Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-23 / 225. szám
Őszinte, türelmes népnevelőmunkát NEHÉZ EMBEREKKEL bánni, mindenkinek más és más kulcs nyitja meg szívét, s akit oda befogad, azt szereti, segíti — mondja Nagy Istvánná, a Kiskunfélegyházi Gépgyár daraboló műhelyének népnevelője. Majd így folytatja: Az ember úgy kívánja a jó szót, mint a virág a napfényt, vagy a szomjas föld az esőt. S nekünk kell mindenütt a napfénynek lenni. A népnevelömunkaban eltöltött hat év, igen sok tapasztalattal gazdagította Nagy Istvánnét. Dolgozótársai szívükbe zárták. — Mindenkinek kell ehhez a munkához segítség. így nekem is — jegyzi meg Nagy Istvánná. Ezért olvasom rendszeresen a Szabad Népet, meg a Népnevelőt, ehhez még hozzáteszem, a tapasztalatokat, na meg ami fontos, azt, hogy szeressem akivel beszélek, akit meg akarok győzni valamiről. Finomság is kell ehhez, mert nem megy minden egyszerre. Mindig csak egy kicsit teszünk hozzá a tegnapihoz, mint az iskolában, de mindennap. .. s így haladunk előre. MÓDSZERÉRŐL nem lehet általános receptet írni, de igen érdekes, s főleg sokoldalú. Minden érdekli. Mindenre felfigyel. Az elmúlt héten kedvetlenül dolgoztak körülötte az emberek. Észrevette, majd megkérdezte — mi a baj veletek. Olyanok vagytok, mint akinek nem jutott burgonyaföld. — Ugyan... Más baj van! — Nem tudjuk, mikor mondanak föl nekünk. — Ezen lehet segíteni, s azzal kipenderült az ajtón, csak anynyit szólt: nézzetek a fűrészgépeimre. A PART1RODÁRA ment. Te, Nagy elvtárs, kezdte, mond már nekem, hogy áll ez a racionalizálás nálunk. Az emberek kedvetlenek, nem szorgalmazzák a munkát, azt mondják: mit tudom én, mikor kerül rám a sor... Tenni kell, de gyorean. — Hát igaz, hogy racionalizálás van nálunk is, de ez csak a felesleges adminisztratív és műszaki munkaerőkre vonatkozik. Egyrészüket visszatesszük a termelésbe. A daraboló műhelyben nem kell senkinek aggódni. Délben röpgyűlésen beszélték meg a racionalizálás kérdését. — Megértették az én drága gyerekeim és úgy dolgoztak délután, hogy öröm volt nézni. TALÄN EGY ÖRAVAL előbb Berza István csoportvezetővel beszélt. — Panaszkodnak a lányok, hogy gorombán bánsz velük. — Nem akarnak, meg nem is tudnak dolgozni. — Ilyet má‘ ne mondj. Megint magadhoz méred őket. Alig pár hónapos segédek. Van hibájuk, nem mondom. Légy hozzájuk szigorú, követeld meg a jó munkát, de emberségesen bánj velük, meg segítsd őket. — Ügy lesz — volt a válasz. Ezzel azonban nem elégedett meg. Felkereste az esztergaműhelyben dolgozó lányokat. így szólt hozzájuk: gyerekeim, panasz van rátok, nem szorgoskodtok, a 480 percet nem használjátok ki, pedig igen sok munka van még. — Csak öt percre mentünk el az öltözőbe, — próbál szabódni az egyik. — Még arra sem lehet. A munkaidő,' az munkaidő. A fegyelem, az fegyelem. Képzeljétek el, ha mindenki így gondolkozna, akkor bizony a tervet sohasem teljesítenénk. NAGY ISTVANNÉ figyelme sokmindenre kiterjed. Mailár Sanyival arról beszél, hogy nem fizeti a szakszervezeti járulékot rendszeresen. Tóth Pistával a nősülésről váltott néhány szót. — Tudom fiam, sokminden kell az új házasnak. Mi pedig segíteni akarunk neked. De neked se szabad elfeledkezni a kötelezettségedről, a szakszervezeti járulék fizetéséről. — A baráti szónak meg volt a kellő hatása. A LEGTÖBB BAJ a normákkal van. De erre is talál módot, hogy megmagyarázza, amikor helyes, hogy miért szükséges a norma, hogyan lehet teljesíteni. Juhász Béla és Radies János nagyon kedvetlen volt, — Mi Jánoshalmán a kormányprogramm megjelenése után még tovább fejlődött a község szőlő- és gyümölcskultúrája. A tavasszal 320 élenjáró szőlő- és gyümölcstermelő lett tagja a régi hagyományok továbbfejlesztésén dolgozó szakcsoportnak. A kiváló termelők a község speciális agronómusaival rendszeresen megbeszéléseket tartanak a szőlő- és gyümölcstermelés legjobban bevált módszereiről. —Legutóbb határozatot hoztak az alma- és körtefák korahajnalon történő vízzel való permetezésére. Ezzel száraz időben elősegítik a páraképződést és megakadályozzák a gyümölcs hullását. A szakcsoport tagjai segítséget nyújtanak azoknak a termelőknek, akiknek kevés gyakorlatuk van még a szőlő- és gyümölcstermelésben. Tapasztalatátadásukkal, példamutatásukkal fáj, gyerekeim, — kérdezte őket. — Nézd, hát két percet adtak ilyen munkára. — Várj csak. Azzal előhúzta zsebéből az ő munkalapját. Nézz csak ide; 1.4 perc, hármas kategóriájú munka. Egy kicsit az eszeteket is használjátok. Én most például két-három gömbvasat fűrészelek egyszerre és így kijövök az idővel. VAN AZONBAN jogos panasz is. Például a 330 milliméter átmérőjű csőmunkájára darabonként 180 percet adtak. A 725 milliméteresre pedig 200 percet, holott jóval több a munka, de technológiai változás nincs. Nagy Istvánná mindezeket feljegyezte és csak annyit szólt, majd délben megnézem. Megnézte, s elmondotta, hogy az ügyet két napon belül kivizsgálják. MUNKÁJÁHOZ sokminden hozzátartozik. Számontartja, kinek a felesége beteg, kinek hány gyereke van, hány jár iskolába. Seres József 300 formt segélyt kapott. Tóth Mihálynénak is kell juttatni valamit, mert négy gyerek jár iskolába. Sebőknével is kell beszélni az esztergában. Ű azért haragudott meg, mert a fizikai dolgozók közül alig kapott valaki gázrezsót. Csak a legfontosabbakat mondta el. Azzal fejezte be: — Dolgoznak az én gyerekeim... csak őszintén kell velük beszélni és türelemmel. már működésük első évében nagy eredményt értek el. Termöképessé tettek több éven át elhanyagolt szőlőket és gyümölcsösöket. így az idén már 1700 mázsa vegyes gyümölccsel adnak többet a fogyasztóknak, mint az elmúlt évben. A községben elsőnek a szakcsoport tagjai kezdték meg a csemegeszőlő és az arany parmen alma szüretelését. Sarok Ferenc, aki nemrég kapta meg a mintagazdajélvényt, két hold gyümölcsöséről egyedül körtéből és almából több mint 100 mázsát értékesített az idén. Gusztonyi György példamutató tanácstag, két hold szőlőjéről rekordtermést vár. A szakcsoport tagjai közül 12 kiváló termelőnek díszeleg legszebb gyümölcstermése az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. fi jánoshalmi szülő- és gyümölcstermelés'! szakcsoport a nagyobb terméshozamért IAjij aqi íUiémm a kiállítat íj épeiről asárnap a délutáni órákban Soltész István már másodszor járta a Mezőgazdasági Kiállítás gépesítési pavilonjait. Nem győzte csodálni a remek gépeket. — Csak legalább egy hétig itt lehetnék — mondja, — hogy mindent alaposan megnézhessek! Persze azért az alaposságban nincs hiány most sem. Az érdeklődő ember ügyességével, furfangjával vergődik a kiállítást szemlélő hatalmas tömegben mindig oda, ahol a legnagyobb látnivaló van. De a gépeket nemcsak megnézi, hanem mindjárt megállapítja az értéküket is. No nem pénzben, hanem aképpen, hogy mit is érne egy-egy olyan gép, minit például a villanycséplő. vagy mint a 15 lóerős, motoros fűkasza az ő gazdaságukban. Különösen megtetszett neki egy könnyű, de igen egyszerű kis német gép: a burgonyaválogató, mellyel kézierővel ugyan, de igen rövid idő alatt nagymennyiségű burgonyát lehet szétválogatni három felé: emberi fogyasztásra, vetőmagnak és takarmányozásra. A lajosmizsei Sallai termelőszövetkezetben ugyanis, ahol Soltész István, mint agronómus működik, a tagok nagy előszeretettel foglalkoznak burgonyatermeléssel. Az idén is három tagban termeltek burgonyát és átlagtermésük meghaladja a 100 mázsát holdanként. Sokat tanultam ezen a kiállításon — mondja. — Nem is hittem volna, hogy ilyen magas fokon lehet a mezőgazdaságot gépesíteni. Mikor a gépek között jártam, egyre csak azt számolgattam magamban, mennyivel tudnánk mi is hasonló gépekkel leegyszerűsíteni, könynyebbé tenni munkán-, kát. Később azt is elmondta Soltész elvtárs, hogy termelőszövetkezetük tagjai mennyire érdeklődtek a kiállítás iránt. Csupán vasárnap tőlük 25 tag utazott Budapestre. A kiállításon valamenynyien megtalálták, ami legjobban érdekelte ókét. — Természetesen — teszi hozzá — tagjaink közül a legtöbben szintén a gépek iránt érdeklődtek a legjobban. Számolgatták, hogy a gépek használatával. mennyire olcsóbbá válik a termelés, könnyebbé a munka. Mikor hazafelé tartottunk — bizony nem is volt szó másról, mint a kiállításon tapasztaltakról. S hogy menynyire megszerették a gépeket a kiállításon — azt azon tapasztaltam, hogy milyen kív áncsian, izgalommal várták a következő napot, melyre a gépállomás kitűzte a burgonyaszedő gép kipróbálását. Tát igen, a kiállí- I tás a lajosmizsei Sallai termelőszövetkezet tagjainak is nemcsak azt mutatta meg, hogy milyen eredményeket értünk el eddig, hanem megmutatta előttük azt is, hogy néhány év múltán szorgalmas munka mellett, s gépek alkalmazásával mennyit fejlődhetnek. A névtelen utca lakói A névtelen utca hallatára tán az olvasó kissé félrehúzza száját, hiszen akkor a postás hogyan kézbesíti a leveleket. Meg aztán túl romantikusan hangzik, talán nem is igaz. A harmadik kétszobás családi házban Ország Ferenc és családja lakik. O még nem törlesztette az egész összeget, de máris hozzáépített egy nyári konyhád Nemrég 125 köbcentis Csepel Agasegyháza névtelen utcája, Megelégedett, boldog emberek laknak az új családi házakban. Nem is kell azonban olyan messzire menni, hogy végigsétálhassunk egy névtelen utcán. Kecskemét közelében, Ágasegyházán találunk ilyet. íme fényképét is közöljük. Miről is nevezetes ez az utca? Hát arról, hogy ebben 22 új ház épült. Pár évvel ezelőtt Ágasegyháza levált Kecskemét közigazgatási testétől és önálló községgé lett. Azóta új tanácsházát is kapott. A névtelen utca lakóinak házai viszont azt bizonyítják, hogy amiről évtizedeken át álmodtak, az is valóság lett. A dolgozók kis kertes családi házakhoz jutottak. Bekopogunk az első házba. Jó József és családja lakik benne. A férfi nincs otthon, de a konyhában az asszony 15 éves leányával hallgatja a világvevő rádió muzsikáját. A kislány, Margitka, olvassa Verne: Sándor Mátyás c. regényét, az édesanya varrogat. Tőlük tudtam meg, hogy 1952-ben építették a házat. Akkor a kormány ugyanis 93 millió forintot bocsátott rendelkezésre, hogy a tanyaközpontok kiépülhessenek. 10—15 évre egy-kétszobás családi házakra 3 százalékos kamatra kölcsönt vehettek fel a dolgozók. Az egész utca, amelynek a. mai napig nincs neve, ebből a kölcsönből építette házait. Jóók kétszobás-konyhás háza 20.300 forintba került. De csak egy részletet fizettek. A következő részlet esedékesekor mindjárt kifizették a hátralékot. Eladtak 15 hektó bort 10 forintos áron és 15.000 forinttal végleg megszabadultak az adósságtól. A kormány ugyanis elengedi a kölcsön 25 százalékát, ha 5 éven belül törlesztik a kölcsönt. Jó József két éven belül viszszafizette a kölcsönt és így megtakarított 9000 forintot kamat és tőkeannuitás címén. motorkerékpárt vásárolt 6700 forintért. Szép bútorral rendezte be lakását, a szobák padlóját pedig parkettáztatta. Az új házsorban egyszobakonyhás családi házak is vannak. Ilyen házban lakik Varga Imre földműves is. Három hold saját földje van. Mind szántó. Három és fél hold szőlőn pedig felesen gazdálkodik. Istállót és kamrát épített a családi házhoz. Eddig könnyen fizette a törlesztést. Szomszédjával, Lukács Józseffel úgy kalkulálnak, hogy egy-két éven belül visszafizetik a kölcsönt, hogy igénybevehessék a 25 százalékos kedvezményt. A szőlőt az idén a MEZŰKER szép áron, 5.60 forintért veszi át kilóját. Jó kukorica- és burgonyatermésre is számít, így ő is, meg szomszédjai könnyen visszafizethetik a kölcsönt. A névtelen utca minden háztulajdonosa elhatározta, hogy 5 éven belül fizeti vissza a kölcsönt. Amire az állam 10—15 évet adott, azt a dolgozók 5 éven belül tudják visszafizetni. Könnyebben élnek a névtelen utca lakói, mint azelőtt. Amiről akkoriban álmodoztak, az ma megvalósult... Nemcsak Ágasegyházán épüllek új családi otthonok. Lakiteleken, Soltszentimrén hosszabb házsorok jelzik a könnyebb élet állomásait. Megyénkben pár év alatt 330 családi ház épült. Míg 1950-ben a lakásépítésre fordított beruházások összege 485 millió volt, addig 1954-ben már 2060 millió forint, öt év alatt 8462 millió forintot fordítottur^k családi házak építésére. Egyre több családi ház épül tehát megyénkben. Uj névtelen utcák, egész házsorok keletkeznek. Lakói megelégedett, boldog emberek. Az új házakba beragyog már a kultúra, a könnyebb, szebb, boldogabb élet napsugara,,5 cA leim zeit lenini niuzatéml Az évente megtartásra kerülő állainkölcsön-sorsolásokon sokmillió forintot fizet vissza államunk a kötvénytulajdonosoknak. Ezév végéig összesen 1,559.7 millió forintot kapnak vissza a jegyző dolgozók. Ezév augusztusának végéig 1351 millió forintot fizetett már vissza államunk a terv- és békekölcsönök jegyzőinek, amely összegből 90.000 szobabútort lehetne vásárolni.
