Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-12 / 268. szám
EZ A FÖLD, MELYEN ANNYISZOR... .4 jelölőgyülések tapaszíalalai nyomán A BUGACI ŐSBORÓKÁS /fugac! Képzeletünk a múltban kutat értelemért. Nagypénzű, ernyedt tökáju pénzemberek luxusautóinak bársonyosan suhanó néSze, mágnás- kisasszonyokkal csárdásozó lo- bogósujjú, bőgátyás tnüc&ikósok és csengő-bongó aranyak tolakodnak emlékezetembe, melyeket az úri Magyarországnak ezért a furcsa idegenek számára berendezett rezervátumáért, annak megtekintéséért fizettek. Pedig hát a Bugáéhoz vezető luxusútvonal mellett más utak Is nyílnak ide. Olyan utak, amelyeket nem csiszolt fényesre az autógumi, öreg kisvasúti kocsik és mérgesen mormogó motorvonatok járnak erre és mély, zizegő, könnyért levegőbe röppenő .1ontok. Ennek a másik Bugaciak a »romantikáját« nem igen énekelte meg senki, hiszen homokkal küzködö kisemberek keserű verejtékét, egymázsás termést holdanként, sárgán lebegő iiomokfátyolt a felkavarodó szélben, — ezt, csak ezt tudta volna nyújtani és még valami mást, aminek érdekessége, ér- .elme most kerekedik ki a mi világunkban egyre inkább ezen a tájon is. Az öreg Pósa bácsi nótát írt róla, a kecskeméti öregtemplom nagy harangjáról, amelynek a kongó szavára sírva fakad az a bizonyos galamb a monostori erdőben. A monostori erdő azonban Pósa bácsi dalának sekély romantikája helyett mást, sokkal jobbat, igazi szépséget kínál, csak kevesen tudják. Ezt a szépséget akarom felderíteni — ezért megyek oda ezen a párás, későőszi napon. A kisvasúira sokan szállták fel, bár a reggeli ködös nappal nem sok jót ígért az erdőben bolyongani akaró számára. Egymásután tünedeznek el az állomások, amíg végre egy »megállóhelynél« fékez a szerelvény. Móricgáti-tanyák — itt kell leszállnom, ha meg akarom találni a monostori rengetegnek a kulcsát, jobban mondva az egyik kulcsárát, Szenek Józsefet, az erdőgazdaság bugaci üzemegységének vezetőjét. Szenek József, akit én keresek, csendes mosolygású, hallgatag fiatalember. Amint hamarosan kiderül, 26 éves, két, szép, egészséges gyermeke van és egy takaros erdészházban lakik az irodától alig egy kilométernyire. Városi méretekhez szokott ember számára kissé furcsa ez, logy úgy említette a lakását: itt van mindjárt a szomszédban. A világ valóban ilyen tág, térés itt. Ha egy-egy utasítást adnak ki, egy egy-egy számadatot jegyeznek be, abba a számtalan kimutatásba, amit az erdőígazgatóság az erdők őrzőitől gyakorta kér, akkor ezek a számadatok ezerholdakat jelentenek. Az eső szemerkélni kezd, amikor a két deres megindul velünk a nyikorgó kerekű homokfutó elé fogva. Megyünk az erdőben, amely egykor Bogár Imre betyárjait rejtette és amelyből itt frissiben tudom meg, hogy milyen érdekes és különleges titkokat rejteget ma is. Az egész erdőség, amely itt húzódik a bugaci puszta szegélyén, mint a nagykabáton a prém, hatalmas és soha meg nem szűnő harcot mutat a növényi élet legnagyobb ellenségével, a futóhomokkal. Ez a homok valamikor, mint valami rosszindulatú sárkány, ezer fejével fenyegette a termőföldeket, az emberi létet, a nyomorultul küszködő növényzetet. Csendes időben naponta alig tettek meg a vándorló homokbuckák többet egy-két decimé teres útnál, de néha valami ismeretlen erőnek engedelmeskedve útrakeltek. Olykor úgy esett, hogy otthagyták a csenevész bokor gyökérzetét, kifolytak alóla. Máskor yneg elborították a tűző napon hervadtzöldre, bágyadtbarnára fakult fűszálakat. Megfojtották hangtalan öleléssel a parányi életet, kiszívták az utolsó csöppecs- ke nedvességet a küzködö fű ereiből. Ahogy közeledünk a természet ősi rendjét idéző tájhoz, feszült szorongással keresem ezeket az alattomosan hullámzó buckákat, de csak megmerevedett, dermedt hullámokba fagyott tengert találok. A buckák hullámzása megszűnt. Többé nem mozog a homok, nem tud terjeszkedni. Guzsbaköti valami különös bokor, amelynek görcsös ágai konokul terjesztik karjaikat a mozdulni akaró homokszemek fölé. Iz »ősborókásban« járunk. 1 A dombok oldalain a természet titokzatos rendszere szerint települnek meg ezek a makacs apró zöld levélkékkel borzasán megtűzdelt boróka- bokrok. A levelek tövében kékeszöld bogyók rejtőzködnek, a tíorókáillátös olaját hordozó, jó pálinkát adó, gyógyszergyártásra is alkalmas magjai. A főparancsnok ezen a vidéken hosszú évszázadokon keresztül ez a boróka Volt, amelynek a magja a természet különös törvénye szerint csak akkor indul lassú, néha égész évig tartó csírázásba, ha előbb megeszi a fenyőrigó. A fenyőrigó béltartalmának lehet dz a ma még ismeretlen ösztönzője, hatóanyaga, amely csírázásra készteti a magot. Van is itt fenyőrigó szép számmal. Kecses, hegyescsőrű, torpedószerű testük felröppen a kocsikerék neszére. Belefúródik a szürke párával telitelt égbe. Az ősborókás úttalan-út- jain, Szeszélyes rájzú bokrain és a jobbtalajú részeken megörökö- dött fehér nyárfák között járva beszédessé bátorkodott az én halk kísérőm is, Szenek József, ennék az erdőnek a legjobb barátja. — Látja ezeket a lyukakat? — kérdezi haragosan megvillanó szemmel tőlém, amikor leszál- lunk a kocsiról. Ezer és ezer ilyen lyuk szaggatja meg a homokot, az üregi nyúl lakásának bejáratai, az erdő legnagyobb ellenségéé. A borókásban nem tehetnek kárt, de annál nagyobb bajt ókoznak az erdő- gazdaság által telepített erdőré- szÉkben. Mert az erdőgazdaság a mezőgazdaságilag másként nem hasznosítható sívó homokbuckákat erdővel telepíti be. Feketenyár, szürkenyár rezeg- teti valóban a szomszédos parcellákon izgatott leveleit, a lágyan csapódó szellőben. Csak most jövök én is rá, amikor az ősz ecsetjével átfestett, szép nyárfaleveleket szemlélem, hogy miért rezeg a nyárfa. Nem izgatottságában, hanem azért, mert hosszú a levélnyele és nagyon hajlékony, így a legkisebb szellő is apró zászlóként lengeti meg. Az ember tehát tervszerű munkájában a homok megkötésére az ősi, természetes segítőtárs: a boróka mellett, a nyárfa különböző nemeit használja fel. Sok-sok töprengés, hosszan elnyúló kísérletezés eredményei érlelődnek az újonnan telepített erdőrészeken. Kísérleteztek, illetve most már szép eredménnyel alkalmazzák, a homok megkötésére a feketefenyőt is. Egészen szép parcellák nyújtogatják itt pamacsszerű tűlevelekkel borított ágaikat a közeledő szellőben. A feketefenyő jól bírja a homokot és eredményesen köti meg. Emellett tűlevelei, melyek már vastag rétegben borítják a régi telepítésű fenyvesekben a homokot, javítják a talajt. A talajjavításhoz egymagában nem elég a feketefenyő, kell hozzá lombhullató fa levele is, mert a fenyő lehullott tűi lassan mállanak szét. Az így megjavult talajon már jobban díszük az aljnövényzet is. Borókatövek, galagonya és fagyal- rengetegek nőnek a művelt részek között. Ezeket, a másfajta erdőben gyomnövénynek számító bokrokat itt külön telepítik és apró segítőtársként tartják számon a homokkal vívott harcban. 'V án még a fűszálakat is •* külön-külön vetik eí? — kérdezem tréfásan. De az erdész komolyan bólint a kérdésemre. — Bizony nagy harc ez. En már jól ismerem és szeretem ezt a harcot, de sok, másfajta, hegyi erdőhöz szokott erdész elfutott már innen ijedtében. Mi az édesapámmal, egyidelg a Felvidéken erdészkedtünk, illetve csak ö, mert én még akkor fiatal voltam, és lám az édesapám idejött vissza. Visszahúzta á homok, ez a különös harc, amelynek tudományos problémáival, nehézségeivel eddig nem sokat törődtek sem a tudósok, sem pedig a magyar erdőgazdálkodás vezetői. Ma már viszonylag jól használható gyakorlati tapasztalatok állnak a homoki erdősítés szakembereinek rendelkezésére. Tudjuk már, hogy a fenyőt csak akkor lehet elültetni, ha sorai közé egy évvel korábban, nyárfacsemetéket ültettünk. A nyárfa lombocskáí jobb életlehetőséget biztosítanak a közéjük ültetett fenyő-»fiókáknak", amelyek lám, csak itt a lábunk előtt, torzon- borz zöldszakállű, apró pamacsoknak látszanak, közöttük a nyárfacsemete nyurga vesszője úgy hat, mint törpék közt az óriás. Csakhogy van ám itt más nehézség is. Az a bizonyos üregi nyúl, amelynek »lőréseít« az előbb szevilélgettük. Ez a nyúl minden harmadik-negyedik esztendőben mérhetetlen tömegekre szaporodik el. Az éhes nyúl- hadseregek, még ha kevesen vannak is, nagy károkat okoznak a zsenge fenyőcsemeték kozott, hát még ha sokezres tömegekben lepik el az újültetésű erdőrészeket. Megtörtént, hogy egy éjszaka alatt teljesen leborotválták a beültetett többholdas parcellákat. Es nagyon nehéz őket irtani. Jóformán csak puskával lehet. Ha mérgező anyagokat szórnak el lakásuk közelében, könnyen áldozatul eshetnek hatásuknak a nemes vadak is: a szelídszemű, kecsesen szimatoló őzikék, a hasznos madarak, amelyek ennek az erdőnek hűséges és hasznóthajtó lakói. Horváth László, az erdőigazgatóság mérnöke már haza vitt a lakására Végső elkeseredésében egy egész üregi nyúl famíliát és egy csomó facsemetét. Most azzal bíbelődik, hogy különböző mérgekkel, a nyúlra ártalmas, de a növényre ártalmatlan vegyianyagokkal ecseteli a zsenge tűleveleket. Lesi a hatást, vájjon, van-e olyan anyag, amelyre csak a nyúl pusztul el, ha a vele preparált facsemeték hajtásait megeszi. Az ég kitisztult. Bár a nap ** csak erőtlenül világító korongját mutogatja meg időnként, a sűrű felhőtakaró alatt a köd felszállt. A fák között madarak röppennek fel. Harkály kopogtatja a törzs oldalát, kacagó kiáltással üdvözlik egymást a fenyőrigók. Párokban húznak el fejünk felett a Varjak. A homok megkötésének ebben a hatalmas tudományos műhelyében téli ■ nyugalomra készülődik a világ. Még egy-két hétig tart az erdőtelepítés. Soksok hektárnyi föld, hasznavehetetlen homok helyén lengedezik itt egy nemzedék múlva hasonló, susogó, szép erdő. A csemeték halk növekedését, a fenyvesek lágy hajladozását, komor csendjét szorgos erdésznemzedékek Őrzik. Szenek Józsefnek apjától hagyott öröksége most érik be. Hiszen az idő itt másképpen folyik, nem úgy, mint a városi életben. Itt egy nemzedék az erdők örök létében kicsinyke időköz. Amit a nagyapák ültettek, azt még az apáknak és az unokáknak is gondozniok kell, hogy hasznot- hajtó, éghajlatot befolyásoló, szerszámfát, tűzifát, értékes erdei melléktermékeket adó, a népgazdaságnak gazdagodást jelentő rengeteggé cseperedjenek. Dolgozó parasztokért a mélykúti népnevelőgárdába Mióta megkezdődtek a tanácsválasztási előkészületek, Mélykútön is megélénkült, új szint kapott, tartalmasabb lett — pezseg a község politikai élete. Az egyszerű emberek, sokán közülük olyanok is, kiknek hangját sem lehetett hallani eddig, szót kérnek, vitáznak, javasolnak — érzik felelősségüket községük további sorsáért. A közügyek iránti eddig soha nem tapasztalt érdeklődés a mélykúti pártbizottságtól is megköveteli, hogy a politikai felvilágosító munkát, a népnevelők tevékenységét a tanács- választási feladatok színvonaléra eblelje. Kevés olyan község van megyénkben, ahol, mint Mélykú- ton, az eredetileg jelölt tanács- tagoknak több mint egyharma- dát utasították vissza és helyettük másokat javasoltak. A mélykúti jelölőgyűlések azt bizonyították, hogy a község dolgozói igen megvigyázzák ki kerül be a tanácsba. A lakosság helyesen élt deltiokratiküs jogaival. A községi pártbizottság számára nem az a figyelmeztető, hogy az eredetileg jelöltek több mint egyharmadát nem fogadták el, hanem az, hogy akiket nem fogadtak el, azok többsége alkalmazott, akiket pedig helyettük jelöltek, azok majd mind Iparkodó, derék, szótartó jó gazdák. A község dolgozó parasztsága, — s Mélykútön a lakosság hagy többsége ilyenekből tevődik össze — félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy nem alkalmazotti, hanem dolgozó paraszti többségű tanácsot akar. A pártbizottságnak pedig ezt figyelembe kell Venni. A pártmunka lényegét tekintve, emberekkel váló foglalkozást jelent. Az emberekkel való egyéni foglalkozásnak pedig nagy jelentősége van a tömegek politikai nevelésében, és ez aláhúzza a népnevelők tevékenységének jelentőségét. Dolgozó parasztok között népnevelő munkát cSak akkor lehet sikeresen , végezni, ha flgyéléfttbé vesszük az egyes ember egyéni sajátosságait. A pártmunka, de különösen a falusi pártmunka jó vitele igényli, hogy mindenkihez a maga nyelvén, számára legérthetöbb formában jusson el a párt szava. Etekintetben a mélykúti pártbizottságnak, a község párt-alapszervezeteinek jelentős eredményeik mellett jócskán van tennivalójuk. A feladat most Mélykútön is az, hogy a pártszervezet népnevelői értékelve a jelölőgyűlé- sek gazdag és sokrétű tapasztalatait, megszívlelve az ott elhangzott figyelmeztetéseket, bíráló szavakat — az eddiginél aktívabban végezzék az emberek felvilágosítását, segítsenek a választások előkészületeibe. Ehhez azonban szükséges, hogy a népnevelő gárdát számban és összetételben is megerősítsék. Mit mutat a népnevelőgárda jelenlegi helyzete Mélykútön? A legutóbbi négynapos népnevelő értekezleten esténként átlagban 100—110-en vettek részt, de ezek közül olyan népnevelő, aki maga is dolgozó paraszt, Isa- szegi István, Csanÿik István, Konti János clvtársákün kívül alig. akadt. Nem azért, mintha néni érdekelte volna őket árúiról ott szó volt, hanem egyszerűen, hogy Gavlik Antal községi népfrevhtbizöttsági elnök szávait tolmácsoljam; »Dolgozó paraszt igen kevés van bevonva a népnevelő munkába, de olyan párttag is kevés akad, aki gazdálkodó lenne.« Nem leértékelése az alkalmazottak népnevelő munkájának, de az olyan népnevelők, akik maguk is dólgózö parasztok, népszerűbbek, nagyobb e. tekintélyük a gazdák előtt, jobban értik azok ügyes-bájos dolgait s az ilyenek felvilágosító szava nagyobb megértésre talál. A cél pedig éppen S2, hogy a párt sZáVa eljusson és megértésre találjon minden paraszt- portán, s hatása tettekben mutatkozzon meg minden gazda részéről. A községi pártbizottság az előbbiekből kiindulva éppen ezért megtárgyalta, hogy kik azok az egyénileg dolgozó parasztok, akik már többször tá- tanújelét adták annak, hogy számításba jöhetnek, mint népnevelők s most árra veszik az irányt, hogy az egyes alápszcr- vezetek népnevelőit a termelésben élenjáró, példamutató, döt- gozó paraszttársaik bizalmát bíró gazdákkal erősítsék meg. Van azonban egy Igen helytelen nézet a népnevelők között s emellett nem lehet elmenni szó nélkül. Többeknek is az a véleménye, hogy a dolgoz# parasztokat nem igen kell bevonni a népnevelő munkáiba, mert, hogy azoknak sok a dolguk, nem volna helyes őket túlterhelni, s máskép sincs idejük az ilyen munkákra. Ez a nézet teljesen alaptalan, lebecsülése a dölgóző parasztok politikai aktivitásának s nem szabad, hogy létjogosultsága legyem. A párt- bizottság sürgős feladata meggyőzni az ilyen nézetet vallókat állításuk helytelenségéről s erre mi sem jobb érv, mint azoknak a dolgozó paraszt népnevelőknek lelkes és eredményes munkája, mint Isaszegi István, Győrök Mátyás, Gsanyik István, Honti János és a többiek, kiknek népnevelő tevékenysége dicséretet érdemel. A választás előtti tennivalók sok munkát adnak még a mélykúti pártszervezetnek. Dt a tanácsválasztás nem végállomása a pártmunkának és épper ezért nem árt aláhúzni, hogy fc pártszervezet további eredményes munkájának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a mélykúti népnevelőgárda olyanokkal erősödjön, akik közmegbecsülésnek örvendenek a községben, akik iparkodó, példamutató, derék, szótartó, jó gazdák. S. G. Elítélt sikkasztok A népvagyon fosztogatói olyanok, mint a hazaárulók. Hazaárulók, mert a szocialista hazának társadalmi rendje alapját, a társadalmi tulajdont támadják és fosztogatásukkal akadályozzák a dolgozó nép életszínvonalának emelkedését. — Az utóbbi időben egyre több fosztogató kerül a vádlottak padjára. A bajai járásbíróság Ligeti István nemesnádudvari lakost vonta felelősségre, mert az adózóktól átvett pénzt nem fizette be, nyugtatömböt hamisított, egyszóval elsikkasztotta az állam pénzét. Az így szerzett pénzekből kártyázott és italozott. A járásbíróság hivatali sikkasztás címén 4 évi börtönre ítélte. A kiskőrösi járásbíróság hasonló bűn miatt vonta felelősségre Sinka Sándor soltvadkerti lakos, adóügyi megbízottat. — Sinka 1934 májustól augusztusig Soltvadkerten és Bócsán 6685 forint közadót szedett be és használt fel saját céljára. A sikkasztó adóügyi megbízottat a bíróság 2 évi és 6 hónapi börtönre ítélte. Kiskunfélegyházán Szabó Béla hanyagul kezelte a 23. sz. italboltban a szövetkezeti vagyont. Ezen felül 13.517 forinttal nem tudott elszámolni. A kiskunfélegyházi járásbíróság a sikkasztó alkalmazottat 4 évi börtönre ítélte.
