következménye lett, hogy a szél a tűző napsugarakat is visszatartóztatta. Már 9 és 10 óra tájra a szél úgy kiszívta a fagyot a fakadásokból, hogy tökéletesen meg voltak mentve. Egy hervadt fakadást sem találtam és az évben jó és bő termés volt. 1853 április 18-án a szőlőfa- kadás éppen csak bimbóban volt, mint jó nagy bab, vagy paszulyszem. Kis zivataros havaseső után a bimbók megfagytak. Aznap a nyugati szél ismét keményen fújt, így a szép bim- bócskák épen maradtak és cő termés volt. 1849 április 27-én azt tapasztaltam, hogy a jó nagy bimbóban lévő szőlőt nem fagy, de dér érte. A szél most dél és kelet felől fujdogált. Ez a nap feljöttével enyhült. Ekkor egy próbára határoztam el magamat. Ha már az egész termést nem tarthatom meg, legalább néhány száz tőkén próbát teszek és tanulok. Hozzáfogtam a locsoláshoz, hogy vízzel kiszívatom a fagyot, míg a nap hévsége el nem fojtja a bimbókat. A locsolástól kis jegecskék támadtak, amelyek később harmattá váltak. Tíz óra tájon a bimbók és tőkék a rájuk locsolt nedvességtől megszáradtak. Ezekből nyilván következik, hogy habár megfagytak a növények, egészen nem vesztek el, csak akkor, ha hirtelen meleg éri. Hogy ezt megakadályozzam, locsoltam meg a tőkéket,,, Őrökké mozgó „ingó ingatlan“ Csókás József a kecskeméti romok egyik hőse, alti megmutatta, miként lehet a futóim- mokra kertet építeni, kerti és szőlőkultúrát teremteni, A kunok megváltása óta a íutóho- moík halálos öleléssel fenyegette Kecskemétet. A kunok és később a szegényebb emberek feltörték a homokos területeket is. A birkák körmei is rontották a talajt. A pogány, mezőpusztító szél pedig örökké gyúrta, mozgatta ezt az -ingó ingatlant-". A fátlan pusztaság felett még a nap is elunta a járást, csak a szél kószált a buckák között. A csavargó szél egyre harapdálta a termőföld szélét. Szólóból, gyümölcsből védelmet húzunk! Ezt határozták a kecskemétiek. Es megindult a tengernyi homoksivatag fásítása. De nem mindegy, hogy milyen szőlővel, gyümölcsfával fogjuk a homokot. Csókás József a városnak azt javasolta, hogy necsak borszőlőt, hanem csemegeszőlőt is telepítsenek. Kecskeméten akkor a csemegeszőlőfajokat csak kevesen ismerték. Az ország más vidékén már találhatók voltak. Diószegről hozott vesszőt 1875-ben Csereklyei Károly. Először ültetett piros és fehér sasz- lát. 1877-ben a Gazdasági Egyesület szeptemberi gyűlésén Csókás József is bemutatta már piros, ropogós saját termésű gyöngyszőlőjét, mint a ballószö- gi szőlővidék újdonságát. A következő évben saszlatermelés kezdődött kisebb-nagyobb mértékben. Csókás József ajánlatára a saszlát a Kecskemét vidéki Gazdasági Egyesület hozatta be Tersánszky József nagykanizsai szőlőtelepéról. Csókás József arra is felhívta a város figyelmét, hogy az eddig már létező 600 féle körte, 2000 féle alma 80 féle cseresznye, 20 féle kajszibarack közül válasz szák ki a legjobbakat, amelyek éghajlatunkat és talajunkat szeretik. Hangoztatta a Műkert szükségességét. A Műkért példamutatása alapján haladhasson előre a kecskeméti gyümölcskultúra. Saját faiskolát is létesített. Itt nagy szakértelemmel tenyésztette a vadoncokat, amelyeket különféle nemes fajokkal beoltott és évenként nagy mennyiségben, mint nemes csemetét bocsátott paraszttársainak rendelkezésére. Ezzel igen elősegítette a fa- és gyümölcstenyésztést, A homok rajongó szerelmese 1897 december 5-én a gazdák éljenzése közepette Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter az ezüstgombos fekete magyarban megjelent Csókás József mellére feltűzte az Érdemkeresztet. Csókás József sokat használt szülővárosának faiskolájával, a csemegeszőlő meghonosításával, amely az ő eszméje volt. Munkáját irányította a magyar földnek, a kecskeméti homoknak rajongó szeretete. Ehhez párosult szaktudása, ha- talamas energiája, szorgalma, becsülete. Példát mutatott kortársainak, akiket tanított, irányított. Példát mutatott a jelenlegi generációnak is azzal, hogy összefogással, saját erőnkre támaszkodva sikerről sikerre vihetjük a nép boldogulását. A homok hőse, úttörője Csókás József. Aranybányász, kincseket napfényre hozó, aki a nemzet terített asztalára helyezte a ropogós szőlőt, a mosolygós nyári almát, a gránátpiros meggyet és a tengermennyiségű sárgálló, zamatos barackot. A gyümölcsfák alatt az édes szőlő kék, fehér, piros gerezdje duskálkcdik. Csókás József hatalmába hajtotta a homokot, amely boldogulást jelent a kecskeméti parasztnak. 1905 november 30-án a ceglédi vasútállomáson hirtelen szívszélhüdés ölte meg a 81 éves úttörő földművest, akinek az emlékezés fáklyáját most gyújtjuk meg a kecskeméti református temetőbeli sírja felett. Alkotásai, szakírásai, eredményei ma is élnek. Csak nevét temette be az alföldi élet örök szemfedője, a szőlő és gyümölcs édes anyaföldje: a homok. Szorgalmas, jó dolgos asszony hírében áll Nyárlőrincen Rózsavölgyi Jánosné. Évente több libát, kacsát, pulykát nevel, melyből bőven jut minden évben a szabadpiacra is. — Képünkön a háziasszony kedvenceit, a hízásra fogott libákat tömi. Rózsavölgyi Jánosnc, újonnan választott tanácstag családja körében. A MÉSZÖV negyedik küldöttgyűlése A NAPOKBAN tartotta Kecskeméten a SZOT kultúrtermében a Bács-Kiskun megyei Szövetkezetek Szövetsége a negyedik megyei küldöttgyűlését. A meghívott küldötteken kívül jelen volt ifj. Nyers Rezső, a párt Központi Vezetőségének tagja, a SZÖVOSZ elnökhelyettese és a megyei párt-véerehajtóbizott- ság küldötte. A MÉSZÖV küldöttei a gyűlésen A BESZÁMOLÓ — melyet Kralovánszky József MESZÖV- titkár tartott — foglalkozott a földművesszövetkezetek eredményeivel és hibáival. Megállapította, hogy a dolgozó parasztság termelési kedve másfél év alatt a júniusi határozat óta megnövekedett. Ebben az évben megyénkben 1200 katasztrális hold adatai napról-napra növekednek. A szövetkezetek egyik alapvető tevékenysége a falu áruellátása, könnyíteni a parasztság beszerzési és értékesítési gondjain. Ebben az évben 183 boh- egységet létesítettek és az év végére még 12 bolt építését fejezik be. Az új boltegységek közül 84 tanyán és kistelenülésen nyílt meg. A kisebb települések ellátásának megjavításáért augusztustól novemberig 116 kisboltban jutalékos bérezési rendszert vezettek be és ezt a bérezési rendszert tovább szélesítik, A beszámolóból kitűnt, hogy csak 83 vevőankétot tartottak ebben az évben, a tervezett 160 helyett. Az ott felvetődött hibákat, javaslatokat nem értékelték megfelelően. Ez igen súlyos hiba, mert ez és a rossz áruterítés a^parasztság, a vevők és a földművesszövetkezetek közötti kapcsolatot gyengíti. Az egyes cikkekben mutatkozó hiánynak is a rossz áruszétosztás az oka. A felvásárlók nem kutatják fel az eladásra szánt felesleges terményt a dolgozó parasztoknál. A szövetkezetek pénzgazdálkodása sem kielégítő. Ha a költségeket csak fél százalékkal csökkentenék, akkor ez 4,100.000 forinttal több jövedelmet jelentene. A HOZZÁSZÓLÓK közül Varga József (Lakitelek), Bácskai Mihály (Soltvadkert), Hóivá*h Gyula (Fülöpszállás) a rossz áruterítést sérelmezték és az áruhiány Horváth Gyula szerint abból is adódik, hogy a beszerzők szájtátiak, csak a kiutalásra várnak. Rideg Ignác (Miske) és Ila Károly (Tass) a rossz diszpozíció folytán felmerült többletköltséget helyteleníti. Például megtörtént, hogy Miske Baranyából kapott téglát* holott a szomszédos Hajósról jóval kisebb költséggel kaphattak volna. Tass is Tiszántúlról kapott ugyancsak téglát rosszabb minőségben, mint amit a szomszéd községből, Kunszeri tmiklósról kaphattak volna. Több hozzászóló helyeselte, illetőleg kérte a jutalékos bérezés bevezetését,. Sama Ferenc (Kiskunhalas) hozzászól. A KÜLDÖTTGYŰLÉS meg- vitatta és elfogadta a határozati javaslatot, amely az áruellátás és vendéglátóipar jobb ellátását a felvásárlás, a gazdálkodás és a vagyonvédelem alaposabb megszervezését, végül a tömegszervezeti munka irányító és ellenőrző szerepének fokozását célozza. A MÉSZÖV alapszabályának elfogadása, valamint a megyei választmány és a felügyelő bizottsági tagok megválasztása után az elnök zárszavával ért véget a küldöttgyűlés. új szőlő telepítettek, 3500 hole gyümölcsöst — és 30.000 hold szőlőfelújítást végeztek, 50.0UC hold tartalékterületet hasznosítottak és az évek óta felgyülemlett trágyát az idén széthordták. A szövetkezetekben aï idén 154 vagon műtrágyát vásároltak a dolgozó parasztok, mii 1952-ben csak 46 vagont. A földművesszövetkezetek fel
