Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-04 / 287. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MOP BÁCSKISKUNMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ANAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM Jra SO fillér 1954 DEC. 4. SZOMBAT A MAI SZÁMBAN Körúton a vásárlókkal a madarasi földművesszövetkezet boltjaiban. — Garai kezdeményezés. — Uj ipari üzem Baján. — A szorgalom jutalma. A moszkvai értekezleten résztvett államok kijelentik: Továbbra is kitartanak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése mellett Befejeződött az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet. A moszkvai értekezlet részvevői minden oldalról megvizsgálták azt a helyzetet, amely azzal kapcsolatban alakult ki Európában, hogy aláíriák az egyes nyugati államok külön párizsi egyezményeit Nyugat-Németország felfegyverzésére és olyan katonai csoportosulásokba való bevonására vonatkozólag, amelyek a békeszerető európai államok ellen irányulnak. Az értekezlet szívélyes és baráti légkörben folyt le és a részvevők elfogadtak egy közös deklarációt. December 2-án este 6 órakor a Kremlben aláírták a közös deklarációt. A moszkvai értekezleten részvevő kormányok kosos deklarációja A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköz- társaság és az Albán Népköztársaság képviselői, a Kínai Nép- köztársaság megfigyelőjének részvételével értekezletet tartottak Moszkvában abból a célból, hogy megvitassák az egyes nyugati országok londoni és párizsi értekezletének határozataival kapcsolatban Európában kialakult helyzetet. Az értekezleten részvevő államok kormányai sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy nem minden európai ország tartotta lehetségesnek, hogy résztvegyen a kialakult helyzet megvitatásában. Nem vettek részt az értekezletéül a londoni és párizsi egyezmények kezdeményezői: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia sem. November 29-i válaszuk arról a törekvésükről tanúskodik, hogy bármi áron keresztül akarják vinni a párizsi egyezmények ratifikálását. Október 23-án, a párizsi értekezleten, Nyugat-Németországra vonatkozó egyezményeket írtak alá, amelyet kilenc ország — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat- Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada — Londonban tartott értekezlete előzött meg. Ezek az egyezmények előírják Nyugat- Németország remilitarizálását es katonai csoportosulásokba — az észak-atlanti tömbbe s az újonnan összetákolandó, úgynevezett Nyugateurópai Unióba ■— való bevonását. Nem is olyan régen kísérleteket tettek a német militarizmus talpraállítására Nyugat-Német- országnak a hírhedt »európai védelmi közösség" zászlaja alatt történő remilitarizálása útján. Ezek a kísérletek, amelyek az európai népek, de mindenekelőtt a francia nép természetes ellenállásába ütköznek, kudarcba fulladtak. A német militarizmus talpraállítását most más jelszó alatt próbálják végrehajtani, miközben mindent elkövetnek annak érdekében, hogy e célból meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen körülmények között a Jelen értekezleten részvevő államok kormányai szükségesnek tartják felhívni valamennyi európai állam figyelmét arra, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásához vezet Európában. A szóbanforgó egyezmények megvalósítása nemcsak újabb, még nagyobb aka- lályokat gördít a német kérdés megoldásának, Németország mint békeszerető és demokratikus állam egysége helyreállításának útjába, hanem Németország egyik részét szembeállítja a másik részével, újabb veszedelmes európai háborús tűzfészekké változtatva Nyugat-Németországot. Ezek az egyezmények, ahelyett, hogy elősegítenék a német kérdés békés megoldását, szabaddá teszik a nyugatnémet militaristák és revansisták kezét, ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát. A párizsi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehetőségeivel. A békeszerető államok erőfeszítései révén a múlt év közepén véget vetettek a koreai háborúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át folyt indokínai háború megszüntetését cs e térségben a helyzet bizonyos rendezését. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a fegyverzet általános csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésével kapcsolatos tárgyalásokban bizonyos előrehaladás mutatkozott. Mindez egyes államoknak a nemzetközi feszültség kiélezésére törekvő agresszív körei által elfoglalt álláspontja ellenére történt. Azonban éppen ebben az időben, amikor megjavult a megérett nemzetközi problémák rendezésére a helyzet, a londoni és párizsi egyezmények több részvevő államának uralkodó körei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus íújraállítására, nem számolva e lépés következményeivel. A párizsi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremtését irányozzák elő. E nyugatnémet fegyveres erő létszáma ötszöröse annak a hadseregnek, amelyet annakidején a versaillesi békeszerződés egész Németország számára engedélyezett, jóllehet közismert dolog, hogy az annakidején százezer főből álló német Reichswehr a sokmilliós hitlerista hadsereg megteremtésének alapja volt. A német militaristák már most sem titkolják, hogy számításba vették a nyugatnémet hadsereg további kifejlesztését s tizenkettőről harminc, majd hatvan hadosztályra emelését. — Nyugat-Németország hadseregének megteremtése lényegében e hadseregnek a Nyugateurópai Unióban részvevő más országok hadseregei fölötti fölényét jelenti, ami elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a nyugatnémetországi militaristák kezébe kerülő fegyveres erők uralkodó helyzetet foglalnak el N«»gat Európában.. A nyugatnémet hadsereg létrehozásával kapcsolatos veszély kitűnik már abból is, hogy e hadsereg élére a volt hitleri hadsereg vezérkarának képviselői kerülnének, akik még nemrég a kelet- és nyugateurópai népek elleni fasiszta agresszió szervezői és részvevői voltak. A német katonai potenciál felszámolását előíró nemzetközi egyezményekkel ellentétben nyiltan helyreállítják Nyugat- Németország hadiiparát. A Ruhr- vidék nehéziparát egyre inkább fegyvergyártásra állítják át. — Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanarról a Ruhr- vidékről van szó, amely nem egyszer fő arzenálként szerepelt, ahol a német militaristák agresszív háborúihoz szükséges fegyvereket gyártották. Ezenkívül a párizsi egyezmények megnyitják az utat az atomkutatások előtt, ami lehetővé teszi az atom- és hidrogén- fegyver gyártását Nyugat-Né- metországban. Emellett a párizsi egyezmények lehetőséget nyújtanak arra is, hogy más államok atomfegyverrel lássák cl Nyugat-Németországot. Ez egyezmények értelmében lehetővé válik, hogy a nyugatnémet hadsereg fegyverzete között atomfegyver legyen. Ez azt jelenti, hogy atomfegyver kerül azok kezébe, akik nem is olyan régen a hitleri véres »új rend-< meghonosítása érdekében halált és pusztulást zúdítottak Európára, egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állampolgárok millióit — lengyeleket, oroszokat, zsidókat, ukránokat, bjelorusszo- kat, franciákat, szerbeket, cseheket, szlovákokat, belgákat, norvégeket, stb. — pusztítottak el a haláltáborokban. Ez azt jelenti, hogy olyanok kezében lesz atomfegyver, akik már ma bejelentik európai rc- vansvágyó terveiket. Ezeknek az egyezményeknek a megvalósítása nagy mértékben fokozza egy pusztító atomháború veszélyét, ennek minden súlyos következményével egyetemben, különösen Európa legsűrűbben lakott területein. Azok a számítások, amelyek szerint a felfegyverzett Nyugat- Németország felvétele a nyugateurópai katonai szövetségbe lehetővé teszi majd a német militarizmus növekedésének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizalmatlanságot keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már azelőtt is történtek, de kudarcot vallottak. Nem lehet biztosítani Európa békéjét, ha megnyitják az utat a német militarizmus feltámadásához és azzal áltatják magukat, hogy kitalálnak ellene va- anü biztosítékokat, amelynek hatástalansága teljesen világos. Az európai béke biztosításához az szükséges, hogy lehetetlenné váljék magának a német milita- rizmusnak a feltámadása. Nyugat-Németország felfegyverzése azt jelenti, hogy Nyugat- Németországban mindinkább növekedni fog a militarista és re- vansvágyó erők szerepe és befolyása. E helyzet elkerülhetetlen következménye az lenne, hogy még inkább elsorvasztanák a demokratikus szabadságjogokat Nyugat-Némctországban és militarista állammá változtatnák Nyugat-Németországot. Jellemző, hogy a párizsi egyezményekben nem jutott hely olyan intézkedések számára, amelyek Nyugat-Németország lakosságának demokratikus jogait biztosítják, viszont ehelyett megtalálhatjuk azt, hogy a nyugatnémet hatóságok kötelezik magukat, törvényt hoznak a »rendkívüli helyzetről«, amely világosan a lakosság demokratikus jogai és szabadságjogai ellen irányul. A párizsi egyezmények azzal, hogy felélesztik a német milita- rizmust s ténylegesen hatalmat és rendkívüli jogokat adnak a militaristáknak, utat nyitnak ahhoz, hogy katonai diktatúrát hozzanak létre Nyugat-Német- országban. Ezek az egyezmények nemcsak a német nép érdekeivel ellenkeznek, hanem egyenesen a német munkásosztály ellen irányulnak. a demokratikus erők elfojtását célozzák Nyugat-Né- metországban. Azok a viszonyok, amelyeket a párizsi egyezmények előirányoznak Nyugat-Németország számára, sokban emlékeztetnek arra a helyzetre, amely nem sokkal a hitleristák uralom- rajutása előtt fennállt Németországban. Ismeretes, hogy Hin- denburg, akkori német köztársasági elnöknek joga volt a »rendkívüli helyzet" bevezetésére, amit a német militaristák a demokratikus jogok és szabadság- jogok megszüntetésére, a mun- kásszervezetekkcl való erőszakos leszámolásra, fasiszta diktatúra bevezetésére használtak fel. A párizsi egyezmények a »megszállási rendszer megszüntetéséről" beszélnek és azt mondják, hogy Nyugat-Németország úgynevezett szuverénitást kap. Valójában azonban Nyugat-Németország »szuverénitása«, amelyről a párizsi egyezményekben szó van, egyértelmű azzal, hogy hadsereg felállítására adnak jogot a nyugatnémet militaristáknak és re- vansistáknak, amely hadsereget a párizsi egyezmények kezdeményezői ágyútöltelékként szándékoznak felhasználni saját céljaik érdekében. Ugyanakkor a párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németország kénytelen elfogadni, hogy az Egyesült Államok, valamint Anglia és Franciaország csapatai 1998-ig meghosszabbítsák Nyugat-Németország területének megszállását. — Ilymódon a párizsi egyezmények alapjában véve katonai támaszponttá változtatják Nyugat- Németországot, amely az Egyesült Államok agresszív céljait szolgálja Európában. Ilyen körülmények között nem nehéz megérteni, mit érnek azok a kijelentések, hogy Nyugat- Németország úgynevezett szuverenitást kap, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a párizsi egyezmények érvényben hagyják a szolgai feltételeket tartalmazó bonni szerződés íö intézkedéseit. Ellentétben azokkal a kijelentésekkel, amelyeket a nyugati államok egyes államférfiai hangoztatnak, a párizsi egyezményeket nem lehet egyébbnek tekinteni, mint tulajdonképpeni lemondásnak a német kérdés rendezéséről, hosszú időre történő lemondásnak Németország egységének békés és demokratikus alapokon való helyreállításáról. Azok a tervek, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését és katonai csoportosulásokba való bevonását irányozzák elő, jelenleg alapvető akadályt képeznek Németország nemzeti egységének helyreállítása útján. Ez azt jelenti, hogy ennek az akadálynak az eltávolítása lehetővé tenné, hogy megegyezés jöjjön létre a négy hatalom között Németország egységének és szuverénitásának helyreállításáról és az össznémet szabad választások megtartásáról, a német nép érdekeinek kellő figyelem- bevételével. A bonni politikusok számításai szerint egy félmilliós nyugatnémet hadsereg felállítására és felfegyverzésére körülbelül száz- milliárd márkára van szükség, ami teljes súlyával a nyugatnémetországi dolgozok vállaira, elsősorban a munkásosztály vállaira nehezedne, ami elkerülhetetlenül a nyugatnémet dolgozók életszínvonalának erős süllyedését vonná maga után. Nyugat- Németország felfegyverzése csak a nagy nyugatnémetországi monopóliumokat és az ezekkel szoros kapcsolatban álló amerikai, angol cs francia monopóliumokat kecsegteti előnyökkel. Ezek a monopóliumok máris csettintgetik a nyelvüket, ha arra gondolnak, milyen hatalmas nyereséggel kecsegtetnek az újonnan létrehozandó nyugatnémet hadseregnek szóló fegyver- szállítmányok. Ezek a fegyverkereskedők már nem egyszer hasznot húztak a háborúból, amely Európa népeinek csak mérhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket hozott. Most megismétlik azt, ami már előfordult a második világháború előtt, amikor a német konszernek a külföldi, különösen az amerikai monopóliumok támogatásával és közvetlen részvételével kovácsolták a fegyvert a hitleri agresszióhoz. Ma az Egyesült Államok államhatalmi szerveiben mindinkább megnyilvánul azoknak a kapitalista monopóliumoknak a befolyása, melyek annakidején elősegítették a második világháború előkészítését és kirobbantását. A párizsi egyezmények azt bizonyítják, hogy egyes hatalmak, és mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok vezető körei, most is a német militarizmus feltámasztására töreksze(Foiytatás a 2. oldalon)
