Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

&s ipkerózsika íbreszthe.

Van á kecskeméti * megyei könyvtárban egy csigalépcső. A lépcső a könyvtár elzárt részébe vezet, ahová annakidején a kiselejtezett, értéktelen, szemét, az irodalomnak az alja került. A könyvespolcok roskadásig telve vannak elavult, megfakult könyvekkel. Megtalálható itt a fasiszta szennyirodalom jópár »-remeke«, a faji gyűlöletre uszító háborús heccelődés írott képviselete, egy sor idejétmúlta iromány, mindaz, amitől ma már egy világ választ el bennünket, mindaz, ami feledésbe merült, kiesett az idő rostáján.

ÿADOGATUNK a könyvek ’ között a megyei könyvtár vezetőjével, Héjjas elvtárssal, aki — úgy mondja — ismeri a könyvtárnak ezt a sarkát is. Egyszerre csak egy ismerős felírat tűnik szemünkbe. Tamási Áron; Szülőföldem című gyönyörű könyvének hátlapja bújik elő a poros ócskaságok közül, mellette Molter Károly nevét olvassuk az egyik könyv hátán.

Lázas érdeklődéssel kutatunk tovább. Mintegy félórás, rendszertelen válogatás után egész kis gyűjtemény fekszik előttünk. így rendszertelenségében is tanulságos összeállítás. Arról mesél, milyen lelkiismeretlen hanyagsággal, szektáns hozzá- nemértéssel folyhatott a könyvtár állományának selejtezése. — Megtaláltuk többek között Horváth János »-Magyar versek könyve« című antológiáját, Szekfü Gyula: »Három nemze- dék«-ét. Itt van az ismert díszes kötésű »Magyar remekírók« sorozat több kötete (Vajda János, Tompa, Arany, Petőfi költeményei). Szemrehányóan néz ránk Dickens felejthetetlen könyve, a »Nehéz idők«, Karinthy Frigyps »Gyilkosok« című kötete, Mikszáth »Különös házasság«-a, Victor Hugo: »Párizsi Notre Dame« című könyve. Tömörkényi István felejthetetlen novellái, a »Vízenjárók és kétkézi munkások«, melyből egy válogatást népi demokráciánk könyvkiadása jelentetett meg egy évvel ezelőtt. Aztán, hogy még tarkább legyen a gyűjtemény, itt van megyénk képviselőjének ma már nehezen hozzáférhető műve, Erdei Ferenc: »A magyar paraszt- ársadalom«. Nem tudjuk tovább folytatni a válogatást, mert időközben besötétedett. Fájdalmas szívvel hagyjuk ott a poros könyvespolcokat és miközben lefelé tapogatózunk a csigalépcsőn, azon gondolkodom, menynyire összefügg ezeknek a könyveknek a sorsa a könyvtár elmaradott, gyenge munkájával és izzal a nemtörődömséggel, mely Kecskeméten a könyvtári mun- íía iránt mutatkozik.

Semmi módon nem magya- úzható mással a könyvtár jelenlegi helyzete, mint a felettes szervek közömbösségével, és a könyvtár fejlődésének lassúságával. Héjjas elvtárs azt mond- 'a, hogy már régen szándékukban volt a kiselejtezett könyv- állomány revíziójának megindítása. De lám, ezek a könyvek még mindig a régi helyükön hevernek, elszakítva az olvasóktól, a forgalombahozatal lehetőségétől. Azt mondják, sok a könyvtár adminisztratív dolga, nagy a

jelentésgyártás, alig jut idő az olvasókkal való nevelő célú foglalkozásra. A könyvkölcsönzés bonyolult adminisztrációja szinte minden időt lefoglal. A munkaidő nyolc órájából alig jut valami a könyvtár nagyrészt feldolgozatlan régi anyagának gondozására, megismerésére.

Van ebben valami igazság, tényleg bonyolult az adminisztráció, sok a felesleges papírmunka, de ez nem minden. Ez a megokolás, csak részben menti a hibákat. De menjünk csak sorjában •'

A KÖNYVTÁRNAK igen szép, gazdag, tudományos kutatásra is alapul szolgáló régi anyaga van. Ennek az anyagnak a könyvészeti jellegű feldolgozása, használható katalógusba foglalása még mindig késik. — Legfeljebb jámbor óhajtás formájában beszélnek róla. A tudományos munkával foglalkozó pedagógusok, hivatásos és önkéntes kutatók pedig mérgelődhetnek. Vagy azt a kétes sikerű módszert alkalmazzák, hogy egy- egy könyvért végigjárják a könyvtár összes polcait, vagy pedig a könyvtár dolgozóinak emlékezetére bízhatják magukat. Vagy meg tudják mondani, hogy megtalálható-e a kérdéses könyv, vagy nem. Nem nagyon érthető ebből a szempontból az sem, miért helyezték át annakidején a könyvtár nagyszerű ismerőjét Szabó Ambrust más munkakörbe, más városba, mielőtt a katalogizálás nagy hozzáértést igénylő munkáját be nem fejezte. — Most a könyvtár dolgozói közül egy sincs, alti ezzel foglalkozna. Pár napja határozták csak el magukat, hogy a folyóirat-állományt feldolgozzák. Ez a feldolgozás is jelenleg csak a folyóiratok rendberakásából áll, a kutatás céljára alkalmas cédulakatalógus elkészítése nagyon távoli cél. Pedig az elzárd könyvtári részben ott hever, porosodik sok egyéb mellett a felbecsülhetetlen értékű, a kecskeméti irodalmi és kultúrtörté- nelmi kutatás kitűnő alapanyagául szolgáló kecskeméti kiadvány gyűjtemény, a Kecskeméten megjelent nyomdai termékek egész konglomerátuma.

nE HA MINDEZ fel lenne dolgozva, vájjon hogyan használhatnák fel a kutatók, mikor nincs a könyvtárnak egyetlen olyan helyisége, ahol zavar-; talanul folytathatnák a tudomá-, nyos munkát a könyvtár látoga-1 tói. A könyvtár vezetője szerint, még a feldolgozott anyag elhe-i lyezése is nehéz, mert a könyv-, tár helyiségei túlzsúfoltak. Ai-, Utólag a jelenleg használt he-t lyiségek mellett az alagsorban aj városi tanácsnak egy egész sori olyan helyisége áll félig kihasz-j nálatlanul, amely bizonyos át-j alakítás után olvasótermek, ku-i tatószoba létesítésére alkalmasság tehető. Héjjas elvtárs azt is el-j mondta, hogy költségvetési fe-1 dezete van a könyvtárnak, csakj egy kicsit több megértést vár-j nának a felettes tanácsi szervek-l tői. De, talán a könyvtárból ki-, induló kezdeményezés, lendületi és lelkesedés is hiányzik. Érde-J mes lenne a könyvtár háztájánj ebből a szempontból is szétnéz-' ni! !

1VÏÉG CSAK PÁR SZÖT ar- ról, hogy a könyvtár tömegmunkája sem éppen kifogástalan. A közel 100.000 lakosú Kecskeméten alig több, mint két és félezer olvasó támogatja a könyvtárat. Viszonylagosan két- háromszorannyi olvasója van pl. a bajai járási könyvtárnak, amelyik pedig lényegesen kisebb állománnyal rendelkezik. Alig történik éveken keresztül valami azért, hogy bővüljön, szaporodjék az olvasók száma. A város távoli peremrészei hozzá se juthatnak a könyvhöz. Mindösz- sze négy kihelyezett fiókkönyvtár van. Ezek közül egy a város központjában, if júsági könyvtárként működik. Egyetlen kiskönyvtár! részleg szerveződött a Rendőrfaluban és most kezdték meg a Voelker-telepi fiók létrehozását. Bizony sovány vígasztalás ez a kecskeméti dolgozók számára. Szép feladata lenne a városi népfront-bizottságnaik, ha segítséget nyújtana a megyei könyvtárnak arra, hogy behálózza az egész Kecskemétet, és eljuttassa mindenhová a jó olvasnivalót, gyarapítsa a könyv barátainak hadseregét — legalább a városi könyvtár szerepét betöltve.

A KECSKEMÉTI könyvtár a benne rejlő energiáknak csak elenyészően kis hányadát tudja jelenleg társadalmi erővé termi. Jól tennék az illetékesek, ha segítenék kibontakozni ezeket a szunnyadó erőket.

Közel kétezeréves leletek Kunpeszér határában

A BÄCSKISKUNMEGYEI

Népújság értesítése alapján a Katona József múzeum kutatásokat végezett ez év szeptemberében Kunpeszéren, hogy a szántóföldekről előkerült régiségekről és pénzérmekről megállapítsa, vájjon jelentős leletek-e és hogy szükséges-e az ásatások megkezdése.

Halász Antal tanító már évek óta gyűjtötte a környező földekről előkerülő régiségeket. Tanítványai bevonásával egész k:s jelentőszolgálatot fejlesztet ki. Gyűjtése megkönnyítette a múzeum munkáját. A begyűjtött leletekből kiderült, hogy mintegy négyezer éve, a bronzkor óta a terület lakott volt. Bronzkort urnák és kisebb edények, a római birodalom idején itt élt szarmata törzsek cserépedényei, római edények és pénzek, avarkori szíjveretek és középkori vastárgyak szerepelnek az iskola gyűjteményében.

MÄR AZ ELSŐ bejárás alkalmával meg lehetett állapítani, hogy igen jelentősek a rómaiak korában itt élt népek hagyatékai. Több magaslaton a földszínen láthatók voltak az 1900— 1600 évvel ezelőtti cserépedények töredékei. Mivel a leletek a felszínen jelentkeztek, szükségesnek mutatkozott a feltárások azonnali megkezdése, nehogy az őszi szántás még további károkat okozzon az előreláthatóan értékes anyagban.

Gazdakalendárium

A vékonyan betakart burgonya-, takarmányrépa-prizmát takarjuk be ásónyom vastagságú földdel s fölébe rakjunk kukoricaszárat, hogy a fagy ne érje az elvermelt terményt. Elfölde- lés után legyen gondunk a prizmákra. Ha a prizma valahol behorpad, az a rothadás csalhatatlan jele. Az ilyen esetben az első fagymentes napon ki kell bontani a prizmát és a rothadt részt át kell válogatni. Csak a teljesen egészséges burgonyát, illetve répát vermeljük újra.

A prizmák hőmérsékletét télen át ellenőrizzük, egy lécbe szerelt hőmérővel, amelyet a prizmába bele lehet szúrni. A jól telelő prizma hőmérséklete

6—10 Celsius fok között van. Ha 10 Celsius foknál magasabbra emelkedik a hőmérséklet, rothadástól lehet tartani. Ha viszont alacsonyabb, akkor komoly fagyveszély van. Rothadás ellen átválogatással, a fagyveszély ellen pedig vastagabb takaróval védekezzünk,

•

Méheink könnyebben telelnek át és kevesebb élelmiszert fogyasztanak, ha a kaptárakat a szabadból, védett helyre, erre a célra készített földbeásott verembe, vagy más üresen álló helyiségbe rakjuk, ahol egész télen csönd van, s nem süllyed fagypont alá a hőmérséklet. ’Az egerek ellen a röpnyílás berá- csozásával védekezzünk.

AZ ÄSATÄSOK több jelentőseredményt hoztak. Az előkerült leletanyag a Kunpeszér környéki dombokon élt szarmata-jazig nép hagyatéka. Ezelőtt 1900 évvel költöztek a Duna—Tisza-köz zsombékos nádasaiból kiemelkedő dombokra. A keletről érkező népvándorlási hullámoknak a szkiták utáni előretörő lovasnépe volt. Ez időben a Dunántúl már római tartomány és az új népek a római birodalom duna-- menti határa és a dák lakosú Erdély közé ékelődtek. Több, mint 300 évig laknak ezen a területen egész az i. u. IV. szá- zadban megjelenő germán és hun népvándorlási hullámok betöréséig.

AZ ÄSATÄSOK folyamán több sír körvonala bontakozott ki. A sírokban szétszórt emberi csontok és gyöngyök mutatták, hogy a jazig nép temetkezési helye volt. E népek sírleletei az Alföldön elég gyakoriak, már Kunpeszér környékén is 1947- ben kerültek elő sírjaik.

A SÍROKNÁL sokkal jelem» tősebbek a szarmata-jazig telepek, mert ritkábban fordulnak elő. Az eddigi kutatások során csak igen kis számban kerültek elő kunyhómaradványok és ritkák a településeken található tűzhelyek is.

KUNPESZÉREN a sírterület feltárása után az esetleg fellelhető telep nyomainak megállapítása volt a fő cél. Végre ' az egyik napon a kutatóárokban feltűntek a kunyhók alapjainak körvonalai. Helyenként 30, másutt csak 10 centiméter vastag rétegben lehetett a nyomokat megállapítani, így csak óvatosan lehetett továbbhaladni. A kerek kunyhókban a tűzhelyek is megtalálhatók. Ezek körül ott voltak a főzőedények töredékei Közöttük sok római eredetű jóminőségű kerámia, melyek jelzik, hogy a rómaiakkal szemben viselt hosszú háborúk mellett a békés kereskedelmi kapcsolatok is kialakultak és a Dunántúl* valamint Erdély területe között ezen a vidéken jelentős kereskedelmi út vezetett. Szétdobált állati csontok, bronz karperecéit és több kisebb leletek mutatják az ittlakók otthoni életének nyomait.

Szentléleky Tihamér.

Régi választások

MIKSZÁTH KÁLMÁN:

A jelűit természetrajza

Mit játszanak a moszkvai szinkázak az új évadban?

A Szovjetunió Nagyszínházában az új évadban több új dara- oot mutatnak be. Felújítják Rimszkij-Korszakov »-Hópehely« c. operáját is. Rendezője B. Pokrovszkij, a díszleteket és jelmezeket V. Rindin tervezi. Az operát K. Kondrasin vezényli.

A Nagyszínház kamaraszínházában folynak K. Jarulin »Su- rale« című balettjének próbái.

A »Hópehely«-t és a »Surale«-t még ebben az évben bemutatják.

A. Melik-Pasajev karmester, L. Baratov rendező és V. Rindin díszlettervező már készül D. Kabalovszkij »Nyikita Versi- nyin« című új operájának színrevitelére, amely V. Ivanov »A páncélvonat« című darabja alapján készült. Az operát még eb- oen az idényben bemutatják.

Színre kerül A. Hacsaturján »Spartakus« című új balettje is. í. Fajer karmester és I. Mojszejév balettmester már hozzáfogott a balett előkészítéséhez.

Erkel Ferenc »Bánk bán«-ját 1955-ben mutatják be.

EGYETLEN jelöltről és egyetlen esetről lesz szó, tisztelt olvasó, de olyan alakban, hogy minden jelölt benne legyen.

Hát mondjuk, hogy úgy történt — egy nap távirat érkezett a kis vidéki városkába. A távirat azt adta tudtul, hogy az országos képviselőjük, az ünnepelt hazafi és szónok meghalt... Nosza, hamar koszorút, deputá- ciót.

Megy a deputáció, eltemetik, s megindulnak a kombinációk: ki lesz az új képviselő?

Eközben vidám vacsora van valahol, talán éppen a polgár- mesternél, aki már mindent elért, amit az ember elérhet (ugyanis királyi tanácsos), jelen vannak a kolompos emberekből is néhányan. Szóba jön a dolog. Végig jártatják eszüket az üresedésben lévő országos nevezetességeken: kit lehetne, ki volna jó?

A Egyik is mond valakit, másik g is a »maradék emberek« közül. » így időközben nem igen lehet ' turkálni az excellenciások kö- > zott. Ejh, nem kell a csont! Mit / gondoltok, urak, hátha jobb *i volna már egyszer magunk kö- t zül választani valakit?

De kit?... Katyódi Istvánt! " Ugyan, eredj vele, az már nagyon öreg, nem arra való. Hát j Maranyai Gáborhoz mit szól- 0 tok? Az még nagyon fiatal. Nem p: rossz volna, talán Szabó Ferenc? Az katolikus, a kálvinisták nem szavaznának rá! Legyen hát Tülök Sámuel, arra meg a katolikusok nem szavaznának, mert lutheránus.

Addig hányják-vetik a helyi notabilitásokat, míg végre valamelyik ráakad Toporczy Jánosra.

Az ám, Toporczy János!.-.-. Az egészen derék ember. Es tarokkozni is tud. Válasszuk meg Toporczyt!

ILYENFORMÁN megy az.-.-. Másnap felkeresik Toporczyt a méhesében, ahol csendesen szunyókál ebéd után a méhdöngés mellett.

— Tudod, miért jöttünk?

— Tudom. Tarokkozni akartok.

— Nem egészen azért.

— No, ugyan miért?

Valamivel komolyabb arcot

vág a polgármester a szokottnál és előadja:

— Hát, barátom, arról van szó, hogy mint jól tudod, meghalt a képviselőnk és most választani kell valakit helyette. Nem akarunk kapkodni ide-oda, hanem arra gondoltunk, hogy vállald el például te. Az idő igen rövid, mozogni kell. Ha beleegyezel, hozzálátunk, lansziroz- zuk a nevedet s a többi magától megy.

Toporczy, a derék, reális, igénytelen Toporczy ámúló szemeket mereszt:

— Engem? Képviselőnek? Hát az eszetek ment el? Hát értek én az effélékhez? Hát tudok én szónokolni, államügyeket megvitatni? Hát azt hiszitek ti, hogy én olyan szamár vagyok* aki nem látom be, mekkora szamár vagyok?

Erre aztán megindulnak az ellenvetések: »de így, de úgy«, Toporczy azonban nem enged:

— Egy szót sem többet, hallani sem akarok erről.

MOST HÁT már el van utasítva a jelöltség, de a hiúsági bacillus ott marad a jámbor, igénytelen Toporczy fejébe. Este lefekvéskor, mikor a gyertyáját eloltja, mikor a papucsát leveti, eszébe jut az eset, és mégegy- szer átéli, amit a polgármesterék beszéltek.-... Csak egy szavamba került volna. Csak egy szavamba.. -.

Éjjel odaálmodja magát az országházi zöld padokba.. ; Ott ül előtte mind a nyolc miniszteri Tisza most feláll, hozzámegy és kezet fog vele.

Toporczyt ez annyira meghatja, hogy felébred ... Egésznap gondolkozó, kedvetlen és izgatott .. i A hiúsági bacillus dolgozik, terjeszkedik odabent.

Másnap, vagy harmadnap találkozik a polgármesterékkel a kuglizóban. De az egész mulatság úntatja most, a szokott tréfák, kedélyeskedések ízetleneknek látszanak előtte.

Szinte bosszantja, hogy oly hamar tértek fölötte napirendre, még csak elő sem hozzák többé a jelöltséget.

Ah, végre! A polgármester mégis tesz egy észrevételt:

—» Ej, ej, János, nem hittem