Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-19 / 222. szám
Javaslatok és észrevételek a tanácstörvény-tervezethez A politikai töincggimsnkn hiányosságai OfgOlíÍHJOSl Miót névsor fekszik a járási pártbizottság propagandaosztáiyán Orgoványról, s mind a kettőn egyforma az aláírás, beküldte Ács Józsefné, párttitkár. Az egyik lapon a kisgyűlést tartók névsora szerepel 49 fővei, a másikon pedig a községi pártszervezet 63 népnevelője. Ha a két névsort összehasonlítjuk, feltű • mik, hogy 21 népnevelő kisgyűíés-előadó is. Jól mehet itt a népnevelő munka, gondolja az olvasó az első látásra. Eddig, ami az ember eszébe jut a névsorok olvasásakor. S mi a valóság? Orgovány, ez a négyezeregynéhányszáz lakosú község, — ha csak az állampolgári fegyelem tekintetében nézzük — mást bizonyít, mint a járási pártbizottságon lévő névsor. A tanácselnök szerint tizedik helyen vannak a járásban. Nem a legjobb, nem is a legutolsó helyen, ahogy ők mondják. De mindez csak viszonylagos, mivel á járás a megyében az utolsók között van. így Orgoványom ugyancsak szükség lenne a jó szóra és meggyőző érvre, a párt szavára, a politikai tömegmunkára, mert — enélkül nem megy semmi. Mit mutat etekintetben a pártszervezet munkája? Tavasszal a járási pártbizottság nem egyszer dicséretben részesítette Orgovány község pártvezetőségét, mivel ők álltak legelőbb a kollektív vezetés megvalósításában. Azóta történt »egy és más«, amiről gondolom nem tud a járási pártbizottság. Csákó Imre DISZ-titkár, a pártszervezet gazdasági felelőse állatfelvásárló lett. A szervezőtitkár, Hajma Sándor is állást kapott, italboltvezető lelt. Csajbók Teréz, a pártvezetőség harmadik tagja, önállósította magát, most varrónő. Ácséknál a férj bekerült az adóügyi csoportba. Fiuk pedig a borforgalminál dolgozik, s a tavalyi 3 holddal szemben az idén 6 holdat művelnek. — Fiséi a mwnkám. szokták . mondani, h'a amúgy gyengén felelősségre vonják őket a pártmunkáért. Ez igaz. De feltehetjük úgy is a kérdést, vájjon illik-e, becsületes kommunista dolog-e a párt minden hívására azt felelni: — Most nem érek rá... A párt munkáját, a kommunisták magatartását figyeli a falu minden dolgozója. Ha a pártszervezet jól működik, tisztelik, becsülik és követik a kommunistákat. Ha pedig rosszul dolgoznak, nem élnek a nép között, a dolgozók eltávolodnak tőlük. Mit mutat minderről a járási pártbizottságon lévő két névsor? — Lehet, hogy papíron népnevelő vagyok — szabódott Magó Imréné, amikor felkerestem — de a valóságban nem. Ne vegyék zokon, most operáltak negyedszer. — Berente Imre elvtárs is csak nézett, mikor népnevelő munkája felől érdeklődtem. És folytathatnám a népnevelő munka hiányosságait. De van, aki elmondja helyettem: — Nem sok értelme van az ilyen népnevelésnek — vélekedik Vörösráczkiné — a nép mái unja ezt a mindig egyformát. Hát igen, azért húzódoznak az orgovány! pártfunkcionáriusok népnevelő munkát végezni, mert azonkívül, hogy — fizessük be! meg — adjuk be! nincs mit mondaniok. És itt kellett volna a járási pártbizottság ágit.-prop osztályának nem szempontszerű, hanem érdembeli segítséget nyújtani a munka »hogyan«-ját illetően. Mert igazán nem sokból állna összegyűjteni Orgovány felemelkedésének, a dolgozó parasztok jobblétének és gazdagodásának megcáfolhatatlan, ugyanakkor meggyőző érveit. S van is mit gyűjteni szépszerivel Orgoványom. Például, mikor legutóbb a kerékpárok jöttek, meg egy motor, nem egész 21 perc alatt egy sem maradt a szövetkezetben. De ha most hoznának még 30 kerékpárt, meg 30 tűzhelyet: — »Félóra alatt mindnek volna vevője« — állítja határozottan a bolt vezetője. — Ziunáiicárn, zsírosbödön, vizesveder kisezer is elkelne, — így nyilatkozik Pinviczki Mária népnevelő. Idén 50 mezőgazdasági gépet, köztük kukoricadarálókat, ekéket, permetezőgépeket adtunk el. A szövetkezet másik boltjában pedig 7000 méter szövet, férfi és női anyag, 100 öltöny és 500 pár lábbeli kelt el. lehetne beszélni arról is, hány ezer forint megtakarítást jelent a községnek az ingyenes állatorvosi szolgálat és milyen szép jövedelmet biztosít a szerződött paradicsom az orgoványi gazdáknak. — Ez a mennyiség nekünk semmi. Bármilyen minőségű pálinka, likőr, bor, vagy sor, nálunk az mind elfogyna. — így vélekedik az italbolt vezetője. Ki hinné, hogy az orgoványi vendéglőkben ebben az évben 24 hektó pálinka, 120 hektó bor és 282 hektó sör fogyott el. Szót érdemelne, miszerint nincs hét, hogy egy pár járlatlevelet ne írna át a tanácselnök, de olyan hét sem, amikor ne kelne el annyi áru a község szabadpiacán, amennyi csak van. A beadás viszont cammog, s az adóhátralékból is jócskán van mit pótolni. A pártszervezet népnevelői pedig hallgatnak »nincs mit mondaniok«. Vagy ahogy Ács elvtársnő jellemzi a helyzetet: — »Hiába üzenek nekik, nem jönnek össze.« — Ultiért — .kérdeztem Mányikné eivtársnőt, Szabónét és még egy pár népnevelőt. — Hát mindig olyan felolvasást tartanak, ritka az olyan népnevelő, amelyik nem alussza át. A múltkor is az újságból magyarázott a párttitkámő. — Mikor e szavakat hallottam, a népnevelőknek adtam igazat. De vájjon csak Ács elvtársnő a hibás ebben? Nem, ő csak bizonyos tekintetben. El is panaszolta, hogy egy csomó szemponton kívül, nem kap olyan segítséget a járási pártbizottságtól, aminek gyakorlati hasznát venné. Az orgoványi pártvezetőség tagjai egyszerű emberek, akiket jóformán nap, mint nap tanítani kell a vezetésre, de nem szempontokkal, hanem leülve, megmagyarázva és segítséget nyújtva. Ács elvtársnő ilyenféle segítséget még nem kapott a járási pártbizottságtól. Bertók elvtárs, az instruktor csak futkos az egyik községből a másikba. Tartósan tehát ő se tud segíteni. Munkáját Balogh elvtárs, a tanácselnök jellemezte a legjobban, bár elismerte érdemeit. — Szegény feje, mindenben segíteni akar, mindenhol ott akar lenni, így bizony folytan futkos a két község között. Eddig a történet, de reméljük, hogy a járási pártbizottság hathatós segítséget nyújtva megértteti az orgoványi pártszervezet vezetőivel, hogy tartalmatlan szervezéssel és íróasztalmellő.U, névsorok gyártásával nem lehet pótolni a pártszervezet jó működéséhez feltétlen szükséges politikai tömegmunkát. — Egyszóval; megtanítja őket vezetni. A tanácstörvény-tervezet vitájának során Kerekegyházán az egyik kisgyűlésen Kaszala József tanácstag azt indítványozta, hogy a községi tanács végrehajtó bizottságainak olyan hatáskört kellene biztosítani, hogy a mezei lopáson tettenérteket a tanácsok saját hatáskörükben büntethessék meg. A gyors és méltó büntetésekkel véget lehetne vetni az elharapózott mezei lopásoknak. Ladánybenén ehhez hasonló javaslat került napvilágra. Itt Turupuli Péter tanácstag javasolta, hogy a törvény adjon nagyobb hatáskört a tanácsoknak a bíráskodás terén, és a mezei lopásoknál a jelenlegi 300 forint büntetési jogot terjesszék 1000 forintra. Lajosmizsén Sinka Mihály tanácstag a törvénytervezet vitájában tanácsolta, hogy a községi adóhivatalokat állítsák vissza, vagy pedig a törvény teremtsen olyan lehetőséget, hogy a járásoknál a kimutatások ne készüljenek tele hibákkal, amiatt sokszor zaklatják a rendes adófizetőket is. Több községben a tanácstör■ ény-tervezet vitája során bírálták a tanácsok munkáját is. így Bagi Pál Tiszakécskén, aki hangoztatta, hogy a bőgi lakosság mindezideig nem jutott villanyhoz, annak ellenére, hogy a kö-Kiskőrösön is vitatják a dolgozók a tanácstörvény-tervezetet. Nem egy kisgyűlésen kifogásolták a dolgozók, hogy igen kevés tanácstag jelenik meg a vitákon. Szabó Béla, Kelemen András és Kriskó János hozzászólásukban helyeselték, hogy az új tanácstörvény nagy gondot fordít a törvényesség megszilárdítására és az önkényeskedés megszüntetésére. Örömmel fogadták a tanácstörvénytervezet azon pontjait, amelyek biztosítják a tanácsok önállóságát. Csak helyes az az út, hogyha a tanácsülés megvalósítható határozatot hoz, akkor ez a határozat végre is legyen hajtva. Kiskőrösön ugyanis az elmúlt négy év alatt igen sok határozatot nem hajtottak végre, mert a felsőbb szervek nem adták meg a lehetőségeket a végretelezettségteljesítésben élenjáró dolgozók felajánlották a szükséges faoszlopok társadalmi úton való beszerzését. A közeli állami gazdaságból be lehetne vezetni a bőgi tanyavilágba a villanyt. Kerekegyházán P. Horváth István nemcsak bírálta a tanács munkáját, hanem kezdeményezésével elősegíti a feladatok megoldását. A gyűlésen vállalást tett, hogy a felszabadulási nap ünnepére egészévi adófizetési és beadási kötelezettségének eleget tesz. Az őszi mezőgazdasági munkákat pedig határidőre elvégzi. Vállalásához 233 dolgozó csatlakozott. Kalocsán Kákonyi József azt javasolta, hogy a tanácsok saját hatáskörükben vehessék fel a dolgozókat. Ne kelljen arra várni, míg a felsőbb szerv azt jóváhagyja. Mucsi Lászlóné a vitában a törvénytervezet azon részével foglalkozott, amely megszabja, hogy a felsőbb szervek által megadott napirendi pontokat a tanácsülés köteles letárgyalni. Sérelmezi, hogy mimiért nem azt a napirendi pontot tárgyalják, amelyet a helyi tanács jelöl ki. Kalocsán a vita során felmerültek közegészségügyi problémák, amelyeket a tanácsnak meg kell oldani. Több hozzászóló kifogásolta, hogy kevés például a jóvizű kút. hajtáshoz. Ezért igen sok tanácstagnak elment a kedve, a munkától. Ez egyik oka annak is, hogy a tanácsüléseken sem jelennek meg. Több hozzászóló hangoztatta, hogy a múltban a községi tanácsok határozatait .a felsőbb szervek önkényesen megváltoztatták. Legtöbbször nem is a végrehajtó bizottság, hanem valamelyik előadó. Ezek a hozzászólók javasolták, hogy a tanács tör vény-tervezet ben olyan rendelkezést kellene megszövegezni, amely meggátolja hogy az alsóbb szervek határozatait a felsőbb szerv valamelyik előadója a felsőbb tanácsok nevében megváltoztassa. Ameny« nyiben ilyesmi előfordulna, akkor az illető személyekkel szemben a felettes tanácshoz jogorvoslásért fordulhassanak. Lajkó Lászlónc, Kiskőrös Hajtsuk végre a tanács határozatait NEMZETKaZI Angol-amerikai versenyfutás Az EVK bukását követő nyugati sajtókommentárokat olvasva, feltűnhetett cs clgondolkozásra késztethetett az a körülmény, hogy az angol burzsoá lapok többsége meglepő gyorsasággal szárította fel könnyeit s rcszvétnyilvánításai nagyon is üresen kongottak. Ezt az első jelet sok más hasonló jel is követte, míg végül az apró megnyilvánulások határozott vonallá álltak össze. Ez a vonal így rajzolható meg: Anglia az EVK bukását tehát az amerikai-nyugatnémet vezetés alatt álló Nyugat-Európa ezen elképzelésének a vereségét saját pozíciói megerősítésére akarja felhasználni. Pontosabban szólva, fel akarja újítani a brüsszeli szövetséget s e szövetségen belül angol vezetés alatt akarja megvalósítani Nj ugat -Németország felfegyverzését. A brüsszeli, másképp nyugateurópai, lényegében szovjetellenes szövetség 1948-ban jött létre, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg részvételével. Ezt az angol veíetés alatt álló szövetséget az Egyesült Államok később akeiótéptelenné tette azzal., hogy {yákorlatilag beleolvasztotta az ttlan« szövetségbe. Innen adódlak a szemünk elüti kibcritako« zó, újabb angol-amerikai ellentétek. Az angol-amerikai imperializmus versengését csak bonyolultabbá teszi egy további probléma: a francia kormány magatartása. Az EVK-szerződés leszavazása megmutatta az általános franciaországi hangulat erejét. Az EVK ellen felsorakozott erők nagysága szolgáltatja a kulcsot annak megértéséhez, hogy a francia kormány miért húzódozik Nyugat-Németország atlanti szövetségi tagságától és attól, hogy az angol megoldási formát teljes egészében magáévá tegye. Az amerikai politikusok kettős célkitűzéssel járják be most a nyugateurópai fővárosokat; egyrészt meg akarják torpedózni az angolok terveit, másrészt a nyomás legkülönbözőbb eszközeivel, a zsarolás legnyíltabb formáival és az »elszigeteltség«-gel való fenyegetőzéssel hátrálásra akarják kényszeríteni a francia kormányt. Az a körülmény, hogy Dulles Bonnba és Londonba igen, de Párizsba nem látogatott el, szintén ennek a taktikának a vonalába esik. Ezek a törekvések állnak tehát a nyugateurópai fővárosokba tett különböző utazások és ellenutazások, megbeszélések és cllenmcgbeszélések mögött. Az angol szakszervezetek szavazása Míg a nyugatcurópai külügyminisztériumok hűvös tanácstermeiben így folyik az alkudozás a nyugatnémet felfegyverzés ügyében, addig e felfegyverkezés legközvetlenebb érdekeltjei, a nyugateurópai tömegek határozott lépéseket tettek ennek az egész őrült politikának a végleges megbuktatása felé. Az angol szakszervezetek országos évi kongresszusán a jobboldali vezetőség felfegyverzési javaslata 4 millió 77.009 szavazatot kapott a felfegyverzést ellenzők 3 millió 622,090 szavazatával szemben, Az angol szakszervezeti kojsgresssasofe szarvasi rendszerét ismerve, önáltatás nélkül mondhatjuk; ez a 3 millió 622 ezer szavazat nagyon komoly győzelmet jelent a német felfegyverzés ellen vívott harcban. Elemezzük kissé ezeket a szavazási arányokat. Az elemzés azt mutatja, hogy a szakszervezeti vezetőség javaslatára adott szavazatok zömét a két legnagyobb, s egyben két legantidemokratikusahb felépítésű szakszervezet szavazata szolgáltatta. A szállító- és segédmunkások, valamint a segédmunkások, és községi munkások szakszervezetére gondolunk, amelyek együttesen ?,913,619 szavazatot »biztosítottak« a reakciós főtanácsnak. Egy másik megállapítás, amelyet a szavazatok vizsgálatából levonhatunk, a következő: A végleges szavazási arányt a félmillió körüli tagsággal rendelkező bányászszakszervezet szavazása billentette el a főtanács javára. így tehát ha a bányászszakszervezet másképpen szavaz, az egész szavazás végeredménye megváltozik és a nyugatnémet felfegyverzés ellen harcolók kapnak többséget. És' ez a »ha« nemcsak egyszerűen játék a számokkal, hanem olyan lehetőség, amely nem is állt nagyon messze a megvalósulástól. A bányászküldöttségen belül ugyanis 64:48 volt a szavazási arány, a főtanács javaslata mellett. Ezen a 61:48-on múlott az egész szavazás végeredménye! Az angol sajtó kommentárjai arról tanúskodnak, hogy az angol uralkodó körök is tisztában vannak ennek a szavazásnak nem mindennapos jelentőségével. A »The Times« vezércikke például egyenesen felveti a kérdést: mi várható ezek után az angol munkáspárt országos konferenciáján. A konferencián már résztvesznek a többségükben felfegyverzés-ellenes hely! pártszervezetek is és ahogyan a »Times« írja, nagyon könnyben lehetséges, hogy ilymódon a német felfegyysrjés ellenfelei többségbe kerülnek és Attlce-ék vereséget szenvednek. Az angol szakszervezetek konferenciáján kialakult képet csak kiegészíti a nyugatnémetországi Schleswig-Holsteini választások eredménye. Ez a választás félreérthetetlenül arra mutat, hogy Nyugat-Németországban is megkezdődött az a folyamat, amely Angliában már széles mederben bontakozott ki. »Úgy látszik — írja e választásokról a »DPA« nyugatnémet hírügynökség, — hogy a legutóbbi bel- és külpolitikai események, dr. John és Sehmidt-Wittmack keletre menekülése, az EVK elvetése a francia nemzetgyűlésben, a hamburgi és bajorországi sztrájkok komolyan megingatták Adenauer kancellár pártját.« Nem kis dolgokról adnak hírt az angol szakszervezetek kon« gresszusán lezajlott szavazások cs a uyugatnémetországi választások. A tömegek harcában érlelődnek azok a feltételek, amelyek — a nyugati hatalmak ellentételnek erősödésével pár« huzamosan — végűiig szabaddá teszik az utat az egyetlen igazi megoldás, a négyhatalmi tárgya» lások é3 ezen tűi az európai kollektív biztonság megteremtése számára.
