Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-16 / 219. szám

P .( R T É l E T Fordulat a katymári „Lenin66 tsx-ben Adenauer nyilatkozata ALIG PAR HÉTTEL ezelőtt még úgy beszéltek a katymári Lenin termelőszövetkezetről, mint a járás egyik leggyengébb termelőszövetkezete, ahol komoly hibák vannak a munkafegye­lem terén, a szocialista tulajdon megvédése sincs valami jó lá­bon és a tagok egyrésze jár csak dolgozni. Több tsz-tagot ha­talmába kerített az iszákosság, nem törődött a közös vagyonnal. A termelőszövetkezet pártszer­vezete alig-alig tartott taggyű lést. Hosszú időn keresztül nem volt titkár, a vezetőség pedig nem dolgozott. Nagy része volt a termelő­­szövetkezet elhanyagoltságában a járási pártbizottságnak is. Nem foglalkoztunk hosszú időn keresztül a gyengébb termelő­­szövetkezetekkel. El lehet mon­dani, hogy mindaddig, amíg a megyei kommunista aktíva ha­tározata fel nem hívta a figyel­münket, messziről elkerültük a gyengébben működő, hibákkal, nehézségekkel küzködő termelő­­szövetkezeteket. A legutóbbi időben azonban a határozat végrehajtása érdeké­ben felülvizsgálta a járási párt­­bizottság a katymári Lenin ter­melőszövetkezet munkáját. Kiderült, hogy ebben a tsz­­ben a széthúzás, a fegyelmezet­lenség legfőbb oka a szövetke­zeti demokrácia súlyos, és napi­renden lévő megsértése, a tagok jogainak és kötelességeinek sem­mibevevése. Nem volt politikai munka, ahol pedig a párt nem hallatja szavát, oda az ellen­ség küldi el agitátorait. A meg­győző, nevelőértékű, felvilágo­sító munka, amely a párt politi­kájának végrehajtását segíti elő és mozgósítja a kommunistákat a nehézségek leküzdésére, pár­­tonkívüli tagtársaik nevelésére — majdnem teljesen hiányzott a szövetkezetben. Legfontosabb volt a pártszer­vezet megerősítése. Ma már — sok tekintetben a járási pártbi­zottság folyamatos támogatása következtében — megismerked­tek a termelőszövetkezet párt­­szervezet vezetői a kommunista vezetés alapvető módszereivel. Kiegészült a hiányos vezetőség, rendszeresen megtartják ülései­ket és határozatokat hoznak a politikai munka jó irányítása érdekében. A nevelőmunka ered­ményei máris megmutatkoznak. Olyan légkör van kialakulóban, amelyben nem tűrik a termelő­szövetkezeti vagyon elherdálá­sát, a munkafegyelem semmibe­vevését. A szövetkezetben szép számmal akadtak olyanok, akik semmibe sem nézték a szövet­kezeti demokráciát, a termelő­­szövetkezetek működését meg­határozó alapszabály útmutatá­sait. Nem jártak rendszeresen dolgozni a közös földekre. Nem is nagyon járhattak, mert lekö­tötte minden munkaerejüket, energiájukat, a közös gazdasá­gon kívül művelt saját föld. Vuity János például 5 holdon gazdálkodott külön, két lovat tartott saját használatára, csikó­val együtt és komoly gazdasági felszerelést, tartott vissza a kö­zöstől. A BECSÜLETESEN dolgozó tagság végül is csoportgyűlést hívott össze és döntött a munka­­fegyelem megszilárdítása érde­kében, ezek fölött a fegyelmet súlyosan megsértő, szövetke­zeti demokráciát semmibevevő tagok felett, öt ilyen »kétéltű« tagot zárt ki a szövetkezet be­csületes és szorgalmas tagjai­nak a kollektívája. Amióta ez az emlékezetes csoportgyűlós történt a szövetkezetben, ug­rásszerűen javult a munkafe­gyelem. Közvetlenül az utána következő napon megkezdték például több éven keresztül ösz­­szegyűlt istállótrágya kihordását a földekre. Mintegy 1500—1800 mázsa istállótrágya került rö­vid idő alatt a tápanyagra éhes vetemények alá. Jövőre nem 2— 3 mázsás holdankénti átlagter­mést akarnak elérni. Keserve­sen tapasztalták a tagok ugyanis, mit jelent az, ha rossz gazdálkodás következtében ala-i csony a terméshozam. Ha bő a termés, megtelnek a kamrák, felvirágzik a közös vagyon és könnyedén teljesíteni tudják az állam iránti kötelezettségeiket is. A politikai nevelőmunkának, és a munkafegyelem, szövetke­zeti demokrácia megszilárdítása érdekében tett intézkedéseknek más eredményei is mutatkoztak. Szinte rá sem lehetett ismerni nemsokára a tanyaudvarra. Mindenütt rend és tisztaság uralkodik. A fogatok szorgalma­san szállítják az anyagot az építkezéshez. Ezzel egyidőben a harmadik szénakaszálás ered­ményét most hordják be, s komoly ütemben készítik elő az őszi vetésekre. Uj agronómus került a szövet­kezetbe. Az ő közreműködésé­vel el is készült a szövetke­zet 1954—55. évi növényterme­lési és állattenyésztési előterve. Az idén nem fognak egyetlen sor kenyérgabonát sem tarlóba vetni. Jó vetőágyat adnak, szak­szerű talajelőkészítést. A cél az, hogy jövőre minél nagyobb ter­mésátlagot érjenek el .és a jó lalajelőkészítéssel biztosítsák a nagyfokú gépesítés feltételeit. A KATYMÁRI Lenin tsz tag­ságának zöme életcéljának tekinti a közös vagyon gyarapí­tásán keresztül a saját életszín­vonalának állandó növelését, Ennek a célnak az elérése ér­dekében folytatja a pártszerve­zet politikai nevelőmunkáját is. Már vannak ennek a nevelő' munkának eredményei. De még sok téren vannak hibák. Elné­zik még mindig azt, hogy a munka eredményeinek felosztá­sánál nem egyszer egyenlősdi alapon részesüljenek, nem pe­dig a végzett munka aranyában. Már pedig az ilyen igazságtalan egyenlősdi lazítja a munkafe­gyelmet. Nincs még kialakítva a végleges népnevelőgárda, nem javult meg kellőképpen az oktatás sem. Intő példa ez a járási párt-végrehajtóbizottság számára is. Feltétlenül meg kell szűntetni a futóellenőrzések módszerét. Ehelyett tartós, kon­krét segítséget kell nyújtanunk az alsó pártszervezeteknek, így a katymári Lenin termelőszövet­kezet pártszervezetének is. A KATYMÁRI Lenin ter­melőszövetkezet múltbeli hi­báiért mindannyian felelősek vagyunk, elsősorban a mező­­gazdasági osztály, amelynek fel­adata lett volna már korábban feltárni a 'hibákat. Most úgy érezzük, ogyik legdöntőbb tenni­valónk a járás gyenge termelő­­szövetkezeteinek felülvizsgála­ta és rendszeres támogatása. Ehhez nagy segítséget nyújt nekünk a közelmúltban lezajlott megyei kommunista nagyaktíva határozata, amely fontos irány­elveket tartalmaz a jövőre vo­natkozóan. Gulyás Mátyás, Bácsalmás, járási pártbizottság. Versenyben az őszi munkák sikeréért Úszód községi tanácsa és a község dolgozó parasztsága az őszi betakarítási és vetési mun­kák határidőre való elvégzése érdekében, szocialista versenyre hívja ki Kalocsa városát. A ver­senypontok a következők: 1. A termelési bizottság szer­vezetten irányítja az őszi mun­kát. Ez lehetővé teszi, hogy a betakarítással gyors ütemben végezzünk. Vállaljuk tehát, hogy a napraforgót október 10-ig, a kukoricát október 15-ig, a kuko­ricaszárat október 20-ig betaka­rítjuk s ezzel egyidőben beadási kötelezettségünket is e cikkek­ből 100 százalékig teljesítjük, 2. Az őszi burgonya szedését legkésőbb október 10-ig, a pap­rikaszüretet október 10-ig, a cu­korrépa szedését és leszállítását november 20-ig befejezzük. 3. Szántóterületünk 40 száza­lékát november 30-ig megtrá­gyázzuk. 4. A kenyérgabonatermés nö­velése érdekében — mint ahogy azt a mezőgazdaság fejlesztésé­ről szóló kormányhatározat is kimondja — mindent megte­szünk. A jó vetőágy mellett gon­doskodunk arról is, hogy minél többen alkalmazzák úgy egyéni­leg dolgozó parasztjaink, mint termelőszövetkezeteink a fosz­forműtrágyát. — Elhatároztuk, hogy rozsvetéseink 50 százalékát ezzel műtrágyázzuk. 5. November 25-re befejezzük a tavaszi vetések őszi mélyszán­tását. Versenybizottságunk a köz­ségben elért eredményeket két­hetenként értékeli. Soós Bálint, termelési bizottsági elnök, Balogh István VB-titkár, Vitéz Illés tsz-elnök, Vörös Vince egyénileg dolgozó paraszt. (MTI) Adenauer nyugatnémet kancellár a kereszténydemokra­ta unió parlamenti csoportja előtt beszámolt a politikai hely­zetről. A többi között bejelen­tette, hogy a közeljövőben ta­lálkozik Dulles amerikai kül­ügyminiszterrel, de nem közöl­te, hogy ez a találkozás szemé­lyes megbeszélés vagy pedig nemzetközi értekezlet keretében történik-e. A kancellár a továbbiakban kijelentette,' hogy az »EVK vég­leg meghalt és a feltámasztá­sára irányuló kísérleteknek nin­csen értelme. Éppen ezért — fűzte hozzá — kívánatos, hogy a szövetségi köztársaságot felve­gyék a NATO-ba«. Adenauer ezután a nyugatné­met »szuverénitás helyreállításá­nak« kérdésével foglalkozott, amely — mint mondotta — »új szerződést tenne szükségessé«. Adenauer nem titkolta, hogy ez­zel kapcsolatban különösen a francia parlament ratifikációs vitájától tart, ezért kijelentette, hogy »a szövetségi kormány egyoldalú nyilatkozat közzététe­lét óhajtja«. Nyugat-Németország újrafel­­fegyverzésével kapcsolatban azt mondta: »Németországnak a NATO-ba való esetleges felvé­telén kívül — amely szerinte is — a franciák ellenzésébe ütköz­ne, lehetőség nyílik egy egyez­ményre a brüsszeli szerződés alapján«. A nyugatnémet kancellár be­fejezésül követelte az úgyneve­zett európai egységet, amikor hangsúlyozta, hogy a »szövet­ségi köztársaságnak a NATO-ba való esetleges felvétele esetén német szemszögből kívánatos lenne az európai kontingensek leggyorsabb integrációja.« Egy amerikai újságíró beismerései NEW YORK. (TASZSZ) Han­son Baldwin, a New York Times szemleírója beismeri, hogy »az amerikai légierő és ha­ditengerészet repülőgépei repü­léseket végeznek a Szovjetunó határai mentén és több esetben át is hágták ezeket a határo­kat.« A szemleíró szerint kü­lönféle »értesüléseket« szerez­nek. Baldwin megírja, hogy az amerikai repülőgépek ilyenfajta repüléseinek egyik célja: »A fotó-felderítés, amit lehetőség szerint szabadszemmel való felderítés kísér.« A Magyar Közlöny szeptember 15-i 68. száma a sze­mélyi részben közli az 1954. évi bányásznap alkalmából kitünte­tettek névsorát. Nem teljes szö­vegben közli továbbá a minisz­tertanács 2111/1954. (IX. 15.) ha­tározatát, amely a gyermek- és ifjúságvédelem egyes szervezési kérdéseiről, valamint 2126/1954. (IX. 15.) számú határozatát, mely a szociális igazgatás racionalizá­lásáról intézkedik. • A minisztertanács határozat­tal szabályozta a gyermek- és ifjúságvédelem egyes szervezési kérdéseit. A határozat kimond­ja, hogy a gyámügyi igazgatás főfelügyelete az oktatásügyi mi­niszter feladata. A gyámügyi feladatokat a járási (városi, bu­dapesti, kerületi, illetve a me­gyei, budapesti városi) tanácsok végrehajtó bizottságának okta­tási csoportja, illetve osztálya látja el. Az állami gyermek- és ifjúságvédelem, valamint a gyámügyi feladatok eredményes ellátásának fokozott társadalmi segítése céljából a helyi taná­csok végrehajtó bizottságai szer­vezzenek az Oktatási és egész­ségügyi osztályokon (csoporto­kon) keresztül széles aktívahá­lózatot. A tanácsok végrehajtó bizottsága egy felelős személyt bízzon meg, aki a kiskorúak ér­dekében rendszeres tanácsadó tevékenységet lát el, az oktatási és az egészségügyi szervekkel állandó kapcsolatot tart és a gyermek- és ifjúságvédelmi ja­vaslatok elintézését figyelemmel kíséri. A kiskorúakat gondozó nem állami otthonok létesítéséhez az oktatásügyi minisztérium és az egészségügyi minisztérium,egyet­értő engedélye szükséges. Ugyancsak határozatot hozott a minisztertanács a szociális igazgatás racionalizálásáról. A határozat értelmében az orszá­gos szociálpolitikai központ megszűnik és főosztályonként változatlan feladattal az egész­ségügyi minisztériumba olvad be. A helyi tanácsok végrehajtó bizottsága, hivatali szervezetének keretében létesített szociálpoli­tikai csoportok az egészségügyi osztályokba (csoportokba) olvad­nak be, változatlan feladatkörrel. (MTI) DOBOZY IMRE: — No látod, fiam. Gondold meg: ha csak öt-ötezer zarán­dok fordul meg nálunk a két Mária-napon, s ha fejenként csak egy-egy krajcárt áldoznak lelkűk kitisztogatására — ez egyetlen esztendőben kerek ezer forintra rúg. Ignác hüledezett. — Ezer aranyforint? Temér­dek pénz. Ha jól tudom, a fe­hérvári építőmester számítása szerint kétszáz aranyforinton pompás új templomot lehet épí­teni. — Jól tudod. — Dehát akkor egyetlen év alatt... — Állj meg Ignác! Elfelejted, hogy az ezer forintnak csak a harmadik harmada a mienk. No persze, az se megvetendő: há­romszázharminchárom arany­forint. Másfél templom évente. A kispap megtörölte izzadó homlokát. — Most már értem, hogyan lesz paradicsom Bodokházából. — Dehogyis érted. Hiszen még csak a zarándokok adományait számoltuk. Hát a szentképek, szentelt gyertyák ára? Hát a zarándokok lelkiüdvéért mon­dott külön misék? Hát a rend szőlőjében termett bor haszna7 — Csakhogy mi nem mérhe­tünk bort, tisztelendő alyam, (3) — Nem is mi mérjük, te golyhó. De a kocsma, ahol mé­rik, a miénk lesz, s az itcés a mi emberünk. Oda, a szilfák alá építtetjük a vendégfogadót, jó nagy söntéssel, barátságos szo­­bácskákkal. Hadd derüljön s pihenjen a hosszú zarándokúton megfáradott búcsús-sereg! Daru Ignác átszellemült arc­cal motyogta: — Csodálatos terv! Nem adok többet két-három esztendőnél: micsoda jólét és fény övezi ke­gyes rendünket! iÁm egyszerre csak leesett az ana. — De a szent víz! Avval mi lesz? Bonifác mosolygott. — Víz mindenütt akad, édes fiam. — Csakhogy nekünk nem min­denféle víz pászol ám. Olyan kelj, amelyik gyógyító hatású. A barát lusta mozdulattal va­­kargatta kövér, borostás állát. — Hm. Gyógyító víz? Neked tudnod kell, Ignác fiam, hogy nem a víz gyógyít, hanem az imádság. — De.;; — Semmi de! Aki nem hisz az imádság erejében, az ragyá­sig ihatja a legfinomabb vizet, seminő nyavalyától meg nem szabadul Aki zllenpen hiszt az esetleg a közönséges víztől is meggyógyulhat. A mindenható szándékai kifürkészhetetlenek! Különben is, a tanulatlan nép­nek mit sem kell tudnia arról, hogy miféle víz folydogál a bo­­dokházi búcsújáró hely kútjá­­ban. — Már hogyne kellene tudnia. Hát akik a kútat megcsinálják? Bonifác atya diadalmasan a mellére ütött. — A kútat én csinálom! — Tisztelendő atyám? Saját kezével? — Úgy van. Meg a tieddel. — De én semmit sem értek a kútásáshoz. — Értek én. Ne félj, kitanul­tam a mesterséget: nem ez lesz az első szent kút Magyarorszá­gon, amit én ások. Igaz, fárasztó munka a kútcsinálás. Dehát sza­bad-e fáradságot, törődést ismer­nünk, amikor a ránkbízott hí­vek lelki üdvösségéről van szó? Darú Ignác szívéből úgy el­szállt a legutolsó kis aggodalom is, mint a széllel tovaröppenő falevél. Bonifác atya pedig rá­parancsolt a kocsisra, hogy fog­jon be, s döngő léptekkel meg­indult a bárkaformájú, széles, porral lepett batár felé. — Gyere Ignác fiam! Köszönt­sük kedves híveinket s vegyük kezünkbe Bodokháza sorsát! — Ámen. * Az élelmes kapucinus barát Utolsó betűig valóra váltotta a Kálvária-dombi __ tervezgetést. vagyis, tisztesség ne essék szól­­ván, nyélbeütötte a nagy üzle­tet. Bodokházán megépült az új templom, az emeletes plébánia; a vendégfogadó, az istálló, mag­tár, jószágudvar, a vízimalom: a kőből rakott pince megtelt borral, a szent kút vízzel, a falu zarándokokkal, a plébánia pénz­zel. Hajh, de mennyi pénzzel! II; A baj sose jön egyedül Tisztelendő Galicska Áb­rahám, a bodokházi szent kút mostani ura és őre a plébánia irodájában üldögél. Kellemetes hely ez az iroda, kivált nyárom Egyik ablak a vén szilfák, kar­csú jegenyék, terebélyes diófák árnyékában hüsölő kertre szol­gál, a másik meg a terméskő­vel kirakott oszlopos, boltíves zarándokudvarra. A kertből érett barack szagát, viola illa­tát s rántani való csibék csipo­gását hozza a játékos nyári szél; az udvarról néhány zarándok mormolását hallani, s ha az em­ber egy kicsikét előre dől a bőr­rel borított espérési karosszékJ ben, látja is őket, amint, imád­kozás közben az egyházfi perse­lyébe pottyantják forintjaikat. Istenkém, istenkém, mily ke­gyes látvány az adakozó hivő! A biztonság örömét nyújtja a szívnek, mennyi nyugalmat a sóvárgó léleknek. _ (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents