Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-12 / 216. szám
„Szebben fütyüljelek9 mint a rigó!“ AZ UDVARON éppen rajgyűlésre sorakoznak a szőke és barna kislányok, kisfiúk, majd példás rendben bemasiroznak egy napfénnyel elárasztott tanterembe. Megszólal a csengő és elül a gyermeklárma az udvaron. A Kecskeméti Zenei Általános Iskola csendes folyosóin sétálunk végig az intézet igazgatójával, Nemesszegi Lajosnéval. Az öreg boltívek nyílásában tündöklő ablaktáblák, a fehér falak, a falakon elhelyezett iidezöld virágok alig röppentették ki a gyermekek kacagásának utolsó foszlányait, most csendbe burkolóznak. A napfény a fehér folyosókon szinte kitágítja a falakat, megnöveli a méreteket, levegőssé és vidámmá teszi az egész iskolát. hajlamú nevelő, Kubinyi Dóra kezemunkáját dicséri. Szóval az épület tökéletesen rendben van. Ma már azonban az is látszik, hogy csak az idén lesz elegendő a rendelkezésre álló helyiség. Az intézet két év alatt belenőtt az épületbe, de a jövőesztendei terjeszkedés feszítőereje már ana figyelmeztet, hogy jóelőre gondolni kell bővítésre, vagy az intézet alkalmasabb épületbe való áttelepítésére. A történeti hűség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a szülői munkaközösség mellett van az iskolának két nagy patrónusa. Az egyik a munkásosztály képviseletében a Kecskeméti Teherfuvarozási Vállalat. Két gyönyörű zászló jelzi itt legközelebb a kezünk ügyé-A múlt. A zeneiskola épületének részlete az átépítés előtt. Még emlékszem erre az épületre abból az időből, amikor az állam kezébe került. Egyházi iskola korában bizony senki nem ütközött meg rajta, hogy az épület vakolata lemállott, hogy a szobák dohosak, sötétek ás barátságtalanok, hogy nincs víz, nincs tisztálkodási lehetőség. Amikor népünk birtokába került az épület, ezek a hiányosságok egyszerre kínzóvá, tűrhetetlenné váltak, sürgető szükséggé, — az elhanyagoltság állapotának megszüntetésére. És most 1954 szeptember első napjaiban, az új iskolai év kezdetén nyugodtan és büszkén mondja az igazgatónő, hogy iskolája felkészülten fogadta magába ezeket a vidám, kedves iskolásokat, a zenei általános iskola növendékeit. Ezek a termek nem is olyan régen (az intézet csak két éve gazdája az épületnek) még szükséglakásnak sem igen feleltek meg, —* nézze most meg az elvtárs nyit be az egyik tanterembe. A hófehér falakon derűsen integetnek a kunsági szűrhimzés tulipánjai, zöld levelkoszorúi, az üres falrészek még várják a szemléltetöképeket, amelyek utolsó simításként kerülnek a tanterem falára. Az egyik sarokban Kodály, Bartók, Erkel és Liszt képe, alattuk felirat, cgy-egy rövid mondat jelzi jelentőségüket a magyar zenekultúrában. ben gondoskodásukat: egy úttörőcsapat zászló és egy nemzetiszínű iskolazászló. — Milyen szeretettel adták a kedves TEFU-dolgozók, még porvédőlokot is küldtek melléje. A TEFU-tól gyakran látogatnak el ide — pedig csak alig egykét dolgozójuk gyermeke jár ebbe az iskolába. Megkérdezik, mi hiányzik, nincs-e valami javítanivaló, megsimogatják a gyermekek fejét és érdeklődnek előmenetelük iránt. A MÁSIK NAGY patrónus a megyei tanács. Valljuk be őszintén, eleinte nem sokat törődött ezzel az új intézménnyel. Különösen akkor, amikor öt évvel ezelőtt a városi zeneiskola egyik termében pár telkes nevelő nevezetesével megindult. Csakhogy közben a tanács látóköre, gondossága is növekedett. Most aztán igazán nem vethetünk a szemükre semmit. Tavaly közel 100.000 forintos beruházással tették korszerűvé az épületet és a felszerelést. Az igazgatónő ünnepélyes lassúsággal nyitja ki az igazgatói iroda melletti, becsukott ajtót. És ugyanolyan ünnepélyesen jelenti ki: »Tessék elvtárs, nézze meg az iskolafürdőnket!-» Kissé zavarban vagyok, hiszen ezt a szépen berendezett fürdőszobát csak enyhe túlzással lehetne iskolafürdőnek nevezni, áe ha a rendeltetését nézzük és a jelentőségét értékeljük, ebben Verőfényes folyosó, rendezett, tiszta udvar várta a növendékeket az újjáépített iskolában. A zeneiskola épülete jelenlegi állapotában. MINDENÍK terem egy-egy jellegzetes népművészetű vidék díszítő elemeiből összeállított dekorációt kapott. Ez a nyári előkészület két hónapjában született meg. Az egyik művészi az épületben, ahol a közelben sem volt víz, és ezen a. Kecskeméten, ahol a múlt álkos örökségeként olyan kevés a fürdőszobás lakás — nem tiltakozhatom, 4 párszavas magyarázat és az igazgatónő mosolya, széles, derűs jókedve, amikor a hófehéren megcsillanó fürdőkádat szemlélgeti, számomra is kitágítja a négy fal által határolt teret és világossá teszi, hogy itt nincs szó túlzásról. Igen, most már víz is van és általában minden olyan kényelem, amit egy iskolától elvár az ember, megtalálható. Talán még a tanári könyvtár hiányosságai hozhatók fel, ámbár a tanári kar, ha egy-egy jó szakkönyvre ráakad valaki közülük az antikváriumban, még saját pénzén is megvásárolja. Van már annyi hangszerük is, amennyi egy kis zenekar létesítéséhez elegendő. A zenekarnak már eredményei is vannak. A múlt év végén sikeres koncertet tartottak. Igaz, ebben az esztendőben hatvan uyerrnekkel több kapott felvételt az iskolába, mint tavaly, így aztán nem lenne belőle nagy hiba, ha még két gyakorló zongorát kapnának. Szaporítani kellene a két másik hangszercsoport, a cselló és a hegedűk számát is. A tantermekből a tanulás egyenletes zaja szűrődik. Az első napokban már a legjobb kerékvágásban indult az év. Külön büszkeség és nagy ünnep, hogy az idén nyílt meg első ízben az ötödik osztály. Az iskola teljes óraszámban tanítja az összes általános iskolai tantárgyakat, emellett az alsó négy osztályban már elvégezték a növendékek a 8 általános iskolai osztály egész énekanyagát. Most kerül sor a középiskolai énektananyag első részletének elsajátítására az ötödik osztályban. AZ ÖTÖDIK OSZTÁLY tantermébe belépve, néma feállással üdvözölnek a komoly, öntudatos ötödikesek. A »karmesteri« emelvényen — jelen esetben egy széken — éppen Sik.ari Kati pajtás vezényel egy pompás, vidám úttörő dalt, két szólamra. Szigorúan és a jó karmesterek indulatosságával követeli meg osztálytársaitól, hogy a dinamikai. utasításokat megtartsák és pontosan kifejezzék a dal hangulatát énekükkel. Kész kamestet Sikari Kati, Bedő Anikóval és a többi ötödikessel együtt. — Vannak növendékeink között kétségtelenül kiváló képességű zenészek. Köztük nem egy abszolút hallással is rendelkezik már. Az iskola mégsem a kiválóak iskolája, mert bárki beiratkozhatik, akinek zenei hallása jó és a minimális készséget mutatja valamelyik hangszer megtanulásához. Ezzel a készséggel pedig a legtöbb kisgyerek rendelkezik — magyarázza j az igazgatónő. Nem nehéz elképzelni, milyen nagy távlatai vannak ennek az intézménynek, amely rövidesen egymásután fogja kibocsátani a zenéhez értő leendő »közönsé- ! gét«, a szocialista zeneművésze- j I tünknek. Kétszeresen nagy az | ' értéke az intézetnek itt, Kecs- i keméten, Kodály városában, | ahol bizony — pirulva kell el\ mondanunk, — olyan kevés tör\ tént még a felnőtt dolgozók ze\ nei műveltségének fejlesztése, \ művészeti igényeinek kielégítése érdekében. Hiszen alig van énekkarunk, egyetlen zenekarunk működik úgy-ahogy. Még | a gördülő opera is elkerül ben- I nünket. A NAGY MESTER, Kodály Zoltán azonban számontartja Kecskemétet azért is, mert itt működik az alapfokú zenei képzésnek ez az országszerte csaknem páratlan intézménye. Ha el-ellátogat Kecskemétre az őszhajú mester, mindig beköszönt az iskolába. Zsebe tele vari ajándékkal. Odaül a tanító mellé a katedrára, hogy itt, az általános iskolai po.dok között is tanítsa a mi népünk gyermekeit. Azzal búcsúzott el tőlük legutóbb: »Ha legközelebb visszajövök, szebben fütyüljetek, mint a rigó!« CSÁKI LAJOS, K ID Szedik a paprikát a tiszakécskei Petőfi termelőszövetkezetben. A paprika nemcsak a kalocsakörnyéki parasztságnak hoz szép jövedelmet, hanem a tiszakécskei szövetkezeti parasztoknak is. A hartai gépállomáson is megindult az őszi mezőgazdasági munka. Juhász György traktoros naponta gondosan leápolja gépét, hogy a munkában kiesés ne fordulhasson elő. A kalocsai közkórházban szép eredményt mulat fel a tüdősebészet. Ez nemrég létesült cs máris sok embernek adta vissza munkaképességét. — Képünkön látható a tüdősebészet korszerű műtője. A tüdősebészet építése és felszerelése 351.000 forintba került. Megyénkben csak Kalocsán van tüdősebészet. Más megyékből is idehozzák a betegeket. A dr. Asztalos György vezetése alatt álló sebészeten országos viszonylatban is szép eredményeket értek el. 1952-ben a tüdősebészet betegforgalma 212 volt. 1953-ban 249. A 212 beteget 581? napon át kezelték. 1953-ban az ápolási napok száma 12.226 folt. A tüdőbetegeknél általában hosszabb az ápolási Idő. 1953-ban átlagosan 49 napon át ápolták a tüdőbetegeket a kalocsai kórházban.
