Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

IL É G E D I T L ki elsőízben beszél Blas- icovics Józseffel, a mada­rasi népfront-bizottság elnöké­vel, könnyen az a benyomása támadhat, hogy BJaskovics elv­társ nem mondható éppen de­rülátónak. Lám nekem is egész kis szócsatát kellett vele foly­tatnom annak a bizonyítására, hogy a madarasi népfront- bizottság akcióprogramon ja szé­pen, egyenletesen gördül a megvalósulás felé. Mi lehetett most az első kér­dés a választás után? Nyilván­valóan a tanácsválasztás. Blas- kovics elvtárs arca elkomoro- dott. őszintén szólva megijedtem. Csak nem forralt ki valamit Madarason az ellenség, ami aka­dályozta a tanácsválasztások si­kerét? Blaskovics elvtárs vil­lámló szemekkel magyarázza: »Igaz ugyan, hogy a választó­joggal rendelkező madarasi pol­gárok 99.6 százaléka leszavazott, éspedig a népfront jelöltjeire, csak az a nagy szerven ne ho- mályosttamá el az örömöt, hogy Kunbaja szégyenszemre meg­előzte őket a szavazás befejezé­sében. Hiába zárták le ők itt az utolsó urnát — szavazó hiányá­ban — 12 óra 53 perckor, ami­kor Kunbaja előbb jelentette az eredményt. át a népfront programm­jából mi valósult már meg? Papírok kerülnek elő a zseb­ből, névsorok, összehajtogatott, sűrűn gépelt ívek. — Hát ami igaz, az igaz — kezdi Blasko­vics elvtárs — a népfront pro- grammja elég későn készült el. De azért — teszi hozzá szeré­nyen — elég jól összesikerítet- tük, mármint mi és a falu népe, akitől sok jó javaslatot kap­tunk. A választások előtt ez volt a mi fő fegyverünk. Minden je­lölt végigjárta a saját körzetét, legtöbben házról-házra. Gyűj­tötték a tapasztalatot, a sok ja­vaslatot és az agitáció központi témája a népfront programmja volt. Nem lehetett ez a Pro­gramm túlságosan rossz, mert- hiszen — amint említettem, — 99.6 százaléka szavazott rá no­vember 28-án a község lakói­nak. gy és más meg is valósult — teszi hozzá, miközben szerényen rendezgeti papírjait. — Itt van mindjárt ez az isko­laépítés. A vadásziakban létesí­tett tanyai iskoláról van szó, négy kilométerre a falutól. Nincs olyan nap, hogy nyolc-tiz határ- beli paraszt ne dolgozna ott. — Valamit a földművesszövetke­zet is segített — mosolyodik el Blaskovics elvtárs. A mosoly annak szól, hogy most »hazabe­szél«, tudniillik a földművesszö- vetkezetet dicséri, amelynek al­kalmazottja ő is. Szóval a szövetkezet segítsé­ge jelentett "-valamit*1. Ablako­kat, ajtókat, cementet, meszet és kútgyűrűt szerzett be, boszor­kányos gyorsasággal az építke­zés számára. ^ysakhát — felhősödik el az arca — ez a gyorsa­ság jó is, meg rossz is. Azért haragszunk és joggal, mert a gyorsaság egyik oka nem más, mint a késői hitelnyitás. Kép­zelje el elvtárs, november 20-án vált csak hozzáférhetővé az is­kolaépítésre szánt költségvetési összeg. Most aztán rohanha­tunk, — ha tudunk. Igaz, hogy tudunk — emeli fel az ujját mosolygós arccal, — tudunk, mert akarunk összefogni. Lám, előkerül a gyorsaság másik oka: a lelkes összefogás is. Csakhat erről olyan nehezére esik az embernek besz ' ni — a szerény­ség miatt. Lehetne még beszélni az új községi közkútról, amely a pro- grammban szerepel és már kész is van. Bajcsy-Zsilinszky utca tájékáról javasolták azt a tervet, ami hasonlóképpen a megvalósulás felé halad. Eddig a községnek ezen a részén a magasan álló talajvíz miatt majd minden eső után bosszantó közlekedési akadályként jelent­kezett a nehezen elszivárgó víz. Átkozták is sokan azt a múlt­béli örökséget, hogy csak a fél­község megkerülésével húztak annakidején levezető árkokat. Ezek az árkok könnyen beisza- polódtak, nehéz volt a kikotrá­suk, nem szolgálták a célt. Most új árok jött létre a leginkább megfelelő helyen. És így sorba előkerül az orvosi rendelő szá­mára épülő kémény, az iskolai oktatást elősegítő családlátoga­tások ügye, amit a népfront- bizottság tagjai vállaltak a pe­dagógusokkal együtt. Olyan he­lyekre mennek, ahoi vagy a szülök jóakarata, vagy a gyerek szorgalma hiányzik, illetve so­kat hiányzik a tanuló. Blaskovics elvtárs már moso­lyog, amikor a teljesülő tervek­ről és az ezután megvalósuló el­képzelésekről beszél. Arca néha elkomolyodik, még most is, pe­dig szépek az eredmények. — Csakhogy mi elégedetlen emberek vagyunk, elvtárs, ha valamit elértünk, mindjárt több­re vágyunk. J*n úgy gondolom, nem i> olyan rossz dolog ez. Kü­lönösen akkor nem, ha úgy mint náluk, ez az elégedetlenség az eredményeket szaporítja. Csábi. Kultúrközpont a tanyavilá^ban AKI SZERETI a kultúrát, az boldog lesz éltes napjaiban is. Az ének összenöveszti a sziveket, a tánc megadja az életünk rit­musát, a zene pedig érzéseinket magasztosítja. Az irodalom meg napjaink örömeit parkosítja. A TAJÖI állami gazdaságban is hasonló vélemények fűződ­nek a kultúrához. A gazdaság valamennyi dolgozója szereti az éneket, zenét, a könyvet. Valóságos kis kultúrközponttá vált az a hely. Olyan mint a sivatagban az oázis. Az üzem dolgozói együt­tesen alig ha vannak többen, mint 160—170 fő. De igazán élnek a kultúra minden lehetőségével. Ez ad a munkájuknak életet, lendületet és erőt. — A napi munka elvégzése után a melegre fütött termekben valóságos kultúr csoportokká alakulnak át a munkacsapatok. Vannak, akik szépirodalmat olvasnak, lehet, mert szép könyvtáruk van, közel 4000 forint áru könyv clégitgeü az igényeket. A gazdaság könyvtárosa Nagy Péter géplakatos. Maga jár elől jó példával. Ö olvas legtöbbet. — Vannak, akik a. kultúra más termékét veszik igénybe. Rádiót hallgatnak. Erre is bő lehetőség nyílik, hiszen hét rádió köré lehet csoportosulni, — annyi van. Magyar nóták meg más egyéb kedves dolgok feled­tetik a fáradságos napi munkát. DE NEMCSAK a rádió segít, ők is segítenek magukon, a dol­gozók. Kultúrcsoportot szerveztek, melynek a vezetésével Zsán Klucsó Zoltán tanítót bízták meg. Zsán Klucsó elvtárs nem él «issza a bizalmukkal. Bár még kevés ideje, hogy vezeti a kultúr­csoportot, de máris a második felejthetetlen estét rendezte de­cember 4-én. VAN ÁM ZENEKARUK IS. Illetve csak volna. — Még hozzc jazz zenekar. Kisdob, nagydob, hegedű, csak hát éppen tangóhar­monika nem akar lenni. Pedig hogy mennyire szeretnék a dolgo­zók, azt szóval ki sem lehet fejezni. Úgyis akarták, hogy legyen. De még se lett. — Voit egy pianinójuk, azt mondták adjuk el, úgy sem tudunk rajta játszani, vegyünk az árán tangóharmonikát. El is adták. Az OTP a pénzt felvette. Most meg aztán csekkfizetésre nem ad a hangszerbolt harmonikát. Micsoda fájó pont ez a gaz­daság szivének. Hetenként két alkalommal filmelőadás van náluk. Ilyenkor aztán zsúfolt a nézőtér. Nemcsak a film, hanem bármi­lyen kultúrest legyen is az, a két szomszédos tsz dolgozói, úgy mint a harkai Szabadság és a harkai Vörös Csillag — szép szám­mal vendégeskednek náluk. A ZENEGÉPET most javítják, az is rövidesen működik. Visz- szatérnek a jó emlékű táncestek. Különösen erősen várják ezt a fiatalok. Ha már itt tartunk, had mondjuk el, hogy micsoda szé­gyenfolt takarja a gazdaság testét. Ott a sok fiatal és nincsen DISZ szervezet. Pedig kulturális szempontból is mennyivel színesebbek lennének az esték, ha működne a DISZ. Ejnye, ejnye pártszerve­zet, vétkesen megfeledkeztél róluk, — a fiatalokról. . —--«--«W-------­A SSZONYROVAT HALLO 20—86-os? vwywvwwMwwwww/i Látogatás a kecskeméti TEFU-nál A régi pamut felfrissül CSENG A TELEFON. »Halló 20—86-os? A TEFU-val beszé­lek?*« — hangzik a membránon át. »Szombaton költözni szeret­nék, egy pótkocsis autóra lenne szükségem.« Naponta nem egy »ügyfél« keresi fel telefonon, vagy szemé­lyesen a TEFU Szegedi-úti for­galmi osztályát. Ki költözik, ki terményét szállítja, ki építő­anyagot fuvaroz, de van, aki taxival szeretne Bajára menni. Ilyenkor előkerül a rendelési napló, a hozzáértőinek csak egy pillantást kell belevetni, máris kész a megállapodás, vagy a ta­nács: — Egy nappal később ar­ra jár a kocsink, visszafelé el­hozhatná a terményét. ITT, EBBEN az irodában Füsti Molnár János vezetésével több, mint hatvan, nagy három- és féltonnás teherautó és tizen­négy taxi napi munkáját irá­nyítják. Nem könnyű feladatot kell megoldania ennek a kis kollektívának, mégis marad ide­jük arra, hogy észszerűsítése- ken, gazdaságosabb módszereken törjék fejüket, — Fuvarjaink majdnem há­romnegyed része kötött — ma­gyarázza Füsti elvtárs. — A mi­nisztérium által meghatározott vállalatoknak szállítunk. Ezért sok fejtörést okoz a magánfuva­rok beiktatása, mert ilyen is van szépszámmal. A napokban egy újabb lépést tettünk előre, be­vezettük az ötnapos szállítási tervezést. Ez a Ribakov-mozga- lom egy fejletteb foka. AKI ESETLEG még nem hal­lott róla, eláruljuk, hogyaRiba- kov-mozgalom lényege az üres­járatok megszüntetése. Ügy egyeztetik a fuvarokat, hogy oda-vissza teherrel közlekedje­nek a kocsik, — Az ötnapos szállítási ter­vezést a vállalatok fuvarigényei­nek teljesítésében vezettük be, >— folytatja Füsti elvtárs —, de sajnos, nem valami lelkesen se­gítenek bennünket ebben a mun­kában. Pedig óriási a jelentősé­ge. Ha öt nappal előre minden vállalat pontosan bemondaná, hogy hová kíván szállítani, vagy hol akarja igénybevenni a ko­csit, nekünk lenne időnk visz- szafelé fuvart szervezni a kocsik­nak. Mennyivel több árut szál­líthatnánk akkor a meglévő ko­csiparkkai, mennyivel több kis- parasztot, magánembert elégít­hetnénk ki. AZ IRODAÉPÜLET mellett hosszú, drótkerítéssel elkerített tér. Ilyenkor délelőtt üres a te­herautók pihenője, mindössze egy árván búslakodó pótkocsi hirdeti, hogy ez garázs. De mi történik itt a szabad ég alatt té­len, kemény fagyban? A Diesel­motor kényes s lehűlés után ne­hezen indul. A SOFŐR OTT a volán mel­lett biztos kézzel veszi a ka­nyart, ütemesen ugrik a kilomé­teróra és bizony sokszor nem napi 8, hanem 12—14, sőt 16 óra is kemény munkával telik. De a Vörös Gyulák, Türei Árpádok, Dénes Istvánok, Huszárik Káro- lyok, Szentesi Lászlók akkor érzik igazán jól magukat, ha hallják a kocsi szívének dobba­nását, ha válthatják a sebessé­get, ha ügyességükkel teljesen kihasználhatják a kocsi teher­bíró képességét. És ha történe­tesen nincs visszakavarjuk, nem nyugszanak bele, alaposan kö­rülnéznek és rendszerint talál­nak is társat. Sokszor probléma, mire hasz­náljuk fel régi, divatjamúlt, vagy itt-ott lekopott, kifakult pulóverjeinket. Egyszerű a vá­lasz, fejtsük szét őket és a pa­mutot kössük újra. A régi hol­mit természetesen olyan módon kell szétbontanunk, hogy a pa­mut kopott részeit kivágjuk és csomóba kötjük újra össze azo­kon a helyeken, ahol a szál is­mét erősebb. Fejtés alatt a pa­mutot felgombolyítjuk. Később tekerjük motringba. Legalkal­masabb segédeszköz a kihúzott asztalfiók. A motring készítésé­hez két darab, körülbelül 40 centiméter hosszú szalagot szer­zünk. A szalagokat olyanfor­mán helyezzük el a fiók szélén, hogy az egyik kint, a másik bent legyen. Az egyik szalag közepéhez kötjük a pamutfona­lat, és azután körülbelül 30-szor körül tekerj ük a fiókon. A pa­mutot ekkor szalaggal átkötjük és újra 30-szor körül visszük a fiókon. Ezt addig folytatjuk, amíg nem túl vastag a motring. A pamutnak a végét szintén a szalaghoz erősítjük, hogy mosás után könnyen megtalálhassuk a motring végét. Mikor a motring kész, lehúzzuk a fiókról. A kész motringot természete­sen ki kell mosni. Ügyeljünk arra, hogy a mosáshoz és az öb­lítéshez egyforma hőmérsékletű vizet használjunk. Mosószappan helyett feltétlenül szappanpely- het kell alkalmaznunk. Mosás után a pamutot tiszta törülkö­zőbe csavarjuk és felakasztjuk száradni. Ne helyezzük a szárí­tandó pamutot közvetlenül a forró kályha mellé, a legjobb, ha hyzatos helyen szárad meg ? fonál. Ha a pamutot nem kell ki­mosnunk fejtés után, elmarad a motringkészítés is. Elegendő eb­ben az esetben szorosabbra gom­bolyítani a pamutot. A kifejtett fonál azonban nem sima. Ha a pamutgombolyagot átfúrjuk egy kötőtűvel és egy nagyobb edény peremére helyezzük az edényben lévő forró és párolgó víz fölé, a pamut rövidesen felfrissül. He­lyezzük így az edényt a pamut­tal együtt a tűzhelyre, fedjük be fedővel és hagyjuk a gőzben pár percig simulni a fonalat. Maradékból — linóm falat GOMBAHULLADÉK. A levá­gott szárat, héjat nem dobjuk el, hanem gondosan megmosva megfőzzük, leszűrjük és levét le­ves vagy saláta ízesítésére hasz­náljuk. Megvagdalva levesbe bele is tehetjük. HULLADÉKGYÜMÖLCS. — Megmossuk, hibás részeit gon­dosan kivágjuk, megfőzzük, szi­tán lecsurgatjuk és levét cukor­ral felfőzve, kompóthoz ízesítő­nek adjuk. MARADÉK VAJ. Ha már nem teljesen friss, kisütjük, beledo­bunk fél hagymát, mikor az megzsugorodott, kidobjuk, a va­jat átszűrjük, főzelékhez, vagy sós felfujthoz igen jó. BBBaEaaBBaaBBBBBBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa,aaaaaaaa DCckfdintjük Tjélapót Ütrakelt már Télapó, hogy a jó gyermekek­hez ajándékaival időben megérkezzen. A bajai központi óvodában már szorgalmasan készülnek fogadására. Jók és szófogadók a kis óvodások, hogy Télapónak ne kelljen nagy pusztítást tennie virgácserdejében. Deli Zoltánka a köszöntő verset szavalja: — Télapóba oh de várunk, Foglaljál helyet minálunk... Nagy izgalommal várják a napot, amikor be­toppan majd. A széket, melyet részére tartanak fenn, naponta többször is letörölgetik, nehogy szép, fényes ruhája poros legyen. Télapónak már elküldték a levelet, melyet Várnai Mária óvonéni olyan szépen megírt. Deli Zoltánka, Palkó Józsika kerékpárt kérnek, háromkerekűt, Török Béluska cukrot, sok-sok diót, no meg kisfűrészt, meg kis- baltát, mert szerszámokat szeretne készíteni. Emresz Róbertke piros autót kért Télapótól. Az óvonénivel a levélbe rajzoltatta, hogy milyen le­gyen. Kucor Éviké, Glied Éviké babát és szép szí­nes ruhákat hozzá. Bizton meg is hozza nekik Télapó, hiszen ha benéz most hozzájuk, mind jó és szorgalmas kis óvodás. Övonéninek, anyukának szót fogadnak és meg is ígérték mindig ilyenek is maradnak. ök a kisóvodások, mert a másik teremben a nagyobbak darabot próbálnak. Télapót jó kedvre akarják hangolni. Morocza Ágnes éppen azt so­rolja, mi minden lesz a puttonyban, mire Kiinger Lacika belevág ám, csak arra vigyázz, hogy el ni rontsad a gyomrodat. Már hogyan rontanák el, mikor szépen be fogják osztani. Kuluncsics Tibor- ka pedig azon a véleményen van: Jó Télapó bácsi. Jaj de régen várunk... Ügy is van. Éppen egy esztendeje. Most azon­ban újból eljön közéjük. Csak azt nem értik, hogy Télapó felé nincsen borbély bácsi, hogy olyan hosszú a szakálla. Tavaly majdnem a földig ért. Az idén még hosszabbnak kell majd lenni. Az apróságok most táncra perdülnek. Tekin­tetüket le nem veszik az óvonéniről, Seres Béláné- ról. Ha meglesz elégedve a tánccal, Télapó is örö­mét leli majd benne. Tánc közben felcsendül a dal is: Kopogtatnak kipi, köp, Nyissuk ki as ajtót. A jó öreg Télapóka, Bossa a szakajtót... Boldog öröm sugárzik a sok-sok gyermekarc­ról. Télapót készülnek ünnepelni, akinek névso­rából egyetlen jó gyerek neve sem hiányzik. Dal, tánc, szavalat, minden lesz Télapó szórakoztatá­sára és gyönyörűségére, de nem csak a bajai köz­ponti óvodában, hanem mindegyikben, ahol annyi jó és szorgalmas kislány és kisfiú készül most Télapó ünnepére,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents