Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

Felületes szemlélőnek talán Jakabszálláson is úgy zajlik az élet ezekben az októberi napokban, mint minden októberben. Ez azonban csak külső látszatra néz így ki, ha az emberekkel beszélgetünk, könnyen rájövünk, hogy más terveik, más gondolatok foglalkoztatják őket, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti októberekben.

Régi tervek, új lelkesedés

Pingviczki Gyula bácsival, a legeltetési bizottság elnökével találkozók először. Nyolcholdas gazda, öt családja van. Javakorabeli ember, eléggé bőbeszédű.

— Csikorog a foga között a homok, úgy-e? — kezdi. — Hát bizony a jakabszállási határ legnagyobb része ilyen ürgeríkató terület. — Körbemutat a karjával. — A község negyedrésze Oarna kötött talaj, ott még valahogy ïizet a gabona, meg a kapás, a többi nem való másra, csak szőlőnek, gyümölcsösnek vagy erdőnek.

— Biztos telepítettek is már sok szőlőt vagy új gyümölcsöst a jakabszállási gazdák.

— Na látja, itt aztán baj van Mi már ezt a kérdést feszegettük a kormányprogramm megjelenése után, de aztán elaludt; most, hogy a Központi Vezetőség határozatát olvastuk, ismét na- nrendre került a telepítések igye. Mert az igaz, hogy telepí- -ettek már a községben néhány hold szőlőt, sőt a tavasz folyamán 24 hold gyümölcsöst is, de ez így nehezen megy.

— Miért? Van kedvük a gazdáknak és vessző is akad!

— Az igaz, de ma már a parasztember is máskép gondol kodik, mint 10 évvel ezelőtt. — Egy hold megforgatásához legalább 64 napszám kell, ha maga csinálja az soká tart, napszámost ha fogad, az majdnem 4000 forint költséget jelent. Nem is beszélve arról, hogy napszámost manapság nem igen kapni. Egyszóval a gépállomás segítsége kellene, mert ha a gépállomás végzi ezt a munkát, nem sokkal több, mint 900 forintba kerül. Ezt az összeget minden paraszt- ember szívesen megfizetné, jómagam is. Van nekem ugyan 800 négyszögöl szőlőm, de telepítenék még. Tudja, már próbálkoztak ezzel a mélyforgató ekével, de három traktor sem bírta húzni ezen a homokos talajon. Erősebb gép kellene. Ez pedig nincsen a gépállomásnak. No, de mindegy, majd csak lesz, hiszem, hogy a Központi Veze tőség határozata után erre is megtalálják az orvosságot,

Mostmár

a népfront-bizottság is segít

Másra tér rá. Nyugtalanul mozgó szemében élénk fény csillan.

—< Ha már az újságtól van, írja meg azt is, hogy a mi legeltetési bizottságunk milyen szorgalmasan dolgozik. Van 17 apaállatunk. Igaz, hogy már 2 éve harcolunk a járási tanácsnál egy Cornwall sertéskanért, de nem kaptunk. No de ez is könnyebb lesz most, mert megalakult a községi népfront-bizottság és a programmban erről is szó van. Tudja, a jakabszállási dolgozó parasztok is rájöttek, hogy jobban kifizetődik ennek a fajtának a tenyésztése, mint a mangalicáé. Többen dolgoznak közülünk a bugaci állami gazdaságban, meg egyéb kapcsolataink is vannak a gazdasággal és látjuk, hogy a corn- wall nemcsak súlyra több, de zsírja is van elegendő. Érdemes tehát tenyészteni, mert mi is jól járunk, meg az állam is.

Egészen belejön a magyarázásba.

— Ha már a község fejlődéséről beszélgetünk, meg kell említeni, hogy mi, a magunk erejéből 69 holdat fásítottunk. Tavaszra újabb 25 holdat fogunk saját faiskolánkból. Ez is benne van a programmban. A község valamennyi dolgozójával összefogva, közösen sok mindent meg tudunk valósítani.

Pingviczki Gyula szavai engem is fellelkesítenek. Megkeresem Csató Istvánt, a népfrontbizottság elnökét. Kisparaszt és most mellékesen kútjavítással foglalkozik.

— Hát elvtárs, — kezdi — már nagyjából megvan a Programm, de abból még sokminden kimaradt. Van egy pár dolog, amit sürgősen meg kell oldani. A Cornwall sertés, a talajforgatás ügye. Ha kell, a gyárhoz fordulunk, hogy megfelelő erőgépet kapjunk az eke húzásához. Van egy másik problémánk is. A gyümölcsösök permetezéséhez magasnyomású permetezőgépek is kellenek. A gépállomáson van is 15 darab, de mindig odaadják az állami gazdaságnak, nekünk pedig nem jut belőlük.

A legfontosabb számunkra, hogy a szőlő- és gyümölcstermelést fellendítsük. Emellett szerepel a tervünkben, hogy a dű- lőutakat rendbehozzuk, a csatornákat kitisztítjuk, 3000 sorfát ültetünk, amit a bugaci állami erdőgazdaságtól szerzünk majd be. Mindezt társadalmi munkával. Ezek a legfontosabbak. De megyek is már, mert sok a dolgom, tisztítjuk a kutakat, ami szintén benne van a programmban.

Kerékpárra kap és mire körülnézek, már el is illan.

és ami visszahúz

De nem maradok egyedül, mert régi ismerősöm, Pólyák Mihály elvtárs, a messze környéken híres gyümölcstermelő karikázik elém a poros, végtelenbe tűnő országúton. Egyébként szelíd arca rendkívül haragos és első dolga, hogy 3 darab cédulát ránt elő a nadrágzsebből.

— Mit szól hozzá, ezt a három idézést kaptam a járási tanács pénzügyi osztályától?

Nézem a cédulákat, mind a három Pólyák Mihálynak szól adóügyben, kettő október 20-ra, egy pedig 21-re.

Nem csodálkozom, hogy mérges Pólyák elvtárs. Az igaz, hogy van némi adóhátraléka, de nem az ő hibájából, mert a tanács által jelzett havi 125 forintot mindig becsülettel befizette, sőt annál többet is, de a kivetés után kiderült, hogy 168 forintot kellett volna fizetnie. Mindez még hagyján, de most egyszerre három idézést küldenek az adóhátralék miatt és a legbosszantóbb az, hogy 1 Pólyák elvtárs hiába ment el a tanácshoz, a járási pénzügyi osztálytól senkit sem talált ott.

Hej, de vérforraló is az ilyesmi. A járási tanács pénzügyi osztályának ez a ténykedése valóban felháborító és elítélendő. Feltehető, hogy ezenkívül másoknak is küldtek ki hasonló idézéseket és azok szintén így jártak.

ni keli a kezdeményezéseket

Nem hagy nyugton az, amit eddig hallottam. Kimentem a gépállomásra, hogy megkérdezzem, hogy mi a helyzet a talaj- forgató eke és a magasnyomású permetezőgépek körül.

Az igazgató elvtársat nem találom ott, helyette Bíró Ferenc, a gépállomás főgépésze ad felvilágosítást.

— Kértünk mi már megfelelő erőgépet, de nem kaptunk. A G—35-ös traktorok nem elég erősek ezen a homokos talajon. A permetezőgépekről többet tudok mondani. 15 magasnyomású gépünk van, de csak 3 töltőkészülék áll rendelkezésünkre. Minden öt géphez van tehát egy. Ezért nem tudtuk kiadni egyéneknek, csak nagyüzemben lehet használni. Úgy lehetne ezen segíteni, ha valamennyi géphez kapnánk egy töltőkészüléket is. A 15 gépet aztán megfelelő szervezéssel, jól el tudná osztani a termelési bizottság.

Ez helyes elgondolás, de ezért is harcolni kell a gépállomásnak és a községi népfront-bizottságnak egyaránt.

Ismét találkozom Pólyák elvtárssal, aki még mindig nem tud napirendre térni a járási pénzügyi osztály viselkedése felett. Pólyák elvtárs, aki egyben a községi pártszervezet titkára is, nem állja meg, hogy ne kérdezősködjön tapasztalataim felől.

— Tudják itt az emberek, hogy mit kell tenni, csak ápolni kell a kezdeményezéseket és jobban segíteni őket.

— Az igaz, — adja meg a választ. — Ami a lelkesedést illeti, az megvan. Ami pedig a támogatást illeti, az is meglesz. Hiszen én tudom legjobban, hogy mit jelentene a községnek, ha többet termesztenénk szőlőt, vagy gyümölcsöt, hiszen jómagámnak egy gyümölcsfáról sokszor több jövedelmem van, mint egy hold szántóról. Egyébként emlékszik rá, már megírta egyszer.

K. S.

MEGJEGYZÉS

A számlásás magasiskolája

A kunfehértói állami gazdaság még januárban átadott javításra egy Ford-motort a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalatnak. Sok sürgetésre végre elkészült a motor s szabályos, október 7-én keltezett számla kíséretében megérkezett a gazdaságba. Fz a számla pedig a következőképpen fest:

A felhasznált anyagok értéke — — — — 175.68 Ft

A ráfordított 95 órás munkaidő díja — — —. 473.— Ff

Eddig rendben is van. De amint továbbsiklik a szem a számokon, — úgy mered égnek az ember haja. Lássuk csak:

11.1% kiegészítő fizetés — — — — — — 52.50 Ft

10.0% közteher — — — 52.55 pt

35.4% műhelyi általános költség — _ — — 167.40 Ft

11.5% gyártási általános költség r— — — — 105.93 Ft

20.5% igazgatási költség t-? — — — —• — ,94.88 Ft

2.0% haszon — — — — _______ — 22.43 Ft

25.0% forgalmi adó rr-. — —, — — — — 201.95 F:

összesen: 1346.32 Ft

azaz Egyezerháromszáznegyvenhat forint 32 fillér.

Háromszori újraolvasásra belenyugszik,az ember, hogy nem a szeme káprázik, — valóban a számla mutatja ezeket a hihetetlen számokat. És csodálattal vegyes tisztelettel gondol arra, aki a gépjavítóvállalat effajta kalkulációját megszabta, vagy elkészítette. Hiszen emellett az ember mellett eltörpülnek a matematika világhírű néhai és jelenlegi nagyságai! Mi az ő tudásuk e bűvész- mutatványhoz képest: csiribiri-csiribá, baloldalra egy százalékokkal mért — enyhén szólva: érthetetlenség, jobboldalra szerényebb és borsosabb összegek, — és máris itt látható kérem az 1346 forintos értékre emelt öreg motor.

Ez a számla némileg választ ad arra is: miért magas az állami gazdaságok egyes termelési ágazataiban az önköltség ..,

November 15-én kezdődnek az Ezüstkalászostanfolyamok

A MEZŐGAZDASÁGI termelés fejlesztése érdekében Ezüst- kalászos mezőgazdasági tanfolyamokat szerveznek a megyei tanácsok mezőgazdasági igazgatóságai. A tanfolyam feladata megtanítani a hallgatókat, hogyan alkalmazzák a gyakorlatban az új agro- és zootechnikai eljárásokat,

AZ EZÜSTKALÁSZOS tanfolyamokon a növénytermelés, állattenyésztés és kertészet ismereteit tanítják. Eszerint a helyi igényeknek megfelelően növénytermelési, állattenyésztési, vagy kertészeti (ezen belül zöldségtermelési, gyümölcstermelési, vagy szőlőművelési) szakosítású tanfolyam működhet. A tanulmányi idő két éven át, évente a téli időszakban 4—4 hónapig tart. Az oktatás november hó 15-től március 15-ig hetenként kétszer háromórás elméleti és gyakorlati foglalkozásból, ezt követően pedig nyári termelési

feladatok megvalósításából áll A tanfolyamon az oktatás ingyenes.

MINDKÉT TANÉV végén í hallgatók háromtagú bizottság előtt vizsgát tesznek. A tanulmányi előmenetelt a feltett kérdésekre való válaszok alapján a bizottság »jeles«, »jó«, »közepes«, »elégséges«, vagy »elégtelen« osztályozással állapítja meg. A második év végén eredményesen vizsgázott hallgatók részére bizonyítványt kell kiadni, amelynek alapján jogosultak az »Ezüstkalászos földműves« cím és az ezüstkalász-jelvény vi- selésére

A TANFOLYAMRA beiratkozhat minden 18 éven felüli, állami gazdasági dolgozó és termelőszövetkezeti vagy egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt — nő és férfi egyaránt — aki közvetlenül résztvesz a termelésben és tud ími-olvasni. Az Ezüstkalászos tanfolyamra a megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága által meghatározott községekben lehet jelentkezni.

Ö

KTÚBER 23-ÁN szabadult fel a város, az ideihez hasonló napsugaras, enyhe őszutón. Harc alig volt, a szovjet ágyúk is inkább csak ijesztésül dörögtek rövid egy napig. A németek már árkon- bokron túl jártak, a magyar csapat egy fásult, reménytelen foszlánya kísérelt csak meg ellenállást amúgy tessék-lássék, Néhány nap múlva lakásunkba— amely egy kőhajításnyira volt a kiürült kerékpáros laktanyához — egy szovjet kapitány költözött. Mokány, fekete ember, civilben mérnök, amúgy az ötvenhez közel. Félóra alatt kedvence lett a családnak harsogó nevetésével, derűs, közvetlen viselkedésével. Éppen délidőben szállásolt be s minden teketória nélkül, egyszeri kínálásra leült negyediknek szerény ebédünkhöz. Emlékszem: különösen ízlett neki a kolbászos paprikáskrumpliba szaggatott nokedli és ott rögtön kikötötte, hogy ilyent »jéden tág-« főzzünk neki. Jól beszélt németül s ez számomra különösen szerencse volt, mert tudtunk együtt társalogni. A beszélgetés pedig különösképpen segített feloldani bennem azt a zsibbasztó kábult- ságot és riadalmat, amely ezekben a napokban eltöltött. Tizenhat éves voltam akkor, még iskolás. S mintha gyorsan forgó körhintára ültettek i’olna a háború eseményei: riadtan, de egészséges kíváncsisággal figyeltem: mi lesz ebből?

O GY NAPON vendégeket O hozott magával kapitányunk. Már reggel kért, hogy több ebédet főzzünk. Éppen terítettem, amikor megérkeztek. A két első vendégre már nem emlékszem A harmadikra meredtem megakadó szívveréssel. Magas, szürkehajú ember volt, csodálatosan kék szemekkel ráncosodó arcában. Ez megállt az ajtóban és csak nézett, nézett. Tágranyílt, merev, különös tekintettel. A többiek is észrevették. A kapitány odalépett hozzá: — Dmitrijl ■— Az mintha nem is hallotta volna, tovább is csak rámszegezte tekintetét. Segélykérőén néztem szét és igyekeztem a falig hátrálni.

— Marinka! — sóhajtotta a tiszt. Aztán hirtelen megrázkódott, mint aki most tér magához. Fáradtan végigsimította homlokát, levette rólam a szemét és elfordult. Magyarázatot várva pillantottam a kapitányra, aki megnyugtatóan súgta: — Nyicsevo Klava, nyicsevo...

Megzavarodva cserélgettem előttük a tálakat. A különös vendég ebéd alatt is engem fi- jyelt, némán hallgatott és alig evett. Amikor a saját remeke- ■ésű palacsintát betálaltam, negjött a bátorságom és halkan, újsütetű nyelvtudásom csillog- ■atva kínáltam: — Pazsalujszta, a szama gyelala (tessék, magam cészítettem.) Az őszhajú ember

újra rámnézett és szemét elöntötte a könny. Különös, rekedt hangon felkiáltott és tenyerébe temette arcát. A többiek hallgattak. Magam még lélegezni sem mertem,

Akkor a vendég felnézett, megtörölte a szemét és maga mellé intett. Beszélni kezdett szaggatott, nehéz hangon, amiből persze mitsem értettem. — Majd, én — vágott közbe a kapitány és németre fordította a szót:

— A főhadnagy elvtársnak éppen ilyen idős lánya volt Klava. Megszólalásig hasonlítasz hozzá. Amikor a németek kiürítették Ukrajnát, magukkal hurcolták. Egyetlen gyerek, az anyja meghalt, amikor szülte. Imádta az apja.

/I VENDÉG közben kopott C7L tárcát vont elő a zsebéből. Apró kis fényképet adott a kezembe, önmagámmal néztem szemközt. Ugyanaz a kerek, inkább széles arc, csodálkozó ragy szemek, sima, sötétszőke íaj. Csak az orra más, rövidebb, izlávosabb az enyémnél... Aztán elmosódott a kép, mert mostmár in sírtam el magam ...

A főhadnagyot azután már '.sak egyszer láttam. Amikor to- mbbindult a csapat nyugat felé ■s eljött a kapitánnyal elkö- zönni. Akkor már nem féltem ájdalmas nézésétől. Megállt ■lőttem, tenyerébe fogta az arcomat:

r-- Klava... megyek Marinkáért — ennyit mondott csak és megcsókolta a homlokomat. Szerettem volna valami szépet, vigasz-- talót mondani neki búcsúzóul, de csak az elpityeredésre futotta szándékomból...

Hosszú hónapok, talán félév is eltelt azután. Újabb pihenő csapat érkezett a frontról városunkba és Ismét lakót kaptunk. Elmeséltem neki, kik voltak nálunk azelőtt. A főhadnagy nevére (a Dmitrij mellett annyit tudtam róla, hogy Korotcsenko) a homlokát ráncolta:

— Ez a tovaris a Becs alatti harcokban elesett. Ismertem. Jó ember, jó harcos volt.

Ç UJ VENDÉGÜNK nem

CJ~ tudta: miért borulok nagyon keservesen felzokogva az asztalra e szavak után ...

■.. Nem tudom, hazakerültél-e Marinka, vagy téged is elpusztítottak. De ha mégis hazajutottál és élsz, üzenem, hogy homlokomon őrzöm édesapád utolsó csókját. S megköszönöm Neked és népednek azt a tíz év mesz- szeségéből is felejthetetlen pillanatot, amikor először tárult ki előttem a háború sok szennyén, vérén, zűrzavarán átdobogó emberi szív csodálatos nagysága. Édesapádnak köszönhetem, hogy tizenhat éves szemmel megláttam a fegyverek, egyenruhák félelmetes, riasztó világa mögött a nagyot, a szépet: az érzi EMBERT.,,

G. K,