Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-23 / 225. szám

Az országgyűlés szerdai ülése Az országgyűlés szerdán folytatta munkáját. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, az MDP Politikai Bizottság tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, a Központi Ve­zetőség titkárai, Piros László belügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter, Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Szabó János város- és község­gazdálkodási miniszter, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyüj tési miniszter. Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Darvas Jó­zsef népművelési miniszter, Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Zsoldos Sándor egész­ségügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja. A diplomatapáholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai testület szá­mos tagja. Mekis József, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg az ülést, amelyen folytatódott a tanácsokról szóló törvényjavaslat vitája. Az első felszólaló Péter János református püspök, országgyűlési képviselő volL Péter János református püspök felszólalása — A református egyház hiva­talos állásfoglalásait idézem — kezdte felszólalását Péter János református püspök, amikor itt is ünnepélyesen kijelentem, hogy mi a magyar református egyházból tisztelettel és szeretet­tel tekintünk népköztársaságunk alkotmányára. Tisztelettel és szeretettel, mert benne a nép győzelmének és ugyanakkor az egyház szabadságának garanciá­ját látjuk. — Az elnyomatás hosszú év­századainak — megújuló szabad­ságmozgalmaiban és hősi harcai­ban a magyar református egyház legjobbjai számos, kiemelkedő al­kalommal a szabadság, a felemel­kedés, a nép ügye mellett állottak Mélységes hitbeli és történelmi gyökere van tehát annak, hogy a magyar református egyház hálásan és örömmel él népköz­­társaságunk elért eredményei között. Felszólalása további részében hangsúlyozta — a múlt el nem felejthető fájdalmas emlékei és a mai világhelyzet feszültségei adnak időszerű értelmet Vörös­marty szavainak »Nincs hatalom — mely visszanyom-«. — Van pe­dig hatalom, nagyon is fondor­latos, amely szeretne visszajön­ni. Éppen a legutóbbi hetekben a legszemélyesebb tapasztalatok során kaptam ízelítőt ezekből a fondorlatokból. Néhány héttel, sőt nappal ezelőtt még ennek a fondorlatnak a cselszövései vet­ték körül Amerika partjait. Egy öttagú magyar delegációval vet­tem részt az Amerikai Egyesült Államokban az Egyházak Világ­­tanácsa. nagygyűlésén. Az egy­házak képviselőivel való együtt­­létünk örömét a legravaszabb fondorlatokkal igyekeztek meg­zavarni bizonyos amerikai poli­tikai személyek és hivatalos szervek. — Ezután részletesen foglalkozott ezekkel a cselszövé­sekkel, majd hangsúlyozta: — hiába minden cselvetés. A béke erői valóban nőttön-nőnek és nincs hatalom, mely ezeket az erőket visszanyomhatná. Né­pünkkel együtt ennek örülünk, miközben népünk, biztosan élve a kezébe adott hatalommal, egy-Erdei Ferenc felszólalása ele­jén hangsúlyozta: — Valóságos tömegmozgalom volt a törvény­­tervezet megvitatása és ez egy­ben a Hazafias Népfront meg­születését és a legszélesebb tö­megmozgalom első sikerét is je­lenti. — Ezután részletesen fog­lalkozott azokkal a javaslatoik­kal, amelyeknek az elfogadását és törvénybeiktatását nem látta indokoltnak. így foglalkozott a javaslatok során felmerült a ta­nácstagok anyagi, büntetőjogi és fegyelmi felelősségével, az al­sóbb tanács határozatainak meg­változtatásával, a végrehajtó bi­zottság titkárainak képesítésével és kinevezésével kapcsolatos ja­vaslattal. Majd így folytatta: —• re nagyobb eredmények között halad a felemelkedés útján. En­nek a felemelkedésnek új sza­kaszát látom az új tanácstör­vény-tervezetében. A most to­vábbfejlődő tanácsok a nemzeti egységnek hatalmas és aktív ki­fejezői lesznek. — Mivel ez a tervezet ha­zánknak, népünknek jó, a nem­zeti összefogást a közjó ápolása érdekében elősegíti, ezért a tör­vényjavaslatot örömmel foga­dom el, — fejezte be szavait. A továbbiakban felszólalt Iván Istvánná bácskiskunmegyei kép­viselő, Parragi György Kossuth­­díjas újságíró, Milei István za­­'amegyei képviselő. Ezután Er­dei Ferenc igazságügyminiszter emelkedett szólásra. Sokkal több azonban az olyan javaslat, amelyek nemcsak meg­fontolásra érdemesek, hanem al­kalmasak is arra, hogy a tör­vénybe kerüljenek. E javaslatok közül jónéhányat már az előké­szítés során mind a Hazafias Népfront Előkészítő Bizottsága, mind a minisztertanács magáévá tette és a tárgyalásra került ter­vezetbe már felvette. Számosán javasolták, hogy a tanácsok fel­adatainak meghatározásánál ne csak a helyi ipar és a mezőgaz­dasági termelés irányításáról, illetőleg megsegítéséről legyen szó, hanem a helyi kereskede­lemről, közlekedésről, a város- és községgazdálkodásról is. Ez­zel kapcsolatban azt is sokan ja­Erdei Ferenc igazságügyi miniszter felszólalása DOBOZY IMRE: Csalicska homlokán borsőnyi verejtékcsöppek gyöngyöznek. Igaz volna, hogy Hőből kétfelé porciózza a péterfilléreket? Hi­szen akkor... Elhessegeti a gyötrő gondolatot. Most nem ez a fontos, Hőböllel majd később is tisztázhatja a dolgot. Most az a fontos, hogy összebékítse a két megvadult önkéntes szere­lőt, különben a nagy terv kút­baesik s az úrnapi zarándokok leshetik a vizet. — Csend legyen! — rikolt hir­telen támadt eréllyel. Hiába, a közeli veszedelem megacélozza a szívet. — Addig üvöltöztök itt, míg eltelik az idő s nem bírjuk fel­szerelni a pumpát. Akkor aztán ti magatok is elmehettek za­rándoknak. Hát nem értitek? Ha nem lesz pumpa, nem lesz víz: ha nem lesz víz, nem lesz pénz. — Ámen ■— rebegi Bernát káplán, aki eleddig majdhogy­nem megfúlt izgalmában a ve­szekedés miatt. — Nem lesz pénz? — eszmél Oroszlán. — Dehiszen akkor oda a percent. — És oda a perselyezés! — toldja meg Hőből Károly. Csalicska érzi, hogy a jég meg­tört s ez az a nagy pillanat, amikor az utolsó akadályt is el kell söpörni az útból. Friss érvvel rukkol elő: kihalássza re­verendája zsebéből a szilvóriu­­mos üveget. — Igyatok egy cseppet. Ettől elmúlik a harag. Bernát fiam — nyújtja az üveget a leghátul álldogáló, színehagyott káplán­­nak = te is igyál egy kortyot, (9) r Végtére is helyreáll a rend. Az előbbi orditozás helyett bol­dog cuppantások nesze s szilva­pálinka szaga száll a levegő­ben: a menet sorba igazodik és újra megindul a szent kút felé. Csalicska kinyitja a kutat öve­ző léckerítés ajtaját, keresztet vet s felsóhajt: — Istenem ., csak szeren­csénk legyen. Oroszlán akkorákat szuszog, mint a borjadzó tehén, leguggol s a földre ereszti a szivattyút. — Azannyát! Cigarettát sodor, rágyújt s tű­nődve nézi a felfelé csavarodó füstöt. — Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz... jó katolikusnak lenni.., Hőből Károly barátságosan hümmög. Látnivaló, hogy a szil­­vórium békességre hangolta lel­ke húrjait. — Éhem. Nehéz ám. Rágyújt ő is, s komótosan el­helyezkedik a kút káváján. Csa­licska azonban nem hagyja, hogy a plébánia támaszai tunya iildögéléssel fecséreljék az időt, amikor minden perc drága. — Dologra, fiaim! Kemény munka vár ránk, essünk túl raj­ta. Kakasszó előtt oly szilárdan kell állania a pumpának itt _ a káván, mint Péter egyháza áll a kősziklán. Oroszlán a fejebúbját vakar­ja. — Jó lett volna, ha Brácsás Imre is idetolja a pofáját. Akár­milyen tutyi-mutyi ember, még­iscsak szakember. Szíkvizes volt, ért a csövekhez, meg a szivaty­­tyúhoz. Hőből elhajítja a körmére égett cigarettacsutkát. — Hiszen jó volna, nem mon­dom. De amennyi hozzáértés eh­hez a szivattyúhoz kell, annyi tőlünk is kitelik. — Nono. Tudom én azt. Itt fönt nem is olyan nehéz a dolog: három kampósszeggel, egy-két ácskapoccsal felerősítjük a pum­pát, s az aljához odapászítjuk a csövet. De aki lemegy a kút­ba! Áhá, kibújt a szeg a zsákból, ügy látszik, Oroszlán Bertalan­nak nemigen akaródzik lemenni: s ezen nem is lehet csodálkozni, tekintve, hogy a hajdani első­gazda, jelenleg kulák, száztíz kilót nyom, tehat igencsak pró­bára tenné a leereszkedési cél­ra hozott ruhaszárító kötél szí­vósságát. Bernát káplán, aki természeté­ről ítélve nyílván maga se szál­lana le a kútba egy világért sem, azzal bíztatja a testes szövetsé­gest: — Nem olyan veszedelmesen mély ám ez a kút, Oroszlán uram. Ha jól tudom, egy centi­vel se mélyebb hat méternél. Igaz, tisztelendő atyám? No hiszen, jó kis bátorítás. Oroszlán félszemmel végigméri a keszeg káplánt s megvetően legyint. — Bolond beszéd! Ha beleesik az ember a vízbe, édesmindegy, milyen magasról esik bele. Hát üem mindegy? Dehogy is nem. Láttam én már olyan embert, aki félméter magos partról szé­dült bele a Cajába: hanem azért éppen úgy megfulladt, mintha a jegenyefa tetejéről pottyant volna a folyóba. Bernát csak köti az ebet a karóhoz. Persze, hogy köti, sze­gény feje. Hiszen mi lesz, ha vasolták, hogy a tanácsnak jo­gában álljon a jogszabályok ke­retei között helyi szükségleteket kielégítő vállalatok létesítése. Nyilvánvalóan igen helyes ja­vaslatok ezek és a törvényjavas­lat szövege már ilyen értelem­ben is került az országgyűlés elé. — A kiegészítő javaslatok köre azonban nem zárult le az or­szággyűlési tárgyalás megkezdé­sével. Az az eleven érdeklődés és alkotó közreműködés, ami a megvitatásra kiadott tervezet alapján megindult, továbbfolyta­tódott az országgyűlés tárgyalá­sán és az előttem felszólalt kép­viselőtársaim számos, igen fi­gyelemre méltó és helyes kiegé­szítő javaslatokat tettek. Termé­szetesen nem véletlen, — foly­tatta —, hogy ezt a törvényter­vezetet a Hazafias Népfront Elő­készítő Bizottsága bocsátotta szé­leskörű vitára és az sem, hogy a III. kongresszus határozatai az új népfront megalakításával együtt fektették le a helyi taná­csok fejlesztésének irányelveit. Felszólalása további ' résgében foglalkozót a helyi tanácsok és a népfront kapcsolataival. Fel­szólalását a következő szavak-! kai fejezte be: — A törvényja-­­vaslat széleskörű és mélyrehatói megvitatása után joggal megái-; lapíthatjuk, hogy törvényhozá­sunk érdemes és jó munkát végzett. A törvényjavaslat, ami felett határoznunk kell, meg’-' érett arra, hogy az országgyűlés) törvényerőre emelje. Ezért ja-‘ vaslom, hogy a tisztelt ország­gyűlés a törvényjavaslatot a jógii bizottság módosításaival és a1 tárgyalás során elhangzott mó­dosításokkal fogadja el. Erdei Ferenc beszéde után azi országgyűlés a tanácsokról szóló1 törvényjavaslatot az előter­jesztett „módosításokkal elfogad­ták. Ezután szünet következett.; A szünet után Gosztomyi Já­nos, a DISZ Központi Bizottsá­gának titkára, a jogi bizottság előadója Ismertette a tanácsok tagjainak választásával kapcso­latot törvényjavaslatot. Gosxtonyi János előadói beszéde A jogi bizottság a tanácsok tagjainak választásáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, általánosságban és részleteiben elfogadta — kezdte beszédét, majd így folytatta; A tanácstagok választását ed­dig a törvényerejű rendelet sza­bályozta. Az országgyűlés most első ízben hoz törvényt a me­gyei, a fővárosi, járási, városi és községi tanácsok tagjainak meg­választására és ezzel a tanácsok tagjainak választására vonatko­zó valamennyi kérdést átfogóan kívánja rendezni. Ez a körül­mény, hogy az országgyűlés kü­lön törvényben szabályozza a tanácsok tagjainak megválasztá­sát, újra aláhúzza államhatal­munk helyi szerveinek, a taná­csoknak jelentőségét és szere­pét. A továbbiakban hangsúlyozta; Az előterjesztett törvényjavaslat újabb jogokat biztosít dolgozó népünknek, a Magyar Népköz­­társaság állampolgárainak, to­vább erősíti a nép hatalmát ha­zánkban. A törvényjavaslat egyik leglényegesebb módosítása annak az alapelvnek leszögezése — mondotta —, hogy a tanácsok tagjait választókerületenként vá­lasztják és hogy minden válasz-Oroszlán nem megy le á kútba, s ha netalántán Hőből sem akar lemenni? Uramjézus, még őrá kerül a sor... — És ha beleesik? — izzad kínjában. — Az se nagy baj. Legfeljebb úszkál egy kicsit, míg ki nem húzzuk. •— Nem tudok úszni! — Nem? Istenem... az hiba. Azaz, hogy nem is hiba. Most jut eszembe: jóformán nincs is víz a kútban. Oroszlán dühbe gurul. — De van iszap, a szentségit neki! Iszapban tán jobban esik a fulladás, mint a vízben? Mi? A káplánnak torkán akad a szusz. Hebeg-habog. — Nem, nem ... vagyis hogy izé... A hajdani első gazda, jelen­leg kulák, feáll s pontot tesz a vita után. ' — Akár víz van a kútban, akár iszap, énnekem semmi por­­cikám se kívánja, hogy a fene­kére jussak. Jobban érzem ma­gam a magamén. Azzal a szekercéért, kampós­­szegekért nyúl, hogy hozzáfog­jon a pumpa felerősítéséhez, s eképpen eleve biztosítsa magá­nak a föld felszínén való mun­kálkodást. Csakhogy most meg Hőből Károly harangozót keríti hatalmába az izgalom. Savószínű szemének pillantása nyugtalanul rebben jobbra-balra, ádámcsut­kája majd kiugrik a szorosra gombolt inggallér mögül. — Édes jó Oroszlán komám — kezdi, — vigyázz azzal a buta szekercével. Még majd elvágod a kezed. — Miért vágnám? Nem kell nekem az éle, csak a foka: av­val verem be a szegeket. (Folytatása következik.) tókerület egy tanácstagot vá­laszt. Ez a rendelkezés hatályon kívül helyezi a lajstromos vá­lasztási rendszert. Ezután a választók névjegyzé­kének elkészítésére vonatkozó eljárásokat, rendelkezéseket is­mertette, s kitért a javaslatnak arra a pontjára, amely szerint a választások végleges névjegyzé­kébe fel kell venni azokat az ál­lampolgárokat, akik a választás napjáig betöltik 18-ik életévü­ket. Ezután részletesen kitért a népfront helyi szerveinek vá­lasztásokkal kapcsolatos szere­pére. Majd a választási eljárá­sokkal, a választások eredmé­nyének megállapításával kapcso­latos kérdések ismertetése során kiemelte: Jelentős az a rendel­kezés, amely világosan meghatá­rozza, hogy a választókerület megválasztott tanácstagjának azt a jelöltét kell nyilvánítani, aki az illető választókerületben az összes érvényes szavazatoknak több mint a felét kapta, felté­ve, hogy az összes választó jo­gosultaknak több mint a fele le­szavazott. Ezután a pótválasztás és az új választásra vonatkozó rendelkezésekről szólt. — Dolgozó népünk e törvény alapján újabb jogokat kap s bi­zonyosak lehetünk abban, hogy ez alkalommal is a jogok kiter­jesztésére munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értel­miségünk egyaránt a haza iránti kötelességének pontos teljesíté­sével fog válaszolni. Mindezek alapján kérem, hogy a tisztelt országgyűlés a törvényjavaslatot fogadja el — fejezte be szavait. A javaslathoz elsőnek Pesta László, a budapesti városi_ ta­nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese szólt hozzá. Fel­szólaltak még: Mislóczky Má­tyás Kossuth-díjas olvasztár, _ a Szocialista Munka Hőse, Nánási László, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke és Kasza­­povics András, a kátólyi »De­­cember 21 tsz— Kossuth-díjas elnöke. Kaszapovics András fel­szólalása után az országgyűlés a tanácsok tagjainak választásáról szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben el­fogadta. Az országgyűlés ezzel befeje­ződött. Az ülést Rónai Sándor rekesztette be. A Magyar Közlöny szeptember 21-1 70. száma közli a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának 1077/1954. (IX. 21.) számú határozatát az ipar­­vállalatok igazgatóinak jogairól és kötelezettségeiről. (MTI) Időjárásfelentés Várható időjárás csütörtök es­tig: felhőátvonulások, több he­lyen futó eső, mérsékelt, időn­ként élénk nyugati, északnyu­gati szél. Erősödő éjszakai lehű­lés. A nappali hőmérséklet alig változik. Várható hőmérsékleti értékek csütörtök reggel: 7—10, délben 18-J-21 fok között, (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents