Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-26 / 228. szám

Az ENSZ-közgyűlés szeptember 24-i délelőtti ülése 1 NEW YORK. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés szeptember 24-i délelőtti ülésén az általános vi­tában Peru, Costarica és Norvé­gia képviselője szólalt fel. Lange norvég külügyminisz­ter megelégedéssel állapította meg, hogy a közgyűlés évek óta először jött össze úgy, hogy nincs háború és azt a kívánsá­gát fejezte ki, hogy az ENSZ munkájában a vitás nemzetkö­zi kérdések megoldásának út­ján haladjon. A múltban elő­fordult — jelentette ki Lange, — hogy az ENSZ apparátusát nem használták fel a nemzetkö­zi kérdések megoldására. Amint megjegyezte, ez nem azért fordult elő, mert a tárgyalások más módszerei reménytkeltőbb­­jiek bizonyultak, hanem azért, mert az ENSZ-ben nem hallgat­ták meg egyes államokat, ame­lyek nagymértékben érdekeltek voltak bizonyos problémákban. »Mindenekelőtt arra a fényre gondolok — mondotta Lange, — hogy a Kínai Népköztársaság nincs képviselve az ENSZ szer­veiben. Kormányunk véleménye szerint ez az állapot feltétlenül növekvő aggodalmat kelt az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek tagjai körében.« A norvég külügyminiszter ki­jelentette, országa híve annak, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi rendszertől függetle­nül a legszélesebb mértékben ve­gyenek fel új tagokat az ENSZ- be. Lange ezután kijelentette, hogy a közgyűlés ne erőszakolja úgynevezett »szavazattöbbség­gel elfogadott« határozatait, és erőfeszítéseit az őszinte és tü­relmes tárgyalások kiterjeszté­sére irányítsa. A közgyűlésnek — mondotta — inkább arra kell törekednie, hogy minimális mennyiségű határozatot hozzon, de olyat, amely mindenki szá­mára elfogadható és amelyet egyhangúlag «fogadtak eh . A norvég küldött követelte a gazdaságilag elmaradt országok technikai segélyezésének kibőví­tését és a fegyverzet kiegyenlí­tett csökkentését hatékony el­lenőrzéssel. Lange helyeselte Dulles javaslatát a nemzetközi atomenergia-szerv megalakítá­sáról, Ezután a közgyűlés áttért a főbizottságnak a napirendről és a kérdéseknek a bizottsá­gok közötti szétosztásáról szóló beszámolójának megvitatásá­hoz. A Szovjetunió küldöttsége épp úgy, mint a főbizottság ülé­sén, ismét javasolta, hogy ha­lasszák el Laosz és Kambodzsa ENSZ-felvételének kérdését az indokínai kérdés teljes rende­zéséig. A közgyűlés azonban szavazattöbbséggel felvette ezt a kérdést a napirendre. (MTI) Közszemlére teszik a választók ideiglenes névjegyzékét Adenauer nyilatkozata BERLIN (MTI) Adenauer A jugoszláv kormányszóvivő megcáfolta az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének Trieszttel kapcsolatos nyilatkozatát dig bárki felszólalással élhet. A felszólalást szeptember 27-től október 5-ig írásban, vagy szó­ban lehet a tanácsnál bejelente­ni és azt a tanács köteles a leg­rövidebb időn belül elbírálni. (MTI) az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, Olaszország és a Bene­­lux-államok kormányához. Az Adenauer-kormány az em­lékiratban Nyugat-Németország szuverenitásának helyreállítását és az északatlanti szövetségbe való felvételét követeli és han­goztatja, hogy »végső esetben« hajlandó a kibővített brüsszeli egyezményt is aláírni. (MTI) A tanácsok tagjainak válasz­tásáról szóló törvény értelmében választójoga van minden nagy­korú magyar állampolgárnak, aki nem esik a kizáró okok ha­tálya alá. A szavazás a válasz­tóik névjegyzéke alapján törté­nik és csak az vehet részt no­vember 28-án a tanácstagok megválasztásában, akinek a ne­ve szerepel a névjegyzékben. — Ezért a tanácsoknak a minisz­tertanács rendelete értelmében, össze kell állítani a választók névjegyzékét. Ennek a feladatnak a végre­hajtása során a tanácsok szep­tember 25-ig elkészítették a vá­lasztók ideiglenes névjegyzékét és azt szeptember 26-tól október 3-ig — beleértve a vasárnapo­kat is — hivatali helyiségükben közszemlére teszik, ahol azt bár­ki megtékinth«^. Városok belte­rületén a névjegyzék vonatkozó részét házanként is kifüggesz­tik, hogy ezzel is megkönnyítsék a lakosság számára a névjegy­zék megtekintését. A fcözszemlére-tétel célja az, hogy mindenki ellenőrizhesse: neve szerepel-e a névjegyzék­ben, illetve nem vettek-e fel olyan személyt is, aki törvé­nyünk értelmében nem választó­jogosult. A közszemlére-tétel te­hát széleskörű társadalmi ellen­őrzés alá bocsátja a névjegyzé­ket, megteremti a lehetőségét annak, hogy maguk a dolgozók szerezzenek érvényt fontos ál­lampolgári joguknak. A minisztertanács rendelete értelmében a névjegyzékből tör­ténő kihagyás miatt a kihagyott személy, a névjegyzékbe történt törvényellenes felvétel miatt pe­kancellár pénteken Offenbach­­ban a hesseni gyáriparosok gyű­lésén ismertette külpolitikai irányvonalát, amelynek a bonn: parlamentben való megvitatását konokul ellenezte. Adenauer közölte, hogy a bonni kormány emlékiratban foglalta össze a londoni érte­kezlettel kapcsolatos kívánsá­gait. Az emlékiratot eljuttatták Az amerikai rádió közli egy belgrádi kormányszóvivő sajtó­­nyilatkozatát, amelyben megcá­folja az amerikai külügyminisz­térium szóvivőjének egyik leg­utóbbi kijelentését. Az amerikai szóvivő azt hangoztatta, hogy »bizonyos optimizmussal lehet a trieszti kérdés közeli megoldá-1....... ................ sának lehetősége felé tekinteni.« A jugoszláv kormányszóvivő határozottan leszögezte: »A ju­goszláv kormánynak nem állnak olyan értesülések rendelkezésé­re, amelyek lehetővé tennék szá­mára, hogy ossza a trieszti kér­dés megoldásával kapcsolatos amerikai optimizmust.« (MTI) DOBOZY IMRE A S — Kötelet? — kérdi bamba ábrázattal a harangozó, aki se lát, se hall a nagy ijedtségtől s kiguvadt szemmel bámulja a markában tartott kötéldarab­kát — hiszen itt van,.. ■— Hülye! — téríti őt vissza a való világba a tisztelendő úr. r— Olyan kötelet hozz, amelyik­kel kihúzhatjuk a kútból Oroszlánt! Gyerünk, gyerünk, szedd a lábad! Hőből végül is feléri ésszel, mi történt. Duzzadt szájaszéle lefittyen, seszínű pillái riadtan verdesnek. — Oahhh! —nyögi. — Sze­gény Oroszlán. ,. ■— Eridj már! A harangozó megfordul s ki­taposott cúgoscipőivel végig­csattog a zarándokudvaron. A plébánia ajtajából visszakiált: — Az ám! Honnan vegyek kötelet? — Dánom is én! Ha nincs más, vágd le a lélekharangról! Csalicska izgatottan s bosszú­san dörgöli az orrahegyét. Miért kiabál ez a kelekótya Hőből, s miért üvölt Oroszlán a kútban, még akkor is, ha nyakig ül az iszapban? Hát nem értik ezek, nem akarják megér­teni, hogy csendben kell marad­ni? Mi lesz, ha felébrednek a szomszédos házak szendergő la­kói s idejönnek erre a veszett lármára? = Te mit tatod itt a szádat? — mordul a szerencsétlen káp­lánra, aki félszemmel se mer a kút felé pislogni. Vsgyi, sza­ladj a másik lámpáért! Elátkozott éjszaka... Milyen jól ment minden, már-már ki­próbálhatták volna a pumpát, s tessék, egyszerre csak beütött a bej. Rettenetes, hogyan ordít ez az Oroszlán! Hát sohase fogy lei belőle a szusz? Honnan szer­zett a gazember ekkora tüdőt? Csalicska a kúthoz lép, neki­támasztja hasát a kávának s belepisszeg a sötétbe. — Pssszt! Csssss! Még egy utolsó eget-földet reszkettető bődülés hallatszik, aztán halk sóhajtás száll fel a kútból. — Istenem .. — Itt vagyok, édes fiam! Hanem erre már csakugyan csöndesség lesz odalent. Csa­licska fülel, s közben érzi, hogy a háta közepén borsónyi verej­­iékcsöppek gurulnak lefelé. Mi az, mi történt? Lehetséges vol­na, hogy Oroszlán Bertalan mártiromságot szenvedett a szent kút iszapjában? Nem, er­re még gondolni se jó, hiszen előbb-utóbb keresi a családja, jön a rendőrség, kérdezősköd­nek, kutatnak, szimatolnak — s ó jaj, ő nem tud elszámolni a hajdani elsőgazdával. — Oroszlán! Semmi válasz. = Fiará, Oroszlán, Dermesztő csend. Csalicská­­nak rogyadozik a térde. — Jaj nekem! Jaj jaj jaj! Add uram, hogy elmúljék tőlem e keserű pohár. Végre óvatos mocorgást hal­lani a kútból. — Miféle pohárról van szó? Csalicska szeméből örömköny­nyek patakzanak. — Hát élsz, édes jó fiam? — Elek. Ki az? — Én! — Ki az az én? — Hát ki volna? Csalicska Abrahám, a te drága jó lelki­atyád! — Hálaistennek. Már azt hit­tem ... — Mit hittél? —Hogy csakugyan az isten van odafönt. Mi tagadás, egy kicsit begyulladtam, plébános úr. Csalicska megkönnyebbülten nevet. — Ö te golyhó! Ne félj, édes fiam, nincs semmi baj. Csak­hogy élsz! Nagyot estél? Meg­ütötted magad? — Dehogyis ütöttem. Olyan puha ez az iszap, akár a vaj. Hanem valamelyest langyosabb lehetne: majd megvesz benne az isten hidege. — Ahá, persze. És mély? — Hát... térdig ér. — Térdig? — Olyanformán. Tán egy picikét feljebb. — Éhem. Dehát akkor miért ordítottál? Oroszlán hangja csupa szem­rehányás. . — Ej, hát a plébános úr nem ordított' volna az én helyetti­* A kínai népi felszabadító hatos légeMritá ütegei csütörtökön három csangkajsekisia repülőgépet lőttek le és hatot megrongáltak FUCSIENI. (Uj Kína) Csang­­kajsekista repülőgépek csütörtö­kön 11 hullámban összesen 42 bevetést intéztek Amoj ellen. Támadó repülőgépek két hul­láma 16 bevetésben 10 bombát dobott le Csienpura, Sivejtuora és Houcora és fedélzeti fegyve­rekkel lőtte ezeket a helyisége­ket. Csangkajsekista repülő­gépek másik öt hulláma 18 be­vetésben 10 bombát dobott le Tnteng szigetére. A népi felsza­badító hadsereg légelhárító ágyúi három repülőgépet lelőttek, hab másikat találataikkal megron­gáltak. (MTI) ♦ HÍREK a nagyvilágból DELHI (TASZSZ) Ali Szasz­troamddzsozso, a Delhiben tar­tózkodó indonéz miniszterelnök szeptember 23-án beszédet mon­dott az indiai parlamentben. Rámutatva arra, hogy Ázsia békéjét nem lehet a nemrégiben Manilában megkötött szerződés­hez hasonló katonai paktumokkal biztosítani. Szasztroamidzsozso ezeket mondotta: »Van a béke megőrzésének jobb útja és itt az együttműkö­désre és együttélésre gondolok.« A »Tokio Szinbun« című to­kiói lap Kubojama halálával kapcsolatban az atombomba azonnali betiltását követeli. »Ez nem kommunista jelszó, hanem a japán nép őszinte óhaja« — írja a japán lap. (MTI) Az »AFP« jelenti, hogy a 7. amerikai flotta parancsno­ka pénteken megszemlélte Csang Kai-sekék déltaivani tengerészeti támaszpontjait. RÖMA (MTI) Az olasz szená­tusban még nem ért véget a vita Piccioni külügyminiszter lemon­dása és az ezt követő kormány­átalakítás felett. Egyes sajtóügynökségek min­den bizonnyal Fanfarának, a kereszténydemokrata párt főtit­kárának sugalmazására — arról írnak, hogy rövid időn belül sor kerül a jelenlegi kormány levál­tására. Maga Fanfani csütörtö­kön kijelentette, hogy sok min­dent meg kell változtatni a közerkölcsök terén és a közigaz­gatási szervek munkájában. Ennek ellenére a keresztény­­demokrata párt súlyosnak tar­taná, ha a kormány most a bot­rány közvetlen hatására, a nép­­tömegek és az ellenzék követelé­sére bukna meg és inkább szo­lidaritást vállal Scelbával és kormányával, éppolyan súlyos felelősséget véve magára, mim amilyen Scelbára hárul, mert a végsőkig támogatta Piccionit. PEKING (tíj-Kína) A Kínai Országos Népi Gyűlés első ülés­szaka szeptember 24-én folytat­ta a vitát Csou En-laj minisz­terelnöknek a kormány munká­járól az előző nap elhangzott beszámolója felett. PÁRIZS (MTI) A francia la­pok Dél-Vietnam fővárosából* Szaigonból érkezeit jelentéseiket közölnek arról, hogy Bao Daj miniszterelnöke, Ngo Dimh Di­em pénteken bejelentette a »nemzeti biztonság« kormányá­nak megalakítását, amelyben a miniszterelnökségen kívül fenn­tartotta magának a belügyi és hadügyi tárcát is. Kétségtelen* — mondják a sajtójelentések —* hogy ez az új »kormányalakí­tás« is igen bizonytalan kísér­let lesz a politikai helyzet sta­bilizálására. Ez már abból is ki­tűnik, hogy néhány órávaL a kormányalakítás bejelentése előtt Xuan tábornok bejelentet­te, hogy nem hajlandó megtar­tani a miniszterelnökhelyettesi tisztséget. Nyilatkozott Hinh vezérkar) főnök is, aki újból hangoztatta szembenállását a kormánnyal. PEKING. (Uj Kína) Az alkot­mány kihirdetése a kínai üzemekben arra ösztönözte a munkásokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a termelőmunká­ban. így a többi között Mukden­­ben százezer fiatal a város kü­lönböző kerületeiben ünnepi gyűléseket tartott az alkotmány elfogadása alkalmából. A nagyobb városokban a lakosság szétkapkodta a lapokat* hogy elolvashassa az országos népi gyűlés által elfogadott alkotmány végleges szövegét* Sanghájban szeptember 21-én a »Csefang-Zsipao« című lap­nak 270.000 különkiadása fo­gyott el. ben? Ne gondolja ám, hogy la­kodalomban éreztem magam, amikor kettészakadt az az átko­zott kötél. Már az igaz: az iszappal való cuppanós találkozás sehogysem hasonlíthatott a lakodalomhoz. Csalicskának nevethetnékje is támadt, a hideg is futkároz a hátán, amikor maga elé képzeli, hogyan pottyant bele a száztíz­kilós Oroszlán a latyakba. Juj! Nem lenne jó utána csinálni__ — Elhiszem, fiam — szól le a kútba, békítő kedvességgel. — No, itt van már Hőből a kötél­lel, mindjárt kihúzunk. Idefent aztán megmelegedhetsz, félre­tettem a szivórium-porciódat. A harangozó lihegve jön, még a kalapját is elhagyta valahol: tán a toronyban, mert a lélek­harang kötelét hozza. Jó vastag kötél, három Oroszlánt is kibír, — Itt vagyok, plébános úr! — Helyes. Bernát káplán is lohol a lám­pával, a mentőosztag tehát tel­jes létszámban és felszereléssel együtt van, Csalicska erélyesen intézkedik. — Hőből fiam, állj ide a pum­pa mellé. így ni. No, most köss jó nagy csomót a kötél végére, hogy meg lehessen kapaszkodni benne, aztán lassan ereszd lefe­lé. Bernát, add ide a lámpát, hadd világítsak. A káplán készségesen nyújt­ja a lámpát, — de hát nem is pászolna házzá a Bernát név, ha életében egyszer valami si­kerülne neki. Éppen a kút üre­ge fölött lebeg a kormos, pis­logó zstátlótsrmca,- amikor. Bar­nát elereszti, holott Csalicska még nem ért rá megragadni: már pedig az eleresztett hol­­miknak megvan az a jó szoká-> suk, hogy esnek. Esik a lámpa is. Nem telik bele egy szemhu­­n yásnyi idő, nagyot koppan a gyanútlanul várakozó Oroszlán fejetetején. A hajdani elsőgaz­da, aki már-már biztonságban érezte magát, azt hiszi, hogy a mennykő vágott bele. Fejéhez kap, kitapintja a serényen nö­vekedő daganatot s megereszti a hangját. — Uhhuhuhu.-.; Az előbb se kímélte a torkátt de most! Csalicska befogja a fülét, maradék haja égnek mered. Nem, ilyen vad ordítás nem is lehetséges... De mégis* hiszen a fülére szorított tenye­rén át is hallja. Jóságos ég, mi lesz ebből! Belekiált a kútba. — Hallgass! No hiszen, beszélhet a jám-* bornak: üvölt az, mintha tüzes vassal sütögetnék a talpát. Csa­licskának még a cipője is meg­telik izzadsággal. Szájaszéle remeg, véreres szeme könnyben úszik, szörnyű levertséget érez s egy hosszú percig olyan kilá­tástalannak tartja a helyzetet* hogy legszívesebben maga is beleugrana a kútba. Hanem az­tán megembereli magát. Nem lehet, hogy Ő is elveszítse a fe­jét: ő, a bodokházi kegyhelp legfőbb sáfárja, akinek, törik­­szakad, teljesítenie kell magasz­tos hivatását, á szent kút iizém­­bentartását. (Folytatása -következik*) -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents