Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-03 / 260. szám

Erőteljesebb pártépítést Orágszélsn Kis község, kis pártszervezet. Igaz, legtöbb esetben nem a kommunisták száma, hanem in­kább harcos, lelkes munkája be­folyásolja döntően a község éle­tét, pártunk helyes politikájának megvalósulását. Azonban egy pártszervezet munkáját befolyásolja a párt- szervezet összetételének alakulá­sa is. Ezen keresztül lehet le­mérni, hogy mennyire tudja el­mélyíteni tömegkapcsolatait a pártszervezet. Kommunistái sze­mélyes munkájukon keresztül milyen mértékben tudják ma­gukkal ragadni a pártonkívüli dolgozókat, mennyire tudják serkenteni kommunista példa- mutatásukkal, állampolgári kö­telezettségeik teljesítésére. A drágszéli pártszervezet hiá­nyossága, hogy kis taglétszáma mellett is igen kevés a dolgozó paraszt párttagja, a többség ta­nácsi dolgozó és egyéb alkal­mazott. Ugyanakkor a pártszer­vezet nem foglalkozik a tag- és tagjelöltfelvétellel. Pedig Drágszélen van alapja ennek a munkának. A község begyűjtésben és adófizetésben élen jár. Az adófizetés évi ter­vét eddig 80 százalékon felül tel­jesítették. Begyűjtésben: gabo­na, takarmány, napraforgó ter­vüket 100 százalékra, illetve azon felül teljesítették. Baromfi- és tojásbeadással már 90 száza­lékra állnak, teljesítve lesz az állat- és zsírbeadási kötelezett­ség is, de a vetésben sem lesz hiba. A dolgozó parasztoknak van kedvük termelni. Egyetér­tenek a párt politikájával, he­lyeslik a kormány intézkedéseit. Igen sok becsületes, jólteljesítő paraszt van a községben. Ezek közül már többen a párt tagjai lehetnének, ha törődött volna velük a helyi pártszervezet. Helyes lenne, ha a drágszéli pártszervezet figyelembe venné ezeket a tényeket és erőtelje­sebb pártépítési munkához kez­dene. Emellett azonban azt, is meg kell mondani, hogy a ka­locsai járási pártbizottság részé­ről is több segítségre van szük­ség. A legutóbbi taggyűlésen például meg kellett volna vitat­nia a Központi Vezetőség hatá­rozatát, azonban erről szó sem esett. A járási pártbizottság pe­dig elmulasztotta ezt a taggyű­lést ellenőrizni. így maradt fi­gyelmen kívül eddig a pártépí­tés kérdése is. Ha kicsi is a drágszéli pártszervezet, ez nem ok arra, hogy a nagyobb alap­szervezetek mellett a járási pártbizottság elhanyagolja, hi­szen egy község életének alaku­lása, fejlődése függ pártszerve­zetének jó munkájától. Áss ENSZ különleges politikai bizottságának november elsejei ülése NEW YORK (TASZSZ) A kü­lönleges politikai bizottság no­vember elsejei ülésén az új ENSZ-tagok felvételével foglal­kozó általános vitában Katz- Suchy, Lengyelország képviselője utalt arra, hogy a nyugati hatal­mak a tagfelvétel kérdésében to­vábbra is a hátrányos és meg­különböztetés álláspontjára he­lyezkednek egyes államokkal, az előnyös megkülönböztetés álláspontjára más államokkal szemben. Ha felvennék az ENSZ- be a 14 államot, közöttük Albá­niát, Bulgáriát, Magyarországot, a Mongol Népköztársaságot és Romániát — mondotta Katz Su- chy — amit elleneznek a nyu­gati hatalmak, vége lehetne en­nek a megkülönböztető politi­kának és jelentős lépéssel ha­ladna előre az egész probléma megoldása. A lengyel küldött emlékeztetett arra, hogy a nyu­gati hatalmak, amelyek aláírták a potsdami megállapodást és a békeszerződéseket, mindezideig nem teljesítik azokat a kötele­zettségeket, amelyeket Magyar- ország, Olaszország, Bulgária, Románia és Finnország ENSZ- tagokká való felvételének támo­gatására vonatkozóan vállaltak. A Laoszra és Kambodzsára vonatkozó határozati javaslat kapcsán a lengyel képviselő le­szögezte, hogy az adott időpont­ban ez a javaslat nem lehet po­zitív hozzájárulás az új ENSZ- tagok felvétele általános problé­májának megoldásához, mivel még nem rendezték az egész in­dokínai problémát és nem haj­tották végre maradéktalanul a genfi értekezletnek Laoszra, Megkezdődtek az amerikai kongresszusi választások WASHINGTON (MTI) Az Egyesült Államok állampolgárai ma az urnák elé járulnak, hogy megválasszák a képviselöház 435 képviselőjét, 37 szenátort (a sze­nátus egyharmadát) és 33 kor­mányzót. A választásokon dől el az a kérdés, hogy az elkövetke­ző négy esztendőben a két nagy amerikai párt, — a köztársasági párt és a demokrata párt — kö­zül melyik fogja részben vagy egészben — ellenőrizni a kon­gresszust. Jelenleg az a helyzet, hogy a köztársasági párt mind a szenátusban, mind a kongresz- szusban csak igen csekély több­séggel rendelkezik. (MTI) Kambodzsára és Vietnamra vo­natkozó összes határozatait. Az új ENSZ-tagok felvétele problémájának megoldását — mondotta befejezésül Katz Su- chy — csakis az ENSZ alapok­mány alaptételeinek világánál lehet és kell megtalálni. Ugyan­akkor nem szabad megtűrni, hogy ebben a kérdésben politi­kai jellegű elképzeléseket he­lyezzenek előtérbe, nevezetesen olyan körülményt, hogy nem óhajtanak felvenni az ENSZ tagjai közé olyan államokat, me­lyeknek politikai és társadalmi szerkezete eltér a nyugati álla­mok szerkezetétől. Az új ENSZ- tagok felvétele kérdésében véget kell vetni a hátrányos és elő­nyös megkülönböztetés politiká­jának. (MTI) »Paraszfnap« Olaszországban ROMA (TASZSZ) Vasárnap egész Olaszországban megtartot­ták a »Parasztnapot«, amelyet a CGIL kezdeményezésére ezután évente megrendeznek október 31-én, a Catanzaro-tartományi véres események évfordulóján. (A rendőrség öt évvel ezelőtt ezen a napon a Catanzaro-tarto- mányban fekvő Melissában meg­ölt három mezőgazdasági mun­kást, aki parlagon heverő föld­birtokosi földet foglalt el.) Melissában nagygyűlést tartot­tak. A nagygyűlésen többezer paraszt vett részt. Giuseppe Di Vittorio, a CGIL főtitkára mon­dott beszédet. Nagygyűléseket tartottak az ország többszáz kisebb-nagyobb mezőgazdasági központjában. A Bari-tartományban fekvő And- riában tartott gyűlésen Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese, Mode­nában Fernando Samti, a CGIL titkára, Ferrarában Bosi, a me­zőgazdasági munkások országos szövetségének főtitkára mondott beszédet, (MTI) Megjelent a nyugdíjrendelet végrehajtási utasítása A Magyar Közlöny 1954 no­vember 2-i 86. száma közli a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának 69/1954. MT. sz. rendeletét a dolgozók társada­lombiztosítási nyugdíjáról szóló 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. (MTI) A Gehlen-íéle kémszervezet hét ügynöke a Hémet Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Bírósága előtt BERLIN (MTI) A Német De­mokratikus Köztársaság Legfel­sőbb Bírósága hétfőn megkezdte a Gehlen volt náci tábornok ve­zetésével működő nyugatnémet­országi kémszervezet hét ügy­nöke bűnperének tárgyalását. A fővádlott Karl Julius Pandelow és hat cinkosa széleskörű kém­es diverziós tevékenységet foly­tatott a Német Demokratikus Köztársaságban. A falusi iskolák növendékeit neveljük a mezőgazdaság szeretetére Meleg József, a bajai tanítóképző igazgatója is ott volt a Hazafias Népfront országos kongresszusának küldöttei között. Az ott hallottak és tapasztaltak alapján maga is azok sorába lépett, akiknél a szót tett követte. — Azzal az őszinteséggel beszélek kongresszusi élményeimről, melyek mély és soha el nem feledhető benyomást keltettek ben­nem. Darvas József beszámolója megkapott őszinteségével, mely- lyel a még meglévő hibákat minden kendőzés nélkül feltárta. A felvetett gondolatok gyakorlati megvilágítását viszont Nagy Imre beszéde adta. A miniszterelnök olyan lelkesítő módon tárta fel az összefogásból származható erőforrásokat, hogy azok soraiban, akik az aktív termelőmunkában résztvesznek, szinte érezni lehe­tett, a feszülő izmok mint szeretnék az elhangzott szavakat azon­nal tetté formálni. — Az egyik küldött felszólalásában azt mondotta: — a jú­niusi út nem arra való, hogy azt nézegessük, hanem arra, hogy- járjunk rajta. A feltörő tapsban ott lehetett érezni az ígéretet, hogy valamennyien azon is fogunk járni. A hevesmegyei küldött szavai is feledhetetlenek maradnak. Egyszerű dolgozó paraszt- ember volt, akinek szavaiban ott érződött a lelkesedés. Hitet tett, hogy a dolgozó parasztság soraiban, a júniusi határozatok tetté fognak válni és a termelési kedv további növekedése oly magasra fog lángolni, hogy nem kell tartani hús- és zsírhiánytól, Budapesten akár minden utcasarkon húsközérteket nyithatnak. — Reám, mint pedagógusra, a legmélyebb benyomást a cson- grádmegyei általánosiskolai tanárnő-küldött szavai keltették. Azt a problémát vetette fel, hogy a falusi általánosiskolák tanulóit ugyanolyan lelkesedésre kell a mezőgazdasági munka iránt ne­velni, mint ahogyan az ipari tanulókat nevelik a gépek szere­tetére. Ebből magamra vonatkoztatva megtaláltam a feladatot. Intézetünk a falvak tanítóit neveli. Tanulóinkat meg kell ismer- tetni a szőlő- és gyümölcskultúrával is. Máris rendeltem 50 fa­csemetét az intézet kertjében való kiültctésre. Gyakorlati tapasz­talatokkal kell felvértezni a jövő tanítóit, hogy falura kerülve a dolgozó parasztság szaktanácsadói lehessenek és a maguk ház­táji kertgazdasága mintául szolgáljon. — A kongresszuson hallottak érlelték meg bennem azt az el­határozást is, hogy az intézetben méhészetet is fogunk honosí­tani, a jövő tanítói a méztermelés elsajátításával segítségére lehessenek a falunak. De mint legfőbb tanulság és tapasztalat a kongresszus után, hogy iskoláinkba be kell vezetni a mezőgazda­ságtan oktatását. __________ R endelkezés az állami tartalékföldek Jiasznosftásáról állomási dolgozóknak a háztáji és a pedagógusoknak a konyha-1 kerti földeket. Azoknak a dol­gozó parasztoknak földjeit, akik valamelyik termelőszövetkezet­be beléptek és a cserét a belé- pésükkor a termelőszövetkezet­tel együtt kérik, még nem hasz­nosított állami tartalékföldekkel lehet kicserélni. Azok a dolgozó parasztok, akik a termelőszövet­kezetből kiléptek és bevitt föld­jük helyett gyenge minőségű földet kaptak vissza, a kiadott föld helyett állami tartalékföldet kérhetnek. Az utasítás a továbbiakban a haszonbérleti szerződésekről in­tézkedik, (MTI) A mezőgazdasági értesítő közli a földművelésügyi miniszter uta­sítását az állami tartalékföldek hasznosításáról. Eszerint a tar­talékföldekre a már korábban kiadott rendeletek az alábbi ki­egészítésekkel érvényesek. Az 1954—55. gazdasági évben a tartalékföldek hasznosításánál a termelőszövetkezeteket előny­ben kell részesíteni és kérésük­re a még nem hasznosított álla­mi tartalékföldeket használatuk­ba kell adni. Ha erre igényt nem tartanak, a földet állami vagy célgazdaságoknak kell juttatni. A kiadott külön rendelkezé­seknek megfelelően állami tar­talékföldekből kell kiadni a gép­Olvasóínk gyakran keresik fel szerkesztőségünket személyes problémákkal. A napokban is egy középtermetű, barna fiatal­ember lépett be — Lőrinczi Arisztid. — Elmondotta, hogy mi járatban van. — Levelet akartam írni — mondja, — de mivel itt lakom Kecskeméten, hát így szemé­lyesen jöttem be. Egyébként itt dolgozom a Vendéglátóipari Vállalatnál — fűzi hozzá. — Elmondja aztán, hogy úgy érzi, igazságtalanul intézték el az ügyét, s ezért nem tudott meg­felelő lakáshoz jutni. Ahogyan elbeszéli, tömören képet kapok a dologról. Jelenleg a szüleinél lakik fe­leségével és két csecsemő gyer­mekével. Meglehetősen kis hely­re vannak összezsúfolva, mert egy háromszor három méteres konyhában és egy háromméter­szer 140 centiméteres speizben heten laknak. Most is a lakáshivataltól jö­vök. Már nem tudtam, mitévő legyek, az a gondolatom tá­madt, hogy elmondom a szer­kesztőségben, hisz sokszor olva­sok a lapban fonákságokról, ez is olyan forma. Biztosra vettem, hogy meghallgatnak. És.azután ától-cettig mindent elmond. Augusztus végén megürese­dett egy lakás a Vacsirutcában. igényelte. De nem kapta meg, hanem kapott helyette egy olyan értesítést a lakáshivataltól, amelyben szószerint az volt ír­va... Elutasítom kérelmét, mert az eljárás során megállapí­tást nyert, hogy az igénylők kö­zül a Itaiaónyjogosultabb ró­Hol as igazság? szére nyert kiutalást. (T. i. a la­kás.) Végigolvasom. Igaza van. An­nak kell adni a lakást, aki a legjobban rászorul. Ez a helyes. De kérem! — Hát éppen ez, — ez dühösit! A legigényjogo- sultabb?! — kérdöleg néz rám. Tudja ki az? — Fogalmam sincs. Közli velem, hogy Péter Pál kapta meg a lakást, aki még ak­kor nőtlen ember volt, de mi­helyt lakáshoz jutott, nyomban megnősült, és ő így maradt la­kás nélkül. Pedig ahogy mond­ja, ő adta be előbb az igénylést és csak azután Péter Pál. Azért oly haragos, hogy miért Péter Pál lett a legigényjogosultabb. Miért? Hát Péter Pálnak nincs két kicsi családja, nem kell öt­hónapos csecsemőjét az asztalon altatni, nincs családi gondja. Miért nem intézte úgy a lakás­hivatal, hogy előbb neki — Lő- rinczinek — és azután adott volna Péter Pálnak lakást. Arra kér, hogy menjek el vele a lakáshivatalba, hallgassam meg, mivel érvelnek olt. Jó. Élmegyek. Útközben elmeséli, hogy milyen szövődményes is ez az ügy. — Hallgatom. Őszintén beszél, látszik a szeméből. — Amikor Péter Pál tudomást szerzett az üres lakásról, tüstént berakta bútorait, és csak azután igényelte. A lakáshivatal pedig néhány nap múlva átadta neki a lakáshoz tartozó kulcsokat. No vigye kánya, addig járt lakás után, amíg csak nem talált má­sik üresei. Az Öz-utcában. Ott volt egy. Hát mit? Igénylés ide, igénylés oda, úgy gondolta, ha Péternek szabad volt, neki is szabad. O is odatelepítette csa­ládját és bútorait. Am a lakás­hivatal közbelépett, azonnal ki­telepítették onnan. Ekkor nézett nagyot Lőrinczi elvtárs. Hogyan van az, hogy amit szabad Pé­ternek, nem szabad Lőrinczi- nek? A lakáshivatalban meglehető­sen kelletlenül fogadtak ben­nünket. — Mit képzelnek, azt hiszik úgy megy az? — rivait ránk Hamza elvtárs, a lakáshi­vatal vezetője. Végül aztán, amikor megmondtam, hogy a szerkesztőség munkatársa va­gyok, egy belső szobába tessé­keltek. (Természetesen én Lő­rinczi elvtársat toltam be előt­tem az ajtón.) Rátértünk Lőrinczi ügyére. —■ Kérem a legigazságosabban tör­tént itt minden — hárította el szavaimat Hamza elvtárs. — Itt mindenben a bizottság dönt. Jelen esetben én nem vagyok beavatva ebbe a lakáshistóriá­ba — közölte velem emelt 'han­gon. — Ezt az ügyet kérem Me­ző elvtárs, a titkár intézte. (VB- titkár.) Egy pillanatig olyan csend lett a szobában, hogy egy­más szívdobogását hallottuk.) Gondolni sem mertem volna, hogy Mező elvtárs egy egész bi­zottság.) Miután érdekessé kezdett vál­ni az ügy, az ö szobájába men­tünk át. — Kérem, itt vita nincs! A legigényjogosultabb kapta meg a lakást — erősítette meg még inkább a látszatigazságot Mező elvtárs. — Péter Pál azt mond­ta, nősül, lakáshoz kellett jut­tatnunk. — Helyes is. Péter elvtársnak joga van lakáshoz. De nem lehetett volna-e egy héttel később lakáshoz juttatni, — érdeklődöm, — és ezt a la­kást pedig Lőrincziéknek adni? — Nem! Ez így a helyes — hangzott a válasz, mint egy harci riadó. Lőrinczi elvtárs eközben egy féltve őrzött papirkát vesz elő a belsőzsebéből. Ebben a me­gyei tanács véleménye van. A fontosabb részeket közösen ol­vassuk. Kiderül, hogy a megyei tanács nem hagyta jóvá Mező elvlárs döntését és Lőrinczi elv­társ elsőbbségét tartja jogosnak. — Az nem számít — legyint Me­ző titkár. — Itt a mi döntésünk a jogos! Mi önt lakáshoz akarjuk juttatni, Lőrinczi elvtárs — szól simogató tekintettel. Ad­tunk volna is magának lakást, de nem fogadta el. — Nézze, titkár elvtárs, az a magtárhelyi­ség, amiről ön beszél, nekünk nem megfelelő. Oda gyermekeim nem vihetem. Egészségtelen. Legnagyobb kincseim, gyerme­keim érdekében nem tehetem. Ha helyemben volna, ön is ezt tenné, titkár elvtárs. És a Lőrinczi-család, de kü­lönösen a két kis csecsemőgye­rek, továbbra is várja, hátha megesik a szíve Mező elvtárs­nak és a lakáshivatalnak, talán mégis lakáshoz, emberi lakás­hoz juttatja őket. ESZIK SÁNDOR.

Next

/
Thumbnails
Contents