Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-14 / 217. szám

fl kommunista aktíva után a Kinizsi

V. M. Molotov válaszai Micum Szudzukinak, a Cíubu Nippon Színbum című japán lap főszerkesztőjének kérdéseire

A KOMMUNISTA AKTIVA

a Kinizsi Konzervgyárban helyesen megállapította; Az eddigi szervezetlen, fegyelmezetlen munkastílussal nem lehet biztosítani az olcsóbb árutermelést. —> E gondolatot bővítették ki a

felszólalók azzal: a pártszervezet életében nagyobb helyet kell elfoglalni a politikai nevelőmunkának, a kommunista lelkesítésnek, jó példának, mert enélkül nincs biztos előrehaladás,

Konzervgyárban

kas József, Danóczy Sándor, Körte Teréz , Galamb Margit. Néhány kommunista, amikor felelősségre vonják, vagy megbírálják, a sértődöttet játssza. Az ilyen magatartás megengedhetetlen, mert fekezi az egészséges pártélet kialakítását, a bírálat, önbírálat megnyilvánulását. Minden párttagnak a szervezeti szabályzat szerint kötelessége a pártmegbizatás maradéktalan végrehajtása.

Szorosabb tömegkapcsoiatot

ENNEK ELLENÉRE a kommunisták mellett pártonkívüii dolgozók lelkes tömege áll. Juhász Etelka fölhívta Dudás Mihályné pártcsoportvezető figyelmét, hogy az üzemben a körtetisztításnál igen pazarolnak a nyersanyaggal. Kósa Istvánná, Tarapcsik Sándor, Lakatos István, Nagy Klára, Földi Pálné pártonkívüii dolgozók igen szívesen végeznek el pártfeladatokat.

A pártonkívüliek támogatására bizony nagy szükség van. Az üzem augusztusban csak 84.4 százalékra teljesítette tervét. Szeptember 9-én 51 dolgozó hiányzott igazolatlanul az üzemből. Még mindig igen nagy a selejt, sokan lelkiismeretlenül, hanyagul kezelik a nép vagyonát. A konzervkonyhán még mindig sok a 100 százalékon alul teljesítő. Az üzembe bekerült új dolgozókat az üzem fegyelmére, a takarékos gazdálkodásra most kell megtanítani. Következetesen érvényt kell szerezni annak a helyes rendelkezésnek is, hogy minden dolgozó fizetését munkaidő után kapja meg. — Ugyanis több öntudatlan dolgozó ragaszkodva a régi módszerhez, nem értette meg, hogy munkaidőben szaladgálni a bérelszámolóba, káros a termelésre.

AZ ÜZEMI PÄRTVEZETÖSÉG megtette az első lépést ahhoz, hogy egészségesen működő pártszervezeti élet segítse a több és jobb termelést. Ez azonban kevés. A pártpolitikai munka, a termelés tudományos ellenőrzése alapos és körültekintőbb munkát követel. Ezt a városi pártbizottság illetékes osztályának azzal kell segíteni, hogy az Üzemi titkárok, vezetőségi tagok a pártpolitikai munkások legjobbjai számára lehetővé teszi, elősegíti a legfontosabb gazdasági kérdések megismerését.

MOSZKVA (TASZSZ) Micuru Szudzuki, a Ciubu Nippon Szinbum című japán lap főszerkesztője kérdéseket intézett V. M. Molotovhoz, a szovjet-japán kapcsolatokra vonatkozóan.

Arra a kérdésre: A jelen pillanatban mi az ön véleménye annak lehetőségéről, hogy Japán és a Szovjetunió semlegességi egyezményt, vagy megnemtámadási egyezményt kössön? — V. M. Molotov a többi között a következőket válaszolta:

A Szovjetunió következetesen folytatja békepolitikáját és a normális kapcsolatok fejlesztésére törekszik minden olyan állammal, amely a maga részéről igyekszik ugyanilyen kapcsolatokat fenntartani a Szovjetunióval. A Szovjetunió ilyen politikát folytat Japán irányában is, amellyel eddig nincsenek rendes kapcsolatai, bár e kapcsolatok rendezésének kérdése már megérett. Érthető, hogy ennek a feladatnak megoldása lehetővé tenné a Szovjetunió és Japán kapcsolatai konkrét kérdéseinek megvizsgálását is.

Arra a kérdésre, hogy milyen akadályok gátolják most a két ország közti rendes kapcsolatok helyreállítását — Molotov így válaszolt:

A két ország közötti rendes kapcsolatok helyreállítását gátló fő akadály véleményem szerint az, hogy Japán bizonyos körei eleget tesznek az Egyesült Államok uralkodó körei parancsolgatásának. Ezek a körök igyekeznek Japánt függő helyzetben tartani. Japán magától érthetően nem maradhat sokáig ilyen félig megszállt helyzetben.

A Szovjetunió a maga részéről kész rendezni kapcsolatait Japánnal, feltéve, hogy Japán részéről ugyanilyen készség nyilvánul meg.

— Az ön véleménye szerint milyen konkrét úton lehet fej-A KIOSZ országos központjában az ország minden részéből jelentkeztek munkára kőművesek, ácsok és tetőfedők, hogy segítségére legyenek az árvízsujleszteni Japán és a Szovjetunió' kereskedelmét? — hangzott a' következő kérdés.

— A Szovjetunió a Japánhoz, fűződő kereskedelmi kapcsolatoknak kölcsönösen előnyös feltételek alapján való fejlesztése mellett van, mert ez megfelel mindkét ország népei érdekei-• nek. —Szögezte le a kérdésre V. M. Molotov.

— Mi az ön véleménye Japán önvédelmi fegyveres erőiről? —kérdezte a továbbiakban Micuru Szudzuki.

— A Szovjetunió valamennyi állam fegyverzetének lényege» csökkentése, továbbá az atom- és hidrogénbomba és más tömegpusztító fegyverfajták feltétlen eltiltása mellett van. Emellett a Szovjetunió abból indul ki, hogy minden szuverén állam, fenntarthatja önvédelmi célra a szükséges fegyveres erőket.

— Mint ismeretes, a szovjet kormánynak a Japánnal kötendő békeszerződésre vonatkozó javaslatai kimondják, hogy a független, békcszerető és demokratikus Japán fenntarthatná az önvédelemhez szükséges fegyveres erőket — hangzott a válasz.

A Szovjetunió és Japán közötti kulturális kapcsolatokra vonatkozó kérdésre V. M. Molotov hangsúlyozta:

— A Szovjetunió szívesen tart fenn kulturális kapcsolatokat más országokkal, így Japánnal is és minden eszközzel törekszik e kulturális kapcsolatok fejlesztésére. Nem kételkedünk benne, hogy Japánban nem kevés olyan ember van, különösen a japán értelmiség körében, aki őszintén törekszik a Szovjetunió népeihez fűződő kulturális kapcsolatok kiterjesztésére.

— Kétségtelen, hogy ez pozitív hatással lesz Japán és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak megszilárdítására. (MTI)

tóttá lakosságnak. Az első csoport már elindult Szigetközbe. A munkára jelentkezők idejében értesítést kapnak indulásuk idejéről és beosztási helyültről. —

11 vezetés stílusa még nem elég sokoldalú

zetés következtében a pártcsoportvezetők még mind a mai napig nem bízzák meg személy szerint a tagságot egy-egy feladattal. Például a tésztaüzemben

KÉT-HÁROM HÉT telt el, s már néhány jel arra mutat, hogy a pártszervezeti élet kezd egészséges irányba terelődni. — Létrejött az agitációs bizottság, mely most üzemrészenként gyűjti az agitációs anyagot. Újjászervezték a népnevelő-hálózatot. 25 pártonkívüii dolgozó is résztvesz majd ebben a munkában. A vezetőség tagjai és a bizalmiak egyrésze megbeszélték a pártmunka feladatait.

Az olcsóbb termelés érdekében azonban egy-két fontos tennivaló elmaradt. A legfontosabb üzemrészben, a konzervkonyhán a kommunisták még nem beszélték meg, milyen politikai agitációs munkával kívánják megszüntetni mindazokat a mulasztásokat, amelyek gátolják a termékek olcsóbb előállítását. Hiba még az is, hogy a pártvezetőség az üzemet vezető kommunistáknak nem adott személy szerint feladatot. Nem kérdezte meg, hogy Szél Pál Antalné gyártásvezető miképpen kíván az agitációs munkában segíteni. Erős főmérnök elvtárs mit tesz a művezetők nevelése érdekében.

A PARTSZERVEZET vezetőségének munkatervei visszatükrözik azt is, hogy a titkár indokolatlanul több feladatot vállal, mint a vezetőség tagjai, sőt olyanokat is, ami a vezetőség egy-egy tagjának a munkájával függ össze. Igen komoly hiba ez, hogy a pártvezetőség kevés gondot fordít a pártcsoportbizalmiak munkájának megjavítására. Nem tanítják őket arra, hogyan kell pártmegbizatást adni, miképpen kell azt végrehajtani, ellenőrizni. Pedig sok olyan vezető kommunista van, akiket igen nagy feladatokkal lehetne megbízni. Ezzel bővülne a pártszervezet tapasztalata, sokolda. iúbbá válna a vezetés, termékenyebb lenne a politikai munka.

íl nevelőmunkáról

vajmi keveset beszélhetünk. Ez azért van, mert a helytelen ve-Véninger elvtársnő jobban tudja a taggyűlés idejét, mint Kurucz Margit elvtársnő, a pártcsoport felelőse. Egyébként már hosszú idő óta nem ülnek össze egyegy üzemrész kommunistái tanácskozásra, pedig volna miről beszélni. A tésztaüzemben sok olyan pártonkívüii dolgozó van, aki jól végzi munkáját és ha megismerné közelebbről a párt politikáját, kérné tagjelölt felvételét. A tésztaüzemben arról is lehetne beszélni, hogy mit kell tenni minden dolgozónak a szeptemberi 1.5 vagonos elmaradás pótlására.

NEM CSODA, ha a pártcsoportbizalmiak ezután eg*7-egy fontosabb kérdésnél önmaguktjí nem tartanak röpgyűlést, vagy rövid megbeszélést, mert ők még mindig úgy gondolják, hogy majd a pártvezetőség megmondja, miről kell tanácskozni. Ez az önállótlanság rányomja a bélyegét a pártcsoportvezetők és a tagság jórészének munkájára. Hiányzik a lelkesedés, a célratörés, a harcosság, amely elengedhetetlen a napi munkában.

A kommunisták jórésze még mindig elfeledkezik arról az ismert tényről: a dolgozókat nap, mint nap meg kell nyerni a szocializmus építésének. így nem is lehet csodálkozni, ha egyes pártonkívüliek úgy vélekednek: nem látszik meg üzemünkben, hogy kommunisták dolgoznak, példájukkal ösztönöznek és lelkesítenek. Valóban az ilyen módszer nem segíti elő a párt és a tömegek közötti kapcsolat megszilárdítását, az olcsóbb termelést.

ENNEK A ROSSZ módszernek káros hatása más irányban is megmutatkozik. Egyes párttagok felelőtlenül ígérgetnek, a reájuk bízott feladatot nem végzik el. Ilyen többek között Far-Eiindult a kisiparosok eisö csoportja Szigetközbe

Dobozy Imre »A szent kút« című szatirikus regényének folytatólagos közlését lapunk mai számában kezdjük meg.

I:

Bonifác, a kúfmesfer

Senki se gondolja, hogy valami régesrégi, ásatag históriáról lesz szó. Nem régi történet ez, csak az eleje régi. Az, ha Csalicska Ábrahám bodokházi plébános hites irományainak hinni lehet, éppen kétszáz esztendős.

Hanem a történet többi része nagyon is friss. Olyannyira, hogy legfőbb szereplői — Csalicska plébános, Hőből Károly harangozó és Oroszlán Bertalan hajdani elsőgazda, jelenleg kulák r— máig is herbateával kúrálják magukat a bodokházi szent kút körül végbement csodák miatt.

De kezdjük az elején. Ott kezdték 5 k is.

Kerek kétszáz esztendeje, vagyis 1752 nyár derekán a kapucinus rendből való Bonifác atya megállíttatta úti batárját a bodokházi faluvégen s felkapaszkodott a Kálvária-dombra.

— Ignác fiam, — taszította oldalba a szolgálatára rendelt nyakigláb kispapát, — hiszen ez valóságos paradicsom!

Ami igaz, az igaz. A Kálvária-domb tetejéről akkor is volt mit nézni — ma is varázslatos tájban gyönyörködhet a szépre sóvárgó tekintet. A Vértes szelíden ereszkedő, erdőkkel s szőlőkkel tarkított lankái itt találkoznak a Bakony-hegység északi csücskének meredek dombjaival, zegzugos völgyeivel. Ahol a két hegylánc kinyújtott karja ölelkezik, lágyhajlatú halmok hónaljában, haragoszöld tölgyesek, szőke erdei tisztások s mézszínű búzavetések között lefelé nyargal a Gaja-patak. Vize csillog-villog a nyári napsütésben, akár az ezüst karperec. Balkéz felöl, a móri

DOBOZY IMRE:

síkság szegélyén, pitypanggal s gólyahírrel telehintett dús vétség kíséri a patak futását, jobbra, az erdő koszorúján túl, a kisgyóni bányák barna szénporát kavarja a szél.

Szemet-szívet gyönyörködtető hely ez s emellett időjóslásra is kiválóan alkalmas. Ha sebes széllel érkező kövér felhők hasalnak a bakonyi dombok hátán, heves zivatarra van kilátás; ha a Vértes felől jönnek a fellegek s tejszínű ködbe takaródzik a sok bajt látott, omlakékos csókakői vár, bizonyosan beköszönt a tartós, hetes eső.

Csoda-e, ha a férfikor delén s a testi erők virágjában lévő Bonifác atya nem bírt betelni a táj szemlélésével? Hogyan is bírt volna, amikor egyszerre kél szemmel vizsgálta az elébe táruló vidéket: gyönyörködő szemmel és a gazda szemével. Kámzsája zsebében ugyanis ott lapult a pergamentre rótt, nagypecsétes királyi adománylevél, amelyben Mária Terézia, osztrák császárné — és ráadásul magyar királynő

— a kegyes kapucinus barátok birtokába juttatta Bodokházát és szépséges környékét.

Még a szikár, heptikás kispap, Darú Ignác is tűzbejött.

— Csodálatos vidék? — lelkendezett.

— Isten dicséretére rendelt hely ez, tisztelendő atyám. Templomot kell építeni ide, mennél hamarabb!

Bonifác atya, aki időközben szemügyre vette a friss uradalomhoz tartozó szőlőket is, helyeslőleg bólintott.

— Az az, fiam, templomot.

S mélázva hozzátette:

= Meg egy jó nagy borpincét, meri

borunk az lesz. Annyi, hogy meg se bírjuk inni.

Avval letelepedett a Kálvária-domb napszívta gyepére s előhozatta a cipóval, sódarral, csobolyóval megrakott szeredást.

— Harapj te is, — bíztatta Darú Ignácot, — úgyis olyan kehes vagy, akár a kimustrált paripa. No, isten segedelmével itt majd rád is rakódik egy kis zsirocska.

A kispap csipegetett ebből is, abból is. Aztán illedelmesen várta, hogy Bonifác atya abbahagyja a kulacs vallatását. Hanem azt várhatta. Vagy a bor lódult meg erősen, völgyei lelvén, vagy a barát torka volt túlságosan szikkadt, de bizony a csobolyóban egy fia csepp sem maradt.

— Ejnye — restelkedett Bonifác, — még a mohóság vétkébe esem. Miért nem szóltál, Ignác fiam?

Nohiszen, csak próbált volna szólni a jámbor! Nem szólt az most se, csak nyelt egyet szárazon, elöljárójára függesztve engedelmes tekintetét. Bonifác pedig félkönyökére dőlt, tempósan rágcsált egy hosszúszárú, megvénült cigányzabot s míg pillantása völgyről hegyre, berektől csalitra vándorolt, azt magyarázta Darú Ignácnak: miképpen szándékozik felvirágoztatni Bodokháza lakóinak vallásosságát s avval egyidőben az új birtokot.

— Látod? — döfött párnás ujjával a patakparton magasodó dombocska felé — ott építjük fel az úr hajlékát. Kő van itt elég. Amint látom, erő is van a faluban. A többi a mi dolgunk. Az a dombocska kiváló hely templomnak, Ignác

fiam. Alacsonynak se alacsony, magosnak se magos: messzire ellátszik, de azért az öregek is könnyen felkapaszkodhatnak rá. Ej, ej, milyen szép falu és nincs temploma! Igaz, volt itt valaha, de a pogány török lerontotta. Nem is tudom, hogyan lehettek meg ezek a szegény bodokháziak templom és pap nélkül?

Darú Ignác megint csak nyelt egyet. Hiába a sódar olyan elemózsia, amelyik állhatatosan kívánja a nedvességet. Hanem Darú Ignác azért volt kispap, ellentétben a nagypapokkal, hogy ne csak tanulja, hanem gyakorolja is a szigorú rendi regulát s erőt vegyen teste kívánságain. Újbóli nyelés után beletörődött tehát olthatatlan szomjúságába s csendesen felelt:

— Éltek a vakvilágba, tisztelendő atyám. Akár a pásztor nélkül való nyáj.

— Úgy, úgy. No, most megkapják a pásztort, nem is egyet. Azám, Ignác fiam, a nyájról jut eszembe. Ennek a környéknek nagyrésze nemigen alkalmas a földművelésre. Annál alkalmasabb a birkának. Jól tesszük, ha a rend más birtokairól mennél hamarabb idehozatunk egy csomó birkát.

Elhajította a megrágott cigányzabot.

— Szeretem a birkát, Ignác fiam. Derekasan fizet, gond meg jóformán nincs is vele.

— Már ez igaz. Igénytelen jószág.

— Úgy van! Csöndes, türelmes, igénytelen. A hideget is tűri, a meleget is; ha muszáj, még az éhséget és szomjúságot is.

A kocsis, aki eddig a batár árnyékában szundikált, kitörölte szeméből az álmosságot s bölcs ábrázattal megjegyezte:

tt7 S a nyírást is.

{.Folytatása következik^