Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-25 / 279. szám

ßfedves, kedélyes paraszt- —ember. Mikor találkozók vele az udvaron és megemlítem, hogy mi járatban vagyok, először azt mondja;

— Mielőtt bemennék a házba, megmutatom az én legkedvesebb "bútoraimat«.

Először nem értem, mire céloz. Ugylátszik észrevette, mert mosolyogva hozzáteszi, miközben nevető szemével hunyorít egyet; — mert tudja-e, hogy a gazdaembernek legszebb és legkedvesebb bútorai a jószágok.

Benyitunk az istállóba, ahol vidáman ropogtatja három piros-tarka tehén az abrakot.

— Ezek az én szemefényeim,

<— Megsímogatja a szépen gondozott jószágok síma szőrét, majd hozzáteszi; — Az egyik tejpénzéből a havi adót szoktam fizetni, a másik kettőnek a jövedelme pedig keil egyre-másra.

Ilyen bevezető után kezdjük el a beszélgetést Kisbus Dávid kis- kunmajsai egyénileg dolgozó paraszttal, aki kilenc hold földjén mintaszerűen gazdálkodik. A nyáron ültetett burgonyából az idén is negyedkilósak teremtek neki a gondosan trágyázott, jól megművelt földben. Hoz is fel belőle egy szakajtóval Kisbus Dávidné, hogy megmutassa. Sok termelő keresi fel a környékből is burgonyavetőmagért. Már 30 eves gyakorlata van a nyári burgonya termesztésében. Tavaly íél hold kukoricaföldön 25 mázsa tengerit termelt, az idén üzért termett »csak« 50 mázsa másfél holdon, mert jégkára volt. Pedig nem elsőrendű föld az övé, hiszen a szomszédban lévő Tóth János-féle földön még tíz mázsa sem termett egy holdon. Persze nem a földben, hanem a gazdában van a különbség.

/f/indjárt a beszéd elején a község dolgaira térül a szó, mert Kisbus Dávid tanácstag, — akit a mostani tanácsválasztáson is jelöltek —, a saját gondján kívül a községét is magáénak vallja.

— Először nem akartam vállalni — mondja —, mert szív- asztmám van és fárasztó az út bejárni a tanácsülésekre. Meg már én idős ember is vagyok, 64-ik évemet taposom.

így szól a gazda, de a szeme mást mond, és mindjárt hozzá is teszi, mivel látja, hogy közbe ■ karok vágni: — de a végén mégis csak elfogadtam, sőt örülöm is a bizalomnak, csak az ■lején egy kicsit kellettem maiam. — A vidám fény, a kedves ierü ismét felcsillan a szeméten.

— Aztán van-e probléma a ozségben, amit a tanácsnak el ellett volna, vagy sürgősen el : ellene intézni? — kérdeztem hirtelen, arra gondolva, hogy a parasztemberek mostanában szeretnek panaszkodni Kiskunmaj- sán is, hogy sok az adó, meg a beadás és igy tovább. Nagyot csalódom, mert a következő vá- aszt kapom:

— Nincs itt semmi hiba, meg vagyok én elégedve és általában mindenki elégedett. Nekem sem volt soha ilyen jó dolgom. Ha kötelességeimet teljesítem, senki sem bánt. Szóval minden rendben van.

f-Jhvxs. gondolok, hogy Kisbus Dávid, ez a kedves, nyilt- ar cú parasztember most ugratni akar. Tapasztalt embernek látom, aki nagyon jól tudja, hogy hol szorít a cipő a községben es valószínűleg nem először látott újságírót sem és most egy »sablon nyilatkozattal« ki akar elégíteni. A további beszélgetés azonban rácáfol az első benyomásomra.

— Járnak ide többen ügyes- bajos dolgaik miatt, de el is intézzük azokat. Már régebben szó voit arról, hogy kell ide a tanyavilágba egy szövetkezeti bolt. Megemlítettem a tanácsülésen, szereztem harminc tagot és megnyílt az üzlet. A népfront is segít mostmár. Én is tagja vagyok. Már megvan a gazdakör helyisége a községben, de itt a

Tcmácsíagj’eloStek,

a ifihez bizalommal fordulnak választ óik

tanyavilágban is létesítünk hasonlókat. Kell egy kis okoso- dás a parasztembernek. Összejövünk beszélgetni, itt-ott hall valamit az ember, amit aztán hasznosítani tud. Régóta várunk erre. Mondom, hogy itt nincs semmi baj.

isbus Dávidné, ez a szelídarcú, kedves, de kevés- beszédű parasztasszony a beszélgetés közben a szobában motozgat és csak néha bóiingat a férje szavaira.

— No, hallgassa meg -» lendül fel a gazda —, hogy milyen tervei vannak a népfrontnak meg a tanácsnak. — Hát elsősorban rendbehozzuk az utakat, a lefolyókat, mert a tavasszal földjeink zöme a sok esőzés miatt rendszerint víz alá kerül. A Tiszába vezető főcsatornát, ami a községünk határán halad át, a Szegedi Árvízmentesítő Társulat tisztítja majd ki. A másik fontos dolog nálunk az állattenyésztés fellendítése. Azelőtt hetenként kétszer vagonszámra szállították tőlünk a pulykákat, mert híres puiykatenyésztő hely ez a vidék. Azonkívül amit én hiányolok az, hogy jóformán tejAZ IZSÁKI kultúrotthonban 250 dolgozó paraszt hallgatta Molnár Frigyes elvtárs ünnepi beszédét. Utána szólásra jelentkeztek jónéhányan, hogy elmondják jogos kívánságaikat.

Kérték az új gazdakör felállítását. — Még itt, ezen a gyűlésen fel is ajánlották e célra a kultúrotthon melletti helyiséget.

Az agronómus ezüstkalászos gazdatanfolyam beindítását kérte. Itt foglalkozhatnának a termelés egyes problémáival, így például megbeszélhetnék a drótféreg elleni küzdelmet is.

Kérték a híd megjavítását és azt, hogy a sekély tó helyén ne létesítsenek halastavat, mert ez a terület takarmánytermelés céljából jobb szolgálatot tesz. A takarmányterület növelésével fellendülne az állattenyésztés.

*

ŐSZINTÉN beszélt problémáiról a homokmégyi 56 falusi dolgozó is Szabó Lajos elvtárs előadói beszéde után. Sok panasz

jesen kiveszett községünkben az alföldi magyar marha, pedig rengeteg a legelő és ez a jószág igénytelen, nem kényes, köny- nyen hízik, igaz, hogy kevesebb tejet ad, de máshol pótolja az ebből eredő vesíteséget.

• Van még sok minden, amit meg akarunk valósítani. A községi fürdő ügye már hosszú idő óta húzódik, a tanácsválasztá- sok után erélyesebben kell kézbe vennünk, mint eddig. Aztán régi vágyunk egy új tanácsháza építése, mért a jelenlegi nem felel még a követelményeknek. Bízok benne, hogy mindez menni fog, ha lesznek is akadályok, legyőzzük őket.

őst már értem, hogy miért hangoztatja Kisbus Dávid, hogy »nincs itt semmi baj, minden rendben van«. Bízik a község népének összefogásában és ennek az összefogásnak erejében, amely egy-két éven belül megváltoztatja egész Kiskunmajsa életét.

Búcsúzom. Még hallom, amint Kisbus Dávid odaszól a feleségének: — Add az ünneplőmet, megyek a népfront-ülésre.

K. S.

hangzott el a MÁV-ra, mert nincs az állomáson váróterem. Régi problémája ez Homok- mégynek, jártak is utána, de a felelet eutasító volt: a vasútnak más tervei vannak. Nagyon szeretnék, ha már egyszer a homokmégyi dolgozók érdekében is terveznének.

Egy egyéni gazda elpanaszolta, hogy a beadásos hízójának 9 kiló híja van, és ezért nem vághatja le saját szükségletére másik disznaját. A bajon azonnal segítettek. A gazda kötelezte magát, hogy 30 napon belül beadja hízóját és máris készülhettek a disznótorra.

Egy másik gazda tojásbeadási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, mert baromfivészben elpusztultak tyúkjai — de szívesen adna disznót a tojás helyébe. Ezt a panaszt is orvosolták. ..

Eredményes volt az összejövetel — 56 ember megelégedve

távozott, érezték, hogy minden értük, a dolgozó népért történik.

A tanácstagjelöltek a nép jelöltjei. A dolgozók azért bízták meg őket ezzel a fontos feladattal, hogy képviseljék érdekeiket. Még nem tanácstagok, csak jelöltek és máris aktívan tevékenykednek érdekeinkért legtöbbjük.

*

— ». ;. részemről azon leszek, hogy a bizalmat kiérdemeljem, amire megválasztottak, megfeleljek. ..«

így tett fogadalmat a jelölő- gyűiésen a választóinak Pataki József elvtárs, a kecskeméti Állami Áruház 1-es számú boltjának helyettes vezetője. A IV. kerület 38. körzetében választották meg jelöltnek. És mint a dolgozók érdekeinek méltó képviselője, máris megkezdte munkáját.

Nincs gyermekíélikabát

Nem titok, hogy állami áruházainkban nem lehet megfelelő mennyiségű gyermektélikabátot vásárolni. Hetenként 2—3 darab érkezik a nagykereskedelmi vállalattól, holott többszáz szülő keresi ezidő alatt. Már nem is válogatnának sem a színben, sem a minőségben, csak kapnának. De az elterjedt felfogás az, hogy gyermektélikabáthoz jutni, valóságos főnyeremény. És így is van szószerint.

De miért nincs gyermekkabát? Mert nincs rá kapacitás. így hangzik a válasz a kérdésre. — Gyenge vigasz.

Ezen a nehézségen próbál most segíteni Pataki elvtárs. — Anyag roskadásig van az állami áruházakban, csak az a baj, hogy keveset fizetnek a gyer- mékkabátok varrásáért és így nem nagyon vállalja egy vállalat, vagy KTSZ sem. 15—20 forinton múlik az egész. Remélhetőleg azonban ez a kérdés is megoldódik, s még a nagy hideg beállta előtt sikerül párszáz gyermekkabátot készíteni. Pataki József fáradságot nem kímélve tevékenykedik ebben az ügyben.

*

Szóráth István, a Testnevelési és Sportbizottság elnöke szintén tanaestagjelölt. Öt is gyakran

felkeresik, vagy az utcán megszólítják ismerősei, választói, hogy intézze el ügyes-bajos dolgaikat.

Régen vajúdott már a Rendőr- faluból a Matkói-úti iskolához vezető körülbelül 200—250 méteres útszakasz megjavítása. A szülők is sokszor felvetették ezt a kérdést, mert gyermekük naponta járta ezt az utat, nyakig- -érő sárban, s bizony a sár ette a cipőt egyiket a másik után. — Le kellene salakozni, — javasolták többen is.

Virág illatozik jövőre a rendcrfalui piactér

helyén

Szóráth elvtárs ebben az ügyben beszélt Simigla István telepvezetővel, s megegyeztek, hogy a téglagyár ad majd salakot, csak ember kell, aki elhordja és szétterítse az úton. De lettek emberek is. Lesi Menyhért, Kerekes István és Berta Ferenc téglagyári dolgozók elvállalták ezt társadalmi munkában, s az út már el is készült.

Szóráth elvtársnak most az a terve, hogy a jövő nyár folyamán a téglagyár segítségével kikövezik ezt az utat. Ugyan-' csak a jövő évben tavasszal parkosítani akarja a tanács segítségével a rendőrfalui piacteret. Ugyancsak itt gyermek-játszóteret létesítenek. Halász Pál vasöntő is sokszor beszélt errő: a kérdésről Szóráth elvtársnak. Még a Halasi-út portalanítása szeretnék megvalósítani, mely minden tanácsülésen napirenden szerepel. Ez egészségi szempontból fontos kérdés is volna,

mely megoldásra vár.

*

Ügy Pataki, mint Szóráth elvtárs választói érdekében tett munkája azt igazolja, hogy választói nem rossz földbe hintették a magot.

Választási gyűlések híreiből

így őszutón már, amikor reggelenként kopogósra /agy a föld, a nappali hőmérsékletingadozás is alig változik. Hideg van reggel, hűvös van délben és amikor éjszakára készül az idő, hideg van megint. Vagy ahogy a Hollubek- családban hallottam, »foga van az időnek«.

Szóval egy ilyen hideg őszi vasárnap estefelé kopogtattam be a Hollubekék ajtaján.

Kellemes meleg levegő csapott meg, ahogy a konyhába léptem.

Négyen üllek az asztal körül. Hollubekné, a fia, a keresztlánya és Hollubekné idős édesanyja. — Az asztalon fényképek tömkelegé.

Négy magyar összehajol és szerető pillantások törik meg a lámpafénynél a kopottan csillogó fényt a képen.

— Édesapád... — mondja

tört hangon Hollubekné barnaarcú, csillogó szemű fiának.

Csend.

Hollubekné töri meg. Hét éve... hét. Akkor búcsúztunk el tőle örökre. Akkor te még kisf iú voltál, Béluskám. — S azóta óh, de sok minden történt.

Az anyai szem soká időzik ezen a fényképen. Vájjon, hol járnák most a gondolatai?

Hét év óta, bizony mindennap bekopogtat az édesanya tudatába férjének az emléke. Talán most sem négyen, hanem öten vannak, csak az ötödiket láthatatlanná tette az emlékezés. Hét év óta csak az álmok világában találkoznak. Amikor meghalt, kenyérkereső nélkül maradt a család. A kidőlt küzdőtárs, az apa helyére az anya állt.

A z & bi a

Dolgozó kellett, kenyér kellett a családnak. A Kiskunfélegyházi Gépgyárban kapott munkát, a raktárban. Raktárkezelő lett. Azóta is ott van és ugyanazt a munkát végzi. — A gondok mostmár pusztán az ő vállára nehezedjek. A gyerekek, Marika és Béla nőttek. Azokból is embert kellett faragni valakinek. Ki másnak, ha nem neki, hisz ő az édesanya. Időközben Marika eladólány lett. — Férjhez adta.

Béla fia pedig szorgalmasan elvégezte az általánosiskolát és ipari tanuló lett. Már egy éve, bogy felszabadult. Azóta jóval könnyebb o.z élet, most a fiú a Bányászati Berendezések Gyárában dolgozik, mint villanyszerelő, és szépen keres. Nem kocs- mázik, nem lumpol, segíti■ az édesanyját, megosztja vele a családi gondot.

Hollubeknénak szemefénye és szívevirága ez a barnaarcú, vidámtekintetű gyerek.

Az a sok fénykép, ami az asztalon hever, javarészt a Béla munkája. Mert Béla esténként szorgalmas látogatója a kultúr- ház fotószakkörének. Ott készülnek hát a képek.

Míg ezekről a dolgokról beszélgetünk, Bélának is vendége érkezik, az egyik szerelő barátja. — Ezután ripp-ropp, van nagy kapkodás. Sietni kell, mert elkésnek a moziból. Édesanyja mosolyogva segít neki, hogy mielőbb kész legyen az öltözködéssel.

— Aztán ne soká maradj kisfiam, tudod, hogy reggel vár a

% e s t-é n

munka — ezekkel a szavakkal bocsátja útnak fiát.

— Nem maradok soká, édesanyám — szól vissza a kapuból Béla.

Friss, hideg levegő csapódik be az ajtónyitáskor, de rövidesen kellemes langyossá szelídül.

Hollubekné visszaül arra a helyre, ahonnan pár perccel előbb kelt fel, hogy segítsen útrakészíteni a fiát. Most füzetet nyü szét, keresztlányának magyaráz belőle, meg különféle mintákat mutat, a magyarázata alátámasztásaképpen.

Ebből aztán rövidesen kitudódik, hogy nemcsak raktárkezelő ez az asszony, hanem más munkakörben is tevékenykedik. Háziipari tanfolyamat vezet. Jelenleg 27 tagja van a tanfolyamnak, de még szaporodik. Neki női szabó volna a szakmája, mivel hogy nagyon szép, ízléses darabokat varr, őt bízták meg a tanfolyam vezetésével. A mostani csoporton kívül már egy csoportot útnak bocsátott.

— Mert igazán jó háziasszony csak az lehet, aki a legszükségesebb ruhaneműeket saját maga is el tudja készíteni, meg tudja varrni — mondja határozott szigorral.

Helyes. Nagyon igaza van. A keresztlányát is ő beszélte rá, hogy tanuljon meg szabni és varrni.

De nemcsak ezekre, más dolgokra is van gondja. Hollubek- nénál közösségi ügy egyéni ügy- gyé válik. Mintha csak valaki megbízta volna azzal, hogy más

ügyekkel is foglalkozzon, ne csak

a sajátjával.

Ennek a nyomára kell járni — gondoltam.

Miért beszél ez az asszony szívesebben a közügyeket érintő problémákról, mint a saját ügyes-bajos dolgairól, s miért oly szerény. Es miért nem olyan szerény akkor, ha olyan dologról esik szó, ami több embert érdekel. Akkor sokkal határozottabb, sokkal bátrabb, és sokkal nőiesebb.

Arról beszél, hogy rossz az utcai járda, nem jó az utca világítása. Látom, hogy a szomszédok problémái neki is érdeke. — Rossz a csatornázás.Egy ilyen egyszerű, nyíltarcú munkásasszony miért visel any- nyi közösségi gondot a vállán? Miért?

Ilyen gondolatok kergetőznek bennem, amíg az egyszerű kézzel rajzolt szabásmintákat nézegetem.

Közben kopognak az ajtón.

— Jó estét! — Pirosarcú fiatal asszonyka lép be. Csak úgy átszaladt valamelyik szomszédból; Leül és beszél. Szó esik erről-ar- ról.

És egyszeresük. Hopp. Amit Hollubekné nem árul el nekemi most megtudtam. Azt mondja a jövevény: »azon az estén is megígértük«. Hallgatózom.

Mostmár világos.

A jelölőgyűlés. Persze. Ami-1 kor Hollubeknét tanácsba jelöl-1 ték. — Azon az estén. Igen. Megígérték a dolgozók, hogy támogatni fogják mindenben, mert az ő érdekeiket, az utca és a kerület érdekeit képviseli majd.

KSSBÖS DÁVID IHIAZÁTÁ3ÁH