Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-11 / 267. szám

Pártvégrehajíóbizoftsági ülés Jánoshalmán Jánoshalmán a községi párt- végrehajtóbizottság összeült, hogy megtárgyalja eddigi mun­káját s az előtte álló feladatokat, a pártalapszervezetek, tömeg- szcryezetek irányítása, valamint a párttagság aktivizálása érde­kében. Kov ács elvtárs a párt­végrehajtóbizottság titkára be­számolója elején megállapította, hogy a pártbizottság és alap­szervezetek munkája elmúlt évi­hez viszonyítva javult. A to­vábbiakban röviden összefoglal­va a következőket mondta: — Az eredmény egyes alap- szervezeteinknél azonban nem volt tartós és visszafejlődés mu­tatkozik. főhiba pártszervezete­inknél az, hegy hiányzik a mélyreható, tömegeket meggyő­ző politikai munká. Pártbizott­ságunk és alapszervezeteink ve­zetőségei munkájára jellemző, hogy még most sem érvénye­sült kellőképpen a kollektív ve­zetés. Többször előfordult, hogy a párt-végrehaj tóbizottság tag­jai egyéb munkájukra hivat­kozva nem jelentek meg a VB- ülésen, egyes napirendi pont előkészítésével megbízott elv- társak nem készültek fel a be­számolóra, ezért nem tudtunk érdemében megtárgyalni olyan fontos kérdéseket, mint az ok­tatás, vagy például a tömeg­szervezetek munkájának érté­kelése. A párt-végrehajtóbizottság ál­tal hozott határozatok többségét nem ellenőriztük, ez a munka­stílus kihatott az alapszerveze­tek munkájára is, ami megmu­tatkozik a tagság, sőt sok eset­ben a vezetőségek passzív maga­tartásában. A pártcsoport és a pártcsoport-bizalmi értekezlete­ket sem tartják meg rendszere­sen, ahol a politikai munka ta­pasztalatait, az elvi politikai kérdéseket megvitatnák, így a politikai munka elsekélyesedett, munkájuk csupán szervezési fel­adatokra szorítkozik. Ennek tudható be, hogy népnevelőérte­kezletek sok esetben nem sike­rülnek. Ez kihat a párt és tö­megek kapcsolatára. Sokszor beszéltünk a tömeg- szervezetek munkájának fontos­ságáról, ahol némi javulás mu­tatkozik. Az MNDSZ régi veze­tőségének leváltása után elér­tük, hogy az MNDSZ-szervezet- ben 4—500 parasztasszonyt tud­tunk mozgósítani a vezetőségvá­lasztásra. Itt is hioát követtünk el azzal, hogy a későbbi idő fo­lyamán elhanyagoltuk a szerve­zetet, így az újra teljesen visz- szafejlödött. A DISZ munkájá­nak megjavítása sikerrel járt. A DISZ-szervezet alaposan kiverte részét a kultúragitációból, a fia­talok szívesen, végeznek politi­kai munkát. A Kinizsi sportkör irányítását jelenleg a DISZ vég­zi és meg lehet állapítani, hogy az elmúlt évihez viszonyítva eredményesen. A MSZHSZ munkája is javult és szoros kap­csolatot tart a DlSZ-szervezet- tel. Ezeknél a tömegszervezetek­nél értünk el kezdeti eredményt, de félő, hogy ha így végezzük továbbra is a munkánkat, ezek az eredmények nem lesznek tar­tósak. Ugyanakkor elhanyagoltuk az olyan fontos tömegszervezeteket, mint a földművesszövetk'ezetet, mint tömegszervezetet, elhanya­goltuk a vöröskeresztet is és az MSZT-t is. A földművesszövet­kezettel mint kereskedelmi szervvel foglalkoztunk csak, ese­tenként megbíráltuk az áruellá­tást, de mint tömegszervezettel nem foglalkoztunk. A vöröske­reszt, az MSZT-szervezetben pe­dig a lakosságnak olyan rétegei varrnak, különösen az értelmi­ség köréből, akiket más tömeg­szervezetben aktivizálni nem tu­dunk. A tömegszervezetek pártirá­nyításával kapcsolatban megál­lapíthatjuk, eddig nem fordí­tottunk kellő gondot arra, hogy a mintegy 2600 tagot számláló tömegszervezeteinket harcba vi­gyük a Központi Vezetőség jú­niusi határozatainak, az új sza­kasz politikájának megvalósítá­sáért. A bessámolót élénk vita követte. Ács elvtárs elmondta, hogy a jelölőgyűléseken a dol­gozó parasztok felvetették: több­ször menjünk közéjük. Keveset járunk a dolgozó parasztok kö­zött, meg kell javítani kapcso­latainkat velük. Nagy elvtárs a pártoktatásról beszélt. Az alap­szervezetek munkájára rányom­ta bélyegét a párt-végrehajtóbi- ■1 zottság hanyagsága. Ez meglát­szik a pártoktatási munkán is, előfordult olyan eset, hogy az első szemináriumra húsz hallga­tó helyett négyen jöttek össze. Hanyagságunkat bizonyítja az is, hogy már két határozatot hoztipik arra, hogy a Kossuth tsz-ben pártszervezetet. alakí­tunk, mivel a tsz fejlődése érde­kében nagy szükség van erre. Már a tsz-tagok is felvetették, hogy ,ezt a határozatot nem haj­tottuk végre. Aa illés végén Szabó elv­társ, a járási pártbizottság első titkára értékelte az ülés munkáját. Megállapította, hogy a jánoshalmi pártélet szempont­jából erre igen nagy szükség volt. A hiba egyik oka, hogy a községi párt-végrehajtóbi­zottság ülései nincsenek kellő alapossággal előkészítve, hiá­nyoznak a színvonalas elvi- pjlitikai viták. Ebből fakad az, hogy a pártszervezetekkel nem tudnak kellőképpen foglalkozni, így egyes pártszervezetek veze­tőségei is hanyagul dolgoznak és nem viszik harcba a párt politi­kájáért tagságukat. A népnevelő értekezleteket elhanyagolják, így nincs rendszeresen felkészítve az a hadsereg, melynek feladata lenne a párt politikáját tudato­sítani. A végrehajtó bizottság fel­adata vizsgálni a község párt­életét. Felelős a község gazda­sági, politikai és kulturális éle­téért is. Hogy ezt a feladatát el tudja látni, rum elég átolvasni a határozatokat, azt tanulmányoz­ni kell és vitázni felette. Énei­kül nincs ideológiai egység. Ha nem érti a transzmisszió szere­pét, vagyis nem fordít kellő gondot a tömegszervezetek párt­irányítására, nem tud lejutni a tömegekhez sem. Nem tudja mozgósítani a nőket, az ifjúsá­got, a parasztságot § a dolgozók széles rétegeit a párt politikájá­nak megvalósítására. A jánoshalmi párt-végre­hajtóbizottság végül határozatot hozott, hogy összehívja a közsé­gi pártbizottság ülését a jános­halmi partéiét megjavítása, tö­megszervezetek jobb irányítása, tömegkapcsolatuk megvitatása ügyében. Ezt követőleg pedig aktívaüléseket hívnak össze a feladatok széleskörű megtárgya­lása, sikeres végrehajtása érde­kében. Választói nagygyűlések A Hazafias Népfront helyi bizottságai választói nagygyűlései: KISKUNHALASON november 14-én, vasárnap délelőtt 10 órakor. — A választói nagygyűlés előadói: Csillag Miklós, a föld­művelésügyi minisztérium főosztályvezetője és Mádi Lajos, a DISZ megyei bizottságának titkára, megyei tanácstagjelölt. KISKÖRÖSÖN november 14-én délelőtt 10 órakor. — A vá­lasztói nagygyűlés előadói: Balogh Elemér, az MDP Központi Elő­adó Iroda tagja cs Tóth Ferenc, a megyei tanács oktatási osz­tályának vezetője, megyei tanácstagjelölt. Tanácsválasztási Siirek A tanácstagi jelölőgyűlések befejezése után helyi ta­nácsaink fontos .feladata, hogy a Hazafias Népfront-bizottságok a választási elnökségek javasla­tára kijelöljék a szavazatszedő- bizettsági tagokat. A szavazat- szedőbizottsági tagok november 14-én esküt tesznek az illetékes tanács végrehajtó bizottságának elnökénél. * Vgegválasztott és működő 1 választókerületi bizottsá­gok már megkapták a saját vá­lasztókerületükre szóló választói névjegyzék egy példányát. He­lyes, ha a választókerületi bi­zottságok a rendelkezésükre álló idő alatt felülvizsgálják a vá­lasztód névjegyzékben szereplő­ket és ha van kerületükben olyan személy, aki valamilyen oknál fogva kimaradt a név­jegyzékből, azt a pótnévjegj - zékbe vegyék fel é? ezt jelent­sék a községi tanácsnak intéz­kedés céljából. * láT ioktatják az esküt letett szavazatszedőbizottsági tagokat. Az eskü letételével egy­időben oktatást kapnak a sza» vazáskor felhasználásra kerülő nyomtatványokról. A mostani választáson több írásbei: mun­kája lesz a szavazatszedő bi­zottságnak, ezért ajánlatos, ha a nyomtatványok kezelésére ki­adott tájékoztatót alaposan át­tanulmányozzák. Célszerű, ha a helyi tanácsok is külön kioktat­ják a tagokat a nyomtatványok kezeléséről. ''élszerű, ha a szavazat-* ^ szedő bizottságok a helyi választási elnökség és a helyi tanács tagjainak bevonásával minél előbb helyszíni szemlét tartanak a kijelölt szavazóhe­lyiségekben. Idejében gondos­kodnak arról, hogy a választás napjára a szavazáshoz szüksé­ges berendezés és díszítés meg­legyen. * A választókerületi bizottsá- gok továbbra is szorgal­mazzák az esetlegesen kimaradt választók felkutatását, hogy ki­zárás nélkül a választói név­jegyzékből senki ki ne marad­hasson. Szovjet társadalmi szervek segítsége a természeti csapás sújtotta salernoi lakossásnak RÓMA. (TASZSZ) Bogomolov, a Szovjetunió római nagykövete november 5-én levelet küldött Martino olasz külügyminíszter- nek, amelyben a szovjet kor­mány nevében mélységes együtt­érzését fejezte ki a Salerno és környéke lakosságát sajtó ter­mészeti csapás alkalmából. A Szovjetunió nagykövete egyúttal közölte, hogy a Szovjetunió Vö­röskereszt és Vörös Félhold tár­saságai szövetségének végrehajtó bizottsága az elemi csapás súj­totta salernoi lakosság megsegí­tése javára 25 ezer rubelt ado­mányoz az olasz Vöröskereszt­nek. (MTI) Dalles sajtóértekezlete (MTI) Dulles amerikai kül­ügyminiszter kedden este sajtó- értekezletet tartott. Sajtóértekez­NEMRÊG JELENT MEG az Űj Magyar Könyvkiadónál Ovecskin szovjet író »Falu­si hétköznapok« című elbeszé­lése, amely nagy gyakorlati ta­pasztalatokat ad a mi mező­gazdasági szervezőinknek is. Az elbeszélésből közöljük az alábbi részletet: EZ MÉG az N-i terület egyik kerületében történt. Mint újság­író jártam ott. Ebben a kerület­ben a legrosszabb kolhoz a »Ve­tő-« volt. Már nem is tudták, mit csináljanak vele. Vagy egy tucat elnök próbált ott szeren­csét, de mindegyik kudarcot vallott. Rossz volt a munkafe­gyelem, a kolhoztagok nem dol­goztak, a piacon kereskedtek. Terméshozamuk alacsony volt, a munkaegységre filléreket fi­zettek. Nagyhangú, harácsoló banda kaparintotta kezébe a kol­hoz vezetését. Behálózták, vagy leítatták az odaérkező új em­bert, vagy valamiféle csalásba sodorták. Az is előfordult, hogy az új elnök otthagyott csapot- papot, elcsatangolt, napokon át nem vetődött haza, feléje sem nézett az irodájának, sehol sem találták. Végül valahol egy szénaboglya tövében akadtak rá, ott aludt, és amikor felébresztet­ték, csak legyintett: dolgozzatok, ahogy tudtok! KIUTAZOTT a »Vetőbe« a kerületből a felelős, hogy leve­zesse a gyűlést. Előző nap a kerületi titkár ezt mondta neki: »Nem tudom, kit javasoljunk elnöknek. Engem, vagy a kör­zeti végrehajtó bizottság elnö­két? Csak mi ketten nem vol­tunk még a »Vetőben« elnökök, mindenki más megpróbálta már. De nézz szét a helyszínen, liát­c/tz íq didik meg ja találsz közöttük egy jelelő embert.« A kolhozgyűlésen meghallgat­ták a vezetőség beszámolóját, aztán leváltották a régi elnököt. A kolhozparasztok kérdezget­ték a kerületi küldöttet: »Ho­zott-e új elnököt, kire szavaz­zunk!« A küldött igy felelt: »Nem hozunk többé elnököt ide. A tiétek a kolhoz, intézzétek ma­gatok a sorsotokat.« »De nálunk nincs, akit megválasszunk!« — lármáznák a parasztok. Valaki váratlanul elkiáltja magát: »Ki mondta, hogy nincs? Itt van Sztyopa Gorsok. Miért ne volna jó elnöknek?« Zaj, nevetés. »A Sztyopa Gorsok!« »No Sztyopa, állj fel, mulasd be magadat a népnek!« De nem mindenki nevet. Vannak, akik komolyan javasolják, hogy Sztyopa Gorso- kot válasszák meg elnöknek! »Sztyopa Gqrsokot.« SZTYEPÁN az első padsorban ül, cipője elnyűtt, egyik térdén a nadrágszár elrongyolódott; fe­jén rendörsapka. Valaha ugyanis rendőr volt a városban, később visszajött a kolhozba. Traktoros­brigádban dolgozik, az ekét szabályozza a traktor után. Jól dolgozott, sok a munkaegysége, de jóformán mégsem kapott semmit, mert rossz a kolhoz. Pe­dig nagy a család, — beteg asz- szony és hét gyerek. »Sztyepan Gorsokot!« — kiáltozzák. »Akár a Gorsok, akár a korsók — mindegy!« A KERÜLETI küldött az új elnök megválasztása előtt két napig a kolhozban tartózkodott. Házról-házra járva érdeklődött a kolhoztagoktól Gorsok felöl. Először is megnézte, mennyi a munkaegysége. Meglepődve lát­ta, hogy kétszerannyi, mint a többi kolhoztagnak. Milyen em­ber ez a Gorsok? Senki sem tu­dott róla rosszat mondani, leg­feljebb annyit, hogy megjele­nése igénytelen és rongyos a nadrágja. Valószínűleg annyit dolgozott a kolhozban, hogy nem volt ideje vásárra járni... A gyűlésen nevettek, tréfálkoz­tak, de végül mégis csak sza­vazni kellett. Ekkor Gorsok kért szót: »Elvtársak, még nem ké­ső, még nem szavaztatok. Jól gondoljátok meg. Köszönöm a bizalmat, de azért jól gondoljá­tok mag, nehogy később meg­bánjátok. Lehet, hogy egyesek­nek — ha engem választotok meg — rosszabb soru,k lesz.« S ezzel leült. A tréfálliozók most sem fértek a bőrükbe: »Nem lesz rosszabb! Rosszabb úgysem lehet!!« — kiáltozták, »Gyerünk, szavazzunk.« Megválasztották. Sztyepan Gorsok lett a kolhoz elnöke. MASNAP Gorsok elment a kolhozirodába, hogy átvegye az ügyeket az előző elnöktől. Most is kitaposott cipőben volt, csak a nadrágját varrta meg. A volt elnök azt hitte, hogy majd csak úgy kutyafuttában átad mindent, ahogyan annakidején maga is átvette: »Itt a pecsét, I ifi van hozzá a párna. Aztán le­ülhetsz. Vezess!« Sztyepan meg ! így Válaszolt: »Alapos ellenőr- |£és nélkül nem veszek át sem­mit.« Mire az elnök: »Éppen 1 három napja volt ellenőrzés, a taggyűlés előtt.« »Az egyik tolvaj ellenőrizte a másikat« — felelte Sztyepan és a kerület­ből hivatott ki ellenőröket. Két hét alatt feltúrt mindent, le­mérte, mennyi a gabona, meny­nyi élelmiszer van a raktárban és maga olvasott el minden könyvelési bizonylatot. Három évre visszamenően kivizsgált mindent. Egyszóval olyan ala­pos ellenőrzés után vette át a kolhoz ügyeit, hogy a kol­hoz vagyonánaJc eltulajdonítása miatt le kellett tartóztatni az öt régi vezetőségi tagot, továbbá az ellenőrző bizottság tagjait. Aztán összehívta a b'rigádveze- lőket és így szólt hozzájuk: »Most már vége annak, hogy házról-házra járva könyörögje­tek a kolhoztagoknak: Gyertek dolgozni! Csak a kutyákat mér­gesítitek. Aki nem qkar ebben az évben kenyér nélkül maradni az külön meghívó nélkül is ki­megy a földekre. ETTŐL KEZDVE az egész falu arról beszélt, hogy vette át az új elnök a régitől az ügye­ket, hogyan bánt el a csalókkal. Az emberek kezdtek így gon­dolkozni: »Ügy látszik más sze­lek fújnak ezután a kolhozba i a munkaegységre is adnak majd valamit, de ha nem megyünk dolgozni, felkopik az állunk.« És az emberek mind egy szálig munkába álltak. A kolhoz fejlődésnek indult. Jól szántottak, idejében vetet­tek és arattak, mindenki elég gabonát kapott. Ha a gazdaság egyszer tollasodat kezd, akkor már gyorsan fejlődik. KÉT ÉV ALATT a »Vétő«- böl a kerület egyik első kolhoza lett. leién megismételte azt a jólismert amerikai álláspontot, hagy . egy négyhatalmi értekez­let »konstruktív eredményeire csak a párizsi egyezmények ra­tifikálása után lehet számítani.« Egy feltett kérdésre válaszolva azonban a külügyminiszter hoz­záfűzte: »ezzel nem azt akarta mondani, hogy »a Moszkvá­val való tárgyalás előtt várni kell, amíg a párizsi egyezménye­ket teljesen végrehajtják. Án- nak bevárása a fontos — mon­dotta, — hogy a párizsi egyez­ményekkel előirányzott alapvető politikai döntéseket meghoz­zák.« A külügyminiszterhez ezután azt a kérdést intézték, vájjon az Egyesült Államok törekedni tog-e arra, hogy lebeszélje a szövetségeseit a Szovjetunióval való »párhuzamos« tanácsko­zásokról, amíg a párizsi egyez­ményeket nem ratifikálják. Dul­les válaszában elmondotta, hogy »ebbpn az ügyben igen bizalmas tanácskozások folynak az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország között.« Azzal az elgondolással kap­csolatban, amelyet Adenauer kancellár a nyugateurópai unió­hoz tartozó országok és a kelet­európai államok között kötendő megnemtámadási szerződésről mondott, Dulles hangoztatta, hogy Adenauer csak saját ál­láspontját nyilvánította, »az F,gyesült Államokkal való előze­tes tanácskozás nélkül.« Dulles a továbbiakban többi között kijelentette, hogy az Eí- senhower-kormány »a preventív, háború elvének teljes és végér­vényes kizárását vallja«, majd cp,y további kérdésre válaszolva azt mondotta, nem hiszi, hogy a Szovjetuniónak szándékában áll megtámadni a nyugatot; .

Next

/
Thumbnails
Contents