Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-19 / 222. szám

ÍJ Ó TUDNI A Magyar Népköztársaság kormányának beadványa az ENSZ közgyűléséhez TAIVAN A magyar kormány a ma­gyar nép kívánságának ad kifejezést, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlé­séhez fordul és újból kinyilvá­nítja azt az óhaját, hogy részt­­vehessen az ENSZ munkájában és álláspontját ott kifejtve, ak­tív részesévé váljék a nemzet­közi feszültség enyhítésére és a tartós béke biztosítására irányuló erőfeszítéseknek. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének fontos szerepe van a béke fenntartásában. E felada­tának teljesítéséhez fokozott lehetőséget nyújt az, hogy a berlini és genfi értekezletek eredményei . nyomán az utóbbi időben a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése következett be. A magyar kormány 1947 óta többízben eredménytelenül kér­te felvételét az ENSZ-be. A Magyar Népköztársaság e jogos igénye teljesítésének elodázása ellentétben áll az Egyesült Nemzetek számos tagállamának ama korábbi állásfoglalásával, amelyben ezek az államok ismé­telten ígéretet tettek arra, hogy támogatni fogják Magyaror­szágnak áz ENSZ tagjai sorába való felvételét. Sajná­latos tény, hogy hét év óta nem sikerült elérni a magyar nép a jogos igényének teljesítését, annak ellenére, hogy ez az igény az ENSZ alapokmányán alapul, amely kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek tagsága nyitva áll minden békeszerető állam előtt, amely vállalja az alapokmányban foglalt kötele­zettségeket. A Magyar Népköztársaság kormányának minden eddigi ténykedése és törekvése össz­hangban áll az Egyesült Nemze­tek Szervezete alapelveivel. A Magyar Népköztársaság - az ENSZ alapokmányában lefekte­tett szabadságjogokat alkotmá­nyában törvénybe iktatta és meghatározta biztosításuk mód­ját. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját a békére, a nemzetek közötti megértésre váló törekvés jellemzi. A ma­gyar kormány minden erőfeszí­tése arra irányul, hogy az egyenjogúságnak és az érdekek kölcsönös tiszteletbentartásá­­nák elve alapján együttműköd­jék rmnden más országgal a béke megszilárdításának érde­kében. A Magyar Népköztársa­ság kiveszi részét a nemzetek közötti gazdasági és kulturá­lis együttműködésből és nemzet­közi kapcsolatainak minden­irányú kiszélesítésére törek­szik. Bár nem tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, tevé­kenyen résztvesz több, mint száz nemzetközi szervezetnek, így az ENSZ különböző szerve­zeteinek és bizottságainak munkájában is. A Magyar Népköztársaság békeszerető politikájának elis­meréseképpen az ENSZ köz­gyűlésein a Szovjetunió, India, Lengyelország, Argentina, Cseh­szlovákia, Svédország és több más állam állástfoglalt felvétele mellett. Ugyanígy több nemzet­közi szervezet, így legutóbb az interparlamentáris unió is hatá-A Szovjetunió meghívására újabb 50 tagú mezőgazdasági küldöttség utazott a moszkvai összszövetségi mezőgazdasági ki-BERLIN. Theodor Heuss nyu­gatnémet államelnök pénteken este fogadta Adenauert. A bonni kancellár időszerű politikai kérdésekről, elsősorban az Eden és Dulles külügyminisz­terrel folytatott tárgyalásairól tájékoztatta az elnököt. Beavatottak közlése szerint Adenauer ez alkalommal szóvá­­tette a szabad demokratapárti Heuss előtt Reinhold Maiernak, a Szabad Demokrata Párt kép­viselőjének a John-ügy parla­rozatot hozott új tagoknak, köz­tük Magyarországnak az ENSZ- be való felvétele ügyében. A Magyar Népköztáraság kormá­nyának meggyőződése, hogy az új tagok, köztük Magyarország felvétele nemcsak a felvételét kérelmezőknek érdeke, hanem az ENSZ valamennyi tagjának is, mert az új tagok felvétele hozzájárul az alapokmány elvei­nek megvalósulásához, az ENSZ világszervezet-jellegének meg­erősítéséhez, a vitás kérdé­sek megoldásához és ezzel a nemzetközi feszültség enyhítésé­hez. A Magyar Népköztársaság kormánya reméli, hogy az ENSZ közgyűlés jelenlegi ülésszaka az alapokmány szellemében hoz­zá fog járulni a magyar nép megalapozott kívánságának tel­jesítéséhez. Budapest, 1954 szeptember 17. Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. állitás megtekintésére. A kül­döttséget Serflek Gyula föld­művelésügyi miniszterhelyettes vezeti. (MTI) menti vitája során mondott éles, kormányellenes beszédét. Aden­auer állítólag bejelentette Heuss­­nak, hogy a közeljövőben ki akarja hajózni a kormányból a politikájával elégedetlen és egy­re nyíltabban lázongó koalíciós pártokat. Adenauer a jövőben csak saját pártjaira: a Keresz­ténydemokrata Unióra és a ba­jorországi Keresztény Szociális Unióra kíván támaszkodni. Ezek a pártok együttvéve a parla­menti mandátumok 52 százalé­kával rendelkeznek. (MTI) Sűrűn szerepel a világpoliti­ka eseményeit tárgyaló újság­cikkekben Taivan neve. Ennek a szigetnek térségében újabban a Kínai Népköztársaság ellen irányuló tengeri és légi kalóz­­támadások követték egymást. Helyes lesz, ha pár szóban ösz­­szefoglaljuk mindazt, amit Taj­vanról tudnunk kell, Földrajzi leírása Taivan — más néven Formo­sa — hatalmas sziget a Csen­des-óceánon, a kínai tengerpart közelében. Az ázsiai szárazföld­től ezt a szigetet az úgyneve­zett Taivani-szoros választja el. A sziget területe 36.000 négy­zetkilométer, lakóinak száma közel 5 millió. Nagyobb váro­sai: Tainan, Taipei, Taichung. A sziget folytatása annak a vo­nulatnak, amely az ázsiai kon­tinens keleti partjain Kamcsat­­.kával, a japán szigetvilággal kezdődik, és hatalmas sziget­rendszert foglal magában. Ma­gán a szigeten is közel 4000 mé­ter magas hegycsúcs található. Politikai helyset Taivan évszázadokon ke­resztül Kínához tartozott. 1895- ben Japán kényszerítette ha­talma alá és erőszakos uralmát mindaddig fenntartotta, amíg a második világháború után a ja­pán fasizmus ereje meg nem tört. Taivan 1949-ben a szétvert Csang Kai-sek klikk maradvá­nyai utolsó menedékhelye lett. Amikor győzött a kínai népi for­radalom, és Csang Kai-sek Taivanra menekült, az ameri­kai tengerészeti erők nyúj­tottak segítséget, hogy fel­építhesse megmaradt bi­rodalmának roskadozó pillé­reit. Majdnem félmillió katona állt fegyverben azóta a szigeten, állandó tartalékaként az ag­resszív erőknek, a Kínai Nép­­köztársaság közvetlen szom­szédságában. Az USA 1950 június 27-én hi­vatalosan is megszállta Taivant és nyíltan hozzáfogott, hogy gyarmatává, katonai támasz-Üjabb mezőgazdasági küldöttség utazott a Szovjetunióba Adenauer el- akarja távolítani a bonni kormányból a lázongó koalíciós pártokat DOBOZY IMRE: (8) ,4 SZENT KÚT — Rendben van. De honnan szerzünk pénzt a befektetéshez? — Majd ad az Oroszlán. — Kicsoda? — Hát Oroszlán Bertalan. Ne félj, van neki pénze. Most adott el három, hízót, ha jól tu­dom, közel ötezer forintnyi summát vágott zsebre egyösz­­szegben. Az ötből kettőt köl­csönveszünk, az nekünk elég lesz. — De ideadja-e? Csalicska elnézően mosolyog. — Hogyne adná. Űrnapja után visszakapja a pénzét, s emellett öt percentet kap a tiszta bevé­telből. Szaladj csak át hozzá s mondd meg neki, jöjjön ide. Hadd beszélgessünk vele, mi­előtt nyakára hág a pénzének. Bernát indulna, de ebben a pillanatban kopogtatnak az aj­tón. Csalicska villámsebesen elsüllyeszti az szilvóriumos üve­get, felüti a szentek életéről szóló vaskos könyvet s csak ez­után invitálja beljebb a várat­lan látogatót. — Tessék. Kádár András lép be, a plébá­niával átellenben lakó tehetős középgazda. Pápista ember volna s ennek okáért Csalicska minden esztendőben kiszorítja belőle az egyházi adót: hanem a,. temp­lomban ritkán fordul meg, va­sárnap is leginkább a gazda­sággal vesződik. Most se pápis­tának, se kálomistának nem látszik. Mérges, majd széjjelveti a harag. — Panaszkodni jöttem, plébá-' nős úr. — Csak nem? — Del . .. . — Aztán mi a baj, lelkem gyerekem? . Kádár a térdepelőre dobja permetlével összefröcskölt, vi­harvert kalapját. — Tengelyt akasztottunk Hő­­böllel, avval a kelekótya ha­­rangozóval. Csináljon vele va­lamit, plébános úr, mert ha en­gem egyszer elhagy a türelem, elhegedülöm rajta a szent Dávid nótáját. — Dehát miért? — Miért? Idehallgasson, plé­bános úr. Mióta az eszemet bí­rom, mindig ebből a kútból hordtam a jószágnak a vizet. Apám is idejárt vízért, öreg­apám is, meg annak az apja is, bizonyosan. Csalicska bólogat. — Igaz. — Nohát, ez a bolond Hőből ma reggel elém áll s azt mond­ja: lezártuk a szent kutat, má­tól fogva nincs víz. Hiába erős­­ködtem vele, már majdhogy­nem a vödröt is hozzávágtam, nem tágított. Micsoda dolog ez, plébános úr? Csalicska eltűnődik. — Hm. Nyugodjék meg, fiam. — Hogy az is... hogyan nyu­godjak meg, amikor a jószágom szomjasan bőg az istállóban, ne­je em meg nincs vizem? — Nyugodjék meg. Hőből ha­rangozó felsőbb utasításra cse­lekedett. 'Bernát rövidlátó szeme meg­rebben. Most hallja először, hegy a kutat lezárták. Kérde­zősködne, de Csalicska szigorú pillantását látva, inkább hall­­' gat. Kádár András ellenben nem hallgat. — Mifenére? Felsőbb utasí­tásra? Honnan jött az az utasí­tás? — Tőlem! Kádárnak leesik az álla. — Plébános úrtól? De hogyan, miért? — Mert a kútban szent viz van, avval nem lehet marhákat itatni. — Már hogyne lehetne. Hi­szen eddig is lehetett. Csalicska felemeli a mutató­ujját. — Elég hiba, hogy hosszú időn át méltatlan célokra fecséreltük a szent kút vizét. Különben is, magnézium van a vízben s a magnézium nem használ a jó­szágnak. — Attól ne fájjon a plébános úr feje! Ártatlan szer az a mag­nézium. Legfeljebb egy kicsit zajósán emészt a jószág, más baj nem származik belőle. Csalicska hajthatatlan. — Kár a szóért, édes fiam. Nem és nem, a vízből nem le­het hordani. — Dehát. s — Cssss, hadd mod jam vé­gig. Elhatározásomat megír­tam a püspök atyának is, most már én semmit sem tehetek. Kádár felmarkolja kalapját s dühösen kirobog. Az ajtóból kiáltja vissza, hogy zeng belé a boltíves folyosó. — Hát majd odaterelem a teheneimet a püspök elé, itassa meg őket! Én ebbe nem nyug­szom bele! Megyek a tanácshoz! Csalicska legyint. — Mehet. Ott ugyan nem tud­nak segíteni a baján. Sajnos, a miénken sem. Bernát nyugtalanul izeg-mo­zog a széken. Vékony ujjaival sörteformájú, kurtára nyírott szőke hajában turkál, szájaszé­­lét rágja, feljebb rántja, aztán meg visszahúzza/ kapott reve­rendáig ujját — vagyis úgy vi­selkedik, mint azok szoktak, aki­ket balsejtelmek gyötörnek. Mi lehet az, amin a tanács sem tud segíteni? A plébános miért nem engedi, hogy Kádárék továbbra is innen hordják a vizet? Miért záratta le a kutat, s ha egyszer lezáratta, miért nem szólt neki, a káplánjának? Miért ilyen titokzatos ez az egész kútügy, miféle újabb veszedelmek ár­nyéka lebeg a plébánia teteje fölött? Megannyi kínzó kérdés, me­lyekre feleletet vár. Csalicska azonban nem nagy lelkesedés­sel válaszol. — Nyughass — dünnyögi. — No de ... — Nyughass, ha mondom. Elő­ször is tedd be az ajtót, aztán ülj le. Úgyis leülnél, ha meg­hallod, mi a baj. — A pénz? — Miféle pénz? — Hát hogy kevés. — Az az egyik baj. Csakhogy, vinné el az ördög, igazsága van a közmondásnak: a baj sose jön egyedül. A másik baj — Csa­licska körülnéz s csak suttogni mer, mintha a falnak is füle volna — a másik baj az, hogy apad a szent kút vize. — Micsoda? — Igenis apad. Bernát homlokát kiveri az izzadság. — Szörnyű! Szörnyűiíü! És mióta? — Apad az már régen, dehát nem ütöttem nagydobra. Mivégre sápítoztam volna? Ha a kör­nyékbeli nép megtudja, hogy fogytán a vizünk, még ránksüti: isten csapása fan a bodokházi papokon! Pedig nem arról van szó, édes fiam. öreg ez a kút, több mint kétszáz esztendős, teli van iszappal az alja — lw,t egyre vékonyabban adja a vi­zet. . (Folytatásá következik.) -pontjává tegye. 1951 végSn már több mint 6000 amerikai »ta­nácsadó« és katonai szakértő tartózkodott Tajvanban. Az USA uj elnöke és kormá­nya a szigetet illetően foly­tatta elődjei politikáját, sőt még agresszívebb jelleget adott neki; Nyíltan uszítja a csangkaisekis­­ta banditákat, hogy fokozzák provokációs támadásaikat a kínai vizeken és partvidéken. Az amerikai monopóliumok gyors iramban kezükbe kaparin­tották a sziget gazdaságát, el­lenőrzésük alá vették a kőolaj-, szén-, arany-, kén-, és wolfram­­termelést. 382 iparvállalat és kereskedelmi cég került ame­rikai üzletemberek kezébe. A monopóltőkések Tajvanban új hadiüzemeket hoztak létre. Az amerikai Reynolds-ccg hatal­mas aluminiumgyárat épített: Az American Express Company megkaparintotta a cementgyár­tást (betonerődük épétéséről van szó). Egy másik amerikai cég, az Universal Oil Products Com­pany pedig helyreállította a taivani olajfinomító üzemet. A szigetet jelenlegi gazdái jogfosz­tott gyarmat helyzetébe súly­­lyesztették és a Kínai Nép­­köztársaság elleni agresszió ug­ródeszkájává tették. McArtur tábornok cinikusan jegyezte meg egyik újságcikkében: »Taivan, amely Amerika csen­desóceáni előretolt állásainak »főtengelye«, egyben elsüly­­lyeszthetetlen repülőgépanya­­hajó. Amerikának azért kel\ ellenőriznie Taivant, hogy légiereje segítségévei Vlagyi­vosztoktól Szingapúrig minden ázsiai kikötőt fenyegethessen.« Világos tehát, az egyre sűrű­södő provokációk oka, melyek különösen a genfi értekezlet befejezése óta folynak. Az in­dokínai béke helyreállítása sú­lyos csapást mért az ameri­kai agresszív diplomáciára. Jú­lius ’ végén tehát két repülőgép­­anyahajót. küldtek a kínai víz­re, hogy megkaparinthassák a közelben fekvő Hainan szigetét. Az amerikai vadászrepülőgépek behatoltak Kína légiterébe és megsértették szuverénitását, sős telőttek két őrjáratot végző kínai repülőgépet. Két másik amerikai vadászgép lengyel kereskedelmi hajóra és egy kínai hajóra tüzelt. Az ameri­kai sajtó is bevallotta, hogy mindezek az azóta létrejött délkeletázsiai védelmi szerződés útját igyekeztek egyengetni. Ha­talmas mennyiségű lőszer és hadfelszerelés áramlik azóta erre a szigetre, Csang Kai-sek újabb és újabb provokációkkal igyekszik megszolgálni az ame­rikai gazdái által nyújtott zsol­­dot. A békeszerető népek azon­ban nem tűrik az új háború előkészítésének ezt az agresszív támaszpontját és éppen ezért örömmel üdvözölték a Kínai Népköztársaság kormányának bejelentését a Kínához tartozó Taivan felszabadításának szán­dékáról. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tere augusztus 11-én úgy nyi­latkozott: »Taivan felszabadítá­sa a kínai nép megtisztelő tör­ténelmi feladata. Nagy hazánk teljes egyesítése — mondotta — csak akkor válik valósággá, csak akkor végezzük be győzel­mesen a kínai nép felszabadítá­sának nagy ügyét, s szilárdítjuk meg még jobban a békét és biz­tonságot, Ázsiában és az egész világon, ha teljesítettük ezt a megtisztelő feladatot, ha felsza­badítjuk Taivant az áruló Csang Kai-sek csoport uralma alól. Csehszlovákia belépése az UNESCO-ba PRÁGA (TASZSZ) A »Cseh­szlovák Távirati Iroda« jelenté­se szerint Gustav Soücek, Cseh­­• Szlovákia párizsi nagykövete jegyzéket nyújtott át az UNES­CO (az Egyesült Nemzetek köz­oktatási, tudományos és kultu­rális szervezete) főigazgatójá­nak. Á jegyzék kijelenti: Cseh­­íszlöyákia, elhatározta," hogy be­déi).: az ÜNESCÖ-ba, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents