Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-09 / 213. szám

,,Nem cserélnék községünk egyetlen közép­parasztjával sem" Egy esztendő a kisszállást Petőfi tsz-hen A TERMELŐSZÖVETKEZET­RŐL nagyon sokan úgy beszél­nek, hogy »ott nem lehet meg­élni.« Én és a kisszállási Petőfi termelőszövetkezet tagjai erről másként győződtünk meg. ÉN 1953 FEBRUÁRJÁBAN léptem be termelőszövetkeze­tünkbe családommal. Egy anya­kocán kívül nem volt semmink. Nagyon nehéz volt a megindu­lás. De aztán, hogy az aratásig, cséplésig eljutottunk, már köny­­nyebb lett. Feleségemmel dol­goztam, meg egy fiammal, aki ugyan csak az aratásban vett részt, mert nem volt idehaza, •Járandóságunk már a múlt év­ben 25 mázsa kenyérgabona és 560 kiló árpa volt. Ezenkívül kaptunk 77 kiló cukrot, 14 má­zsa 40 kiló kukoricát, 12 mázsa burgonyát és 7 forint 6 fillér készpénzt munkaegységenként. Az 1200 öl háztáji földön is ter­mett 15 mázsa kukorica, 12 má­­fcsa burgonya és a konyhát ellá­tó kertinövény féleség. így már szép hízót is tudtunk öini. SOKKAL ELŐNYÖSEBB hely­zetben kezdtük meg tehát az új gazdasági évet. Bár a kezdet elég rossznak ígérkezett, mégis a helyesen szervezett munkák­kal elértük, hogy jövedelmünk nemhogy alacsonyabb, de jobb lett a múlt évinél. Egy munka­egységre 4.90 kiló kenyér- és ta­karmánygabona jutott. A csa­ládban megszerzett 841 munka­egységünkre 41 mázsa 17 kiló gabonát kaptunk. Kilencen va­gyunk a családban, ebből hár­man munkaképesek. A termelő­­szövetkezetben leginkább csak ketten dolgozunk a feleségem­mel, mert a legidősebb fiam a gépállomáson traktorvezető és csak alkalomadtán dolgozik ná­lunk is munkaegységre. AZ IDÉN EGY HOLD ház­táji területet kaptunk, amin körülbelül 15 mázsa kukorica, 20 mázsa burgonya, 80 kiló bab és egyéb terményféleség szapo­rítja a jövedelmet. Még a múlt évi árpából és kukoricából hiz­laltam a nyáron egy disznót, amelyért 2700 forintot kaptam. Hízónak való süldőt is adtam el. Van egy szép anyakocám is és két darab befogott hízóm, egyenként 150 kilósak már. Még ezeket is a tavalyi termésből etetem s ha valami baj nem éri őket, legalább 250 kilósra kihiz­lalom darabonként. Ezeken kí­vül már a jövőévi hízóknak való két süldő is meg van. Szép üszőm a napokban borjadzik le és biztosítja a tejet a családnak. Erre az üszőre 1500 forint hi­telt kaptam az államtól, de ma már testvérek között is megér 4000 forintot. EZUTÁN KAPJUK még a burgonyát, ami jóval több lesz a tavalyinál, a cukrot, a kukori­cát s a különféle takarmányo­kat. 4 forint 15 fillér kész­pénzelőleget is kaptunk már eb­ben az évben munkaegységen­ként s több olyan apró dolgot, amit hirtelen nem is tudok fel­sorolni. VANNAK a szövetkezetben olyanok, akik még nálam is többet kaptak! Például Dóczi Antal körülbelül 45 mázsa ga­bonát, a Deák-család 50 mázsát, Börcsök Imre, aki ugyancsak nagy családdal rendelkezik, de még nem munkaképesek — sem panaszkodhatik: hogyan tartja el kilencedmagát. Csak ketten dolgoznak feleségével (van egy idős anyja is, aki már nincs munkára kötelezve, de arpit bír, igyekszik megcsinálni) és mégis 40 mázsán felül kaptak gabonát. Ágoston Pál, aki igaz, negyed­magával dolgozik, szintén több, mint 50 mázsa gabonát vitt haza. ÍGY azok a kívülállók, akik ezideig egyénileg gazdál­kodtak s egyrészük azt várta: mikor bomlik fel a termelőszö­vetkezet, most bizony kicsit irigykedve nézték, hogy egy-egy tsz-család egész vontató gabo­nát szállít haza, sőt a vontatóra soknak fel sem fért a járandó­sága, egy-két lovaskocsi is be­állt az udvarára. így aztán nem­csak kenyér és kenyér mellé való van, de ruházatra is jut bőven. NEKÜNK, akik a munkából becsületesen kivettük a részün­ket családunkkal, lesz annyi jö­vedelmünk, hogy nem cserélnénk Kisszálláson egyetlen középpa­raszt tiszta jövedelmével sem, pedig általában elég jól álló kö­zépparasztok vannak községünk­ben! így bizonyosodik be: he­lyes volt, amit pártunk és Rá­kosi elvtárs ajánlott a dolgozó parasztságnak népünk és orszá­gunk felemelkedése érdekében. Kispál József, üzemi párttitkár. A bácsalmási járás vezet az állat és állati termékek begyűjtésében A gabonabegyüjtést megyénk legtöbb községe sikerrel megol­dotta. Dolgozó parasztságunk többsége közvetlen a cséplőgép­től példamutatóan teljesítette gabonabeadását. Az elkövetke­zendő időben a kapásak beadása mellett nagy gondot kell fordí­tani az állat és állati termék beadási kötelezettségének telje­sítésére. Megyénkben a vágó­marhabeadás teljesítése áll a leggyengébben, holott a terme­lők a tervfelbontás idején ön­ként vállalták a társulást. Min­den községben van elegendő ki­selejtezett marha, mégis a tár­sulás vontatottan halad. A megye minden községében, főleg az elmaradt kiskőrösi, kecskeméti és kunszentmiklósi járásban kell jobban megkö­vetelni minden termelőtől az esedékes kötelezettségének tel« jesítését. Az Adatforgalmi Vál­lalat járási kirendeltségei és községi megbízottai sokkal ha­tékonyabban szorgalmazzák a sertés- és vágómarhabegyüjtés teljesítését, hogy minél előbb felszámoljuk megyénk elmara­dását. A megyei begyűjtési hivatal' legutóbbi értékelése szerint a járások állat- és állati termék­­begyűjtési rangsora a követke­zőképpen alakult; 1. Bácsalmási 2. Bajai 3. Dunavecsei 4. Kiskunfélegyházi 455.5 5. Kalocsai 425.3 6. Kiskunhalasi 410.3 7. Kiskőrösi 373.3 8. Kecskeméti 358.7 9. Kunszentmiklósi 352.5 629.3 pont 529.0 » . 456.7 »- 1 SWW» „Adót régen is fizettünk, de nem a mi javunkra szolgált...“ HAT HOLDAS dolgozó pa­raszt vagyok. Mindig becsülete­sén teljesítettem állampolgári kötelességemet. Baromfiból, to­jásból már ezévben is többet adtam be az elŐírottnál s júliu­sig az adóba is befizettem 1600 forintot. Szokásom, hogy adó­mat minden évben előre kifize­tem. Adót fizetni mindig kellett. Fizettem az elmúlt rendszerben is. De azt a pénzt nem a dolgo­zók javára fordították. A nagy urak szórakozását szolgálta, mi pedig nem láttunk belőle sem­mit. MOST TUDOM, mire használ­ják fel azt a pénzt, amit mi adóba befizetünk. Községem­ben: Tataházán új óvoda, pati­ka, szövetkezeti bolt, kultúrház létesült. A tanács megjavittatta a község összes járdáit és még bekötőút is épült. Jövőre mély­­fúratú kutat is kapunk. Egyszó­val: községünkben a felszabadu­lás után sokkal több minden épült, mint a Horthy-rendszer­­ben 25 év alatt. Mindez bizo­nyítja, hogy a mi befizetett adó­forintjaink sokszorosan vissza­­lérülnek. EZT LÁTVA elhatároztam, hogy a még hátralévő adómat augusztus 20-ig befizetem. Mint népnevelő pedig azon leszek: példámat még sokan kövessék, hogy a pontos adófizetés után községünk még sok mindenben részesüljön és a legjobb adó­fizető községek közé tartozzék. ÍGÉRETEMET teljesítettem: erre az évre utolsó fillérig ren­deztem adómat. Most azonban újabb vállalást teszek. A Nép­újságban olvastam, hogy a kun­bajai Béke termelőszövetkezet tagjai versenyre hívták járásunk szövetkezeteit. Vállalták, hogy a betakarításokat október 10-ig, az őszi vetéseket pedig 15-ig be­fejezik. Én mint egyéni gazda is elfogadom ezt a felhívást s a járás minden egyénileg dolgozó parasztját csatlakozásra szólí­tom. Köszöntsük járásunk fel­­szabadulásának tizedik évfordu­lóját: október 19-ét letgkarított és új vetést hordozó földekkel! Sütő János dolgozó paraszt, Tataháza, Rákóczi-utca 22. A kisipari termelőszövetkezetek fokozódó tnértékben elégítik ki a lakosság igényeit A kormányprogramul elhangzása óta meg­indult a közszükségleti cikkek fokozottabb gyár­tása. Különféle intézkedések megkönnyítik a falu lakosságának az áruellátását. A kisipari termelő­­szövetkezetek a jövőben nemcsak a javítások terén tesznek nélkülözhetetlen szolgálatot a lakosságnak, hanem különböző árucikkek készí­tésével is. Kisipari termelőszövetkezeteink arc­cal még jobban a lakosság felé fordulnak. A Kecskeméti Asztalos ktsz erre a negyedévre a kereskedelem részére 67 hálót készít. A jövő ne­gyedben 87-et. Közvetlenül a lakosság rendelt 34 konyhaberendezést és 32 festett hálószobát. A Kecskeméti Ruházati ktsz eddig 1,200.000 forint értékű árut készített a nagykereskedelmi vál­lalat számára. Ezt a keretet ebben a negyedév­ben már 2 millió forintra emelte fel. Terven felül készít a földművesszövetkezeteknek és az állami áruháznak is. Ha megoldódna helyiségproblémá­­ia, még félmillió forinttal fokozhatná teljesítő­­képességét. A Bajai Vas- és Fémipari ktsz ter­ven felül készít 50 gyermekkocsit. Ebben a hó­napban behozzák elmaradásukat. A Kecskeméti Mezőgazdasági ktsz. metszőollókészítő-brigádját három fővel kiegészíti, úgyhogy a jövőben tíz dolgozó nem 6000, mint eddig, hanem 8000 met­­izőollót gyárt. Habár kislétszámmal dolgozik a csávolyi,' tiszakécskei, kerekegyház! ktsz, mégis a kereskedelemmel is kötöttek megállapodáso­kat. Hasonlóképp a Kiskunmajsai Ruházati ktsz s, amely eddig főlég. csak közületnek szállított. A Kiskunhalasi Ruházati ktsz is előszeretettel a íözületek részére dolgozott. Ezentúl ez a ktsz is a lakosság igényeit íátja el közvetlenül. Megyénk tisipari termelőszövetkezetei ebben, a negyedév­ben 10 millió forinttal termelnek többet a lakos­ság számára. De vannak még zavaró körülmények, melyek gátolják a ktsz-ek munkáját. A földművesszövet­kezetek újabban kisegítő üzemeket állíthatlak fel. Több helyen már létesítettek ilyen üzemet, de a dolgozókat a ktsz-ekből toborozták. Ez helytelen. Ezeknél a kisegítő üzemeknél továbbá még nincs kielégítően megszervezve a minőségi ellenőrzés. A bérek sincsenek egybehangolva a ktsz-ek bérei­vel. Míg például a kisipari termelőszövetkezetben egy hosszúujjú férfi sporting készítéséhez adnak 94 percet és fizetnek 5.38 forintot, addig a szövet­kezeteknél 127 percet állapítottak meg és adnak 8 forintot. Nem mindenütt zökkenőmentesen veszik át a ktsz-ek gyártmányait. Sokat panaszkodnak a pa­rasztszekereket gyártó ktsz-ek, mert a MÉSZÖV készítményeiknek csak kis hányadát hajlandó át­venni. Évente 400 kocsit gyártanak, a MÉSZÖV pedig csak 100-at vásárol meg. Kalocsán, Kis­kunfélegyházán és Jánoshalmán kész parasztsze­kerek várják már a vevőt. Országoshírű volt me­gyénk kötélgyártó kisipara. Jelenleg az a hely­zet, hogy a 20 kötélgyártó teljesítőképessége nincs kihasználva, a piacon viszont igen komoly a kötéligény. Ennek ellenére nem megyénkben adták el a köteleket, hanem Csongrád megyében és a Dunántúlon. Kisipari termelőszövetkezeteink munkáját leg­jobban hátráltatja az, hogy megyénkben még nincs felmérve a lakosság igénye. Ezért a keres­kedelem lökésszerűen adja megrendeléseit, ami a ktsz-ek munkáját erősen zavarna. Nem szabad elvetni a megszorult, alacsony hektólitersúiyú kenyér» és takarmány­gabona vetőmagot Az idén a kalászosak, főként az őszibúza magvai sokhelyütt megszorultak. Az ilyen kenyér- és takarmánygabonamag vetésre nem alkalmas. A földművelésügyi miniszter és a begyűjtési mi­niszter szabályozta a vetőmagcserét, hogy biztosítsa a termelők­nek az idei, őszi vetéseikhez szükséges vetőmagot. Azokon a területeken, ahol a szokványvetőmagot minőségi vetőmagra cserélik ki, a vetőmagszükségletet lehetőleg nemesí­tett vetőmagból csere útján kell kielégíteni. Az ezen kívüleső területeken a megfelelő minőségű és mennyiségű szokványvető­magról a termelők elsősorban a saját készletükből gondoskodja­nak. Ezenkívül meg kell szervezni a termelők egymás közötti cseréjét. Ott, ahol a helyi készletekben nincs elég szokvámyvetőmag, a minpségi vetőmagcsere alá nem eső területeken a begyűjtési minisztérium — cseretermény ellenében — szokvány őszibúza-, rozs- és ősziárpavetőmagot ad. Az igénylést — mellékelve a köz­ségi tanács igazolását — a helyi terménybegyüjtőnél ősziárpára szeptember 10-ig, rozsra szeptember 15-ig, őszibúzára szeptember 30-ig kell bejelenteni. A szokványvetőmagért az átvételikor azonos fajú terményt kell cserébe adni. Ha a vetőmag az igénylés helyé­től 10 kilométernél nagyobb távolságra van, a szállításról a Ter­ményforgalmi Vállalat gondoskodik. A szokványvetőmagért a ter­melő mázsánként 6.— forint kiosztási költséget fizet a begyűjtő szervnek. (MTI) A bete^látogatók tapasztalatai Sokszor halljuk: az ujjunk sem egyforma, nem kívánhat­juk hát, hogy az emberek egy­­t'orríiák legyenek. Némelyik ha­ragos, de igazmondó, becsületes, a másik határozott, szereti munkáját, de van olyan is, aki marok rovására könnyen akar érni. 7 óth elvtársnő, a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár TT-felelő­­se így kezdi a beszélgetést: Na­gyin sok rendes között akad férges is. Hogy szavait igazol­ja, egy hatalmas papircsomót vesz elő, melynek minden lap­ján legfelül ez áll: »Betegláto­gatási jelentés.« Alatta a be­teglátogató aktívák jegyzik be észrevételeiket. Tizenkét aktíva Galamb Józsefné irányításával munka után meglátogatja beteg dolgozótársait. Beszélgetnek, s ahol kell, segítenek is. A bete­gek között bizony van, aki fizi­kai munkát, vagy más egyebet végez betegállománya ideje alatt. Rigó Istvánnét pi. többször hiába keresték fel, nem volt odahaza. Úgy hírlik, hogy va­lahol, a város egyik részében cukorkát árul. Gyakori az olyan jelenség, hogy amikor értesítik a beteget, hogy három nap múlva felül­vizsgálaton jelenjen meg, az ér­tesítést követő napon kiíratja magát betegállományból. — Hát akkor úgy néz ki, hogy a beteglátogató feladata, hogy elcsípje azt, aki a táp­pénz ideje alatt kapál, vagy más munkát végez? — Az elvtárs tévéd. Nemcsak az a feladata — pattog a har­cias válasz. — Ez a baj, hogy még sokan, így vélekednek. Tóth elvtársnő íróasztalfiók­jából elővesz egy könyvet, az íváskötegből kivesz egy lapot, olvassa: Bognár Lászloné 25) forint segélyt kapott, javasolta: Zöldi Ferencné beteglátogató,— Később, a beszélgetés közben sók szépet hallottunk Zöldiné­rol. Gyakori, hogy egy héten 10 beteg dolgozót is megláto­gat. Mindenütt szeretik, mert kedves és segítőkész. Hasonlóan Galamb Józsefné beteglátogatási felelős is szor­galmas munkát végez, ö keresi fel a kórházban fékvő dolgozó­társait. A férfiak nem felejtik el, hogy mindig a legkedvesebb cigarettájukkal ajándékozta meg őket, a nők pedig a jó sü­teményéket, amit Galambod munka után hozott be nekik, a vállalat és a többi dolgozók jó­kívánságainak tolmácsolása közben. A betegek érezték; az üzem nem feledkezik meg ró­luk. — Hát akkor mégis miért van naponta átlag 34 beteg? — Ezek legtöbbje állandó be­teg — magyarázza Tóthné — legtöbbje olyan, aki nem dol­gozhat. De volt olyan is, aki táppénzes idejében más fizikai munkát végzett. Velem történt meg. Éppen akkor jött be a földjéről, még homokos volt a keze, amikor találkoztam ve­le. Természetesen másnap le­tiltottuk táppénzét, mert az ilyen embernek ez nem jogos. — Hát bizony ez nagy fel« adat. Alapos, figyelmes munkát követel és ebben a munkában még 'kik segítenek az aktívák­nak? — Az öntudatosabb dolgozók, akik észrevételeiket, tapasztala­taikat szívesen tudomására hozzák az aktíváknak. De van­nak olyanok is, akik durva sza­vakkal illetik, gúnyos, ' sértő megjegyzéseikkel próbálják gá­tolni az aktivistákat munkájuk­ban. Pedig jobb lenne, ha ők is segítenének, mert az' mindenki ügye, hogy ebben a társada­lomban ne élősködhessen egyik ember a másikon,

Next

/
Thumbnails
Contents