Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-13 / 242. szám

Ami a számok mögött van Arckép a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés gazdálkodásáról MEGYÉNKBEN a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés 1950 végén alakult. Háromféle üze­met foglal magában: téglagyára­kat, szervestrágyagyüjtő telepe­ket és tőzegtelepeket. Téglagyá­rai 10 egységgel, szervestrágya­gyüjtő telepei 5 egységgel és tő­zegtelepei 2 egységgel működ­nek. Az Egyesülés a legnehezebb körülmények között jött létre. Az országos központ a megyei egyesülésnek a téglagyárakat úgyszólván felszerelés nélkül adta át, mindent, ami elmozdít­ható volt, elszállított. Ezenkívül a szakminisztérium sem szak­mai, sem egyéb területen kielé­gítő segítséget nem nyújtott. Hogy milyen volt a »szakmai se­gítség- a helyiipari minisztérium részéről, arra jellemző, hogy a minisztérium egyik instruktorá­nak kísérlete félmillió téglase- lejtet okozott a vállalatnak. Ha­sonló szakmai hcezánemértés ér­vényesült a tőzegtelepeikkel kap­csolatban. Annak el len ctg, hogy a tőzegfeltárási munkák még csak az év második felében kez­dődtek, már áprilisra nagy tő­zegtermelési értékeket tervezett a minisztérium. A vállalatot sújtja a miniszté­rium téglaértékesítési rendszere is. Megyénkből az ország túlsó végére, például Kazincbarcikára szállíttatják azt a téglát, amire megyénknek is nagy szüksége lenne. Ez a tégla a rendeltetési helyére a soit átrakás miatt sok­szor teljesen hasznavehetetlen állapotban érkezik meg. A mi­nőségi kötbérek természetesen megyénk vállalatát terhelik. így tehát megyei vállalatunk költ­ségvetését nemcsak a nagy tég- laelőállítási veszteség terheli, hanem még a minőségi kötbérek is, noha megyénk gazdasága a vállalat működéséből semmi eredményhez nem jut. A tégla­előállítási veszteség abból adó­dik, hogy a minisztérium rend­szeresen a legsilányabb minősé­gű szénporokat juttatja fölös mennyiségben, magas áron a vállalatnak. így a tégla kiéget- len maradt. Megyénkben a rossz anyag csak olymódon volna jó- minőségű téglává kiégethető, ha megfelelő kalóriájú szenet kap­EZEK AZ OKOK és az, hogy az Egyesülés vezetősége képte­len volt a hozzája tartozó üzem­ágakat, telepeket irányítani, sú­lyos gazdálkodási zavarokat oko­zott az Egyesülésnek. Az Egye­sülés 1953-ban l millión felüli selejttéglát gyártott. Béraleptúl- lépése megközelítette az 1 mil­lió forintot. Feltehetjük a kérdést: vájjon az idén jobban gazdálkodik-e az Egyesülés? 1954 második negyedévében az Egyesülés különféle költségei 55 százalékkal magasabbak a ter­vezetteknél. Ez az egy tény már azt jelzi, hogy nem sok javulás tapasztalható. Ha elemezzük a mérlegbeszámoló adatait, akkor megállapíthatjuk, hogy az Egye­sülés még igen messze van a gondos gazdálkodás követelmé­nyeinek megvalósításától. Az Egyesülés rosszul gazdálkodik az anyaggal és a munkaerővel is. A mérleg számai súlyos dol­gokat tárnak fel. Azt jelzik, hogy az Egyesülésnél sok a tá­roló anyagkészlet, de nem ki­elégítő a nyilvántartás sem. A vállalati központban több mint 30 alkalmazott dolgozott, de ezek többsége a telepeket alig láto­gatta. Az ellenőrzés hiánya egyik oka a telepeken mutatkozó hiá­nyosságoknak. AZ EGYESÜLÉS a tanácsi vállalatok közül a legnagyobb beruházást élvezi. Ennek elle­nére munkájában komolyabb javulás nem tapasztalható. Je­lentős összegű feketeberuházá­sokat is végeztek. Mégsem ta­pasztalható komoly fejlődés. Az elmúlt hónapokban történt ugyan bizonyos javulás, azon­ban a problémák a megoldáshoz egyáltalán nem jutottak köze­lebb. Az Egyesülés főbb mutató­számai változatlanul rossz képet ábrázolnak. A megyei tanács irányítása alatt álló Egyesülés miért jut­hatott ilyen súlyos helyzetbe? Az említett okokon kívül — amelyekre a megyei tanács pénz­ügyi osztályának szakértői leg­utóbb rámutattak — a rossz gazdálkodáshoz hozzájárult az is, hogy a megyei tanács végre­hajtó bizottsága az elmúlt idő­ben teljesen elhanyagolta az Egyesülés irányításával kapcso­latos teendőket, az Egyesülés ügyeivel behatóan nem foglal­kozott. A végrehajtó bizottság tagjai csák a legritkább esetben keresték fel a vállalatot. A vég­(MTI) A legújabb szovjet­kínai megállapodások élénken foglalkoztatják a kapitalista or­szágok sajtóját. Simon Micea, az AFP wa­shingtoni tudósítója írja: »A kínai-szovjet tárgyalások befe­jeztével Fekingben kiadott kö­zös nyilatkozat és közlemény a kommunista Kína és a Szov­jetunió közötti szövetség szilárd­ságát és tartósságát bizonyítja. A Reuter-hírügynökség kom­mentárjában rámutat: »A Port-Arthur-ról szóló közlemény SANGHAJ. (TASZSZ) A Kio- do Cuszin hírügynökség jelen­tése szerint október 10-én este Oszakában összetűzésre került sor az amerikai katonai rendőr­ség és azok között a japán mun­kások között, akiket az ameri­kai csapatok szolgálatában álló munkások szakszervezete állí­tott ki sztrájkőrként egy sztrájk előkészítésével kapcsolatban. Az összetűzés következtében két munkás súlyosan, többen pedig könnyebben megsebesültek. — Jaj, én is nehezen kapok levegőt! — ijedezik a tömzsi, lógóbajuszú kántor, akinek való­ban elszorul a szíve, hiszen lát­ja, hogy a világossárga medici­na minden egyes korty után ro­hamosan apad. — Atyám, egy iiyeletet... legalább egy nyo- letet hagyjon! No hiszen, beszélhet a szent embernek. Nem azért remete az, hogy ne tudjon magánosán is megbirkózni a földi élet gond­jaival s örömeivel: amikor ab­bahagyja a korlyoldst, a kántor üvegénél nincs üresebb üveg a kerek világon. A kárvallott szamaritánus bánja már, mint a kutya, amelyik kilencet kőiy- kezett, miért is avatkozott bele a remete s Oroszlán dolgába: inlcább verték volna agyon egy­mást! Szívéhez szorítja az üres lapos üveget s elvegyül a za- ránkokok közt — abban a re­ményben, hogy még a mise előtt kisurranhat az udvarból s megjárja az utat a kocsmáig, meg vissza. Lőrinc atya eközben keresztet rajzol Oroszlán homlokára. — Én megbocsátom a te vét­kedet, fiam — állítja hivatásá­hoz illő reszketeg hangon, — hanem máskor ne verekedj. Na­gyon fejbevágtál, rosseb a kör­mödet. Azzal visszaballag a szent kúthoz s letérdepel Károly testvér mellé, aki egész idő alatt el se moccant a helyéről. Igaz, amikor a felpaprikázott disznó közel járt, ő is kereket akart oldani, hanem a nagy fejvesz- lettségben valaki eléje ejtette bicskáját, s most azon térdepel. El nem mozdulna a bicskáról egy világért sem: Csak egy ki­rehajtó bizottság nem számol­tatta be a szakosztály vezetőjét a vállalat gazdálkodásáról. De az illetékes szakosztály az el­múlt időben, de még most sem foglalkozik megfelelően és ala­posan a rábízott Egyesülés el­lenőrzésével és irányításával. IGEN ROSSZ MUNKÁT vég­zett az Egyesülés központja. Az Egyesülés vezetősége lehetőséget teremtett a tervszerűtlen gazdál­kodásra. De a megyei tanács végrehajtó bizottsága sem fi­gyelt fel eléggé a sorozatos bér­alaptúllépésekre, az anyagnál és különféle költségeknél jelentke­ző pazarlásokra, s nem tett meg­felelő intézkedéseket ezek meg­szüntetésére. jelentőségét még fokozza, ha megemlékezünk arról, hogy a Szovjetunió és a kommunista Kína 1952 szeptember 18-án abban állapodott meg, hogy Port-Arthur bérlete akkor szű­nik meg, ha békeszerződést ír­nak alá Japánnal. A kedd reggeli angol lapok közül többen foglalkoznak a kö­zös szovjet-kínai közleménnyel. A Times arra figyelmeztet, hogy »A nyugati hatalmak ne rin­gassák magukat semmiféle illú­zióba a szövetség tartósságával kapcsolatban.« A megtorlások ellenére októ­ber 11-én az oszakai amerikai csapatok szolgálatában álló 600 munkás 48 órás sztrájkba lépett. Az említett hírügynökség je­lenti, hogy Sziraoka, a jobboldali szocialista párt parlamenti kép­viselője elhatározta, hogy inter­pellációt terjeszt a parlament alsóházának munkaügyi bizott­sága elé arra vonatkozólag, hogy az amerikai katonai rendőrök ütlegelik a japán munkásokat. (MTI) csillét szűnjék a tolongás a kút körül! Oroszlánnal madarat lehelne fogatni. Hogyisne, hiszen a za­rándokudvaron helyreállt a rend, a disznók a hidasban röfögnek s Lőrinc atya elvonult, botjával együtt. Minden jó, ha a vége jó — gondolja a hajdani elsőgazda s könnyű szívvel kocog át az udvaron, Csalicskához, aki az ajtóból integet neki. — Fiam — kezdi a plébános, tudod-e, ki az az elöimádkozó? — Már hogyne tudnám. Jó ka­tolikus vagyok én! Az, aki a többiek előtt mondja a litániát s a többi imádságot. — Helyes. Nohát, neked efféle tisztséget kell vállalnod a mai szent napon. Oroszlán meghökken, sörte- forma hajjal benőtt alacsony homlokán redőkbe gyúródik a bőr. — Értem. Azaz, hogy fenét ér­tem. Baj lesz ezzel az előimád- kozással., plébános úr, — Miért? Oroszlán tátogat, mint a part- ravetett hal. — Mert.,. mert... — Ej, nyögd ki már! — Mert... hogy is mond­jam ... én bizony csak a mi- atyánkot tudom kívülről. Még annak a végét is összekeverem néha, ha nagyon álmos vagyok, vagy netalán egy kicsikével töb­bet ittam. S a többi imádság? Nem tehetek róla., plébános úr, mind kiment a fejemből. Csalicska elnézően mosolyog. — Te, te élhetetlen, hát ho­gyan tudsz meglenni a buzgó és gyakori imádkozás erénye nél­kül? No jó, valde bene, ezért majd máskor mosom meg a fe­A kínai-szovjet megállapodások első nyugati visszhangja Amerikai katonai rendőrség kegyetlenkedése japán munkásokkal DOBOZY IMRE: (26) é A televízióba szovjet hétköznapok csodája Többen az esztendőben nem kevesebb, mint 325.000 televi- ■Lj ziós készüléket bocsájtanak ki a szovjet gyárak. 1955- ben már 760.000-ret. Az ötödik ötéves terv végére a televíziós műsor nézőinek száma többmilliót tesz ki. A szovjet televízió tehát hatalmas arányú iramban fejlődik. Mert hiszen ezek a számok azt mutatják, hogy a nagy szovjet haza falvaiban és városaiban egyre szaporodik azoknak a családoknak a száma, akik otthon mindennapos szórakozásként kattantják fel a televí­ziós készülék kapcsolóját. A szovjet televíziós rendszer 625 sorra bontja fel a leadott ábrákat. Ez a sormennyiség elegendő ahhoz, hogy kifogástalan tisztaságú képet nyerjen. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez a rendszer felülmúlja a legfejlettebb kapita­lista országok állal gyártott televíziós készülékek felbontóképessé­gét. Az VSÁ-ban például csak 525 sorra bontják fel az ábrákat, Angliában pedig 405-re. így nagyobbméretű vászonra való kivetí­tés esetén aligha nyújt élvezhető képet. A televíziós készülékben ugyanis a továbbításra kerülő képet elektromos úton sötétebb-világosabb pontokra bontják fel. Ezek a pontok bizonyos áramingadozásokat idéznek elő, melyeket a rádióhullámok továbbítanak a vevőkészülékhez. Itt ugyanolyan sorrendben, amilyenben a felbontott képpontok­nak megfelelő áramingadozásokat kapják, egybeáll a készülék ernyőjén a továbbított kép. Mindez olyan gyorsan történik, hogy az emberi szem a teljes képet a továbbítás idejében hibátlan éles­séggel látja és nem tudja érzékelni a kép kialakulását. Ez a nyitja a televíziós adásoknak. A Szovjetunióban is ilyen elven felépülő televíziós készülékeket hoznak forgalomba. A képen: Gogolevo falu (kievi terület, Ukrán SZSZK) iskolájában a tanulók a kievi televíziós-adást figyelik. jed: hiszen velem is megesik, ha sok a dolgom, hogy kiadás imád­kozás helyett egy-egy kurta fo­hásszal fordulok az egek urához. — Például? — érdeklődik Oroszlán, aki határozottan a mi­nél rövidebb imádságok pártján áll. — Hát... uram segíts, szűz­anyám segíts, minden szentek legyenek velem ... Hidd el, fiam, a legrövidebb fohász is sokat ér, ha szívből fakad. És aztán: segíts magadon, isten is megsegít. Leg­helyesebb, ha az ember olyan dologban kéri a mindenható tá­mogatását, amit jól kigondolt, jól megfontolt: vagyis, amit szük­ség esetén a maga erejéből is el tud érni. Hanem most nem er­ről van szó, Oroszlán fiam. Az egybegyült jámbor zarándokok előtt nemcsak búzgó imádkozás­sal kell előljárni; arra különben is itt vagyok én s itt vannak a re­meték. Más szent erények gya­korlásában is serkentenünk kell őket, különben a zarándoklat nem éri el a kívánt célt. — A perselyezésre gondol, plébános úr? Perselyezek én, ha csak azt kell, s állítom, hogy addig egy kuncsaftot, akarom mondani, egy hívőt sem hagyok békén, míg le nem adta a ma­ga illő forintjait. — Ez is fontos. Nagyon fon­tos! Igen ám, fiam, de ahhoz, hogy a hívek örömüket leljék az adakozásban, el kell telniök malaszttal, a bűnöktől való fel­áldozás nagyszerű érzésével: ehhez pedig, az ájtatosságokban való részvétel mellett, megkí­vántunk a szent víz kellő meny- nyiségű fogyasztása is. Oroszlán elméjében kezd ki­gyulladni a világosság. — Áhá, szóval a vízivás .. — Az, az. — Tehát nem is előimádkozó, hanem előivó lennék? — Nevén nevezed á gyerme­ket: én se tudnám pontosabban megjelölni a rád váró magasz­tos feladatot. A hajdani elsőgazda összeráz­kódik, széles, puffadt ábrázata elborul. Pe hiszen ez borzasztó! Még hogy ő igyéli először s leg­többet abból a pocsolyaszagú, zavaros moslékból? Nem, nem. a plébános úr ezúttal túlsókat kíván tőle. — Jobb volna, ha IIöböl vál­lalná ezt a munkát. — Hőből harangozónak már így is sok a dolga, nem sózha­tunk a nyakába újabb tenni­valókat. Különben is: te voltál a kúlban, le szerelted föl a csö­veket, te szállítottad a vizet — úgy van rendjén, hogy ezután is te foglalkozz vele. — De... — Nincs de! Elvégeztetett! Oroszlánt kiveri a veríték, ér­zi, hogy az eddig szellös, ké­nyelmes ing egyszerre odatapad a hátához. Jóságos ég, mi lesz ebből? Egyre kevésbbé tud sza­badulni attól a gondolattól, hogy ez a mai nap az ő mártiromsá- gának napja lesz. Újra és újra eszébe jut a nyálkás, zöldes­sárga színű, sűrű poshadt folyó­víz. Még ha a Gaja folyásának közepéről merte volna a vizet, nem volna semmi baj! De enge­dett a lomha test csábításának, a kényelemszeretetnek, s a ker­tésszel való rövid egyezkedés után a víztárolóban, azaz, hogy a régi vályogvető gödörben ösz- szegyüjtött vizet hordta el. Hi­szen ez a víz kész hasmenés, ha nem rosszabb! Ráadásul a laj- tot se öblítette ki, már pedig köztudomású, hogy az Oroszlán­család esztendők óta trágyalé- hordásra használja a lajtját. És ha friss lett volna a folyóvíz, ha ki is öblítette volna a lajtot, — akkor is elposványosította volna a vizet az a teméntelen sok bü­dös iszap, ami ott fortyog a szent kút fenekén. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents