Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

Gyümölcsszüret a csikériai határban

EGYKORI feljegyzések mindössze annyit árulnak el a községről, hogy a határában foly- dogáló Csik értől nyerte a nevét. Tanyavilág volt egykor, azoknak a béreseknek, mező- gazdasági cselédeknek álltak itt a tanyaházai, akik a környező uradalmakban dolgoztak.

EZ VOLT EGYKOR. És ma?

A környező uradalmak egykori béresei, mezőgazdasági cselédei .községgé formálták az elszórt tanyaházakat. Kiépült a Kossuth Lajos-utca, a Széchenyi- telep. Most ősszel öt új ház építésébe kezdtek. Ábrahám Béla a tavaly termett szőlő árán most v#nja tető alá takaros kis házát. Kuluncsics Iván is házat épít. Égész családja, rokonsága ott segédkezik az építésben. Az egyik sógor az ablakokat adta, a másik testvér az ajtót készítette.

A HAZAK SORÁBAN ott

ragyog a kultúrház. A házakban rádió szól. Hetenként szórakoztató, ismeretterjesztő, tanulságos filmek peregnek a moziban. A

kis község házainak lakói egyre gyarapodnak, gazdagodnak. — Csak végig kell menni az utcán és mindezt látja az ember.

AZ EGYIK KOCSI frissen

szedett kukoricával van megrakva, a másikon hordókban a most szüretelt szőlő. Gyümölcscsel megrakott ládák a harmadikon. Mintha ide az utcára költözködött volna az egész ha- *ár, a szőlők, a gyümölcsösök egész gazdagsága.

VALAMIKOR azt mondták

a határról: futóhomok. Ezt a futóhomokot változtatták a esi- kériaiak termőtalajjá. Kicsinybe üzlet áll az utcasor közepén. Fiatal, csinos menyecske rendezgeti az üzlet előtt álló üres ládákat. Ez a földművesszövetkezst gyümölcsfelvásárló helye. N aponta 30—40 mázsa gyümölcs érkezik ide. Alma, körte, szilva, szőlő. Naponta hatalmas meny- nyiség útnak is indul. A földművesszövetkezetnek elárusító helye van Budapesten a Hámán Kató-téren. Nagy keletje van a csikériai gyümölcsnek. MágMezőgazdasági szak könyvek

az Ünnepi Könyvhéten

Az ünnepi könyvhéten Nyírbátorban, Sopronban, Kecskeméten, Debrecenben, Kaposvárott és Orosházán tartanak központi előadóval mezőgazdasági szakkönyv-ankétot. A megyei könyvtárak is számos helyen rendeznek mezőgazdasági könyv- ismertető előadásokat. Az 1000 lakosnál nagyobb községben a földművesszövetkezetek állítanak fel könyvsátrakat, ahol a mezőgazdasági szakkönyvek is helyet kapnak. Az egyéni gazdálkodókat érdeklő számos alapfokú mezőgazdasági szakkönyv között .válogathatnak a vevők.

Az ünnepi könyvhét alkalmából az alábbi új mezőgazdasági szakkönyveket jelentette meg a Mezőgazdasági Könyvkiadó:

BIRÔ GYULA: GYAKORLATI TAKARMÁNYOZÁS (Mezőgazdasági)

Ma, amikor állatainktól nagy teljesítményt kívánunk, de úgy, hogy tartásuk gazdaságos legyen, minden állattartónak, •« különösen a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóinak, brigádvezetőinek meg kell ismerniük a takarmányok összetételét, tápértékét, az állatok táp- lálóanyagigétnyét és általában mindazokat a gyakorlati eljárásokat, amelyekkel a takarmányozás olcsóbbá és eredményesebbé tehető.

Erre tanítja meg az olvasót ez a könyv.

ÜRÖSI PÁL ZOLTÁN: KIS MÉHÉSZKÖNYV

(Mezőgazdasági)

A szerzőnek a »Méhek között« című művéből három Kiadás fogyott el. Ezért szükségessé vált a »Kis mehészkönyv« kiadása, mely a méhészek legszélesebb rétegének érdeklődését elégíti ki. A könyv összefoglalja a méhészkedés kérdés-ál, egyszerűen, tömören, de minden részletre kiterjedően. Foglalkozik a méhtenyésztés és méhészet minden kérdésével, az elhelyezéstől, tartástól, szaporítástól kezdve a méz- és viasztermelésen keresztül a méhbetegsége- kig. Nemcsak a gyakorlott méhészek szárhára készült, hanem a kezdő méhészeknek is hasznos segítője.

BÁLDY BÁLINT: A BAROMFI TENYÉSZTÉSE . (Mezőgazdasági)

A baromfitenyésztők évek óta nem jutottak szakkönyvhöz. E hiányosság kiküszöbölésére jelent meg »A baromfi tenyésztése« című könyv. Báldy Bálint neve ismerős baromfitenyésztőink elölt hiszen előző könyvért kiadásban fogyott el. Ez a kiadás a régi tapasztalatok fel- használásával, a legfrissebb eredmények kiegészítésével készült. A szerző elsősorban a kistenyésztők, dolgozó parasztok, háztáji tenyésztők részire írta a könyvet.

lyákba rakva áll itt az alma, a csábítgató húsvéti rozmaring, a jonathán. Sok szilvalekvár készül az ízes, cukorédes csikériai szilvából.

A GYÜMÖLCSÖSÖK jól fizetnek. Igaz, hogy nagy gondosságot, még több szeretetet igényel a gyümölcs, de meghálálja. Nem messze van innen Vízin István gyümölcsöse. Egy-egy almafáról 4—5 mázsa rozmaring, császáralma került le eddig az almaszedő kosarakba. A gyümölcsös eddigi termése cseresznye, meggy, szilva és a már leszedett alma ára, mire összeszámolja, mintegy 15.000 forint iö- vedelmet biztosított. Szekulity Mátyás szőlőjéből sem hiányzik a gyümölcsös. Egyedül a szilvafái 3000 forintot jövedelmeztek. Iván István is eddig már 5 mázsa almát szállított az átvevőhelyre.

A CSIKÉRIAI HOMOK tehát meghálálja a gondos művelést. Persze gondos őszi és téli gyümölcsfaápolás, szívós és kitartó munka kell hozzá.

Dávod megveti alapját a püspökpusztai gyógyfürdőnek

Idős bácsika, utazókosárral a kezében, feleségével most érkezett a vonattal és kíváncsiskodó tekintettel néz körül a dávodi utcákon.

—■ Mennyit szépült, csinoso- dott a mi községünk az alatt a pár esztendő alatt, míg nem látogattunk haza.

És ha tudná, hogy milyen gazdag tervek várnak még megvalósításra. Még az idén a P etőfi-utcában elkészül a 900 méter hosszú járda. 30.000 forintos költséggel már megkezdték a tanácsháza belső átalakítási munkáit. Szövetkezeti áruház is épül 220 ezer forint költséggel, egy napköziotthonok óvoda \ pedig 18.000 forinttal.

Ez mind még az idén megvalósul. 1955-ben pedig még I ennél nagyobb községfejlesztési j terv kerül megvalósításra. Át- j alakítják az újmajori iskolát, i kútat létesítenek és kultúrtermet építenek. A püspökpusztai fürdő ügyét pedig a község maga veszi a kezébe. A már meglévő két medencét fallal veszik körül és tetővel borítják, hogy télen is használhassák gyógyvizét. Megvetik alapjait a gyógyfürdő létesítésének. Egy kilométer hosszúságban pedig tovább folytatják a járdaépítést. A Kossuth- és Béke-utcákat is kikövezik 1955-ben.

Ami a kunszállási népfront-bizottság programijába kívánkozik

A kunszállási tanácsházán beszélgetünk a község dolgairól. Sok mindenről esik szó, többek között arról Is, hogy vasárnap lesz a Hazafias Népfront-bizottság megválasztása. Ettől kezdve inkább arra terelődnek a gondolatok, hogy mi gondja-baja van a községnek, min kellene sürgősen segíteni.

— Bizony lesz itt tennivalója a népfront-bizottságnak — mondja Balta Sándor tanácselnök.

Gácsi István, községi párttitkár rábólint, simára borotváit arca elgondolkozóvá válik. Előveszi a noteszét, melybe a községre vonatkozó legfontosabb adatok szerepelnek. Vékony, csontos ember ez a párttitkár. Idevalósi, ismer minden zeget- zugot a községben.

— Hát nézzük csak, mit is lehet belevenni a községi népfront-bizottság akcióprogramm- jába, ha már erről beszélgetünk — kezdi. — Az igaz, hogy sokat fejlődött a község a felszabadulás óta. Kultúrterem, tnclyfúri- tű kút, iskolabővítés, mind egy- egy állomása a fejlődésnek. Most azonban megnőtt a feladatunk, mert megnagyobbodott a község is. Eiilöpjakabot idecsatolták és most a terület, meg a lakosság is több, mint kétszerese a réginek.

Mint a forrásból a víz, úgy buggyannak elő a szavak innen is, onnan is, mikor a község százrétű problémáiról esik szó. Beleszól a tanácselnökhelyettes, Csenki Ferenc is, ipeg a dolgozó parasztok is, akik betekintenek a tanácshoz.

Sok szó esett már a tanácsüléseken, kisgyűléseken arról, hogy Kunszállásnak piactér kellene. Már két évvel ezelőtt körülültették facsemetékkel a piactérnek szánt teret, de még mindig az utcákon árulják a portékájukat a dolgozó parasztok. — Azonkívül villany is kellene a községnek. A dolgozó parasztok szívesen járulnának hozzá az oszlopok felállításához. Eddig bizony a járási tanácstól csak évről-évrc ígéretet kaptak, de villanyt nem. A fiatalok pedig a labdarúgó-pályát sürgetik. A dombos részről a földet el kellene hordani és füvesíteni a pályát. A labdarúgó-pálya ügye is mintegy három éve húzódik, pedig a sport lelkes támogatói társadalmi munkával is segítenének rendbehozni a pályát. Fii- löpjakabon egy kirendeltség kellene, hogy az ottani dolgozó parasztoknak ne kelljen több kilométerre bejárniok a községi ta- nácsházára. A Szikes-dűlőn átvivő 1 kilométeres dűlőút is javításra szorul. A töltés összeomlott, az esőzések idején szinte lehetetlen a közlekedés.

Ezenkívül sok más dolog van, amelyek mind befolyással vannak a község fejlődésére s amelyek megoldásához azonnal hozzá kellene látni. A községi apaállatokat például azért nem tudják behozni a faluba, ahol jobb gondozásban is részesülnének, mert nincs lakása az apaállatgondozónak. Nagy érdeklődés van a község dolgozó parasztjai között a szőlő- és gyümölcstermelés iránt, már eddig is, mintegy 10 hold telepítésére jelentették be szándékukat. A facsemeték és a szőlővesszők beszerzésében több segítséget várnak. Komoly bosszankodást okoz a fülöpjakabi részen lakóknak a március óta húzódó bolt kérdése. Mintegy öt kilométerre nyílna ez a község szívétől, sok fáradságtól kímélné meg a környéken lakókat. A földművesszövetkezetek járási szövetsége, nem tudni miért, húzza-halassza a bolt megnyitását. Hasonlóképpen a május 15-re ígért italboit megnyitása is elmaradt. Megfelelő orvosi rendelőről is kellene gondoskodni, mert a jelenlegi nem alkalmas a betegek kezelésére. Gyógyszertárra volna szüksége a falunak. A dolgozó parasztok sérelme az is, hogy nincs a községben bognár. A helyzetet súlyosbítja, hogy az idecsatolt Fülöpjakabon sok a szőlőtermelő, akiknek bizony gyakran van szükségük bognármunkára.

Bizony sok égé tő probléma vár sürgős megoldásra, mert szó, ami szó, a járási tanács is elhanyagolta a község fejlesztésének támogatását. Gyakran járnak kint a járási tanács instruktorai, vezetői, de az állami feladatok mellett, mindezekről megfeledkeztek. Pedig ezen a téren is sokkal több segítséget vár a községi tanács és a község lakói is a felettes szervektől.

A beszélgetés alatt Gáesi elvtárs feljegyezte mindezeket a problémákat, amiket sürgősen meg kell oldani.

— Valami kis lelkiismereti úr- dalás félét érzek mondja, mikor elteszi a kis noteszt — talán mi is felelősek vagyunk egy kicsit azért, hogy a községben eny- nyi probléma van. Feltétlen javasolni fogom a községi népfront-bizottságnak, hogy vegye programmjába mindezeket. Természetesen ehhez én a községi pártszervezet részéről minden segítséget megadok majd.

Szép feladat vár tehát a most megalakuló Hazafias Népfrontbizottságra Kunszálláson. Persze, az elmondottakon kívül még valószínűleg sok egészséges javaslat hangzik majd el a dolgozó parasztság, a falu minden rétege részéről, amelyeknek megvalósítása megváltoztatja majd a község életét.

FÉLEGYHÁZI RAJZOK

A napokban Kiskunfélegyházán jártam. A tanácsháza folyosóján feltűntek a város múltjáról rajzolt képek. Közel két tucat rajz, festmény díszíti a folyosók falát. — Az egyik kölcsönjegy- zés előtt készítették a félegyházi festők — magyarázta Horváth Béla tanácselnök.

Két kép ragadta meg a figyelmemet. A tanácselnök '■irodai helyisége bejárata közelében függ egy kép, amelyen olvashatjuk: A városházi urakhoz nehéz volt bejutni. A rajz utal arra, hogy Endre Zsigmond, Hoffer József, Szabó Béla földi isteneknek képzelték magukat.

A másik kép, amely emlékezetemé« vésődött, a feljáratnál látható. Egy »úri- birtokost« mutat, aki fiakerről szemléli, hogyan kaszálják a munkanélküliek a piac kövei között kinőtt füvet.

— Ilyen volt az élet nálunk Félegyházán — meséli egy régi tisztviselő. — A városháza és a piac voltak életünk gyújtópontjai:

Sokáig elgondolkoztam ezen. Nem tudtam a nyitjára jönni. Felkerestem a piacot, s ott több emberrel beszélgettem. A beszélgetésekből megtudtam, hogy a város piacán nemcsak a nyurga, barnás- bőrű, vézna Petőfi Sándorka játszott a a Szarvas-fiúkkal és Endrész Marival, hanem ott tartották hosszú évtizedeken keresztül a »publikációkat«. A nagymise után a városi szolgák kihozták a városháza kapuja alól a szószéket és felállították a piac közepén. A szószékre először a városi főjegyző lépett és felolvasta a közönséget érdeklő hirdetéseket. Utána a levéltárnok, majd a városi dohos tájékoztatta a lakosságot. Néha-néha egy-egy országgyűlési képviselő is szólt választóihoz.

Választás! Ez bűvös szó volt Félegyházán. Más nem is nagyon mozgatta meg a vadászgató, pipázgató, a népet nyomorító urakat.

Választás! Nemcsak a városházi fó- tisztviselők jöttek izgalomba, hanem a tunya városatyák is. Hiszen ők is választással kerültek a városi parlamentbe.

Az urak esténként azon törték a fejüket, milyen kortesfogásokkal csapják be a népet. Hosszú évtizedeken keresztül két párt küzdött a hatalomért. A 48-as függetlenségi párt. Holló Lajos több, mint 30 éven keresztül képviselte Juslh Gyula pártját Félegyházán. Kossuthnak Félegyházán igen sok híve volt. Díszpolgárrá is választották.

A másik párthoz a mindenkori kormány hívei tartoztak. Ezeket egyszerűen »mungók«-nak nevezte a félegyházi ember. Hogy a név honnét ered, erről senki nem tudott tájékoztatni. Annál többet tudnak a íélegyháziak a mungók rosszemlékű tevékenységéről. Fenn is maradt

a mondás: Félegyházán kétfajta ember van, becsületes és mungó.

Választás! A városi parlamenti székekért megindult a küzdelem. A mun- gópártiak esténként a Túli pán-vendéglőben újabb és újabb kortesfogásokat eszeltek ki. Kedvenc fogásuk volt a »szavazók ritkítása«. Ez azt jelentette, hogy mindazokat kihagyták a szavazólistáról, akikről tudták, hogy nem az ő emberük. Helyettük mungók kerültek a listára és olyanok, akik pénzért szavaztak. De nem egy alkalommal leszavaztatták a halottakat és a más városba költököd- teket is. Ezzel »duzzasztották« szavazataikat.

Mas módon is félrevezették a népet A 48-as függetlenségi párt a Speyer-köl- csünből felépítette a városi bérházat, a gőzfürdőt és a vágóhidat. A mungók napokon át a piacon másról sem beszéltek, mint arról, hogy a függetlenségiek hatalmas adósságba verik a várost. Fel kell majd emelni a pótadót. A választás napján aztán a fináncok járták a várost, aki nem a mungókra szavazott, attól nyomban a helyszínen bevasalták a magas adót.

Ilyen módszerekkel kerültek be mun- gó-váfosatyák a képviselőtestületbe. A teljes hatalomhoz hátra volt még egy lépés: birtokba kellett venni a városházi

állásokat, a főtiszti helyekre az ő embereiket ültetni. Ez már könnyebb volt, hiszen övék volt a képviselőtestületi többség. így kerülhetett Ring József, Tóth József és hasonszőrű emberek a polgármesteri székbe. Ezek képviselték a birtokosoknak, a basapa riasztóknak, az 1000 holdas Hoffer Józsefek, az Endre Zsigák érdekeit, vagyis azt, hogy Félegyházán mindig olcsó legyen a napszám. Olcsó is volt. Ezer és ezer munkanélküli ténfergett az emberpiacon, a »köpködőn«. Munkát kerestek, az éhség, a nyomor, a kétségbeesés fillérekért kényszerílette őket munkára.

A városi parlamentben a. »patinás« városatyák intézték a közületi ügyeket: A városházi irodákban politikai par- kettáncosok terpeszkedtek. Mind szívták a nép vérét. Kiskirályoskodtak. ; :

Ezt a múltat idézik fel a rajzok, me- lyfifc a tanácsháza folyosóján függnek: Megszívlelendők. Különösen most, amikor az új tanácstörvényről vitatkoztunk. Már nem a hofferjózsefék, endrezsigáék, ringjózsefék, tábilászlóck ülnek a féiegyházi tanácsban, hanem a nép fiai, akik ismerik a nép bajait, gondjait, örömét, bánatát.. :

Változnak az idők. A félegyházi határból nemcsak a szélmalmok vitorlái tűnlek el, hanem a városházából a népet sanyargató urak .. ;