Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

nek és imperialista terveik va- lóraváitásában megpróbálnak Nyugat-Németország felfegyverzésére támaszkodni. Ezek az egyezmények megteremtik az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország agresszív köreinek a német militarizmussul alkotott katonai tömbjét. Ezek az egyezmények olyan alkut jelentenek, amelyet a német nép háta mögött, továbbá a többi európai állam népeinek háta mögött kötnek; e népeket ugyanis — mint ismeretes — ez egyezmények előkészítésénél senki sem kérdezte meg.

Egy ilyen agresszív tömb nem szolgálhatja az európai béke cs biztonság érdekeit. Ennek az agresszív tömbnek a megalakítása kiélezi az európai helyzetet, jelentős mértékben fokozza egy új világháború veszélyét.

Ennek az új katonai tömbnek létrehozása ellentétben áll az 1944. évi francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel és az 1942. évi angol-szovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződéssel, amelyek előírják, hogy Franciaország, Anglia és a Szovjetunió együttes intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a német mili- tarizutus részéről lehetetlenné tegyen egy új agressziót. Ez a katonai tömb ellenkezik mind a jelen értekezleten részvevő államok, mind más államok nemzetközi egyezményeivel, melyeknek célja a béke és biztonság biztosítása minden európai állam részére. Nyugat-Németor- szág felfegyverzése és katonai csoportosulásokba való bevonása összeegyeztethetetlen azokkal a német militarizmus újjáéledésének megakadályozására vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel is, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, majd pedig Franciaország is vállalt a potsdami egyezmény alapján. Azoknak a kötelezettségeknek a megszegése, amelyeket az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia az említett szerződésekben és egyezményekben vállalt, aláássa a bizalmat az államok kölcsönös viszonyában és engesztelhetetlen ellentétben áll az európai népek biztonságának érdekeivel.

Ennek az új katonai csoportosulásnak a megalakítását azzal indokolják, hogy erre az említett tömbben részvevő államok biztonsága érdekében van szükség, jóllehet valójában senki sem fenyegeti ezeket az államokat. Nyugat-Németország felfegyverzését cs egyes nyugati országok katonai csoportosulásaiba valu hevonását azzal próbálják indokolni, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való viszonyt az »erő helyzetéből-' kiindulva kell kialakítani. Ügy állítják be a dolgot, mintha ez a politika kedvezőbb feltételeket teremtene a tárgyalásokhoz és a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezéséhez. E politika máris eléggé lejáratta magát, de hívei nem titkolják, hogy olyan határozatokat szeretnének rákényszeríteni más államokra, amelyek egyes nyugati hatalmak imperialista körei számára előnyösek. Valójában ebben kifejezésre jutnak az említett körök világuralmi törekvései. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, mivel végződtek a világuralomra török efféle kísérletei.

Ismeretes, hogy egyes európai államok katonai csoportosulásai, amelyek Európa más államai ellen irányultak, a múltban is létrejöttek. A második világháború előtt a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország agresszív katonai tömböt létesített, amelyhez a militarista Japán is csatlakozott.

Az »Antikomintern-Egyez- mény« néven ismert csoportosulást szervezői »■ideológiai-' motívumokkal próbálták igazolni. Ez azonban lényegében olyan lepelnek bizonyult, amellyel e katonai tömb igazi agresszív jellegét próbálták titkolni, amely tömb a világuralom kivívását tűzte céljául. Ismeretes, hogy e katonai csoportosulás szervezői vise(Folytatás az 1. oldalról.)

lik a fő felelősséget a második világháború kirobbantásáért.

Valanú hasonló ismétlődik meg most, amikor az újabb katonai csoportosulások alakulását e csoportosulások szervezői az államok társadalmi rendszerében mutatkozó különbségekre való hivatkozással próbálják igazolni. Nyilatkozataikban azonban annyi az igazság, amennyi az »Antikomintern Egyezményszervezőinek nyilatkozataiban volt, akik ezt az egyezményt a legutóbbi világháború előkészítésére és kirobbantására használták fel.

Mindez azt bizonyítja, hogy az egyes nyugati hatalmak katonai csoportosulásai a remili- tarizált Nyugat-Németország részvételével — bármilyen indokokkal is próbálják igazolni létrehozásukat — nemcsak hogy nem szolgálhatják az európai béke és biztonság ügyét, hanem ellenkezőleg, komoly mértékben bonyolítják az európai helyzetet és elkerülhetetlenül előidézik a fegyverkezési verseny fokozását annak az összes európai és nemcsak #z európai államok szempontjából veszélyes következményeivel.

Ha az említett európai katonai csoportosulások hadserege, légi- ereje és más fegyveres eszközei növekedni fognak és odáig megy a dolog, hogy helyreállítják az agresszív német miliiarizmust, akkor a többi európai állam elkerülhetetlenül kénytelen lesz hatásos eszközökhöz folyamodni önvédelme, a támadás elhárítása érdekében.

Ebből következik, hogy az európai béke és biztonság szavatolásában érdekelt összes államoknak arra kell törekedniük, hogy ne engedjék meg a német militarizmus talpraállítását, hogy megakadályozzák a fegyverkezési verseny fokozásának lehetőségét és előmozdítsák az összes európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai biztonság szavatolása érdekében.

A Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköz- társaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormánya fő feladatának nyilvánítva a német kérdés rendezését, az európai béke megszilárdítása érdekében úgy véli, hogy a nemet kérdés megoldása szempontjából mindenekelőtt elengedhetetlen:

azoknak a terveknek elutasítása, amelyeket Nyugat-Németország remilitarlzálására és katonai csoportosulásokba való bevonására szőttek, ami fő akadálya Németország békeszerctő és demokratikus alapokon való újraegyesítésének;

megállapodás létrehozása az

1953-ben megtartandó össznémet szabad választásokra vonatkozóan és e választások alapján az egységes, demokratikus, békeszerető Németország össznémet kormányának megalakítása.

Ekkor végre lehetővé válik a német békeszerződés megkötése, ami az európai béke megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen.

El kell ismerni, hogy a megszálló csapatok kivonása Kelet- és Nyugat-Németország területéről, amint azt a Szovjetunió javasolta, nagy mértékben előmozdítaná Németország két részének egymáshoz való közeledését cs a Németország egységének helyreállításával kapcsolatos feladatok megoldását.

Az európai biztonság szavatolása megköveteli, hogy az érdekelt hatalmak között jöjjön létre megállapodás Németország egyesítésének kérdésében, mért ez az összes európai békeszerető népek és a német nép érdekeinek egyaránt megfelel. Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia irányt vett Nyugat- Németország remilitarizáíására és katonai csoportosulásokba való bevonására, kizárja az ilyen megegyezés lehetőségét. Ez nemcsak hogy nem mozdítja elő az európai biztonság szavatolását, Iranern az összes békeszerető népek szemében olyan politika

megnyilvánulását jelenti, amelj veszélyezteti az európai béke fenntartását.

Az igazi európai biztonság csak abban az esetben szavatolható, ha egyes európai államoknak más európai államok ellen irányuló zárt katonai csoportosulásai helyett létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer. Ez a biztonsági rendszer, amely —- társadalmi és állami rendszerre való tekintet nélkül — valamennyi európai állam részvételén alapszik, lehetővé tenné az európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai béke szavatolása érdekében. Természetesen emellett biztosítani kell a német nép egyenjogú részvételét ennek az összeurópai feladatnak a megoldásában. Ebben a kollektív biztonsági rendszerben részt vehetne az Amerikai Egyesült Államok is olyan más államokkal együtt, amelyek felelősséget viselnek az európai béke szempontjából döntő jelentőségű német kérdés rendezéséért.

Az összeurópai kollektív biztonsági rendszernek elő kell írnia a részvevő államok kötelezettségvállalását minden köztük felmerülhető viszálynak az ENSZ-alapokmány követélményéi értelmében olymódon való megoldására, hogy ne veszélyeztessék az európai békét és biztonságot. E rendszernek elő kell írnia a konzultációt minden olyan alkalomra, valahányszor a rendszerben részvevő államok bármelyikének véleménye szerint fegyveres támadás veszélye merül fel Európában, hogy meghozzák az ilyen veszély kiküszöbölésére Irányuló hatásos Intézkedéseket.

E rendszernek, hogy hatásos legyen, elő kell írnia azt, hogy az egy, vagy több európai állam ellen irányuló támadást a megfelelő összeurópai szerződés valamennyi részvevője ellen irányuló támadásnak tekintik és a szerződés minden részvevője az európai béke és biztonság helyreállítása és fenntartása céljából támogatást fog nyújtani a megtámadott államnak minden rendelkezésére álló eszközzel, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is.

Ilyen összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése tökéletesen megfelelne a nemzetközi együttműködés megszilárdítása követelményeinek a nagy és kis államok függetlensége és szuverénitása tisztelct- bentartásával kapcsolatos elvek, valamint a belső ügyeikbe való bcnemavatkozással kapcsolatos elvek értelmében. Ilyen kollektiv biztonsági rendszer megteremtése nagymértékben megkönnyítené a nemet probléma megoldásának lehetőségét, minthogy ez lehetetlenné teszi Nyugat-Németország átalakítását militarista állammá és megteremti a kedvező feltételeket Németország egysége hclyrcáliítáe'.’-oz.

Az európai kollektív biztonsági rendszer és Németországnak békés és demokratikus alapokon történő egyesítése az az út, amely biztosítja Németországnak, mint a nagyhatalmak egyikének fejlődését. Eltérően a militarista úttól, amelyen Németország fejlődése a múltban haladt, és amely szakadatlanul a legsúlyosabb következményekkel járt a német nemzetre nézve, Németországnak az európai kollektív biztonság megteremtésének feltételei mellett való egyesítése széleskörű lehetőségeket tár fel a német békés gazdaságnak, iparának és mező- gazdaságának fejlődése előtt, — Németországnak más országokkal, különösen a hatalmas lakosságú és kimeríthetetlen tar- talékú keleteurópai és ázsiai országokkal való széleskörű gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt. Németország fejlődése békés viszonyok és má« államokkal való fejlett gazdasági kapcsolatok mellett széles piacokat teremtene ipara számára, biztosítaná lakosságának foglalkoztatottságát, előmozdítaná a lakosság életszínvonalának emelését.

Németországnak, mint nagyhatalomnak a sorsa ilymódon szorosan összefügg azzal, hogy a

békés fejlődés és a minden európai állammal való együttműködés, vagy az új háború előkészítésének útjára lép-e. A békés fejlődés és a nemzetközi együttműködés útja, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság halad, Németország feltámadásához és felvirágzásához vezet. A másik út, amelyre a német militaristák Nyugat-Németországot igyekeznek terelni, új háborúhoz és esetleg Németországnak a tűz és pusztulás földjévé változtatásához vezet.

Mindez azt bizonyítja, hogy a német nép igazi nemzeti érdekei elválaszthatatlanok a béke és a hatásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének érdekeitől.

A jelenlegi értekezleten részvevő országok teljes egészükben csatlakoznak azokhoz az elvekhez, amelyek a szovjet kormány által előterjesztett összeurópai kollektív biztonsági szerződésben vannak lefektetve és felhívnak minden európai államot, együttesen vizsgálják meg az említett javaslatokat, amelyek megfelelnek a tartós európai béke biztosítása követelményeinek. A jelenlegi értekezleten részvevő országok kijelentik, hogy készek megvizsgálni bármilyen más, c kérdéssel kapcsolatos javaslatot annak érdekében, hogy az európai kollektív biztonságról olyan szerződéstervezetet dolgozzanak ki, amely minden érdekelt állam számára elfogadható lenne.

A jelenlegi értekezleten részvevő államok mélységesen meg vannak győződve arról, hogy a fentemlített elveken alapuló és az európai államok közötti baráti viszonyok által megerősített biztonság lehetővé tenné annak a helyzetnek a felszámolását, amelyben Európa, időszakonként az európai népektől számtalan áldozatot követelő pusztító háborúkat kénytelen elszenvedni.

Néhány nyugati állam parlamentjében a legközelebbi jövőben a párizsi egyezmények ratifikálása kérdésének megvizsgálása várható. Néhány állam hivatalos körei részéről egyre fokozódik a parlamentekre és a társadalmi körökre gyakorolt nyomás, ezen egyezmények ratifikálásának kierőszakolása érdekében.

Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormánya kötelességének tartja, hogy felhívja az európai államok, különösképpen pedig a párizsi egyezményben részvevő államok figyelmét, hogy ezen egyezmények ratifikálása olyan aktus lesz, amely a béke megőrzése ellen és az új európai háború előkészítésére irányul. Az ilyen ratifikáció nagy mértékben súlyosbítja az egész európai helyzetet és aláássa a meg nem oldott európai problémák, mindenekelőtt a német kérdés rendezésének lehetőségét.

Ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása és végrehajtása fokozza a háború veszélyét és ezzel fenyegeti a békeszerető európai államoknak és különösen a Németországgal szomszédos államoknak nemzetbiztonságát.

Ez a veszély annak következtében keletkezik, hogy a párizsi egyezményben részvevő államok egyre nagyobb mértékben alkalmaznak katonai és gazdasági intézkedéseket a békeszerető európai államok ellen. Ma már odáig mentek, hogy katonai szövetségre léptek a német miíitarizmus- sal, hozzákezdenek Nyugat-Németország felfegyverzéséhez, fenyegetik a katonai csoportosulásokban részt nem vevő államok további békés életét. A párizsi egyezményekben részvevő államok fegyveres erői magukban foglalnák a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló nyugatnémet hadsereget is.

Ilyen körülmények között az »erő politikájának« folytatása közvetlenül a feltámadó német militarizmusra támaszkodna, amj sokban közelebb hozná egy új

európai háború veszélyét.

A kialakult helyzet időszerűvé teszi azt a feladatot, hogy a je-*, len értekezleten részvevő álla» moknak egyesitcniök kell erőfeszítéseiket biztonságul; biztosítása céljából, A békeszerető államok kénytelenek haladéktalan intézkedéseket tenni, hogy a nyugati hatalmak említett katonai tömbjének agresszív erőivel a békeszerető államok együttesi erejét állítsák szembe saját biztonságuk biztosítása érdekében.

A jelenlegi értekezleten részvevő államok bejelentik azt a» elhatározásukat, hogy • párizsi egyezmények ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőiknek és ezek parancsnokságának megszervezése terén, továbbá más olyan intézkedéseket is tesznek, amelyek saját védelmi képességük fokozásához szükségesek annak érdekében, hogy megvédjék népeik békés munkáját, biztosítsák határaik és területük sérthetetlenségét és védelmét az esetleges agresszióval szemben.

Mindezek az intézkedések összhangban állnak az államok elidegeníthetetlen önvédelmi jogával, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, a régebben megkötött szerződésekkel és egyezményekkel, amelyek a német militarizmus feltámadása ellen és újabb európai agresszió megakadályozására irányulnák.

A jelen értekezleten részvevő államok megegyeztek abban, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén újból megvizsgálják a helyzetet, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek a saját biztonságuk biztosítása és az európai béke fenntartása érdekében.

A jelen értekezleten részvevő államokat az az elhatározás tölti' el, hogy továbbra is kitartanak egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése melleit, mert az a meggyőződésük, hogy csak az európai államok együttes erőfeszítései teremthetik meg az alapot Európa tartós és szilárd békéjéhez. Ennek érdekében továbbra Is készek együttműködni más európai államokkal, amelyek azt az óhajukat nyilvánítják, hogy ezen az úton kívánnak járni.

Az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezletén részvevő államok kormányai meggyőződtek arról, hogy a béke és az általános biztonság megszilárdítására irányuló politikájuk, valamint a jelen értekezlet által megjelölt intézkedések megfelelnek népein!; érdekeinek éppúgy, mint az összes többi békeszerető nép érdekeinél;.

A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia cs a Német Demokratikus Köztársaság népei békés alkotó munkát fejtenek ki. Erőfeszítéseik a további gazdasági és kulturális fellendülésre, a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére cs ezzel nagy szocialista vívmányaik szilárd védelmének biztosítására Irányulnak. Nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét és meg tudná akadályozni a szocializmus építését országainkban.

Államaink népei tudják, hogy a párizsi egyezmények lényegesen fokozták az új háború veszélyét. Ők azonban nem engedik meg, hogy az események kialakulása váratlanul érje őket.

Népeink biztosak erejükben, biztosak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a béke és a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és nem voltak oly szilárdak, mint ma.

Minden támadásra, háború kirobbantására és népeink békés életének megzavarására irányuló kísérlet megsemmisítő visszautasításra találna.

Népeink más népek rokon- szenvérc és támogatására támaszkodva mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy szétzúzzák az agresszió erőit, hogy diadalmaskodjék igaz, igazságos ügyünk.

(Folytatása a 3, oldalonj