Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-04 / 183. szám

Néhány tapasztalat a kunszenimiklósi gépállomás munkájáról MAR az elnöki szoba csukott ajtaján átszűrődik a szóváltás. Amint belépünk, lát­juk, két ember ül egymással szemben az Íróasztal mellett: a tanácselnök és egy munkaru­hába öltözött őszesbarna férfi, akiről később megtudjuk, hogy Bernáth Józsefnek hívják és az egyik cséplőmunkacsapat veze­tője. — Képtelenség! Bernáth elv­társ, ezt nem tűrhetjük; Tudja, mit jelent három zsák gabona akkor, amikor az ország tőlünk várja a kenyeret. Három zsák ttenyérgabona — egy ember agészévi kenyere! Számítsák ki, ha minden gazdánál, ahol csépel a gépjük, ennyi elvesz, mit je­lent ez! — Az elnök szavai ke­ményen hangzottak, az előtte ülő ember védekezett: — 35 éve dolgozom cséplőgép mellett, de még ilyen gépem, higyje meg, hogy nem volt. Gye- nes Istvánéknál három zsák ga­bonát söpörtek össze utána a törek alól — ezt tudom én is, de mit tegyék! Az elnök határozott: ha a gépállomás azonnal ki nem ja­víttatja a gépet, leállíttatom! — fejezte be a vitát. Igen ám! — a gépállomás. Ha csak ez volna a hiba, könnyen ki lehetne javítani. De sajnos, az utóbbi napokban nem egye­dülálló eset, hogy baj van a gé­pekkel. De vegyük csak sorra. A gép­javítással határidő előtt elké­szültek. Legalább Is ezt jelen­tették felettes szerveik felé, amiért jó summa prémiumot kaptak. A hiba nem is itt van, hanem a gépek körül, amelyek most szinte egymásután esnek ki a munkából, kisebb-nagyobb hibák miatt. Kunszentmiklósra például 16 gépet húzatott ki a gépállomás még az elmúlt hét­főn. Az első három nap mun­kája a gépeknél így alakult: Hétfőn hat gép dolgozott, kedden 12, szerdán ugyancsak 12. (Fél­reértés ne essék, a gépek nem azért álltak, mert nem volt mit csépelni !) Ezek szerint tehát már az első három nap alatt 18 mű­szak kiesés volt, ami Kunszent­miklóson legalább két nappal hátráltatta a cséplés befejezé­sét. De ha ez a helyzet Kun- szentmiklóson, ahol a gépállo­más cséplőgépparkjának mint­egy fele ván kihúzatva, mi le­het a helyzet egy olyan község­ben, ahol a gépállomásnak csak két, esetleg három gépje dolgo­zik. NEM KELL MESSZE menni példáért. Maga Kovács elvtárs, a járási tanács elnökhelyettese mondja el, hogy csütörtökön a kunpeszéri határban ő maga vizsgált felül két gépet. A dol­gozó parasztok panaszkodtak, hogy a gép szemetesen engedi ki magából a gabonát. Mikor a gépet átnézték, rájöttek, hogy az egyiknél az etető »elfelejtette« a búzarostát betenni a gépbe, a másiknál pedig egyáltalán rosta sem volt. A hibát nézve akár hanyag­ságból, akár tudatlanságból eredt, nem kisebbítheti sem az etetők, de méginkább nem a gépállomás főmérnökének: Ka- cor Istvánnak a felelősségét. Az előbbieket még nyugodtan ki lehet egészíteni azzal is, hogy a cséplőgépeknél szinte általá­nos a szerszámhiány. No nem bonyolult szerkezetű, különleges szerszámokra gondolunk, hanem csak az olyan egyszerű dolgok­ra, mint például a csavarmeg­húzó kulcsok, vagy mondjuk — ez nem szerszám ugyan, de nél­külözhetetlen a cséplőgépnél — az üzem any agtöltőedény. TÖBB ESETBEN előfordult már ugyanis, hogy a cséplőgép­vezetők a gazdáktól kértek edényt, hogy az üzemanyagot a gépbe tölthessék, mert a szabá­lyosan járó három vederből csak egy-egy került minden cséplőgéphez. Mit várhatunk ezekután. Az ember úgy képzeli a hibák lát­tán, hogy a gépállomás igazga­tója, íőgépésze és a vezetőség többi tagjai — habár késve is — de most minden percet felhasz­nálva sürgősen orvosolni igyek­szenek a bajt. Pedig nem így van! A gépállomáson — teljesen indokolatlanul —' hallatlan nyu­Cseréljünk őszi nemesített vetőmagot A gabonafélék terméshozamá­nak növeléséhez elengedhetet­lenül szükséges a jóminőségű vetőmag. Ezért a miniszterta­nács elhatározta, hogy az idén a tavalyinál sokkal több másod- és harmadfokú szaporítású ne­mesített őszibúza-, rozs-, és őszi­árpa vetőmagot bocsát a terme­lők rendelkezésére. Másodfokú szaporítású nemesített vetőma­got (elitmag másodévi utánter- mése) a megyei mezőgazdasági osztály által javasolt termelőszö­vetkezetek kaphatnak vetőmag- termelő parcelláikra. Harmad­fokú szaporítást pedig azok a termelőszövetkezetek és egyéni termelők, akiknek területét a megyei mezőgazdasági osztály kijelölte vetőmagfelújításra. A nemesített vetőmagot azo­nos fajú és mennyiségű szok­ványterményért cserélik ki. — Azok a termelők, akik nem ren­delkeznek azonos fajú csereter­ménnyel — az érvényben lévő búzaátszámítási kulcs alapján — másfajú kenyér- vagy takar­mánygabona ellenében is meg­kapják a nemesített vetőmagot. A vetőmag előállításának, tisz­tításának, vasúti szállításának költségét az állam viseli, álla­munk ezzel az intézkedésével újabb harminc millió forint tá­mogatásban részesíti a terme­lőket. A másodfokú szaporítású ne­mesített vetőmagot a járási ta­nácsok mezőgazdasági osztályain már most, a harmadfokú szapo­rítású nemesített vetőmagot pe­dig a községi tanácsoknál au­gusztus 7-től 22-ig lehet igé­nyelni. Nemesített őszibúzából 100 kiló, rozsból és ősziárpából pedig 90 kiló igényelhető ka- tasztrális holdanként. A vetőmagcserét a megyei ter­ményforgalmi vállalatok bonyo­lítják le. Az akcióban részvevő termelőszövetkezeteknek köz­vetlenül szállítják a vetőmagot. Az egyéni termelők csereter­mény ellenében a helyi ter- ménybegyüjtőnél kapják meg a nemesített' vetőmagot. A vető­magcserében való részvétel ön­kéntes. Minden termelőszövetkezetnek és egyéni termelőnek elsőrendű érdeke, hogy szokvány vetőmag­ját nemesített vetőmaggal cse­rélje ki, mert ezzel lényegesen nagyobb terméseredményt ér­het el. (MTI) Cséplési híradó Kunadacsról Kunadacson a dolgozó parasz­tok a behordást mintegy 90 szá­zalékban már elvégezték. Hat cséplőgép működik a községben. A cséplőgépek eléggé vontatot­tan végzik munkájukat, gyakori a géphiba, ami joggal kelt felhá­borodást a dolgozó parasztok kö­zött. Eddig a hat cséplőgép köz­ségünk területén 60 dolgozó pa­rasztnál és egy termelőesoport­nál végezte el a cséplést. Egy dolgozó parasztnál alkalmazzuk a törvényes rendelkezést, mivel a rendeletben előírt határidőre nem teljesítette kötelezettsé­gét. A gabonabegyüjtéssel egy- időben szorgalmazzuk a tej-, to­jás- és baromfibeadási kötele­zettség teljesítését is a dolgozó parasztok között. Nagy Pál. galom, a csendes napok megszo­kott egyhangúsága uralkodik. Ha azt mondanánk, hogy nin­csenek tisztába a hibákkal — nem mondanánk meg a valósá­got. Tudja ezt nagyon jól zz igazgató elvtárs és a íőgépész is. Mikor Halász elvlárstól a cséplés részleteiről érdeklő­dünk, halaszthatatlan tenniva­lók elvégzéséhez lát azzal az indokkal, hogy »-rövidesen elké­szül a jelentés, abból mindent megtudhatnak«. Hát igen, a hibákat nem szo­kás hánytorgatni, de a főgépész elvtárs szerint nem érdemes őket »túlnagyítani« sem. Az ő véleménye mindezekről ugyanis a következő: — Ezek csak kezdeti nehézsé­gek voltak, tehát ezek elkerül­hetetlenek is, de közel sem olyan veszélyesek, vagy károsak, mint ahogy azt többen — értve itt azokat, akik a gépállomást emiatt bírálni merészkedtek — elképzelik. Azután még egy igen érdékes és »tanulságos« hasonlattal élve hozzátette, hogy a gépállomást teljesen tisztázza és felmentse minden hiba alól: 1— A gépállomásunk olyan most, mint egy üldözött nyúl haragszik rá kutya, macska, ró* ka, — mind meg akarja enni. ÉS HA HARAGUDNÁNAK is, nem jogosan tennék? De nem itt van a dolgok nyitja! De a bírá­latokban, a figyelmeztetésekben vegyék már észre a gépállomás vezetői a segíteniakarást, a jó­indulatot! A gépállomás a szo­cialista állam édes gyermeke, dehát melyik apa nem fedi meg a fiát, ha helytelen és nem egyenes módon cselekszik? — Ilyenkor a lelkiismeretes fiú fontolóra veszi a dolgot és meg­fogadja a tanácsot. Reméljük, ezek után ez történik a kun- szentmiklósi gépállomáson is. A kiskőrösi járásban folyik a cséplés Járásunk területén a cséplés minden községben beindult: Úgy a cséplésben, mint a gabonabegyüjtésben a járás első köz­sége Tázlár. Sok dolgozó paraszt közvetlenül a cséplőgéptől tel­jesítette a beadását. Holczimmer Mihály, Patai Imre, Földi János is ezek közé az élenjárók közé tartozik. De Tázláron van a járás két legjobb termelőszövetkezete is, melyek 100 százalékban telje­sítették kenyérgabona és takarmánygabona beadásukat: a Vö­rös Csepel és a II. Kongresszus. Ezzel szemben sokkal rosszabb a helyzet Soltszentimrén, ahol a gabona gyors begyűjtésének érdekében úgyszólván semmi in­tézkedés nem történt. Ez meg is látszik az eredményeken, mert Soltszentimre a járás utolsó községei között van. Helyes lennej ha ebben a községben is nagyobb gondot fordítanának a verseny­szervezésre, és annak kibontakozására, továbbá közvetlenebb kap­csolat alakulna ki a tanács és a begyűjtési hivatal között, hogy a gyors begyűjtés munkáját sikerre tudják vinni. A soltszentimreiek példát vehetnének Récéiről, ahol a leg­több dolgozó paraszt tett versenyvállalást a járásban, arra vo­natkozólag, hogy a cséplőgéptől teljesítik gabonabeadásukat. Százhuszonhárman írták alá eddig a versenyvállalási lapot; Ezek közül tizennyolcán csépeltek el eddig és valamennyien tel­jesítették is vállalásukat. Jónás József állandó bizottsági tagnak is használt az utóbbi kritika és most már a gabonabeadásban és a felvilágosító munkában ő is élenjár. • Bereczi Mihályné, Kiskőrös. A du napa tá ji dolgosó parasztok helytállnak a begyűjtésben is Dunapatajon a község pártve­zetősége sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogyan tudnák a soronlévő feladatokat a legsike­resebben elvégezni. Főképpen a csépléssel egyidőben történő be­gyűjtéssel törődik sokat a párt­vezetőség. A párttagok nincse­nek egyedül ebben a harcban, mert a községben már nagyon sok dolgozó paraszt megértette, hogy rajtuk a sor, hogy köteles­ségük teljesítésével még jobban megszilárdítsák a munkás-pa­raszt szövetséget. A párt vezetése mellett az összes tömegszervezetek oda- adóan dolgoznak ebben a köz­ségben, hogy mire a cséplést be­fejezzük a községben, begyűjtési terveinket is maradéktalanul teljesítsük. Egyre több követője akad azoknak a dolgozó parasz­toknak, akik a cséplőgéptől tel­jesítik beadásukat. Koller Já­nos, Posztobányi Lajos, Nagy Pál voltak az elsők, akik eleget tettek kötelezettségüknek. Dér László. • yt tajói iskolánál reggel óta te­herautó vesztegel. A halasi Baromfifeldol­gozó Vállalat kultúr- csoportja este műsort ad a pusztarészek ver­senyében első tajói dol­gozó parasztoknak. Be a városi munkások összekötték a kellemest a hasznossal: még reg­gel kijöttek amolyan kirándulásfélére. A fü­ves lapályon puffog a labda, a kiserdő ár­nyékában harmónika szól. Ha talpalávalót húz Király Imre, még táncra is fogózkodik néhány fiatal. Délelőtt csak a legelésző tehe­nek nézték a pusztára szakadt idegeneket, de délután már a tajói fiatalok javarésze is ott játszik, énekel velük. Hagyjuk a fiatalo­kat és Sváb Kovács Pál tanító kalauzolásával nézzük meg: mi újság a tanyasoron? Kis jó­akarattal ugyan tanya- központnak is mond­ható ez a rész, azért is kapta a Sűríítajó nevet. Úgy mondják, van százesztendős is a te­lepülés. Idővel bizto­san önálló községgé fejlődik. A tajóiak ugyan megelégedné­nek egyelőre két kí­vánságuk teljesítésé­vel is: bekötőutat és villanyt szeretnének. Négykilométeres út­szakaszról lenne szó, amely összekötné a ta­nyavilágot a halas- majsai, illetve a majsa- szegedi kövesúttal. A gyalogmunkát, fuvart vállalnák a tanyasiak. (Az iskola új tantermé­hez is 25.000 darab vá­lyogot szavaztak meg társadalmi munkában.) TANYAI VASARNAP A villanyt pedig csak az állami gazdaságból kellene idáig vezetni. Tájáról jól látni a majsal templomtor­nyot, hivatalosan még­is a 20 km-re fekvő Halashoz tartozik. Szó- bakerült legutóbb, hogy az újonnan létesült bo- doglári tanácskiren­deltséghez csatolják, de a jószándékú intéz­kedés balul sült el. A tanító elmeséli Varga Lajos kálváriáját. Bir­kát akart vágni. Ál­latorvosi igazolást Ha­lason kapott, engedé­lyért Bodoglárra küld­ték. A bőrt megint Ha­lasra kellett vinnie, de a kapott papírt újra csak Bodogláron köve­telték. De másért is szívesebben járnak a tajóiak Halasra. Na­gyobb a piac, bevásár­lási lehetőség, mint Majsán, nem is beszél­ve Bodoglárról, ahol mindez nincs. 8/ arga Lajosékat * emlegettük, az első út tehát hozzájuk vezet. Innen pedig nem lehet addig tovább­menni, míg az ember kedvére ki nem gyö­nyörködi magát a 15 holdas gazdaságban. Csinos tanya, jól ke­zelt földek, szép csö- dörcsikó, törzskönyves tehenek dicsérik a szor­galmas családot. A Varga-tanyával szem­közt lakik a tajói min­tagazda: Csuka János. A 9 holdas birtok min­den zuga a hozzáér­téssel párosult okos gazdálkodást tükrözi. Udvara jószággal teli. Teheneit háromszor fe­ji. Minden szál ku­koricája két csöuet hoz. Tarlója hetek óta megforgatva, iramodik a másodvetés. 1000 öl szőlőjéről vár vagy 20 hektót. Adója, beadása rendben. A házban te­lepes rádió szól. Tava­lyi borral, sajátkészí­tésű szódavízzel kínál­ja a vendéget.. ; M/i ire a nap a kar- esti nyárfák hegyibe gurul, elcsen­desülnek a tanyákon a megetetett jószágok, le­het készülnie a kultúr- csoportnak: száznál többen csoportosulnak máris az iskola előtt. A színpad bizony fü­ves homok, a kulissza meg két fa között ki­feszített függöny, de kicsire nem adunk. Színházban sem dübö­röghet nagyobb taps, amikor a kezdő jele­netben az inast játszó Krizák Jóska elpana­szolja: »Azelőtt ha gyütt a kérő, hát itt volt, de nem öltöztet­ték fel a kocsist bo­hócnak!« A kazári menyasszonytáncot já­ró lányok meg véletle­nül pont abból a sa­rokból kapnak legna­gyobb tapsvihart, ahol a tajói legények állnak egy karéjban, úgyszin­tén a népdalokat éneklő Kovács Kata. Két egyfelvonásos je­lenet után a seprős le­génytánccal búcsúznak a városiak Tájától. És azzal az ígérettel, hogy ezután sűrűbben ellá­togatnak. Ezt az ígéretet meg is kell tartani. A ta­jóiak nemcsak azért érdemlik meg ezeket a műsorokat, mert élen­H járnak a mezei munká- ban, de mert egészséJ ges szomjúság is él bennük a kultúra iránt, Amikor a vándormozi a Rákóczi hadnagya és a Rejtelmes sziget című filmet vetítette, egy sóhajtás sem fért el a mozinak kineve­zett tanteremben, a rengeteg ember kö­zött. Erről a vasárnapi előadásról pénteken este értesítették a ta­nítót, szombaton zuho­gott az eső, kevés ta­nyát tudtak értesí­teni, mégis összejött a tanyavilág fele. A tajói fiatalok meg, kedvet kapva a kultúrcsoport táncosaitól, parázs bá­lát rendeztek még éj­félig. [úsz kilométer az út Halas és Tajó között... Ezen az úton hozzák a város piacára a legtöbb és legszebb terményt. In­nen jön most is a leg­több gabona. Ezen a pusztarészen van leg­kevesebb dolga éven át az adóvégrehajtóna,-:. Itt látni a legtöbb szé­pen munkált földet. Itt van Csuka János ta­nácstagnak legtöbb követője. Legyen for­galmasabb ez az út a jövőben a városból ki­felé is! Rendszereseb­ben látogassa a tajói tanyákat a városi mun­kás, a tánccsoport. Le­gyen olyan a munkás­paraszt szövetség tajói nyelvre lefordítva, mint Varga Lajos, ez a na­gyon értelmes, világos­fejű legény mondotta: »Ha mi mindig többet megismerünk a város­ból és a város a tanyá­ból, — akkor tudjuk mindig jobban becsülni egymást,.,« C. Km

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents