Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

iiimepéiyesen msikszüii a Hazafias Hspíraal &i országos kongresszusa

jaink megvalósítása útján. Az akarata, hogy a népünkben élő sok jószándék nem marad szó, hanem egységbe fogott cselekedetek lépnek a szavak helyébe.

Csak akkor végzünk jó munkát, ha a reánk bízott gondolatokra tettekkel válaszolunk, eleget téve népünk megbízatásának, amellyel ideküldött bennünket.

Kongresszusunk kezdetén szeretnék emlékeztetni egy másik, közel tíz évvel ezelőtti egybe- gyülekezésre. Alig két hónap múlva lesz tíz esztendeje, hogy Debrecenben összeült az ideiglenes nemzetgyűlés, azon a történelmi nevezetességű helyen, ahol 1849-ben Kossuth forradal- ní országgyűlése kimondotta a Habsburgok trónfosztását és kikiáltotta a nemzet függetlenségét. 1944 decemberében a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front hívó szavára az ország felszabadított részeiből Debrecenbe gyülekeztek a nép megbízásából azok, akik újra föl akarták emelni az 1849-ben földre hanyatlott, vérbe gázolt nemzeti lobogót, akik az összeomló ország romjai között is hittek a magyar feltámadásban! 1849-ben a debreceni kollégium öreg falai között egy összeomlás felé tartó, dicsőséges forradalom utolsó, nagy fejezete kezdődött. 1944 decemberében pedig — tűzben, vérben, hulló pernye országos esőjében — nemzeti történelmünk legnagyszerűbb korszaka vette kezdetét!

Tíz évvel ezelőtt még országunk nagyobbik felét a háború dúlta, milliárdos értékek, nemzedékek fáradságos munkájának eredményei váltak semmivé s emberéletek ezrei pusztultak el abban a bűnös és esztelen háborúban, .amelyet hazaáruló uraink hoztak ránk, a hitleri uralom utolsó csatlósaiként. Sokan voltaic akkor még a jószándékú magyarok között is, akik azt hitték, hosszú évtizedek munkája sem lesz elegendő pótolni mindazt, amit elpusztított a háború. Tíz évvel ezelőtt még a legvégzetesebb társadalmi igazságtalanságok földje volt hazánk. A hárommillió koldus, a nincstelenek, a kulturálisan is elhagyatottak, az egészen vagy félig analfabéták hada, szorító ínség, örökké fenyegető vagy százezrek kenyértelenségével jelenlévő munkanélküliség, az ínségkonyhák híg mosléklevese, elsenyvesztő és reménytelen szolganyomorúság, embertelen kizsákmányolás az egyik oldalon. Tíz és százezer holdak, tőkés nagyvagyonok, mindezek gazdáinak valósággal gyarmati hatalma s gyarmati álkultúrája a másik oldalon.

Mi azóta, tíz év alatt, alaposan megfordítottuk itt a világ rendjét. Megszüntettük ■ a legkirívóbb társadalmi igazságtalanságokat. Felosztottuk a nagybirtokokat, a megnyomorított életű, temérdek szegényparasztság javára. Nemzeti tulajdonba vettük a milliókat jövedelmező, s jórészt valamilyen külföldi tőke- érdekeltséghez kapcsolódó iparikereskedelmi vállalatokat s a bankokat is. Erőteljesen továbbfejlesztettük iparunkat. Az ember ember által való kizsákmányolását majdnem teljesen megszüntetve, s az osztálynélküli társadalmat, a szocializmust építve, a nép jólét állandó emelésének, a gazdasági és kulturális fellendülésnek, nemzetünk fizikai és szellemi újjászületésének nagy korszakát éljük. A népünktől idegen, a maga érdekeiért a hazát újra, meg újra eláruló uralkodó osztályt leráztuk magunkról, teljesen véglegesen s olyan új alkotmányt teremtettünk, amelynek értelmében országunkban minden hatalom a dolgozó népé. Tíz esztendővel ezelőtt még, volt uraink segédletével, az imperialista nagyhatalmak, elsősorban a militarista Németország könnyű zsákmánya, háborús előföldje volt hazánk. Ma pedig független, szabad országban élünk, tervezünk, alkotunk, saját törvényeink szerint Nemzeti szuce- *

rénitásunk, nemzetközi viszonylatban is öregbedett nemzeti becsületünk büszke önérzetével állhatunk őseink emléke előtt.

Mindezt elérnünk s elvégeznünk azért volt lehetséges, .mert tíz évvel ezelőtt a dicsőséges Szovjet Hadsereg katonái nem mint hódítók, hanem mint barátok és felszabadítók léptek földünkre, összezúzva Hitler s magyar csatlósaik katonai erejét s összezúzva egyben a régi, nép- ellenes rendszert is. A Szovjetunióban önzetlen, nagy barátra leltünk, — sokévszázados árvaságunk, testvértelenségünk után.

S azért volt lehetséges mindezt elvégeznünk, mert a Magyar Kommunista Párt által megteremtett, a munkásosztály által, vezetett Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban összeforrt minden fasisztaellenes, demokratikus erő, talpraállítani az országot, elvégezni a szükséges reformokat. A széles nemzeti ösz- szefogás: ez adott olyan erőt, amely képes volt a szakadék széléről visszarántani az országunkat és elindítani egy történelmünkben eddig példa nélkül álló fejlődés útján.

Lehetetlen nem a mély lelke- sültség érzésével visszagondolni azokra az időkre, amikor a pusztulás komorságán, a sok bajon, nélkülözésen átsütött az összefogás forró hevülete, s elindult az élet. Ahogyan a munkások valóban szinte a tíz körmükkel ásták elő a romok alól a gépeket, s fázva, éhesen megindították a termelést. Arra, amikor Békésből, Szabolcsból a dolgozó parasztok útnak indították a városnak az első vagon élelmet. Ahogyan az összeomlott régi államapparátus helyén megalakultak a nemzeti bizottságok. Menynyi jó gyakorlatiasság, s menynyi népi bölcsesség került felszínre ezekben a bizottságokban; — egyszerű parasztok, volt cselédek, üzemi munkások, akiknek mindig csak parancsoltak, s akiktől igyekeztek elzárni a tudást, a közösségi életben való jártasságnak, mondhatnám a kormányzásnak olyan imponáló bölcsességével nyúltak a köz dolgaihoz, a legtöbb helyen, mintha mindig ezt tanulták volna.

Megkezdődött hazánkban a

kizsákmányolástól mentes társadalom, a szocializmus felépítése. Nemzetünk ma erősebb s egységesebb, mint ezeréves történelmünk során bármikor volt. Soha el nem múló elismerés illeti meg a Magyar Dolgozók Pártját, a kommunisták pártját, amiért a legjobb magyarok álmát, népünk régi-régi vágyát beteljesítve, legszebb történelmi hagyományaink hű örököseként, lankadatlanul munkálkodott a nemzeti összefogás, a nemzeti egység létrehozásán. A kommunisták pártjának, a Magyar Dolgozók Pártjának halhatatlan történelmi szerepe hazánk felemelésében, egész nemzetünk előtt világos. S világos az is, — bebizonyította a történelem, hogy a Magyar Dolgozók Pártja az az egyetlen, nagy erő, amelyre bizton támaszkodhatunk, amely vezetni képes országunkat, népünket a felemelkedés útján.

Nem véletlen dolog az, hogy az elmúlt tíz év során a más- más álarc mögött fellépő, de valójában mindig azonos reakciós, ellenséges erők legfontosabb törekvése mindenkor az volt, hogy rombolja a belső egységet, hogy igyekezzék a különböző dolgozó osztályokat, rétegeket egymás ellen kijátszani. Hál Istennek, ez sosem sikerült! S nem fog a jövőben sem sikerülni, mert nem visszafelé, hanem előre forog a történelem kereke; nem a nemzeti összefogás lazítása, hanem szélesítése és szilárdítása irányába haladunk. Rengeteg tanulsággal járt ez az elmúlt tíz esztendő. S ezek között az egyik legfontosabb az, hogy számunkra a nemzeti egység, a nemzeti ösz- szefogás politikája az egyetlen lehetséges, egyetlen eredményes politika.

Ez az az alap, amelyen olyan

erősen állhat meg országunk, hogy — Kossuth szavaival szólva — a »poklok kapui sem dönthetik meg.-»

S nem csak az elért eredmények, — hanem még az elkövetett hibák is ezt bizonyítják. Ha az utóbbi évek során követtünk el, — mert elkövettünk —, komoly hibákat is, az egyoldalú és túlzott iparosítással, a mezőgazdaság fejlesztésének elhanyagolásával, a munkás-paraszt szövetséget lazító intézkedésekkel, — úgy ennek is egyik fontos oka az volt, hogy nem fordítottunk kellő gondot a nemzeti összefogás állandó erősítésére és szélesítésére. Ennek az lett a következménye, hogy nem figyeltünk eléggé a dolgozó tömegek hangjára, szavára. Nem érvényesülhetett eléggé a dolgozók ellenőrzése terveink, intézkedéseink fölött s nem érvényesülhetett a bírálatuk, véleményük, sok egészséges javaslatuk sem.

Ugyhiszem, hogy nem kell bizonygatnom, hogy amikor napjainkban, a párt iránymutatásával életre kelt a Hazafias Népfront, ez nem valami mesterkélt és mesterséges konstrukció, hanem olyan hatalmas tömegmozgalom, amelyet az élet hozott létre, amelyet politikai, társadalmi fejlődésünk tett időszerűvé és amelyet milliók kezdeményezése, lelkesedése tesz erőssé. Ezt bizonyítja az a nagy érdeklődés, az a széles megmozdulás, amely a népfront-bizottságok megválasztását kísérte országszerte. Erről tanúskodik az a mind nagyobb arányokban kibontakozó aktivitás, amely már sok népfront-bizottságunk körül kialakult az elmúlt néhány rövid hét folyamán is. Mindennek alapján már most is bátran elmondhatjuk, hogy a Hazafias Népfront egységbe hívó szava megtalálta az utat népünk szívéhez!

S mindez egyáltalán nem csodálatos.

Népünkben mindig, a legridegebb elnyomatás esztendeiben is, nagyon mélyen élt a hazafias érzés. Akkor is, amikor milliók éltek itt — népünk legértékesebb rétegei, a »nemzet alatt«, amikor a dolgozó, küszködő millióknak jogszerint kevés közük volt ehhez a hazához. De mégis ők voltak azok, akik tatár, török, német dúlása után újra és újra felépítették ezt az országot, akik virágzó városokat teremtettek a pusztaság helyén, akik kiirtották a vad bozótokat, lecsapolták a mocsarakat, megkötötték a futóhomokot; ők voltak azok, hazát teremtettek a puszta földön s védték az ellenség ellen, még ha csak a gond, szenvedés jutott is nekik osztályrészül. Hogyne virágozna, terebélyesedne ki még jobban ez a mindig élő hazaszeretet ma, amikor a nép végre nem szolgája, de gazdája ennek az országnak!

Ez a népünk érzéseiben mind gazdagabban kibontakozó hazaszeretet a biztos alap a Hazafias Népfront sikeres munkájához.

A Hazafias Népfront népfrontpolitikánk eddigi vívmányait messzemenően felhasználja, tanulságait hasznosítja, erkölcsi, szellemi ‘ folytatója a Magyár Frontnak, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak, s a Függetlenségi Népfrontnak; — de a múlttal szemben mégsem csak egyszerű folytatást, hanem újat jelent.

Nem az eddigi kereteket akarjuk megtölteni új tartalommal, hanem népünk, nemzetünk, politikai és gazdasági életünk fejlődésének megfelelően szervezetileg is új ncpfrontmoz- galmat hozunk létre.

Mi az új a Hazafias Népfrontban?

Mindenekelőtt az, hogy jóval szélesebb alapokon épül fel, mint népfrontpolitikánk eddigi alakulásai.

A Hazafias Népfrontnak* — mint egész nemzetünknek, — vezető ereje, forradalmi tapasztalatainál, harcedzettségénél fogva a munkásosztály; a Hazafias Népfront tartós oszlopa I

két legnagyobb dolgozó osztály, a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsége; — de azt akarjuk, hogy mindezen túl a Hazafias Népfront legyen egész népünk hazafias erőinek minden eddiginél szélesebb, hatalmas népi egységmozgalma.

Az a cél, hogy e hatalmas népi mozgalomban, az eddigi kereteket messze kiszélesítve s lényegében az egész népre, az egész nemzetre kiterjesztve, fogjon össze minden, a nép javára munkálkodni tudó, munkálkodni akaró szervezet, társadalmi egyesület és fogjon ösz- sze minden egyén, férfi és nő, öreg és fiatal, származásra, foglalkozásra, társadalmi helyzetre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül, aki szolgálni tudja és szolgálni akarja hazánk, népüpk boldogulásának szent ügyét. Azokon a keveseken kívül, akik ellenségei népi demokratikus rendszerünknek, akika régi osztály társadalmat kívánják vissza, társadalmi igazságtalanságaival nemzetellenes politikájával együtt, ezen a törpe kisebbségen kívül valójában, az egész nép, az egész nemzet egységbé- tömörítése a cél.

A minél teljesebb egység megvalósítása irányába hat az, hogy a Hazafias Népfront nem pártok összefogása, mint még ez egyik jellemzője volt a Függetlenségi Népfrontnak is. A pártkeretek: mindenképpen szűkítést jelentenének. Tudjuk jól, igen széles dolgozó rétegek voltak, vannak ebben az országban, amelyek nem csatlakoztak a múltban egyetlen párthoz sem, — viszont túlnyomó többségükben bcsületes hazafiak, hívei és támogatói népi demokratikus rendszerünknek. Nyílván, ezek nélkül nem tölthetné be a Hazafias Népfront a maga igazi szerepét. Sőt, tovább megyek, mi nem mondhatunk le még az olyan tömegek, az olyan dolgozók közreműködéséről sem, akik ma még közömbösek, ingadozók, vagy éppen sok minden okból bizalmatlanok. Vannak, nem is kevesen, akik — mert mindig erre szoktatták őket — földresü- tött szemmel, . szinte vegetatív módon élnek ma is, mátől-hólna- pig érő gondokkal, gondolátokkal, beléjük ivódott bizalmatlansággal mindenfajta hatalom iránt s mély közömbösséggel a közösség ügyeivel szemben. A Hazafias Népfrontnak egyik fontos feladata éppen az, hogy ezeket a rétegeket is bevonja a közéletbe, a politikai életbe.

blindez együttvéve azt is jelenti, hogy a Hazafias Népfrontnak, — éppen az állandó szélesítése érdekében, — működésében mentesnek kell lennie mindenfajta merevségtől, túlzott megkötöttségtől. Ezért jött létre a Hazafias Népfront már az eddigi tapasztalatok szerint is nagyon helyesen, — mint tömeg- mozgalom s nem mint a meglévők mellé egy új tömegszervezet. Az, hogy a Hazafias Népfront tömegmozgalom, lehetővé teszi azt, hogy benső életében, munkájában, mozgásában minél kevesebb legyen a sablon, a séma, az adott körülményekhez alkalmazkodjék mindenütt s minél szélesebb tömegekre tudja kiterjeszteni a maga befolyását. A Hazafias Népfrontban nincs egyéni tagság, nincs tagkönyv, nincs tagdíj. Csatlakozhatnak hozzá mindazok a t'ömegszervezetek, társadalmi egyesületek, politikai, gazdasági, kulturális szervezetek, amelyek népi demokráciánk céljait magukénak vallják. S az elmúlt hetek azt mutatták, hogy e szervezetek lelkesen sorakoztak a Hazafias Népfront zászlaja köré. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a Hazafias Népfront csupán valamiféle csúcsszerve a különböző tömegszervezeteknek, egyesületeknek. Ä Hazafias Népfrontnak nem ez a szerepe, — hanem az, hogy — mint mozgalom — összefogója, nevelője, szervezője, mozgósítója legyen egész népünk politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális aktivitásának, messze túl minden meglévő tömegszervezet, egyesület keretein.

Bizonyos állandó jellegű, stabil szervezeti formád természetesen kell, hogy legyenek a Hazafias Népfrontnak is, — mert ilyenek nélkül mint tömegmozgalom sem tudná betölteni a maga hivatását. Az előkészítő bizottságnak az a javaslata, hogy a Hazafias Népfrontnak legyenek országos és helyi szervei. Azt javasolja, hogy a Haza« fias Népfront-mozgalom legfelsőbb szerve az országos kongresszus legyen, amely kétévenként tartsa tanácskozásait. A kongresszus válasszon országos tanácsot s ez válassza, saját soraiból, a Hazafias Népfront ei« nökségét. Legyenek továbbá a Hazafias Népfrontnak áliandó jellegű bizottságai a megyékben, járásokban, városokban* egyes nagyobb városok kerületeiben s a községekben. S azt is javasolja az előkészítő bizottság, hogy a mozgalomnak legyen saját sajtóorgánuma, lapja, a Ha-* zafias Népfront céljainak népszerűsítésére, befolyásának a szélesítésére. Az előkészítő bizottság véleménye szerint egy nagy péidányszámban megjelenő napilap tölthetné be leginkább ezt a feladatot. Látszik olyan lehetőség, hogy új napilap indítása helyett a már ma is széles körben népszerű Magyar Nemzet legyen, megfelelő átalakítással, a Hazafias Népfront lapja.

Népünk széles köreiben igen nagy a várakozás, az érdeklődés a Hazafias Népfront tevékenysége iránt. Persze nemcsak ez van. Van néhol tartózkodás, bizonytalanság, sőt bizalmatlanság is. S az ellenséges elemek, akiknek érthető módon nem tetszik mindaz, amit a Hazafias Népfront jelent, igyekeznek ezt táplálni, erősíteni.

Mindenfelé suttogások, híresztelések szálldosnak arról, hogy a Hazafias Népfront nem komoly dolog, csak a közelgő tanácsválasztás idejére hozzuk létre s azután újra »lehúzzuk a rolót«, hogy ez csak afféle kirakat, demokratikus-hazafias fügefalevél, parasztfogás stb.:: A helyzet azonban az, hogy a Hazafias Népfront nem alkalmi választási egyesülés, nem kirakat, —- hanem az, aminek dolgozó népünk akarja: széles tör- ténelmi távlatokat nyitó nagy nemzeti mozgalom, amely állán- dóan ható tényezője lesz és marad nemzeti életünk fejlődésének. Ha hiba volt, — mert hiba volt, — az utóbbi években elhanyagolni a népfrontpolitikát, úgy ezt a hibát nem fogjuk mégegyszer elkövetni, bármenynyire óhajtják is ezt azok, akik úgy félnek a nemzeti egység erejétől, mint az ördög a tömjénfüsttől.

Soha a nemzeti összefogás olyan széles mozgalmat, mint ami a Hazafias Népfront, a múltban egyetlen társadalmi rendszer sem tudhatott volna megvalósítani. Nálunk viszont lehetséges ez.

Lehetséges, mert népünk politikailag, társadalmilag és erkölcsileg is egységesebb, mint valaha volt. Jórészt ledőltek a nemzetet ellentétes érdekű osztályokra, rétegekre, csoportokra szétszabdaló osztálykoriátók, s az ellentétes érdekék helyét a szövetséges dolgozó osztályok közös célokra törő, egységes akarata foglalja el.

A múltban nem egyszer sikerült e valójában közös érdekű osztályokat, rétegeket kijátszani egymás ellen, — ma pedig az egyre elmélyülő testvéri viszony jellemzi együttélésüket. Van-e, lehet-e nálunk alapvető ellentét a két' legnagyobb dolgozó osztály a munkásság és a parasztság között? Nincs és nem lehet ilyen, mert mind a kettőnek az az érdeke, hogy ne térhessen vissza a kizsákmányolás rendszere, hogy gazdasági életünk fejlődjék, hogy nemzeti jövedelmünk növekedjék, hogy több kenyér, hús, zsír, cukor, több ruha, több cipő, több lakás, több bútor s több kultúra jusson mindenkinek. S ugyanígy nincs és nem lehet érdekellentét az értelmiség s a többi dolgozó osztályok között. Egymás nélkül, vagy éppen egymás ellen semmit sem érhetünk el, legfeljebb a szolgaláncot és a nyomorúságot; — együt viszont minden nehézséget le tudunk gyűrni/