Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-12 / 216. szám

dljztalasék — ^^^alcalcDdárto

— Kisparaszfé ez, nem az

államié!

— Államié ez, ha mondom, elhiheti!

— Szebb ez annál, — egyénié!

— Nem a‘, ha mondom, államié az, — csak: szívvel gondozzák. — Tavaly még csóválták a fejüket, s be-bekiabáltak hangosan a kocsik tetejéről, az idén pedig nem ritka az előbbihez hasonló szóváltás, ha az egyéni gazdáknak az Asztalosék kezelte szőlők mellett visz el az útja a tiszakécskei állami gazdaságban. Pár héttel a szüret előtt nagy szó az ilyen párbeszéd-dicséret. Tavasszal más volt a szójárás:

— Bolond ez az Asztalos — legyintettek fejcsóválva a környékbeliek, s tegyük hozzá, többen a gazdaság dolgozói közül is — konyákig vájkál a tőkék gyökerénél!...

— Agyon faragja... Tönkreteszi a szőlőket! Nem fakad ott ki egy szem se! — Később azután így kérdezősködtek, bizonygattak:

— Kifakadt az Asztalosék szőleje?

— Hát mégis, ugye mondtam, hogy kifakad. Csuda ember ez az Asztalos — s nevetve, elismerőleg csóválták fejüket. Ennyi szóbeszéd, kétkedés, jogos vagy irigy elismerés után nem csoda, ha engem is érdekelt: — kik is ezek az Asztalosék s milyen emberek?

Asztalos István cseléd volt — kommenciós... Kapás Julianna a

felesége, 7 éves korától szolgált mint disznópásztor, később mindenescseléd lett... Napfelkeltét, naplementét munkában nézték

— mégse volt sose semmijük. Sorsukat hét éve kötötték egybe, 1947 áprilisában esküdtek. Juttatott föld már nem volt számukra. Az anyósok nyakán nem akartak élni, így felesszőlőt szándékoztak fogni tanyával Prikkel Gergely 65 holdas kecskeméti kuláknál. Szokott sors, gondoltam magamban, mikor életük regényét hallgattam, de ahogy beszéltek, változott a véleményem. Az ő életük valahogy más volt, — rosszabb, hűbéribb, vérlázítóbb a hasonlóaknál. Érdemes rá pár sort vesztegetni.

A fiatal pár felesbérletröl

akart szerződést kötni. Prikkelnek ez nem volt ínyére, — nem akarta fizetni az OTI-t. A kulák “-haszonbérletet« akart s a megszorult Asztalosoknak, más híján, bele kellett menni. így aztán papíron haszonbérlet lett az összes kötelezettségekkel, a valóságban viszont felesbe kellett dolgozniok. De ezt is hogyan? A gyümölcs és kukorica harmadosba ment s elég, ha annyit említek meg, hogy a szőlőprés használatáért Prikkel külön 10 napi robotot kért, a tanyakörüli kis zöldséges utolsó paprikája is feles .volt, s a harmados kukoricából nevelt baromfit is meg kellett osztani a kulákkal. De még így sem volt mindegy Prikkelnek, hogy tyúk, tyúk, — választott, ami neki jobban tetszett.

— Meglátta a szemtelen szeme, hogy melyik tyúkocskám a nagyobb — fakadt ki, mikor idáig ért életük elmesélésében Asztalosné. — Hát így éltünk, mielőtt idejöttünk a gazdaságba.

—- Hány hektó jutott a felesből —- érdeklődtem Asztalosáétól.

— Legtöbbször 6, de volt 7 hektó is, s egy évig nyögtünk, gürcöltünk érte — emlékezett vissza Asztalos.

Az asszony kécskei. Kapás lány, testvére munkacsapatvezető az állami gazdaság szőlészetében. Egy kissé ő invitálta, agitálta, ösztönözte őket, hogy fordítsanak sorsukon. így történt aztán, hogy Asztalos István »háztűznézőbe jött« az állami gazdaságba. A csinos szolgálati

lakás és hely megnyerték tetszését. Döntött. Átköltöztek.

Asztalos István olyan ember, akitől nehéz szót szedni, megrágja kétszer is, míg valamit kimond.

(— ö már ilyen, én így szoktam meg — világosít fel felesége —, de azért elmondhatnád, hogy kezeled a szőlőt, ha érdeklődnek munkád iránt — fordul férje felé, mintegy unszolva őt a szóra:

— Nem tudom én, csak csinálni. — Vetette oda nem illetlenül, inkább szerényen. Ilyen ember, pedig már ő is munkacsapatvezető. Ebben az évben vált ki sógora, Kapás János munkacsapatából a nagy létszám, na meg ahogy a »-rossz nyelvek mondják«, a mester és a tanítvány között folyó szőlészeti viták, másvélemények következtében. A két sógor nem értett egyet a harmatgyökerezésben. Ne essék félreértés — Kapás János kitűnő szakember. Ahogy azonban sógora az öreg és elhanyagolt tőkékhez hozzá mert nyúlni — ezzel már nem egyezett. Kerülőúton ugyan, de egy kissé restelkedve maga is bevallotta, hogy nem hitt Asztalos tőkéinek kifakadásában. Azért én megelégedtem annyival, miszerint a két sógor váltig tagadta, hogy valaha is öszszeveszett volna.

Mikor nyifolfak, metszettek, Asztalosék nem haladtak úgy, mint a többiek. A férj negyedórákig is ásott, vizsgált, faragott és tisztított egy-egy tőkét. A fattyú, satnya hajtások csak szíjják, rontják a tőkét, de hasznot nem hoznak. Le is csonkolta őket kímélet nélkül. Hogy micsoda nagy munka volt ez, elég, ha megírom, hogy Asztalosék udvarán 15—16 mázsa szőlőcsonk és venyige van csomóba rakva, vagyis felerésze annak, amit a tőkékről letisztítottak.

Az biztos, hogy legalább 15 évet fiatalodtak — vetette közbe a férj nem is büszkeség nélkül. Hitt, nagyon hitt benne, hogy ezek a tőkék teremni fognak jót és sokat, ahogy asszonykája mondta: szívét, lelkét, minden idejét beleadta a munkába. De azért a sok szóbeszédtől és rosszszemmelnézéstől ő is bizonytalan lett e?y kissé,

— Alaposan megvizsgálta a főgyökereket, de azért sorba meg is jegyezte őket, hátha tényleg nem hajtanak ki — nevetett Asztalosné —, de mind kihajtott biz az. Boldogan is mutogatta őket a párom munka közben nem egyszer. — Pedig Asztalos nem rég foglalkozik szőlőtermesztéssel.

— Mióta megesküdtünk, jött bele ennyire a szőlőmunkába — dicsérte urát szemembe az aszszony. — Állandóan bújja a szakkönyveit s amint látja, ma már az az ember sem főzi le, aki gyermekkorától benne él ebben a munkában. — S amolyan jóleső asszonyi boldogsággal nézte emberét.

Öröm írni róluk. Munkájukról és életükről. Uj, gazdag belső világukról és arról, hogy mennyire és hogyan szeretik a szőlőt, a kulákiga alól felszabadult alkotó munkát, amely nevelőjük, mely jobb szőlészt, értelmesebb és különb emberi formál belőlük. Ahogy evés közben az étvágy, azért mivel szőlőről lévén szó, Asztalosnak is megjött a beszélhetnéke, persze csak módjával szúr közbe egyegy szót, vagy mondatot.

Az asszony nem egyszer férje nélkül ébredt. — Az már szórta a gálicot levélre és fürtre egyaránt. — Csillagvilágnái kezdte és annál is végezte. Hétszer és alaposan permeteztek. Nem egyszer pedig vasárnap :s porozott. Ilyen szerény, de nyughatatlan s a szőlőtermelésben mindig újatkereső, kitűnő emberek Asztalosék. Keresetlen szóval, nagyobb szeretettel, szerelmes se beszél szebben kedveséről, mint ők a szőlőről,

Sokat dolgoztak az állami gazdaságtól szocialista megőrzésre átadott 4 hold szőlőben, de nem is panaszkodnak. Három lenszőke hajú gyermekük: az elsőosztályos Juliska, az ötéves Mariska és a papa kedvence, a másféléves Istvánka — egészséges. Ahogy szobájukba betessékeltek, feltűnt egy rozoga, barna szekrény, amely az ágyakkal szemben támasztotta a falat. Ki gondolta volna, hogy majd 15 ezer forint értékű új ruhanemű lóg, vagy pihen abban a rossz szekrényben. — Tömve volt. — Asztalosné egymásután mutogatta a drága ruhákat, nagykabátokat. Eddig nem igen tehették, hogy vásároljanak, most úgylátszik, pótolni akarják ezt a mulasztást. Talán ezért is hallik feléjük irigy szó nem egyszer. Ügy látszik, az is baj, ha van az embernek, az is, ha nincs. Hát sokszor, sajnos, ilyenek az emberek.

Mikor Prikkel szőlejét művelték felesbe, mint a férj említetté, hat, legfeljebb hét hektó volt a részesedés. Most pedig kettőjük havi keresete 2500— 3000 forint körül mozog készpinzben. Van egy szép szolgálati lakásuk, a fejadagot megkapják, tüzelőre nem igen költenek, szépen kapnak gyümölcsöt, biztosított munkások, gyermekeikre 180 forint családipótlék jár, s ami a búcsúzás előtt igencsak megragadta figyelmemet, úgy számítanak, ha minden jól megy, csupán szőlőből hat, esetleg hét hektó lesz a prémium. Érdemes ezt mégegyszer leírni. Asztalosék ma csupán prémiumként ugyanannyi bort kapnak az állami gazdaságban, mint a kulákoknál egészévi fizettségük volt.

Érdemes voll Őkef megismernem, a beszédes Asztalosnét és férjét, aki nem szeret dicsekedni. Nem azért, mintha nem lenne mivel, hiszen a jól gondozott, ápolt szőlő az ő munkáját dicséri — hanem, mert ez a természete. Ök már olyan emberek, akiknek mindennapi szükségletükké vált — szívük, s lelkűk lett a szőlő, a munka s éneikül már nem tudnak élni.

S. G.

EBBEN A'/t EVBEN a csapadékos időjárás és a talajba került • nagymennyiségű csapadék lehetővé teszi, hogy jó talajelőkészítés mellett egyes helyeken ősszel vessük el a lucernát. Az ősszel vetett lucerna a jövő évben már teljes termést ad.

Az őszi lucemavetés azonban csak akkor sikerül, ha talaját még a tavaszi vetésnél is gondosabban készítjük elő. Csak teljesen tiszta, arankamentes, jól csírázó mag vetése után várhatjuk a lucerna gyors kikelését és az őszi hónapokban való megerősödését. Az őszi vetéseknél holdanként egy-két kilóval több vetőmagot használjunk.

•

MEGYÉNK LEGTÖBB helyén már elérkezett az őszi vetés ideje. Vetésre csak tiszta és egészséges vetőmagot használjunk. Ennek érdekében kell a vetőmagot gondosan szelektorozni, az őszibúzát, az ősziárpát pedig az üszögbetegség elkerülése érdekében feltétlenül csávázni.

Burgonyaszedésig folytassuk tovább az amerikai burgonyabogár keresését. Ha bárhol találnak termelőink, azonnal jelentsék a helyi tanácsoknál.

Burgonyaszedéskor alaposan válogassák át a burgonyát, a beteg és a vágott, rágott gumókat sem az étkezési, sem a vetőmag burgonyában nem szabad benne hagyni. Az ilyen burgonyát legjobb mielőbb felhasználni. A beteg burgonya lombját gyűjtsük össze és égessük el.

Országszerte megkezdődött az 1955. évi hús- és tejbeadási kötelezettség előzetes megállapítása. A kivetési lajstromot szeptember 1 és 15 között kell öszszeállítani. A termelők körében több helyen felmerült az a kérdés, miért van szükség az 1955. évi hús- és tejbeadási kötelezettség két részletben történő megállapítására, miért nem lehet a kötelezettséget mindjárt véglegesen megállapítani, vagy pedig miért nem lehet a következő év elején a termény- és a borbeadási kötelezettséggel együtt megállapítani.

A mostani hús- és tejbeadési kötelezettség előzetes megállapítására szükség van a termelés biztonsága érdekében. Szüksé-NE HAGYJUK veszendőbe menni a zöld répalevelet, burgonyaszárat és egyéb takarmányozási célokra jól felhasználható anyagokat. A répalevél# burgonyaszár, napraforgófej, konyhakerti zöldhulladék a kukoricaszárral együtt silózva jóminőségű takarmányt ad. Ha nincs betonsilónk, árok-, illetve gödörsilóba is silózhatunk. Számosállatonként készítsünk legalább 7 köbméter silótakarmányt.

A sertések számára lucernából, takarmánytökből, takarmánykáposztából külön silót készíthetünk, amellyel jelentős mennyiségű szemestakarmányt takarítunk meg a téli és tavaszi hónapokra.

*

RÖVIDESEN megkezdődik megyénkben a szüret. Ezért nem árt a készülődéshez már most hozzálátni. A szüretre mossuk ki a hordókat és egyéb szüretelő edényeket. Ha jóminőségű bort akarunk készíteni, előszüreten szedjük külön a rothadt, penészes fürtöket.

A minőségi bor készítésének másik feltétele, hogy ne szüreteljük egybe a különböző fajtákat. A külön szedett fajtákat külön zúzzuk össze és külön préseljük. A erjesztéshez pedig fajélesztőt használjunk. Az erjedés ideje alatt a pince szellőztetéséről gondoskodjunk, mert az erjedésnél keletkező széndioxid könnyen megtölti a pincét.

ges, hogy a termelők jóelőre értesüljenek kötelezettségeikről, hogy [kellőképpen felkészülhessenek azok teljesítésére, mert csak így tudják biztosítani a lakosság hús- és tejellátását a jövő év január, február és március hónapjaiban.

Viszont a beadási kötelezettséget véglegesen lerögzíteni most még azért nem lehet, mert köztudomású, hogy a beadás alapjául szolgáló szántó- és rétterületen a termés betakarítása utáni időben történik a legtöbb változás, amikor a termelők bérbeadnak, bérbevesznek területeket, vagy termelési szerződéseket kötnek, amelyek a beadási •kötelezettséget lényegesen csökkentik.

A kis cukrászda ott áll Bácsbokodon, a Tolbuchinúton. Hatalmas aranykeretbe vont tükre visszaveri képét a benne hemzsegő gyermekseregnek. Nagy a forgalom most, így fagylaltszezon idején, a tölcsérekbe vont .fagylaltkúpok a boldog és elégedett mosoly ezernyi változatába vonják a kipirult gyermekarcokat.

A megváltozott fahl arculatához tartozik ma már a cukrászda.

A szebbé, derűsebbé és boldogabbá vált falu élete a cukrászdával is gazdagodott. Mint ahogyan hétköznapi életünk is állandóan gazdagabbá válik. A szélesre vont ajtó mintha arról a sok önfeledt kacajról, vígságról beszélne, melylyel a falu fiatalsága megváltozott életét köszönti.

Mert valahogyan úgy volt, hogy a cukrászdába vezetőt utat először a fiatalság találta meg. A piskótatekercsek, torták, krémes és habos sütemények édességét először ők ízlelték. Az öregek, az idősebbek

3Cis etikmíKíla

csak akkor keresték fel, ha lakodalmakra, névnapokra, évfordulókra süteménnyel is akartak kedveskedni.

A hogy mondani szokták, hamar megtört azonban a jég. Ott állt a cukrászda és várta friss süteménnyel fogyasztóit. Mind többen és többen álltak a fényes üveglapok keretébe vont sütemények elé. Már nem álltak elárvultán a kis cukrászda asztalai mellett a székek, az ízletes tortaszeletek sorban kis tányérkákba kerültek. A tejszíntekercsek, a krémesek mintha az életszínvonal emelkedését mérték volna.

Milyen nagy ezen a meleg koraőszi délutánon is a forgalom a cukrászdában, özv. Simity Józsefné kis unokájával lép a cukrászdába. Az unoka vágyakozó szemmel figyeli, mint kerül a fagylalt a tölcsérbe, hogy aztán ízlelgesse.

— Nagymama, te nem veszel fagylaltot?

Hogyne venne, A

nagymamákat ezek az apróságok tanítgatják a cukrászda rejtelmeire, a sok-sok édességre, a fagylaltok jó ízére.

Valóban jó és hamarosan el is kel az utolsó darabig. De a sütemény mellől nem maradhat el a fagylalt. Hétköznap 15 kilogramm, vasár- és ünnepnap 50—60 kg is elfogy belőle.

L rdekes tünet,

, J amiről talán még az orvostudomány sem tud, ha csak ezekből a sorokból nem értesül most. A cukrászda gyógyít is. A kis Zomborcsevics Janika két napja, hogy megsértette lábát egy tüskével. Azóta nem tudott a lábára állni. Ma délután azonban meghallotta, hogy anyukával elmehet a cukrászdába. Egyszerre meggyógyult. Ügy tud már szaladni, mintha az a tüske meg sem sértette volna a lábát. A fagylalt, na meg az a krémes olyan orvosságnak bizonyult, melyet egyetlen gyógyszertárban sem tudnak készíteni.

A kis cukrászda hűsítő italt is árul, cukorkából is bőven lehet válogatni. Ki tud ellentállni ennyi jónak, ennyi édességnek.

A cukrászda is a falué lett. Ráköszöntött új élete hozta ezt is számára. Megszerették és a magukénak érzik. Egy év alatt közel negyven százalékkal emelkedett a forgalma. Azt mondja a fehérköpenyes cukrász, ez a negyven százalék is az életszínvonal emelkedését jelenti.

Mint az életben mindennek, a cukrászdának is megvan a maga jövő terve. A szomszédos Bácsborsódon fiókcukrászda nyílik jövőre. A bácsbokodi cukrászda látja el majd süteményekkel, fagylalttal. Télre esspressó gépet is beszereznek. Feketekávét is ki fognak szolgálni.

A falu felemelkedésének útján csak égy kis színfolt a cukrászda. Mégis hirdetője a falu megváltozott, boldogabb életének..;

B, U

Megkezdődött a jövőévi hús- és tejbeadósi kötelezettség előzetes megállapítása