Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-31 / 258. szám
INDIA A POMPA ÉS A NYOMOR ORSZÁGA Földrajzi és gazdasági viszonyai Ma általában az Elő-Indiának nevezett hatalmas félszigetet értjük India alatt, a hozzátartozó folyókban gazdag alföldekkel, a Himalája előhegységekig. Területe majdnem akkora, mint az egész Európa, a Szovjetunió európai területei nélkül. Több mint 380 millió lakosa van. A lakosság 75 százaléka földművelésből él. Az ősi földművelési kultúra igen fejlett volt, de az angol hódítás után nagy visszaesés mutatkozott, így a lakosság legnagyobb része elképzelhetetlen nyomorban él. A föld termékei igen változatosak. A legnagyobb folyó, a Ganges mentén kölest, árpát, gyapotot, rizst termesztenek. Hatalmas a nádcukor és olajnövény (szezám, ricinus, mogyoró) termelése. Tea termelése, a kávé hozama különböző okoknál fogva hanyatlik. Ásványi kincsei gazdagok. Hatalmas mangán- és vastelepei vannak. Ölöm- és eziistbányászata is jelentős, aranylelőhelyei azonban kimerülőben vannak. Egyre jobban fejlődik a textil hazai feldolgozása. A nemzeti ellenállás új életre keltette az angol textilipar hódító beözönlésc után tönkrement világhírű régi szövő-fonó háziipart, mely a esiplceverő és aranyműves ősi kéziiparokkal együtt teljes hanyatlásnak indult, • • INDIA a második világháború után lett angol gyarmatból félgyarmattá. Az angol birodalom látszattörvénnyel biztosította a függetlenségét. Ez a függetlenség azonban nem volt valódi, hiszen a kongresszusi párt által irányított indiai politika elsősorban a burzsoázia érdekeit tartja szem előtt. Egyre inkább érződik Indiában az amerikai nagytőke beáramlása. India külpolitikája azonban Nehru miniszterelnöksége alatt bizonyos haladó vonásokat mutat. ŐSZINTE közeledési törekvéseket mutat India a Szovjetunió és különösen az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság iránt. — Ennek a közeledésnek az eredménye az a baráti látogatás, melyet Nehru tesz Kínában. India magatartását természetesen az angol politika nagymértékben befolyásolja. A nép tömegek nyomására azonban nem egyszer engedményeket tesz. Ilyen lépése volt az is, hogy nem csatlakozott a délkeletázsiai katonai tömbhöz és tekintélyével több államot is visszatartott a tömbhöz való csatlakozástól. A gazdasági és kulturális kapcsolatok felvétele iránt jóindulatú közeledési szándék mutatkozik India részéről a béketábor országaihoz. Indiának ez a külpolitikája nagymértékben hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, A magyar filmművészet fejlődése a felszabadulás óta AZT SZOKTAK mondani, hogy az új magyar filmgyártás elődök és hagyományok nélkül született meg felszabadulásunk után» így igaz ez. Gyártottak Magyarországon azelőtt is filmeket; da ez valóban gyártás volt csupán és nem alkotás. A régi magyar filmek többségének alapja az üzlet volt, egyes filmgyártó cégek búsás jövedelme. A felszabadulás után elődök és hagyományok nélkül ugyan, de mégis útjára indult az új magyar filmművészeti Nem volt könnyű ez az út, de segítette új filmjeink születését a szocialista realizmus, a szovjet filmművészet gazdag tapasztalatai Segítették művészeink alkotó munkáját azok a szovjet filmművészek, kik hazánkban jártak, mint a felejthetetlen emlékű Pudovkin, a nagy szovjet filmek mestere. AZ ÁLLAMOSÍTOTT magyar filmgyártás ezen az úton haladva alkotta meg 1949-ben Szabó Pál forgatókönyve alapja™ mindmáig legjelentősebb filmünket, a »Talpalatnyi föld»-et. Góz Jóska és Juhos Mari rnegragadóan szép története elvitte szabadságunk és szabad művészetünk hírét nemcsak az eldugott magyar falvakba, hanem bejárta az egész világot. Ez a film a szocialista realizmus útján haladva nagy nemzetközi sikert ért el, a marianske-laznei filmfesztiválon a »Munka-díjával» jutalmazták, S nem véletlen, hogy a »Talpalatnyi föld» azóta valósággal jelképévé és mércéjévé vált a magyar filmművészetnek. Ezután mindinkább szélesedett a témakör: filmművészeink egyre jobban fordultak - jelen témái felé, ugyanakkor nem hanyagolták el ,a magyar múlt ábrázolását sem. i Munkások és parasztok szerepeltek filmjeinkben, azok hőseiJ ként. A »Szabóné«, a »Dalolva szép az élet», s később a »Tüzke» resztség» és a »Vihar» mind mai életünk egy-egy epizódját ábrázolta. Az »Uri-muri», a »Különös házasság», az »Erkel», ti »Ludas Matyi», a >>Föltámadott a tenger», a »Rákóczi hadnagya», a magyar múltba vezetett el, hogy megismertesse a felszabadult népet a régi küzdelmekkel. A KORMÁNYPROGRAMM óta mindinkább arra törekszik a magyar filmművészet, hogy kielégítse népünk növekvő igényeit» Új vígjátékok készülnek, s már játszották a »Fel a fejjel« című vidám, szórakoztató filmalkotást, készül a »Kétszer kettő néha öt.» c;mú vígjáték, s ezeken kívül sok terv van, melynek célja a színvonalas szórakoztató filmek alkotása. A legutóbb elkészült filmek méltán jelzik a magyar filmművészet új útját: az »Életjel», a szuhakállói hősi bányászküzdelem költői mása arra tanít, hogy az emberéit folyik a harc ebben aá országban. A Déry Tibor regénye nyomán elkészült »Simon Menyhért születése» Várkonyi Zoltán rendezésében finom művészi eszközökkel ábrázolja a mi társadalmunk mélységes humanizmusát. A »Rokonok» című nagyszerű Móricz Zsigmond regényből nemrég készült el a filmváltozat Máriássy Félix rendezésében. A MAGYAR FILM útja nem akadálynélküli, nem zökkenő- mentes. Filmjeinkben megtaláljuk még a régi hibákat is, mint a sematizmust, a filmszerűtlenséget, de filmművészetünk egészére nem jellemzőek ezek. Filmművészetünk egészséges úton halad: a szocialista realizmus útján. Milliókat szórakoztatott és nevelt eddig is. Most az a célja, hogy még tömegszerübbé tegye a legtömeg- szerúbb művészetet, hogy még színvonalasabban és még művészibb eszközökkel szórakoztasson, neveljen. Mi büszkék vagyunk ifjú filmművészetünk alkotásaira, s azon az úton haladunk, hogy megvalósítsuk a tanítást: a legfontosabb művészet a film. A sötétség még ott settenkedett a gyorsan bomló hajnali világosság körül, mikor Mócáné a két nagyobbik gyerek fülébe súgta: — keljetek már... na mozdulj már Józsi, permetezés lesz.. j méghogy milyenek vagytok, mekkora lustaság esett belétek .. ; addig nyújtózkodtok, hogy még napkelte is az ágyban talál benneteket. — így zsémbeskedett az anyjuk, pedig nem volt oka minden reggel rá, de valahogyan rászokott. Móca, az apjuk, szó nélkül kelt, csak a pálinkát hiányolta. Mert bizony jól esik az egész éjszakai gyomorpihenő után egy kis pálinka, leginkább, ha kisüsti. Egész nap jó az ember szájíze. De Mócáné nyáron azért nem egyez bele a pálinkatartásba, mert ha van otthon, akkor délben is jól esik, márpedig a déli pálinkázás a nagy melegben ál- mosít. * De alig telt el pár perc, talpon volt mindenki. A kisebbek álmosan fel-fel- dugták fejüket a reggeli kásZálódás hallatára, azután belefúródtak a párnába és mind a négyen boldogan szunyókáltak. A természet ébredt rövid nyári álmából. Mindenütt, de itt az Uj Tavasz tsz szőlő- és gyümölcsös darabkáján különösen varázslatos a hajnal. A nap első, induló sugarait ezerszínűre bontja az almafák levelein remegő harmat. Egy hirtelen átsurranó északi légáram átvágja magát a fák koronáin és magával ragadja a derengő hajnal utolsó foszlányát is. Szinte minden nap ugyanaz a kép és mégis naponta új, mégis naponta álmélkodik az ember a természet fenséges alkotásain és nagyot szív levegőjéből. ]\!o, de a merengéstől még nem ** halad előre a munka. Ezért Móca József és két fia hátukra vették a permetezőgépeket és megindultak. A levet már előző este bekeverték, így azzal már nem kellett foglalatoskodni. Megindultak mindhárman teltben- dőjű gépekkel, hogy megvédjék a jónak mutatkozó álmatermést. Felosztották a területet, a százhúsz jonathánfát és olyan permetesöt zúdítottak a nyakukba, hogy féreg legyen a talpán, aki ebbe a termésbe bele mer harapni. így ment ez minden hónap elején és közepén. Mócát és egész családját izgalomban tartotta a nyár. Aggódás, törődés a termelő élete egészen addig, míg a kamrában nincs a termés. IlidALMAPBÉIIUH ba mutat szépet a fa, hiába hajladoznak az ágak a jó termés alatt, hiába mondják az arra járók, hogy »sokat mutat Józsi bácsi», de Józsi bácsi mindig csak kétkedik: —- sokat kint köll annak még hálni. — Az izgalom azért volt nagyon nagy, mert azt mondták a tavaszon induláskor a gyűlésen, hogyha a terven felül többet termelnek, akkor azért prémium jár. Mégpedig nem is kevés, hanem abból, amennyivel több termett: egynegyed, A negyven faegységre húszmázsás tervet írtak ki. Móca József, míg a várható termésen gondolkodott kétszer megemelte a kalapját, hogy megvakarja alatta a fejét, mert enélkül nem is lehet okosat gondolni. Több lesz — gondolta magában —, ha fene fenét eszik, akkor is. És már rügyfa- kadáskor látta, hogy jól mutatkozik. A virágzás még biztatóbb volt. Ahogyan aztán az aprócska termés elhányta a selymes virágszirmokat, az egész család legfőbb gondja volt a fán marasztalni minden szem almát. Bt éső estéken, a lefekvés utáni sötétben, az elalvásig szabad néhány percben, beszélgetni szoktak a férj és feleség. A gyerekek már biztosan aludtak, így hát olyat is lehet már mondani, amit egyébként nem, mert a kisebbek eljáratják a szájukat mindenfelé. Móca már sokat gondolkodott rajta, hogy megmondja, amit akart, már néhány napja és estéről- estére csak halogatott. Hátha nem sikerül, — gondolta — és azt mondja a feleség, hogy te is csak járattad a szádat. — Te asszony ... hallod ... én úgy nézem, hogy jóval több lesz az alma, mint a terv. — Én is — szól fáradt hangon, — de mégis mennyit gondolsz? Most kellett kimondani, amin napok óta rágódott. Ha elvéti a számot és nem lesz annyi, akkor hallgathat. Mert az asszonyok úgy vannak, hogy nemcsak arra tervezik a vásárlást, ami már megvan, hanem arra is előre terveznek, ami azután jön. Egy kis szünet után csak kimondta. — Száz mázsát, — többet se szólt, várta a hálást. — No, no! Tudod, hogy abból menynyi lesz a prémia?... Húsz mázsa! Azon az éjszakán nyugtalanul aludtak. Még sötét volt és mindketten újra végigjárták a fákat, megmérték —• csak úgy szemmel — a termést. Szüretkor annyi lett, amennyit az éjszaka gondoltak, A szorgalmas munkának meglett a jutalma. Almaszüretkor Móca János és családja tényleg húsz mázsa almát kapott prémiumként és ezenfelül még azt, ami a munkaegységre jutott. Jó is lett volna így nagyon minden. De ez esetben a jó bajjal járt, ha nem is naggyal, de mégis csak baj annak a neve. Mindenki azt hinné, aki olvassa ezt a kis történetet, hogy Móca Józsefet a fáradhatatlan éjjel-nappali munkáért külön megbecsülésben és szeretetben részesítik. De nem egészen így van. És ez nagyon fáj a Móca-csa- ládnak. zóbeszéd tárgya lett az alma- prémium a csoportban. Nem úgy, hogy csoportülésen, vagy egyéb megbeszélésen vetik fel, hanem sug- dolózással, pöntyögéssel. Meggondolatlan asszony-, meg emberszáj olyanokat mond, hogy: nem is járt volna neki csak az egység ... olyan is hallatszik, hogy nem is neki köszönhető a sok alma, mert azt az isten adta. A száj- ról-szájra vándorló hír azután felfúvódik, mint a bezabált marha és ilyesmi is az ember fülibe jut: Ö van benne, hát annyit mér magának, amennyit akar, meg, hogy kiválogatta magának a szépjit, másnak, az apraját adta. Mócát mindenki a legjobb munkásnak, a legszorgalmasabb csoporttagnak tudta, még a kívülállók is. De hirtelen fakadt rossz hírének semmi több nem kellett, mint az, hogy a munka jutalmaként a törvényesen járó prémiumot megkapja. Ez aztán felbirizgálta egyesek kedélyét és igyekeztek Mócát a rossz ember hírébe hozni. Sajnos a rosszat a csoportban is hamarabb elhiszik valakiről, mint a jót és kezdtek Mócára szúrós szemmel nézni. Akire egész nyáron büszkék voltak, most egyesek majdnem hogy megvetik. Pedig Móca József, hogy megkapta o prémiumot, még lelkesebb, mint addig, mert látja értelmét a munkának» S mikor tele van új tervekkel, akkor kell hallja a suttogást, a rossz szemmel nézést. Tudni kellene mindenkinek, hogy nemcsak Móca kapott többet, hanem a csoport is, hiszen a munkaegységre csak ebből a darabból hatvan mázsával jutott több, mint eredetileg tervezték. Hát vájjon egyre- megy-e húsz mázsa, vagy nyolcvan mázsa almából osztozkodni? Erre csak egyértelmű választ lehet adni, Bj e nézzük csak, kik suttognak, " berzenkednek. Nyíltan kell megfelelni erre a kérdésre: az immel- ámmal dolgozók, akik többre becsülték a piacrajárást, a céltalan ácsorgást, meg tereferét, mint a csoportban égető munkát. Azok, akiknek a munka terén szó érheti a ház elejét. De mit értei Móca a nagyszerű almatermésen kívül? Az a darab szőlő, amit neki adtak, 1922-ben volt utoljára megtrágyázva, mégis a hét holdon annyi szőlőt szüretelt le, mint a többiek együttvéve a huszonhét holdon. Ha úgy tetszik, Mócának a munkaegység vonalán sem kell szégyenkeznie: a két gyerekkel együtt hétszázötven körül van. Az elégedetlenül kárálók hasonlítsák ezzel össze saját munkaegység- könyvüket. Móca József azt szeretné, ha megszűnnének az ilyen kicsinyeskedő és a rosszindulatból, vagy irígykedésből származó vélemények. Nem akar er- nyedni a munkában. A tavalyinál még nagyobb eredményeket szeretne elérni és ennek fejében nem kér mást, csak annyi megbecsülést, amennyi mindenkinek kijár, trágyát a szőlőre, no meg azt, hogy a tanyát hozzák rendbe, mert bizony közelebb áll az összedűlés- hez, mint a megmaradáshoz. A\ z almaraktárban váltjuk az utolsó szavakat. Boldogan nézi a temérdek almát. Ha az idő engedi, naponta válogatják, rendezgetik, a piacra is juttatnak belőle. Ez adja majd ki a ruhát, cipőt a családnak és a két mázsán felüli hízót, mert a mostan még süldőket anyának hagyják. Mócáné a pálinka tekintetében is engedékenyebb lett cs mikor reggelenként Józsi bácsi meghúzza a szűknyakú üveget és egyet köhint rá, csak annyit szól: — adja isten egészségére. WELT HER DANIEL,
