Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-17 / 272. szám

Erdey-Grúz Tibor beszámolója a falusi nevelők országos konferenciáján

gépjavítás idején

a garai Vörös Traktor állami gazdaságban

A falusi nevelők országos konferenciáján Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter mondott beszédet. Bevezetőben vázolta a konferencia célját, majd az iskola oktató-nevelő munkájának szervezeti és tartalmi kérdéseiről szólt, s beszélt arról, milyen eredményeket ért ei népi demokráciánk az oktatásügy terén a felszabadulás óta Majd így folytatta:

— Iskoláinkban a jövő szocialista Magyarországa számára szocialista hazafiakat kell nevelni, de ma már az is világos, hogy ebben a munkában azokra a demokratikus érzelmű hazafiakra is szükségünk van, akik nem mindenben értenek velünk egyet.

Neveljünk hazafiságra

— Ebben a tanévben ünnepli hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. Jelentősek az előkészületek annak érdekében, hogy ennek az évfordulónak rendkívüli jelentőségét hazafias nevelésünk szempontjából is kidomborítsuk. Hazafias nevelésünk további fejlődésénék elősegítésére hangsúlyozni kívánom, hogy a hazafias nevelés alapja a tanítási órákon folyó munka legyen.

A miniszter ezután arról beszélt: ha a pedagógusok nagy tömegben vesznek részt a Hazafias Népfront-bizottságok munkájában, ez megkönnyíti, hogy a hazafiság érzését a pedagógusok az egész társadalomban is kifejlesszék. Beszélt az úttörőmozgalom szerepéről a közösségi nevelésben, azután a gyakorlati életre való nevelésről szólt.

A tanulás és az élet

— A tanulóknak — mondotta — már az általánosiskolában meg kell ismerkedniük a legfontosabb termelési folyamatok

alapelveivel és ezzel kapcsolatban meg kell szeretniök a termelő munkát. Meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy miképpen lehet a mezőgazdasági termelés alapelveivel jobban megismertetni a tanulókat és nem volna-e szükséges általános iskoláinkban a mezőgazdasági gyakorlatokat új tantárgyként bevezetni. Megteremtjük a szükséges feltételeket ahhoz is, hogy jövőre zavartalanul megindulhasson Valamennyi általánosis- kola aisó tagozatéban a kézimunka oktatása.

Eidey-Grúz Tibor ezután a megvalósulás előtt álló új tantervekről és az óvodában folyó nevelőmunkáról beszélt, majd áttért a pedagógusok társadalmi helyzetére.

— Bár a felszabadulás óta lényegesen megnövekedett a pedagógusok társadalmi megbecsülése, nem hallgathatjuk el, hogy hibákat is követtünk el velük szemben, főleg falun és tanyán.

A nevelő

a társadalmi életben

Beszélt ezután a falusi és tanyai pedagógusok fizetésének legutóbbi emeléséről, azokról az intézkedésekről, amelyek a tanítók lakáshiányának enyhítését célozzák, majd így folytatta:

— A Központi Vezetőség határozata óta megnőtt a pedagógusok társadalmi megbecsülése. A megbecsülés és szeretet, amellyel dolgozóink a pedagógusokat körülveszik, azzal a kötelezettséggel jár, hogy iskolán kívül is résztvegyenek a társadalmi életben. Társadalmi feladatok között elsőnek említem az ifjúság nevelésének segítését a DISZ-ben. A pedagógusok társadalmi munkájának fontos része a szülők között végzett jó pedagógiai propagandamunka.

A népfront-mozgalomban s a tanácsok munkájában való részvétel, az ott elért eredmények egész népünk boldogulását, s pedagógusaink még nagyobb tekintélyét, nagyobb megbecsülését fogja eredményezni — fejezte beszédét Erdey-Grúz Tibor.

A miniszter beszámolója után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke átnyújtotta a kormány kitüntetéseit a legkiválóbb pedagógusoknak és üdvözölte a kitüntetetteket. A kormánykitüntetések átadása után Erdey- Grúz Tibor oktatásügyi miniszter 37 pedagógusnak átnyújtotta az »-oktatásügy kiváló dolgozója« kitüntetést. Munka Érdemérem kitüntetést kapott Vészeli László, a dünavecsei járási tanács oktatási osztályának felügyelője is.

Hétfőn este a minisztertanács az országgyűlés épületében fogadást adott a falusi pedagógusok országos konferenciája alkalmából.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ezelőtt három évvel hozta létre a Termelőszövetkezeti Tanácsot, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészséges fejlődését és szervezett megerősítését elősegítse.

Az. új szakasz politikájának megfelelően legfontosabb feladat a már meglévő termelőszövetkezeteink gazdasági és politikai megerősítése.

A cél elérése érdekében 1954 november 15-én létrejött Bács- Kiskun megye területén az Országos. Termelőszövetkezeti Tanács »megyei megbízott« hálózat azért, hogy a termelőszövetkezetek jogi képviseletét a megye területén elősegítse és azt a termelőszövetkezeti fejlődés érdeA garai Vörös Traktor állami gazdaságban megkezdődött a téli gépjavítás. A gazdaság központi szerelőműhelyében már javában folyik egy vontató és egy kombájn főjavítása. A téli gépjavítás azonban nemcsak a központi szerelőműhelyben kezdődött meg, hanem a gazdaság valamennyi üzemegységében.

A javítást végző brigádok vállalták, hogy december hó 2l-re három vontató, három traktor főjavítását, négy traktor folyójavítását és öt kombájn javítását elvégzik.

A gazdaságba érkezőnek a szorgalmas javító munka mellett mindjárt szemébe tűnik a szerelőműhely melletti építkezés. Itt már egy újabb szerelő- műhely épül, sőt hamarosan be is fejeződik. A két szerelőcsarkében a törvényesség szigorú betartása és betartatása mellett végrehajtsa.

Ezért felkérünk a megye területén lévő valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezetet, bizalommal forduljanak hozzánk, hogy az alapszabály rendelkezéseit és a szövetkezeti demokrácia elveit mind a termelőszövetkezet szervezeti életeben, mind pedig különböző állami vállalatokkal és egyéb szervekkel való kapcsolatába maradéktalanul érvényesítse. (Cím; Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottja, Kecskemét, Beloiannisz-tér 2. sz.)

Csányi Imre, megyei megbízott.

nők között majd megoszlik * munka.

Ügy tervezik, hogy az egyikben javítják az izzófejes traktorokat és munkagépeket. az újonnan épült csarnokban pedig a motorok javítását végzik.

Víg Pál, a gazdaság gépészmérnöke és Bankbardt József technikus szervezik és irányítják a gépjavítást. Nem múlik el egyetlen nap, hogy ne ellenőrizzék: megtartották-e az előírt ütemet és a minőség megíelel-e a követelményeknek.

Az idei gépjavítás során ugyanis nem elsősorban a gyors teljesítésen van a hangsúly, hanem a munka jó minőségén.

Tudjuk azt is, hogy a gépjavítások sikere döntően függ a megfelelő alkatrészektől is. Bizony ebben sem lesz hiba az idén.

A gazdaság műhelyében különböző csapszegek, kisebb- méretű golyóscsapágyak, kormánygömbcsuklók készültek.

Jóelőre gondoskodtak az előreláthatóan szükséges hengerfejek és dugattyúk beszerzéséről is.

A gazdaság a házilag előállított vagy kijavított alkatrészek felhasználása révén előreláthatólag jelentős önköltségcsökkentést fog elérni.

A javítóbrigádok minden igyekezete arra irányul, hogy február 25-ig eredményesen és jó minőségben befejezzék a téli gépjavítást

és ezzel hozzásegítsék az egész gazdaságot a még tervszerűbb gazdálkodáshoz, a magasabb terméseredmények eléréséhez.

Megkezdte működését a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottja

A jövőben is az igazság harcosai tesznek

Munkás-paraszt levelezők megbeszélése Baján

A BAJAI JÁRÁS legjobb munkás- és parasztlevelezői találkoztak a Népújság szerkesztőségével. Az értekezleten megbeszélték, megvitatták a legsürgősebb tennivalókat.

A járás legkülönbözőbb vidékeiről gyűltek össze a levelezők. Fiatal lányok, idős paraszt bácsikák és munkában elnehezült kezű munkások előtt az asztalkán mindenütt jegyzetfüzet volt, szorgalmasan jegyezgettek, nem mulasztván el egyetlen mondatot, egyetlen szócskát sem.

A kályhában vígan pattogott a tűz, s a melegtől szinte átforrósodott a terem. Ez azonban nemcsak a tűzhely melege volt, hanem a beszámolót követő izzó vita volt az, mely tüzessé tette a szoba levegőjét. Külön érdekessége az értekezletnek, hogy akár az iparról, vagy akár a mezőgazdaságról is volt szó, a felszólalók soha nem feledkeztek meg a jövőt formáló dolgozó emberről. Saját és munkás-paraszt társiak kívánságait, vágyait tolmácsolták a szerkesztőségnek.

Varga Györgyné Felsőszentivánról arról buszéit, hogy a tsz- bői kilépett tagokkal sokkal nagyobb türelemmel kell bánni, s nem úgy, mint náluk, a Vörös Október tsz-ben. — Egyébként Vargáné ígéretet tett, hogy a jövőben ő maga is még gyakrabban ír a Népújság postájának és leveleiben őszinte, hű képet ad a falu életéről. A népfront-bizottság nagyszerű kezdeményezéseiről szóló hírek mellett közli majd velünk a falu sérelmeit is. Például azt, hogy volt a községben 100 tagú énekkaruk, s most már az is szétesett, pedig ő is szívesen énekelne köztük.

— NÁLUNK DÁVODON is úgy pislákol a kultúra, mint a gyertya lángja — mondja Szekeresné, szinte Vargáné szavába vágva. Bizony Dávodon is elkelne már egy énekkar, vagy színjátszócsoport, de sehol semmi. A DISZ már most téli álmát alussza.

S egymásután hozzászólnak a többiek is. Egyik a másikkal száll vitába és javaslatot tesznek. A járási könyvtáros azt kéri, hogy az újságban könyvtárról, »könyvtár« című rovatot jelentessenek meg. Ugyanakkor megmondják neki, hogy ebben némi szerepe a könyvtárosnak is van. írnia kellene többet és kifejleszteni a könyvtáros-levelezők hálózatát. Az élet legkülönbözőbb kérdései kerültek a vita középpontjába. Az előbb még kultúr- és irodalmi kérdésekről folyt a szó, röviddel később már arról, hogy a levelezőknek hangot kell adni a földművesszövetkezeti boltok gyenge áruellátásáról is. Elmondták a felszólalók, hogy télen például megvehetik a nyári holmit az üzletekben, nyáron pedig a télit. Az elhangzottakhoz Valcsik János levelezőnek is volt némi szava. Ö ugyanis országos SZÖVOSZ felügyelőbizottsági tag. Megígérte a jelenlévőknek, hogy a szövetkezeti boltok ellenőrzésének tapasztalatairól rendszeresen beszámol majd a Népújságnak. Mert csak most látja, hogy mit jelent a levelező munkája. Ö is Nagy András hercegszántói levelezőnek nyomdokán akar haladni, akinek segítségével sikerült leleplezni egy csalót, aki a járásban garázdálkodott.

HOGYAN ÍRJUNK? — kérdezték végül az értekezlet részvevői. — A színtiszta valóságot, az igazat írják meg — volt a válasz. Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy ne csak a rosszat, hanem a jót is vegyük őszre. Igen, az életet sokoldalúan ábrázolni, az érem mindkét oldalát, megmutatni, ez a feladatuk a munkásparaszt levelezőknek és az újságíróiénak egyaránt. ,

c/fraíiijbúntja a liLLöfiliázi Iwntfíkhuckukon

solti betonút f *' mellett, a fii- löpházi határban, egy palatetős modern kis tanya emelkedik ki. A háttérben erdő, melynek ritka lombsátra már sárga és bronzvörös, a há,zmelletti gyümölcsös fái kopaszok, a ház déli oldalán fekvő szőlő is levetette zöld levélsubáját és csak a vesszők mer.e- deznek a szokatlanul tiszta, napsütéses őszi ég felé.

Ez Szöllősl Bálint »birodalma«.

— Várjanak egy kicsit — mondja, miután a szokott üdvözlési formaságokon túlestünk és bevezet az előszobán keresztül egy takaros kis szobába, melynek nagy, széles ablakai pont a gyümölcsösre néznek.

Néhány perc és fehér cserépkancsóval, poharakkal tér vissza.

— így jobban megy a beszélgetés — moso- lyodik el, és máris önti a fehér nedűt a csillogó poharakba.

— Ezerjó, rekordtermésem volt belőle, 800 négyszögölön 42 hektó.

A finom, zamatos, }ól kezelt bor könnyen csúszik és Szöllősi gazda máris újra tölt.

— 1928-ban telepítettem ezt az ezerjót, amelynek a borát most isszuk.

Oi

izöny Szöllősl Bálint dolgozó paraszt élete is olyan volt, mint a többi homoki emberé. Nehéz küzdelem, sok fáradtság, kitartó munka

kellett ahhoz, hogy lé- pésröl-lépésre meghódítsa a sivár pusztát, a futóhomokot és virágoskertté, aranybányává varázsolja. Kevés embernek sikerült ez I ülöpházán és e kevesek közé tartozik Szöl- lősi Bálint, aki öt családjával 6 és fél hold jó termő szőlőt teremtett ezen a vad vidéken. Most csak két holdat müvei, a többit a család között osztotta szét, akik éppen olyan rajongói a homoki szőlőművelésnek, mint apjuk. Hiszen — hogy Szöllősi Bálint siavai- val éljünk — együtt nőttek fel a szőlőtőkék- kel.

Szöllősi Bálint úgy ismeri a szőlőműveiés minden csínját-binját, hogy a környékről is hozzájönnek tanácsot kérni és csak az ő sző- lövesszőiből akarnak új szőlőket telepíteni, mert ezek »csodavesz- szók«, — mondják a parasztok, — sokat teremnek.

— Mondom is nekik — jegyzi meg a gazda tréfásan, — hogy hiába visztek ebből a

csodavesszöből«, ha nem kezelitek nagy gonddal, szeretettel és odaadással, nem fog sokat teremni.

(tigy csillog a szeme, mint a borospohár széle, miközben folytatja a diskurzust.

— Nem dicsekvésképpen mondom, de e két holdról 94 hektóm. lelt, azonkívül még 20 mázsa sdrfehért el

is adtam 5.17 forintért kilóját. Kár, hogy nem szerződtem, mert akkor többet kapok érte. Azért így is jól esett a több, mint 10.000 forint. A beadást könnyűszerrel teljesítettem és még maradt is hatvan hektó borom.

Koccintunk.

— Igyunk csak még, van még elég ott, ahonnan ez való — nevet huncutul.

ajd hirtelen el- komorodik.

— Tudják, én azt szeretném, ha mindenkinek ennyi termett volna. Csak az a baj, hogy a fülöpházi parasztok egy része még mindig nem érti meg, hogy milyen aranybánya van a kezükben. A határ legalább felén gazdag szőlőművelést lehetne folytatni, mégis kínlódnak a gabonával, meg a kapásokkal. Nem mintha arra nem volna szüksége a népnek, de a szőlőből és a gyümölcsből is nemcsak az egyénnek, de az államnak is haszna van. Tanulhatunk ml az Izsákiaktól, akik jólétet teremtettek maguknak a sárfehérbőlMindjobban megered a beszéd fonala. Szollá- ■n gazda egyre bizalmasabb tesz.

— A tavasszal tartottam egy előadást a szőlő kezeléséről, a peronoszpóra elleni védekezésről. Bosszantott, hogy kevesen voltak. Már arra gondoltam es többször beszeltem is erről a tanácselnökkel, hogy létesítsünk

egy olyan parcellát, amelyen bemutatnánk, hogyan kell szakszerűen művelni a szőlőt. En ott be tudnám bizonyítani, hogy jó kezeléssel, szeretettel, gondossággal le lehet küzdeni, illetve befolyásolni lehet az időjárás viszontagságai ál* tál okozott károkat. A jól trágyázott, jól kezelt szőlőnek sem a peronosé, sem a fagy nem árt úgy, mint amelyiket elhanyagoltak. En már ki is néztem ezt « területet, amely alkalmas lenne erre a célra.

— Ilm, ez jó elgondolás! — jegyzem meg;

— Sajnos mindenki ezt mondja a járási kiküldöttektől kezdve a helyi tanácsig, de bizony még nem történt semmi. Ha megírják, talán előbb intézkednek.

me egy kezdeményezés, csak segíteni kell, további kedvet adni hozzá, a lehetőség megvan, rá.

Körüljárjuk a kis gazdaságot. Az udvaron szőlöprés, kádak, tehén, ló az istállóban. Kijcbb a. csendben pihenő szőlőtőkék, melyek már lassan téli álomra hajtják a fejüket.

— Vájjon olyan jó lesz-e jövőre a termés; mini az idén?

A gazda belehunyor- gat az őszi napfénybe és hamiskásan néVet.

— Majd úgy csináljuk, hogy jövőre is ennyi legyen'.

Kereskedő Sándor.*