Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-10 / 240. szám
Lázas készülődés liillililllilllliilillllllllllllllillllillllllillllliiillllllllilliliiiilililit Készül a kecskeméti múzeum kiállítása Hja Ehrenburg: Párizs bukása Uj Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1954, Fordította: Benamy Sándor; A két kecses őzike barátságos közvetlenséggel szimatol bele a levegőbe, láthatóan egyáltalán nem fél az előtte hajladozó emberektől, akik nem nagyon illenek bele ebbe a homokbuckás tájba, az ágas-bogas borókafenyők tövébe. Nem is tartoznak ide ezek az emberek, mert a kép, amely a cikk elején díszlik, a Kecskeméti Múzeumban készült és azt a pillanatot ábrázolja, amikor a készülő nagy kiállítást rendezők éppen az egyik diorámának a berendezését állítják össze. A múzeum egyik termében ugyanis beépített diorámák a homoki állat- és növényvilágot szemléltetik. Mészáros György, a Madártani Intézet kecskeméti munkatársa, aki már 1926 óta foglalkozik, főleg Kecskemét madárvilágával, lelkesen mutogatja azokat az általa kitömött madarakat, amelyek csak egy kis részét képezik a homok és a szikesek madárvilágát szemléltető kiállítási anyagnak. A kis őrgébics — vagy ahogyan Kecskeméten nevezik — a »szarkagábor«, a gyönyörű barnagalléros búbosvöcsök, a testes nyári lúd, a káprázatosán kék szalakóta, meg törpe társa, a kék cinke, a szürkés, szerénykülsejű kormos szerkő, még ott pihen természetes tartásban, megmerevedett, kitömött állapotban a naftaíinos ládában. Várja, hogy illő helyére kerüljön a gyönyörűen feldíszített dioráma természetes környezetébe. A két kis őzike mellett kapirgáló foglyok már ott várják társaikat a kiállítási szekrényben, de mindaddig nem kerülnek végleges helyükre, amíg Budapestről meg nem érkezik az a nagy szállítmány, amelyből leselkedő róka, II. meg egy egész üregi nyúlcsalád, számtalan madár kerül a múzeum szekrényeibe. A kiállítás berendezése nem könnyű feladat. Kutatók, szakemberek, állatpreparátorok, muzeológusok egész hada munkálkodik rajta. Mindannyian azért dolgoznak, hogy a jövő hónapban megnyíljék Kecskemét kulturális életének ez az új nagyszerű dokumentuma a Katona József Múzeumban, A kiállítás jelentős része a kecskeméti állat- és növényvilág dokumentumai mellett, a szőlő- és gyümölcstermelés eredményeit mutatja be. A képen látható szőlőpreparátumok rövidesen az üvegtárlókba kerülnek, A hírek szerint 62 fajta szőlő- minta szemlélteti majd a kiállításon a Kecskeméten hagyományos szőlőnemesítés eredményeit. Itt lesznek Mathiász János csodálatos zamatú, világszerte ismert csemegeszőlői. »Az ezeréves Magyarország emléke«, az »Erzsébet királyné«, a »Kecskemét szépe«, »Kecskemét virága«, »Kecskemét gyöngye« és sok más nagyszemű, ízletes szőlőfajta. A kiállításon megláthatják a látogatók a Kecskeméti Szőlészeti Kutatóintézet munkatársának, Mathiász János tanítványának, Kocsis Pálnak az életművét is. A »Glória II.« nagyszerű, keményhúsú, pompás illatú fehérszőlő. a »Glória I.«, a pirosas színű »Irma«, a »Hunyadi Mátyás« és mindaz, amit a kutató- intézet a nagyszerű kutatógárda közreműködésével azóta alkotott. Ez természetesen csak egy részét képezi ennek a gazdag anyagnak, mert hiszen a kiállítás emellett a szőlőművelés, a bortermelés egész folyamatát részletesen szemlélteti. Helyet kap a kiállítás termeiben az állattartással összefüggő néprajzi és dokumentációs anyag is. Ezek a pásztói-élettel összefüggő tárgyak, melyeket u múzeum dolgozói nemcsak a fenti képen, hanem a valóságban is gondosan rendezgetnek, tartósítanak, alaposan átvizsgálnak, rövidesen a fényesen üvegezett kiállítási szekrényekben várják az érdeklődő kecskeméti dolgozókat, akik már most türelmetlenül érdeklődnek, hogy mikor nyílik meg végre ez a régóta várt — és bizony kissé lassan készülő kiállítás. Nagyszerű lehetőséget nyújt a kecskeméti múzeum új kiállítása arra is, hogy a Hazafias Népfront célkitűzéseinek megfelelően mind nagyobb dolgozó tömegek ismerjék meg Kecskemét sajátos növénytermelésének és állattenyésztésének hagyományait, mai fejlett módszereit közelebb kerüljenek városukhoz. Bizony Kecskeméten szép számmal akadnak még tennivalók a kecskeméti szőlő- és gyümölcs- kultúra fejlesztésére, korszerúbbététele terén. Ez a kiállítás nagy lehetőséget nyújt arra, bogy megyénk székhelyén működő tudományos intézmények, nemesítő állomások közelebb Kerüljenek a dolgozó nép életéhez, a tudományos munka és hagyományok tiszteletének ereje még szorosabb egységbe forrjon a város felvirágoztatása, a dolgozó nép jólétének emelése érdekében, a gazdag termelési tapasztalatokkal rendelkező kecskeméti parasztság erőfeszítéseivel. Ehrenburg eddig magyarra fordított regényei után (A vihart A kilenedik hullám) most olvashatjuk magyarul Párizs bukása <c- regényét. Eddigi regényeinek nagy közönségsikerére gondolva, érdeklődéssel vesszük kezünkbe ezt a könyvnapra kiadott regényét. A hatalmas mű cselekménye 1936-tól 1940-ig mutatja be a hazaáruló francia politikát. Az események és a személyek olyan mozgalmasságát látjuk a regényben, amelyet már Ehrenburg előző műveiben is megcsodáltunk. A francia politikai és társadalmi élet olyan mélyreható ismerete tűnik ki a műből, amely francia írónak is becsületére válhatna. Ehrenburg hosszú éveket töltött Franciaországban (1932-től 1940-ig az Izvesztyija különtudó- sítója volt), ezért tudta olyan művészi erővel elénk tárni a francia politika katasztrofális öt esztendejét. Műve történelmi dók«« mentumnak is jelentős alkotás. Ehrenburg művészi erővel mutatja be az eszmék harcáU teremti meg alakjait, beszéli e a változatos eseményeket. Figyelmünket állandóan leköti, nem lankadó érdeklődéssel követjük alakjainak sorsát. Az események gazdag áradása hömpölyög végig a regényen. Alakjait cselekedeteikkel jellemzi. Amint új szereplővel ismerkedünk meg, az író tömören bemutatja az olvasónak. Megismerjük alakját, lelki tulajdonságait és addigi életét. Sajátos szerkesztési módja, különösen a háború borzalmainak és a munkások életének megrajzolásában, hogy néhány vonással találóan megrajzolt alakok villannak meg a műben. így teszi teljessé és életszerűvé az ábrázolt jeleneteket. Az ismert történelmi személyeken kívül (Daladier, Blum, Reynaud, Laval, Pétain marsall) az alakok egész sorát teremtette meg, nemcsak mellékszereplőként, hanem főszereplőként is. A magát baloldalinak álcázó Népfront jobban ellene van a kommunistáknak, mint a fasiszta jellegű Tűzkereszt-mozgalomnak. Nem segíti a dolgozók jogos törekvéseit. Ha érdeke úgy kívánja, a választásokon szövetségre lép a túzker észté sekkel. A Népfront képviselőit és minisztereit Jules Dessere nagy kapitalista, a Szajna repülőgépmotor-gyár tulajdonosa irányítja, akinek a gyárából sztrájkmozgalmak indulnak el. Auguste Viard képviselőről a következőket mondja: »Az ellenzéken Viard veszélyes: bőg, mint egy oroszlán. Adjunk neki miniszteri tárcát és akkor legközelebb már csak mekegni fog.« A regény egyik főszereplője, Paul Tessat, a Népfront híve. Képviselő, majd miniszter. Fia, Lucien költekezik, a németeket szolgáló tűzkeresztesekhez szegődik és a végén dicstelenül elpusztul a németek elleni háborúban. Leányai Denise, elpártol apjától, kommunista lesz, sztrájkok szervezése miatt börtönbe is kerül. A kihalt és a németektől megszállt Párizsban ő szervezi meg az ellenállási mozgalmat. A regényben szereplő politikusok valóságos dróton rángatott figurák, megalkuvók, karrieristák, akik az egyszer megragadott koncot nehezen akarják elengedni. Breteu.il, a Tűzkereszt vezére GrandeU-lal és később Weiss-szel együtt Hitler útját egyengeti és elárulja a francia nép érdekeit. Joliot szerkesztő újságját annak a szolgálatába állítja, aki pénzeli. A tábornokok közül Lerideui de Vissé ingadozik, Picard pedig a tűzkeresztesek oldalára áll. A hitleri csapatok előrenyomulásakor hiába akarják a francia dicsőséget megvédeni, már késő. Az író alakjait nem egyoldalúan ábrázolja, ezeket a »nagyon kát* mindennapi életükben, emberi gyarolóságaikban is bemu* tatja. Tessant például nagy ínyenc, Dessere kiadói vacsorák köz* ben beszéli meg vele a politikai helyzetet. Szeretőt tart, gáláns ka* landjai vannak, otthon pedig beteg felesége panaszkodásait hall* gatja. Viard szenvedélyes műgyűjtő. Amikor Párizst elhagyja, csak képeivel törődik. Breteuil, a tűzkeresztesek félelmetes vezére elhalt kisfiát siratja és ájtatoskodik. Emberi gyarlóságukban min* dentől rettegnek, mégis a francia nép millióit teszik szeren* esetlenné. De megismerjük a regényben a haladó erők képviselőit is. A gyári munkásokat, akik sztrájkra szervezkednek, meri látják a Nép* front vezetőinek kétszínű játékát. A fiatal Michaud-nak, a repülő* gépmotor-gyár munkásának nagy része van abban, hogy a »min* denható* miniszter leánya, Denise, a munkások oldalára áll. Pierre Dubois, a gyár mérnöke is a munkásokkal tart. Ezek a dolgozók harcolnak a spanyol forradalomban a kommunisták oldalán, a németek elleni harcban hősiesen, néhányon életük feláldozásáf val is helytállnak. A francia nép nem kerülhette el a dicstelen bukást. De a nemzeti katasztrófából van felemelkedés. Ahogyan Michaud meg* fogalmazta: »Győzni fogunk! Ez nagyon egyszerű, olyan egyszerűi mint ahogy a nappal követi az éjszakát, vagy ahogy a tavasz követi a telet. Az emberek szomjaznak a boldogságra.« Ehrenburg könyve harcos írásmű, Olvassuk szeretettel és gyönyörködjünk benne! KISS ISTVÁN, TTITi Tizenhárom iskola egyetlen kolhozban AZ ÖSSZSZÖVETSEGI Mező- gazdasági Kiállításon reggeltől késő estig szakadatlanul látogatják a Tadzsi'lc SZSZK pavilonját. Egyesek a hófehér gyapothegyekben, mások a színes selyemszövetekben gyönyörködnek. A kiállítási szekrényekben friss gyümölcsöt és karakulgyapjút látunk. Külön teremben mutatják be a Pamir fennsík Lakóinak munkasikereit. A BEJÁRATNÁL szőnyegeken könyvek fekszenek; írók képei függnek a falakon. Középen nagy fényképen fehér kőből épült iskolaépület mellett tarka selyemruhés kislányok lépkednek a napfényben, könyvekkel a *kezükben: a leninaba- di kerületben lévő Vorosiloy-s kolhoz tagjainak gyermekei, A kolhoz arról híres, hogy 13 is« kólája van: négy tízosztályos és kilenc hétosztályos. A KIÁLLÍTÁSI szekrényben Firduszi »Sahname« kéziratának: fényképmásolata arról tanúsko* dik, hogy a tadzsiknyelvű kiás/.» szikus költészetnek sokévszáza« dós írott hagyományai vannak. Ugyanott egy másik iratból meg« tudhatjuk, hogy a Tadzsik SZSZK mai területén az Októ-» béri forradalom előtt csak né« hány általánosiskola volt, ame« lyekben csupán a gazdag szülő'» gyermekei tanultak. A lakosság javarésze akkoriban írástudatlan volt. A köztársaságban ma 1200 hétosztályos és tízosztályos is» kola van,
