Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
A BÁCSALMÁSI JÁRÁSI KÖNYVTÁR A BÄCSALMÄSI járási könyvtár homlokzatán büszkén csillog a név: Vörösmarty. Kevesen tudják már, hogy 1849-ben ennek a járásnak volt a képviselője az országházában. Emlékének nagyobb megbecsülést nem adhattak volna, minthogy a könyvek regimentjének élére az ő nevét fűzték. Otthonos melegség árad a könyvtár termeiben. Szinte hívogatólag kínálgatják magukat az üveggel fedett könyvállványokon a szórakozást nyújtó szépirodalmi, a szakmai tudást gyarapító agro- és zootechnikai szakkönyvek. A könyvtár mai otthonában az idén tavasszal nyílt meg. Fiatalember a könyvtáros, Fekete Dezső, de fiatalságát a könyvek iránti rajongása öregbíti. Könyvtárosnak lenni nemes hivatás és a bácsalmási járási könyvtár vezetője úgy érzi, nemcsak a betűkkel teleszántott könyvoldalak az ő harcának hű fegyvertársai, de a tudás gyarapításával is mindig újabb és újabb küzdőtársai lesznek a kultúrforradalom új katonái. — El akarom érni, hogy olvasással, művelődéssel, az ifjúság iskolánkívüLi könyvolvasásával, tanult, olvasott, minél szélesebb látókörű, a szépirodalmat, tudományt kedvelő embereket neveljek. A bácsalmási járási könyvtár 4200 kötettel rendelkezik. Nyolc községi és 14 tanyai és termelőszövetkezeti könyvtárában 12 ezer könyv várja az olvasókat. Az 1050 rendszeres könyvtári olvasóból 493 a fiatal. NEMCSAK a népkönyvtárak sűrű hálózata segíti hozzá a dolgozókat a könyvek megismeréséhez, de a járás közel kétszáz pedagógusa is. A könyvtár állandó és szoros kapcsolatot tart fenn velük. A könyvtáros ugyanis azt tartja magáról: ugyanolyan nevelőnek kell lennie, mint a pedagógusnak. A könyvtár a fiatalság nevelésére, az iskolai kötelező olvasmányok rendszerbe foglalására Fischer István és Kovács Géza pedagógusok segítségével bibliográfiát állított össze. A bibliográfia osztályonként csoportosította a kötelező olvasmányok sorrendjét. Minden diákolvasó könyvtári jegyén fel van tüntetve az osztály, melybe jár és a feltüntetett könyvek jegyzékéből mindenkor tudják, csere útján milyen könyvvel lássák el a fiatalokat. A KÖNYVTÁR másirányú hivatását is betölti, mely számára a párt- és kormányhatározatokból fakad. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének elérésére már eddig is két mezőgazdasági szakkönyv-kiállítást rendezett. Minden egyes kiállításának több mint 1009 látogatója volt. Másirányú segítséget is kíván nyújtani a járás dolgozó parasztságának. A Könyvtárhelyiség előtt díszes vitrinben mindenkor az időszaki munkáknak megfelelő tudományos és gyakorlati szakkönyvekből álló sorozatot állít ki. A könyvek mellett ott vannak azoknak az élenjáró dolgozó parasztoknak fényképei és eredményei, akik a fejlett agrotechnika és tudomány alkalmazásával példát mutattak a követésre. — A jó gazda segítője akar lenni a könyvtár — mondja a könyvtáros és arra is kiterjed figyelme, hogy megismertesse a járás dolgozó parasztságát a hazánkban más területeken, de a bácsalmási járásban még eddig ismeretlen termelvényekkel. — Most a magyar rizs, ezt követőleg a majoránna kerül bemutatásra, mellettük persze nem hiányoznak a termelést elősegítő szakkönyvek. A KÖNYVTÁROS mellett fiatal leány segédkezik, Góbor Mária. Könyvek rengetegébe temetkezik és előtte az írógépen kis kartonlapokra a most érkezett könyvek rövid pár sorban összefoglalt tartalma kerül, hogy segítse az olvasókat a nekik legjobban megfelelő könyvek kiválasztásában. Ezek a kis kartonlapok állványokon sorakoznak. Dudás János Mélykútról így bukkant rá egy szakkönyvre, mely után már régen vágyakozott. Vinkó Mihály 75 éve ellenére most Iratkozott be a könyvtárba, »mert, ha öreg is vagyok már, kíváncsi vagyok ám az új világra«, A könyvtáros lelkes agitációs munkát is végez, hogy olvasóinak számát állandóan növelje. Augusztus 20-án a kitüntetett mintagazdákat üdvözlő levéllel kereste fel. Berber Ferenc az ószőlőkből azzal viszonozta az üdvözlést, hogy egy nap beállított a könyvtárba: — A megtisztelésre azzal válaszolok, hogy beiratkozom a könyvtárba, úgyis szeretek olvasni. A KÖNYVTÁR a járás székhelyén és a községekben olvasótanácsokat létesít. A tanácsok célja, hogy még szorosabbra vonja a könyvtár és az olvasók közötti kapcsolatokat. A kis úttörőpajtások lettek leglelkesebb tagjai a tanácsoknak és egy-egy község patronálását vállalták. Mándics János VII. osztályos úttörő egymaga vállalta Katymár patronálását és úttörőpajtásaival megbeszélve, alakították meg az olvasótanácsot. A könyvtár fényképtablón keresztül mutatja be most rendezett vándorkiállításon az állattenyésztés terén a járásban eddig elért eredményeket. A vándorkiállítás, — melyet elsőnek Kunbaján rendeztek meg, — a zootechnikai szakkönyvek felsorakoztatásával tudományos és gyakorlati segítséget is nyújt az állatállomány továbbfejlesztéséhez. A TUDÁS HATALOM. A könyvtár a maga kultúrrr.unkájával azt a hatalmat akarja segíteni, mely a járás dolgozóit tovább segíti a Kiemelkedés, a gazdagodás, az életszínvonal emelkedésének útján. A " " eredményei iskoláinkban MEGYÉNKBEN augusztus hó 23-án a városi és járási tanácsok oktatási osztályai igazgatói értekezleteket tartottak, ahol értékelték az iskolák takarékosság terén elért eredményeit. Járásonként a legjobb eredményt a következő iskolák érték el: Bajai járásban: Nagybaracska ált. iskola 30, bácsalmásiban: Mátételke ált. isk. 74, dunavccseiben: Harta Állampuszta ált. isk. 35, kalocsaiban: Homokmégy-Hillyeszállás ált. isk. 25, kecskemétiben: Hetényegyháza I. ált. isk. 29, kiskőrösiben: Soltszentimre ált. isk. 60, kiskunfélegyháziban; I. Kiskunmajsa, Ötfa 65, kiskunhalasiban: Kéleshalom-Kisráta 40, kunszentmiklósiben Tass Agoraszt I. Belter, ált. isk. 25, Baja város, Táncsics utcai ált. isk. 24, Kalocsa város Sztálin u. ált. leányiskola 16, Kecskemét város Szalag-utcai ált. isk. 30, Kiskunfélegyháza város tanítóképző 19, és Kiskunhalas város V. kér. Köztársaságutcai általános iskola pedig 13 forintos átlaggal. — A fenti eredmények az igazgatók és nevelők lelkes munkáját hirdetik. TAMÁSI ÁRON: HAZAI TÜKÖR / fj ú »ág i Könyvkiadó T/an Tamásinak egy ré' gebbi, igen kedves írása. Mikes Kelement, a nagy székely írót mutatja be benne édesanyjának — Mikestől tanult levélformában. Ebben a mostani könyvében is szép és nemes erdélyi hagyományt elevenít fel: az erdélyi emlékiratok hagyományát. Könyvének hőse, Madár Vince emlékező krónikásként beszéli el, mi történt vele és körülötte az 1832-től 1853-ig terjedő nevezetes esztendőkben. Madár Vince, ez a háromszéki, berecki születésű, ügyes, eleveneszű székely fiú, aki a könyv forgatása közben mind jobban és jobban belopja magát az olvasó szívébe, szeretetébe, nagy nyeresége irodalmunknak, s kivált ifjúsági irodalmunknak. Olyan pozitív hőst teremtett benne Tamási Áron, aki minden papirosizű unalom, minden kilógó lóláb és felesleges magyarázgatás, minden tanítóbácsis »bölcsesség« nélkül életével, cselekedeteivel ad példát az igaz hazafiságra, amely magában foglalja és elsősorban foglalja magában az elnyomottak felszabadítását és a velünk együtt élő népek szerétét. Témája miatt a reformkorról és a szabadságharcról szóló történelmi regénynek is nevezhetünk Tamási könyvét, ő azonban szorosan tartja magát nemcsak az elsőszemélyes előadásban, nemcsak a közvetlen stílusban, hanem szemlélet- és ítéletmódban is a krónika, az emlékirat műfajához. Semmivel sincs több ebben a könyvben annál, amit egy jóeszű székely fiú élete első 21 évében megélhetett, láthatott és megítélhetett a »nagy idők« eseményeiből. Tamási azonban mestere annak, hogy a kicsiben megmutassa a nagyot, egy székely család, egy városka s a vásárhelyi kollégium életében megmutassa a reformkor, a forradalom, a szabadságharc minden reménykedését, ujjongását és hősiességét. JJosszúra nyúlna Madár Vince életének eseményeit végigkísérni a könyv sorrendjében, s nem is volna sok értelme. Hiszen a vele történt események jórészt nem különösek, s jelentőségük inkább abban van, hogy sokfelé tárnak ablakot a fiú tapasztalatokra szomjas lelke előtt: tudását öregbítik, ítélőkészségét élezik, hazafiságát mélyítik, erősítik. Nagyszerű mester Tamási abban is, hogy a fiatal lelket érő és érlelő hatásokat a maguk sokféleségében mutatja be. Nagybátyja székely határőr-sorsa vagy a nagyapja udvarán talált végrehajtók pl. közvetlen tapasztalatokkal gazdagítják; apja beszélgetései, meg a Kossuthról, Wesselényiről hírt hozó újságok mintegy értelmezik, elvszerűen rendszerezik a tapasztalatok anyagát; az olyan élmények pedig, mint a Himnusz éneklése a marosvásárhelyi kollégium évnyitó ünnepélyén vagy a nemzetiszínű zászló kibontása s az ezt megtorolni érkező császári katonák kijátszása érzelmi, lelkesítő hatással vannak rá. Vince természetesen nemcsak passzív befogadója ezeknek az élményeknek. Pozitív, példamutató hőssé épp cselekedeteivel válik. Az igazságtalanság ellen bátran szólal fel már a falusi iskolában. Eszével, talpraesettségével a csíki királybíró előtt éppúgy megállja a helyét, mint a vásárhelyi kollégium vizsgáztató bizottsága előtt. A kollégiumban hamarosan társai vezetőjévé válik. A kollégiumi szoba ablakából buzdító verset olvas, beszél az összeverődött., jó hírre szomjas népnek. De nem elégszik meg ezzel: amikor alkalom kínálkozik rá, bátran reápirít a liberális nemesre is, hogy meggyőződése foganatjául szabadítsa fel öreg jobbágyát, adja neki telkét. A 48-as forradalom nagy napjai s főként a 48 koranyarán Vásárhelytől Brassóig, majd onnan Bereckig gyalogszerrel megtett út új élményekkel gazdagítják Vincét. Mindinkább a románok állásloglalásának fontos kérdése fogcÁml az idlkaLauzból hiányzik Hazánk fürdői, gyógyfürdői — sorolja az útikalauz és hiába lapozgatjuk oldalait, sehol nem találjuk nyomát Dávod-Püspókpusztának. Pedig ott volna a helye. Kén- és jódtartalmú 36 fokos gyógyvize az orvosok véleménye szerint szív, ízületi és reumatikus bániaknak gyógyítására kiválóan alkalmas. A melegen feltörött víz itt csörgedez előttünk és két medence telik meg vele, melyben az esti órákban is egész sereg ember keres fájdalmaira enyhülést, felfrissülést, Régi a kút története, de mégsem olyan régi, hogy az itt lakók ne emlékeznének rá. Az érsekuradalom gazdája, mely Püspökpuszta ura volt, 38 évvel ezelőtt a delelő gulyának kutat fúratot. A kútfúrók nagy mélységben egyszerre bővizű forrásra bukkantak. A forrásból forró, kezetperzselő víz tört fel. A kútfúrók megízlelték a vizet és fejüket csóválták, mert ilyen ízű és szagu vizet még soha nem ittak. Meg azután úgy gyöngyözik a pohárban, mintha egy titkos kéz a mélyben szénsavval keverné. Eljutott a híre a csodálatos víznek a hűsszobájú kalocsai prépost-lakokba. Két potrohoshasú kanonok ki is ment a helyszínre »vizet kóstolni«. Ügy mondják, az egyik közülük nagyon az ivás barátja lehetett, mert ugyancsak a kancsó fenekére nézett. Az elbeszélők szerint ez a kanonok gyomorbajos volt, de mikor hazaért, úgy érezte, hogy bántalmainak végeszakadt. r— Biztos a víztől *— mondotta. —- A víztől csak betegebb lehetsz — volt a másik megállapítása. Az első hír úgy került forgalomba, hogy a püspökpusztai kút vize elmulasztja a gyomorfájdalmakat. Itták is szorgalmasan a gyomorbetegek, akik mit sem tudtak arról, hogy a föld mélyéből nagyhatású gyógyvíz tört fel, melynek jód- és kéntartalma gyógyító erővel bír. így múltak az évek. Az érsekuradalom azon az állásponton volt, hogy ő már megtette kötelességét: ihat a gulya. Az ereszekben összegyülemlö vízben egyre több beteg ember kereste gyógyulását. így jutott a község öregje, fiatalja egy remek gyógyfürdőhöz. Nőtt a látogatók száma és a községbeliek a püspökpusztaiakkal elhatározták; medencét építenek és csőhálózattal belevezetik a forrás vizét. — Kettőt építsünk! — volt a vélemény, mert egy hamarosan kevés lesz. Hát így történt, hogy most két medence is rendelkezésére áll a gyógyulást keresőknek. Csóka István már esztendők óta idejár. — Mióta a fürdőt használom, megszűntek reumás fájdalmaim. Mondhatná valaki —, hogy ez csak amolyan kitalálás, emberi beképzelés és ennek a víznek semmi gyógyhatása nincs. Ezt azonban tényekkel cáfoljuk. A községi tanács felismerve a határában feltörő gyógyvíz jelentőségét, nem egy felterjesztéssel élt illetékes szervek felé, hogy tegyék lehetővé a gyógyvíz kihasználását. Választ persze nem kaptak. Azonban a mohácsi orvosok egyike — a nevét bizony nem tudták megmondani — hetenként palackoztatja a vizet és úgy viteti Mohácsra, hogy gyomor- és szívbajos betegei gyógyulását elősegítse. Az elmúlt hónapokban pedig szakemberek vizsgálták felül a gyógyvizet, méréseket eszközöltek, tartalmát a helyszínen ki is elemezték és a körülálló, a munkát vizsgáló sokaságtól ezzel a szavakkal búcsúztak: — Maguk nem is tudják, milyen kincsnek vannak birtokában! Hát igen, ez az. Kincs, mely kiaknázatlanul ott vész el az útszéli árokban. Kincs, amelyről már nemcsak Dávodon tudnak, de illetékesek is értesültek. Mégsem történik kihasználására érdemleges intézkedés. lalkoztatja az erdélyi hazafiakat. Vincének útja során alkalma van meggyőződni a hitegető császár által félrevezetett románok ellenséges érzületéről, de találkozik olyan igazi román hazafival is, aki meggyőződéssel vallja, hogy román és magyar jobbágynak közös a célja: megszabadulni az elnyomóktól. Nem véletlen, hogy ennek a román hazafinak, a zajzoni pópának a leánya lesz Madár Vince élettársa. Igen szépen ábrázolja Tamási ébredő szerelmüket s a leány császárpárti anyjával szembeszegülő hűségét apja bebörtönzése, a szabadságharc bukása után. A krónika a szabadságharc székelyföldi eseményeinek elmondásánál természetszerűen kiszélesedik, hiszen Vince is, apja is, a jóbarát földi, Gábor Áron méginkább az események forgatagába, sőt az utóbbi középpontjába kerül. Ez a kiszélesedés természetes ugyan, de nem válik a krónika javára: a sok esemény s a benne szereplő sok alak bemutatása csak vázlatosan, elnagyoltan sikerült. A befejezéssel a krónikás viszszaérkezik jelenidejéhez: kis bujdosólakában ül, a Bordás mezején. Ott írta meg krónikáját. 1853 az idő. Apja az elnyomók börtönében, hazája is az elnyomók rabságában sínylődik. De szerelme, mátkája, Zina mellette van, s a hosszú telet is felváltotta immár a tavasz. S Madár Vince derűs bizakodással néz a jövőbe. Így zárja le írását: »Lám, mily fürge reményt termett a tél is, mialatt írám és írtam ezt az emlékezést. S a tél nyomára olyan kibomlott tavasz jött, hogy a világ veti széjjel szinte magát. Ha atyám szabadulni fog, ami másképpen nem is lehet, akkor édes mátkámmal a lakodalmat is megtartjuk.« A z ismertetés során a fő* hősre, a krónikaíró Madár Vincére fordítottuk figyelmünket, s ezt egyéniségének rokonszenves és példamutató volta miatt meg is érdemelte. Meg kell azonban legalább említenünk, hogy az erdélyi emlékiratok legjobb hagyományát folytatva a környező világról: tájról, emberekről, szokásokról, a 30-as, 40-es évek egyszerű, hétköznapi életéről is élénk és reális képet fest az írói A reális kép pedig még szebbé, még elevenebbé válik a székely nyelv friss képszerűsége révén. Tamási Áron nemcsak nagyszerűen ismeri, s nem színezésként, cicomaként alkalmazza ezt a nyelvet, hanem benne éh gondolkodik. Igazi hazafiságra tanító mondanivalója, a reformkort. s szabadságharcot megelevenítő tárgya, rokonszenves hőse és ízes-színes stílusa miatt nemcsak a Kossuth-dijat, hanem az olvasók szeretetét is méltán nyerte el ez a könyv. OROSZ LÁSZLÓ, 18203645
