Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-29 / 256. szám

Hl À HELYZET A VILÁGPOLITIKÁBAN ? A SZOVJET JAVASLAT HATÁSA A világpolitikában ezen a hé­ten rendkívüli mozgalmasság mutatkozott. Egyik legnagyobb jelentőségű esemény volt, — amelynek következményei er­re a hétre is átnyúlnak, — a Szovjetunió kormányának a három nagyhatalomhoz intézett válaszjegyzéke. A francia, az angol és az amerikai kormány­nak címzett szovjet jegyzék behatóan foglalkozik az európai kollektív biztonsági rendszer megvalósítása érdekében már korábban nyilvánosságra hozott szovjet javaslatokkal. Nyo­matékosan rámutat arra, hogy az európai biztonság létrejötté­nek alapvető feltétele, a né­met kérdés rendezése. Legfon­tosabb tehát Németország demo­kratikus, békeszerető, és egysé­ges államként való helyreállí­tása és a német békekötés. A szovjet jegyzék nagyjelentőségű javaslatokat is tett. Javasolja, hogy Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormánya vizsgálja meg a megszálló csapa­tok Kelet- és Nyugat-Németor- szágból való kivonásának kér­dését, és valóban hajtsa is végre a megszálló erők kivonását. En­nek a megoldásával együtt an­nak a szükségessége is felmerül, hogy a Szovjetunió, Franciaor­szág, Anglia és az Egyesült Ál­lamok a két német állam részvé­telével megegyezést kössenek a német rendőrség létszámának megállapítására, az alakulatok elhelyezésére és fegyverzetére vonatkozóan. Kelet-Németország, amint ismeretes, nem ellenzi ezt a javaslatot; A szovjet kormány a továb­biakban azt is javasolja, hogy még novemberben hívják össze a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Franciaország, Anglia kül­ügyminisztereinek értekezletét, három kérdés megvitatására. Ezek: 1. Németország egységé­nek békés ás demokratikus ala­pon való helyreállítása és az össznémet szabad választások megtartása. 2. A négy hatalom megszálló csapatainak kivonása Kelet- és Nyugat-Németország területéről. 3. összeurópai értekezlet ösz- szehívása az európai kollektív biztonsági rendszer megteremté­sének biztosítása végett. A jegyzék foglalkozik ezenkí­vül az osztrák államszerződés kérdésével is. Ez a nagyjelentőségű jegyzék ismét bizonyítja a szovjet kormány őszinte szándékait az európai béke biztosítására és megszilárdítására. A nyugati sajtó valamennyi vezető lapja behatóan foglalkozik a négyha­talmi tárgyalások megtartására vonatkozó szovjet jegyzékkel. Állásfoglalásukból arra lehet következtetni, hogy a nyugati kormányokat kellemetlenül érin­tette a négyhatalmi tanácsko­zások megtartására vonatkozó javaslat, hiszen keresztezi a nyu­gati külpolitikai elgondolásokat. A lapok meg is jegyzik, hogy komoly probléma lesz választ adni a jelenlegi körülmények között erre a jegyzékre. Egyes francia lapok határozottan síkra- szállnak, hogy újítsák fel a tár­gyalásokat a szovjet állammal. Különösen a jegyzéknek azt a jellemvonását emelik ki, amely arra mutat rá, milyen veszé­lyes lenne a német egység meg­teremtése szempontjából Nyu­gat-Németország felfegyverzése. Az állig felfegyverzett nyu­gatnémet állam az egybekíván­kozó német területek egyesí­tését szinte lehetetlenné tenné. A szovjet jegyzék a francia lápok szerint arra is figyelmeztet, mi­lyen veszélyes játékba mennek most bele a nyugati államok. Hiszen például a most megkö­tött párizsi egyezmények szö­ges ellentétben állnak a régen megkötött francia-szovjet szer­ződéssel és elképzelhetetlen egy- időben komoly tárgyalásokat folytatni a lefegyverzésről és a német felfegyverzésről. Tudvalevőleg a Párizsban megkötött szerződések a nyugat­német állam felfegyverzésére, lényegében csak akkor válnak érvényessé, ha a szerződést aláíró államok parlamentjei elfogad­ják és törvénybeiktatják kormá­nyuknak ezt a külpolitikai lé­pését. Csakhogy a párizsi szer­ződések törvénybeiktatása (ra­tifikálása) a jelek szerint Szerdán folytatódott a felsza­badulási hét alkalmával rende­zett ünnepségsorozat, amelynek keretében az Vjkollégium dísz­termében »A szovjet katona a magyar irodalomban« címmel rendezett előadást és kultúr­műsort a kecskeméti népfront­bizottság. Nagyszerű, színvonalas előadást tartott Vihar Béla író arról, ho­BERLIN. (MTI) Lapjelentések szerint a bonni kormány a jövő év elején nagyösszegű bel­ső kölcsönt ír ki Nyugat-Né- metországban az újrafelfegyver- zéssel kapcsolatos kiadások rész­beni fedezésére. Adenauerék a fegyverkezés költségeit »vé­nem megy könnyen.- Az angol rádió máris jónéhány akadályt emleget. Előrelátható, hogy az angol kormányt, egyes parla­menti körök erősen fogják bí­rálni amiatt, hogy az Európába küldött angol hadosztályok el­tartása nagy összegekbe ke­rül majd. A legnagyobb veszélyt azonban a francia és német par­lamentek magatartása jelentheti. A francia pártok egyrészének álláspontját világosan megmu­tatja annak az öt szocialista képviselőnek nyilatkozata, akit Mendes-France, a miniszter- elnök felkért, hogy vállaljanak miniszteri tárcát kormányában, még a párizsi szerződések ra­tifikálása előtt. Az öt képviselő közölte, hogy egyelőre nem vál­lal miniszteri tárcát. Nem fogad­ták túlságos nagy örömmel Franciaországban a Saar-vidékre vonatkozó francia-nyugatnémet szerződés nyilvánosságrahozata- lát sem. Nyugat-Németországban Aden­auer az utóbbi napokban rá­döbbenhetett, hogy most már csak saját pártja támogatja. A többi pártokból kevés segítségre számíthat. Találóan jegyezte meg egy svájci újságíró, hogy a saarvidéki egyezmény francia­német vitapontból »német bel- viszállyá« lett. Csak Adenauer pártja, a Keresztény Demokrata Unió támogatja a kancellárt, a többi pártok hivatalos nyilatko­zatban ítélték el a közvélemény nyomására Adenauer áruló gazdasági lépését. Most Aden­auer Washingtonban igyekszik még erőteljesebb támogatást kapni, hogy megszilárdítsa hely­zetét, gyan látták a magyar írók és költők a szovjetkatonát, ho­gyan énekelték meg hősiességét, emberiességét, hazaszeretetét; a magyar nép felszabadítását. A műsort tarkították Rajna Mária és Mucsi Sándor, a Ka­tona József Színház művészei­nek szavalatai és énekszámai, valamint a szovjet táncosok fellépte, delmi-«-adó kivetésével akarják előteremteni. A Frankfurter Rundschau ér­tesülése szerint a »védelmi«-adó címén további két és fél szá­zalékot készülnek lecsípni a nyugatnémet állampolgárok ke­resetéből. felszabadulási hét ünnepségei Kecskeméten Bonn újrafelfegyverzési kölcsön kiírására és védelmi adó kivetésére készül Bizalommal nézünk a jövőbe Beszélgetés egy homoki emberrel A NAPOKBAN felkerestük a híres »homoki embert«, Pólyák Mihályt, Jakabszállás kiváló mintagazdáját. A közmegbecsülésnek örvendő Mihály bácsi arról olyan híres, hogy már eddig is szinte aranybányává tette homokos földjét. Ö tőle kérdeztük meg, miként vélekedik a Központi Vezetőség határozatáról, a mezőgazdaság fo­kozottabb fejlesztéséről, a paraszti vásárlóerő növeléséről. Itt ugyanis J akabszálláson arról beszélnek az emberek, hogy rossz a föld, nem lehet mit kezdeni vele. Itt talán hiábavalónak bizonyult a párthatározat? E kérdés után átadtuk a szót Pólyák Mihálynak, aki csaknem szószerint ezt mondta: * — HÁT IGEN, az emberek sok mindenről beszélnek. En azon­ban tudom, hogy rajtam nem fog ki a föld. S aki ért a földhöz és ésszel dolgozik, annak nincs panaszra oka. Ez évben például rossz volt a baracktermésem, nem estem kétségbe, mert 40—50 cm-es földforgatás, a jó talajművelés után répáimnak csodájára jártak. Nem egy közülük elérte az egy kilogrammot is. Büszkél­kedem nemesített birsalmáimmal is, melynek egy-egy darabja 70—80 dkg. A piacon kapva-kapnak utána. En mindig azt mondtam az embereknek, vegyetek példát a városi dolgozókról, akik a heti, vagy havi fizetésüket beosztják szinte napokra. Nekünk, parasztoknak is így kellene gazdálkodni, hogy minden hónapban biztos legyen a pénzünk. Persze úgy hop­pon maradnánk, ha azt tennénk mi, amit Trepák István kománk. ú négy hold szőlőt kapott, de nem törődik vele. Hát nem is lehet féllábbal a földet művelni, a másik féllábbal a városban dolgozni, mint Trepákék csinálják. A földművelő embernek szeretni kell a földet. S ez a szeretet meghozza majd a maga gyümölcsét. Egy-két éve bizony én sem gondoltam gyümölcsfatelepítésre. Megmondom őszintén, úgy láttam, hogy nem biztos a gazdálkodó ember sorsa. Most azonban már nagy terveim vannak. Faiskolám közé ültetett szamócámat öntözéssel akarom művelni. Itt van ugyanis átellenben egy feneketlen kútam, ezt akarnám rendbeho­zatni és motorral szívatnám fel a vizet. Én bizony mostanában megtaláltam a számításaimat. Éppen most vettem Tibor fiamnak ruhát, bakancsot 710 forintért. Büszke is vagyok nyolc élő gyermekemre, ellátom őket minden jóval. De vásárolni valóm is van éppen elég, elhihetik az elvtársak. A föl­dem azonban az én aranybányám, előteremti azt, ami kell. Most már csak azt szeretném bebizonyítani a jakabszállási népnek, hogy őelöttük is nyitva áll az út. Kormányzatunk is min­den segítséget megad gyümölcs- és szőlőtelepítésre. Szomszédom­mal, Szemerédi Károllyal, akinek ugyancsak faiskolája van — egy-két év alatt 10—15.000 nemesített fát tudnánk kitelepíteni a többi községi földekre. Azt kívánom a többi paraszttársaimnak, hogy olyan almatermésük legyen, mint Szemerédi szomszédomnak. Egy-egy fájáról 120—140 kg almát is betakarított. Az elmúlt gazda­sági évben, nem keveset mondok, 50—60.000 forintot hozott neki a házhoz a gyümölcsszüret. Bizalommal nézünk a jövő elé, mert tudjuk, hogy pártunk és kormányunk mellettünk áll. Fatelepítési terveink is reméljük hamarosan valóra válnak, s a városi munkások támogatásaképpen Sztálinyec-traktor dübörög majd földjeinken. S ez jó lesz nckünki jakabszállásaiknak is és jó lesz az egész országnak. * EDDIG TARTOTT Pólyák Mihály mondökája. Nem volt szó politikai jelszavakról, de minden szavából érezhető az a nagy bi­zalom, mellyel dolgozó parasztságunk a Központi Vezetőség határo­zatát fogadta. Pólyák elvtárs tízholdas parasztgazda, derűlátó ké­pet festett a falu életéről és ez így is igaz. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Jakabszálláson nem akad hiba, egyéni sére­lem is. Tudjuk például azt, hogy a földművesszövetkezeti boltban van ugyan elég cipő és ruha; ellenben permetezőgépalkatrész, forgatható ágfűrészalkatrész és még egynéhány fontos mező- gazdasági szeráru hosszú idő óta a hiánycikkek listáján szerepeli Az üzlet is zsúfolt, hegyén-hátán az árucikkek, a bolthelyiségben tolonganak a vevők, szűk a hely. Bizony Jakabszálláson el kellene már egy új, nagyobb bolt is. Igen, hiba akad bőven. De Polyákék, Szemerédiék és velük együtt egyre többen megértik, hogy semmi sem megy máról-holnapra, de szorgalmas, szakszerű munká­val a jakabszállási »homoksivatagot« is gyümölcsöskertté vará­zsolhatják. GYÓGYÍTANI ÉS NEVELNI A z autóbusz fékezett, s jókora tö- ■^meg szállt le róla, amikor oda­kanyarodott a kecskeméti megyei kór­ház kapuja elé. A főúton, mely a kór­ház bejáratához vezet, gyors léptekkel tűnik el a nagy, dísztelen épületben az ide igyekvők tömege. Látogatási idő van. A bejárati lépcső mellett öreg kaktusz-tövek nézegetik csinos állvá­nyokra helyezve a kissé bágyadt, de szokatlanul melegnek tűnő őszi nap- Eényt a kórház parkjának innen az elő­csarnokból betekinthető darabján. A bejárattól balra csillogó üvegajtón fel­írat: irodák. Bent az előcsarnokban a sarkokban egy fehér papíron sűrűn írott sorok felett olvassuk a nevet: dr. Zsiska Mihály, igazgató. Fogad ekkor és ekkor, ilyen és ilyen körülmények között. Az előszobában szokott kép fogad. Udvaria­san mosolygó titkárnő és várakozók: kívülállók és kórháziak vegyesen. Az igazgató ajtaja gyakran nyílik. Irodis­ták mennek be, aláírásra váró ügyira­tokkal, vagy panaszos ügyekkel a be­tegek hozzátartozói. Rövid várakozás után én is sorra kerülök. Az irodában kényelmes bútorok, ha­talmas könyvszekrény, majdnem tele [áthatóan szakkönyv jellegű, aranyozott hátú, egyforma kötetekkel. A kecskeméti népfront-bizottság el­nöke, dr. Zsiska Mihály fiatalember. Nemrég került ide a kórházigazgatói munkakörbe. .. — Nem könnyű új munkakörben gyors és hatásos eredményeket elérni. Nem könnyű, mert az erőviszonyok megismerése időbe telik és az sem megy egyik napról a másikra, hogy az új em­ber iránti tartózkodás feloldódjék, a munkatársak között nélkülözhetetlen bizalom légköre megerősödjék. Olyan légkör, amelyben erős a bírálat szelle­me és egyöntetű, őszinte a közös dol­gok iránti érdeklődés és lendület. Mert íróasztal mellől, az emberek bizalma és segítőkészsége nélkül eredményeket nem lehet elérni. T sndületesen és energikusan ma­-*-i gyaráz. Gyakran szakítja meg a beszélgetést egy-egy munkatársának megjelenése, aki aláirnivalót hoz, rövid, párszavas tájékoztatást, útbaigazítást kér, döntést vár valamilyen kórházi ügyben. Ilyenkor az igazgató hangja megnyugtatóan lágy, olyan, mint a jó orvosé, aki már pusztán a szavai lej­tésével, a hangja színezetével bizalmat és nyugalmat ébreszt. Mert dr. Zsiska mégis elsősorban nem adminisztratív ügyekbe merült igazgató, hanem orvos, akinek szenvedélye a gyó­gyítás, aki élethivatásának tekinti a másokon való segítést. Kezében autó­szemüveghez hasonló, vörös üveggel fedett szemüveg van, a röntgen-orvosok nélkülözhetetlen segítőtársa, Naponta négy—hat órát a röntgenlaboratórium­ban tölt. A kecskeméti népfront-bizottság el- nőkévé való választása eleinte aggodalmakat ébresztett, nem megy-e ez a tisztsége fő munkája rovására? — Amikor a népfront ügyeire terelődik a szó, — és ott sétálgatunk a kórház még pompázó, de őszi hervadásra ítélt park­jában, — világosan megmondja, hogy a népfront ügyeivel való foglalkozás — tehát a dolgozó tömegek vezetésének, nevelésének, egy célra való tömöríté­sének feladatát rokonnak érzi hivatá­sával. — Az az érzésem, hogy egy ilyen tö­megmozgalom formálódása idején az a leglényegesebb, hogy kialakuljon a dol­gozók különböző rétegei között a köl­csönös bizalom légköre, és a népfront- bizottság vezetői akkor tölthetik be hi­vatásukat, ha számolnak ezzel a biza­lommal. Nem helyeslem — mondja —, hogy egyes népfront-bizottságok gyak­ran túlzottan nagyigényű, a reális lehe­tőségektől félig-meddig elszakadt, a he­lyi adottságokkal nemigen számoló nagy terveket állítanak össze. Kérdez­zék meg a dolgozókat, ésjrérdezzék meg saját lelkiismeretüket. 'Abból a szem­pontból is, hogy mit tudunk egyesült erővel megvalósítani, abból a szempont­ból is, hogy mit kell elsősorban is lét­rehozni, megjavítani, kialakítani, akkor nem csalódhatnak. A reális tervek meg­felelő nevelőmunkával párosítva, —• akárcsak itt a kórházban — lelkesíte­nek, munkára ösztönöznek, és ez a cél; a népjólét emelésének programmjáért, akár egy város, egy megye, egy község vagy kerület keretei között, együtt­működni. — A népfrontnak a feladatkörét vé­leményem szerint erősen leszűkítik! azok, akik azt hiszik, hogy az valami* panaszfelvételi iroda legyen. Természe-- tesen a vitás kérdések, a panaszok or­voslása, nagyon fontos. Enélkül a biza­lom, a kölcsönös megbecsülés »el sem képzelhető, de ennél többről van szó. Hatalmas jelentőségűnek tartom — teszi hozzá búcsúzóul dr. Zsiska Mihály — a népfront országos kongresszusát. Meg­ismerhettük az ország legjobb tapaszta­latait. Látjuk, hogy csinálják mások. Nem akarunk másolni, de egyoldalúvá válni sem akarunk itt Kecskeméten, ahol annyi a tennivaló és olyan hatal­mas tettrekész, mozgósításra váró tö­megek vannak. Elbúcsúzunk, én a kapu felé indu­■®"4 lók, ő pedig siet vissza a mun­kájához. Várják a betegek, várják az elintézendő ügyek, egy nagy kórház sokszáz betegének, egész hadseregnvi dolgozójának problémái — ezen lú mosf már e<tv város gondjai is. Cs, JL

Next

/
Thumbnails
Contents