Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-31 / 258. szám

À Központi Vezetőség határozóig nyomén Ifjúsági választói gyűlés fír ág szélen A gazdaságvezetés jó úton halad Drágszél a kalocsai járás legkisebb községe. A fiatalok száma sem nagy, de amint ezen az október végi estén szinte egy- től-egyik összejöttek a község kultúrotthonában, látszott raj­tuk, hogy igen vidám életre való ifjak, akik szeretik egymás tár­saságát. Helyes kezdeményezése a DISZ-nek, hogy összehívja a fia­talokat, akik most a Hazafias Népfront széles tömegeket át­fogó zászlaja alatt először fog­nak szavazni a november 28-i tanácsválasztásokon. Népi demo­kratikus rendünk nawvszecű vívmánya, hogy a fiatalok, akik betöltik 18-ik életévüket, jogot kapnak arra, hogy válasszanak, Sőt arra is, hogy választhatók tegyenek. Felemelő érzés és meg­tisztelő számukra, hogy most már ők is beleszólhatnak a köz­ség, a járás, a megye, sőt az ország ügyeibe, jövőjének alaku­lásába, ezen keresztül az ő ra­gyogó holnapjukba. A kalocsai járási DlSZ-bizott- ság is igyekezett segíteni a já­rás DTSZ-szervezeteit az ünneoi gyűlésük megszervezésében. Drágszélre is küldött előadót és olyan fiatalokat, akik segítettek ez ifjúságot összetoborozni s amint már említettük, szépen össze is jöttek. A niSZ-tithár a gyűlést megnyitotta és felkérte a járási DISZ-bizottság kiküldöttjét, tart­sa meg beszámolóját. A fiatalok, csendben, figyelmesein hallgat­ták az előadót, aki lelkesen ol­vasta beszámolóját, különösen hangsúlyozva a helyi eredmé­nyeket. Drágszélen van is miről beszélni. A kisközség villanyt, kultúrotthont, 1200 méter járdát kapott többek között. Majd be­szélt a hazaszeretetről, az átkos múltról, napjaink nagyszerű eredményeiről s reményteljes jövőnkről. A beszámoló végeztével a DISZ-titkár felhívta a fiatalo­kat, szóljanak hozzá. Az ifjak ekkor zavartan egy­másra tekintgettek, majd maguk elé meredtek, mintha inukba szállt volna a bátorság. A csend csak nem akart megtörni, kez­dett kínossá vállni. Kis idő múltán az előadó fel­állt, megköszörülte a torkát, mély lélegzetet vett, kis szüne­tet tartott, majd kimondta: mi­vel hozzászólás nincs, a gyűlést bezárom. Természetes, ilyenkor minden­ki feláll, s lassan kiürül a te­rem. Azonban nem ez történt. A fiatalokat, mintha a székre sze­gezték volna, hang nélkül ültek tovább. Továbbra is egymásra tekintettek s vártak valamire. Az ajkakon ki nem mondott szavak remegtek, a nyelvek azonban csak nem akartak feloldódni. Szótlanul, zavart érzésekkel, mert örültek a jognak, melyet népi demokráciánk ajándékozott nekik, de mintha nem élhettek volna kedvük szerint vele. Ezt lehetett érezni az ünnepélyes csendben. Vájjon mire vártak a fiata­lok? Mi ragasztotta őket székük­höz. Itt valami hiba, valami mu­lasztás történhetett. Látszott raj­tuk, hogy az előadót megértet­ték, szavaival is egyetértenek. A ki nem mondott gondolatok köszönetét fejeznek ki a frissen kapott ajándékért, a választójo­gért. Keressük csak a hibát. Kezdjük azzal, hogy a járási DISZ-bizottság az utolsó napon szólt ki a községbe, hogy szer­vezzék meg az ifjú választói gyű­lést. Ez feltétlen hiba, hiszen he­lyes lett volna, ha a fiatalok előre tudnak erről s legalább egy rövid kultúrműsorral készül­hettek volna, amivel egymást el­szórakoztatják. Hiszen Drágszé­len a népi hagyományok, táncok igen gazdag lehetőséget adnak erre. A fiataloknak ezáltal lett volna módjuk a közvetlen vi­dám hangulatban feloldódni. Helyes lett volna meghívni a helyi pártszervezet, a népfront­bizottság vezetőit, egy-két köz- tiszteletben álló dolgozó parasz­tot is, aki beszélt volna a fiata­loknak a múlt csaló választási rendszeréről, amikor a dolgozók jogaik helyett a csendőrszuronyt, nyomort, börtönt kapták osztály­részül. Helytelen volt az is, hogy a DISZ-bizottság az utolsó pil­lanatban adott ki egy sokszoro­sított beszámolót. így az előadó bármennyire igyekezett hallga­tóit magával ragadni, fellelkesí­teni, nem volt erre képes, mert a kezében lévő beszámolótól el­szakadni nem tudott, s egyszerű felolvasássá vált előadása, a kí­vánt hatás nélkül. Ezért nem tudta beszámolóját a fiatalok közt szerzett élményeire építeni, ezért nem találta meg a kapcso­latot velük, ezért nem oldódott fel a hangulat s ezért nem ered­tek meg a nyelvek sem. Ahogy a fiatalokat néztem, önkéntelenül eszembe jutott Beck híres regénye a »Voloka- lamszki országút«, melyben a politikai tiszt a közelgő harcra próbálta felkészíteni a katoná­kat. Beszélt nekik a hazáról és arról, ha kell, azért meg is kell halni. A katonák itt is szótlanok maradtak s kissé bele is fásul­tak ebbe. A parancsnok azonban máskép szólt a katonákhoz. Be­szélt nekik a szülőkről, felesé­gekről, gyermekekről, akiket meg kell védeni az ellenségtől. Az életről beszélt, melyben ha­zájukat ismerték fel, s amit mindannyian nagyon szerettek és ügy tudnak megtartani, ha le­győzik az ellenséget. A harcosok nyelve megoldódott. Beszélni kezdtek, már nem voltak fásul­tak, családjaikat emlegették s céljaikról beszéltek, nevetgéltek, pedig harc előtt álltak. A beszámolóból is az hiány­zott, hogy nem vette figyelembe az ott ülő drágszéli fiatalokat, akiknek sajátos terveik vannak, melyeket meg szeretnének való­sítani. A fonót akarják a télen újjáéleszteni, ahol a hosszú téli estéken szórakoznának. Röplab­dacsapatuk a járás legjobb csa­patai közé tartozik. Szeretnének futballoz-ni is és bár a járási TSB már többször megígérte, hogy támogatja őket, Aidáig nem történt semmi. Színjátszó­csoportot is alakítanak a télen. E tervek valóraváltásáról szíve­sen beszéltek volna a fiatalok. S most a tanácsválasztásoktól is ilyesmit vár a drágszéli fiatal­ság. Ezt lehetett kiérezni Bakó Mátyás fiatal szavaiból is, aki végül megtörte a csendet. Azt kérdezte, hogy vissza lehet-e hívni azt a tanácstagot, aki nem képviseli helyesen a választók érdekeit. A DISZ-fiatalok közül is van jelölt a tanácsban. Sike­resen képviseli-e majd érdekei­ket vagy sem. Bakó Mátyás sza­vaiból az eziránt való aggodalom csendült ki. Persze, a fiatalok nemcsak szórakozással foglalkoz­nak. Ezt bizonyította az, hogy Bakó Mátyás a zöldelő vetéseket pusztító kártevőkről is beszélt. — Fel kell vennünk a harcot a mezei kártevők ellen — mon­dotta. Javasolta, hogy a tanács gondoskodjon irtószerről, az ir­tás megszervezéséről. Fiatalságunk tud komolyan gondolkozni, de szereti a vidám­ságot és szórakozást is. Hiszen ezért fiatalok. Ezt vegyék figye­lembe a DISZ-bizottságaink, amikor a fiatalok közé mennek. Akkor az ifjak beszélni fognak, szavaikat pedig tettekre is vált­ják, N. O. »... Terveinkkel ellentét­ben a munka termelékeny­sége az utolsó évben álta­lában csökkent, és az ön­költség emelkedett...« — (MDP Központi Vezető ■>5- gének népgazdaságunk helyzetéről és gazdaság­politikai feladatainkró'. szóló határozatából.) A Bányászati Berendezésék Gyára ugyanúgy, mint megyénk .öbb üzeme nem teljesítette ha.- /nádik negyedéves tervét. Nem növekedett a termelékenység. Sok gyártmányt drágábban ke- jzítettek el az előírtnál. A drá- termelésnek sok okozója van. Az üzemben nagy az anyag- pazarlás. A harmadik negyedévben 4.8 százalékkal, azaz 275.000 fo­rinttal több alapvasanyagot használtak fel az előírtnál. Ez azért történt, mert nem volt rendszeres anyagnyilvántartás. Ha valaki például kivitt a rak­tárból 5 négyzetméteres vasle­mezt, s csak 1 négyzetméterre volt szüksége, a megmaradó 4 négyzetmétert nem vitte vissza. Arra gondolt, ha selejtet gyárt, lesz jó lemez annak pótlására. A dolgozót ezért senki felelős­ségre nem vonta, nem ellenőriz­te. Ennek tulajdonítható az ;s, hogy az engedélyezett 5 százalékos anyaghulladék 17.8 százalék­ra nőtt. Esetenként a megmaradó anyag egy részét más munkaszámra is felhasználták. Ebből aztán olyan fonák helyzet adódott, hogy pél­dául egy szériatartály önköltsé­ge egyszer 80.000, másszor pedig ugyanaz 170.000 forintba került, így aztán nem lehetett megmu­tatni, hogy valójában melyik dolgozó takarékoskodik, kit kel­lene jutalmazni. A vállalatvezetőség a Köz­ponti Vezetőség határozatá­nak útmutatása nyomán műszaki konferencián vitat­ta meg az anyaggal való pa­zarlás megszüntetésének a módszereit. Bevezették az anyag kiadását és visszavételezést. Meghatározták, hogy miképpen jutalmazzák az anyaggal takarékoskodó dolgo­zót. Normát készítettek egy-egy munkánál felhasználható szeg, elektróda, csavar, festék meny- nyiségéről. Ezeket az anyagokat nem az általános költséghez, ha­nem ezután már az anyagnor­mákhoz számítják. Ezzel meg­szüntetik a pazarlást, kiküszö­bölik, hogy 4—5 kg. elektróda, vagy többszáz csavar, szeg, ke­rüljön a hulladékba. A gazdaságvezetés helyes te­vékenységét felülről történt helytelen intézkedés gátolja. Például a gyárnak negyedéven­ként átlagban 250 tonna hulla­dékanyagot kell átadnia a VA- FÉM-nek. Ez az előírt hulladék­mennyiség a negyedévi anyag- szükséglet 20 százalékát adja. A tervezés szerint a munkáknál csak 5 százalék hulladéknak sza­bad lenni. A VAFÉM a liuliadékgyártá- sért prémiumot ad. A prémium pedig egyes »érde­kelt« dolgozót csábít a hulladék­gyártásra. Ezt igazolja az is, hogy kilenc hónap alatt az elő­írt 730 tonna hulladék helyett 900 tonna hulladékot adott át a VAFÉM-nek. A szóbeszéd sze­rint tavasszal olyan eset is tör­tént, hogy egy egész vagon vas­lemezt minősítettek selejtté. ^En­nek kivizsgálása tavasz óta fo­lyik.) De menjünk tovább. A selejt- rendelet sincs alaposan megfo­galmazva. Például a gyárban, aki selejtet gyárt és kevesebbet ke­res, azt nem sújtja annyira a selejtrendelet, mint azt, aki jól dolgozik, és kevés selejtet gyárt. A vállalatvezető elvtárs javas­lata; a rendeletet módosítani kell még pedig úgy, hogy az oko­zott kár 15 százalékát fizesse meg a selejtgyártó. Ez az intézkedés segítené a jól dolgozókat, sújtaná a hanyago­kat. A Központi Vezetőség határo­zata nyomán a gazdaságvezetés már számos intézkedést tett a bér- és normafegyelem betartá­sára. Ez azért is indokolt, mert júliusban 175.000, augusztusban pedig 200.100 forinttal lépték túl az engedélyezett béralapot. A szeptemberi 102 százalékos tel­jes, a 118.9 százalékos készáru- terv, a 93 százalékos tervszerű­ség és a 36.000 forintos béralap- megtakarítás bizonyítja, hogy meg van az intézkedés kellő ha­tása. A normaosztály új vezetője, Németh elvtárs sokoldalú tudá­sával már eddig is igen sokat tett a vállalat pénzgazdálkodá­sának rendbetételéért. Javaslata alapján ma már megnézik, hogy mit kapnak egy gyártmányért. Az egyedi gyártmányoknál ez­előtt többe került a részletes műveleti utasítás elkészítése, mint a ráfordított fizikai munka. Egy hónappal előbb a 12-es MÁV vezetéktartó oszlopnál a műszaki előkészítés 80— 90 óra, ugyanannyi, mint az elkészítési idő. Németh elv­társ javaslata alapján a mű­szaki előkészítés ma már 3 óra. Az 1 kg. vas megmunkálására utalványozott összeg a helyes norma alkalmazásával 59 fillér­ről 41 fillérre csökkent. ^ Németh elvtárs látta, hogy < gyárban boldog, boldogtalan, hí szükséges, ha nem, pótidöt kap — ha kiabál és veszekszik. Ez nem ijesztette meg őt. Gyakor­latból ismerte, hogy mi lappang az ilyen nagy hang mögött. A műszaki vezetőkkel és a nor­maosztály dolgozóival karöltve itt is rendet teremtett. Augusz­tusban 10.300 óra pótidő, szep­temberben 2566-ra, októberben pedig 953 órára csökkent. Október 4-től megszüntették a »szekrény­pénzt«. Ellenőrzés alkalmával a dolgo­zók szerszámszekrényeiben 12 ezer munkaórának megfelelő munkalapot találtak, ami 53.450 forintot jelent népgazdaságunk­nak. A. fúrósok eddig, ha 300 százalékot nem teljesítettek, ak­kor rossz volt a norma. Ezt a táblázatot most a törvénynek megfelelően átdolgozták, mely­nek eredményeképpen október 10-től 20-ig 2700 forint bért takarítottak meg. Német elvtárs terve, hogy az év végéig a jelenleg érvényben lévő 28 százalékban alkalmazott mű­szaki normát 35—40 százalékra emelik. E példák bizonyítják, hogy £ vállalatvezetőség a Központi Ve­zetőség határozatából fakadóan megtette az első lépést a terme­lékenység emelésére, az önkölt­ség csökkentésére. Hogy az üzem valóban termelésével a dolgozók életszínvonalát segítse elő, ahhoz az is szükséges, hogy a párt ak­tivistái, a szakszervezet tagjai az eddiginél fokozottabban, harcrakészebben segítsék elő a gazdaságvezetés munkáját. Bát­ran tárják észrevételeiket, ja­vaslataikat a vezetőség elé, mert az az út, amelyen a gazdaság- vezetés halad, az a helyes, s ez vezet z életszínvonal emelésé­hez, a Központi Vezetőség útmu­tatásának maradéktalan végre­hajtásához. Kitüntetés Az árvízvédelem során tanú< sított kiemelkedő munkája miatt Kerek Istvánt, a bajai járást pártbizottság első titkárát és Budai Antal bajai lakost »Dunai Árvízvédelem Emlékér em«-mel tüntették ki.- ■ .................................................................................................................................— B íróságaink súlyos ítéleteket hoznak az életszínvonal emelkeilését hátráltató bűncselekményekre Nem kétséges, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tésének ügye szorosan összefügg a piac, az ár­alakulás és az áruk minőségének kérdéseivel. A piac forgalmának megnövekedése következtében a kettős áralakulás nagyobb lehetőséget nyújt a kupec . és spekuláns elemek fokozottabb tevé­kenységére. Ezeknek a spekuláns elemeknek a termelő és fogyasztó közé ékelődése folytán egyrészt a fogyasztó drágábban jut az áruhoz, másrészt a termelő termelvényéért kevesebb ellenszolgál­tatást kap. Ellenséges működésük tehát a lakos­ság jobb ellátását, a termelőknek a termelésben való érdekeltségét hátráltatja. Különös figyel­met -kell ezért fordítani az igazságügyi szervek­nek az, üzérkedők tevékenységére, mert az ár­drágító bűncselekmények száma az utóbbi hóna­pokban emelkedett. A megye bíróságai az ügyek zömében fel­ismerték e bűncselekmények fokozott jelentősé­gét, nagyobb társadalmi veszélyességét és ítéle­teikkel szolgálják a mezőgazdaság fejlesztésének az ügyét. Megyénkben az életszínvonal emelkedését befolyásoló bűncselekmények közül kiemelked­nek az engedélynélküli állatvágások, az ipariga­zolvány nélküli baromfi, gyümölcs stb. felvásár­lások. A bíróságok ezekben az ügyekben szi­gorú ítéletet szabnak ki. Ilyen volt például a kis­kőrösi járásbíróság előtt Szabó Pál és társai el­ten engedélynélküli borjúvágások miatt kisza­bott ítélet is. A járásbíróság Szabó Pált 4 évi börtönre, míg társait 3—10 hónapi börtönbünte­tésre ítélte, me-rt Kiskőrös környékén borjúkat vásároltak, azokat levágták és a húst eladták. Nemkevésbbé veszélyesek az áruüzérkedési bűntettek sem. A kecskeméti járásbíróság Far­kas Péterné lajosmizsei lakost üzerkedé* bűntette miatt 1 évi és 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Ugyancsak a kecskeméti járásbíróság ítélkezett Szabó Istvánné volt gyümölcskereskedő árdrá­gító üzérkedés bűntettében is. Szabóné a múlt év szeptemberétől 31 alkalommal szállított Buda­pestre továbbeladás céljából a lajosmizsei piac­ról összesen 22 mázsa baromfit, 121 kilogramm túrót és 600 kiló almát. Ezt a vádlottat a bíróság cselekményéért 2 évi és 6 hónapi börtönbünte­tésre, 400 forint vagyonelkobzásra és 5 évre jo­gaitól való eltiltásra ítélte. A kalocsai járás területén a háziőrlésű vagy hamisított paprikával való üzérkedés a legsű­rűbben előforduló közellátási bűncselekmény. Unyi Istvánné, foktői lakos 8 kiló 60 dekagramm paprikát házilag megdarált, azt keményítővel keverte, majd forgalombahozatal végett Buda­kalász községbe vitte és a tettenérésig árusí­totta. A bíróság 6 hónapi börtönbüntetésre és a paprika elkobzására ítélte. Vörös József bátyai asztalosmester üzérkedés céljából megvásárolt 235 kiló félkésztermék paprikát és abból 10 kilót megőrölt a saját maga által készített őrlőgépen és eladta. A kalocsai járásbíróság ezért egyévi és két hónap börtönre, 500 forint pénzbüntetésre és 3 évi közügyektől való eltiltásra ítélte a fel­vásárolt paprika elkobzása mellett. Ezek a leggyakrabban előforduló közellátási bűncselekmények. Az ellenük való harc össze­függ a mezőgazdaság fejlesztésével és a dolgozó nép életszínvonalának emelkedésével. E bűn- cselekmények elkövetőivel szemben bíróságaink­nak következetes harcot kell folytatnia, hogy nevelő munkával a megtévedt dolgozókat visz- szatartsa, a spekuláns elemeket pedig visszaret­tentse a bűncselekmények elkövetésétől. Dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents