Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-19 / 274. szám

Janáesválaszíásra késsül a nép NAGYGYŰLÉSEK SZERTE AZ ORSZÁGBAN Országszerte tíz- és tízezrek vesznek részt ezekben a napok­ban a Hazafias Népfront válasz­tási nagygyűlésein. Pártunk és kormányunk, népünk vezetői, a FARKAS MIHÁLY; városok, a falvak lakói előtt felmérik felszabadulásunk óta megtett hatalmas utunkat és el­mondják, milyen feladatok vár­nak megoldásra. Teltekre, tettekre és mégegyszer tettekre van szükség, hogy eiőremenjünk a júniusi úton! Farkas Mihály elvtárs a Mű­szaki Egyetem kertjében tartott beszédének bevezetőjében arról beszélt, hogy a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt dolgozó né­pünk pártunk vezetésével sok­kal jobb, erősebb és szilárdabb államot tudott építeni, mint az úri rend valaha is. — Az elmúlt tíz év tapasztalatai megdönthe­tetlen tények sorozatával bizo­nyítják a magyar munkásosz­tály államépítő tehetségét és tudását — mondotta továbbá a budapesti XI. kerület bizottsá­gának választási nagygyűlésén. — Azért lehetett ilyen erős ál­lamunk, mert maga a nép építi. A továbbiakban Farkas elvtárs hangoztatta, lngy bátrabban támaszkodjunk a pártonk ívűitekre. A bírálat és önbírálat kérdésé­ről szólva elmondotta, hogy bát­ran kell élni a kommunista bí­rálattal és önbírálattal. De nem helyes úton járnak azok, akik bírálat közben elhomályosítják a tíz év nagyszerű eredményeit. Úgy kell kommunista módon forgatni a bírálat fegyverét, hogy amikor kíméletlenül _ le­sújt minden rosszra, hátrahúzó- ra, ugyanakkor előrevigyen ben­nünket, segítse megoldani az előttünk álló feladatokat. Tet­tekre, tettekre és mégegyszer tettekre van szükség ahhoz, hogy előre menjünk a júniusi úton. _Most, az új feladatok meg­valósítása érdekében — mon­dotta — pártunk újra a magyar munkásosztályhoz fordul és ar­ra kéri, hogy m indenekelőtt a termelés frontján biztosítsa az új sza­kasz politikájának teljes sikerét. November 28-án több mint hat­millió magyar választópolgár lép a választási urnákhoz. A népfront jelöltjeire, az új taná­csok tagjaira adják le szavaza­tukat. ZSOFINYECZ MIHÁLY: Munkásosztályunk boldogulása összeforrott az egész nép boldogulásával Özdon a kohászati üzem kul- túrotthonában Zsofinyecz Mi­hály elvtárs, kohó- és gépipari miniszterhelyettes, az RM. Mű­vek igazgatója, az MDP Köz­ponti Vezetőségének tagja tar­tott ünnepi beszédet a válasz­tási nagygyűlésen. Bevezetőben arról a bizalomról beszélt, mely most a tanácsválasztás előtt a nép részéről, a párt és a kor­mány felé megnyilvánult. Mél­tatta a Hazafias Népfront moz­galmának nagy jelentőségét, a népi összefogás fontosságát. Ki emelte beszédében a magyai munkásosztály történelmi szere­pét és azt, hogy munkásosztá­lyunk tudja: saját boldogulása, szebo jövője szorosan összefor­rott a parasztok, a? értelmisé­giek. a társadalom minden dol­gozó rétegének boldogulásával, HÄZI ÁRPÁD; Többet, jobban és olcsóbban kell termelni A budapesti XVIII. kerület a Kossuth-téren tartotta meg nagygyűlését. Házi Árpád, az MDP Központi Vezetőségének tagja, az ÁEK elnöke mondott ünnepi beszédet. . Először a felszabadulás óla elért eredményeánkkel foglalko­zott és ismertette a kerület la­kóinak nagy szerepét feladata­ink sikeres végrehajtásánál. A párt Központi Vezetőségének jú­niusi s októberi határozatai nyo­mán országszerte nagy munka in­dult meg a kormányprogramm valóraváltásáért, elkövetett hibá­ink kijavításáért. A munkából ismét jól vették ki részüket a XVIII. kerület üzemei. Terme­lési tervüket a harmadik ne­gyedévben 101 százalékra tel­jesítették — mondotta, majd részletesen ismertette a Kistext- gyáriak jó munkáját. A továb­biakban rámutatott arra, milyen nehézségeket okozott az a tény, hogy a termelés lassabban növekedett, mint a lakosság vásárló ereje. Felhívta a figyelmet, hogy eze­ken a hibákon csak munkás- osztály és a dolgozó parasztság még szorosabb összefogása, test­véri együttműködése tud javí­tani. Többet, jobban és olcsób­ban kell termelni a mezőgazda­ságban és az iparban egyaránt. Ez a jólét, a felemelkedés egyet­len útja. GÁSPÁR SÄNDOR: A lakosság minden rétege járuljon hozzá szavazatával a nép jövőjéhez A XX. kerület lakossága a pesterzsébeti Vasas-székházban tartotta választói nagygyűlését- A kerületi népfront-bizottság el­nökségi tagjának üdvözlő szavai után Gáspár Sándor, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a SZOT titkára lépett a szónoki emelvényre. Bevezetőben a ta­nácsválasztások jelentőségével és a kerületi tanács négyéves mun­kájának eredményeivel foglal­kozott. Annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a la­kosság minden rétege ebben a kerületben is erősíteni fogja szavazatával a tanácsok tevé­kenységét és ezzel egyengeti saját maga és egész népünk boldog jövőjét, KÖBÖL JÓZSEF: Mi, magyar dolgozók biztosak vagyunk saját erőnkben A halomutcei sporttelepen tar­tották Kőbánya dolgozói válasz­tási nagygyűlésüket. A nagygyű­lésen Köböl József, az MDP Központi Vezetőségének tagja, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke tartot­ta meg beszédét. — Tudjuk, hogy tíz év előtti pusztulásból és a romokból egy hatalmas erő mentett meg bennünket — mondotta. — Mi volt ez az erő? Ez az erő: a munkások egysége, a dol­gozók bizalma volt. Ez a bizalom eggyé forrasztotta a dolgozó kisembereket! — Mi magyar munkások, értelmisé­giek, dolgozó kisemberek bizto­sak vagyunk saját erőinkben. Ez a mi erőnk, ez a mi jövőnk! MOLNÁR ERIK: Csak együttes erővel emelhetjük életszínvonalunkat Az egri járási kultúrotthon- ban Molnár Erik elvtárs, igaz­ságügyminiszter, az MDP Köz­ponti Vezetőségének tagja mon­dott választói beszédet. — A jú­niusi kormányprogramm végre­hajtásához, az életszínvonal sza­kadatlan növeléséhez a felsőbb szex-vek és a dolgozó tömegek együttes erőfeszítése szükséges — mondotta. Hangsúlyozta, hogy bizonyos zavar van a népfront- bizottságok és tanácsok viszo­nyának kérdésében. A népfront feladata elsősorban a helyes kezdeményezés. A népfront- bizottságok vigyék egészséges gondolataikat a tanács »K elé és ha a kezdeményezés nelyes, a tanácsok valósítsák meg azokat. A Magyar Népköztársaság kész résztvenui az európai áliamok értekezletén A magyar kormány rálasaa a Szovjetunió jegyzékére A külügyminisztérium tájé­koztatási főosztálya közli: A moszkvai magyar nagykö­vetség a magyar kormány meg­bízásából november 18-án az alábbi jegyzéket juttatta el a Szovjetunió külügyminisztériu­mához: A Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetsége tiszte­letét fejezi ki a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának és kor­mánya megbízásából a külügy­minisztérium f. évi november 13-i jegyzékére válaszolva a kö­vetkezőket közli: A magyar nép a világ béke­szerető népeivel együtt lelkese­déssel ég bizakodással üdvözölte a Szovjetuniónak a berlini ér­tekezleten előterjesztett javasla­tát európai kollektív biztonsági szerződés kötésére. A Szovjet­uniónak a német és más kér­dések rendezésére irányuló bé- Xekezdeményezései és javaslatai tovább erősítették a tartós béke biztosításának kilátásait és nagy­mértékben elősegítették a nem­zetközi feszültség enyhülését. A magyar történelem tanúsá­ga szerint a német hatalmi tö­rekvések évszázadokon keresz­tül gátolták a magyar nemzeti önállóság, a nemzeti kultúra kifejlődését és legutóbb egy em­beröltő alatt kétszer sodorták pusztító háborúba az országot. A magyar népet fenyegető német militarizmus felélesztésének és Ausztria újabb erőszakos beke­belezésének veszélye miatt a Magyar Népköztársaság kormá­nya arra törekszik, hogy bizto­sítékot teremtsen az újjáéledő német hatalmi törekvéseikkel szemben. Az új német agresszió elhárításának szándéka vezette akkor is, amikor több, mint fél évtizeddel ezelőtt barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződéseket kö­tött a Szovjetunióval és több más országgal. Az ilyen kétolda­lú szerződések mellett vala­mennyi európai állam kollektív biztonsági szerződése további hathatós garanciát jelentene a német militarizmus feltámasztá­sának megakadályozására és á háborús konfliktusok elkerülé­sére.’ Ennek megvalósítása érde- keben''*»*.,.magyar kormány nyi­latkozataiban ismételten kinyil- vánította egész tevékenysé­gével bebizonyította azt a szán­dékát, hogy közre kíván működ­ni a nemzetek közötti együtt­működés kiszélesítésében és az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásában. A magyar kormány vélemé­nye szerint a londoni és párizsi megállapodások megvalósítása feltámasztaná a német milita- rizmust, fokozná a háborús ve­szélyt, megnehezítené a vitás európai kérdések, elsősorban a német kérdés rendezését és aka­dályokat gördítene az európai ál­lamok fejlődése elé. Ezért a magyar konmány —» teljes egyetértésben a Szovjet­unióval — szükségesnek és ha­laszthatatlannak tartja, hogy az' európai népek a fenyegető ve­szély elhárítása céljából tárgya­lásokat kezdjenek, hogy a nagy és kis népek érdekeinek meg­felelően, a íelíegyverkezés he-, lyett megteremtse az európai kollektív biztonság rendszeréi. A Magyar Népköztársaság kormánya elfogadja a Szovjet­unió kormányának meghívását és kész résztvenni az európai államok november 29-re Moszk­vába vagy Párizsba összehívandó értekezletén, hogy aktív közre­működésével elősegítse az euró­pai népek közös célját, a békét, A magyar kormány reméli, hogy ’ a meghívott kormányok, felismerve azt a veszélyt, amit az atomfegyverekkel felszerelt és revansvágyó német hadsereg jelent, népeik igazi érdekeit tartva szem előtt, részvételükkel hozzájárulnak az értekezlet si­keréhez, egy új háború meg­akadályozásához és az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A magyar kormány a jelen jegyzék másolatát megküldi mindazon államok kormányai­nak, amelyekkel diplomáciai kapcsolatban áll. (MTI) A november közepi felhőtlen ég úgy kéklett, mintha a nap szíttá volna a színét. Bágyadt- jásultnak tűnt. Valami különqs csend telepedett a városra.., olyan viharelőttire emlékeztető. A reggelből éppen, hogy kibom­lott a fátyolos, áttetsző délelőtt, de széles vállaival még a látha­tár alján meghúzódó színtelen ködesikra támaszkodott, ahon­nan csak a néhol vágatlan ku­koricaszár és az akácok csupasz ágai mozdultak az északi szél erősebb-gyengébb suhintására. Ám a csend nem tartott so­káig. A város főbb utcái csak­hamar benépesedtek. Hire ment, hogy a megszálló román csapa­tok elhagyják a várost és még aznap, vagyis november 15-én felkerekednek. És tényleg nem­sokára megkezdődött az egysé­gek vonulása. Alpár irányába vették útjukat. Az utcák köve­zetén katonák bakancsa, lovak patái csattogtak és a megrakott kocsik csikorogtak, zörögtek. A járdákon pedig összegyűlt a fá­sultan nézelődő városi nép. Fi­gyelték az idegen uniformist és mégegyszer fülükben hallották az érdekes, de érthetetlen beszé­det. Ezekben az órákban a kecs­kemétiek többsége arra gon­dolt: mi lesz ezután? A romá­nok mentek... de kik jönnek? A holnap, a jövő gondjai száll­ták meg a járdák szélén álldo­gálókat, a csukott, vagy nyi­tott ablakokból kileselkedőkct, a bizonytalansággal immár több, mint három hónapja küszködő ezreket. A felelet nem váratott sokáig magára. Héjjas Iván még ugyanazon napon megbeszélésre hívta ösz­FEKETE ÉJSZAKÁK* — Vázlatok egy nagyobb írésműhöz — * Az ellenforradalmi idők sokat szenvedett hőseinek 35 cvfordulújá. ra. S2e a vérre szomjas ellenfor­radalmi társaságot. A névsort kétfelé osztották, így hát gyor­san ment a kiértesítés. Raád Árpád vállalta az egyik felét, Francia Kiss Mihály a másikat. Kora délután már együtt volt mindenki. A szokás szerinti he­lyen jöttek össze: a katolikus egyház bérházának második emeletén, Szabó Antal állam­pénztári tanácsos lakásán — a később hírhedtté vált Bagolyvár­ban. Itt jöttek össze már hosszú hónapok óta. Itt dorbézoltak fék­telenül és fogadkoztak hosszú éjszakákon át a vérbosszúra. Ezeken a részeg éjszakákon szü­lettek meg az első feketelisták, amelyen szinte minden alkalom­mal változtattak. Persze nem úgy, hogy kihúztak volna va­lakit, hanem újabb és" újabb nevekkel duzzasztották. Ezeket a névsorokat gondosan megőriz­ték. Két példányban készültek, az egyik Francia Kissnél, a másik Héjjas Ivánnál volt. Csak az alkalomra vártak, hogy a végrehajtáshoz nekilássanak. Unták már a meddő tervezgetést — rablást, vért, igazi ellenfor­radalmat akartak. Kéteshírű nők, bűzös szobalevegő, leöklen- dezett előszoba, bosszúvágy ... mindezek között érlelődött Kecs­kemét hosszú ideig megpecsételt sorsa. Most, ezen a napon elérkezett­nek érezték az időt. A katonai és rendfenntartási hatalom Héj­jas Iván főhadnagy kezébe ke­rült. Bár a városban magasabb- rangú tisztek is tartózkodtak, mégis ez a földbirtokos sarj kap­ta a megbízatást. Alig várta, hogy élhessen senki által sem meghatározott jogaival. Sem sze­mélye, sem jogai körül vita nem lehetett, hiszen a Bagoly­várban összegyűlt urak szemel­ték ki és akit a társaság jónak látott, az ellen ugyan kinek lett volna kifogása. A nagyobb szoba teljesen megtelt. Itt volt mindenki, akik­re a rablásban, gyilkolásban szá­mítani lehetett. Csak néhány ar­cot... akiknek torz lelkületűk kiült nem kevésbé torz tekinte­tükre. Balásfalvi Kiss Endre ügyvéd, a későbbi polgármester és főispán, Raád Árpád köz- gazdasági egyetemi hallgató, tartalékos hadnagy, Farkas Bé­la gyógyszerész, Dragolovich Gyula, Damó Zoltán, Rassovszki Gyula. A jelenlévők egyrésze ett volt — még a proletárdiktatú­ra idején — a szentkirályi el­lenforradalom szításában. Dél múlt néhány perccel. A harangzúgás csak pillanatok óta csendesedett el, mintha utolsó alkalmat érzett volna ar­ra, hogy a veszély közeledtét je­lezze. De ki gondolt ebben az órában a várható borzalmakra? Ezek az egybegyűltek tudták csak, hogy milyen szenvedés fog szakadni a városra, közelkör- vyékére, de az egész magyar népre. Héjjas főhadnagy a szomszé­dos szobából lépett elő. 'A Felföl­diek közül az egyik lépdelt mel­lette, majd közvetlenül utána Raád Árpád ünnepélyes öltözék­ben. Úgy tűnt fontoskodó komor­ságukon, hogy külön tárgyaltak és már döntöttek is. Az addig zizegő zaj elült. Min­denki. feszült várakozással volt teli és éppen ezért egy kicsit elörehajtott fejjel figyeltek. Va­lami fontos, de rettenetes dolog bejelentésére vártak. Héjjas, a különítmény-parancsnok egy asz­tal mögé állt. Fekete fejéből, csak még feketébb, ráncos-ka­rikás szemkörnyéke tűnt ki. Pat­togósán beszélt: — Uraim! A mai nap regge­lén a románok eltakarodtak. A hatalom a miénk, az ellenfor­radalomé. Önöknek tudomásuk van arról, hogy a szegedi főve- zérségtöl a városparancsnoki megbízatást én kaptam meg. (Raád Árpád és Zana ügyvéd lelkesen beletapsoltak, követők­re azonban nem találtak.) En eleget akarok tenni eme köteles­ségemnek, de ez csak úgy le­hetséges, ha az urak mindenben támogatnak a magasabb célkitű­zések megvalósításában és egyek, velem az elmúlt forradalom még ittmaradt nyomainak megsem­misítésében. Számítok az urak hazafiasságtól áthatott becsület­érzetére. Semmi meghátrálás és finnyáskodás céljaink érdeké­ben. Ma végrehajtjuk azt, ami- re már hónapok óta készültünk Úgy határoztunk, hogy ma éj-* jel tíz órakor a törvényszéken őrizetben lévő foglyok, az evez- redes magyar rend erőszakos felforgatásáért, a jelenlévő urak közreműködésével nyerjék el méltó büntetésüket. A végrehaj- tás színhelye Szikra és Orgo- vány. A névsorokat a feladattal megbízott urak rendelkezésére bocsájtom, hasonlóképpen « technikai eszközöket, a legény- ségnek szükséges pálinkameny- nyiséggel együtt. Nem sokkal később mindenki megkapta feladatát. Az érthe- tetten kiabálásban és zűrzavar­ban megalakították a csoporto­kat. A törvényszéki fogházba a I városparancsnok öccse, Héj­I j as Endre vezeti a külonít­I ményt. ! (Folytatása köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents