Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-03 / 234. szám
Mérleg a rémi tanács munkájáról tffrfuui DCeménij dió »A tanácsok államhatalmi szervek s egyben a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei, amelyek a Hazafias Népfrontra támaszkodva, a dolgozók tömegszervezeteivel szorosan együttműködve szervezik a lakosságot a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységben való közvetlen és állandó részvételre.« A kiskunhalasi járási tanács végrehajtó bizottságának in- vStruktori csoportja megvizsgálta a rémi községi tanács végrehajtó bizottságának munkáját s a vizsgálat során mérlegre kerültek az eredmények, a kijavításra váró hibák. T anácsüléseket minden hónapban tartottak Rémen. Határozatképtelenség miatt egyet sem kellett elhalasztani. Ebből megállapítható, hogy a tanácsülések szervezésével foglalkoznak, a tanácstagokat meglátogatják, és elbeszélgetne velük, s meghívót is kapnak a tárgysorozat feltüntetésével. A beszámolók azonban általánosak és helyi kérdésekkel keveset foglalkoznak. A határozatok sem alkalmasak sok esetben a munka megjavítására és nem szabják meg a végrehajtó bizottság munkáját sem. A határozat végrehajtására nem jelölnek felelőst. Egyik jegyzőkönyv határozati javaslata például így hangzik: »A begyűjtés és adófizetés terén az egész tanácstagság hasson oda, hogy ne legyen egy hátralékos sem...« Az ilyen határozatot a tanácstagok meghallgatják, jóváhagyják, de nem történik semmi, mert konkrét feladattal nincs megbízva egyikük sem. A tanácstagi fogadóórák és beszámolók tartására ütemtervet készített a végrehajtó bizottság s azok rendszeresen folynak is, de nem elég látogatottak. A dolgozók azt állítják, hogy ezeken a fogadóórákon és beszámolókon elmondott panaszaikat nem intézik el. A fogadóórákat jobban meg kell szervezni Rémen, mert most egyszerűen kihirdetik, de tovább már nem intézkednek, hogy a beszámoló vagy fogadóóra látogatott is legyen. Az állandó bizottságok a tanács javaslattevő, véleményező és ellenőrző szervei. Rémen azonban nem lépnek fel követelményekkel ezekkel szemben s azok nem is üléseznek jóformán. Jegyzőkönyveket csak az egészségügyi állandó bizottság készít. A mezőgazdasági állítólag nyolc ülést tartott az idén, de ezekről egyetlen jegyzőkönyv sincs. Az oktatási állandó bizottság egyáltalán nem működik s a begyűjtési ezévben mindössze egyszer tartott ülést. A 25 tagú termelési bizottság csak 8—10 taggal képviselteti magát az üléseken. Hiba, hogy az állandó bizottságokhoz beosztott előadók vagy más funkcionáriusok sem foglalkoznak megfelelően a tagokkal. A végrehajtóbizottsági ülések rendszeresen zajlanak, az előterjesztések jók, foglalkoznak a soronlévő feladatokkal. De itt is hiba, hogy a VB-határozatok sokszor általánosak. Az egyik ülésen határozatban állapították meg, hogy a VB-tagok és a pénzügyi állandó bizottság tagjai kisgyűléseket tartanak, de arról nem esett szó: hol és mikor tartják azokat? Ilyen és hasonló határozatok végrehajtásának ellenőrzése lehetetlen, A panaszügyek intézésére a panaszügyi nyilvántartás szolgál. Azt vezetik és a panaszokat elintézik. De a nyilvántartásban több panasznak kellene szerepelnie, ha a tanácsüléseken, tanácstagi beszámolókon és fogadóórákon elhangzottakat is nyilvántartásba foglalnák. Békekölcsönt a községi tanács dolgozói valamennyien jegyeztek. 23 jegyzőpár indult munkára a kölcsön- jegyzés első napján, ezek között 34 választási bizottsági tag dolgozott. Megfelelő segítséget adtak a jegyzésben a község pedagógusai is. Az őszi betakarítás folyik Rémen, szedik a burgonyát és kukoricát. A termelő- szövetkezetek már elvetették a rozsot, az egyéniek pedig több mint 100 holdat vetettek el. A vázlatos értékelés azt mutatja; a rémi tanács a hibák megszüntetésével, a mulasztások pótlásával munkáját megjavíthatja s az új törvény vezérfonalán továbbhaladva, a jövőben méginkább az államhatalom szilárd helyi szervévé és a rémi dol- Igozók erős, szeretett tömegszervezetévé válik. Öt perc séta a helyesírási hibák körül FÉLREÉRTÉS ne essék, nem az okoskodó nyelvtudós képébeft akarok idegenvezető lenni a helyesírási hibák sűrűjében, hanem a szemlélő tárgyilagos bírálatával szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy naponként milyen sokszor vétünk a magyar helyesírás szabályai ellen. Igen sok hibát követünk el! Azért mondom többesszámban, mert mindnyájunk bűne az, hogy egy életen keresztül elnézzük a lépten-nyomon szemünk elé kerülő, feliratokon hemzsegő helyesírási hibákat. Az autóbuszon például ez a felirat díszeleg: »Ha leakar szálúi...« stb. Éveken keresztül járunk a Szabadság-téri »édességboltba« és elnézzük, hogy a bolt cégtáblájára rendkívül helytelenül így festették rá: »Édesség Bolt*. A LEGTÖBB baj általában az egybe-, vagy különírással esik. A Dekorációs Vállalat egyik dolgozója például több hirdetményre a következő szöveget festette: »Olcsó Cipő Vásár a maradék Boltban.« Lám erről a mondatocskáról egész regényt lehetne írni. Először is meg kell kérdezni az általános iskola egyik III. osztályos növendékét, ö fölényes biztonsággal meg fogja mondani: a »Cipővásár« szót egybe kell írni, mert egy fogalmat fejez ki. És vájjon miért írta alkotója ugyancsak két szóba »maradék- bolt« szót. Mert különválasztva valami olyasfélét jelent, mintha a vásárlók majdnem az egész bolthelyiséget megvásárolták volna szőröstül-bőröstül és a nagy zűrzavarban csak egy része maradt épségben: csak egy »maradék bolt« maradt volna meg. Vannak aztán, akik »átesnek a ló túlsó oldalára« és mindent egybeírnak. így született meg az »Anyákboltja« elnevezés. Külön kell írni a két szót, mert birtokviszonyban vannak egymással, meg aztán így egybeírva, könnyen olyan boltra gondol az ember, ahol anyákat árusítanának, vagy esetleg olyanra, amely tekintélyénél fogva egy sereg másféle boltnak az anyja. (Pedig mindenki tudja, hogy a boltban az anyákat csak áruval látják el az elárusítók.) RENDKÍVÜL mulatságos felirat áll a kecskeméti zsidótemplom falára függesztve az autóbusz megállónál: »Járat csak fürdő napokon«. Én eddig úgy tudtam, hogy nem a napok szoktak a stranfürdőn a medence hűs vizében lubickolni, és egyébként sincsen rajtuk »járat«. Lám milyen értelmetlenségeket írnak néha az emberek meggondolatlanságból, felületességből! A HELYESÍRÁSI hibák pálmáját nehéz lenne pártatlanul odaítélni, de azt nem titkolhatjuk el, komoly pályázója e pálmaágnak a Bácskiskunme- gyei Moziüzemi Vállalat. Mivel a mozit mindenki szereti, az ő reklámszövegeit számtalan ember olvassa. írjuk csak ide mutatóba milyen feliratokkal kecsegtetik a mozilátogatókat, illetve milyen helyesírási hibákkal bosszantj ák az embereket. Néhány héttel ezelőtt az újságban, falragaszokon és egy tízszer ötméteres hirdetőtáblán közölték a közönséggel, hogy rövidesen műsorra tűzi az egyik kecskeméti filmszínház a »Luxus tutajon« című szovjet filmalkotást. Így Luxus tutajon! Először azt gondoltam, hogy egy hiányos mondattal állok szemben, melyből elmaradt a névelő. Gondoltam olyasmit akar jelenteni, hogy luxus a tutajon. Pedig ez a mulatságos cim egy »luxustutajon« lejátszódó, kacagtató filmtörténet címe. Félre a tréfát! Ezt a címet egybe kellett volna írni. így tanítja a magyar helyesírás. És aki nyilvános feliratokat készít, annak a helyesírást ismernie kell, vagy pedig ne készítsen nyilvános feliratokat. Nem írjuk például két szóba azt, hogy gyorsvonat, vagy tehervonat, vagy éppen »luxustutaj«. TÖBB IS VAN a Moziüzemi Vállalat rovásán. Augusztusban ismertetőt adott ki a hó folyamán játszandó filmekről. Ilyen szövegrészeket olvasunk az ismertetőben: »Film hírek;. Dumas halhatatlan regényének filmváltozatát így írták: »A 3 testőr«. Vájjon, ha az ezeregyéjszaka meséit játszanék, azt úgy írnák, hogy: »Az 1001 éjszaka meséi«? Vagy »100.000-ek kenyere«? Aki szereti a magyar nyelvet, annak bántja a szépérzékét az ilyen nemtörődömség, amely ezeket a bántó hibákat szüli. Ne menjünk e’ szó nélkül az ilyen hibák mellett, hiszen édes magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése mindnyájónk közös ügye. M. L. Baján és Kalocsán vendégszerepel az Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együttes ebben az évben is, mint fennállása óta minden esztendőben, körülutazza az országot, hogy meglátogassa a vidéki városokat. Ebben az esztendőben már egyízben bejárta hazánk több vidékét. A nagy érdeklődés miatt most újabb kör- útat tervez az együttes. Körútja során Bajára is ellátogat. A helyőrségi tiszti klubban október 20-án, szerdán 6 és 9 órai kezdettel mutatja be műsorát, Baja felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. Csütörtökön, október 21-én Kalocsán a járási kutúrházban vendégszerepei. Az idén az együttes feljegyzései szerint 120.000 ember nézi-, már végig műsorát, A legna-1 gyobb sikerű számok közül két városunkban a tánckar az »Első szerelmet«, a zenekar a »Széki muzsikát«, az énekkar a »Tréfás házasítót« mutatja be. A műsor túlnyomó része új számokból van összeállítva. Ilyen szám például az ének-, zene- és tánckar által bemutatandó »Mátkakérés«, a tánckar »Vistai legényes«-e, az énekkar »Dudanótája« és a zenekar »Hunyadi nyitánya«. A műsor 2 és fél óráig tart. Két Kossuth-díjas vezető, Rábai Miklós és Csenki Imre utazik az együttessel. Az együttes ! 200 tagját négy személyszállító autóbusz és két 5 tonnás, pótkocsis teherautó szállítja, a kellékekkel együtt. i Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953, EVÉRE a tájékozottab irodalomkedvelők is csak néhány éve figyeltek fel, de amint felfigyeltek rá: meg is jegyezték. Mert Gál Anna diadalát, első ámbár nem hibátlan, mégis megérdemelt sikert ért darabját hamarosan a Kossuth-díjas Tűzkeresztség követte, amelyet méltán tartottak az új magyar dráma úttörőjének, azt meg a szintén nagysikerű Vihar című film. Legújabban pedig szatirikus vígjátékának, az Uborkafának tapsol a közönség (ki a színház nézőterén, ki csak a rádió mellett), s a kritikusok is ezen vitatkoznak, rajta mérve a szocialista szatíra feladatait és lehetőségeit. Tavaly megjelent novelláskötetéről, a Kemény dióról kevesebb szó esik. Nem mintha nem ismernék a tartalmát. Hiszen a bele- gyüjtött elbeszélések, karcolatok jórésze a Szabad Nép tárcarovatában jelent meg, s nem is csak szépirodalmi »ráadásként«, hanem agitációs eszközként, útmutatóként a falusi osztályharc útvesztőiben. Olvasta ezeket annakidején mindenki, csak épp elmulasztotta agyában egymás mellé raktározni. Ezért lep meg bennünket a kötet elolvasása: a részletek ismerősek, az egész kép azonban, amivé öiszerendeződnek, mégis új. <W fRBÁN ERNŐ, a parasztság írója. Nemcsak írásainak tárgya teszi azzá, hanem a parasztság örömének-ba- jának az az őszinte átélése is, amely minden során érzik. A felszabadulás előtti és utáni parasztság immár klasszikussá vált ábrázolóitól, Veres Pétertől, Szabó Páltól bizonyosan sokat tanult. Mégis más hang az övé. Az előbbiek az alföldi parasztság írón Urbán a dunántúlié. Az ő elbeszéléseinek világa szelídebb, lágy abb, mint az alföldi. Nemcsak a táj — amelynek ábrázolásával egyébként nagyon szűkmarkúan bánik, — hanem az emberek is másfélék. Sok megértés, sok jó szóra hajló készség van bennük néha az az érzésünk, hogy Urbán elbeszéléseiben Gárdonyi parasztjainak utódai élnek. Nézzünk csak néhányat! SlÖCZÁN BÁCSI, az egyik tsz elnöke rossz útra téved, kupeckedni kezd. Már sajnálkozni kezdenénk az elveszett emberen, pedig nincs nagyobb baj. Még csak felelősségre sem kell vonni, egy ártatlan tréfa is megteszi — Góczán bácsi visszatér a helyes útra. Két szamaras gazda a végsőkig kitart az egyéni gazdálkodás mellett, nem akar belépni a tsz-be. Azt hinnénk, valami súlyos okuk van rá. Pedig csak a szamarat sajnálják, s mikor kedvükre való kerékpárt vásárolhatnak helyettük, egyszeribe aláírják a belépési nyilatkozatot. Sáfrány Péternek sem kell sok, hogy megbéküljön a háta megett kisbíróságot vállalt feleségével. Csak annyi, hogy a sütőben megtalálja az ételt, felesége gondoskodásának bizonyítékát. Két terjedelmesebb elbeszélésben, Csete István »igazságáéban meg a Hintán járó szerelemben apa és fiú ütközik meg, s a megoldást nemcsak az új győzelmét jelentő kibékülés, hanem a családi szeretet melege is átjárja. Csete István nem könnyen ismeri el, hogy hibázott, hiszen a fia a tsz elnöke, hogy mer az a szemére vetni valamit. Még meg is üti. De mikor belátja a hibáját, mélyebben rendű! meg, mert a fiát is bántotta. S úgy teszi jóvá vétkét, hogy fia sze- retetét, megbecsülését, az ajkán felcsendülő »édesapám« szót is visszaszerezze. A Hintán járó szerelem »vétkese«, Berci makacsságában nemcsak apjával, hanem menyasszony-jelöltjével és jövendőbeli apósával is szemben találja magát. De azt is megérzn hogy épp szerétéiből szavaznak arra, hogy büntetést kapjon: embert akarnak belőle faragni. Ezért kiált fel boldogan: »Elvtársak, szavazzátok meg a büntetésemet«. A Pörben a világgal című elbeszélés hőse, Mosolygó Péter merül el legjobban Urbán alakjai közül a makacssága keltette hullámokban. Mit ér az élet, ha nem lehet szerezni, mit ér az élet a tsz-ben, a »tovább szolgáló cselédek« közt — vallja. A család, az apja miatt kicsúfolt legkisebb lány szeretete azonban őt is visszarántja, s elindítja az új élet útján. Hibázó, de hibájukat belátni kész, makacskodó, de meggyőzhető emberek Urbán parasztjai. Életük alapszíne derűs, gyakran humort s néha finom iróniát vegyít életük ábrázolásába az írói (Jó példája ennek a Naca néniről szóló karcolat.) /! KÖTET két írásában, A »direktívádban és Bolla Samu C/L disznajában a paraszt és a bürokrata szembenállását mutatja be az író erős szatirikus éllel. Az elsőben a járási tanácselnök a »direktívára« hivatkozva nem akar iparengedélyt adni a falusi kovácsnak, akinek munkájára pedig égető szükség lennei A másodikban Bolla Samu beadásra szánt disznaja az Állatforgalmi Vállalat felvásárlójának hibájából lábatörten jut a gyűjtőhelyre, nem veszik át, s Bollától másik disznót követelnek. Agócs Imre, a község párttitkára megküzd mindkét esetben a parasztérdekekért, az igazságért; a konkrét probléma pillanatnyi elintézésén túl azonban Urbán mindkét eseteben nyitva hagyja az ajtót: a tanácselnök nem vállalja a felelősséget az iparengedélyérti az Állatforgalmi vezetői kitartanak amellett, hogy Bolla tartozik a disznóval. Vagyis: a parasztok mindig készek okos szó után igazodni, a bürokraták azonban csökönyösek, értetlcnek, rossz- akaratúak. Igazi paraszti szemmel látott, paraszti érzéssel fűtött kép és ítélet ez. Urbán a tömör szerkesztés híve és mestere; környezetrajzai tájra, mellékszereplőkre keveset ad. Hibáztathatjuk is ezért, de ei kell ismernünk, hogy nagyvonalúsága tisztává, erőssé teszi a mondanivalót. Az összeütközési pont biztos megragadása és cc nagyerejű párbeszédek az elbeszélésekben is elárulják, hogy Urbán elsősorban drámaíró. Stílusa egyszerű, cicomátlan; én ebben is erőt, biztonságot érzek, s nem hiszem, hogy igazuk van azoknak, akik több képre, hasonlatra, jelzőre bíztatják, A paraszti nyelv izei belülről járják át mondatait, nem sallangként rakódnak rájuk: JPZIVESEN olvasgatjuk Urbán Ernő kötetbe gyűjtött CT elbeszéléseit. Azért is, mert érdekesek a történeten kedvesek, megnyerőek az alakjai, de azért is, mert egy tőlünk távoli táj, a Dunántúl, a rábaparti kis faluk életét ismerjük meg belőlük. Szeretnénk, ha ez a kis ismertetés is köszöntené a könyvhét megnyitására városunkba érkező írót, akit írásai ismeretében nemcsak az élő magyar irodalom, hanem a Dunántúl küldötteként is fogadunk, ÄROSZ LÁSZLÓ.
