Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

Veres Péter Kossuth-díjas író: A legfontosabb dolog: szót érteni a néppel (Folytatás a 2. oldalról.) Veres Péter, a Magyar írók Szövetségének elnöke felszóla­lásában aláhúzta, hogy a legfon­tosabb dolog ma és holnap, a szocialista társadalomban pedig mindig és örökké, szót érteni a néppel. Mert csak a társasember elemi demokratizmusa, termé­szetes jogérzete és igazságérzete lehet a magasabbrendű társa­dalmi és állami élet alapja. Meg kell tehát valósítanunk a népi demokrácia államrcnd.jébcn a forradalmi célok, az embert és társadalmat átformáló szocialis­ta célok és az ehhez létesített állami alkotmány keretei között a kormányzást a néppel együtt. Ezt a célt szolgálja az új ta­nácsrendszeri szervezeti forma és az új népfront, mint országos tömegmozgalom. Veres Péter ezután arról be­szélt, hogy a népfront egyik nagy feladata lehetne, hogy a ma még nagyon széttagolt falu­si népet a községi közélet, a gazdasági és országos termelési feladatok, helyi és országos kul­turális feladatok körül közösség­gé formálja. A népünnepélye­ket, a bálákat, az ismeretter­jesztő és szórakoztató előadáso­kat a népfront keretében kellene tartani a falun. A továbbiakban foglalkozott a mézei munka megbecsülésével, a testi munka becsületének kérdé­sével. A mezei munka megbecsü­lésének előfeltétele, hogy a me­zei dolgozók életszínvonala és kultúrszínvonala közeledjék a városi dolgozókéhoz, egy bizo­nyos idő múlva pedig el is érje azt. — Ha az új népfront — mon­dotta befejezésül — jó útra in- cítja nagy embernevelő és nép- formáló munkáját, akkor igazi történelmi- feladatot teljesít és ebben mi, írók is teljes erőnk­kel és minden jobb írásunkkal segítségére leszünk. Bereczky Albert református püspök: Egy nyelven beszélünk: az őszinteség és a bizalom nyelvén A következő felszólaló Be­reczky Albert református püspök volt. — Emlékezetbe kell idéznem a minisztertanács elnökének egyik legutóbbi cikkéből azt a kifejezést — mondotta, — hogy meg kell tanulnunk egy nyelven beszélni, én azt hiszem, hogy ennek a kongresszusnak egyik jelentős eseménye az, hogy itt egy nyelven besze­lünk: az őszinteségnek es a bizalomnak a nyelvén. Én ennek az őszinteségnek és bizalomnak a lelkületével és ennek jegyében szeretnék rövi­den három, a szívemet mélyen eltöltő érzésről számot adni ab­ban a reményben, hogy a kül­dötteknek ez a csodálatosan szép együttes sérege, a Hazafias Nép­iront kongresszusa együtt érez ezekben az érzésekben. Az első ilyen érzés — így nevezhetném: — egy szent lelelösségérzct. Nagyon clfogó- dottan, szinte félve szólalok meg ezen az emelvényen, pedig unint foglalkozásom bejelenté­séből a kongresszus tudomásul vehette, számomra nem lehet szokatlan dolog az, hogy az emelvényen vagyok, hiszen az egész életemet olyan szolgálat­ban töltöm, ahol ez elég sűrű jelenség; és hozzátehetem, hogy ez elmúlt évek során bőven volt alkalmam nagy nemzetközi kon­gresszusok emelvényein is meg­jelenni, például ezen a nyáron Amerikában több mint ötven nemzet 160 egyháza képviselői­nek nagygyűlésén. És itt mégis azt a vallomást szeretném az őszinteség jegyében tenni, hogy ezen a kongresszuson mély elfo­gódottsággal szólalok fel. Fel kell tennem azt a kérdést, tisztelt kongresszus, hogy tudatában va­gyunk-e mi annak, ami itt történik. Én mindig félek a nagy sza­vaktól, és tudom, hogy aki benne él, az óvatosan emle­gesse a "történelmi jelentő­séget«, de azt hiszem, hogy most itt ki lehet és ki kell mondani szent felelősségér­zettel, hogy amiben nekünk most itt részünk van, az tör­ténelmi jelentőségű dolog. Szeretném, hogy ha a kon­gresszus minden tagja nagyon mélyen átérezné — és hiszem, hogy át is érzi — micsoda kivált­ság itt együtt lenni, és így együtt lenni népünk egészével, együtt népünk képviseletében — he­lyettük és értük. A második érzés, amelyet ki kell nagyon emelnem: a hála ér­zése. Itt nagyon sokszor esett szó a múltról, és én mégis azt mon­dom, igen tisztelt Hazafias Nép­front kongresszus, hogy soha­sem árt ezt a közvetlenül mö­göttünk lévő, szégyenteljes múl­tat, azt a múltat, amely tíz évvel ezelőtt véresen lezáró­dott, felidézni emlékezetünkben. Nem tudom soha elfelejteni, honnan jöttünk ki és hálásak vagyunk azért, ahol most va­gyunk. És még inkább azért, amerre megyünk, a jövendőnk felé. Az én hálaérzetem ebben a múltban gyökerezik, amikor a német csizma lakásunk ablakai alatt kopogott és szegény felesé­gem remegett, mert a ház, a parókia tele volt üldözöttekkel — politikai üldözöttekkel, mene­kültekkel, katonaszökevények­kel — és félt attól, hogy ezek a csizmák mikor törnek át a mi házunk kapuján is. Én magam is átéltem azt a sorsot, amit olyan felejthetetlenül fejezett ki a Szózat költője: "Bújt az üldö­zött, s felé kard nyúlt barlangjá­ba, szerte nézett, s nem leié hon­ját a hazában.« Utálnánk magunkat, ha el­felejtenénk ezt az utálatos múl­tat. Soha többé azt a csizmako­pogást nem akarom hallani! Nem árnyékmentes a mi bé­kénk. Szinte kísérteties dolog látni, hogy azok, akikről Andics Erzsébet ma már megemléke­zett, a véreskezűek, a népek hóhérai hajszálra ugyanolyan módon készítik elő a német im­perializmus feltámasztását, mint annakidején Hitler. Megdöbbentett az a jelen­téktelennek látszó és mégis jelentős dolog, hogy most is pontosan azt mondják; csak 12 hadosztályt, csak 500.000 embert! Pontosan ugyanezt mondta Hitler, s ettől lett a világon nemcsak a szegény német népnek, nemcsak 500 ezer, hanem 5, vagy 10 millió halottja, hanem a Szovjet­uniónak a legnagyobb vér­áldozata és a mi szegény magyar fiaink százezreinek is halála. A mi népfrontunkra hálásan úgy tekintek, hogy ez a mi kiví­vott és megőrzött békénkért való hálaadás tábora. A harmadik mély érzésem, amelyben osztozom a kon­gresszus részvevőivel, az öröm érzésé. Egyszerűen öröm ezen a kongresszuson résztvenni Hadd kérjem azokat, akik nem jutnak szóhoz, hogy azért egészségesen térjenek haza, és mondják el inkább otthon, amit itt nem tudnak elmondani és számoljunk be mindannyian ar­ról, rhilyen csodálatos öröm tölti el szívünket, a reménység öröme, hogy van miért küzdeni, van miért harcolni, van miért .élni, mert akit szeret az ember, annak jövőjében reménykedik. A hazaszeretet tehát azt je­lenti, hogy hazánk jövőjé­ben teljes szívvel reményke­dünk. Reménykedünk, mert tudjuk, hogy amiről a mi­nisztertanács elnöke most oly megrendítően szólt, igaz és helyes. A júniusi út — jó út, nem nézegetni kell, ha­nem járni kell rajta, mert az út erre való. A délelőtti ülés utolsó felszó­lalója Varga Gyula, • kalocsai Vörös Csillag tsz párttitkára volt. Szünet után Erdei Ferenc elnök­letével folytatták a tanácsko­zást. A délutáni felszólalók kö­zül Vass Istvánné, az MNDSZ elnöke hangoztatta, hogy a Ha­zafias Népfront merítsen bőven abból az erőből, amelyet asz- szonyaink, leányaink ötletessé­ge, lelkesedése jelent. Bol­dizsár Iván a magyar újságírók feladatairól, Koller Lajos háromszoros sztahanovista marós a többtermelésről, Goszjtonyi János, a DISZ Központi Vezető­ségének titkára pedig az ifjúság orvoslásra váró kérdéseiről be­szélt. A beszámoló feletti vita lezá­rása után a küldöttek egyhan­gúlag elfogadták á beszámolót és a Hazafias Népfront nyilatko­zat-tervezetét. Ezután a kon­gresszus felmentette az or­szágos és helyi előkészítő bi­zottságok tagjait, ugyanakkor megerősítette a megválasztott területi bizottságokat. Ezután Jánosi Ferenc ismertette a Hazafias Népfront működési szabályzatának tervezetét, ame­lyet a kongresszus egyhangúlag elfogadott. Ezután Pongrácz Kál­mán, a jelölőbizottság nevében felolvasta a Hazafias Népfront Országos Bizottságába jelöltek neveit. A jelölteket a kongresz- szus egyhangúlag elfogadta. A kongresszuson Szabó Pál Kos­suth-díjas író mondott zárszót. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai: Andics Erzsébet, az oktatás­ügyi miniszter első helyettese, a Béke-Világtanács tagja, Heves megye, Azari Béláné tanítónő, Borsod megye, Barcs Sándor, a Magyar Távirati Iroda vezér- igazgatója, Budapest, Bálint Márton tanító, Pest megye. Ben- ke Valéria, a Magyar Rádióhiva­tal elnöke, Budapest. Bereczky Albert, református püspök, Hajdú megye. Beresztóczy Mik­lós, érseki helynök, Komárom megye. Bognár József belkeres­kedelmi miniszter, Budapest. Bognár Rezső Kossuth-díjas akadémikus, a Társadalom- és Természettudományi Ismeret- terjesztő Társulat elnöke, Deb­recen. Bodorkos István gencs- apáti középparaszt, Vas megye. Boldizsár Iván újságíró, Buda­pest. Borbás Sándor főme- chanikus, a szocialista munka hőse, Budapest. Bozsik József élsportoló, Budapest. Bngár Jánosné, az Országos Béketa­nács titkára, Budapest, Czapik Gyula egri érsek, Heves me­gye. Csorba István Kossuth-dí- jas fűtő, Komárom megye, Csa­ta István, a ceglédi termelő- szövetkezet tagja, Pest megye. Darvas József népművelési mi­niszter, Szabolcs megye. Dezséry László evangélikus püspök, Budapest. Dinnyés Lajos or­szággyűlési képviselő, Pest me­gye. Dögéi Imre, a Szövetkeze­tek Országos Szövetsége elnöke, Pest megye. Dobi István, az elnöki tanács elnöke, Fejér me­gye. Dudás Miklós görögka- lolikus püspök, Szabolcs megye. Erdei Ferenc igazságügyminisz­ter, Bács megye. Fábri Zoltán Kossuth-díjas filmt endező, Bu­dapest. Fischer Annie Kossuth- díjas zongoraművésznő, Buda­pest. Fogarasi Béla Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, Budapest. Gotss Ádám egyéni­leg, dolgozó paraszt, Tolna me­gye, Guba Mihály országgyűlé­si képviselő, Bács megye. Ham­vas Endre Csanádi püspök, Bu­dapest, Harusiyák József vegy­ipari és energiaügyi minisz­tériumi íőoszt. vez., Budapest. Harrer Ferenc nyugalmazott al­polgármester, Budapest. He­gedűs András, a miniszterta­nács első elnökhelyettese, föld­művelésügyi miniszter, Buda­pest. Hetényi Géza akadémikus, Kossuth-díjas, Szeged. Honti Dezső tanító, Csongrád megye. Horváth Márton, a "Szabad Nép« szerkesztőbizottságának vezetője, Budapest. Horváth Richard, a papi békebizottság titkára, Budapest. Illés Béla, Kossuth-díjas író, Budapest. Illyés Gyula Kossuth-díjas író, Budapest. Jánosi Ferenc, a nép­művelési miniszter első helyet­tese, Budapest. Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus, Bu­dapest. Kaszapovics András Kossuth-díjas termelőszövetke­zeti elnök, Baranya megye. Kállai Gyula, a kiadói főigaz­gatóság elnöke, Budapest. Ka­tona Jenő újságíró, Budapest. Katona Sándor termelőszövet­kezeti tag. Csongrád. Kádár János, az MDP XIII. kér. PB titkár^, Budapest. Kiss Imre középparaszt, Veszprém megye, Kisfalnál Stróbl Zsigmond, Kos­suth-díjas szobrászművész, Bu­dapest. Kodály Zoltán Kossuth- díjas zeneszerző, Budapest. Kelen Béla, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára, Budapest. Kelemen János, a Zomba köz­ségi termelési bizottság elnöke, Tolna megye. Kende Zsigmond orvos, Budapest. Kóla József Kossuth-díjas bányamérnök, Komárom. Krajcsik Mihály, a Magyarországi Szlovákok Szö­vetségének titkára, Békés me­gye. Loy Árpád Kossuth-díjas frontmester, a szocialista mun­ka hőse, Bórsod megye. Losonczi Pál, a barcsi Vörös Csillag ter­melőszövetkezet elnöke, a szo­cialista munka hőse, Somogy megye. Lukács György Kossuth- díjas akadémikus, egyetemi ta­nár, Budapest. Maczkó Lajos leombájnvezető, a szocialista munka hőse, Baranya megye. Mekis József, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa elnöke, Budapest. Mátékovics ' Endre vezérőrnagy, Budapest. Mannin- ger Rezső Kossuth-díjas aka­démikus, egyetemi tanár, Bu­dapest, Mihályfi Ernő népmű­velési miniszterhelyettes, Bu­dapest. Mihalich Győző Kos­suth-díjas akadémikus, egye­temi tanár, Budapest. Mis- lóczky Mátyás. Kossuth-díjas főolvasztár, a szocialista munka hőse, Borsod megye. Molnár János gimnáziumi tanár, Ko­márom megye. Mészáros Agnes Kossuth-díjas színművésznő, Budapest. Nagy Dániel, az elnöke tanács elnökhelyettese, Budapest. Nagy Imre, a minisz­tertanács elnöke, Somogy me­gye. Nagyistók József, az or­szággyűlés alelnöke, Budapest. Nádasdi Kálmán, Kossuth-dí­jas, az Öperatíáz főrendezője, Budapest. Nánási László or­szággyűlési képviselő, az elnöki tanács tagja, Szolnok megye; Grtutay Gyula akadémiai leve­lezőtag, egyetemi tanár, Buda­pest. Parragi György Kossuth- díjas újságíró, Baranya megyei Péter János református püspök, Hajdú megye. Pioker Ignác Kossuth-díjas gyalús, a szocia­lista munka hőse, Budapest; Pongrácz Kálmán, a buda­pesti városi tanács elnöke, Eudapest. Fruzsina Mihály frontmester, a szocialista mun­ka hőse, Komárom. Pesta László, a budapesti városi ta­nács elnökhelyettese, Budapest. Rákosi Mátyás, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősé­gének első titkára, Budapest. Révai József, az elnöki tanács al­elnöke, Budapest. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Borsod megye. Sedlmayr Kurt Kossuth- díjas akadémikus, egyetemi ta­nár, Győr m. Schwartz Benjámin főrabbi, Budapest. Szabó Pál Kossuth-díjas író, Békés megye. Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára, Sza­bolcs megye. Szalvay Mihály altábornagy Bács megye. Szd- deczky Kardoss Elemér Kos­suth-díjas akadémikus, Buda­pest. Szemző Magdolna tanár. Vas megye. Sziveri Kálmán ter­melőszövetkezeti elnök, a szo­cialista munka hőse, Baranya megye. Tamási Áron Kossuth- díjas író, Budapest. Túrán Pál Kossuth-díjas akadémikus, Bu­dapest. Z. Tóth Észter tanítónő, Pest megye. Tóth Józsefné ta­nítónő, Vas megye. TJrbán Ernő Kossuth-díjas író, Vas megye. Varga Antal tanító, Győr me­gye. Varga Béla tanító, Zala megye. Varga József Kossuth- díjas egyetemi tanár, Budapest. Valkó Endre, a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára, Borsod megye. Vass Istvánné, a Ma­gyar Nők Demokratikus Szövetségének elnöke, Tolna megye. Veres Péter Kossuth- díjas író, Hajdú megye. Vető Lajos evangélikus püspök, Bor­sod megye. Veszély László gim­náziumi .tanár, Veszprém. Wű- helmb Tibor Kossuth-díjas, az RM kohászati tröszt főmérnö­ke, Budapest. Wild Frigyes egyetemi tanár, Veszprém. Zsiray Miklós Ko6sulh-díjas akadémikus, Budapest. Me,«tartotta alakuló ülését a Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa vasárnap este az országház épületében tartotta glakuló ülését. Az ülést Harrer Ferenc nyugalmazott alpolgár­mester, mint a kongresszus leg­idősebb küldötte nyitotta meg, majd Nagy Imre, a miniszterta­nács elnöke tett javaslatot, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségére. A javaslatot a tanács egyhangúlag elfogadta. Elnök Szabó Pál lett, alelnökök: Darvas József, Dobi István, Harrer Ferenc, Nagy Imre, Rákosi Mátyás. Főtitkár: Jánosi Ferenc. Az elnökség tag­jaivá választották rajtuk kívtl Bereczky Albertet, Czapik Gyu­lát, Csorba Istvánt, Dögéi Imrét, Erdei Ferencet, Kiss Imrét, Kodály Zoltánt, Mekis Józsefet, Parragi Györgyöt, Pioker Igná­cot, Pongrácz Kálmánt, Rónai Sándort, Sziveri Kálmánt és Varga Józsefet. A tanács ülése foglalkozott azzal a kongresszuson elhangzott javaslattal, hogy a "Magyar Nemzet« című napilap legyen a Hazafias Népfront lapja. A Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Fogadás a Hazalias Népfront országos kongresszusa tiszteletére A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a Hazafias Népfront országos kongresszusa részvevőinek tiszteletére vasár­nap este fogadást adott az or­szágházban. A vendégeket Nagy Imre, a minisztertanács elnöke és Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke fogadta. A fogadáson megjelent Gerő Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas Ist­ván, Acs Lajos, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bi­zottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János. az MDP Központi Vezetőségének titkárai. Jelen volt a fogadáson Szabó Pál, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke, Darvas József, Harrer Ferenc, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának aleinökei, Jánosi Fe­renc, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára. Megjelent az MDP Központ' Vezetőségének, a miniszterta­nácsnak, az elnöki tanács­nak és a Hazafias .Népfront Országos Tanácsának sok tagja, a társadalmi, politikai, gazdasá­gi, kulturális élet képviselői, az egyházak számos vezetője. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents