Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

f <5 kuiithiujof már timt lehel meqb&nJtani 4 Z ELMÚLT HÉT egyik napján történt. A kecs­keméti Szabad Nép termelő- szövetkezet tagsága a központ­iján, a Cseh-majorban gyüleke­zett. Legtöbben a kultúrotthon mögött, ahol a fák egy kis eny­hét adnak, félkaréjban üldögél­tek egymásmelleit. Egy olyan látogató is volt ott, akit a tag­ság a sokak közül a magáénak vall — okkal-ioggal. Nagy Jó­zsefről van szó. aki a pártszer­vezet titkára a Kecskeméti Épü­letlakatosipari Vállalatnál: ♦ H ASSAN ELKEZDŐDIK a nagy család beszélge­tése. Mindenki figyel, van, aki jegyez, mindenki valamit akar mondani. A vendég, hol össze­táncolja homlokát, hol pedig gyorsan jegyez. A tagság nut­zem vesz mindebből észre, mert már megszokták, hogy munká­sok legyenek köztük. Fontos dologról folyik a szó. Halász Péter volt, aki elindítot­ta a vitát azzal, hogy a tagság elé tárta búját, baját: — Bi­zony nagyon gazos a mi cukor­répánk, keveset tettünk a mi portánkon belül, hogy méltóan köszönthessük az alkotmány ün­nepét. Tenni kell nekünk is, de sürgősen. Javállom, az 5 hold cukorrépát, ami gazos, s ami mi­ránk vár, végezzük el, de gyor­san, a többi munkán kívül augusztus 20 tiszteletére. —Jó lesz — hangzik több oldalról. — Ne beszéljetek — vág köz­be egy öblös férfi hang. — Nem bírjuk megcsinálni, mert a sor­közökben megerősödött bizony a gaz. S közben mást is kell csinálni. — Mi nem nehéz? A sélálga- tás! Még abba is belefárad, aki csinálja — szól közbe valaki. S ezen jót nevetnek. — Igaza van — vélekednek többen. — Továbbra is gazos marad, ha mi üldögélünk s né­zünk, sóhajtozunk, mint egy­néhány asszony, aki esténként odajárul a mannát osztó asztal­hoz azzal, hogy neki is írjanak munkaegységet, pedig a nap jó­részében a sorok között üldögélt. — Egy szó annyi, mint száz, munkával készüljünk a munkás- paraszt találkozóra, -mert így csinálják az üzemben is — nyomja meg a szót Halász Jó­zsef, s ezzel tekintetét a titkár télé emeli. Nagy József kér szót. A tag­ság bár ismeri, de figyelemmel hallgatja, mert eddig azt ta­pasztalta, hogy mindig okosat szól: — Nálunk is baj van a tervteljesítéssel, de nem a dol­gozók a hibásak! Rosse a mű­szaki vezetésünk, nem gondos­kodik arról, hogy szívünk sze­rint dolgozhassanak az üzemré­szekben. Itt pedig megvan min­den lehetőség arra, hogy min­denki annyit tegyen a közösért, amennyi erejéből telik. Nem egészséges az, hogy ahány em­berből áll a tagság, annyiféle­képpen vélekedik a munkáról. Mert régi mondás az, hogy üres kamrának bolond a gazdaasszo­nya. Hogy ez a kamra tele le­gyen, ahhoz nemcsak sok mun­kaegység, hanem sok és jó, be­csületes munka kell. Hát így erő­södik a mi szövetségünk. — Még csak annyit: azért jöt­tem tulajdonképpen ide, hogy a dolgozó társaim üzenetét tol­mácsoljam. Úgy gondoltuk, hogy augusztus 20-át együtt ün­nepelnénk. Olyan formán, hogy a legjobbak eljönnének az üze­münkbe és viszont. Nosza lett is parázs vita ez­után. Nagysokára sikerült meg­választani a hat legjobb dolgo­zót, Halász Józseffel az élükön, akik képviselik a tsz tagságát. — Aztán mi lesz a jól dolgo­zó egyéni parasztokkal, mert az is van ám itten, a mi területün­kön igen sok — kérdi Halász József. — Hát azok is eljönnek, mert hisz hozzánk tartoznak. — Hát ha már így vagyunk, akkor legyen teljes ez a nap. Nekünk is van, mit megmutatni, mi is gyarapodtunk a magunk erejéből, meg a ti segitségtekkel — mondja fennhangon a brigád egyik DISZ-tagja. — Mi azért azt szeretnénk — kezdi újból Halász József, — ha hozzánk szintén a legjobbak jön­nének. Mi meg is mondjuk, hogy nagyon várjuk és kérjük, küld­jétek el a következőket is: Mészáros Zita, Palásti József, Laczi Endre, Bokor Pali, Bíró Károlyné, Bogácsi Károlyné. Ök okvetlen jöjjenek, mert megér­tenek bennünket és érdeklőd­itek a mi munkánk iránt. Jó népnevelők, szereljük őket. ■— Hát akkor meg is egyez-' tünk. — A tagság örömteli arc­cal kel fel helyéről és tervezgeti a találkozó eseményét. * 4 Z AZÓTA ELTELT idő sok eredményt hozott. A gondos kezek nyomán a föld kivétette magából a gazt, az üzemben pedig pótolták a terv­elmaradás egyrészét. Már min­denütt összeállították az ünnepi programmot. Reggel üzemláto­gatás, délután tsz-látogatás. Közben megvan a finom ebéd. S ehhez bizony megfelelő ital is kerül a csoportban. Ilyen gon­dolatokkal, baráti érzelmekkel készülnek az üzem dolgozói er­re a találkozóra és viszont. A munkások és parasztok egyre erősödő barátságát már nem le­het széttépni. Nagyobb gondol* az Üzemünkben az anyagtakarékosság terén még sok tennivaló akad. Néhány sorban szeretném eddigi tapasztalataimat közölni. Üzemünk mindenegyes dolgozója előtt isme­retes, hogy portásaink takarékosságból a portán csak egész sötétben gyújtanak villanyt. Ezzel hozzájárulnak a villamosenergia takarékosság­hoz. Azonban, ha beljebb megyünk a gyár terü- tetére, egyes üzemrészeknél mást látunk. Gya­kori szokásukká vált a dolgozóknak, hogy a munkahelyüket, vagy gépüket hosszabb-rövidebb időre elhagyják és ott a villanyt égve felejtik. Ha sonló eseteket tapasztaltam a gázhegesztők kö­zött. Egyesek a forrasztópisztolyt égve hagyják és tovább, zavartalanul mással foglalkoznak. Ha egyes gázhegesztők figyelmesebbek lennének, több köbméter gázt lehelne megtakarítani. A közelmúltban két dolgozónk lógereblye- alkatrészt fúrt magas fordulatszámmal. Ennek ellenére nem locsolták a fúrót. Kérdésemre azt válaszolták, hogy »arra nincs idő adva«. Ennek a helytelen munkamódszernek köszönhető, hogy üzemünk állandó fúróhiányban van. Nem ritka az olyan nap, amikor a művezetőtől kezdve min­denki fúrót keres. Ezért a fúráshoz helyes lenne egy fali víztartályt felszerelni. A helytelen munkamódszer sokszor anyag­pazarláshoz vezet. A gázfejlesztő edények le­anyagfakarékosságra szabásánál dolgozók nem észszerűen vágták a lemezeket. Ez annyit jelentett, hogy a lemez szé­létől 25—30 milliméterrel beljebb rajzolták le a sablont és így négy vágást végeztek, emellett sok anyag kárbaveszett. Igyekeztem megértetni a dolgozókkal, hogy a sablont helyezzék a leihez szélére, mert így csak három vágást kell végez­niük és ez egyúttal anyagtakarékosságot is jelent. Erre is azt a feleletet adták, hogy nincs idő és továbbra is négyoldalasán vágták a lemezt, ami anyagban és Időben pazarlást jelent. Ahhoz, hogy nagyobb eredményeket érjünk el az anyagtakarékosság terén, feltétlen fontos, hogy dolgozóink figyelmesek legyenek és észsze­rűen végezzék munkájukat. Emellett hallgassák meg és fogadják el a műszaki vezetők helyes ta­nácsait. Közös akarattal, kollektiv összefogással harcoljunk az anyagtakarékosságért, ami még üzemünkben nem vált mindannyiunk szívügyévé. Üzemünk életében még egy nagy hiányosság van. A raktárunknál nincs megfelelő kerítés. így a szomszéd telekről bárki bejöhet és tetszése sze­rint válogathat az anyagok közül. Ennek megaka­dályozására egy kerítés felépítése szükséges. Re­mélem, a gyár vezetősége erre is gondol. NOVÁK BÉLA diszpécseri Kiskunfélegyházi Gépgyár. A minőség javult — de az ígéret egyrésze lett csak valóság A KECSKEMÉTI Cipőgyár üzemrészei közül a legszorgal­masabban az alkotmányi mű­szakban is a gépterem dolgozói xvékenykednek. RENDSZERESEN 100 száza­lékos eredményt érnek el. Igaz, hogy a félkész állományuk nem növekedett, hanem csökkent, de ezért jórészben nem ők a felelősek.' Augusztus 17-ig bezá­rólag 68 pár cipővel gyártottak többet az előírtnál. A minőség is határozottan javult. A vállalt 03 százalékos minőségi terme­lést 1.4 százalékkal túlteljesítet­ték. Az alkotmányi műszakban i 9-ig bezárólag csak 64 pár cipó volt szabványon kívüli. SCHWARCZ GIZELLA az al­ja üzemrészben több mint két­szeres normát teljesít. Takács Ferenc gépkalapáló 181 száza­ikkal mutat követendő példát. h csákózóknál Horváth Ilona kiszóló a napi munkaidő teljes -"’használásával. új elgondolá­sokkal 197 százalékos teljesítést ért el. A fárahúzók közül Szabó Miklósné 154 százalékot, Eszik István pedig 153 százalékot ért el. BÁR AZ ÜZEM készáruter­vét 100 százalékra teljesítette, de az elmaradásból még igen keveset pótoltak a tűződe és a szabászat dolgozói. E napon bi­zony szégyenkezniük kell az A BAJAI JÁRÁS DISZ-pro- pagandistái itt készülünk fel Hódmezővásárhelyen az őszi ok­tatás megindulásának nagy fel­adataira. Valamennyien tudatá­ban vagyunk az oktatás jelen­tőségének, hogy a fiatalok leg­szélesebb soraiban is közkincs- csé tehessük pártunk III. kon­gresszusának tanulmányozásá­val az ott hozott határozatokat, a DlSZ-tiatalok feladatait» üzemüket meglátogató dolgozó parasztok előtt, mert nem telje­sítették ígéretüket. Sok száz gyermekcipővel kevesebb került az üzletekbe. alkotmányunk ünnepe után tehát egy percre sem sza­bad megállni, sőt kettőzött erő­feszítéssel kell dolgozni a terv teljesítéséért és ezen belül az önköltség csökkentéséért. SZORGALMASAN tanulunk elkövetkezendő feladatainkra. Ahhoz, hogy a DlSZ-fiatalok kö­zött mind sikeresebb legyen az oktató munka, hogy az oktatás minél eredményesebb legyen, az tőlünk függ, a jövő propagan­distáitól. Mi pedig helyt aka­runk állni, hogy a kitüntető bi­zalomnak megfeleljünk. Bogyó Elemér DlSZ-propagandista, Felkészülünk az idei oktatási évre E P H ? ! R D H K Épül az Országos Mezőgazdasági Kiállítás növénytermelésig pavilonja, ahol bemutatják a különböző növénytermelési agro­technikai eljárásokat, amelyeket sikerrel alkalmaznak hazánkban. A kunszcntmiklósi határban új vasbetonhidat építenek az Átok-csatornán. Az új hidat még ez évben átadják a for­galomnak. Sok dolgozó paraszt az új hídon keresztül rővidebb úton jut szántóföldjére. 1953-ban létesült a szabadszállási bölcsőde, ahol állandóan 20—25 gyermeket gondoznak szüleik megelégedésére. — Képünkön a bölcsőde árnyékos udvara látható. Jó munkával készültünk augusztus 20-ra Alkotmányunk születésének ötödik évfordulójára a tervfel­adatok teljesítésével, az önkölt­ség csökkentésével készültünk. Gépműhelyünk a műhelyrészle­gek közötti versenyben az el­múlt dekád alatt az első lett, Az egyéni dolgozók között fo­lyó versenyben legjobb ered­ményt Bódog József kétszeres jelvényes sztahanovista brigád­ja ért el: 245 százalékra növelte termelési eredményét. Bánáth János és Herceg József brigád­tagok is példamutató munkát végeztek. Dukai György a Fetőfi-brigád tagja három gépen dolgozik. A falikút-íormaizekrény gyalulá­sát, fogaskerekek marását vég­zi. A munkás-paraszt találkozó napjára tett vállalásában szere­pelt, hogy tervét 145-ről 167 százalékra növeli. Vállalásának ifj. Rózsa Jánoshoz hasonlóan ő is eleget tett. Nagy Mária mű­helyünk egyetlen nődolgozója ia kiváló eredményt ért el az al­kotmányi műszakban. A villes doboz oldalablakainak esztergá- lyozásánál 171 százalékra telje­sítette dekád-tervét, Elhatároztuk, hogy augusztus havi tervünket legalább 115 szá­zalékra teljesítjük és tovább dolgozunk az elsőségért. Szeghalmi József, Kecskemet. Gépgyár.

Next

/
Thumbnails
Contents