Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-05 / 288. szám
— De jó, hogy jön eívtá\s, inár annyi mondanivalóm lenne — és szives szóval, mosolyogva tessékel be a meleg és otthonos lakásba. Kipirult arccal mutat be a szobában üldögélő két vendégnek és nagy lányának Szabó Józsefné, a kiskunfélegyházi városi tanács tagja, most, amikor a választások után alig néhány nappal bekopogtatok hozzá, hogy megkérdezzem, mik a tervei és hogyan fog munkához a tanácsválasztás után. Körzetében már azóta is nem egyszer járt, jó pár házat sorra- iátogatott, hadd lássák az emberek, akik őt megválasztották, hogy gondol velük, ismeri terveiket, bajaikat és szeretne még közelebb kerülni a Bercsényi- utca, a Bethlen-utca és a Zrínyiutca lakóihoz. — A napokban például Szabó Pál parasztgazdánál jártam a Bethlen-utca 15-ben — mondja szaporán. — Az egyik kun- szállási tsz-nek a szélében van neki két és jél holdnyi jöldje. Szeretné újra birtokba venni, mert parlagom hever, de vala- j mi huza-vona miatt nem megy j a dolog. Hát majd utána nézek j a tanácsnál. Serényen fordul, valami megmagyarázhatatlan erő árad minden mozdulatából. Nevetése, amikor valami vidám dolog kerül szóba, betölti a szobát, még a legkomorabb természetű embert is mosolyra fakasztaná, annyi őszinteség, szív és magával ragadó lendület van benne. Minden szavából az tűnik ki, hogy szenvedélyesen érdeklődik az emberek ügyei iránt. — Képzelje csak, valamelyik nap megszólít a Bethlen-utcá- öan egy fiatal asszony. Szabónéni, intézze már el az utcai világítást. Három éve elaludt a fán a villanykörte, azóta sötétben botorkálunk esténként. Azt hiszi elvtárs, hogy együgyű kérés volt ez? Nem. Ha felületesen gondolkodik valaki, azt hi- hetné, milyen tutyi-mutyi emberek laknak ebben a Bethlen- utcában, hogy nem tudták elintézni a villanykörte kicserélését. A bizalomról van szó. Ezek az emberek már nem is mentek a tanácshoz, mert úgy tudták, hogy ott úgysem hallgatják meg őket. Igazuk volt vagy nem volt igazuk, lehet hogy jelentéktelen egyéni sérelem fordította el bizalmukat a tanácstól, nagyon nehéz lenne ma már kitudni az okát. Egy bizonyos, ennek a vasárnap megválasztott új tanácsnak minden lépését a dolgozók bizalmának, egyetértésének, lelkes helyeslésének, az együttműködés készségének kell kísérnie. Uj bor kerül az asztalra, azt fi TANÁCS TAGJA kóstolgatjuk. Már érzik a tüze, bár egy kissé zavaros. És Szabó Józsefné arról beszél, milyen lelkesedéssel, milyen együttérzéssel találkozott itt a kiskun- lélegyházi dolgozók közt, amikor a nagy árvíz után sorra- járta a környékbeli házakat, önkéntes gyűjtőként az árvízkárosultak javára. — Ne higgye elvtárs, hogy az emberekben egy szemernyit is csökkent volna a közügyek iránti érdeklődés, csak meg kell találni a módját annak, hogyan beszél, hogyan él együtt a vezető az emberekkel. En is találkoztam már nem egy pipogya emberrel, aki azt mondta, most csökkent a népek érdeklődése a közös dolgok iránt. Nem csökkent, de szives szót, példamutatást, őszinte se- gíteniakarást várnak. — En nem félek a munkától, sohase féltem tőle. Az egész éltemen keresztül keményen kellett dolgoznom a férjemmel együtt. Ez a mostani új munka, az emberekkel való törődés, nem esik nehezemre. Csak ebben vagyok otthon igazán. Azt hiszem, mindenekelőtt a dolgozóknak a választások sikerében me,j .nutatkozó bizalmát és szeretetét kell elsősorban szem előtt tartanunk. Ez a szeretet és bizalom kötelezi a tanács minden új és régi tagját. Ezért, szocializmusunk továbbfejlesztéséért érdemes élni és dolgozni. Búcsúzunk, mert bizony eljárt az idő. Úgy megyek el Szabó Józsefné kedves, meleg otthonából, mintha régi, nagyon régi jóbaráttól válnék el, rövid időre. csí Szabó elvtársnő gyakori vendég a városi tanács elnökénél. — Ilyenkor intézi el választóinak egy-egy ügyes-bajos dolgát. Ne kezdjük adóssággal az újévet! Néhány hét és itt az újév. Kormányzatunk egész éven át a dolgozó parasztság jólétét emelő intézkedésekkel támogatta a mezőgazdaság fejlődését, s a termelők azzal a tudattal készülhetnek fel a következő évre, hogy biztos jövő áll előttük. De tudják azt is, hogy amíg az elvetett magból termés, a virágzó szőlőből must lesz, sok veszély fenyegeti fáradságos munkájuk gyümölcsét. A tűz- és jégverés következményeivel szemben lakosságunk a kötelező biztosítás alapján kap védelmet. A számadatok arról beszélnek, hogy a kötelező biztosítás országszerte nagymértékben segítette a károsultakat. Az Állami Biztosító, mintegy ezer termelőszövetkezetnek és 130.000 egyénileg gazdálkodónak 105 millió forintot fizetett ki és sokmillióra rúg az az összeg is, amit a tűzkárosultak kaptak. A jó gazda év végén számot vet anyagi helyzetével. Azon igyekszik, hogy az újat tiszta lappal, adósság nélkül kezdje el, s nem várja meg, hogy tartozását költséges kényszerintézkedésekkel hajtsák be rajta. Sok dolgozó paraszt a kötelező biztosítás díjával még hátralékban van, pedig januárban már az 1955. évi díj is esedékes lesz. Kár mindenkit érhet és nem szabad elfelejteni, hogy az Állami Biztosító abból a pénzből fizet kártérítést, amit a termelőszövetkezetek, az egyénileg gazdálkodók és a lakóépületek tulajdonosai fizetnek be biztosítási díj címén. A biztosítás csak úgy teljesítheti teljes mértékben feladatát, ha a biztosítási díjat mindenki pontosan, lelkiismeretesen megfizeti, A ZARSZAMÀDAS HÍREI PÄLMONOSTORÄN két termelőszövetkezet van: a Keleti Fény és a Rákosi. Az idén történt meg először, hogy a község mindkét termelőszövetkezete aktívan zárta zárszámadási mérlegét. A KELETI FÉNY termelőszövetkezetben az idén 12.09 forint készpénzt osztottak szét a tagok között, s a természstbe- niek értékével együtt meghaladja az egy munkaegység értéke a 35 forintot. Huszka elvtárs, a szövetkezet elnöke négy csa- ládjával együtt 1034 munkaegy- séget szerzett. Jövedelmük — a háztájit is beleszámítva, meghaladja a 35 ezer forintot. A RÁKOSI termelőszövetkezetben szintén jó jövedelemhez1 jutottak a tagok. Különösen az, állatállomány biztosított szép részesedést. Nagy Imre, a szövetkezet juhásza csupán pré-1' miumként 360 liter tejet, két bá-* rányt és 1200 forint árú gyapjút kapott. LEVELEINK NYOMÁN A Unsteszsák plombája A napokban egy néhánysoros levél cs egy kis csomagocska érkezett szerkesztőségünkbe. Mint megannyi kíváncsi ember, először a csomagot bontottuk fel, melyből egy száraz kenyérdarab kandikált ki. Vájjon mit akar ezzel a küldeménnyel a levélíró? Már éppen az írás után nyúltunk, mikor megpillantottunk valamit: a kenyérből egy jókora pléhdarab virított ránk. Miként került a kenyérbe az idegein tárgy? Ezt a kérdést tette fel levelében a kenyér vásárlója, Dániel Dezső, Kurucz- körúti lakos. A Hűtőházzai szemközti Kiskereskedelmi Vallalat boltjában történt a vásárlás. Itt érdeklődtünk az eset után. Kiss Ferenc boltvezető szerint valóban előfordul némelykor, hogy neméppen emberi táplálkozásra szánt tárgyakra bukkannak a kenyér fogyasztói. Pedig a kenyeret Kecskemét legmodernebb péküzeme szállítja, a Klapka-utcai. A 10 kemencés, szitagéppel felszerelt Klapka-utcai sütőüzemben kaptunk választ kérdésünkre. Somogyi József sütőmunkás elpanaszolta, hogy a látszatra tetszetős szitálóberendezés nem ér egy fabatkát sem és bizony súlyos mulasztást követtek el annakidején a Sütőipari Tröszt régebbi vezetői, akik Ilyen hibás gépet átvettek. A facsavarok ugyanis hamar meglazulnak és könnyen beleeshetnek a lisztbe. Általában a nyitott liszttartó ládába is olykor-olykor belecsúszik a liszteszsákok plombája. (Az említett pléhdarab is innen származik.) * Mindezek után felkerestük a Sütőipari Tröszt igazgatóját, Kerti László elvtársat, aki mindössze két hónapja látja el nem éppen könnyű feladatát. Tőle kérdeztük meg, miként szándékoznak rendbehozni a régebbi vezetés számtalan mulasztását, a liszt szennyeződését is. Kerti elvtárs elmondta, hogy bizony két hónap óta a megoldatlan kérdések özönével találkozott. Ilyen kérdés volt a Klapka-utcai üzem hibás szitálóberendezése is. Itt azonban már a tervezgetésen túl vannak, most már sürgősen munkához látnak és teljesen átépítik a szitálóberendezés konstrukcióját. Ilymódon teljesein kizárják a külső szennyeződés lehetőségét. A szitálóberendezés átépítése mintegy két hónapon belül megtörténik. Sőt az üzem fejlesztése érdekében a közeljövőben egy új, erősebb dagasztógépet is beállítanak és «szel majd jobban fel tudják dolgozni a kenyértésztát és ízletesebb kenyeret fogyaszthatnak a kecskemétiek. Tudvalévő még az is, hogy elsejétől krumplis kenyér kerül forgalomba. Ennél a kenyérfajtánál is nagyon fognak vigyázni a tisztaságra és éppen ezért a feldolgozó üzem mellett létesítették a krumplizúzó helyiséget is, nem kell távolról szállítani az anyagot. Ezzel is csökkentik a szennyeződés lehetőségét. Az igazgató elvtárs által felsorolt intézkedések megtételének már éppen itt az ideje. Elvégre a kecskeméti vásárlóközönség, ha kenyeret vásárol, akkor szeretne »tisztán« csak kenyeret kapni, minden egyéb étvágyrontó sallang nélkül; R, M. Az « ügye, nem csepp a tengerben Jk köd nesztelenül leeresztette szár- nyait és egykedvűen ráült a városra. A lucskos fák kopaszon mere- deztek a gyár bejáratánál. Az irodák előtt rend, de hátul a műhelyek körűi szerte-szét dobált vaslemezek, rúdva- sak találhatók. Még egy évvel ezelőtt az üzem egyik erőssége volt a rend. — Akkor is ugyanazok az emberek tértek be reggelenként, siettek haza a munkából, mint ma. Valahogy most mégis másképp fest a Kiskunfélegyházi Gépgyár. Ahogy így szemlélődöm, akaratom ellenére ismét az van az eszemben, amit néhány perccel előbb az egyik irodában hallottam; — Nem érdemes róla írni, passzív, nem végez semmilyen pártmunkát, na meg nem is őszinte... Miért, talán rossz ember? Nem! Azt hiszem, másról van itt szó.. i X a* özéptermetű, zömök ember, dere- sedó hajjal áll a golyósprés mellett, s lódítja egyszer, kétszer, tízszer, százszor a prés karját előre, majd visz- sza. Megviselt cipő a lábán, kabátján több folt, s rozsdaszínű a vasportól. Xványi Ödön a neve. Üdvözöljük egymást, s ímmel-ámmal váltjuk a szót. De aztán mind jobban belemelegedünk az élet ügyes-bajos dolgaiba. Amikor a párttagságra fordul a beszéd kereke, így szól: — Már akkor tudtam, hol a helyem. Nem voltam én »funkció« nélkül, de más volt akkor. Igaz, nem számított eső, hó, sár, mentünk előre, mentünk tanyára. Eh, legyint a kezével — más volt az, kérem. Jobban törődtünk mi a dolgokkal, de jobban törődtek velünk üt — Hangjából keserűség érződik. De még fájóbb az, amit ezután mond: — volna mit tenni most is.;; de hagyjuk, — mégis akaratlanul nyelvére tódul a már torkát folytogató keserűség,— pocsékolják az anyagot. Nézze csak meg a hulladékanyag tároló helyét. Talál ott annyi jó vasanyagot, hogy két kisiparos házat venne belőle, dehát mindegy. Igaz, van belőle, úgy, mint az értekezleteinken a példamutatósból. .. — Hogy-hogy, nem értem? — Pedig olyan egyszerű. Nincs olyan gyűlés, hogy legalább ötvenszer ne hallanám, példamutatás, — na maguk sem fukarkodnak ezzel az újságban — lehetne ehelyett mást is mondani. Például elvtársak, úgy kell dolgoznunk, olyan áldozatosan, úgy adjunk erőnkből, tudásunkból, hogy mindenki meggyőződjön arról, ezt így keli csinálni, mert így helyes. Hát nézze csak elvtárs, — s hangja, mint az éles harang hangja száll tova — azzal zsebéből egy kopott bőrtárcát vesz elő, s abból is egy piros kis könyvet, s mutatja: — Rendszeresen fizetem. — Majd széthajtja a békekölcsönjegyzési ívet, mely 600 forint jegyzésről ad számot. A hitelesség kedvéért még a szakszervezeti könyvét is megmutatja, ahol a bélyegek rendben, egymásmelleit sorakoznak. — Ez az első, azután jöt a többi... ruha, cipő, élelem. Pedig van hova költeni a pénzt. Nem kell sokáig gondolkodni. Az a jó, hogy a gyerekek is »példamutatóa'k«. — S itt egy kissé elfintorodik a szája. Szavaiból érződik, hogy nincs megbékülve a példamutató szóval. — Éva és Jenő nyáron másfél hónapig a kísérleti gazdaságban dolgoztak. A fizetésből ruhát vettek. Sajnos, télikabátra már nem jutott, talán majd most. Éva VIII. általánosiskolába jár és vizet hord egy nyugdíjas házaspárnak, s ezért mozira- valót kap. Nem kell a konyhapénzből elvenni. — Jenő mit csinál? — Kimaradt a VIII. általánosból. Kissé elhallgat, az arca mintha egy kissé megpirosodna, aztán rámtekint, bizonyára azt veszi ki tekintetemből, hogy ezért őt teszem felelőssé. — A pártvezetőség tud róla? — Nem. Nem sokkal később aztán megtalálom a dolog nyitját. Miért lehetséges ez? A pártvezetőség tagjai bizony keveset törődnek a párttagok ügyes-bajos dolgaival és ez meg is látszik az üzem munkáján. Döcög a tervteljesítés, drága a termékek ára, pazarolják az anyagot. Egy újabb kérdésre akarok áttérni, amikor íelszisszen, s összeszorított ajkát egy jajszó hagyja ei. — Mi baj, Iványi elvtárs? — Nem, nincs semmi bajom — sza- bódik, kissé talán szégyenli is magát, hogy nem bírta leplezni fájdalmát, elárulta, hogy nem egészséges. — Az a fránya derekam rendetlenkedik. — Próbál mosolyogni, de látszik az arcán, hogy nem vígság, hanem a fájdalom varázsolta rá. Tudja, munka után, ha pihenek, na meg az őszi idő kicsalja a betegségemet. Rövidhullámú sugár- kezelést kaptam, de nemigen használt. Iszappakolás kéne, de a ml helyi fürdőnkben most nincs, — igaz, felszabadulás előtt volt. — Pestre kéne járni, de drága mulatság, két gyermek eltartása nem kis gond. Hát így van röviden! őszintén elmondotta, mi bántja szívét, mi búja, baja van. Nem kért tőlem segítséget, de szívesen mondott mindent, szavai mély nyomot hagytak bennem. Emberi módon, mint elvtárs elvtárssal beszélgettünk és bizonyára őt is felüdítette, talán ő is érezte, hogy nem jelentéktelen ember az ország életében, számon- tartják őt is, érdeklődnek felőle, számítanak kommunista munkájára. Lehet, hogy tévedtem, amikor nem hallgattam a figyelmeztető szóra. Lehetnek hibái Iványi elvtársnak, lehet, hogy egyes esetekben nem őszinte. De ezért nemcsak 6 a hibás. Nem, mert ő sem kapott őszinte szót, nem érezte, hogy ügyes-bajos dolga a pártszervezet gondja is. Én mégis úgy vélekedem, becsületes ember Iványi Ödön és az is marad. X rV'íz éve párttag, családapa, régi harcos és mégis hamar kimondták azt a súlyos szót: nem őszinte. Elhamarkodott vélemény ez. őszintén beszélni vezetőknek annyit jelent, mint napfényt vinni a telkekbe, kedvre, tettre serkenteni a párttagokat. Hozzá hasonlóan még sokan várják az emberibb szót, a nevelést, mert az ő ügye nem csepp a tengerben, ,i
