Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-13 / 242. szám
Ami a számok mögött van Arckép a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés gazdálkodásáról MEGYÉNKBEN a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés 1950 végén alakult. Háromféle üzemet foglal magában: téglagyárakat, szervestrágyagyüjtő telepeket és tőzegtelepeket. Téglagyárai 10 egységgel, szervestrágyagyüjtő telepei 5 egységgel és tőzegtelepei 2 egységgel működnek. Az Egyesülés a legnehezebb körülmények között jött létre. Az országos központ a megyei egyesülésnek a téglagyárakat úgyszólván felszerelés nélkül adta át, mindent, ami elmozdítható volt, elszállított. Ezenkívül a szakminisztérium sem szakmai, sem egyéb területen kielégítő segítséget nem nyújtott. Hogy milyen volt a »szakmai segítség- a helyiipari minisztérium részéről, arra jellemző, hogy a minisztérium egyik instruktorának kísérlete félmillió téglase- lejtet okozott a vállalatnak. Hasonló szakmai hcezánemértés érvényesült a tőzegtelepeikkel kapcsolatban. Annak el len ctg, hogy a tőzegfeltárási munkák még csak az év második felében kezdődtek, már áprilisra nagy tőzegtermelési értékeket tervezett a minisztérium. A vállalatot sújtja a minisztérium téglaértékesítési rendszere is. Megyénkből az ország túlsó végére, például Kazincbarcikára szállíttatják azt a téglát, amire megyénknek is nagy szüksége lenne. Ez a tégla a rendeltetési helyére a soit átrakás miatt sokszor teljesen hasznavehetetlen állapotban érkezik meg. A minőségi kötbérek természetesen megyénk vállalatát terhelik. így tehát megyei vállalatunk költségvetését nemcsak a nagy tég- laelőállítási veszteség terheli, hanem még a minőségi kötbérek is, noha megyénk gazdasága a vállalat működéséből semmi eredményhez nem jut. A téglaelőállítási veszteség abból adódik, hogy a minisztérium rendszeresen a legsilányabb minőségű szénporokat juttatja fölös mennyiségben, magas áron a vállalatnak. így a tégla kiéget- len maradt. Megyénkben a rossz anyag csak olymódon volna jó- minőségű téglává kiégethető, ha megfelelő kalóriájú szenet kapEZEK AZ OKOK és az, hogy az Egyesülés vezetősége képtelen volt a hozzája tartozó üzemágakat, telepeket irányítani, súlyos gazdálkodási zavarokat okozott az Egyesülésnek. Az Egyesülés 1953-ban l millión felüli selejttéglát gyártott. Béraleptúl- lépése megközelítette az 1 millió forintot. Feltehetjük a kérdést: vájjon az idén jobban gazdálkodik-e az Egyesülés? 1954 második negyedévében az Egyesülés különféle költségei 55 százalékkal magasabbak a tervezetteknél. Ez az egy tény már azt jelzi, hogy nem sok javulás tapasztalható. Ha elemezzük a mérlegbeszámoló adatait, akkor megállapíthatjuk, hogy az Egyesülés még igen messze van a gondos gazdálkodás követelményeinek megvalósításától. Az Egyesülés rosszul gazdálkodik az anyaggal és a munkaerővel is. A mérleg számai súlyos dolgokat tárnak fel. Azt jelzik, hogy az Egyesülésnél sok a tároló anyagkészlet, de nem kielégítő a nyilvántartás sem. A vállalati központban több mint 30 alkalmazott dolgozott, de ezek többsége a telepeket alig látogatta. Az ellenőrzés hiánya egyik oka a telepeken mutatkozó hiányosságoknak. AZ EGYESÜLÉS a tanácsi vállalatok közül a legnagyobb beruházást élvezi. Ennek ellenére munkájában komolyabb javulás nem tapasztalható. Jelentős összegű feketeberuházásokat is végeztek. Mégsem tapasztalható komoly fejlődés. Az elmúlt hónapokban történt ugyan bizonyos javulás, azonban a problémák a megoldáshoz egyáltalán nem jutottak közelebb. Az Egyesülés főbb mutatószámai változatlanul rossz képet ábrázolnak. A megyei tanács irányítása alatt álló Egyesülés miért juthatott ilyen súlyos helyzetbe? Az említett okokon kívül — amelyekre a megyei tanács pénzügyi osztályának szakértői legutóbb rámutattak — a rossz gazdálkodáshoz hozzájárult az is, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt időben teljesen elhanyagolta az Egyesülés irányításával kapcsolatos teendőket, az Egyesülés ügyeivel behatóan nem foglalkozott. A végrehajtó bizottság tagjai csák a legritkább esetben keresték fel a vállalatot. A vég(MTI) A legújabb szovjetkínai megállapodások élénken foglalkoztatják a kapitalista országok sajtóját. Simon Micea, az AFP washingtoni tudósítója írja: »A kínai-szovjet tárgyalások befejeztével Fekingben kiadott közös nyilatkozat és közlemény a kommunista Kína és a Szovjetunió közötti szövetség szilárdságát és tartósságát bizonyítja. A Reuter-hírügynökség kommentárjában rámutat: »A Port-Arthur-ról szóló közlemény SANGHAJ. (TASZSZ) A Kio- do Cuszin hírügynökség jelentése szerint október 10-én este Oszakában összetűzésre került sor az amerikai katonai rendőrség és azok között a japán munkások között, akiket az amerikai csapatok szolgálatában álló munkások szakszervezete állított ki sztrájkőrként egy sztrájk előkészítésével kapcsolatban. Az összetűzés következtében két munkás súlyosan, többen pedig könnyebben megsebesültek. — Jaj, én is nehezen kapok levegőt! — ijedezik a tömzsi, lógóbajuszú kántor, akinek valóban elszorul a szíve, hiszen látja, hogy a világossárga medicina minden egyes korty után rohamosan apad. — Atyám, egy iiyeletet... legalább egy nyo- letet hagyjon! No hiszen, beszélhet a szent embernek. Nem azért remete az, hogy ne tudjon magánosán is megbirkózni a földi élet gondjaival s örömeivel: amikor abbahagyja a korlyoldst, a kántor üvegénél nincs üresebb üveg a kerek világon. A kárvallott szamaritánus bánja már, mint a kutya, amelyik kilencet kőiy- kezett, miért is avatkozott bele a remete s Oroszlán dolgába: inlcább verték volna agyon egymást! Szívéhez szorítja az üres lapos üveget s elvegyül a za- ránkokok közt — abban a reményben, hogy még a mise előtt kisurranhat az udvarból s megjárja az utat a kocsmáig, meg vissza. Lőrinc atya eközben keresztet rajzol Oroszlán homlokára. — Én megbocsátom a te vétkedet, fiam — állítja hivatásához illő reszketeg hangon, — hanem máskor ne verekedj. Nagyon fejbevágtál, rosseb a körmödet. Azzal visszaballag a szent kúthoz s letérdepel Károly testvér mellé, aki egész idő alatt el se moccant a helyéről. Igaz, amikor a felpaprikázott disznó közel járt, ő is kereket akart oldani, hanem a nagy fejvesz- lettségben valaki eléje ejtette bicskáját, s most azon térdepel. El nem mozdulna a bicskáról egy világért sem: Csak egy kirehajtó bizottság nem számoltatta be a szakosztály vezetőjét a vállalat gazdálkodásáról. De az illetékes szakosztály az elmúlt időben, de még most sem foglalkozik megfelelően és alaposan a rábízott Egyesülés ellenőrzésével és irányításával. IGEN ROSSZ MUNKÁT végzett az Egyesülés központja. Az Egyesülés vezetősége lehetőséget teremtett a tervszerűtlen gazdálkodásra. De a megyei tanács végrehajtó bizottsága sem figyelt fel eléggé a sorozatos béralaptúllépésekre, az anyagnál és különféle költségeknél jelentkező pazarlásokra, s nem tett megfelelő intézkedéseket ezek megszüntetésére. jelentőségét még fokozza, ha megemlékezünk arról, hogy a Szovjetunió és a kommunista Kína 1952 szeptember 18-án abban állapodott meg, hogy Port-Arthur bérlete akkor szűnik meg, ha békeszerződést írnak alá Japánnal. A kedd reggeli angol lapok közül többen foglalkoznak a közös szovjet-kínai közleménnyel. A Times arra figyelmeztet, hogy »A nyugati hatalmak ne ringassák magukat semmiféle illúzióba a szövetség tartósságával kapcsolatban.« A megtorlások ellenére október 11-én az oszakai amerikai csapatok szolgálatában álló 600 munkás 48 órás sztrájkba lépett. Az említett hírügynökség jelenti, hogy Sziraoka, a jobboldali szocialista párt parlamenti képviselője elhatározta, hogy interpellációt terjeszt a parlament alsóházának munkaügyi bizottsága elé arra vonatkozólag, hogy az amerikai katonai rendőrök ütlegelik a japán munkásokat. (MTI) csillét szűnjék a tolongás a kút körül! Oroszlánnal madarat lehelne fogatni. Hogyisne, hiszen a zarándokudvaron helyreállt a rend, a disznók a hidasban röfögnek s Lőrinc atya elvonult, botjával együtt. Minden jó, ha a vége jó — gondolja a hajdani elsőgazda s könnyű szívvel kocog át az udvaron, Csalicskához, aki az ajtóból integet neki. — Fiam — kezdi a plébános, tudod-e, ki az az elöimádkozó? — Már hogyne tudnám. Jó katolikus vagyok én! Az, aki a többiek előtt mondja a litániát s a többi imádságot. — Helyes. Nohát, neked efféle tisztséget kell vállalnod a mai szent napon. Oroszlán meghökken, sörte- forma hajjal benőtt alacsony homlokán redőkbe gyúródik a bőr. — Értem. Azaz, hogy fenét értem. Baj lesz ezzel az előimád- kozással., plébános úr, — Miért? Oroszlán tátogat, mint a part- ravetett hal. — Mert.,. mert... — Ej, nyögd ki már! — Mert... hogy is mondjam ... én bizony csak a mi- atyánkot tudom kívülről. Még annak a végét is összekeverem néha, ha nagyon álmos vagyok, vagy netalán egy kicsikével többet ittam. S a többi imádság? Nem tehetek róla., plébános úr, mind kiment a fejemből. Csalicska elnézően mosolyog. — Te, te élhetetlen, hát hogyan tudsz meglenni a buzgó és gyakori imádkozás erénye nélkül? No jó, valde bene, ezért majd máskor mosom meg a feA kínai-szovjet megállapodások első nyugati visszhangja Amerikai katonai rendőrség kegyetlenkedése japán munkásokkal DOBOZY IMRE: (26) é A televízióba szovjet hétköznapok csodája Többen az esztendőben nem kevesebb, mint 325.000 televi- ■Lj ziós készüléket bocsájtanak ki a szovjet gyárak. 1955- ben már 760.000-ret. Az ötödik ötéves terv végére a televíziós műsor nézőinek száma többmilliót tesz ki. A szovjet televízió tehát hatalmas arányú iramban fejlődik. Mert hiszen ezek a számok azt mutatják, hogy a nagy szovjet haza falvaiban és városaiban egyre szaporodik azoknak a családoknak a száma, akik otthon mindennapos szórakozásként kattantják fel a televíziós készülék kapcsolóját. A szovjet televíziós rendszer 625 sorra bontja fel a leadott ábrákat. Ez a sormennyiség elegendő ahhoz, hogy kifogástalan tisztaságú képet nyerjen. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez a rendszer felülmúlja a legfejlettebb kapitalista országok állal gyártott televíziós készülékek felbontóképességét. Az VSÁ-ban például csak 525 sorra bontják fel az ábrákat, Angliában pedig 405-re. így nagyobbméretű vászonra való kivetítés esetén aligha nyújt élvezhető képet. A televíziós készülékben ugyanis a továbbításra kerülő képet elektromos úton sötétebb-világosabb pontokra bontják fel. Ezek a pontok bizonyos áramingadozásokat idéznek elő, melyeket a rádióhullámok továbbítanak a vevőkészülékhez. Itt ugyanolyan sorrendben, amilyenben a felbontott képpontoknak megfelelő áramingadozásokat kapják, egybeáll a készülék ernyőjén a továbbított kép. Mindez olyan gyorsan történik, hogy az emberi szem a teljes képet a továbbítás idejében hibátlan élességgel látja és nem tudja érzékelni a kép kialakulását. Ez a nyitja a televíziós adásoknak. A Szovjetunióban is ilyen elven felépülő televíziós készülékeket hoznak forgalomba. A képen: Gogolevo falu (kievi terület, Ukrán SZSZK) iskolájában a tanulók a kievi televíziós-adást figyelik. jed: hiszen velem is megesik, ha sok a dolgom, hogy kiadás imádkozás helyett egy-egy kurta fohásszal fordulok az egek urához. — Például? — érdeklődik Oroszlán, aki határozottan a minél rövidebb imádságok pártján áll. — Hát... uram segíts, szűzanyám segíts, minden szentek legyenek velem ... Hidd el, fiam, a legrövidebb fohász is sokat ér, ha szívből fakad. És aztán: segíts magadon, isten is megsegít. Leghelyesebb, ha az ember olyan dologban kéri a mindenható támogatását, amit jól kigondolt, jól megfontolt: vagyis, amit szükség esetén a maga erejéből is el tud érni. Hanem most nem erről van szó, Oroszlán fiam. Az egybegyült jámbor zarándokok előtt nemcsak búzgó imádkozással kell előljárni; arra különben is itt vagyok én s itt vannak a remeték. Más szent erények gyakorlásában is serkentenünk kell őket, különben a zarándoklat nem éri el a kívánt célt. — A perselyezésre gondol, plébános úr? Perselyezek én, ha csak azt kell, s állítom, hogy addig egy kuncsaftot, akarom mondani, egy hívőt sem hagyok békén, míg le nem adta a maga illő forintjait. — Ez is fontos. Nagyon fontos! Igen ám, fiam, de ahhoz, hogy a hívek örömüket leljék az adakozásban, el kell telniök malaszttal, a bűnöktől való feláldozás nagyszerű érzésével: ehhez pedig, az ájtatosságokban való részvétel mellett, megkívántunk a szent víz kellő meny- nyiségű fogyasztása is. Oroszlán elméjében kezd kigyulladni a világosság. — Áhá, szóval a vízivás .. — Az, az. — Tehát nem is előimádkozó, hanem előivó lennék? — Nevén nevezed á gyermeket: én se tudnám pontosabban megjelölni a rád váró magasztos feladatot. A hajdani elsőgazda összerázkódik, széles, puffadt ábrázata elborul. Pe hiszen ez borzasztó! Még hogy ő igyéli először s legtöbbet abból a pocsolyaszagú, zavaros moslékból? Nem, nem. a plébános úr ezúttal túlsókat kíván tőle. — Jobb volna, ha IIöböl vállalná ezt a munkát. — Hőből harangozónak már így is sok a dolga, nem sózhatunk a nyakába újabb tennivalókat. Különben is: te voltál a kúlban, le szerelted föl a csöveket, te szállítottad a vizet — úgy van rendjén, hogy ezután is te foglalkozz vele. — De... — Nincs de! Elvégeztetett! Oroszlánt kiveri a veríték, érzi, hogy az eddig szellös, kényelmes ing egyszerre odatapad a hátához. Jóságos ég, mi lesz ebből? Egyre kevésbbé tud szabadulni attól a gondolattól, hogy ez a mai nap az ő mártiromsá- gának napja lesz. Újra és újra eszébe jut a nyálkás, zöldessárga színű, sűrű poshadt folyóvíz. Még ha a Gaja folyásának közepéről merte volna a vizet, nem volna semmi baj! De engedett a lomha test csábításának, a kényelemszeretetnek, s a kertésszel való rövid egyezkedés után a víztárolóban, azaz, hogy a régi vályogvető gödörben ösz- szegyüjtött vizet hordta el. Hiszen ez a víz kész hasmenés, ha nem rosszabb! Ráadásul a laj- tot se öblítette ki, már pedig köztudomású, hogy az Oroszláncsalád esztendők óta trágyalé- hordásra használja a lajtját. És ha friss lett volna a folyóvíz, ha ki is öblítette volna a lajtot, — akkor is elposványosította volna a vizet az a teméntelen sok büdös iszap, ami ott fortyog a szent kút fenekén. (Folytatása következik.)
