Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-09 / 239. szám

Az állam messzemenő segítséget nyújt a racionalizálás során elbocsátott dolgozóknak

Dobi István nyilatkoznia a Hazafias Népfront jelentőségéről és a népfront-bizottságok megalakulásával kapcsolatos kérdésekről

Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottságának tagja, a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda munkatársának a Hazafias Népfront jelentőségéről és a népfrontbizottságok megalakulásával kapcsolatos kérdésekről:

— Igen nagy jelentőséget tulajdonítok a Hazafias Népfrontnak, illetve a nemzeti összefogásnak. Jelentős ez politikai, gazdasági, kulturális és szociális szempontból egyaránt. Sok hasonló nemes törekvés volt már a nemzet életében, a mostani az egész nemzet boldogulása érdekében való s ezért igen fontos, hogy jó munkát végezzünk. További előrehaladásunk, békés életünk biztosítása — nagy és nemes célok, és ha jól fogjuk meg a dolgot, e nagy célok megvalósítására népünk az eddiginél is egységesebben lép sorompóba.

— Különösen fontosnak tartom a Hazafias Népfront munkáját a falun, ahol az elénk tűzött nagyszerű célokat igen körültekintő munkával kell megvalósítanunk. Kormányzatunk nagy feladatokat tűzött maga elé a falu felemelkedését illetően. Nem kétséges, hogy a falusi népfront-bizottságoknak nagy lehetőségeik lesznek e feladatok megvalósításában. Ezeknek a bizottságoknak mindenütt a nemzeti összefogás ütőerejó- nek kell lenniük. Azt tapasztalom, hogy sok helyen megértették ezt, vannak azonban, ahol nem gondolták át megfelelően a dolgot.

—A komáromi járásban jártam a napokban. Ott azt tapasztaltam, hogy több helyen formális a népfront-bizottságok megalakulása, mert ezeken a helyeken gyenge volt a szervező munka, nem tudatosították eléggé a dolgozókkal, milyen nagyjelentőségű feladatok megoldásáról van szó. Mélységesen helytelennek tartom azt, hogy egyes községekben dobosra bízták a szervezést, legfeljebb még hangos híradón közölték a dolgozó parasztokkal, hogy megalakult a népfront-bizottság. Egyik sem alkalmas és megfelelő. Az elmúlt években falusi vezető embereink egy része keveset gondolt arra, hogy megnézze, emberileg mi a helyzet a községben, hogy hat egyik, vagy másik intézkedés. Most másfajta munkára van szükség. Sok helyen nem elég az a felvilágosító munka, amit végzünk és nem helyes az a mód, ahogyan végezzük.

— Fel lehetne tenni a kérdést, hogy képzelem én el? Hát valahogy így: minden faluban ismerek a parasztok körében néhány olyan tekintélyes dolgozó parasztembert, akik emberségükkel, szorgalmukkal, tisztességükkel és értelmességükkel is kitűnnek. Ha ezeket az embereket keressük meg — ötöt-hatot egy faluban — és el tudunk velük beszélgetni arról, milyen céljaink vannak, milyen eredményeket értünk el eddig és ezeket hogyan fokozhatjuk tovább a nemzeti összefogással, akkor tovább jutunk. El kell velük beszélgetni: nézzétek meg a géo- allomást, a gépi munka eredményeit s ha erre azt halljuk tőlük, hogy hibák vannak még ott, vagy hibák vannak a termelőszövetkezetben, akkor meg kell magyarázni nekik, hogy nem a gépállomás és a nagyüzemi gazdálkodás a rossz, nem a nagyüzemi gazdálkodásban van a hiba, hanem más baj van itt, gyertek állapítsuk meg közösen! Az egész mezőgazdasági termelést magas színvonalra kell emelnünk, de ehhez a ti munkátok is szükséges! Kérdezzük meg tőlük s mondják meg, hol a javítanivaló, mondják meg, mit kívánnak az államve- zetéstöl: műtrágyát, gépet, stb. « Ék mondjuk msg nekik; jűu

a falu nyugalmát, a falu kultúráját akarjuk, nem akarunk mást, csak jót és nem hívjuk másra őket, csak arra, hogy társaikkal együtt munkálkodjanak ezért a jövőért, adják hozzá az ő erejüket, az ő tudásukat az eddiginél nagyobb mértékben. S az ilyen beszélgetésnek meglesz az eredménye. Mondott szóból ért a magyar — tartja a közmondás — sa parasztember megérti az egyszerű szót. És ahogy így falvanként öt-hat emberrel szót kell érteni, ők a népfront-bizottság útján szót érthetnek a többiekkel is. Véleményem szerint így kell összehívni az embereket és így kell elindítani nagyon fontos munkájukra a falusi népfront-bizottságokat. Az így alakult népfrontbizottságok nagymértékben tudják szolgálni a falu fejlődésének ügyét.

— S most, a népfront-bizottságok alakulásánál, majd munkájánál sem szabad szem elől tév szteni, hogy a mi falvaink- ban vannak már'kiváló termelőszövetkezetek, jól dolgozó gépállomások, de vannak gyengébb termelőszövetkezetek, és sok egyéni gazdálkodó paraszt, illetve sok középparaszt, akinek jól megalapozott gazdasága van.

— Baj lenne az, ha valaki ezzel nem vetne számot. S amikor a nemzeti összefogás jelentőségéről szólok, akkor elsősorban azt tartom fontosnak, hogy ennek keretein belül még tovább erősödjék a munkások és parasztok szövetsége és a falu lakói egyetértsenek a fontos kérdésekben. Melyek ezek? Ügy gondolom, hogy elsősorban az elmaradó termelőszövetkezeteknek kell követniök a kiváló termelőszövetkezetek példáját, hogy a ma még gyengébb színvonala mielőbb elérje a legjobbakét.

— Ügy látom, hogy az idén már jó úton vagyunk ahhoz, hogy az elmaradó termelőszövetkezetek is meggondolják a dolgot és törekszenek elérni az előrehaladottabb termelőszövetkezeteket. Persze, ennek fontos feltétele, hogy rendelkezzenek a szükséges munkaerővel. Szövetkezeti parasztságunkban egyre erősebb a törekvés, a magasabb terméseredmények elérésére. Miért? Mert egyre világosabban látják, hogy a magasabb eredmények után nagyobb rész jut nekik. Nem kétséges, hogy ha további gépekkel és a szükséges munkaerővel segítjük termelőszövetkezeteinket, akkor azok a még szorosabb összefogást az ipari munkásokkal egyebek mellett arra használják fel, hogy ország-világ előtt bebizonyítsák a termelőszövetkezeti gazdálkodás magasabbrendűsé- gét. Tehát a nemzeti összefogás jelentősége igen nagy a termelőszövetkezetek fejlődése szempontjából.

_ De a nemzeti összefogás

n

agyon fontos az egyéni gazdálkodók szempontjából is. A mi parasztjaink, véleményem szerint, értik a gazdálkodást, akár az állattenyésztésről, akár a növénytermesztésről van szó. Értik a mezőgazdaság dolgát, szeretik a földjüket és sokan nagyon ragaszkodnak a kis gazdaságukhoz, nem tudnak szebbet, jobbat, emberibbet elképzelni az ő életformájuknál, amely pedig több, mint százados életforma. Ez volt az elődeik élete, egészségben, betegségben, a halálban is ehhez a gazdasághoz nyúltak, ebtylt orvosolták, ebből tartották gyermekeiket. Parasztjaink jelentős részének általában nem vagy igen nehezen jut eszébe szántás-vetés közben, amikor még néhol egy gyenge lóval szánt, hogy felette repülőgép búg, az úton autó száguld — hát még az atomenergia! Nem jut eszébe, amikor nehéz munkájával arat, vagy csépel, hogy mellette ma már kombájn van s ami mindennél fontosabb; a mi rendszerünk jóvoltából, tgehuikánk ma már odáig fejlődött, hogy őt is részeltethetik ebből Nehezen jut eszébe, hogy változtasson régi életformáján.

Annyira ragaszkodik ahhoz, annyira megszokta — hiszen öregapja és még nem tudom, hányadik ükapja is úgy csinálta, — hogy nem is tud jobbat elképzelni. S amikor izmosodik az új paraszti életforma, a szövetkezeti gazdálkodós, s amikor ma mái- könnyebb munkával, sokkal kevesebb verejtékkel, sokkal jobb eredményeket érhetnek el a termelőszövetkezetekben, akkor a most alakuló és szélesedő összefogás keretei között mutassuk meg az egyéni gazdálkodóknak ezeket az új eredményeket. De ahol még úgy állnak a dolgok, keljünk nemes versenyre az egyéni gazdálkodókkal, a jó gazdálkodókkal, hiszen büszkék lehetünk arra, hogy a világ kevés táján találunk jobban gazdálkodó embert a magyar parasztnál. Az egyéni gazdálkodók figyeljék a termelőszövetkezetek eredményeit és fordítva. A termelési bizottságokban épúgy, mint a népfrontösszejöveteleken, vagy egyéb módon ismerkedjenek meg alaposan egymással, beszélgessenek a mi izmosodó, fejlődő, új életünkről, beszélgessenek a gazdálkodós gondjairól. S így közelebb kerülve egymáshoz, a termelőszövetkezetek használják ki a termelőszövetkezet-adta lehetőségeket. Az egyéni gazdálkodók meg hasznosítsák a nagyüzemi gazdálkodás jó módszereit és használják ki azt a lehetőséget, amelyet az állam támogatása, a kormányprogramm biztosít számukra, hogy még eredményesebben termeljenek és éljenek azzal a széles lehetőséggel, amelyet most a nemzeti ösz- szefogás jelent számukra gazdasági, kulturális, szociális kérdéseik megoldásánál is. Ne felejtsék cl, hogy az államvezetésnek eltökélt szándéka a mezőgazda- sági termelés fejlesztése. De a mostaninál jobb élet eléréséhez az állam támogatása mellett szükség van az ő akaratukra is. Szükséges, hogy részben termelőmunkájuk eredményeinek növelésével, részben okos javaslataikkal, elképzeléseikkel segítsék elő a mezőgazdaság eddig elért színvonalának fejlesztését. Nyilvánvaló, hogy a népfront- bizottságok munkája, a népfront összejövetelek széles utat nyitnak dolgozó parasztságunk előtt az említett kérdések megoldására. Tehát a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából, az egyénileg dolgozók szempontjából is igen nagy szükség van a nemzeti összefogásra és nagyon fontosnak tartom, hogy erre vonatkozóan jó programmokat dolgozzanak ki a. népfront-bizottságok.

— De nagyjelentőségű a nemzeti összefogás a falu szocialista és kulturális felemelkedése szempontjából is. A szociális gondoskodást illetően a falu népe nagyon elhanyagolt volt a felszabadulás előtti időkben. A felszabadulás óta nagyon sokat tettünk az elmaradás felszámolásáért, de nem lehet elmondani azt, hogy nincs már tennivalónk e téren. Lényegesen több van a dolgozó parasztoknak, mint volt, de nem jutottunk még el addig, hogy a szociális gondoskodást teljes egészében az egész népre kiterjesszük. Az államvezetésnek olyan elképzelései vannak, hogy a nemzeti ösz- szefogás erejével fokozatosan az egész népre kiterjedjék a szociális gondoskodás. Minden becsületes dolgozó magyarnak éreznie kell azonban, hogy ezt is csak a termelő munka fokozásával, a nemzeti összefogás útján tudjuk miadeiiki számára, biztosítani«.

Az •'’’,-“':'?azgatási, hivatali és vállalati munka szakmai és politikai színvonalának emelése érdekében országszerte folyik a racionalizálás. A racionalizálási munka lényege és célja az, hogy egyszerűsítse az indokolatlanul megnőtt, számos helyen bürokratikussá vált, ügyviteli és adminisztrációs munkát és megszüntesse az öncélú, felesleges hivatali szerveket. A dolgozók

— bírálatukkal, javaslataikkal

— eddig is jelentősen segítették a bürokratikus kinövések felszámolását, a racionalizálás sikerét. Erre a segítségre a továbbiakban is szükség van.

A racionalizálás — esztendők hibáinak kijavítása — szeméiy- szerint számos embert érint, akiket most munkakörük megszűnése vagy a hivatal létszámának csökkentése miatt elbocsátanak állásukból. — Államunk azonban minden elbocsátottat segít és támogat. Uj munkahelyre irányítja azokat, akik eddigi állásukból kikerültek. A racionalizálás során eddig elbocsátottak jelentős része már újból munkába állt. Ezt biztosítja eddiginél fokozottabban a minisztertanács legutóbbi — racionalizálással és létszámcsökkentéssel kapcsolatos — határozata is. A határozat kimondja, hogy azok, akiket a jövőben bocsátanak el, az eddigi két hét felmondási járulékkal szemben egyhavi illetményt kapnak. Az 1954 július hó

1. óta elbocsátottak pedig, amennyiben még nem tudtak clhelyezkedni, pótlólag újabb két heti felmondási illetményre tarthatnak igényt. Jelentős intézkedés az is, hogy az elbocsátásra kerülő alkalmazottak, ameny- nyiben elfogadják a részükre felajánlott fizikai munkakörbe való áthelyezést, egy hónapig az előző havi fizetésüket kapják. — Nagyjelentőségű az az intézkedés is, hogy az elbocsátott dolgozó a munkaviszony megszűnése után hat hónapig teljes jogfolytonosságot élvez, új munkahelyén pedig folyamatos munka- viszonyban állónak tekintik és társadalombiztosítási juttatásokban is részesül. (Orvosi s gyógyszerellátás, családipótlék.) A határozat kimondja, hogy a létA begyűjtési miniszter szabályozta a november 7 tiszteletére indult őszi begyűjtési verseny feltételeit. Eszerint a gabona, kukorica, napraforgó, burgonya, hüvelyes és bor, valamint sertés, vágómarha, tej, tojás és baromfi, a szerződéses és szabadsertés, a szerződéses és szabadvágómarha begyűjtés eredményeit — a jóváhagyott éves terv alapján — együtt kell értékelni.

Az országos versenyben továbbra is kategóriánként állapítják meg a két első járást, az első várost, a három első községet és termelőszövetkezetet. A megyék rangsorát, valamint a megyéken belül legjobb járást, várost, községet és termelőszövetkezetet kategórizáiás nélkül kell megállapítani.

A verseny záróértékelésének időpontja terményeknél 1954 november 27, bornál, állat és állati termékeknél 1954 november hó 30.

Hasonló a helyzet a falu kultúrája terén is.. Kulturális téren sem értük el még sok helyen azt a színvonalat, amire pedig minden lehetőségünk megvan. Nagyszerű kultúrcsoportja- ink vannait már sok helyen, de van még olyan község, ahol nincs minden rendben. Csak egy példát erre. A felszabadulás előtt Szőnyben, az én 'falumban hét műkedvelő gárda működött, még munkásműkedvelő gárda is volt — pedig micsoda üldözésbe, ellenállásba ütközött a munkásember, amikor ilyent cselekedett. A felszabadulás után az én falumban nem használtuk ki azokat a lehetőségeket, amelyek cetli® kulturális téren is megszámcsökentés során Budapesten elbocsátott és vidéken elhelyezkedő dolgozók lakásukat fenntarthatják és bármikor visszaköltözhetnek a fővárosba.

Az új racionalizálási határozat mindezen kívül még számos olyan intézkedést léptét életbe, amelyek megkönnyítik a dolgozók elhelyezkedését és segítik őket az elbocsátás és az elhelyezkedés közötti idők nehézségeinek áthidalásában. A termelőszövetkezetekbe belépő — a racionalizálás során elbocsátott' — dolgozók pl. munkaegységelőlegben részesülhetnek és az egyes miniszterek átképzős tanfolyamokat indíthatnak azokon a területeken, ahol szakmunkáshiány mutatkozik. A kisipari termelőszövetkezetek és az önálló kisiparosok újabb munkaerők foglalkoztatása érdekében a közeljövőben több anyagot kapnak. A Munkaerőtartalékok Hivatala rendszeresen részletes elhelyezkedési és átirányítási nyíl-, vántartást készít a munkaalkalmakról. Ezáltal államunk az eddiginél szervezettebben irányítja a dolgozókat képességeiknek megfelelő új munkahelyekre. A SZOT titkársága határozatot hozott az átmenetileg munkaviszonyban nem lévő szakszervezeti tagok segélyezéséről,. hogy ezzel is elősegítse az elbocsátásra került dolgozók létfenntartási' gondjainak enyhítését.

A racionalizálással kapcsolatos határozat az elbocsátásra kerülő dolgozók segítése mellett a lakáshiány csökkentését is biztosítja. Á felesleges hivatalok, vállalati adminisztrációs részlegek megszüntetése útján számos fővárosi lakás és üzlethelyiség is felszabadul. A határozat előírja, hogy az ilymódon felszabadított lakások ötven százaléka felett az a szerv (hivatal, üzem, stb.) rendelkezik, amely felszabadította.

A racionalizálással kapcsolatos intézkedések — a racionalizálás eredményei mellett — ismét azt bizonyítják, hogy a mi orszá-' gunkban minden dolgos kézre szükség van és mindenki megtalálja helyét a szocializmust építő nagy munkában.(MTI)

A legjobb eredményt elérő megye kapja a minisztertanács vándorzászlaját és elismerő oklevelét, valamint az 50.000 forintos pénzjutalmat. A második és harmadik helyezett megye a begyűjtési miniszter vándorzász- laját nyeri el a vele járó 30.000, illetve 20.000 forintos pénzjutalommal együtt. A begyűjtési miniszter vándorzászlaját és jelentős összegű pénzjutalmat kapnak az egyes kategóriákban országosan helyezést elért járások, városok, községek és termelőszövetkezetek. Ugyancsak pénzjutalomban részesülnek minden megyében a legjobb járások, községek és termelőszövetkezetek.

A kötelezettségüket példamutatóan teljesítő és a begyűjtési tervek teljesítését jó felvilágosító munkával elősegítő dolgozó parasztok tárgyjutalmazására mintegy félmillió forintot ad kormányzatunk.

nyíltak a dolgozók előtt. Ma* amikor a népművelési minisztérium, a községi tanács segít, s amikor kultúrház van a falun* az én falumban egy kultúrcso- port sincs. Szerencsére Kisbéren van egy termelőszövetkezet* amely kultúrgárdát is, énekkart is szervezett. Ez az egy példa is mutatja, hogy igen sok tennivaló van még ezen a területen s a nemzeti összefogással meg is oldhatjuk ezeket, nagyon szépen tovább fejlődhetünk kulturális téren is.

— Nagyszerűek a célok, érdemes a legjobb munkával dolgozni a megvalósításukért — fejezte be nyilatkozatát Dobi István, (MTI)

Szabályozták az őszi begyűjtési verseny feltételeit