Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
A bonni kormánynyilatkozat visszhangja BERLIN (MTI) Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke Kiéiben rtyilatkozatot adott a sajtónak, a? Adenauer-kormánynak Bühlerhöhében közzétett ötpontos külpolitikai programmjáról. A szociáldemokrata pártvezér azzal vádolta a bonni kancellárt, hogy »külpolitikájában isméi téves úton indult el« és sajnálkozásának adott kifejezést, hogy ezt a programmot anélkül dolgoztak ki, hogy felvették volna a kapcsolatot az ellenzékkel. — Ollenhauer kiemelte, hogy a bonni kormány »legújabb külpolitikai határozataiban háttérbe szorította a német újraegyesítés kérdését. A szövetségi kormány — mondotta — az EVK- politifca meghiúsulása után fantomokat kerget és Franciaországot másodrangú országnak tekinti.« A Német Szociáldemokrata Párt elnöke különösen éles bírálattal illette Adenauer kormányát amiatt, hogy az pillanatnyilag nem tartja alkalmasnak a négy nagyhatalom értekezletét a német kérdésről. Adenauerék a szuverénitás és az újrafelfegyverzés gondolatával játszanak és pedig Franciaországra való .tekintet nélkül, sőt Franciaország ellenére.« • Von Brentano a CDU—CSU, Adenauer pártja szövetségi gyűlési csoportjának elnöke pénteken bírálta a Német Szociáldemokrata Párt vezetőit amiatt, mert nem támogatják a bonni kormány külpolitikai terveit és négyhatalmi tanácskozások mel-PÁRIZS. (TASZSZ) Az »Humanité« megjegyzi vezércikkében, hogy a nyolc ország értekezletéről szóló javaslat azt bizonyítja, miután a parlament elutasította a párizsi szerződést, Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének hívei más utakon folytatják mesterkedéseiket céljuk elérése érdekében. Az »Humanité«, miután rámutat, hogy Nyugat-Németország lépjen be az atlanti szövetségbe. A jegyzék szerint Kanada szívesen venné, ha a kérdéssel az atlanti tanács foglalkoznék és nem az a nyolchatal-mi értekezlet, amelyet Anglia javasol. szövetségi kancellárnak. Az üzenetét Churchill és Eden dolgozta ki s az a német szuverénitás helyreállításával, valamint a Németország újrafelfegyverzése érdekében teendő lépésekkel foglalkozik. lett szállnak síkra. Brentano kifejtette, hogy szerinte a jelenlegi időpontban négyhatalmi értekezlet nem vezetne sikerre mert — mint mondotta — »a genfi értekezlet s a párizsi EVK- döntés óta jelentékenyen megerősödött a Szovjetunió pozíciója. Az sem bizonyos — fűzte hozzá — hogy valamennyi nyugati partner a négyhatalmi értekezleten úgy képviselné a német érdekeket, mint ahogy azt Berlinben tette.« hogy Franciaország részvétele a tervbevett értekezleten ellentétben áll a nemzeti érdekekkel, a következőket írja: »A francia kormánynak ezen az értekezleten csupán két lehetősége volna: vagy alávetni ma'gát az Egyesült Államok által támogatott brüsszeli »többség« követeléseinek, vagy Mendes- France szavai szerint »megalázó lehordásoknak veti alá magét... az a fenyegetés, hogy a német revansisztákat Franciaország akarata ellenére is felfegyverzik — folytatja a lap — zsarolás, amely ellen harcolni lehet, Ha Franciaország »nem«-et mond, ennek a másik útnak, mint ahogy »nemet« mondott az európai védelmi közösségnek, »akkor a washingtoni kormány végül kénytelen lesz felülvizsgálni politikáját -.:.« Az »Humanité« hangsúlyozza, hogy Európában az egyetlen észszerű politika négyhatalmi értekezlet összehívása lenne a német kérdés békés megoldására, Kanadai jegyzék Franciaországhoz PÁRIZS (MTI) Kanada párizsi nagykövete pénteken este jegyzéket juttatott el Mendes- France francia miniszterelnökhöz. Hír szerint a jegyzékben a kanadai kormány javasolja, CMill személyes üzenete Adenauerhez LONDON (MTI) A londoni »The Times« szombaton Bühlerhöhe-ből keltezett jelentésében közli: Hoyer-Millar nyugatnémetországi angol főbiztos Churchill miniszterelnök személyes üzenetét nyújtotta át Adenauer Az „Hnmanilé“ a nyolc ország értekezletére vonalközé javaslatról Szabadonbocsótottók De Castries tábornokot PÁRIZS (MTI) Az »AFP« jelentése szerint az indokína: francia főparancsnokság pénteken este közölte, hogy a vietna/ mi néphadsereg szabadonbocsátotta De Castries tábornokot, Dien Bien Phu volt parancsnokát. valamint összeurópai értekezlet összehívása az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése érdekében, amelyben résztvehet kivétel nélkül minden európai ország. (MTI) A HÍRŰ MÖGÖTf%| A brazíliai események Vargas brazíliai elnök váratlan halála ismét a latmamerikai politikai helyzetre összpontosította a világ társadalmának figyelmét. A brazil sajtó közlése szerint Vargas augusztus 24-én végzett magával, tehát azután, hogy a brazil hadsereg tábornokainak egy csoportja lényegileg már megfosztotta hatalmától. Ezeknek az eseményeknek különleges jelentőségűk van azzal kapcsolatban, hogy október 3-án Brazíliában választások lesznek a nemzeti kongresszusba és a helyi hatalmi szervekbe. Az utóbbi években erősen romlott a néptömegek helyzete az országban: ezt mutatja az árak emelkedése, a reálbérek csökkenése, az adók növekedése. Mindez az északamerikai monopóliumok garázdálkodásának közvetlen következménye. A társadalom széles körei azt követelték, hogy vessenek véget a Wallstreet! monopóliumok önkényének, amely az országot gazdasági katasztrófába viszi. A hazafias erők összefogása a választások küszöbén Washingtonban nyugtalanságot keltő kilátásokat ígért. Vargas öngyilkosságának napján a »New York Times« azt írta, hogy az amerikai vezető körök elégedetlenek Vargassal. A lap »gyengeséggel« és »határozatlansággal« vádoita és kijelentette, hogy »Braziliában nem szabad tovább fenntartani a jelenlegi bizonytalanságot és mozgolódást.« A vezető amerikai sajtóorgánum megnyilatkozása egyenesen felhívásnak látszik arra, hogy Vargas kezéből vegyék ki a hatalmat; a cikk nyilván Washington álláspontját tükrözte. Az amerikai vezető körökkel összeköttetésben lévő reakciós tábornokok *félretették« Vargast. A haladó brazil sajtó most arra figyelmeztet: lehetséges, hogy a Vargas-kormány légügyi miniszterének, Gomez tábornoknak és a fasiszta tábornokok csoportjának vezetésével államcsínyt készítenek elő. összeesküvésük célja: katonai diktatúra, amely elfojtja az imperialistaellenes mozgalmat Brazíliában és megvédi az amerikai monopóitőkések ottani kiváltságait. A mostani brazíliai politikai válság tehát annak eredménye, hogy az északamerikai imperialisták durván beleavatkoznak Brazília belügyeibe. Az Egyesült Államok e megszokott módszereivel meg akarja erősíteni pozícióit az északamerikai monopóliumok igáját lerázni készülő latinamerikai népek erősödő mozgalmával szemben. Változások a francia kormányban PÁRIZS (MTI) Pénteken délután a minisztertanács befejezésekor Mendes-Fráncé miniszterelnök ismertette összetételében áz EVK-t támogató három miniszter lemondása következtében történt változásokat. Chaban Delrnas (köztársaság szociális), az EVK ellenzője visszatért a kormányba és átvette a közmunkaügyi tárcát Hadügyminiszter: Emmanuel Temple (független) lett. Az ugyancsak független Guérin de Beaumont volt külügyi államtitkárt igazságügyminiszterré nevezték ki. Külügyi államtitkárrá Roland de Moustiert (független köztársasági) nevezték ki. Roland de Moustier a nemzetgyűlés EVK-vitájában »Európabaráí« magatartást tanúsított. Az új pénzügyi és gazdaságügyi államtitkár, Gilbert Jules (radikális) ugyancsak az EVK szerződés mellett szavazott. Ezenkívül több miniszter tárcát cserélt a kormányban. Guy la Chambre a társasállamok ügyeivel megbízott államminiszter lett. 1954 augusztus 30-án a párizsi Bourbon-palotában történelmi döntés született. A francia nemzetgyűlés levette napirendjéről a nemzet halálát jelentő »európai védelmi közösség«, az Európahadscreg szerződésének tervezetét. A nagy nemzeti múltra viszszatekintő francia nép messzehangzóan nemet mondott annak a politikának, amelyet az egymást olyan gyakran követő hazááruló kormányok évek óta folytattak. Az utóbbi években még sohasem csendültek fel olyan elemi erővel a francia nemzetgyűlés üléstermében a Nemzeti Himnusz, a Marseillaise dallamai, mint azon az estén, amikor kihirdették az Aumerán tábornok által előterjesztett indítvány feletti szavazás eredményét. S a felemelő percek hangulatát nem befolyásolhatta az a tény sem, hogy az EVK Amerika tervének francia szószólói a padot csapkodták tehetetlen dühükben, vagy éppen kisoropolyogtak a teremből. A francia nép leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a nemzetgyűlés döntésének hírét. De nemcsak a francia hazafiak, hanem szerte Európában, minden oecsiilctes, hazáját szerető ember szívét megdobogtatta a párizsi döntés. Európa népei, s köztük a magyar nép is, a béke ügyének újabb nagy győzelmet tátják a francia nemzetgyűlés határozatában. Hiszen a francia nép »nem«-e elsősorban azoknál» a német militaristáknak,^fasisztáknak szólt, akik egy emberöltő alatt kétszer sodorták véres világháborúba a mi hazánkat is. Az oradouri gyilkosok, a lidicei hóhérok s a dunai hídrobbantók ugyanazt az egyenruhát viselték. Az újrafelfegyverzett, fasiszta Nyugat-Németország egyformán veszélyt jelent Franciaországra, Magyarországra, valamennyi európai országra nézve. Ezért ünnepük sajátjukként a magyar dolgozók is a francia nép győzelmét, köszöntik táviratok ezreivel a francia népet s azt a pártot, amelynek döntő szerepe volt ebben a győzelemben — a Francia Kommunista Pártot. A francia nemzetgyűlés határozata villámcsapásként érte az EVK tervének kiagyalóit és propagandistáit, akik még a tizenkettedik órál.n is valamiféle »csodában« reménykedtek. Eisenhower elnök keserűen ismerte be: »kudarcot vallottunk«. A »Washington Post« azt írja, hogy »az európai védelmi közösség« Franciaország álta! történt elvetése vitathatatlanul a Szovjetunió Európában aratott legnagyobb háború utáni győzelme. < A bonni revansiszták, akii képzeletben már-már újból a párizsi diadalív alatt masíroztak, természetesen nagy elkeseredéssel fogadták a hírt. Bliichér nyugatnémet aikancellár »csalódott és meghökkent a szavazás eredményének hallatára«. Az amerikai diplomácia — amely a második világháború óta egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el az EVK francia elutasításával, nem nyugszik bele kudarcába. »Uj módozatokat keres« kalandor terveinek megvalósítására. Fenyeget, zsarol és az amerikai politika »átértékelésének« szükségességét hangoztatja. A »Washington Post« kijelentette: »az Atlanti Szövetség tagjainak nem szabad vesztegetni az időt, el kell választani az európai védelmi közösségről szóló szerződéstől a német keretszerződést és sürgősen ratifikálni kell. Ez előzetes intézkedés lenne Nyugat-Németországnak az Atlanti Szerződés keretében való újraf elf egy vérzésére Nyilvánvalóan ennek az útját egyengeti Churchill angol miniszterelnöknek az a javaslata is, amely a tervezett EVK hat tagállamának, valamint az Egyesült Államoknak, Angliának értekezletét indítványozza. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az angol kormány egyben azon igyekszik, hogy kezdeményező szerepet játszik a nyugati hatalmak európai politikájában, ami már amúgysem rózsás angolamerikai viszony további roszszabhodásához vezethet. A bonni kormány legutóbbi közleményében, minden bizonynyal az amerikaiak tudtával és sugalmazására »Nyugat-Németország megkülönböztetés nélküli részvételét és felfegyverzését« követeli az Atlanti Tömb keretében és ugyanakkor amerikai, angol, nyugatnémet tárgyalásokat sürget »a nyugatnémetországi megszálló csapatok státusának szabályozására«. Franciaországról pedig említést se tett. Az Adenaucr-kormány arcátlan követelései a felháborodás újabb hullámait váltották ki Franciaországban. Még a jobboldali »Figaro« is beismeri, hogy a bonni kormány »új és igen kellemetlen hangnemet vezet be a francia-német kapcsolatokba«. A »Párisién Liberé« pedig a bonni közleménnyel kapcsolatban rámutat: »A francia-német kapcsolatok, amelyek június 20 óta (Mendes-France kormányra lépése) állandóan romlanak, kényes szakaszba jutottak«. Az európai védelmi közösség tervezetének francia elvetése után tehát számítani lehet a francianyugatnémet viszony további kiéleződésére. Meg kell jegyezni azonban, hogy Mendes-France az EV K elutasítása napján mondott nemzetgyűlési beszédében leszögezte: »hűek vagyunk az Atlanti Szövetséghez« s kijelentette: »ha az ^Atlanti Szövetségben akarunk maradni, akkor bele kell egyeznünk Nyugat-Németország felfegyverzésébe«. — Bizonyára ezen alapulnak azok az amerikai vélemények, hogy Mendes- Franceban »jóindulatú partnert« találnak Nyugat-Németországgal kapcsolatos további politikájukban. Mendes-France és azok a politikusok, akik vele egy húron pendülnek, igyekeznek elhitetni a francia néppel, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése ilyen, vagy olyan formában elkerülhetetlen. A francia népnek azonban más a véleménye. Fis a végső szót ebben a kérdésben a francia nép fogja kimondani. A francia nép nem olyan régen az indokínai fegyverszünet megkötésére kényszerítette kormányát, s most á háborús szerződés elutasítására a nemzetgyűlést. A Francia Kommunista Párt legutóbbi kiáltványa figyelmezteti a népet arra, hogy »egyes politikusok és a kormány a bonni Németország más formában való felfegyverzéséi tervezik«, ugyanakkor leszögezi, hogy »a nép akaratával helyezkednek szembe azok, akik ilyen útra akarnak lépni, mivel a irancia nép elsősorban a bármilyen formában való német újrafell’egyverzés ellen nyilatkozott, amikor az EVK ellen foglalt állást.« Nem kétséges, hogy a francia nép el fogja vetni a német fasizmus, militarizmus bármelyik formában történő feltámasztásának újabb kísérleteit. Ezt kívánja nemcsak saját, de Európa kollektív biztonságának érdeke is. Az európai védelmi közösség tervezetének elutasítása megnyitotta a Németországgal kö tendő békeszerződés, a Német ország egyesítése felé vezető utat. A német kérdés rendezésére hivatott négyhatalmi értekezletet most még szélesebb körben követeli a nyugati országok közvéleménye. Az újraegyesített, békeszerető Németország az európai kollektív biztonsági egyezményen belül hasznos, építő tagja lenne az európai népek közösségének, míg a remilitarizált Nyugat-Németország állandó veszélyt jelentene nemcsak Európa, hanem az egész világ békéje szempontjából. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az európai védelmi közösség elutasítása új helyzetet te' remtett a nemzetközi politikában. A burzsoá politikusok részéről megnyitotta az új manőverezések, mcsterkédések időszakát. Ugyanakkor azonban széles távlatokat nyitott a népek megbékéléséért küzdő tömegmozgalmak szamára, új, haté kony fegyvert adott a békéért harcoló ctnberuiilliók kezébe
