Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-19 / 300. szám

Néhányon a júniusi politika megvalósítói kösiil

A TAKARÉKOS TÜZELÉS MISTEREI I Vízhányó József üzemvezető az olcsó lermelésérl

ÜGY PÖFÉKEL a többi társával együtt a 375—701-es mozdony a Kecskeméti Fűtőházban, mint egy idős, nyugodt ember. Széntartóját is megpakolták ügyes kezek, nem csokoládéval, nem is szénnel, hanem pakurával. A mozdony alatt egy ember bajlódik a bamuszekrény letört tengelyének helyreállításával. Más zaj, vagy egyéb mozgolódás nemigen haitik a gépen. Egyszercsak mint egy villám- csapás, egy hang süvít a mozdony felé: — Seres, mit csinálsz, hol vagy? — Nem sokkal később egy álmosarcú ember, véreres szemeivel kihajol.

— Veled akarnak beszélni. — E szóra már nyitja a mozdony ajtaját s felfelé invitál a konyhára. Egy-két lépcső, majd fent is termek a mozdony konyháján, s az invitáló szóra helyet foglalok. Mert ahogy Seres Sándor mondja: így jobban esik a beszéd. Szeleczki János fűtő pedig a még meglévő álmosságot űzi el szeméből, kezefejéve-1.

MIVEL TÜZELGETNEK ebben a «kis tűzhelyben«?

— Jut neki szén, porszén, de inkább csak pakura... főleg pakura.

— Ügy hallom, hogy kísérleteznek egy újabb összeállítással. Nyersolajjal keverik, hogy ne fagyjon meg — szól Szelecz- ki János fűtő s ezzel átül egy másik vasiódára.

— Hát ideje, hogy jót adjanak, mert bizony nekünk nincs időnk újból bányászni. A mozdonyban tüzelni kell, mert másképp nem megy.

— Szidtuk is tavaly télen a kivitelezőjét, meg az idén is, igaz, Sanyi bácsi? Már az első hideg időben megfagyott, s úgy kellett szétcsákányozni. No, de nem baj, az új kísérlet alapján csak mínusz 17 foknál fagy majd meg. Így mondták ma reggel a pestiek, ők már azzal tüzelnek.

— Jó ez a tüzelő, csak sok kell belőle.

— Ez a lelke a tűznek — magyarázza a fűtő. — Hosszú lángja van, sok gőzt fejleszt, köny- nyű a tüzet tisztítani. Ez kell ennek a »nyalókás« gépnek. Na de jobb híján mást nem is tudunk tüzelni. Itt joibban megég, mint odahaza a tűzhelyben.

— ÍGY VAN EZ rendjén — mondja Seres II. Sándor.

— Én is barátja vagyok a pakurának. Ahogy nem szerettem, most úgy szeretem tüzelni — fűzi a szót Szcleczki János, majd így folytatja: — meg jól is fizet, ha okosan gazdálkodom vele. Novemberben 322 forint szénjutalékot kaptam, decemberben sem lesz kevesebb.

— Takarékoskodunk, mert kell a pénz, a mi érdekünk, meg az ország érdeke is — mondja Seres II. Sándor.

Szeleczki János eközben szenet dob a tűzre, s küzködik,

dl kii mindejuj

A kis Túrái Erzsi, amikor először belépett a Kecskeméti Cipőgyár kapuján, bizony megszorult a levegő a keblében. — Ha már úgy határoztam, hogy itt dolgozom, akkor nem másítom meg szavamat, gondolta magában. Pedig de mennyire mondták, kérlelték, maradj itt nálunk a Cipőipari KTSZ-ben, jó lesz neked, ügyes tűzőnő leszel majd, de Erzsi hajthatatlan maradt. Édesapjának is elmond 1» szívének búját-baját és o megértette: menj a gyárba Icá nyom, ha ott jobban érzed magad.

Három évvel ezelőtt ült le tűződei hosszú nagyasztalhoz. Az első napok szokatlansága, ridegsége lassan felengedett. Na nemcsak azért, mert Erzsi szerette munkáját és szorgoskodott, hanem mert régi játszó- pajtásai közül többen felkeresték. Fcszélyezetlenségük, vidám «águk, jő humoruk találkozott a hamvas areú, egyébként Is mosolygós vidámsággal teli Erzsiével. Bartók Jóska meg Miklós Sára társaságában forgolódott szívesen. Ők ismertették meg vele az üzemi munkát, a DISZ-t, szerettették meg vele a kultúrmunkát.

Kultúrmunka... Ez. a szó elevenjébe vágott Erzsinek, mert o a tanulóintézelbcn az éltanuló jelvény, a sok kitüntetés és oklevél mellett, még népi táncos 1« volt. Nemsokára már ö is az üzemi kultúrgárda tagjai között szerepelt. Soha nem maradt el egy próbáról sem. Nem feledkezett meg a munkáról sem. Igaz, első hónapban a verseny- táblán neve mellett még csak 08 százalék volt, de a második hónapban már 100 százalék felett teljesített.

— Nem engedett a huszonnyolcból, — mondják nevetve pajtásai. Ugyanolyan lelkes, célratörő és szorgalmas volt, mint az iskolában.

Ez a nemes vágy, mely őt állandóan fűtötte, sok örömet szerzett Erzsinek. Később már sokszor dicsérték munkáját. Ilyenkor sugárzott az arcáról az öröm. Később úgy határoztak a DISZ- fiatalok. hogy Erzsinek a DISZ- vezetősegben a helye. Még becéző nevet is adtak neki: »a kis mindenesünk«. Illett rá ez a név, mert mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Erzsi megjainak szívét, belopta magát szeretetiikbe.

Az idő haladt, Erzsi tapasztalatban, tudásban, meg a munkában is gazdagabb lett. Micsinai Menyhértné művezető néhányszor szerető szóval figyelmeztette munkájának hiányosságaira. Ilyenkor Erzsi arca enyhén pirosabb lett, bántotta, hogy elhamarkodta a dolgot. — Rózsiba néni ne haragudjon, máskor jobban vigyázok. Arra kérem, hogy mindig szóljon, ba hibázok. Kózsika néni ilyenkor megsímo- gatta gesztenyebarna haját — nem baj, kislányom, csak továbbra is szorgalmas légy. Mindenkivel megtörténhet...

Erzsi pedig szívesen fogadta a segítséget. Mindig jobban és jobban akar dolgozni. A legfőbb vágya most az, hogy sztahanovista lehessen. Nem kis dolog, de biztos eléri. Garancia erre az eddigi 120 százalékos átlageredménye, lelkesedése, szorgalma.

hogy hogyan bányássza ki a széntarlóból az összeállt pakurát. Fortyog magában, s a lapáttal szétveri az összeállt pakurát, majd úgy dobja a kazánba.

NEM SOKKAL KÉSŐBB elbúcsúzunk. Amint ballagok ki a fútőházból, az jár az eszemben, hogyan tudtak novemberben 178 tonna pakuraszenet megtakarítani. Nem csodálkozom, ha a Seres II. Sándorokra és Szeleczki Istvánokra gondolok, akik jól gazdálkodnak a nép vagyonával.

A békemüszak eredménye

A Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat dolgozói lelkes röpgy ülésen egyöntetűen vállalták, hogy Myugat-Néniet- ország felfegyverzésének tiltakozására békeműszakot is tartanak. A békeműszak rövid eredményéről írják a következőket: A békeműszakban elért jó munkateljesítmények eredménye hozzásegített bennünket ahhoz, hogy 1954. évi tervünket december 15-én teljesítettük. — Modok Balázs igazgató.

Mint a harangok, úgy konganak a hatalmas vaslemezek a Félegyházi Gépgyárban. Avatatlan fülnek bizony szokatlan az a nagy zaj, de aki már megszokta, mint Vízhányó József üzemvezető, az már nem is érezné jól magát ott, ahol csendesebb a légkör. Vízhányó elvtárs pedig nemcsak, hogy megszokta, hanem meg is szerette ezt a lármás életet. Erről tanúskodik az az élmunkás jelvénye is, aínelyet 1948 május elsején tűztek a mellére, mint kiváló dulgozónak. Emellett az állítás mellett tör lándzsát az a sztahanovista oklevél is, amelyik a szobája falán függ.

Amikor a legutóbbi párttaggyűlésre készült, alaposan szerbe- számba szedte a lehetőségeket, megbeszélte munkatársaival és a taggyűlésen határozottan kijelentette, hogy vállalja az üzem dolgozóinak nevében, az üzem decemberi tervének 120 százalékra való teljesítését. Az üzem kommunistái pedig helybenhagyták és helyeselték Vízhányó üzemvezető felajánlását. Felajánlása a pár- tonkívüli dolgozókból 1« elismerést váltott ki. Az üzem most énnek a szellemében dolgozik, mert Vízhányó elvtárs szava, az egész üzem szava.

Különösen azt becsülik benne a dolgozók, hogy a taggyűléseken és a termelési értekezleteken kiáll a munkásokért, felfedi a hiányokat, ésszerű javaslataival mindig előbbre viszi egy lépéssel a munkát. Gondolatai egy vonalon haladnák a dolgozók gondolataival. Mostanában azért harcol, hogy az üzem minél előbb kapjon egy villástargoncát, egy emelődarut, meg egy MAVAG- ollót. Mert daru hiányában kézierőre vannak utalva s így lassabban folyik a munka. Ha meglesz a daru, gyorsul a termelés, az embereket fontos helyekre lehet állítani. Nagyobb lesz a munkások keresete. A villástargoncánál szintén hasonló esetek forognak fenn.

Ezeket kérné Vízhányó elvtárs a minisztériumtól. Ez volna a vágya az üzem munkásainak 1»,

Béleczki ülih»Iy soltvadkerti tanácstag

Szép otthonában estebéd idején találkozhattunk csak Béleczki Mihály tanácstaggal, azzal az emberrel, akibe a soltvadkerti 25-ös körzet, pontosabban a Bercsényi utca helyezte bizalmát. Egész nap a szövetkezetben dolgozik — ma történetesen a fakitermelésre fordította a nap nagyobbik felét. Ha aztán szerszámát vállára akasztja, és hazafelé veszi útját, sok időbe telik, míg megérkezik. Utbaejti a tanácsházát, vagy a szomszédokkal beszélget a tiszta porták elején, Hiába is sietne, hisz megállítják őt innen is, onnan is.

Jól ismeri mindenki, nemcsak ez a körzet, hanem az egész község. A tanácstagság nem új számára. Régen is ő volt a szociálpolitikai albizottság elnöke — és dicséretére legyen mondva: ez volt az egyetlen kis kollektíva, mely az utolsó pillanatig együttmaradt, eredményesen dolgozott.

Most itt a tágas, tiszta konyhában az elmúlt évek munkája mellett előkerülnek az új feladatok.

— Van villanyunk, mégis olyan sötét az utca, hogy az emberfia az orrahegyéig sem lát — mondja. — A négyszáz méteren mindössze egy villany világít. Legalább kettő kellene, de ha oa nehézségbe ütközik, akkor a meglévőt kellene ikresíteni, úgy, hogy mindegyik az utca hosszába szórja a fényt. A mi utcánk vége lejt, körülbelül hetven centiméterrel alacsonyabb, mint a köves- út. így, ha esős idő van, itt gyűlik meg a viz és a száz méteren belül tengelyig ér a sár. Fel kéne tölteni az utat r-s ezt egyébként most altatom

nyélbeütni. Az utca hajlandó társadalmi munkában megcsinálni, csak a tanács biztosítson számunkra salakot. Mire legközelebb erre járnak, már salakos, száraz úton érhetnek el hozzánk — mondja huncut mosollyal.

A körzet mellett előkerülnek a falu problémái, melyek megoldása Béleczki Mihályra, az egészségügyi és szociális albizottság elnökére vár. A zöldkeresztet egészségesebb helyiségbe kell vinni, meg kell szervezni a boltok, élelmiszerkészítőüzemek tisztasági ellenőrzését. A feladatok és kész tervek hallgatása mellett, fültanúi leszünk egy mulatságos történetnek:

— Múltkor egy özvegyasszony hívott magához, aki lakóval lakik egy házban. Összevesztek az asszonyok azért, mert a tyúkok egymás udvarán kapirgálnak. Arra kért, hogy húzassak drótkerítést a lakóval az udvar közepén. Odamentem, oszt felmértem a helyzetet... Az udvar kopár, vajmi kevés kárt tesznek ott tyúkok. Megmondtam az öregasszonynak, hogyha neki nem tetszik, hát rajta, vegyen egy pár méter drótot és felezze el az udvart, merthisz az ő tyúkjai éppen úgy összekaparják a lakó udvarát, mint fordítva. Hát így egyeztünk meg. Persze, hogy azóta sincs ott kerítés, hisz minden nagylcapu-nyitáslcor le kellene bontani.

Beszélgetve, tervezgetve múlik az idő, a vacsora már elhülöben van a kályha sarkán. Nem borítjuk tovább a Béleczki-család házirendjét. Elbúcsúzunk tőlük és reméljük, hogy a tanácstag elképzelései rövidesen valósággá válnak■

V. K

A LEGHÁLÁSABB KÜZDELEM A NÉPÉRT ÉLNI

f-JlrX hallottuk róla, hogy AyL- példásan végzi a munkáját. Ezt beszéli a környezete, a kartársai, az igazgatója, a tanítványai. Jól ismeri a tanítványai életét, lelkivilágukat, gyermeki problémáit. Ismeri, mert maga is nincstelen szülök gyermeke. Rajta kívül még édesapja tizenhárom gyerekének vágott kenyeret, tehát, tizennégy éhes száj áhított a szegény könyvkötő- mester atyai gondoskodására. És a mester dolgozott. Éjjelt tette nappala, hogy kenyér kerüljön az asztalra, cipő a kis lábakra.

így tellek a hónapok, az évek munkában, szorgos munkában. 1927-et írtak abban az évben, amikor fekete gyász került a kislakás ajtajára. Az édesapa... Ezután esténként sűrűn átnedvesedett a párna az édesanya és a család feje alatt. — A gyerekek közül ki hogyan tudta, úgy segítette édesanyját. Lajosban éghetetlen vágy élt a tanulás után. Nem tudta, hogy lesz, de tanulni akart. És tanult. Mennyi gondot okozott egy-egy iskolai év. Tanítás után, módosabb szülők gyerekeit tanította pénzért, ha pedig nem volt kit tanítani, akkor meg munkáért

hódította az üzem DISZ-fiatal- könyörgött a vasúton, még végre

megengedték neki, hogy a sínek mellett a fűtő) benőtt részt tisztíthassa. A nyári szünetekben kőművesek mellett dolgozott, hogy könyvekre, füzetekre, ruhá- ravalót ahogy-úgy, biztosítsa magénak a következő évre.

///egszerezte a tanítói okle- *- - *’ - velet, de abban nem volt sok köszönet. Tanítói oklevéllel ínségmunkásként alkalmazták a városnál jóidéig. — Katonaidejének letelte után nagynehezen beosztották a Csolyósi úti belsőiskolához. — Családalapításra gondolt, vagyontalan parasztszülők leányát vette feleségül.

Most három gyönyörű szép gyermeknek az apja. A legfiatalabb a kis Lajoska, a család szemeíénye, ő még csak ebben az évben látta meg a napvilágot. Az apa a családért él, meg a hivatásért. Mindene a gyerek. Nem tud különbséget termi a saját és a más gyereke között. Egyformán dobban a szíve valamennyi fiatalért, és ez az, ami pedagógussá teszi.

Tanítási óráin módszeresen dolgozza fel az anyagot. Sok helyi példával tarkítja magyarázatát. Óráinak tartalmából kicsendül a hazaszeretet, a munkaszeretet. —» Úttörő vezetői

JC

munkáját Is nyugodt lelkiisme- rctteJ, állíthatjuk példaképül. Az ifjúság nevelésében egy cél lebeg előtte, az, hogy erős, cgyakaralú, eggyéforrolt ifjúságot neveljen. Elméleti elgondolásait egybe- togják a gyakorlati tettek.

özvetlen a felszabadulás után írni és olvasni tanította az analfabétákat. Azért, bogy környékén ne legyen olyan ember, aki ne tudna írni. Amikor ezt a tanfolyamot megszervezte Széchenyire gondolt, aki azt hirdette, hogy minél több kiművelt emberfőre van szüksége ennek az országnak.

Nagy és jó hatással van a környezetében lakó dolgozó parasztokra abban is, hogy iskolája mellett a futóhomokban szépen- termő szőlőst- és gyümölcsöst telepített, és ennek a művelésében állandóan élenjár. — Iskoláját mindig csinosítja. Lakóhelye környékén népnevelő és tartalmas felvilágosító munkát végez. Sokat adnak a szavára és sok tanácsot kérnek tőle. Nem kis része volt az iskolája körzetében megalakult Táncsics termelőszövetkezet létrehozásában. Iskolájában helyet adott a DISZ-szervezelnek és az MNDSZ-nek,

Most a közelmúltban Budapesten megtartott falusi nevelők országos konferenciáján is résztvett, és onnan hazaérkezve nagy lelkesedéssel kezdett hozzá újból a nevelő-tanító munkájához. Húszéves pedagógus munkája alatt soha nem érzett még olyan nagy megbecsülést, mint azóta érez. Azelőtt, de különösen a Horthy-korszakban úgy érezte, hogy az ősi magyar földön a lélek ugarán hivatásának a névtelen hőse. Most már az új magyar földön, a lélek ugarán hivatásának neves hőse.

mert a neve ott é! a környezete szivében, lelkében. Azokban az emberekben, akiknek felnőtt fejjel kellett megtanulni az abc-t, azokban az emberekben, akik még most gyűjtik az életre a tudást, és azokban az emberekben, akik hallgatják beszédét, látják példamutató életét, odaadását a közösségért.

Elismert munkássága beleírta nevét a megbecsülés, a szeretet, a hála tollával azoknak a nevei közé, akiket úgy nevezünk, hogy igazi hazafiak. Beleírta és azt onnan soha többé nem lehet kitörölni, hogy Molnár Lajos a nép szeretett tanítója;