Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

tezámoió brigád alakul! a Kecskeméti Sépgyárlsan

MÉG MÁRCIUSBAN TÖRTÉNT. Vége a termelési értekezletnek a Kecskeméti Gépgyár tisztítóműhelyében. Az itt dolgozók kisebb csoportokba verődve beszélgetnek. Itt is, ott is egy-egy dolgozótól hallani: tudod, sok igaza van Szabó Lajosnak, amikor azt mondja: ha a szovjet emberek tudnak úgy dolgozni, hogy magukat ellenőrzik, akkor mi is meg tudjuk ezt tenni. Persze voltak kétkedők, akik csak azt látták, hogy ez megint valamilyen »új trükk« a vezetők részéről. Orgoványi István és Tapodi József szakszervezeti bizalmi erről váltott néhány szót.

— Mi a véleményed az ön- ellenőrzésről? — kérdezte Orgoványi István.

— Meg lehet csinálni, de nem azonnal. Tudod, ami új, itt nálunk a gyárban, attól még sokan fáznak, meg hát az ujjunk sem egyforma. Többen vannak, akiknek tetszik ez a dolog, s majd őket segítségül hívjuk. Aztán majd értenek a többiek is a becsületes szóból.

— Hát, akkor kezdjünk hozzá — vált el egymástól Orgoványi István s Tapodi József.

Ebben az időszakban a tisztítóműhelyben két brigád dolgozott. A Rákosi-brigád, melynek vezetője Orgoványi István és a Beloian'nisz-brigád. A Rákosi- brigád tagjai pár hét után úgy határoztak, önellenőrző brigáddá alakulnak. Szándékukat közölték a vezetőséggel. Azonban elhatározásukat nem tudták megvalósítani,, mert az aratási idő beköszöntésével sokan elhagyták az üzemet. A két brigádból egy brigádot kellett kikovácsolni. Ez sikerült is, de az önellenőrzés megvalósításáról ebben az időben még kevés szó esett.

A PARTKONGRESSZUS után azonban igen gyakori beszédtéma lett az önköltségcsökkentés. Orgoványi István és Tapodi József fejében ott motoszkált az a gondolat, hogy most már tenni, cselekedni kell. Kevesebb ellenőrrel is lehet jobb munkát végezni. Persze, a meo-nak más volt a véleménye.* Mindenáron azt akarta bebizonyítani, hogyha ők nincsenek, gyártás közben nem ellenőriznek, akkor sok lesz a selejt. — De sokat idegesített a hátam mögött álló mens. Már sokszor azért is, mert zaklatott, nem csináltam jól. Ügy voltam vele, ha elnézi jó, ha

titok nyitja. A közömbösséget kellett elűzni és megértetni, hogy ugyanannyi idő alatt is lehet jó munkát végezni, ellenőrzés nélkül. Ennek a módja a következő lett. Megígérték: a brigád ezután csak minőségi árut termel. Az ígéret nem maradt puszta szó. Valóban a brigád tagjai minőségileg a legjobbat adták. Persze akadtak egynéhá- nyan, akik rosszul dolgoztak. — Reggelenként a brigádvezetők a selejtgyártóknak megmutattáK, hogy miért rossz a munkájuk. A nyilvános bírálat hatása jó volt. Később ezt a módszert kiegészítették azzal, hogy aki felületesen dolgozott, az munkaidő után mégegyszer kézbevette a munkadarabot és kijavította. A minőségi munkának egyre nagyobb lett a becsülete. Oláh Gergely, Sándor István, Mayer Ferenc, Rózsa Etelka lelkes szószólója lett az önellenőrzésnek. — Vagyunk olyanok, hogy magunk is el tudjuk bírálni, mikor gyártunk rossz árut, mikor jót. Legyünk önellenőrzők — mondták társaiknak. Ez a mi érdekünk is.

— Ugyan, hagyjátok, titeket is megtévesztettek, — válaszolt Szabó József. — Igazad van.

A KORMÁNYPROGRAMM

megjelenése után megyénk kisiparossága lendülettel látott munkájához, hogy a maga term létén elvégezze meghatározott feladatait. Kisiparosaink hozzáfogtak a lakosság szükségleteinek jobb ellátásához. A falun jelentkező szükségletek fokozottabb kielégítésére majd minden községben újabb iparjogosítványokat adtak ki.

KORMÁNYZATUNK nemcsak arról gondoskodott, hogy falva- inkban több iparos legyen, hanem arról is, hogy azok jobb anyagellátásban részesüljenek. A kovácsok azelőtt negyedévenként 50 kg. kovácsszenet kaptak, ma 5—6 mázsát. Míg azelőtt 120 kovácsnak kiutaltak 24 tonna szenet, addig ma a 400 kovácsnak 150—180 tonnát. Oxigénből kisiparosaink ma már a tavalyi tízszeresét igényelhetik, Javult a bőrtalpellátás is.

MEGYÉNKBEN igen sok kisNekünk bővül a munkánk, mert azt is el kell végeznünk, amit eddig a revizorok csináltak.

— De, talán mégse így van. Csak azt végezzük el, amit eddig is kötelességünk lett volna: nagyobb figyelemmel kell dolgoznunk.

— Hát jó, majd meglátjuk — mondták az aggályoskodók. — Szeptember 15-e körül az üzemvezetői irodában munkaidő után többen öszegyültek és a következőket írták egy fehér papírlapra: »Mi, a tisztítóműhelyi dolgozók, kérjük a vállalatvezetőséget, hogy bennünket önellenőrző brigáddá nevezzen ki.« Az ottlévők mindannyian aláírták.

AZÓTA KÉT HÉT telt el és a brigád kiállta à próbát. Szeptember 20-tól 30-ig 98 százalékban végzett kifogástalan minőségi munkát.

*

Az első lépést siker koronázta. De még nem ült el a maradiak hangja. Még sokan úgy vannak, hogy számukra az önellenőrzés csak többletmunkát jelent. Egy azonban biztos: a brigád többsége tántoríthatatlan, mert tudja, hogy jó úton halad, mert érzi a párt segítségét, amely őrködik azon, hogy a még göröngyös út később síma, egyenes, könnyenjárható legyen.

iparos úgy hálálja meg kormányzatunk gondoskodását, hogy követi a munkásosztály példáját és fokozza termelékenységét, olcsóbban állítja elő termékeit. De akadnak még olyanok, s különösen az új kisiparosok között, akikben nem találjuk meg ezeket a törekvéseket, mert ezek inkább a »gyors tollasodást« tartják szem előtt. Nem egy ezek közül még arról is megfeledkezik, hogy teljesítse állampolgári kötelességét, adóját befizesse. Van olyan, akinek havi jövedelme eléri a többezer forintot is, adója 500—600 forint, de ennek rendezésével minduntalan késlekedik.

A KORMÁNYPROGRAMM megjelenése óta megyénk kisiparossága szép eredményeket ért el. Ha a KIOSZ segítségével kiküszöbölik a felszínre került hibákat, akkor a legtöbb helyen jobban és olcsóbban láthatják el a lakosság szükségleteit.

nem, úgyis — mondja Mayer Jó- _ tromfolt rá Sárközi György. — zsef. Hasonlóan vélekedtek a‘ brigád többi tagjai is. Itt volt a

Kisiparosaink munkájáról

I Sohasem V<?U papíro1!

I baratja, mert

úgy vélekedett: amit szóval el lehet intézni emberségesen, az biztosabb, mint a sokszor kicifrázott gondolatokat rögzítő betű. Néhány héttel ezelőtt azonban úgy adódott, hogy egy iro- mányköteget kellett átvenni Varga Jánosnak a Kiskunfélegyházi Gépgyárban. Beosztásának rovatába egy újabb feljegyzés került: biztonsági megbízott.

Mit hagyott rám örökségképpen az elődöm gondolat jegyében lapozgatta a papírokat, a jegyzőkönyveket. Megakadt a szeme a sok feljegyzésen. Ez már az én dolgom lesz. Nem is késlekedett. Zsebbe tette a papírt s irodáról-irodára járt intézkedni. Minden sürgős — mondta mindenütt, mert életről, egészségről van szó. A golyóspréshez esernyő kell — szólt a műszaki osztályon, mert ha valamelyik netán elálmosodna, nincs védőkeret s a prés agyonüti. Azóta már a védőkeret elkészült. Vízhányó József főművezetőtől kőművest kért, a konyha és mellékhelyiségeinek kimeszeléséhez. A fiókműhely ablakánál, ahol a tanulók dolgoznak, pótolták a kitört ablakrészeket. Még egy pár nap, és szerelik fel a védőrácsozatot. Ezeket a tennivalókat a papírok rögzítették, de ő ennél sokkal többet tesz: ügyel dolgozótársai életére, mert bizony még ma is akadnak olyanok, akik úgy gondolják, hogy egészséget úgy lehet vásárolni, mint ruhát, vagy cipót.

Varga bácsi, a biztonsági megbízott

Talán nézzünk körül együtt az üzemrészekben, hogy maga is jobban lássa, hogy egyeseknél még így van — tessékel lassan az üzem belseje felé. — Míg eljutunk a nagycsarnokig, két tanulságos történetet mond el. — Már a negyvenötödik évemet taposom, de amióta munkavédelmi megbízott vagyok, azóta még okosabb lettem. Eleinte nem tudtam, hogy milyen kötelezettségekkel jár ez a munka, de egyet éreztem; felelős vagyok dolgozótársaim nyugodt munkakörülményeiért, életéért. Nemrég történt. A kovácsműhelyben Tóth Imre csorbult kalapáccsal dolgozott. Az egyik ütésnél lepattant egy szilánk a kalapács fejéről és az a kezébe fúródott. 10 napig volt beteg. A másik. Munka közben a kijelölt közlekedési utakra is sokszor félkészárut helyeznek. De sok az eldobott lemez is. Az egyik fiatal egy ilyen eldobott lemezre rálépett, az felvágódott, bevágta a lábát. 12 napig betegeskedett. Ilyenekből aztán a többiek is tanulnak. Na, persze azért még igen sok felvilágosító szó is kell. Nehéz dolog megértetni, hogy a meggondolatlanság, a fegyelmezetlen munka, a balesetek melegágya. Sokat, nagyon sokat kell még tenni, hogy mindenki megértse: életére, egészségére elsősorban neki kell vigyázni. Még be sem fejezte jóformán szavait, hirtelen ellép mellőlem és a sárosban lévő köszörűhöz siet, A gép

működik, gazdája pedig magyaráz.

— Ej, fiam, miért járatod üresen a gépet?

— Egy perc, csak míg elmagyarázom a szaktársnak, hogyan kell köszörülni.

sok áram, sok forint. De nem látom a szemüveget a szemeden. A fiatalember elszé- gyeli magát. Varga bácsi felháborodással jegyzi meg; — Ha nem volna, biztos panaszkodnál. Most pedig nem válaszolsz, pedig már nem először szólok neked.

— Igaza van, Varga bácsi, többet nem kell szólni nekem ezért, s ezzel a védőszemüveget felteszi. A másik üzemben a renddel kapcsolatosan teszi meg az észrevételét. Az esztergaműhelyben a lányoktól azt kérdezi meg, hogy miért nem kötik be fejüket a kendővel, miért nem gombolják be munkaköpenyüket. Ez is a rendhez tartozik, meg a nyugodt munkához, mondogatja a fiataloknak.

Az idő halad, de se ő, se én nem tudunk véget vetni a beszélgetésnek. Hát az anyagmozgatók kérését már elintézték? A nagycsarnok téli fűtésével hogy álinak?

bök ujjával, majd ekép- pen szól; — de jó, hogy megemlítette, már majdnem kiment az eszemből. De éreztem, hogy még valami igen fontosat akar

— Sois, perc,

Homlok ára |

HITS KÉPHIRADÓNK

A Kecskeméti Gépgyár 2.7 millió forintos beruházással új fürdőt, öltözőt, orvosi rendelőt, egészségügyi szobát és iroda- helyiségeket épít. — Képünk bemutatja a befejezéshez közeledő új épületet,

A lajosmizsei Sallai termelőszövetkezetben kombájnnal takarítják be a napraforgótermést. A képen: munkában a kombájn.

Tüzhelyvásártás akadályokkal

alamikor 20 évvel ezelőtt, amikor háztartásomat berendeztem, vásároltam tűzhelyet és bizony már nagyon kiszolgált. Hosszabb ideje rakosgatom a pénzt egy új tűzhely vásárlására.

Az elmúlt napokban betértem Baján az 57-es számú vasboltba, hogy tűzhelyet vásároljak. Az elosztóból éppen akkor érkeztek meg a tűzhelyek, örültem, hogy mindjárt vásárolhatok egyet. Azonban tévedtem. Mert a legtöbb tűzhelyen egy cédula incselkedett velem, rajta a felirattal: eladva. Az elárusítók mindjárt meg is nyugtattak, hogy a tűzhelyeket már előre ki is fizették vásárlóik.

mondani. Három kérésünk volna: az anyagmozgatók, a két éve tartó ígéret helyett szeretnék már megkapni végre az emelődarut. 13 ember egészségéről van szó. Az emelődaru hiánya már sok társam betegségét okozta. Egynek a lábafejét roncsolta szét a ráeső anyag emelés kőiben, a másiknak a kezeujjait nyomta szét, a harmadik sérvet kapott az emeléstől. Már sokat mondtam az irodában is, de minőig azt válaszolták, hogy a minisztérium munkavédelmi osztálya nem intézkedik. Pedig ez igen helytelen. Emelő hiányában már összetört egy 28—39 ezer forintos dinamó is. Igen sokat segítene egy villanytargonca is. Aztán meg kellene oldani még a nagycsarnok téli fűtését is. Tavaly is 18.000 óra esett ki a termelésből, mert addig újítottak az építkezésen, míg kiújították belőle a tetőfödémet és a radiátorokat.

Ügy belemelegedtünk a munkavédelem ügyes-bajos dolgába, hogy csak arra figyeltünk fel: kongatnak. Négy óra, vége a mai napnak — mondom. Vége a munkaidőnek, de nekem még nem — szól Varga János

Amikor elcsendesedik minden gép, sorrajárja az üzemrészeket. Megnézi, milyen tiszták, megvizsgálja, melyik dolgozó hagyta tisztátalanul a gépét, ki hagyta el a szerszámot, elrakja az útból a félkészárut, ahol nagy a rendetlenség, rendet csinál. 6 óra felé pedig kiballag a kapun, s indul haza családjához.

V, K,

Hogyan — ötlött eszembe ■— tűzhelyet előre is lehet vásárolni, sőt ki is fizetni? Később pedig, mikor feltettem a kérdést, hogyan lehet előre eladni a még át sem vett tűzhelyeket, azt a választ kaptam: felsőbb utasításra csak a vasutasok és a gyapjúszövetgyári dolgozók kaphatnak belőle.

Nem elégített ki az árudában kapott felvilágosítás, felkerestem azonnyomban a városi tanács kereskedelmi osztályát. Itt meggyőződtem arról, hogy ilyen felsőbb utasítás nincs és ilyen utasítást nem is kaphattak.

¥/isszamentem az árudába, * ahol közöltem a tényt. Erre az árudavezető a telefonhoz lépett és felhívta központját. A beszélgetésnek fültanúja voltam. Hallottam, mikor megjegyezte, hogy olyan mérőknek; akik csak a várost járják, nem adnak. (Már mint tűzhelyet.) Hát kérem, én nem vagyok ráérő. Én a MÉH-vállalat dolgozója vagyok és beosztásomnál fogva járom a várost és igyekszem munkámat becsületesen elvégezni.

Odáig fajult a tűzhely-ügy# hogy a népbolt-központ ellenőrt küldött le az árudába. Az ellenőr ránézett a tűzhelyekre és azt mondotta: tessék itt is van tűzhely, ami nincs eladva. Az egyik mellett egy terhes állapotban lévő fiatalasszony állott. Gondoltam, fiatalok, hát félreállok. A másik pedig nem volt számomra megfelelő.

A tűzhely-ügy ilyen elintézésében azonban nem nyugodtam bele. Felkerestem a népbolt- központot és előadtam panaszomat. Az igazgató elvtárs azt kérdezte tőlem, hogy miért nem vettem nyáron tűzhelyet? Egészen egyszerűen azért, mert akkor még nem volt meg a pénzem rá.

✓

n úgy tudom, hogy a szocializmus építésének jelen szakaszában elsőrendű cél: a dolgozók élteszinvonalának emelése, igényeiknek fokozottabb kielégítése. A szocialista kereskedelemnek is ezt kell szolgálnia. Tehát nem helyes, hogy ismerősöknek, jóbarátoknak előre eladják a tűzhelyeket. És még valamit nem szabad szemelöl téveszteni: hogy a dolgozók nagyobb megbecsülést és udvariasabb hangnemet várnak.

SZAMOLAI FERENC NE, Baja, Tél-utca 50,