Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-11 / 267. szám
A SZÓ ÉS A TETT A FIATALOK SÏLOZASI VERSENYÉRŐL A Szabad If júsás szeptember 19-i számában jelent meg a DISZ Központi Vezetősége és a földművelésügyi minisztérium által meghirdetett silózási verseny. Ez a verseny a mezőgazdaságfejlesztési határozatból indult ki, smely szerint az állattenyésztés fejlesztése érdekében minél több silótakarmányt kell készíteni. Megyénkben is visszhangra talált a kezdeményezés. A megyei DISZ-bizottság rövid időn belül érintkezésbe lépett a Megyei Mezőgazda- sági Igazgatósággal, hogy részletesen megbeszéljék a tennivalókat. Mind a két részről ütötték a vasat, hangzottak el falrengető kijelentések, hogy «minden erővel« segítjük a versenyt, annál is inkább, mert a megye elég rosszul állt a silózási tervek teljesítésében. (Azóta sem sokat javult a helyzet.) Mindjárt meg is beszélték, hogy az értékelést egy bizottság végzi majd minden hónap 3-án, 13-án és 23-án. Ennek tagjai: a járási állattenyésztő állomás vezetője, a DISZ járási titkár, a járási statisztikus és a járás székhelyén lévő gépállomás főagronómusa. A megyei DISZ-bizottság ismertette a DISZ- szervezetek tagjaival a verseny feltételeit. 165 szervezet csatlakozott a kezdeményezéshez, mintegy 2000 fiatalt mozgósítottak a nemes cél érdekében. A fiatalok 113.765 köbméter siló elkészítését vállalták. Azóta fiat hét telt el. Tiszta képet azonban egyik szerv sem tud alkotni, hogyan is néz ki ez- a verseny. Eredmények vannak, mert hiszen a kilátásba helyezett szép jutalmak is ösztönöznek. Az országos versenyben két első DISZ-szervezet 10—10 ezer forint értékű sport-, vagy kultúrfelszerelést kap és beírják nevét a DISZ Központi Vezetőségének cíicsőségkönyvébe. A többi jutalmak sem megvetendők. A megyei DISZ-bizottság már számos szervezettől kapott jelentést arról, hogyan teljesítették a fiatalok az adott szót. A bácsborsódi Uj Élet termelő- szövetkezetben 500 köbméter Volt a silózási terv, a fiatalok 600 köbméter elkészítését vállalták, de ezt is túlteljesítették és a napokban 680 köbméter siló elkészítéséről küldtek be jelentést. A garai Vörös Csillag fiataljai a verseny megindulása óta 466 köbméter silót készítettek. A fiatalok eddigi munkáját azonban egyetlenegyszer sem értékelték. A megyei DISZ- bizottság és a Mezőgazdasági Igazgatóság között semmiféle együttműködés nincs. Hasonló a helyzet a járási DISZ-szervezeteknél és a járási mezőgazdasági osztályoknál is. A már fentebb említett bizottság egyetlen járásban sem működik. A legteljesebb tájékozatlanság uralkodik mindenütt. Ha a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságnál érdeklődünk, azt mondják, hogy a fiatalok nem csinálnak semmit, a megyei DISZ- bizottságon pedig azt mondják, hogy a Megyei Igazgatóságnál nem talál kellő megértésre a fiatalok kezdeményezése. Egyszóval mindenki a másikra vár és a fiatalok lelkes munkájának eddigi eredményeit nem értékeli sem az egyik, sem a másik szerv. De nem is támogatják őket eléggé kezdeményezésükben, ami inkább csökkenti, mint növeli lelkesedésüket. Tény az, mint az eddigiek is mulatják, a Megyei Igazgatóság és a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai nem tartják szívügyüknek a fiatalok támogatását, de a fiatalok sem csapnak erélyesen az asztalra, hogy «mi ezt vállaltuk, tehát teljesíteni is akarjuk.« Itt érdemes megjegyezni, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén sok szó esett arról, hogy a szó és a tett minden esetben egyezzék. A megyei aktívaértekezleten is hasonlók hangzottak el. Ideje lenne tehát, hogy az illetékesek az eddigi szólamok helyett, inkább tettekkel segítsék a silózási verseny sikerre vitelét. EGY EMBER KÉT FUNKCIÓBAN Sok szó esik arról, hogy egyikmásik dolgozó túlterhelt, több beosztása van. Ezért panaszkodnak is sokan, hogy nem tudnak minden megbízatásnak lelkiismeretesen eleg-et tenni. Régi igaz közmondás, hogy egy nyereggel két lovat megölni nem lehet. Az ilyen kettősségből mindig baj származik. így van ez a kunszentníklósi pénzbeszedő vállalatnál is. Igazgatója Pöc»e Balázs, a helyi tanács titkára, főkönyvelője Tóth József, a tanács igazgatási ősz tályának előadója. Vájjon hogyan végzi munka ját ez a szerv, ahol a tanácsi apparátus tagjai a vezetők? Hogyan ellenőrzi saját magát? — Sehogy! A pcnzlárnaplót 1953 végén nem zárták le, leltárt nem készítettek, így nem is lehet megállapítani, hogy milyen eredménnyel — nyereséggel, vagy veszteséggel — zártak. Ezévben még egy esetben sem készítettek havi zárlatot. A mérlegbeszámolót jegyzeteléssel, alapbizonylat nélkül állították össze. Ezért a mérlegbeszámolóban és a pénztárnaplóban is más-más összeg szerepel. A pénztárnaplóba pénztárbizonylat, a vegycsnaplós tételeket alapbizonylat nélkül könyvelik. A bizonylatok kezelése laza, a kifizetésre kerülő tételeket nem utalványozták. A pénztárnapló ilyen kezelése visszaélésre adott alkalmat. Az igazgatói alapból például nem vállalati dolgozó részére (Bocsi Tibor MNB dolgozó) 300 forintot fizettek ki. Vásárok alkalmával indokolatlanul magas kisegítő létszámot alkalmaztak s ezek részére összesen 9420 forintot adtak ki. Ebből a vállalat 8 havidíjas alkalmazottja — beleértve az igazgató és főkönyvelő — jogtalanul 2234 forintot vett fel. A kisegítő személyzet legtöbb tagja tanácsi alkalmazott, akik munkanapokon rendes tanácsi fizetésükön kívül 40—50 forintos napidíjat kaptak. A vállalat 1954 három negyedévében összesen 18.090 forint veszteséggel dolgozott. Egy ember két funkcióban nem is tudja megállni helyét, mert vagy egyik, vagy másik beosztás vallja annak kárát. Ezt az áldatlan állapotot a megyei tanács kereskedelmi osztálya is látta és tudja, de ellenőrzése során semmi segítséget nem adott a vezetőségnek. Beszélünk racionalizálásról. De miért csak beszélünk róla? Miért nem hajtjuk végre? Már rcg«i helyes lett volna e vállalat megszüntetése. A helypénzbeszedést a tanács hatáskörébe kell utalni. Az erőteljes, egészséges havidíjas pénzbeszedők helyett csökkent munkaképességű dolgozókat alkalmazzanak, akik ugyanolyan jól el tudják látni ezt a feladatot. Egyes vásárok alkalmával pedig nem szükséges 30 pénzbe- szedot alkalmazni, hanem elég 10, esetleg 15 fő. Kemény ítéSei a jánosiiaimi fekelevápk bűnügyeken A kiskunhalasi járásbíróság a napokban vonta felelősségre Nagy János 44 éves jánoshalmi kisparasztot, aki feketevágásért ás engedélynélküli fakitermelésén már büntetve volt. Nagy János ismét feketevágásból akart meg nem engedett haszonhoz jutni. A saját részere 12 borjút vágott feketén, Barta Istvánná részére pedig 4 borjút. Barta Istvánné (Adám Franciska) azelőtt gyümölcskereskedéssel ' is foglalkozott és árdrágító üzérkedésén már büntetve is volt. Bartáné a borjúvásárláshoz előlegezte a pénzt, tudta, hogy Nagy János az állatokat feketén vágja le. Barta Istvánné segített a hús értékesítésében is. A bíróság felelősségre vonta Schwalb Károly kovácsmestert is, aki megengedte, hogy Nagy János több alkalommal nála ossza szét a húst. A bíróság Nagy Jánost 4 év és 6 hónapi börtönre,'továbbá 300 forint pénzbüntetésre és 300 forint vagyonelkobzásra ítélte. Barta Istvánné 3 évet és 6 hónapot, továbbá 500 forint pénzbüntetés és 500 forint értékű vagyonelkobzást kapott. Schwalb Károlyt 4 hónapra ítélte el a bíróság. Â F À IL I T’iszakécskén a Béke-utcá- ban egy fekete táblán agyagszínű betűkkel olvasható a következő szöveg: Gergelyt! Mátyás fazekasmester. Lehet mondani, hogy ritkaságszámba megy már hazánkban a fazekasmesterség. Nem úgy, mint Erdélyben, ott épp az ellenkezője, nehéz olyan házat találni, ahol no készítenék még ma is a cserépídényféleségeket. A góbék jelenleg is háziiparként űzik a fazekasságot. Mi porcellántányérból kanalazzuk a levest, a háziasszony meg csak zománcos lábasban tud jó cslr- kepaprikást főzni. Tehát a zománcos vasedények korszakában élünk, és ha lepattan a zománc a fazék aljáról, rettenetes gond származik abból a gazda- asszony számára. — Kíváncsiság benyittatta velem a fazekasmester kapuját. Mégsem hagyhatom itt Kécskét anélkül, hogy ne tudnám meg, milyen csínja-binja van a fazekasságnak. — A mester vaskosbajszú, idősebb, 60 év körüli, de jó magabíró tömzsi kis ember, szivarcsutakkal a szájában egy halom fa mellett évelődik. — Ezen a fán még tegnap a rigó fütyült, emelje meg, milyen nehéz — és fölvesz egy darabot, átnyújtja, hogy emeljem. — Nyárfa, majdnem hogy csöpög belőle a víz. A fazekas dühös pillantásokkal szapulja a nyers- t'arakást. — Busásan ráfizet, mert drágán veszi és mire kiszárad 65 százalékát elveszíti. Nyersfával meg nem tüzelheti a kemencét, mert gőz képződik és az meg elveszi a zománcfényét az edénynek. — Ilyen lesz-e, — fölkap egy selejtköcsögöt, ami éppen ott ; hever a lábánál, — ezt teszi a gőz, a nyersfa. Tényleg nincs azon semmi fény se, sőt még a zománc is felpúposodott rajta. — Ha jó száraz a fa, akkor olyan lesz a színe, mint amit majd most mutatok, — és odahúz a félszer alá, ahol egy kocsi színüitig van rakva köcsöggel, virágcseróppel, bigyóval, tállal és tányérokkal. — No ez igen. Ez príma. pgy nagyobb' tálat mutat. Mit gondol, mennyi aluminium vagy vaslemez kell egy ilyen tál elkészítéséhez? — Én egy négyzetméterre becsülöm, ő másfélre javítja. Nehogy azt gondolja, hogy ez gyenge. — Leteszi a földre és beleéli mindkét lábával. — Próbálja ki maga is. Én is beleállok. Mind a keilen benne állunk. — No úgy-e. — Nyugszik meg bólintá- somra. — Gyúrhat benne a parasztasszony, nem pattog le a zománca, — s köziben meggyujtja a kialudt szivarvéget. Bemegyünk a műhelybe. — Egy lábbalhajtós korong áll a sarokban. Melléül. Az alsó korongot lábbal forgásba hozza s ezáltal jön forgásba a felsőkorong. — A forma itt van, — és a két kezét mutatja. Bemutatja elejétől végig, hogy hogyan készül a cserépedény, közben állandóan magyaráz. A kész edény egy ideig a műhelyben szárad a polcokon, majd pedig a napra kerül. A napon szőkére szárad, olyan lesz, mint a csont. Utána összefialják és berakják a kemencébe. Ami zománcos, azt kétszer égetik. Először mattra szárad, majd azután kerül rá a zománc és ezután újra berakják. Néhány nap múlva kiszedik és kész a zománcos cserépedény. Mehet a piacra. tfogy| mi mindent lehet 41 agyagból készíteni, az csak a padláson derül ki. Kor- mosaljú lábasok, — de sok jó töltöttkáposzta főtt már ezekben — csettint a nyelvével a mester. Tésztaszűrő, — milyen alkalmas ebben túrót önteni. Locsolókanna, — pontosan hasonmása a bádogból készültnek, még szórója is van. Korsók, cserépkanták, baromfiitatók. Vad aztán itten egy kisebb fazék is, — mutat a padlás másik oldalára — ez egy egészen kicsike, csak 110 literes. Ebben főtt valamikor az igazi jó lakodalmi tyúkhúsleves. Az ilyet régen körültüzelték és príma zamatú, elsőosztályú finom étel főtt benne. Én résztvettem egynéhány ilyen lakodalmon, ahol I így főzték az ételt, még mindig a számban van az íze, — mondja kedélyesen mosolyogva Gergelyfi mester. Mosdótál — olyan erős, hogy egy-két emberöltőt átvészel. — Lekváros bődön. Betétes virágvázák művészi mintákkal pin- gálva. Fagylaltos tégely, söntés- palack, amibén a bort tartják a kocsmában. l-Tát ez miféle? — Emelek 11 meg egy kis gömbszerű, Eehérremázolt pirosvirágos dolgot. — Spórkassza — világosít fel a mester. Elmondja aztán még ott fenn a padláson, hogy nem idegen az ő számára a cserépkályha készítés sem. Mert a fazekasság csak idénymunka. József naptól Mihály napig tart. Azután már nehéz szárítani, mert a napnak csökken az ereje. Azután már szívesen átvedlik az ember kályhásnak, — fejezi be ezt a témát és egy egész szivart dug a szájába, — majd tovább fűzi a beszéd fonalát. — Higyje el, igazán nagyon szeretem a fazekasságot. Igaz, hogy már amikor megszülettem is, fazekat láttam először, mert apám is fazekas volt. Én is fazekast neveltem a két fiamból. Jenő fiam Egerben dolgozik, János meg Cegléden a «Nagy Sztálin« termelőszövetkezetben folytatja ugyanezt a mesterséget, ahol nagyon szépen keres. Ott megvan a fejadagja, mindene van, amire csak egy embernek szüksége lehet, és még azonkívül 1500 forintot kap havonta. De szereti is az a gyerek a szakmáját nagyon. Tudja, ott nagyon felkapták ezt a cserépedényeket, mondja szinte diadallal. T átszlk az apán, hogy-Li büszke a mesterségére, de különösen a két fiára, akik nem lettek hűtlenek az apjuk mesterségéhez, hanem talán még ők is fazekasmesterségre tanítják gyermekeiket. F. S. Hetipiaci reggeleken szokatlanul korán zörögnek a kocsik befelé a városba. Ezeken a reggeleken korábban kel a gazda, mert már a tegnap előkészített piaci árut forintokba szeretné a zsebében tartani. Hogy mennyi portéka cserél egy-egy hetipiac alkalmával gazdát, az csak a piacon derül ki. Ott aztán van választék bőven. A jó termés hozzásegítette a dolgozó népet ahhoz, hogy ne lásson szűkén. Hiszen garmadával áll a sok szép krumpli, 1.60, vagy 2 forintért, bárki annyit vásárol belőle, ameny- nyit csak óhajt. Szépen termett az idén rózsakrumpli, meg a gülbaba, de talán még szebben a fehér. Káposzta. Gyönyörű fejek. Bár kissé drága. A kofáknál három forintnál kevesebbért nem lehet venni, de a vásárló nem esik kétségbe, oda megy a termelők kocsijához és ott 2.40 forintért még válogathat is. Nem visznek vissza a termelők egy dl kecskeméti piac úti fej káposztát sem. Igen sok háziasszony nagyon ügyesen gondolkozik akkor, amikor biztosítja télire a hagymaszükségletét. Most még aránylag olcsó, sok van a piacon, de lehet, hogy később drágul. Nagy a keletje a kásaféleségeknek, mert közelednek a téli vágások. Igaz, hogy a rizskása nem valami olcsó, mert a termelő 25 forintnál alább nem adja. Sok vevő erre így számol, ha egy kiló nzsa 25 forint, akkor ezen a pénzen három és fél kiló hántolt kölest' veszek inkább. Ez nem is rossz okoskodás. Nyílván azért megveszik a rizsát is, mert az a termelő, aki a piacra vitt egy zsák rizskását, az csak az üres zsákot viszi visz- sza. így ősszel már fogytán van a szalonna a legtöbb helyen. De a piacon mégis megtalálható. Szép, vástag füstölt háziszálonnát bizony nem átalják 60— 64 forintért mondani. Csakhogy a hentes az abált szalonna kilóját 55 forintért méri, nyilván, hogy ő csinál jobb vásárt. Negyvenhárom ' forint egy kiló füstölt házisonka, de 38 forint egy kiló friss sertéshús. Sőt újabban nagyon, dicsérik a vevők a kecskehúst, amit 24 forintért mér a hentes. A halászok. Ügy látszik nagyon kevés pontyot fognak, mert 26 forintért mérik kilóját, am a dévért már 12 forintért is adják. . Nagyon kapós a kövér baromfi. Kacsa, liba és hízottpulyka akármennyi volna is, elfogyna. Élősúlyban is kapós az efféle jószág. Máglólúd párja 200—230 forint. A csirke párja 40—45 forint. Égy pár kacsa 70—80 forint. Attól függ, melyik pár mekkora. Égy pár pulidra, amely kilenc és fél kiló, 160 forintért kelt el. A gyümölcstermelők is szép haszonra tesznek szert ezen az őszön. A kofák és a termelők igencsak egyforma áron adják el a gyümölcsöt. Az inka- aíma hét, sőt a rozmaring alma 8 forintért is kel kilónként. A szőlő és a körte hasonlóan, de a fuzálé- szőlő kilójáért 14 forintot is kér a kofa, ami bizony nagyon sok. Kapós még most ősszel a karfiol is. Alig látni olyan asszonyt, akinek a kosarába ne volna egy-két karfiolfej. Őszi csemegeként kedvelik nagyon a sült tököt. Nem lehet mondani, hogy drága. A tojás ára továbbra is 1.90—2 forint között mozog. Bár ez is lehetne olcsóbb, hiszen a legtöbb tanyában még javában tojnak a tyúkok. Virág az méregdrága. Van olyan szál krizantém, amelyikért 7 forintot is kér az eladó. Van tehát forgalom •i piacon. Áru is van. És egyre több. *- Eszik.— Kivégezték Faiemit TEHERAN. (Reuter) Az iráni hadsereg egyik kivégző osztaga november 10-én, szerdán végrehajtotta a halálos ítéletet Husszein Fatemi volt iráni külügyminiszteren, (MTI)
