Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-15 / 218. szám

Látogatók a dávodi Szabadság termelő­szövetkezetben Család és iskola A|>ré Ims emberkék viszik a hírt a dávodi Szabadság köz­ponti székházának udvarán ösz­­szegyütekezett tagságnak: — Jönnek a vendégek. Kocsi, kocsi után fordul a szélesre vont portakapun és ba­ráti kézfogás köszönti a vendég­ségbe érkezett hercegszántói, esótaljai, nagybaracskai, bátmo­­nostori, garai, bácsszentgyörgyi termelőszövetkezetek és egyéni­leg dolgozó parasztokat, akik ta­pasztalatcsere értekezletre ér­keztek Dávodra a Szabadság termelőszövetkezetbe. Hamar megy az ismerkedés és apró csoportok máris indulnak a belső istállók állományának megtekintésére. Sokan szemlélik a szövetkezet most érkezett né­gyesfogatát. A szövetkezetek tagjai és az egyénileg dolgozó parasztok az istállókat járva máris elkezdik tapasztalataikat gyűjteni. Van is látnivaló. Ernyőt von­nak szemeik elé, hogy az erősen tűző nap fénye semmit se von­jon el figyelő tekinteteik elől. Elsőnek a gondosan ápolt gya­pottáblákat érik. Beállnak a so­rokba és úgy hallgatják Valkai Imre agronómus szavait: ötször kapáltuk, hatszor ekéztük. A területet egyénekre bontottuk, — Érdekes, — jegyzi meg va­laki —, mégis úgy néz ki, mint­ha egy kéz végezte volna a nö­vényápolást. Olyan egyöntetű. Elmondják azt is, mivel érték ezt el. A tagság olyan határoza­tot hozott még a tavasszal, hogy aki hanyagul végzi a ráeső terű­iét megmunkálását, attól két munkaegységet fognak levonni. Erre azonban nem került sor. A becsülettel végzett munka ered­ménye pedig az lett, hogy el­nyerték a legjobb gyapotnö­­vényápoló termelőszövetkezete részére kitűzött megyei vándor­zászlót. Odébb már sokan tekintge­tik a szépen fejlett másodnö­­vényféleségeket. Elnyeri min­denki tetszését a kísérletképpen együtt vetett kukorica, napra­forgó és takarmányborsó. Vita­mindús, fehérjegazdag silótakar­mány lesz belőle. Holdanként IOO—42Q mázsát lógnak betaka­rítani, 25 százalékkal többet, mintha külön-külön vetették volna. A többtermés 8—10 szarvasmarha egész téü takar­mányszükségletét tudja biztosí­tani. *­Sok a látnivaló és mindenki mindent látni akar. Megnézik a szénporqs tégiaégetést is. 120.000 téglát égetnek a szövetkezet tagjai építkezéseik részére. Az építkezések során egy 30 méter hosszú baromfinevelő is épül, 1500 apróberomfi nevelésére. A kocsik a tanyai udvarba so­rakoznak. Itt van a szövetkezet gazdasága, hírneves állatállomá­nya. Balatinácz Marin, herceg­­szántói egyénileg dolgozó pa­raszt nagyon meg van élégedve a látottakkal­—. Még csak a tejhozamot kellene emelni. Látom, takar­mány van bőviben. Túri György hercegszántól egyénileg dolgozó parasztnak meg az a véleménye: •— Büszke lehet a Szabadság sertésállományára! Törkö Mihály, Sós Mihály egyéni gazdák a Szabadság ter­melőszövetkezet tagjait veszik körül, hogy elmondhassák: — ilj%n szép vetéseket, ilyen gon­dozott kapástáblákat nem lát­tak a környező határban. Flgyőntetfien állapítják meg, hogy a fejlett nagyüzemi gaz­dálkodás sok tanulságot és ta­pasztalatot tud nyújtani. Hosz­­szúnak indult a délelőtt és még­is rövidnek bizonyult. Egy má­sik tanyai szálláson is hosszan szertdélgették az állatállományt. Itt jegyezte meg Gorjonác Ist­ván, a szomszédos hercegszántói Felszabadulás elnöke: — A látottak és tapasztaltak újból megerősítették bennem azt a felismerést, hogy nekünk, szövetkezeti elnököknek arra kell törekedni, hogy építkezése­inket úgy kell irányítani, hogy lehetőleg állatállományunkat egy körzetbe tömörítsük. Ezt a szét­tagoltságot nem tartom helyes­nek. Visszatérve a vendégek megbeszélték tapasztalataikat és utána a búcsúzkodás meleg han­gulatában azzal váltak el egy­mástól: a viszontlátásra legkö­zelebb a mi szövetkezeteinkben. A kiskunmajsai termelési bizottság a fák megvédéséért Az elmúlt napokban a kis­kunmajsai termelési bizottság rendkívüli ülésre hívta össze tagjait, hogy megszervezze az amerikai szövőlepke elterjedt pusztítása elleni védekezést. A termelési bizottság ülésén hang­súlyozták: milyen fontos népgaz­dasági érdek további fásításunk szempontjából is a szövőlepke kártevésének megakadályozása. Tpvábbá határozatot hoztak, hogy a védekezési munkát ver­senyben végzik. Versenytárs­ként Kiskunfélegyháza várost hívták ki, ahol már a parkokat is ellepte az amerikai szövőlep­ke hernyója, s így nemcsak a fákban tesz kárt, hanem zavar­ja a dolgozók pihenését is, Az ülésen a termelési bizott­ság tagjai elhatározták, hogy egy öttagú permetező-brigádot alakítanak s a termelési bizott­ság elnöke a védekezéshez pük­­séges anyagok és permetezőgé­pek irányítását saját maga vég­zi el, A következő nap reggelén 6 órakor az öttagú brigád már meg is kezdte a Sallay-utca fái­nak permetezését. Ezen a napon a község belterületén hat hektó­­nyi védőszert permeteztek a hernyók által ellepett fákra. Meghatározták a község kül­területén lévő fák megvédésé­nek módját is. Ebben ugyancsak a termelési bizottság tagjai se­gítik a dolgozó parasztokat, úgy­hogy dűlőnként és faegységen­ként maguk osztják szét a véde­kező anyagokat. A külterületi utak mentén lévő fák permete­zésére pedig felkérték az Út­fenntartó Vállalatot. Ez a nagy és körültekintően megszervezett munka a terme­lési bizottság éberségét, körülte­kintését bizonyítja. Nagyon he­lyes lenne, ha községünk terme­lési bizottságáról e térén példát vennének más községek terme­lési bizottságai is. I'app István, Kiskunmajsa ÚJRA A TKHJSUUÖ Rí MIC AB A A A Kecskeméti Gép­gyár öntödéjének be­járatától közvetlenül balra, kék trikóban a második munkaasztal­nál, egy vékonydon­­gájú fiatal ember az öntött vaslábosok for­májának alsó részét készíti. Neve: Kovács F. Pál; Gyakorta megfordu­lok e helyen, így hát, feltűnik, egyrészt öltö­zéke, másrészt szor­galma; Szóbaelegye­­dünk, hogy mióta dol­gozik itt. Szó-szót kö­vet, így jutunk el egé­szen addig, hogy: még két- hónappal ezelőtt, mint meos dolgozott. Akkoriban naponta feljegyezte a napi ter­melést, minden kisebb öntvényt átszámolt és a selejtet félrerakta. A napi feladatok el­végzése mellett még időt szakított arra, hogy a formázóktól ta­nuljon. Ugyanis érde­kelte az öntödei mun­ka. Szíve is inkább a fizikai munka felé húzta, na meg az a pénzösszeg is, amtjny­­nyivel többet kerestek a formázok, mint a meosok. Sokszor meg­fordult fejében az a gondolat; jobb lenne nekem itt, — formá­­zónak. S közben azon vette észre magat, hogy odaáll a munka­asztal mellé és készíti a formákat. Szakem­berek is elmondták a véleményüket, és ez általában dicsérő volt. Na, most csak tovább előre, sürgette őt égy belső hang. így jutott el addig, hogy ő volt az, aki felhívta a tár­sainak figyelmét a for­mázás jobb munka­­módszereire, Jó két hónappal ez­előtt Szabó Lajos, a vállalat főmérnöke munka közben érdek­lődött több mindenről s végezetül így szólt: — Mi lenne a vélemé­nyed arról, ha a továb­biakban mint formázó dolgoznál az öntődé­ben, mondjuk, az ön­tött vaslábosok készí­tésénél. 12.000 darabot, rendelt a kereskede­lem. Sürgősen le kell szállítani. Ehhez a munkához, nemcsak ügyesség, hanem fi­nom kéz is kell. Egy kissé elgondol­kozott, — mert meg­lepte ez az ajánlat. De most már gyorsan ha­tározott. Röviden csak annyit mondott: elvál­lalom u; — Nem bánod meg... jobb lesz a kereset — jegyezte meg Szabó Lajos főmérnök és kéz­fogással váltak el egy­mástól. Csakhogy nem ment egészen simán a dolog. A meoban ki­jelentették, hogy nem engedik el, mert ott is szükség van rá. A Vi­tát Kovács F. Pál dön­tötte el: fizikai mun­kásként akarok dol­gozni az öntődében, így került a jelenlegi munkaasztal mellé, ké­zi formózónak. Arra a kérdésre, hogy érzi magát, mi­lyen az új munkaköre, mosolyogva válaszol: — Sok jó oldala van ennek a munkának. Megbecsülés ... így kezdeném ..; jóval több, mint azelőtt. Két napig gyakoroltam ezt az új munkaművele­tet s azóta már önál­lóan végzem. Társaim­mal nappnta 60—65 lá­bost készítünk el. Se­lejtünk még 7—8 szá­zalék körül van. Sokat keli tennünk, hogy selejtünk az engedé­lyezett 4 százalék, vagy az alatt legyen. — S mennyivel ke­res többet? — Az első hónapban 1015 forint volt a fize­tési szalagomon, tehát több, mint amikor meos voltam. Szep­temberre 1150 forint­ra számolunk, még több lenfie a kere­set, ha jobb szemcséjű, iobb levegőjű homo­kot kapnánk. Ezzel a selejtet is tudnánk csökkenteni. No, de más előnye is van ennek a be­osztásnak. Egészségi szempontból is megfe­lelő. Nem kell éjfélkor Lejönni az üzembe, — mint meos beosztásom­ban — megszűnt az egésznapos gázban és porban lévő munka­végzés. Nem bántam meg, hogy elvállaltam a formázást, Szép mun­ka, jól is lehet ke­­tesni. Közben kiemeli a 15 kilogrammos tormát a gépből, lete­szi a már több, mint húsz kész forma mellé, 1 áhelyezi a felsőrészt, visszajön. Mintahomo­kot szitál, a formába lapátolja a homokot, döngöl* S még egy-két művelet s aztán újra leveszi a gépről a már kész formát. így soka­sodnak a volt meos ke­ze nyomán az új lá­bosok. V, K, Szeptember aranyló napjai mindenkiben az iskolát idézik. Gyerekeink újból könyveik fölé hajolnak, nyári napjaik gondta­lanságát jelváltják az iskolai munka, a tanulás örömei és gondjai. A család életében is öröm és gond volt az iskola min­dig. Ma is az természetesen, de tiszta szívvel mondhatjuk, hogy inkább örömeink forrása, mint gondjainké. A legigazibb örömöt azzal jelenti az iskola, hogy megnyílt minden dolgozó ember előtt. Milyen boldog az a csa­lád, amelynek egyszerre 3—4 gyermeke is tanulhat. Gimná­ziumban, technikumokban, kép­zőkben, szakérettségin, dolgozók iskolájában, tanfolyamokon, fő­iskolákon, egyetemeken és az ezekkel kapcsolatos kollégiu­mokban. Ösztöndíjak, segélyek, juttatások, térítések százféle formája szinte teljesen levette a család válláról az iskoláztatás költséges gondjait. Egy kosár paradicsom, egy pár csirke, vagy egy szoba festésének az ára hó­napokra fedezte a gyermek kol­légiumi teljes ellátását és isko­lai díjait. A szülőknek így nem jelentett semmiféle áldozatot, gondot az iskoláztatás, mert azt államunk vállalta magára. Úgy cselekedett államunk, mint az az apa, aki minden széppel­­jóval elhalmozta legkisebb gyer­mekét, arra költötte jövedelme nagy részét és közben nem te­kintette a többi gyermek, az otthon, a család egyéb szük­ségleteit. De e szükségletek­­parancsszava helyesebb, ész­szerűbb eljárásra késztette az apát. Az iskola társadalmi intéz­mény. Egyaránt szolgálja a tár* sadalmat irányító államnak és az államban élő, társadalmat alkotó embereknek az érdekeit; Ez kétségtelen igazság és ebből ered az a természetes tény, hogy nemcsak az államnak, hanem a szülőknek is részt kell vállal* niok az áldozatból, az iskoláz* tatás költségeiből. Napok óta sok szó esik erről a kérdésről. Méltán, de nem égé* szén tárgyias és elfogulatlan formában. Nem arról beszélnek; hogy tíz esztendő óta nagyob* bat lépett kultúránk, mint az* előtt századok alatt, hogy isko* Iák légiói épültek, hogy ifjak, felnőttek tízezrei szereztek okle-­­velet, képesítést, gyermekeink százezrei élvezik az állam leg* messzebbmenő anyagi és er* kölcsi támogatását ma is az is* kólákban, hanem egészen más* rál. Ezeknek egy szerényjöve* delmű vasutasszülő szavaival üzenünk,-aki vidékről jött gyér* mekét látni: »■A lányom II. gimnazista; Eddig 50 foritot fizetett a kol* légiumban. Most felemelték a diját 200-ra, de mint jeles múlót csak a felét fizeti. Száz forint egy egész hónapra teljes elli* tásért, nevelésért, oktatásért, örömmel fizetem, jól van ez így!« Valóban jól van ez így. Ál* lamunk továbbra is megadja a magáét. Uj térítési rendszeré* vei messzemenően támogatja a rászorulókat és jó tanulókat, de ugyanakkor a társadalom is vállalja a méltányos és mér­sékelt áldozatot gyermekei, ifjú­sága iskoláztatása érdekében! Egy csávolyi dolgosó paraszt AZ ÁLLAMPOLGÁRI FEGYELEMÉRT A csávolyi i SSÄÄ szegélyé, bérre meszelt ház virít az ár­­nyatnyujtó fák' alól. Itt lakik Cziczinger István, középparaszt. Éppen útra készül a városba. Kabátja hajtókáján ott csillog a nemrég kapott »Mintagazda« jel­vény. Élenjáró dolgozó paraszt, Nemcsak a mezőgazdasági mun­kák időre való teljesítésében mutat példát, hanem a beadás­ban, az állampolgári fegyelem betartásában is. Amint meglát, visszafordul, s egy kis beszélgetésre a tornácra húzódunk. Innen éppen a gaz­dag termést ígérő kukoricatáb­lára s a távolabb lévő zöldelő másodvetésre látunk. Közben hallgatom Czipzínger István ér­telmes, okos szavait: — Az embernek nemcsak ma­gával és családjával szemben vannak kötelességei, hanem kö­telességtudást kell, hogy érez­­zen az állam iránt is, mely le­hetővé teszi biztonságos terme­lését. Nincs olyan ember — s így parasztember sem —, aki valamilyen úton, valamilyen for­mában ne kapott volna már se­gítséget államunktól. Viszont ezek szerint joggal tehető fel az a kérdés: hogyan tehet eleget az állam a dolgozók igényeinek, szükségleteinek, ha azok nem teljesítik az állam iránti köteles­ségüket. Tehát a törvénynek két oldala van, melynek kölcsönös betartásától függ az egész nép, s így minden egyes ember bol­dogulása. __ lám I ebben a ta­nyai körzetben^ ahol én lakom, mindenki eleget tett beadásának, adófizetésének. Id. Karagity János, Ali Lajos és a többi szomszédom szintén nem akartak elmaradni mögöttem. Mi a véleménye a hátraléko­sokról? Bizony megmondja ő ezt is nyíltan: — Ma az állam minden in­tézkedése mindannyiunk fel­­emelkedését célozza. Bátran ki­mondom hát, hogy saját magá­nak és dolgozó társainak ellen­sége az, aki nem tesz eleget a beadásnak, vagy hanyag az adó­fizetésben. A múltkoriban pa­rasztgyűlésen vettem részt. Az egyik felszólaló több kisgép, me­zőgazdasági í’’szerelés gyártá­sát sürgette. Felszólalásának ma­gam is igazat adok, de ha azt akarjuk, hogy kérésünk telje­sedjen, elsősorban mi magunk kell, hogy hozzájáruljunk ehhez kötelességek !: teljesítésével. A cipőkereskedelembeti több az áru és nagyobb a választék az idén Cipőiparunk az idén több árut gyárt, mint tavaly. Gyer­mekcipőből is a Textilnagyke­reskedelmi Vállalat cipőosztálya az idén 30 százalékkal többet küldött a falura. Csizmából 50, bakancsból is 50 százalékkal emelkedtek a készletek- Csizmá­ból megyénkben mindenkit ki tud elégíteni a cipőkereskede­lem. Az utóbbi napokban igen emelkedett a forgalom.. Ma már a legtöbb falusi lánynak, asz­­szonynak hat pár cipője van. Például hord női népsarut, ma­gasszárú cipőt, félcipőt, gumi­csizmát, 2—3 pár különféle szandált. Az ipar ma már a nylontalpú szandálhoz a megfe­lelő színű talpat rakja. Különö­sen nagy a kereslet a női ma­­gassaái'ü cipőknél. Ezeket az ipar nemcsak nagyobb mennyi­ségben, —■ 30 százalékkal többet,1 mint tavaly — hanem nagyobb választékban is gyártja. Van barna, fekete, bőrtalpú, gumi­talpú, kapható olcsóbb síma boxu is. Hasonlókép nagy a vá­laszték a csizmáknál. A falusi dolgozó választhat boxcsizma, vászon,szárú, kisipari vixes és kisipari vixes fekete csizma kö­zött. A napokban ismét 1—2 vagon cipőáru érkezett a kecskeméti elosztóhoz., A cipőosztály e ne­gyedévi tervét. máris közel 80 százalékra teljesítette,

Next

/
Thumbnails
Contents