Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-24 / 252. szám
A november 7 tiszteletére tett vállalások útján Az ígéret még nem elegendő Minden ígéret annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. így vélekednek a Kecskeméti Cipőgyár dolgozói is. Ez helyes! Október 20-íg havi tervük esedékes részét teljesítették. A gyermekcipők minősége a dolgosok hibájából azonban 93.8 százalékról 92 százalékra csökkent. November 7 tiszteletére vállalták, hogy 87 pár cipővel csökkentik az első félévi adósságukat. ígéretüket mindezideig nem teljesítették, bár minden szükséges anyag megvan a több és jobb termeléshez. Egyesek szerint a 2500 páros lemaradást túlórában kell pótolni. A »népszerűség biztosítása« ezt követeli. Ez mintegy 2500 forinttal drágítaná meg a termelést. A józan ész pedig a következőket diktálja. A lemaradást minden túlóra felhasználása nélkül kell pótolni. Mi szükséges ehhez? Először az, hogy a párt és gazdaságvezetők a megyed pártaktíván elhangzottak alapján most már lássanak végre hozzá a termelékenység emeléséhez. De ne úgy, hogy túlórákat igényeljenek, hanem az eddiginél jobban támaszkodjanak a dolgozók ügyességére, kezdeményezésére, versenykedvére. Nyíltan meg kell mondani a dolgozóknak, hogy a lemaradást nehéz pótolni a napi terv teljesítése mellett, de lehetséges, ha már a mai naptól kezdve naponta 15 pár cipővel többet termelnek. Ez nem megoldhatatlan feladat. Ezt bizonyítja az is, hogy október 18-án 125, 19-én pedig 128 százalék volt a napi termelés. Sajnos, minderről sem a pártvezetők, sem a gazdaságvezetők, sem a szakszervezeti funkcionáriusok nem tájékoztatták az üzem dolgozóit. A vezetők is inkább a könnyebb, de drágább megoldáshoz folyamodtak, 2500 forintot igényeltek a túlórához. Lehetséges-e túlóra nélkül naponta 45 pár cipővel többet termelni. Kövesi Sára példája is ezt bizonyítja, hogy igen. 124 százalékról 200 százalékra emelte teljesítményét. Bartók József ÜB-elnök ezzel kapcsolatban a következőt mondta: — Ha akar, állandóan tud így dolgozni. — És kin múlik ez? A párt- és szakszervezeti aktivistákon. Csakhogy az üzemben a politikai munka úgyszólván megszűnt, pedig enélkül termelékenységet növelni nem lehet. Csökken a selejl, javul a minőség Sok panasz esett egyidőben arról, bogy rossz a gyufa. A panasz nem volt jogtalan. Sok szó érte a Gyufagyárat. De a Gyufagyár dolgozóinak sem volt érdeke a rosszminőségű gyártmány. Elhatározták tüstént, hogy véget vetnek a dolgozók bosszankodásának. S ma már senkinek sincs panasza, a biztonsági gyújtó visszakapta a megérdemelt nevét. Minden gyújtás jó és biztos. A Kecskeméti Gyufagyár dolgozói harcolnak is azért, hogy továbbra is jó készítményeket adjanak ki a kezükből. A gyújtók mai jóminőségét továbbra is tartják, sőt a jó ellenőrzés folytán még emelik is. Még e hónap elején egy termelési értekezleten közös akarattal elhatározták, hogy csatlakoznak a MÁVAG versenyfelhívásához. Igen szép vállalások születtek ennek révén. Többek között azt is elhatározták, hogy 1 százalékkal emelik a mennyiséget, természetesen annak a szemeiéit tartásával, hogy a mennyiség emelése ne történjék a minőség rovására. Felmerült az értekezleten egy olyan kérdés is, ami már régen a megoldást óhajtotta. Ez pedig az volt, hogy a családi dobozok előregyártása nem történik olyan mértékben, mint ahogy azt a munka menete, a termelés megkívánja. Tehát nincs más hátra, fokozni kell a családi dobozok előregyártásának az ütemét. Azóta már szép eredményei mutatkoznak az észszerű javaslatnak és nagyban hozzásegít a termelés egy százalékos emeléséhez. Az értékesnél értékesebb javaslatok szíven- szúrták a selejtet is. Elhatározták, hogy az elfekvő hulladékanyagokat az eddiginél jóval nagyobb mértékben használják fel és ez, ahogy kiszámították, 3000 forinttal segíti az önköltség- csökkentést. Ezek szerint a Kecskeméti Gyufagyár dolgozóinak nem lesz nehéz három nappal előbb befejezni az évi tervüket, — ahogy ezt vállalták. Amit ígértek, becsülettel végre is hajtják. /Íz »agy tröszt« tagjai, C/C ahogy a Bajai Gyapjúszövetgyár szövődéjében nevezik őket, nyugtalan, sőt úgy lehetne találóbban kifejezni: -lázadozó« emberek. -Lázadozásuk« igen hasznos, sajátmaguknak, dolgozótársaiknak:, meg $z országnak is. Egyébként is nagy szükség van az ilyen -lázadozó« emberekre, akik azon vannak, hogy jó újításokkal meggyorsítsák a termelést. A brigád tagjai: Haf- fenser Ferenc szövő főmester, Juhász Lajos és Dávid Sándor mesterek már 6—8 éve ismerik egymást. Arról ismerik őket, hogy mindig valami új elgondoláson törik a fejüket. A brigád egyik tagjával, Haffenser Ferenccel sikerült megismerkednem. Közel 30 esztendős tapasztalatából sok jut a köznek. Hogy ez a tapasztalat még értékesebb iegyen, két évvel ezelőtt hárman összeálltak és újítóbrigádot alakítottak. — Ez azért jó, vélekedik Haffenser Ferenc, — mert az ember, még ha 30 éves gyakorlati tapasztalata van is, nem tudhat mindent. Ami az én figyelmemet elkerüli, azt észreveszi a másik. így történt most, ennél a nagyjelentőségű újításnál is. A szövésnél a szálvisz- szakeresés igen hosszadalmas nehézkes, fárasztó volt, lassította a termelés ütemét. Pedig nekünk nap-nap után nemcsak jobb, hanem több szövetre is szükségünk van. Két hónappal ezelőtt egy ke- résbbé tökéletes szálvisszakereső géprészt szereltek fel a 89-es szövőgépre. Mindhárman ott voltak és hosszú ideig figyelték a géprész munkáját. — Jó a géprész, helyes az elgondolás, csak nem tökéletes. Változtatni kéne rajta.. ! — Igazad van, Dávid bácsi. — Ügy kellene megoldani, hogy ne kelljen a vetélőt átdobni és a szövőnek oda-vissza sétálni, mert ez igen fárasztó. Ha ezt megoldjuk, sokat tettünk — válaszol Juhász Lajos. V rövid megbeszélés után O nem volt nap, hogy munkaidő után, vagy munkaközben ne cserélték volna ki gondolataid kát a géprész tökéletesítésével kapcsolatban. Nemcsak az üzemben, hanem odahaza is gondolkoztak, miképpen kell a géprészt tökéletesíteni. Vagy két hét után, sikerült előbbre jutni egy lépéssel. Közösen megállapították: úgy kell a gépet megszerkeszteni, hogy a vetélőt ne kelljen a dolgozónak átdobni, ha nem a gép vágja vissza, ellenkező oldalra. De ügyelni kellett arra is, hogy meglegyen a szükséges táv, s úgy álljon a váltószefcrényfiók, hogy a gépet el tudják indítani. Ezután a kísérletek sokasága következett — Juhász és én a gépeknél, Dávid bácsi pedig a rajznál foglalatoskodott, —- közli Haffenser Ferenc, majd így folytatja, — minden apró jelenséget feljegyeztünk, számoltunk s vitatkoztunk. A dolgozók sokszor látták őket együtt a művezetői helyiségben, amint a rajz fölé hajolva magyarázták egymásnak elképzeléseiket. Amikor egy kis dologban előbbre jutottak, azt gyakorlatilag ki is próbálták. Az első kísérlet nem sikerült, a második sem, a harmadik sem, a negyedik sem, s végül az ötödik kísérlet eredménye megmutatta, hogy nincs kárbaveszett erőfeszítés. — Hát röviden így történt. Egy hónap után sikerült, ez a fontos. Nem kell a szövőnőnek ma már annyit fáradni, mint azelőtt, nyugodtabban végezheti munkáját és többet is keres. — Most pedig menjünk a 89-es géphez és megmutatom az újítást gyakorlatban — kalauzol Haffenser Ferenc. Ügyesen begyakorolt fogásokkal bizonyítja be. hogy valóban gyorsabb a szövés munkája, mint eddig. A 89-es gép mellett Kalmár Ferencné szövőnő szorgoskodik, aki az újításról így vélekedik: nagyon hasznos, sok fáradságtól kímél meg, ezenkívül többet tudok termelni legalább 5 százalékkal s így többet is keresek.->gy ne akadályozzuk a munkában, kilépünk a két szövőgép közül, majd a szövődé előterében elbúcsúzunk egymástól. Még annyit mond, 7ő"l hogy eddig 42 gépen alkalmazták ezt az újítást. Ez többszáz méter ruhaszövetet jelent naponta. Amikor a lépcsőn lefelé halad, s utána nézek, ön-kénytelenül is arra gondolok: ha sok ilyen -lázadó« lenne üzemeinkben, főleg a vezetők között, akkor nem topogna egyhelyben a termelés. V. K. Erejükből juta fermelőszövei-kezef segítésére is SZEKULA BÁCSIT, a kiskunhalasi Uj Élet tsz elnökét már jólismerik és régi barátként fogadják a kiskunhalasi motorjavítóban, Amikor alakja feltűnik a kapuban, a kovácsműhelybai Farkas János mester így szól: a ml régi ismerősünk, hoz valamilyen sürgős munkát. MÉG TAVASZ VOLT, amikor az Uj Élet tsz tagjai a Sóstó melletti Kolozsvári-tanyán a központban összegyűltek, hogy határozzanak arról, miképpen akarják életüket megjavítani, Ott volt köztük Modok Balázs is, mint régi ismerős, segítőtárs. Hallgatta a tanácskozást, a jobblétet elősegítő terveket. A nagyon sok tennivaló közül egy megragadta a figyelmét, A kisgépek, szerszámok karbantartásáról keveset beszéltek, Vagy tán itt minden rendben volna? Korántsem! Hogy bizonyos legyen dolgában, felnyitotta kezét, jelezve, hogy ő is szólni kíván. A terv még nem valóság. Valósággá mi tesszük, kétke- zünk munkájával, szorgalmunkkal. A jó munkához szerszám is kell, mert enélkül nekikezdeni a föld megmunkálásának annyi, mintha kocsin akarnánk utazni s közben a kocsinak nincs kereke. Én pedig most azért jöttem, hogy elmondjam dolgozótársaim véleményét: *— Mi, üzemi dolgozók, kijavítjuk a kisebb gépeket, szerszámokat, minden fizetség nélkül.,, Egy-két idősebb, padkán üldögélő öregasszony összedugta a fejét és csak ennyit mondott; jó lesz ez a segítség, épp időben van. A többiek pedig tapsoltak. Ezzel jelezték, hogy igen örülnek és elfogadják a segítséget. Két nap sem telt el, s egy fiatalember két permetezőgépet tett le a hátáról a kovácsműhely előtt. — Modok elvtársat keresem — szólította meg az egyik arra- haladó lakatost. — Ott, az irodában, —- bökött ujjával a szem- benlévő épületre; NEM SOKKAL KÉSŐBB az üzem vezetője csak annyit szólt a bádogosok brigád vezetőjéhez: sürgős, az Uj Élet tsz dolgozói várják. Két nap múltán a permetezőgépet jól kijavítva elvitte Szekula bácsi. Kiss üzemvezető elvtárs, amikor átadta, megkérte Szekula bácsit, hogy ne sajnálják a permedét, meg a munkát a szőlőtől, mert őszre bizony ellátogatnak a szüretre. — Megtesszük a magunkét — hangzott a válasz. S ezzel megkezdődött a rendszeres segítés az üzem dolgozói részéről. A későbbiekben a javításra váró szerszámokat egyenesen a kovácsműhelybe vitték. Bartók Sándor kovácssegéd vette át ezeket. Évődve kérdezte s kérdezi: sürgős? Ha azt válaszolják, igen, akkor csak annyit mond: egy hét múlva. Majd nem sokkal később hozzáfűzi: ha erre jár Szekula bátyám holnapután, nézzen be. És Szekula bácsi különösen az aratás idején, sűrűn látogatta meg az üzemet. Nem ment üres kézzel egyszer sem haza. A kér- dezősködőknek csak mindig annyit mondott: megígérték, megcsinálják, s azzal átadta a kijavított szerszámot és másnap ment újból az üzembe. Ebben az időben hat kaszát erősítettek meg az üzem dolgozói, hogy el ne törjön. Négy darab kaszaüllőt javítottak meg, három darab kaszakalapácsot megacéloztak, a vetőgéphez pedig többféle alkatrészt adtak. Mindezeken felül még időt szakítottak arra is, hogy segítsenek az aratásban. Július hó 7-én, 11-én tizenkilencen, 14-én pedig tizenhármán segédkeztek az aratásban. Az uzsonnát pedig közösen fogyasztották el a tsz tagjaival együtt. Ez a segítség, barátság nem szűnt meg ezzel. Most is egy kalapács vár megacélozásra és egy üllő megjavításra — meséli Bartók József. A termelésben is megállják helyüket Pár perc múlva ott vagyunk! — S már indult is, hogy megkeresse munkatársát és közölje vele a hírt, még pedig azt, — hogy Vargáné azonnal gyere, az igazgató hivat bennünket. — Igen! Engem, Ka- szásnét, és Varga Im- rénét! Már indultak is. Az igazgató már várta őket. Szépen sorjában előadta mondanivalóját, elmondotta, hogy bizonyára értesültek már arról, hogy országszerte észszerűsí- tések, racionalizálások történnek, és az alól nem kivétel az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár sem. Ennek 'következtében üzemünkben is több olyan dolgozót kell a termelőmunkával foglalkoztatni, akik eddig adminisztrációs munkát végeztek. Tudjuk, hogy az elvtársnők jó munkát végeztek a munkalapírás terén, és így reméljük, hogy a termelőmunkában is derekasan helytállnak. A két fiatalasszony egyszerre akart szólni, de egyszerre akadt a torkukon a szó. — Néhány pillanatig a csend uralta a szobát, majd kinyílt az ajtó Mii és könnyel teleszivár- gott szemű két asszony lépett ki rajta. Jóidéig hallgattak, míg végre Kaszásné kibökte: — No ezt jól megkaptuk. — Ezt meg — tette hozzá dühösen a másik. Ismét hallgatás, csak a cipősarkok ritmikus kopogása hallatszott. szól a férjem, meg a tied is? — Mit szólna? Ha itt hagyom az egészet, majd mit szól az igazgató?! — ömlött a szó Kaszásnéból, akiben eddig még csak keresztbe feküdt az ördög, de most már t alpraugrott. — Majd mit szól? He? Itt hagyom. Van munka máshol is, van ám! Nem vagyok én ide kötözve. Vargáné sem hagyta magát. Akkorát szeretett volna dobbantani, hogy összedőljön tőle az egész üzem De mivelhogy ez nem volt lehető, így a társnőjét próbálta vigasztalni. — Ez már így van. Ne dühöngjünk. Majd csak lesz valahogyan. Nagyon nem is panaszkodhatunk, tudod, hogy mielőtt irodába kerültünk volna, az üzemben dolgoztunk, — AzH tudom — igazította meg a kendőjét Kaszásné, — de most csak így.,. S pont minket? — Rá se nézz, itt maradunk, dolgozunk egy darabig és majd meglátjuk, mi lesz. Egy idő után a két asszony Borbély Sán- dorné brigádjába került. Ez a brigád pedig a raktárban dolgozott. Az első munkanap hosszúnak bizonyult. A munka is elég fárasztó volt. Az ötkilós töltött üvegek emelge- tése nem olyan köny- nyű egész nap, különösen akkor, ha nincs az ember hozzászokva. Nem is maradt el a jogos panasz. Vargáné a munka befejezése után kiöntötte a leikéi. — A iában, a derekam! Nem bírom tovább. Nehéz! — Ne keseregj, — vigasztalta Kaszásné a kis homályképű asszonykát. —• Nem lesz ám ez mindig ilyen nehéz, holnap már könnyebb lesz. Vargáné nem hitte. Keveset ért neki a vígasztalás. — Ha ő elmegy, többet felé sem néz a gyárnak... — Nézd, szívem — kezdte Kaszásné, — amíg irodában dolgoztunk, 600—650 forintnál többet nem keresErre tünk. Itt pedig a bri- gádban hallod, hogy ISO—800 forint a kereset! Ilyenformán itt lehet több pénzt keresni. aztán Vargáné szeme is felcsillant és mosolyogva fogadta a mellette elhaladó kislány köszönését. Másnap Borbély néni, a brigádvezető, aki már előző nap is átlátott a szitán, igyekezett segítségére lenni a két új munkásnak. Ne úgy. — így. Ezt pedig, emígy. Elmagyarázta, hogy hogyan lehet könnyen és jól dolgozni. Mindent sorjában, szépen elmondott, mindent megmutatott, Azóta már eltelt egy hét. A két asz- szony összejegyeske- dett a munkával; Nincs panasz, megszokták és szeretik. Es szereti őket a brigád többi tagja is. Borbélyáé néha megkérdezi tőlük. Melyik munka tetszik jobban, az irodai, vagy ez? Én itt-Ez... jól keresek és jobban érzem magam — és már emelte is a másik üveget Vargáné. E. S.
