Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-10 / 240. szám
Izsák fiataljai teljesítik a pártmegbízatást Mostanában Izsák felé menet sokszor kénytelen megállni, vagy sűrűn kerülgetni fogatokat a gépkocsi, mivel szekér, szekeret, kocsi kocsit ér és mind fedetlen hordókban, hektós dézsákban, vagy gyümölcsösládákban rakva szőlőt szállít. Izsákon folyik a szüret. Mennyivel más most a kép itt, mint 2—3 évvel ezelőtt volt. Egy éve a gazdáknak újból a legféltettebb kincsük lett a szőlő. Vidám embereket, gonddal, fáradtsággal ápolt, a permetlétől még mindig kéklő, jó termést hozó szőlőket iát az ember, bármerre néz a község ugyancsak forgalmas határában. — Ez többek között a mezőgazdasági határozat első évének kézzelfogható eredménye Izsákon. Folyik a szüret és most dől el, hogy a község DISZ-tagjai és parasztfiataljai mennyit teljesítettek a tavasszal kapott megyei pártmegbizatásból. A hordókba csurgó must mennyisége mutatja meg, állták-e adott szavukat az izsáki fiatalok, eleget tettek-e vállalásuknak, mennyiben segítették felvirágoztami megyénk híres szőlő- és gyümölcskultúráját. — Boldogan mondom el — feleli kérdésünkre mosolyogva Magyar elvtárs, a területi DISZ- szervezet titkára —, hogy Izsák község fiatalsága vállvetve dolgozott az öregekkel és állta a szavát. Pedig olyan kedvezőtlen volt az időjárás, hogy aki hatnál kevesebbszer permetezett és sajnálta a fáradtságot a porozástól, az nem tudta megfogni a szőlőt, de még a levelet sem nagyon. Régen kellett így harcolni a peronoszpóra, meg a gyom ellen, mint ebben az évben. Az ember a permetezőgépet jóformán le sem tette, már foghatta a kapát. De kérdezzék meg a DISZ-vezetőség többi tagjait, hasonló lesz a véleményük. — .% cél, amit a megyei pártbizottság elénk tűzött, az volt, hogy minden tehetségünkkel és erőnkkel dolgozzunk azért, hogy holdanként átlag 10 hektoliteres legyen a szüret eredménye. — Kezdi a választ, mikor megkérdeztük a DISZ- vezetőség másik tagja, Borka László elvtárs. — Én vagyok megbízva a DISZ részéről a határszemlével és állíthatom, hogy ez mindenhol megvan. De még ennél több is. Nemrégiben jártak lent a földművelésügyi minisztériumból és olyan 15—17 hektóra becsülték a holdanként! átlagot. Hát az enyém még ennél is jóval több. 10 mázsa szőlőre szerződtem a MEZÖKER- rel, ezt már átadtam, 5 mázsát vittem a beadásba, de azért úgy számítom, hogy még szüretelek olyan 15—20 hektónak valót. — Nem volt könnyű megfogni — mondja búcsúzóul —, nagyon sokat dolgoztam vele, tizenháromszor permeteztem. Nagy Gyula elvtársnak, a DISZ-vezetőség harmadik tagjának nincs sok szőlője. Az egész egy magyar holdat tesz ki. Ö 12 mázsára szerződött a MEZÖ- KER-rel, de azért úgy számol, hogy 10—12 hektóra való marad még neki is. K. Szabó Gyuláéknak 4 hold szőlejük van. Négyen művelték egész évben, s most a szerződésen kívül holdanként 15—20 hektóra becsülik termésüket és hasonló eredményekről adhatnánk számot, ha a DlSZ-szerve- zet legtöbb tagját megkérdeznénk. Ily, az év volt a próbatétel. Izsák fiatalsága • eleget tett vállalásának, s munkájuk arra enged következtetni, hogy jövőre még szebb eredményekről adhatnak számot a megyei párt- megbizatás teljesítésében. Magyar Ilona Kossuíh-díjas pedagógus: Sokat tehet a Hazafias Népfront a kecskeméti haladó hagyományok ápolása terén — Bizony a Klapka-ház omladozótélben van, pedig meg kellene menteni Kecskemétnek ezt a szép történelmi emlékét. Hasznos és szép dolog lenne az újjáépített Klapka-házban emlék-, múzeumot hozni létre, összegyűjteni ebben a múzeumban mindazokat az emlékeket, amelyek Kecskemét történelmének nagy alakjait idézik. Hadd tanuljon belőle a mi nemzedékünk hazaszeretetei, helytállást, a szülőföld, a nép szeretetét. Ezek a megállapítások nem is olyan régen a kecskeméti Hazafias Népfront Előkészítő Bizottság alakuló ülésén hangzottak el. A javaslatot egy derűsen mosolygó, jóságos arcú pedagógus tette: Magyar Ilona, a mi Kecskemétünk, a mi megyénk Kossuth- díjas pedagógusa. Most azért látogattunk el hozzá ide a tanítónőképző gyakorló iskolájába, hogy megkérdezzük, mint a Hazafias Népfront kecskeméti bizottságának tagját, fejtse ki bővebben véleményét a kecskeméti népfront-bizottság progranímjának megvalósításával kapcsolatban. — Már akkor, ott az értekezleten mondtam, hogy jó lenne, ha a népfront a legszélesebb körben összehangolná terveit a lAi- lönböző szervezetek, intézmények terveivel, programmjával. Itt van, — folytatja élénken és komolyan — itt van, a mi pedagógus szakszervezetünk iskolabizottságának programmja. Milyen nagyszerű dolgok vannak benne. Olyanok, amik fejleszthetők, beépíthetők és főleg megvalósíthatók — teszi hozzá Magyar Ilona. Jó lenne például, ha a nevelés legfontosabb kérdései nem maradnának csak az iskola falai között, ha nemcsak a szülők és a pedagógusok közötti érintkezés során kerülnének szóba, hanem a legszélesebb nyilvánosság előtt, talán ismeretterjesztő -előadások, vagy más természetű összejövetelen is. „.Küldöttnek javasoljuk Juhász Lászlót., 66 Ha valami festőember vászonra akarfiá örökíteni a törekvő, szorgalmával, tehetségével sokra képes dolgozó paraszt képét, — látogasson el Jánoshalmára, Juhász László kertészhez, az Orczy- ■utcába. Ha azt hiszi, hogy könnyű dolga lesz s csak egy fejet, egy emberi alakot kell megfestenie, — téved. Az egész Juhász-portát ecsetre kell vennie a legapróbb zugával, mert ebben tükröződik igazi hűséggel ennek a mokány, fekete, tatár- oajuszú embernek képe. A jövevény már a ház előtt megtorpan. Jánoshalmán már csak találni szép házakat, de az ilyen modern, villaszerű épület igencsak ritka. Kertjében gyönyörű cannák hozzák kései, lángpiros virágaikat s szabályos ágyasokban zöldéi az árvácskapalánta. (Juhász László később elmagyarázzá: nemcsak a szépsége, de haszna is megvan ennek az építési módnak. Körül a ház árnyékában megszorul majd a tavaszi nap s fél-melegágyat jelent a virágpalántának. «Tavaszra csak itt, a lakás körül 4—5000 árvácskapalántát akar nevelni.) A gyönyörű lakást egyébként három éve építtette. Juhász László teremtett először melegágyas kertészetet Jánoshalmán. Merészen szakított az ősi termelési móddal. Meséli: Újvidéken katonáskodott s ott leste el a Bulgáriából odaszakadt kertészek művészetét, <— Amíg pajtásaim udvarolni jártak a szép szerb lányokhoz, én a bolgárok körül forgolódtam, tanultam. Amikor hazajöttem, kértem apámat: hadd török fel száz ölet a ház mögött. — Nem ér az semmit, fiam! — legyintett apám, aki csak a búza, meg kukoricatermelést tekintette komoly munkának. Végül mégis rávettem. Elég az hozzá, hogy a száz öl paprikából a feleségem még azon a nyáron kiárult egy tehénrevalót. Ezután már senki sem nevetett ki a kertészet miatt.., A százöles gyeptöréssel kezdte hát Juhász László s ebből teremtette meg határtalan akarással, áldozattal mai kincsetadó kertészetét. Nem sok az egész, mindössze 1300 ölnyi, mert a többin (összesen 5 holdja van) gabonát, kapásokat termel. Éppen most fejezte be a kukoricatörést. Elégedetten újságolja, hogy 25 mázsával több az idei termés a multévinél. Az egyik 1200 öles vetés 32 mázsát adott. De a látogató szemét inkább a kukoricahalmon túl integető kert csábítjat Juhász László mentegetőzik: már nem sok olt a látnivaló, alig van kint vete- mény. De olyan ez a kert, mint az öreg, nemesvonású asszonyarc: az idő nem tudta egészen letörölni róla a régi szépség nyomait. Sok munkájába, áldozatába került Juhász Lászlónak a vízellátás. Először ásott kúttal bajlódott, aztán mélyfuratút készíttetett. Csöveket, tartályt szerzett s végül forintonként kuporgatott össze egy villanymotorra valót. (Ez a motor most nyár múltával fészer alatt áll darálóhoz szerelve. Egy óra alatt 40 kiló kukoricát őröl meg. A daráló mellett szecskavágó áll s a gazda egyetlen mozdulattal erre kapcsolja a villanyt. Ezekben a napokban ugyancsak mindkét szerszámon dolga van a motornak. Az ólban hat szép süldő sivalkodik a daracsáváért, — a tavasszal épített két betonsilót pedig a két szarvasmarhának tölti meg szecskázott takarmánnyal. A darálón és szecskavágón kívül hamarosan villany hajtja a nemrég beszerelt fűrészgépet is: kincset ér ez kertészkedő embernek a melegágy-kertek készítésekor.) IA kertben | S“ béri derekre nem kényes vete- mények vannak szabadon. Üvegablakok alatt egy nagyobb tábla krizantém nyílik. Egy-egy tövön 4—5 virág, legalább ugyanany- nyiszor egy forint. De a virág csak amolyan »mellékes cikk« Juhász Lászlónál. A vendég a burgonyatáblánál ámul el nagyon, amikor a gazda elmagyarázza, hogy ez már harmadik termése idén ennek a földdarabnak. Tavasszal káposztát ültetett bele cirkálom után. A barázda másik oldalába ugyanakkor ka- larábét palántázottEz hozta az első pénzt, a káposzta a másodikat. Káposzta után nyomban megtrágyázta, újra felszántotta s ebbe került a csíráztatott burgonya. Ezt most felszedi, elvermeli s tavasszal, mint friss árut viszi a piacra. De a legtöbb parcelláról két-liárom termést szed évente. Az uborka helyén például borsó volt, a paprikatábla szegélyén legalább 10 mázsa zellert nevel. Paprikából nem is lehet hirtelen összeszámolni: mennyit szedett koratavasz óta. De képzelni lehet, ha csak az utolsó, fagy előtt leszedett termés is 35—40 nagy kosarat töltött meg. Most fejesedik egy nagyobb darab szép karfiol, Juhászáét az utcám állilgatják meg: mikor viszi már a piacra? Juhász László elmondja: tavaly alig volt híja 40MO forintnak a:< S ezt a kertészet jövedelméből. A szomszédok meg arról beszélnek: tenger munkát bele is öl a Juhász-család, A négy gyerekből a nagyobbacska Margit a kertészetben hajladozik egész nyálon. Februárban, amikor a szomszédok még kártyázással ütik el a téli napok unalmát, — Juhász László már a melegágyakat készíti. Éjjelente, amikor más nyugodtan alszik, — ő az egyik szemével ébren van s ha hül a levegő, talpra! — terítgetni a palántákat. Példájára többen kertészkednek Jánoshalmán, de nem igen éri utol senki. Mindig többre, újra törekszik. Nemrég olvasott a tőzegkockás palántanevelésről, — jövőre ő is megcsinálja. A barázdás öntözésről egy véletlenül kezébe került szovjet szakkönyvből szerzett tudomást, — rögtön megvalósította. A mélyfúrású kút készítését az egészségház udvarán látta, — utána rögtön megállapodott a mesterrel, hogy neki is csináljon .. : Juhász Lászlót a jánoshalmi dolgozók nagygyűlése küldöttnek választotta a Hazafias Népfront országos kongresszusára. Az a sokszáz torokból elhangzó »elfogadjuk! ;-kiáltás, amely a jelölés alkalmával Juhász László felé szállt, — a falu népének megbecsülését, szeretetét fejezte ki. S ennek jele az is, hogy dolgozó társai bizalommal mondják el neki panaszaikat. Az egyik legfájóbb, a jánoshalmi dolgozó parasztoknak legalább felét érintő panaszról szóljon maga Juhász László. — A szántóföldek minőségét és így a beadás mértékét is az aranykorona szabályozza. De a szőlőnél csak a terület nagysága után vetik ki a beadást s nem nézik a minőségét. Szőlő — szőlő, mondják. Pedig nem így van. Mert van jótalajú és rossztalajú, bőventermő, vagy kevesebbet hozó fajtával beültetett szőlő. Egyik a legjobb esztendőben is 5—6 mázsát terem, másik az idén is megadja a 20— 25 hektót. S ezt nem egészen a kezelés szabja meg, hanem a talaj és a szőlőfajta is. Ezen kellene segíteni és osztályozni a szőlőket is: ne egyforma legyen a teher. Mert embernek ember a 40 kilós törpe és a 90 kilós izmos férfi is. De ha mindkettőnek vállára rakok egy 70 kilós teli zsákot, — ugye a 90 kilós könnyen elbírja, míg a kisebb, gyengébb összeesik alatta?!... , G, tL-_ Persze, nemcsak erről van szó, és ha már a nevelésről beszélünk, nem hallgathatom el, milyen fontos feladatai lennének a népfrontnak a kecskeméti dolgozók hazafias nevelése ügyében. Itt van a Klapka-ház, amiről a népfront előkészítő bizottság választásán már egyszer említést tettem. Az itt létesítendő irodalmi és várostörténeti múzeum nem maradna üresen. Kecskemét történelme bővelkedik olyan emberekben, akik személyes példájukkal is ösztönöznék a mi szocializmust építő dolgozóinkat a közjó érdekében való lankadatlan munkálkodásra. Emellett szép számmal fannak olyan kulturális hagyományaink, amelyeknek az ápolásáról bizony többet kellene gondolkodni. Magyar Ilona egyre lelkesebben sorolja mondanivalóit, mintha vitázna valakivel, talán azzal a maradi felfogással, amelyik eddig megakadályozta, hogy még több történjék Kecskemét kulturális életében. Katona Józsefről beszél, akinek emlékét az egész magyar nemzet részeként Kecskeméten is fáradhatatlanul ápolni kellene. — Nem volt helyes — mondja —, hogy feladatkörének folytatása, átvállalása nélkül megszüntették Kecskemétéin a nagy- multú és hemes hagyományokkal rendelkező Katona József Társaságot, amely összegyűjtötte és élesztgette a Katona-kultuszt és segítette Kecskemétet részesévé válni az ország irodalmi életének. Szép feladata lenne a népfrontnak ebbe a kérdésbe beleszólni. Ki tudja azt Kecskeméten például ma, hogy milyen nemes jellemű ember volt Mátyási József költő, vagy a szabadságharc hőse, Jókai barátja, Gyenes Pál? Miért nem ébresztgetjük jobban a városunkhoz fűződő Petőfi- és Jókai-hagyományokat? A legutóbb megrendezett Jókai emlékkiállítás élénk bizonyítékát adta annak, hogy a nagy író itt tartózkodásának számtalan tárgyi emléke forog közkézen. Ezek múzeumi anyagnak is alkalmasak, meg arra is, hogy ébrentartsák Jókai emlékét Kecskeméten/ Arról sem sokan tudnak, hogy itt élt városunkban Kacsoh Pong- rácz, vagy hogy büszkén valljuk Kecskemétet Kodály Zoltán szülővárosának ! De beszéljünk az itteni gazdasági élet kecskeméti hőseiről*- a homoki kultúra nagy harcosairól! Érdemes lenne előadásokat szentelni városunk egy-egy nagy szülöttjének évfordulóira. — Mathiász János itt munkálkodott Kecskeméten, tanítványa Kocsis Pál kortársunk, mégis nagyon keveset tudnak városunkban munkásságukról. Aztán itt vain Hankovszky, a másik nagy növénynemesítő. Bizony pirulnunk kell, ha arra gondolunk, hogy jobban számontartják ezeknek a nagy természetbúvároknak £ szőlő- és gyümölcstermelés előharcosainak a művét Kecskémé*' határain túl, mint itt. Most itt nem a szakmabeliek szüle körére gondolok, akik ismerik őket — teszi hozzá —, hanem a többi kecskeméti dolgozóra. Arra a kilencvenegynéhányezer emberre, akiknek az életében nem hatnak elég erővel ezeknek a nemes hagyományoknak, ezeknek a nagy embereknek a példái. Tennivaló tehát van sok. Itt megáll a beszélgetésben, majd mosolyogva hozzáteszi — nem hallgathatom el azt sem, milyen nagy haszna lenne ebből a kecskeméti pedagógusoknak —, hiszen én magam is nevelő vagyok. A mi szülőföldünk megismertetése közben szívesen hivatkoznánk Kecskemét történelmi múltjának nagy eseményeire, nagy alakjaira, ha mindez össze lenne gyűjtve és könnyen hozzáférhető lenne. Búcsúznunk kell. Nem is vettük észre, mennyire elrohant az idő. Magyar Ilona, aki azt szeretné, ha a Hazafias Népfront ereje Kecskemét dolgozóinak nevelőjévé válna, most ismét pedagógus. Elbúcsúzik, hogy tanítványai körében résztvegyen egy iskolai előadáson.- »imw — II; traktorosképző iskolát indít az MM A Mqnkaerőtartalékok Hivatala tíz traktorosképző iskoíát indít, hogy minél több jóikép- zett szakember álljon a traktor- állomások rendelkezésére. Az iskolák növendékei között vannak olyanok, akik a technikumi végzettség megszerzése, illetve érettségi után iratkoztak be. Az iskolák a következő helyeken lesznek: Székesfehérvár, Gyula# Szeged, Aszód, Mezőhegyes# Nyíregyháza, Makó, Pápa, Ti* szavasvár ás Baja. (MTI).
