Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-08 / 187. szám

kl ÉPÍTŐIK „FŐHADISZÁLLÁSÁN" A »FÖHADiSli^LLASON« mindig nagy a sürgés-forgás, s mégis nehezen lehet t‘»:egtalá!ni a parancsnokokat. Mé*. .sem csil­lapodtak meg a kedé*:-.»», az át­szervezés következtében még nem lehet átfogni te.jesen az egész építkezési apparátust, hogy a szokott, jó kerékvágás­ban haladjon a mezőgazdasági határozat végrehajtása, a mező- gazdasági épületek gyors felépí­tése. Ez a főkérdés most és az elkövetkezendőkben a Kecske­méti 64/1 Építőipari Vállalatnál, Számolnak, terveznek, miképpen tudják átfogni Budapesttől Kecskemétig, vagy száz helyen lévő munkahelyek irányítását. Ez nehéz feladat, igen alapos és fáradságos munkát kíván. Jó ve­zetőnek kell lennie, aki mindezt jól megoldja és lehetővé teszi a gyorsütemű, olcsó építkezést is. Erről keveset szól az írás me­gyénkben. Pedig volna mit írni az építőiparról is. A hideg tél következtében még közel 2 és félmillió forinttal adósak az épí­tők népgazdáságunknak. Ezt te­tézi még a július havi elmara­dás is. Ez meg nem éppen dicsé­retes dolog. De az építőket sem faragták olyan fából, hogy egykönnyen kétségbe essenek, siránkozzanak. Céljuk, hogy felzárkózzanak az élenjárókhoz, mert megértik, hogy mi kell a hazának, hogy az életszínvonal emelése növeked­jék. Ehhez pedig egy út vezet: becsületes munka, a termelé­kenység emelése. Ennek a gon­dolatnak kell aranyigazsággá lenni a munkában. Már az első kezdő lépések megvalósulóban vannak. Szőlősi Ferenc építés- vezető vállalta, hogy augusztus 20 tiszteletére önköltségét 2 szá­zalékkal csökkenti, a termelé­kenységet pedig 20 százalékkal növeli és 8000 forint értékben takarít meg anyagot. Nagykő­rösről is hasonló hírt kaptunk Szarvas Györgytől. Az ott dol­gozók megígérték, hogy szep­tember 1-re beütemezett két lakóépületet augusztus 20-ra te­tő alá hozzák. A KEZDETI LÉPÉSEK elle­nére még azonban nagyon aka­dozik az építők szekere. Segít­ség kell, hogy meginduljon a maga útján. Mit Is kell tenni? Hol szükséges a segítő kéz? Az üzemi bizottságra vár az a fel­adat, hogy gyorsan a cselekvés mezejére lépjen. Ugyanis a leg­jobb dolgozók pillanatnyi érde­keik szem előtt tartásával törőd­nek, s egyre-másra hagyják itt a vállalatot és szegődnek el »maszekokhoz«, ahol naponta 9— 10 forintos órabért is kapnak. Annak megértetése, hogy miért szükséges a vállalatnál dolgozni, a szakszervezeti aktíváknak, az ott dolgozó kommunistáknak el­sősorban a feladatuk. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a dolgozók többségét jelenti. Nem! Nagyobb részük becsület­tel helytáll. A munka jellemző­je, hogy még nem hatja át a él- ke sedés nagyszerű tüze. Ez a ti­tok nyitja, ez az, ami a jobb ét­hez vezeti az építő dolgozókat is. Jó munkájuk garancia, a me­zőgazdasági határozat jó végre­hajtása pedig megteremti szá­mukra is a még boldogabb hol­napot. S ezért kell tenni, csele­kedni, de gyorsan. Nemcsak szó­ra van itt most szükség, hanem elsősorban tettekre. S ennek ki­fejezője a munkaversenyben való aktív részvétel. Ehhez szükséges, hogy a parancsnoki kar minden előfeltételt megte­remtsen a győzelemhez. A dol­A kendergyárak a múltban ipari és mezőgazdasági jellegű üzemek voltak. Legtöbb üzem­ben munka csak a téli időszak alatt volt, nyáron pedig a dol­gozók az uradalmak földjeit művelték. Lényegesen megváltozott a helyzet a felszabadulás után ezekben az üzemekben is. Az új kormányprogramm óta pedig még nagyobb lehetőségek nyíl­tak a rostipari üzemek fejlesz­tésére. A nehézipar és a mező- gazdaság után a könnyűipar is igen jelentős szerepet játszik a dolgozó nép életszínvonalának emelésében. Ezen belül a rost­ipar, mint alapanyaggyártó bír nagy jelentőséggel a mezőgaz­daság fejlesztésében. Ezzel szá­molva kormányunk jelentős be­ruházásokkal biztosítja a továb­bi előrehaladást. Ez év folya­mán is, csaknem 300.000 forin­tos beruházást kapott az üzem, melyet termelő gépek beszerzé­sére, villamosításéra, a meglévő gépek megjavítására, a porszí­vás tökéletesítésére, munkásla­kások építésére és az üzem to­vábbi bővítésére fordítunk. A dolgozók a róluk való gon­doskodást látva, szorgalmas munkával adják tanújelét, hogy államunk nem hiába áldoz üze­mükre. Az üzemben eddig mun­gozók a felbontott terv birtoká­ban meg fogják mutatni, hogy reájuk mindenkor lehet építem. Az építők tábora egységesebb lesz, mely megmutatkozik a ha­táridő előtt elkészített mezőgaz­dasági épületekben, lakásokban, iskolákban, meleg családi ottho­nokban. A KÉTKEDÉS, a tétovázás, nehézségekkel szembeni kétség- beesés soha sem volt jó tanáasadó. Nem is ezt az utat választják a vállalat dolgozói. Bár tudják, hogy az adósság pótlása becsü­letbeli kötelesség, nem kis fel­adat, de megoldható, mert mind­annyian elkötelezték magukat a jobblétért folyó lelkes munká­nak. kaversenyről nem sokat lehetett beszélni, mert időszakos, kam­pányszerű volt, most azonban az üzemi DISZ-bizottság és a DISZ- tagok kezdeményezésére napról- napra élénkebb verseny alakul ki. Földesi Ilona, ifjúmunkás kezdeményezésére négy termelő­brigád alakult, amelyek egymás­sal párosversenyben vannak. A brigádok azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy augusztus 20- ra necsak teljesítse üzemünk a tervet, hanem túl is szárnyalja. A brigádok teljesítménye, >— melyet naponta értékelünk •— 110—140 százalék között mozog. Nemcsak a brigádok termelé­kenysége emelkedik azonban, hanem az üzemé is. A múlt hó végén már 101 százalékra telje­sítettük havi tervünket. A ver­seny eredményeihez számít még az is, hogy négy dolgozó érte el az utóbbi hónap alatt a sztaha­novista szintet. Földes Ilona 17ö, Kolozsvári Jánosné 173, Tar­soly Lajosné 146, Makra Antai- né ugyancsak 140 százalékos át­lagteljesítménnyel zárták a múlt hónapot. A mi üzemünk dolgozói ezzel járulnak hozzá az egész nép életszínvonalának emeléséhez. HORVATH JÁNOS, PüspökpuS2ta, Kendergyár Szövetkezeti szakosításai technikumi képzés kezd Öltik az ősszel Az idén ősszel nyitja meg el­sőízben kapuit a SZÖVOSZ makói, kecskeméti és szekszár­di szövetkezeti technikuma. — Nappali tagozatukon kívül a le­velező oktatás bevezetésével is segítik a szövetkezeti kereske­delem területén dolgozók szak­mai képzését. A technikumi le­velező oktatás négy év alatt a nappali tagozattal egyenértékű bizonyítványt ad. Az érettségi blzonyítvárfyon kívül képesített könyvelői, alapfokú terv- és statisztikai, továbbá áruforgal­mi képzettséget nyújt. A belkereskedelmi miniszté­rium felügyelete alá tartozó bu­dapesti, miskolci, nagykanizsai, debreceni, pécsi, soproni, szom­bathelyi, nyíregyházi közgazda- sági technikumokban szövetke­zeti levelező osztály nyílik. A jelentkezési határidő: augusztus 15. (MTI) A Plispőkpiisztai Kendtrgyár dolgozói augusztus 20-ra teljesítik tervüket Vasutasok a fűtőházban “Mozdonyok járnak ki, s be a Kecskeméti Fűtőházba.i. Itt reggeltől reggelig nincs meg­állás. A »szünetben«, ha lehet így mondani, a mozdonyok pi­henési idejét, akkor sincs szü­net. A kazájikovácsok, esztergá­lyosok ápolják a gépeket. Az élelmes masiniszták nem várnak a segítségre, hanem maguk iga­zítják ki a kisebb hibákat, erő­sítik meg a laza csavarokat. A munka nem monoton, mert bizony a tréfa elmaradhatatlan velejárója az ittlétnek s mintegy serkentője a vetélkedésnek. — Legtöbbjüknek már az édesapja, vagy valamelyik rokona vasutas. Különösképpen a felszabadulás előtt volt az úgy, hogy a vas­utas családban a legnagyobb fiú követte az apját. Maga a neve­lés is ilyen irányú volt. Az »öre­gek« — így hívják az idős vas­utasokat — úgy ragaszkodnak eh­hez az élethez, mint gyermek az édesanyjához. Másutt való munka csak fáradság és teher lenne számukra. S ezek az öre­gek nevelik az új vasutas nem­zedéket. A Gubcsó-gyerekek szí­ve is már a vasúté — a mozdo­nyé. Amikor száguldnak a vég­telennek tűnő sínpáron a vas- paripával, szívük megtelik gyö­nyörűséggel s mindjobban elha­talmasodik bennük az az érzés: nem tudnának élni a mozdony zakatolása — száguldása nélkül. Jellemükből fakad, vérükben van az, hogy szeretnek verse­nyezni, megmutatni azt, hogy melyik az ügyesebb, melyik a merészebb kezdeményező. S en­nek Igen jó, embernevelő hatása van, mert elmélyítik a baráti megértést, a kölcsönös segítést. Általában kevésbeszédűek, de a ketük annál gyorsabb a műnké­ben. Nem szaladnak a szom­szédba egy kis munkakedvért. Egy hónappal ezelőtt arról folyt a vita a fűtőházban, hogy a vasutasnapra el kell érni az él­üzem szintet. Ez határozat volt, melyet minden dolgozó vasutas becsületszavával pecsételt meg. A vasuiasbecsület nagy tét, drága kincs. Erre a fűtő­háziak is nagyon kényesek, vi-* gyáznak is erre. Az elmúlt hó­nap nagy munkájában kérges kezeik között a vasparipák meg­tették a magukét. A Versenyfe- lelős örömmel közölte augusztus 2-án » dolgozókkal: 4518 tonna áruval többet szállítottak az elő­írtnál. 8000 kilométerrel több utat szaladtak a mozdonyok, ami annyit jelent, mintha egymás­után negyvenszer utaznánk Bu­dapestről Kecskemétre és vissza. Igen értékes és nagy győzelmet: jelent a szénmegtakarítás is, 5000 mázsa szénnel kevesebbe» használtak fel az engedélyezett­nél. Ez legalább 200 család téli szénszükségletét fedezi, ha át­lag 25 mázsa fogyasztást ve­szünk alapul. A versenytáblára pedig apró* formás betűkkel felrajzolták: a vasutasbecsületet megvédtük! A kisfűtőházak versenyében az el­sők lettünk! Elértük az élüzemí szintet! Az ilyen hír szárnyakon jár, pillanatok alatt eljut min­denkihez, s kedvre, még jobb munkára sarkal. A vasutasnap előestéjén pe­-‘®- dig már újabb vállalás bontakozott ki: az őszi forga­lomban úgy dolgoznak a fűtőház lelkes tagjai, hogy egyetlenegy mozdony sem esik ki a napi munkából. Ehhez még annyit tennénk hozzá: helyes lenne, ha a túlsúlyos vonatok továbbí­tására többen vállalkoznának, mert ez országos érdek. Előse­gíti a gyors áruellátást, a falu és város kapcsolatainak megerő­sítésén keresztül a munkás-pa­raszt szövetséget, mely elenged­hetetlen tartóoszlopa új életünk nagyszerű fejlődésének. Jó munkával és vidám műsorral készülünk augusztus 20 ra Megyénk DISZ fiataljainak többségéhez hasonlóan, mi is tt tervek teljesítésével és jó kultúrmunkával készülünk augusztus Zú méltó megünneplésére. Fiataljaink közül többen komoly válla­lásokat tettek. Szabó Juli sztahanovista DISZ-fiatal vállalta, hogy termelési eredményét az eddig elért 130-ról 140 százalékra növeli, De Szabó Juli nemcsak vállalt, hanem teljesíti is adott szavát; jelenleg 154 százalékos tervteljesítést ér el és jó minőségű munkát végez. A ládaraktárban dolgozó Rimóczi Elek brigádja is telje­sítette vállalását. A szállító üzemrészben Tóth István és Kiss Ist­ván rendszeresen 140 százalékon felül teljesítik tervfeladataikat Üzemi kultúr csoportunk színdarabokkal és táncszámokkal készül a nagy ünnepre. Ezen a napon vidám műsorral akarjuk szórakoztatni üzemünk dolgozóit és hozzátartozóit. A felkészülés­hez komoly segítséget nyújt Pripóczki Márton, Bíró János és Bodor Pál elvtárs, DOMOKOS MÁRIA, Alföldi Konzervgyár, Kecskemét Kutyából nem Gyakran alkalmazzuk ezt a régi és bölcs mondást a falusi kizsákmányolókra: a kulákokra. Bizony ők nem változnak és nem is változhatnak természetüknél fogva. Lehet, hogy vannak egye­sek, akik azt hiszik, hogy nem így van, akik azt mondják, hogy a kulákok meghúnyászkod- tak, visszahúzódtak, ártalmatla­nokká váltak. Ezek az embe­rek súlyosan tévednek. Szolgál­jon okulásul mindenkinek ez a néhány példa, amelyet majd eb­ben az írásban felsorolok. Fi­gyelmeztessenek bennünket ezek az esetek arra, hogy az ébersé­get, az ellenség elleni kímélet­len harcot egy pillanatra sem hagyjuk lankadni. A Czagány-ügy Zsanán Nem nagy község Zsana a kis­kunhalasi járásban. Csendes hely is egyébként, mert szét­szórt tanyarendszerében ember légyén a talpán, aki el nem té­ved az egyforma homokdombo­kat itt-ott tarkító tarlók, kuko­rica- és napraforgótáblák között. Èzt a kis községet most egy Czagány Jenő nevű kulák ügye foglalkoztatja, aki ravasz, kör­lesz szalonna mönfont módon akarta kijátsza­ni a tanácsot, az államhatalom helyi szervét. Furcsa ítélet Ügy gondolom, hogy érdemes visszaforgatni néhány hónappal az idő kerekét. Ez a Czagány Je­nő jelenleg 84 holdas kulák. A beadással és az adófizetéssel je­lentősen elmarad már évek óta. Egy Zsanán, 1953 december hó 2-án kelt jegyzőkönyv szerint 17 mázsa 46 kiló kukoricabeadással a nevezett kulák az említett idő­pontig hátralékban van. Ha­sonlóképpen hátralékos a jegy­zőkönyv szerint 15 mázsa 88 kg. napraforgóval, 19 mázsa 16 kiló burgonyával, 225 kiló tojással, ugyanannyi baromfival és 6533 liter tejjel. Mikor helyszíni ne- hajtást akartak eszközölni nála, semmit sem találtak. Azonban Vass Józsefnél, a kulák bérlőjé­nél, amint szétnéztek .az istálló padlásán, találtak 16 mázsa csö- vestengerit. Vassék azt állítot­ták, hogy az állami gazdaságtól kaptak 8 mázsát, 8 mázsát pe­dig vettek a kiskunhalasi pia­con, amit Czagány Jenő fuvaro­zott haza számukra. Czagány azonban ezt a fuvart tagadta — vesztére, azaz, hogy mégsem, amint majd a későbbiekben ki­derül. Végül Vassék bevallották, hogy 6 mázsa 70 kiló kukorica az említett 16 mázsából Czagá- nyé, aki azzal a kijelentéssel tette az ő birtokukban lévő pad­lásra a terményt, hogy »jó lesz a baromfinak tavaszra, a be­adás nem fontos.« Vass József errevonatkozólag hivatalos nyi­latkozatot is adott. Az említett jegyzőkönyvben az is szerepel, hogy a kuláknál találtak 30 akácfát és 10 jege­nyefát kitermelve, pedig csak 14 akácfára kapott kitermelési en­gedélyt. Ezt azért kapta 1953 szeptember 15-én a járási ta­nácstól, hogy a dohánypajta épí­téséhez szükséges fát ebből fe­dezze. Ennek ellenére a dohány­pajta építését még nem kezdte meg, a dohányt a padláson és a kamrában tárolta. A jegyzőkönyvét, a szükséges iratokkal együtt* köztük Vass József vallomásával, a községi tanácselnök Cizovszki István fel­terjesztette annak rendje, módja szerint a járási szervekhez. Annál meglepőbb volt azonban a kiskunhalasi járásbíróság 248/ 1954/4, számú végzése» amely. Kiskunhalason 1954 május hó 27-én kelt. E szerint a 670 kiló csövestengerit, amelyet Vassék padlásán találtak, a bíróság »visszaítéli«, »miután a nyomo­zás során nem volt megállapít­ható, hogy kinek a tulajdonát képezi«. Az indoklás ezzel feje­ződik be: »Miután e részben a járási ügyészség az eljárást a Bp. 133. § b) pontja alapján a nyomozás sikertelensége, Illetve a tettes személyének felderíthe- tetlensége okából szüntette meg, a Bp. 229. §. alapján azonban indítványozta a bűnjelek elkob­zását, a bűnjelet Btá. 37. §. 4. bek. rendelkezése értelmében el kellett kobozni.« Ez aztán fogalmazás! A vég­zést és az Indokolást dr. Nagy Lóránt, a tanács elnöke írta alá, a két ülnök helyett Is ő írt alá. Tény az, hogy a kulákot fel­mentették, a kukoricát pedig Vasséknak ítélték, ök maguk le­pődtek meg a legjobban, hogy kaptak »ajándékba« 670 kiló tengerit. Egyébként a járásbíróságnak ez az Igazságtalan ítélete nagy felháborodást keltett a község becsületes dolgozó parasztjai és a község vezetői között. Külö­nösen Cizovszki István tanács­elnök Jött méregbe, akinek be» csületes fáradozása, amely a kulák leleplezésére irányult, zá­tonyra futott. A 10 kérvény Érthető ezekután, hogy Zsa-< nán olyan hangulat kezdett ki­alakulni, hogy »ennek az ördög Czagánynak minden sikerül. — íme, a járásbíróság is neki adott igazat, pedig nyilvánvaló volt a bűnössége«, Persze, a kulák is vérszemet kapott. Ezt bizonyítja a követ­kező eset. 1954 június 26-án zálogolás történt nála a 29.240 forint idei adótartozás fejében, Czagány ugyanis alig fizetett adótörlesz­tésbe. Tavalyról is tartozik 44.607 forintal. Lefoglaltak nála 11 sertést, 54 juhot, 4 fejőstehe­net és 7 növendékmarhát. Alig történt meg a zálogolás* 10 egyforma írással megírt kér­vény érkezett a kiskunhalasi já­rás pénzügyi osztályára, ame­lyekben Czagány Jenő és kilenc társa (Czagány kezefrásával) áz­zál a kéréssel fordul az Illeté­kesekhez, hogy a jószágokat mentesítsék a zálögolás alól. — Czagány Jenő megírja, hogy ne­ki semmije nincs, a jószágok á kilenc kérelmező tulajdonát ké­pezik*. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents